Elõzetesen sokat beszélgettünk a témában, én pedig sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehet a végeredmény, miért nyerhet egyik vagy másik játékos. Szó szót, gondolat gondolatot követett, de végül mindig Cristiano Ronaldo került ki gyõztesen. Hogy miért? Az Aranylabda még mindig egy egyéni díj, amivel az adott naptári évben legjobb teljesítményt nyújtó játékost díjazzák. Nem azt, akit az újságok valamilyen céllal piedesztálra emelnek, nem azt, aki mindent megnyert egy vitathatatlanul tökéletes gépezettel, hanem azt, aki az adott évben a legjobb volt. Az elõzõ két mondat az elmúlt néhány évre visszagondolva viccesen hangozhat, de talán mondjuk úgy, hogy végre gyõzött az igazság, életbe léptek a szabályok.
Õszinte érzelmek estéje
Megható este volt. Több szempontból is. Megérintett az afgán szövetség vezetõjének beszéde, amibõl igaz, hogy élõ adásban nyelvi nehézségek miatt nem értettünk semmit, ám az elõzmények ismeretében az elõadásmód, az úriember arca, a hanghordozás, a gesztusok mindent elmondtak. Megérintettek Pelé könnyei. Azé a legendáé, akit nagyon sokan a világ valaha volt legjobb játékosának tartottak, tartanak, mégsem kaphatta meg soha az Aranylabdát. Végül pedig megérintett Cristiano Ronaldo reakciója. Õszintén megmondom, a három érzelmes pillanat közül ez hagyta bennem a legmélyebb nyomot. De ez talán érthetõ is.
Ebbõl az apából, férfibõl, futballistából, csapatkapitányból, világsztárból, milliók példaképébõl olyan mértékû feszültség szabadult fel, amit úgy gondolom, mi még elképzelni sem tudunk. Amikor néztem, ahogy elérzékenyült és az öklömet magasba emeltem, még én magam is éreztem a hátáról leguruló kövek (sziklák) által keltett rezgéseket. Ezen a srácon akkora nyomás volt az elmúlt években, ami alatt a legtöbb ember nemes egyszerûséggel összeroppanna.
A sajtó éveken át hadjáratot folytatott ellene érdemtelenül, rossz embernek beállítva õt. A „meleg” „zselésfiú” hiába mutatta meg évrõl-évre az egész világnak, hogy képes folyamatosan fejlõdni, hogy mindig felül tudja múlni korábbi önmagát, hiába érkezik karrierje eleje óta elsõként az edzésekre, hiába hagyja el utoljára az edzõközpontot, hiába tölt el órákat minden mérkõzés után a regenerálódással, hiába van egyes átlag felett a gólok tekintetében, hiába jótékonykodik rengeteget. A közhelyek tovább repkedtek, a rosszindulatú, szenzációhajhász cikkek bûzlõ folyama csak nem akart kiapadni, a stadionokban, reptereken rendre „Messi, Messi” rigmusok fogadták, minden megmozdulását fütyülték az idegenbeli mérkõzéseken. De ez nem meglepõ, maximum szomorú. Azonban északi oldal nincs déli oldal nélkül, hideg nincs meleg nélkül, világos nincs sötét nélkül, rossz nincs jó nélkül. Így született meg a Messi-legenda. Egy apró fiúcska, az isteni csoda, a szent gyermek, vagy egyszerûen a jófiú. De ez is teljesen érthetõ, hiszen az elmúlt évek Barcelona-sikerei miatt még a magyar papír-írószer boltok kirakatai is gránátvörös-kék termékekkel voltak tele, amibõl látszik, hogy mekkora pénzt jelent ennek az embernek az aranytálcán hordozása. Ez persze részemrõl nem a játékos ellen szól, hiszen Messi kiváló futballista, egyszerûen nem olyan ember, mint amilyennek beállítják. De hagyjuk is õt, térjünk vissza az idei gyõztesre.
Jó volt látni, hogy emögött a srác mögött ott van a családja (akik egyébként a Real Madrid hazai mérkõzéseit is élõben követik a Bernabéu egyik páholyából). Elkísérte kisfia, párja, édesanyja, illetve lánytestvérei is. Kisfia felrohant hozzá a színpadra, hogy megölelje, Irina arcán látszott, hogy mennyire büszke Cristianóra, édesanyja pedig igazán õszinte örömmel vette tudomásul, hogy fia lett 2013 legjobbja. Aztán amikor látta, hogy Ronaldo elérzékenyül, neki is könnyek szöktek a szemébe. Nála jobban talán senki nincs tisztában azzal, mit is jelent ez az elismerés fiának.
Tegnap láthattuk, ahogy egy hatalmas sportember elérzékenyül. Nem emlékszem olyan Aranylabda-gálára, ahol ez megtörtént volna, számomra amellett, hogy Cristiano Ronaldo nyerte a díjat, emiatt is örökre emlékezetes marad ez az este. Azt pedig remélem, hogy a gyõzelem, a feszültség felszabadulása hozzá fog járulni ahhoz, hogy a Real Madrid és a portugál válogatott hetese mind klubcsapatát, mind pedig hazája együttesét nagyon magasra repítse a 2014-es esztendõben.
Fent és lent:
Az est pozitívumai:
- Cristiano Ronaldo 2013 aranylabdása
- Cristiano elérzékenyülése
- Cristiano Jr.
- Pelé Aranylabdája
- Pelé meghatottsága
- Heynckes, mint év edzõje
- Az afgán szövetség vezetõjének beszéde
- Zidane, mint díjátadó
- Florentino Pérez arca, amikor Cristiano könnyekkel küszködve köszönetet mond neki
- Ibrahimovic a Puskás-díj gyõztese
- Ramos és Cristiano az év csapatában
- Ruud Gullit humora
- A világbajnoksággal kapcsolatos bejátszások
- A hasonlóság Cafú és Gullit között
- Nadine Angerer egyedi stílusa
Az est negatívumai:
- Messi, Alves és Neymar ruhája
- Cafú haja
- Sepp Blatter jelenléte
- Blatter és Platini álszentsége a gratulációnál
- A brazil modell beszélni kezdett
- A gálán elõadott zeneszám
- A tavalyi év teljesítménye után Xavi, Iniesta, de legfõképp Alves jelenléte az álomcsapatban
- Csak három Bayern, de négy Barca játékos az álomcsapatban (ez pont hét… null…)
- Videós baki
