Taktikai szemmel: Real Madrid – Atlético Madrid

Ezzel a cikkel igyekszünk azoknak kedveskedni, akik szeretnek mélyebben is elemezni egy találkozót, és megérteni a játéknak egy olyan fontos elemét, mint a taktika. Míg az Egytõl egyig címû rovatunkban az egyéni teljesítményekre koncentráltunk, addig itt igyekszünk a játékosok csapatban betöltött szerepére fókuszálni. A két cikk elolvasásával remélhetõleg teljes képet kap a szurkoló arról, miért alakult úgy a meccs, ahogy.

Sikerült, megycsinálták/megcsináltuk! Megvan a 10. BL-gyõzelem, az a siker, amire a madridisták már 12 éve vártak. A királyi gárda az utolsó utáni pillanatban mentette döntetlenre a rendes játékidõt, majd a hosszabbításban egyértelmûen maga alá gyûrte ellenfelét. Ahogy Brüsszelben, 40 évvel ezelõtt, gyakorlatilag most is csak egy percre voltak a gyõzelemtõl a piros-fehér mezesek, de kiegyenlítettek ellenük, majd összeomlottak a hosszabbításban. Játék szempontjából nem volt egy látványos döntõ, mondhatni rossz meccset láttunk, de ez nem vesz el semmit abból a fizikai és taktikai küzdelembõl, amit tegnap bemutattak a csapatok. Ancelotti mester a szezon legnagyobb részében alkalmazott 4-3-3-mal kezdett, azonban Pepe és Xabi Alonso hiányában kénytelen volt kissé felforgatni kezdõcsapatát. A védelemben Varane szerepeltetése egyértelmûen jó döntés volt (bár más opció nem is igazán jöhetett szóba), azonban a középpályán Khedira pályára küldése rossz húzásnak bizonyult. A német válogatott játékos nem érezte a ritmust, nem tudott hozzátenni a csapat játékához, ami egy ilyen kulcsfontosságú pozícióban végzetes lehet csapat szempontból. A labda úgy haladt át a Khedira "fennhatósága" alá tartozó zónán, hogy a sérülésébõl nemrég visszatért játékos szinte soha nem tudott játékba avatkozni. Szerencsére a talján tréner jól nyúlt bele a meccsbe (ez a szezon során kevésszer sikerült neki) és remek érzékkel küldte pályára a Marcelo-Isco duót. A cseréket követõen a Real Madrid gyakorlatilag két védõvel maradt hátul, akik elõtt Marcelo és Carvajal a szélrõl fellépve játszottak. Khedira kiállásával pedig a középpályán Modric ment be középre, Isco pedig közel a horváthoz, de elõrébb játszott. Támadásépítésnél ezt követõen a Madrid két belsõ középpályással (Isco-Modric) szerepelt, amikor pedig védekezni kellett, Di María és Bale visszahúzodtak a széleken, így kiegyenlítõdött a létszám középen. A kettõs csere végrehajtását követõen a csapat sokkal jobban töltötte ki a területeket. Az Atléticót ez arra késztette, hogy túlságosan hátul védekezzenek, és Morata beállásával a Madrid kétcsatáros játékra váltott. Cristiano középen maradt, miközben a balszél a Marcelo-Di María párosé volt. Ezzel az új rendszer egy amolyan 2-3-2-3-ra hasonlított, melynek folyamatos nyomását a fejben és fizikailag is fáradt Atlético játékosok egyszerûen nem bírták. A 60. perctõl kezdve 11 emberrel védekezõ matracosok teljesen elkészültek erejükkel, és a hosszabbításban végül gyõzedelmeskedni tudtak Ronaldóék.

Rossz döntés, jó érzékkel javítva
Ahogy azt fentebb már említettem, Ancelotti mester Khedira beállításával egyértelmûen rossz lapot terített a pakliból. Nem merte megkockáztatni a kreatívabb középpályát, így Isco és Illarra is a padon kezdett. A német válogatott játékos végül szinte labdaérintés és értékelhetõ momentum nélkül hagyta el a pályát. Szintén hibás választás volt Coentrao kezdõcsapatba nevezése. A Bayern München elleni párharcban ugyan a csapat egyik legjobbja volt és az utóbbi idõben rendre élni tudott a neki jutó játékpercekkel, így meghálálva Ancelotti bizalmát, de a döntõben nem tudott csapata hasznára lenni, felfutásai esetlegesek és erõtlenek voltak, nem nyújtott kellõ támogatást sem a középpályásoknak, sem a támadó triónak. Védekezõ feladatát ugyan ellátta a portugál válogatott játékos, de gólhátrányban kevésnek bizonyult játéka. Ancelotti mester szerencsére még idõben észlelte, hogy hol tudná frissíteni és átszervezni csapatát. Marcelo beállítása végül döntõnek bizonyult, hisz a brazil bekk amellett, hogy tökéletesen segítette Di Maríát és Ronaldóékat, rendkívül fontos gólt is szerzett a hosszabbításban. Találata elõtt jól ismerte fel, hogy a vendég védõk rosszul osztották el a területet, eltolódtak és a Morata-Bale-Ronaldo trió túlbiztosításának következtében nagy terület nyílt a madridi 12-es elõtt, aki köszönte szépen a lehetõséget és élt is vele. Isco beállítása szintén remek változtatás volt, Ancelotti a spanyol játékos pályára küldésével megkönnyítette Modric és Di María helyzetét, hisz a középpályán Khedira teljesen súlytalan volt addig, ami argentin és horvát társa játékára is rányomta bélyegét. A cserét megelõzõen az Atlético uralta a középpályát létszámfölényének köszönhetõen – 4 (Raúl García – Gabi – Tiago – Koke) a 3 ellen (Modric-Khedira-Di María). Összességében elmondható, hogy a kettõs cserével a Real Madrid megkapta mindazt, ami addig hiányzott: Isco beállításával higgadtságot és kontrollt a középpályán, valamint mélységet és ezzel egy idõben területeket a széleken Marcelo pályára lépésével. 

Atlético – Csoda elnapolva
Az Atlético Madrid sikere két percen múlt, ahogy az is, hogy Simeone szobrot kapjon a spanyol fõváros piros-fehér érzelmû felében. Az idén már sokszor látott taktikával rukkolt elõ Simeone mester és a "talált" gólra egybõl rá is ült csapata, azonban szombat este ez kevés volt a végsõ sikerhez. Az Atlético a hagyományos 4-4-2-es felállásával kezdett. Koke volt a bal szélen, hogy Carvajal felfutásaira figyeljen, és Raúl García a jobb oldalon ugyanezt tette Coentraóval. Mindketten sikeresen zárták az elsõ félidõt. Diego Costa lecserélése nem változtatott a felálláson, Adrián ugyanarra a helyre állt be. A szünet után Simeone átváltott a 4-1-4-1-es felállásra, Tiago a védõk elõtt és a Raúl García-Adrián párossal a középpálya szélén. Amint beállt Marcelo, az argentin beállította Sosát. Ahogy a barcelonai negyeddöntõn, Sosa itt sem igazán találta a helyét, és ez Marcelónak kedvezett. Nem hálálta meg mestere bizalmát, aki Diego Ribas és Mario Suárez helyett küldte õt pályára. Taktikailag fontos megjegyezni Villa szerepét és játékát. Jó meccset játszott, ami a VB elõtt igazán érdekessé teheti a spanyol válogatott csatárposztjáért folytatott versenyt.  Gólt nem szerzett, de csapata nem is támadott annyit, hogy sok helyzetbe kerüljön. Viszont szüntelenül nyomást gyakorolt, jól tartotta meg a labdákat és várta meg társait. Ezzel szemben Diego Costa pályára küldése rendkívül sokba került Simeone mesternek. A játékos és az edzõ kockáztatott, ez pedig rosszul sült el. Felesleges kockázat volt ez egy olyan döntõn, ahol már a találkozó elõtt is komoly esély mutatkozott egy esetleges hosszabbításra. Elhasználni egy cserét 9 perc után túlságosan nagy hátrány volt a Real Madriddal szemben, hisz a végén úgy kellett volna egy friss játékos a pályára, mint egy falat kenyér. Az Atlético Madrid percekre volt attól, hogy történelmet írjon, de végül a gyõzelmet jobban akaró és azért jóval többet dolgozó királyiakkal szemben alulmaradtak. Ennek ellenére minden tiszteletet megérdemel Simeone mester és csapata, kíváncsian várom, hogy mire lesznek majd képesek a következõ szezonban, találkozunk a Spanyol Szuperkupa döntõjében.

 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK