VIDEÓ – Ebben jó igazán Donny van de Beek
Player analysis: Donny van de Beek
Donny is good on the ball but he is worldclass off it, has an amazing feeling for space. He is a type of player you don't see a lot. Very special, there's a reason Real Madrid is interested. pic.twitter.com/Iq3HYx3OBG
— Cheaq (@ItsCheaq) August 4, 2019
Zizou és James viharos kapcsolatának fejezetei
Zidane 2016-os érkezése
Nem sokkal Zizou érkezése után, a Gijón elleni 5-1-es győzelem alkalmával James csak a cserejátékosok között kezdett. Edzője elküldte őt és Jesét is melegíteni a szünetben. A spanyol támadó a második játékrészben be is állt, James viszont visszaült a padra, saját döntésének következtében. Zidane meglehetősen rosszul viselte a döntést, hiszen úgy tudta, hogy játékosa melegít, így bármikor harcba küldhető. Így aztán, amikor észrevette, hogy James a padon ül, keményen leszidta játékosát.
A 2016-os Copa América
A Copa América csoportmeccseinek mindegyikén végig játszotta a 90 percet, gólokat is szerzett, majd a nyilvánosság előtt beszélt arról, hogy addig akar játszani a válogatottban, ameddig csak ereje engedi. A Real Madrid egyáltalán nem örült a kijelentésnek, mivel sérülés miatt ki kellett hagynia a BL-döntőt, ám nem sokkal később már teljes meccseket játszott hazája válogatottjában. Zidane szintén kifejezte nemtetszését.
2016-os klubvilágbajnokság
A döntőben nem léphetett pályára, elégedetlenségének pedig a mérkőzést követően hangot is adott a média képviselői előtt: „Nem ígérhetem meg, hogy maradni fogok. Vannak ajánlataim, valamint 7 napom a döntés meghozatalára. Játszani akarok.”
Az a bizonyos Leganés elleni meccs
2017. áprilisi 5-én a Leganés ellen már úgy lépett pályára, hogy tudta, egyik utolsó madridi meccsét játssza. Frusztráltságát nem is tudta leplezni. Pláne nem azt követően, hogy gólt szerzett: találata után őt hívta le a pályáról edzője, amit James meglehetősen idegesen fogadott. Attól a ponttól nem volt visszaút.
Zidane tagadó nyilatkozatai
Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a játékos és edzője között megromlott a viszony, ám Zizou a médiában ennek folyamatosan az ellenkezőjét kommunikálta. Mindig elmondta, hogy nincs problémája Jamesszal, illetve hogy nagyszerű játékosnak tartja a kolumbiait.
Újabb BL-döntő, újabb kimaradás
A cardiffi döntő alkalmával James még a keretből is kimaradt. A győzelmet követően a lányával együtt ment fel a pályára ünnepelni, ám teljesen egyértelmű volt, hogy ezek az utolsó pillanatai.
Üdvözlet Bajorországból
Hat hónapja állt a Bayern alkalmazásában, élvezte a játékot és a szerepét, amikor egy mérkőzést követően megkérdezték Zidane-ról. A válasza nem durva, de annál egyértelműbb volt: „minden edzőnek megvannak a saját preferenciái és elképzelései. Én nem szerepeltem az övében, pedig gólokat lőttem és gólpasszokat adtam, amikor játszottam.”
Az már más kérdés, hogy helyzete végül Münchenben is pont úgy kezdett hanyatlani, ahogy korábban a spanyol fővárosban, és kísértetiesen hasonló helyzetbe került Niko Kovač irányítása alatt. A bajor klub végül nem is élt opciós jogával, és nem vásárolta meg James játékjogát. Ez azért jelzésértékű.
Négy nagy kérdés az Audi-kupát követően
Kapuskérdés
Az Audi-kupa mérkőzésein ismét bebizonyosodott, hogy mennyire jó hálóőr Keylor Navas – a Tottenham elleni elődöntő során például egészen kimagasló teljesítményt tett le az asztalra, több fontos és látványos védéssel. Harry Kane mérkőzést eldöntő góljáról sem tehetett.
A müncheni összteljesítménye újra beindíthatja a kapuskérdést érintő vitákat, hiszen az általa játszott mérkőzéseken meggyőzőbb teljesítményt nyújtott, mint belga kollégája, aki jelenleg az első számúnak számít a csapaton belül.
Védelem
A Real Madrid a múltja miatt méltán híres támadójátékáról, ám ez az ideológia a védelemben gyakran büntethető a finomra hangolt támadógépezettel operáló csapatok által. Az előszezon során több teljesen egyértelmű védelmi hibának is tanúi lehettünk, a 16 bekapott gól pedig több mint aggasztó lehet Zizou számára.
A Fener második találata például a grundfociban látott akciók tipikus példája volt, Dirar előtt és körül hatalmas terület tátongott üresen, így volt elég helye és ideje arra, hogy Navas hálójába juttassa a labdát. Münchenben Nacho volt az egyetlen madridi védő, aki látszólag magára talált, a többiek a várakozásokon alul teljesítettek. Ezeket a problémákat lesz hivatott megoldani a klub történetének legdrágább védőigazolása, Éder Militão. Nem lesz egyszerű dolga.
Középpálya
A Real Madrid mérkőzéseit látva sokan emlegették Casemiro hiányát a középpálya gyengeségeit illetően. A brazil tank a Copa América miatt társainál később kezdte meg az edzéseket Valdebebasban, így még nem léphetett pályára felkészülési mérkőzésen. A nagyobb probléma inkább az, hogy nem volt olyan játékos a keretben, aki az általa végzett munkát el tudta volna látni a közelmúlt meccsein. Ez aggasztó lehet az idényre nézve.
A CKM (Casemiro – Kroos – Modrić) trió nagy valószínűség szerint többé nem tud már 90 percen át dominálni a középpályán, tekintve, hogy egyikük sem fiatalodik, ráadásul Modrić szeptemberben már 34 éves lesz. Épp ezért nem meglepő, hogy továbbra is gőzerővel dolgozik a vezetőség Zidane személyes kedvence, Pogba leigazolásán. A 26 éves francia játékos megosztó személyisége ellenére nagy terhet vehetne le az elmúlt fél évtized legjobb triójának válláról.
Támadósor
A Real Madrid támadóalakzata az előszezon során legalább annyi kétséget generált, mint reményt. Benzema müncheni góljai optimizmusra adhatnak okot, ám nem szabad elfelejteni az előző idényt, mely során a francia leginkább csak az alacsonyabban jelzett csapatok ellenében tudott villogni.
Ami Marianót illeti, meglehetősen kevés esély mutatkozik arra, hogy komoly szerepe lehet Zidane terveiben, a Fener elleni bíztató játéka ellenére is. Jović esete teljesen más, ám nála balszerencsésebb játékosa aligha volt az előszezonnak. Esetében még időre van szükség ahhoz, hogy komolyabban értékelni tudjuk a munkáját.
Szintén aggasztó Hazard helyzete, aki egyelőre lassúnak és túlsúlyosnak tűnik, pedig ő lenne az, akire kulcsszerep hárulna a hamarosan induló idényben.
Zidane: Azt szeretném, ha Kubo a Castilla játékosa lenne, de velünk edzene
A formáról és a mérkőzésről: „Mindig a játékosaim mögött fogok állni. Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon jó idény vár ránk. Senki sem akar három gólt kapni egy mérkőzésen, de dolgozni fogunk azért, hogy elkerüljük ezeket a helyzeteket. Öt gólt is szerzetünk, sőt akár több is lehetett volna, és a mérkőzést is megnyertük. Ez igazán pozitív dolog.”
Formáció: „4-4-2-es felállásban játszottunk, ami sokkal inkább hasonlított egy 4-4-1-1-es felálláshoz, melyben a támadó középpályás nagyobb szabadságot kap. Van néhány játékosunk, akik nem bevethetők, de a célunk az, hogy változtassunk a dolgokon. Új megközelítésre van szükségünk, erre törekszünk jelenleg is.”
Lunin: „A helyzetét azt követően elemezzük majd, hogy visszatértünk Madridba. Fontos tudni, hogy mire gondol maga a játékos. Tette és teszi a dolgát, ő a jövő játékosa. Kiválóan dolgozik. Azt hiszem, hogy a számára legjobb döntést hoztuk meg.”
Utánpótlás: „Sokan érkeztek az utánpótlásból, Kubo pedig csak most csatlakozott a csapathoz. A jövőben nagyon fontos szerepe lesz a csapatban. Ha visszaértünk Madridba, le fogok ülni beszélgetni vele. Azt szeretném, ha a Castilla játékosa lenne, de velünk edzene. Még fiatal, csakúgy, mint Rodrygo és Vinícius. Időre van szükségünk.”
Bale: „Nem igazán tudom, hogy mi történt Madridban. Én itt vagyok a játékosaimmal, és nem fogom kommentálni a történteket (Bale a Tottenham elleni vereség közben állítólag golfozni volt – A szerk. kieg.). Mi csak a csapatra gondolunk, ezért remélem, hogy edzett Madridban. Senkit sem fogok háttérbe szorítani, mindannyiunknak megvan a saját magunk felelőssége. Madridban találkozunk majd. Ami a magánéletét illeti, abba nem szeretnék beleszólni. Azért maradt Madridban, hogy eddzen, és hiszem, hogy így is tett. Kérem, ne tegyetek fel több kérdést ezzel kapcsolatban.”
Mariano: „Visszatérünk Madridba, aztán meglátjuk, hogy mi történik. Bármi megeshet augusztus 31-ig. Biztos vagyok benne, hogy már belefáradtatok a válaszaimba, engem is fáraszt, hogy mindig ugyanazt kell válaszolnom, de jelenleg ez a helyzet. Madridban fogunk foglalkozni ezekkel a dolgokkal.”
Eden Hazard túlsúlya komoly aggodalomra ad okot
Eden Hazard-t évek óta a világ legjobb játékosai között tartják számon, és bár eddig képtelen volt elérni Lionel Messi és Cristiano Ronaldo szintjét, nyári klubváltásának köszönhetően sokan arra számítanak, hogy most talán sikerülhet. Samuel Eto’o például úgy nyilatkozott a minap, hogy Hazard a közeljövő egyik aranylabdása lesz.
A belga támadó klubváltása óta majdnem két hónap telt el, Hazard azóta él gyerekkori álomvilágában. Az előszezon viszont közel sem úgy alakul számára, ahogy azt eltervezte, vagy ahogy arra a legtöbben számítottak.
A belga játékos már pályára lépett a Bayern München, az Arsenal, az Atlético Madrid és a Tottenham ellen is, ám négy mérkőzésből hármon vesztesként hagyhatta el a pályát. Ami ennél is aggasztóbb, hogy a Real Madrid sztárigazolása rettentően messze volt a csúcsformájától ezeken az összecsapásokon.
Az emögött húzódó okok egyike és talán legsúlyosabbja lehet, hogy a belga támadó a hírek szerint 7 kilogrammos túlsúllyal vágott neki az előszezonnak, ráadásul a problémákat csak tovább göngyölíti, hogy azóta sem sikerült jelentősen veszítenie a súlyából, a felszedett kilók felét sem tudta ledolgozni ezidáig. A szezon rajtja pedig vészesen közelít.
Az egész helyzetben az a meglepő, hogy a játékos maga is tisztában volt és van a neki szánt szereppel, így meglehetősen érzékeny pont a súlyfeleslege: a Real Madrid új projektjének és korszakának arca egyszerűen nem engedheti meg magának az ilyen fajta „lazítást” még a nyár folyamán sem.
Hazard pályafutása során egyébként nem ez az első eset, hogy engedett a hamburger és a sültkrumpli csábításának a nyári szabadság ideje alatt: a játékos hasonló formában érkezett meg a 2014/15-ös előszezonra a Chelsea csapatához, és akkori edzője, José Mourinho nem is nézte jó szemmel a játékos felelőtlenségét. Ami azonban ennél is aggasztóbb lehet: az az idény volt Hazard pályafutásának egyik leggyengébb szezonja egyéni szinten.
Bízzunk benne, hogy a történelem nem ismétli önmagát…
Jovic: A brazil Ronaldo mély nyomokat hagyott bennem…
Néha úgy gondolom, hogy egyszerűen csak így születtem. Minden egyes ember rendelkezik valamilyen tehetséggel, azt hiszem, az enyém a góllövés képessége lett.
Nem tudom, hogy hogyan kötöttem ki a csatár posztján, de amennyire emlékszem, mindig is a gólok megszállottja voltam. Gyerekként két VHS kazettám volt, melyeken 2006-ig az összes világbajnoki gól rajta volt felvételen. Láttam Roger Milla góljait az 1990-es világbajnokságon, és természetesen Ronaldót is – a brazilt. Megszállottja voltam annak, ahogy a biciklicselekkel maga mögött hagyta a kapusokat is. Emlékszem, annyira gyors volt, mintha egy varázsló trükközött volna, úgyhogy megpróbáltam én is gyakorolni a mozdulatsort otthon. Ronaldo annyira könnyedén játszotta a futballt… Olyan volt, mintha csak 30 százalékon égne. Csodálatosnak tartottam. A stílusa és a magabiztossága mély nyomokat hagyott bennem.
Azt hiszem, az edzőim láthattak valamit bennem, mivel az első pillanattól kezdve támadóként játszattak. Édesapám először az FC Omladinac nevű csapatba íratott be, mely Loznicában, Szerbiában található. Emlékszem, minden kék volt a csapat körül: a korlátok a pályánál, sőt, még a pálya mellett található hotel is kékre volt festve. Minden lenyűgözött. Ha látnátok róla egy fotót, nevetnétek, mivel ez egy nagyon pici pálya volt, de ott léphettem először pályára egy valódi futballpályán. Ezt az érzést minden játékos átéli, még akkor is, ha nagyon fiatal korában kerül sor rá.
Fiatal koromban azt hittem, hogy a világ minden pályáját a kék szín veszi körül. Az FK Crvena zvezda játékosmegfigyelőit először látva jöttem csak rá, hogy a futballvilágban más színek is léteznek. Akkoriban 8 éves voltam, fogalmam sem volt arról, hogy milyen helyekre sodorhat majd a futball az életem során.
Batarban nőttem fel. Ne aggódjatok, nem várom el, hogy ismerjétek ezt a helyet. Egy nagyon kicsi községről van szó, mindössze 105 házzal. Számomra viszont nagyon különleges. Emlékszem, egyszer egy batari férfi azt mondta, hogy számára a falunk szebb, mint Párizs. És valójában én is pont így látom. Szinte minden ember mezőgazdasággal foglalkozik a faluban, de ha megkérdezitek tőlük, hogy miben hisznek, akkor két dolgot fognak mondani: a kemény munkát és azt, hogy nagyot kell álmodni. Batarban mindenki belead mindent, hogy elég pénzt spórolhasson a gyerekeinek, akik kollégiumban élnek vagy nagyobb városokba költöznek a munkalehetőségek miatt.
Az én családomban is így működtek a dolgok. A szüleim keményen dolgoztak, hogy segítsenek megtalálni a rám váró utat. Gyerekkoromban édesapám egy boltot üzemeltetett, azonban ha nehezebb évünk volt, előfordult, hogy banki hitelt kellett felvennie, hogy hordani tudjon minden egyes nap az edzésekre. A nagybátyám Oroszországban élt, de amikor hallotta, hogy problémáink vannak, mindig vásárolt futball cipőket és melegítőket, valamint pénzt is küldött édesapámnak, ha szükségünk volt rá. A szerb családok ilyen különlegesek, azt hiszem. Nagyon-nagyon közel álltunk egymáshoz, és szükségünk is volt erre.
Nem szeretnék erről túl sokat mesélni, de amikor tíz éves voltam, a nővéremnél súlyos betegséget állapítottak meg. Ez egy olyan pillanat volt, ami nyomot hagyott az életünkben. Az orvosok megállapították, hogy a nővérem leukémiás, ami miatt folyamatosan, hosszú ideg kellett a korházba járnia. Édesanyám abba kellett hogy hagyja a boltunk üzemeltetését, hogy vigyázhasson rá. A családunk egy teljes évig szétszakadt. Én édesapámmal és nagyapámmal éltem, az FK Crvena zvezdához jártam edzésekre, eközben édesanyám a nővéremmel volt.
Nagyon nehéz időszak volt. A legélénkebben az az érzés él bennem, amit akkor éreztem, mikor a mérkőzések után Belgrádból hazamentem Batarba. Egy nap, mikor édesapám éppen hazafelé vitt egy edzésről, egyszer csak megállt, és felvettük nagybátyámat és unokatestvéremet is. Először nem tudtam, hogy mi történik, de aztán rájöttem, hogy ünnepelni fogunk. Hazaértünk. Emlékszem, a nővérem egy papírból készült kalapot viselt, születésnapja volt. A többiek elmondták, hogy a nővérem meggyógyult. Lenyűgöző érzés volt. Nagyon sokáig éltünk félelmek közepette, így tényleg felemelő volt a tudat, hogy a nővéremmel minden rendben lesz.
Az, hogy legyőzte a betegségét, óriási lökést adott nekem a siker felé. Olyan győztes akartam lenni, mint a nővérem. Az volt az álmom, ami minden batari gyereknek: az FK Crvena zvezda csapatában akartam játszani és gólt akartam szerezni a Partizan elleni örökrangadón. A Szerbián kívül élők talán nem értik ezt. Az FK Crvena zvezda egy különleges csapat, de ezt nem tudom megfelelően elmagyarázni. A legtöbben talán a híres játékoskijáró miatt ismerik a csapatot. Amikor valaki először látogat az FK Crvena zvezda otthonába, kísértetiesnek találja a kijárót. Van néhány graffiti a falon, ráadásul nagyon sötét az egész folyosó. Szerintem néhányan még félnek is végigmenni rajta. Számomra viszont teljesen normálisnak tűnt. 8 vagy 9 éves koromban mentem le először a játékoskijáróba, amikor a klub megengedte az utánpótlás játékosainak, hogy ők kísérjék az első csapat sztárjait. Amikor meghallod a stadionban uralkodó hangulatot, egyszerűen képtelen vagy elhinni.
Az FK Crvena zvezdánál minden a győzelemről szól. Ha nem nyersz, akkor kudarcot vallottál. Van egy történet néhány évvel ezelőttről, amikor a csapat nehéz időket élt át pénzügyi gondok miatt. Néhány játékos levelet írt a szurkolóknak egy újságon keresztül, melyben nagyjából ez állt: „Nézzétek, a dolgok nem egyszerűek jelenleg. A klub azt sem engedheti meg magának, hogy sampont vegyen a zuhanyzáshoz.”
Másnap néhány szurkoló feltörte a játékosok autóit, és samponos dobozokat hagyott az üléseken.
Értitek, amit mondani akarok? Ez több, mint egy futballklub. Ha egy ilyen közegben nősz fel, az megadja azt a magabiztosságot, ami nem engedi, hogy megijedj bármitől is.
16 évesen debütálhattam az első csapatban, az FK Vojvodina ellen. És most itt egy történet nektek… A mérkőzés előtti este Novi Sadban voltam, egy hotelban. A történet megértéséhez tudni kell, hogy az ifjúsági csapatokban nem volt villanyoltás vagy takarodó a mérkőzések előtt. Ültem a hotelszobában a szobatársammal, nagyon megéheztünk, ezért lementünk a közelben található boltba vásárolni. Amikor visszaértünk, az edzőink a bárban ültek. Ránk néztek, majd teljesen meglepődtek. Nem értettük.
Az edző így szólt: „Tudjátok, mennyi az idő?”
Ránéztünk az órára, 23:30 volt.
Ordítani kezdett: „11-re már ágyban kellett volna lennetek!”
Tényleg nem tudtam, 16 éves voltam! Akkor baromi dühös volt az edzőm, de őszintén mondhatom, hogy másnap önbizalomtól duzzadva léptem pályára.
Ami a góllövést illeti, számomra ez egy ösztönös dolog. Szerintem ez a legjobb tulajdonságom. Nem számítanak a körülmények, ha azt mondod nekem, hogy juttassam a labdát a hálóba, akkor én csak erre koncentrálok.
Szóval, aznap kimentem a pályára, és gólt is szereztem. Emlékszem, rápillantottam az idegenbe is velünk tartó szurkolókra, akik ünnepeltek. Csodálatos érzés volt. A Crvena zvezda olyan, mintha egy igazi családtagod lenne. Mindig is ebben a csapatban szerettem volna játszani, és amikor érkeztek az ajánlataim a nagyobb klubboktól, akkor sem akartam távozni. Ez tényleg igaz. Amikor 2016-ban bejelentkezett értem a Benfica, emlékszem, azt mondtam édesanyámnak, hogy nem fogok távozni. Emlékszem a szavaira is: „Édesem, tudjuk, hogy jobban szereted az FK Crvena zvezdát, mint minket, de saját magadat kell az első helyre helyezni.”
Azt hiszem, ezt mindent elmond a FK Crvena zvezdával való kapcsolatomról. Az édesanyám aggódott, hogy a klub fontosabb számomra, mint ő.
Végül úgy döntöttem, hogy elfogadom a Benfica ajánlatát, a pályafutásom érdekében. Ugyanakkor úgy vélem, minden túlságosan gyorsan történt. Számomra a családom jelenti a mindent, és nem álltam készen arra, hogy elhagyjam őket. 18 évesen 3000 kilométerre költözni a családtól, egy olyan helyre, melynek nem beszéled a nyelvét… Ez már nem csak a futballról szól. Az életed nem egyszerű többé. Amikor megérkeztem Lisszabonba, csak az otthonomra gondoltam és ok nélkül sírni kezdtem. Nagyon nehéz időszak volt az a pályafutásomban, mert nagyon egyedül éreztem magam. De szerencsére végül minden megváltozott, amikor Frankfurtba távozhattam.
Mindig imádni és értékelni fogom az Eintrachtot, mert ez nem egy olyan klub, amely a pénz vagy a drága játékosok körül forog. Sokkal inkább a kémiáról szól: csodálatos érzés, ahogy egymásra találnak a játékosok és a szurkolók. Újra elkezdtem élvezni a játékot, amikor odaigazoltam. 2018-ban, amikor megnyertük a német kupát, a stadionban és a városban is lenyűgöző állapotok uralkodtak. Úgy éreztem magam, mint a Crvena zvezdánál. Sok barátot szereztem Frankfurtban, akik örökre velem lesznek.
Egyetlen dolgot bántam csak meg: a Chelsea elleni Európa-liga-döntőt. Valószínűleg ez volt az egyetlen alkalom, amikor szomorúság miatt sírtam, pedig nem közvetlenül az elveszített büntetőpárbaj után tört rám a sírás. Amikor sétáltunk lefelé a pályáról, láttam a frankfurti szurkolókat, akik az első sorban énekelték a himnuszunkat könnyel a szemükben, annak ellenére is, hogy a meccset elveszítettük. Ez egy teljesen új élmény volt számomra. Olyan szurkolókért játszottunk, akik akkor is támogattak, amikor veszítettünk. Ez nem gyakori a mai futballvilágban, és szomorúvá is tesz, hogy távozok Frankfurtból, hiszen ez a klub megváltoztatta a pályafutásomat.
A németországi szerződésemnek, valamint annak köszönhetően, hogy újra magas szinten játszottam, játszhattam a 2018-as világbajnokságon. Ez olyan érzés, amit lehetetlen szavakba önteni. Emlékszem, mielőtt pályára léptünk volna Brazília ellen, Marko Grujićcsal melegítettem, aki a Hertha játékosa. Úgy éreztük, fel fogjuk robbantani a stadiont. Amikor visszamentünk az öltözőbe, úsztunk az izzadtságban. A mérkőzés közben semmit sem érzel, teljesen el vagy „kábulva”. A meccset követően aztán mindenre rájössz: tudatában vagy annak, hogy mit csináltál, mi mindent értél el. Számomra, a kölyök számára, aki egy pici szerb faluban nőtt fel, aki Ronaldo góljait nézte videókazettán, óriási érzés volt az a pillanat Brazília ellen.
A dolgok nagyon gyorsan történtek a pályafutásom során. Néhány éve még arról álmodoztam, hogy az FK Crvena zvezda játékosa leszek. Éppen ezért is hihetetlen, hogy játszhattam az Európa-liga döntőjében, hogy pályára léphettem egy világbajnokságon, és az is, hogy most a Real Madrid játékosa lehetek. Lenyűgöző. Ugyanakkor hiszem, hogy a csatár számára a legfontosabb dolog az önbizalom. Én sosem kételkedtem az értékemben. Érzem, hogy van egy velem született tehetségem, amit sosem fogok megkérdőjelezni.
Vicces, de amikor az utolsó mérkőzésemet játszottam a válogatottban, Stefan Mitrović a következőket mondta: „Ember, mi mindenre képes lennék, ha annyi önbizalmam lenne, mint neked…”
Számomra azonban ez természetes. Hogy lehet valaki csatár önbizalom nélkül? Ezen a poszton nem a kezdet a legfontosabb, hanem a befejezés.
Ugyanez igaz rám is. A kezdetekkor egy pici szerb faluban láttam meg a napvilágot, egy olyan helyen, amiről valószínűleg még sosem hallottatok. És hogy mit hoz a történetem a jövőben? Mit érek majd el? Mi lesz a befejezés? Nem tudom, de nagy álmaim vannak.
Nagyon izgatott vagyok a Real Madrid miatt, és még egyszer: szeretnék köszönetet mondani az Eintrachtnak és a szurkolóiknak, akik lehetővé tették, hogy az elmúlt két évben otthon érezzem magam.
Danke.
A sorozat korábbi, madridi vonatkozású cikkei:
Cristiano Ronaldo: „Ha veszítesz, éhezel, ha nyersz, csupán egy morzsát ettél”
Ronaldo (R9): „A mai napig eszembe jut, hogy meddig juthattam volna a térdsérüléseim nélkül”
Kubo csillog a Real Madrid edzésein
18 years old and dominating Real Madrid’s preseason camp – Takefusa Kubo! ???????? pic.twitter.com/56dxSxccnM
— RMadridHome (@RMadridHome_) 2019. július 15.
Nacho minden ajánlatot visszautasít, maradni akar
A MARCA teljes meggyőződéssel állítja, hogy Nacho a nyár folyamán biztosan nem hagyja el a Real Madridot. A spanyol hátvéd több ajánlatot is kapott az átigazolási piac nyitása óta, megfontolta a lehetőségeit, és döntött: számára a Real Madrid a legjobb opció.
A saját nevelésű hátvéd tisztában van vele, hogy egy kíméletlenül hosszú idény vár a csapatra, rengeteg mérkőzéssel, ami elegendő játékidőt biztosíthat számára a spanyol fővárosban is. Számára az is boldogság, ha álmai klubját az eddigi idényekben megszokott módon segítheti, nem vágyik minden áron a kezdőcsapatbeli tagságra. Zizou szintén jól tudja, hogy számíthat jolly jokerére, aki sosem hagyja cserben francia mesterét és pártfogóját.
Az előző idény ugyan nem tartozott Nacho legerősebb szezonjai közé, ám ezt a játékos maga is jól tudja, ám ahelyett, hogy megfutamodna vagy keseregne, még nagyobb elvárásokat támaszt saját magával szemben, és még többet követel magától. Be akarja bizonyítani, hogy igenis a jövőben is helye van a Real Madrid keretében.
Nem kétséges, Nacho teljesen egyedülálló játékosa a keretnek: sokszínűsége mellett azt is elmondhatja magáról, hogy fogalma sincs róla, milyen érzés egy másik csapat mezét viselni. 2001-ben érkezett a Real Madridhoz, és azóta egyetlen percre sem hagyta el a királyi gárdát. A felnőtt csapatban 2011-ben, José Mourinho irányítása alatt mutatkozhatott be.
Az elmúlt hónapok során ráadásul meg is hosszabbította szerződését a klubbal: új kontraktusa értelmében 2022-ig tartozik a klub kötelékébe. Amennyiben kitölti a szerződésben foglalt időt, elmondhatja majd magáról, hogy több mint 10 évet húzott le a Real Madrid első csapatában – ez nem elhanyagolható idő és teljesítmény.
A Real Madrid történetében összesen három olyan játékos van, aki sosem hagyta el a klubot: Santiago Bernabéu, aki 1911 és 1927 között szolgálta a pályán imádott egyesületét, Chendo (1982-1998), valamint Manolo Sanchís, aki 18 éven át, 1983 és 2001 között tartozott a Real Madrid kötelékébe.
Nacho számára nem lesz egyszerű negyedikként bekerülni a történelemkönyvekbe, de minden erejével azon van, hogy ez sikerüljön.
Brahim munkája lenyűgözi az edzői stábot
Zinédine Zidane ugyan elhagyta a csapat edzőtáborát testvére sajnálatos halála miatt, ám az biztos, hogy előtte volt már lehetősége megcsodálni Brahim nagyszerű napi munkáját.
A spanyol középpályás januárban érkezett a Manchester City csapatától, de sosem sikerült a kezdőcsapat közelébe férkőznie, így mindenki arra számított, hogy a nyár folyamán egy másik csapathoz távozhat majd kölcsönbe, a több játéklehetőség érdekében. Az előszezon során mutatott játékát látva viszont elbizonytalanodott a stáb, melynek tagjai úgy vélik, hogy Brahim képes olyan dolgokra, amik segíthetik a csapatot a közelgő idényben.
Játéka és erőfeszítései mellett mindenképp meg kell említeni, hogy a spanyol mindkét szélen bevethető, mindkét lábával jól cselez, passzol és lő, ami olyan érték, mely sokkal értékesebbé teheti őt Lucas Vázqueznél, tekintve a személye által biztosított variációs lehetőségeket.
Brahim tisztában van vele, hogy óriási lehetőség kapujában áll. Helyzete nagyon hasonlít a 2016-os előszezonban látottakhoz, amikor Marco Asensio járt hasonló cipőben.
Az ifjú titán egy sérülés miatt kihagyta az U21-es Európa-bajnokságot, csakúgy, mint az ifjú Marco három évvel ezelőtt. A tréningeket ugyanakkor a vártnál hamarabb elkezdte Valdebebasban.
Helyzetét ugyanakkor nehezíti, hogy azokon a posztokon, ahol bevethető, már így is túltelített a csapat, hiszen Hazard és Rodrygo is a szélekre érkezett, Lucas és Bale sorsa pedig továbbra sem tisztázott, hiszen a két játékosnak nem áll szándékában távozni.
A játékos jövője tehát egyelőre nyitott, ám ha a soron következő felkészülési mérkőzéseken is sikerül csillognia, könnyen lehet, hogy rá esik majd a stáb választása.
A MARCA szerint Haza…
A MARCA szerint Hazard választása a 23-as számra esett. A belga játékos nagy NBA-rajongó, és tisztelete jeléül szeretné, ha Michael Jordan és Anthony Davis híres mezszámát viselhetné.