A Real Madrid kissé fásultan kezdte hétközi találkozóját és egy szerencsétlen szabálytalanságnak köszönhetõen büntetõhöz jutott az Elche, melyet az ugyan jó irányba mozduló (egyébként kedd este debütáló) Navas nem tudott védeni. Majd új meccs kezdõdött! A királyi gárda megrázta magát és Ronaldo vezérletével, kiütötte ellenfelét. Tisztában vagyok azzal – és teljesen jogosnak is tartom ezen megjegyzéseket -, hogy a Basel – Deportivo – Elche trió nem épp az európai labdarúgás krémje, de véleményem szerint a mai, modern futballban bármilyen ellenfelekkel szemben nagy fegyvertény a három egymásután elért siker, kiváltképp a 18-4-es gólkülönbség. Ha az eredmények mögé nézünk és megvizsgáljuk a taktikai húzásokat, akkor ismét pozitív elmozdulást tapasztalhatunk a szezonkezdethez képest. Ancelotti mester figyelt és reagált, idõben észrevette a csapat hiányosságait és jó érzékkel nyúlt bele a szerkezetbe. Ezen változtatásokat a cikksorozat elõzõ részeiben már említettem, de az Elche elleni meccsre ismét hozott valami újat az olasz tréner! Ancelotti kisseb egységekre bontotta a szerkezetet és párokban helyezte el játékosait, így öt, lépcsõzetesen elrendezett vonalban szerepeltek kedvenceink. A párok a következõk voltak: Varane és Ramos a védelem tengelyében alkottak jól mûködõ duót, elõttük a Kroos-Illarra kettõs szerepelt a középpályán, míg Carvajal és Marcelo a két szélen segítette csapatát. A támadó szekcióban James – Isco duót találtunk Kroosék elõtt, míg a befejezésekért a Bale – Cristiano Ronaldo kettõs felelt a „lépcsõsor” tetején. A Madrid alapjában úgy lépett pályára, ahogy a Depor ellen befejezte: 4-4-2-ben, ami néha átment 4-3-3-ba, amikor Isco visszalépett a középpályásokhoz és James elöl maradt szélsõként a jobboldalon. De ezt megspékelte Ancelotti a már említett lépcsõzetes elhelyezkedéssel.
Elöl rendkívül jól mûködött a két fiatal támadó középpályás, Isco és James összjátéka. A csatárok mögött futballozhattak, folyamatosan veszélyeztetve a kaput. Szerepeik tökéletesen le voltak osztva, Isco kissé hátrébb húzódva segített be a középpályásoknak, amikor védekezni kellett, 4-3-3-at alkotva. Eközben James szabadon mozogva, kevesebb védekezõ feladattal a csatárokat volt hivatott labdákkal „tömni”. Mindkét labdarúgó jó az összjátékban és folyamatosan keresték a kiugró, illetve résekbe bemozgó csatárokat, akiktõl joggal vártuk ilyen háttér mellett a gólokat. Bale és Cristiano kettõsébõl, elõbbi azonban kissé statikusan, majd a vége felé néha önzõ módon futballozott. Cristiano Ronaldo közben óriási területet bejátszva, de inkább a baloldalon támadva lepte meg folyton az ellenfelet. A portugál klasszis hihetetlen számokat produkál, most is négyszer talált be, de ezen gólokon kívül is akadtak lehetõségei szép számmal. CR7 fáradhatatlan és óriási formában van, ami a Madrid sikerének záloga.
A középsõ zónára pillantva ki kell emelni a Kroos – Illarra kettõs játékát, közülük a német válogatott klasszisa kapott szabadabb szerepet és kissé a jobb oldalra tolódva, Illarrához képest nagyobb területen kellett, hogy érvényesítse akaratát. A fiatal spanyol középpályás feladata az volt, hogy a Kroos mögött hagyott területet fedezze, amikor az újdonsült világbajnok csapattárs elõre merészkedett. Toni Kroos három lövéssel is veszélyeztetett, ezek közül bármelyikbõl születhetett volna gól. Ezen a meccsen, olyan szabadon játszhatott, ahogy Ancelottinál korábban még soha. Nem volt az igazi amit produkált, sokkal több van benne, ezt már többször is láttuk, de az elképzelés maga, hogy a második hullámban történõ érkezései a csapat újabb fegyvere lehet támadásban, határozottan tetszik. Illarramendi kellõ biztonságot és stabilitást tudott adni ahhoz, hogy Kroos fellépegethessen Isco és James mellé. Ez a késõbbiekben még hasznos lehet, kettejük együttes játéka megoldást jelenthet a középpályán felmerülõ problémákra. Ehhez viszont arra lesz szükség, hogy mindketten maximumot nyújtsanak és összecsiszolódjanak ebben a rendkívül fontos csapatrészben. Remélem a keddinél nehezebb találkozón is megállják majd helyüket.
A lépcsõzetes-párokba rendezett szerkezet, természetesen a védelemben vehetõ észre leginkább. A két középsõ védõ közül Ramos (a középpályán Krooshoz hasonlóan) is elõbbre merészkedett, szinte a középpályáig, míg Varane (párhuzam Illarra játékával) biztosított és maradt hátrébb, mint társai. Carvajal – majd lecserélését követõen Arbeloa – és Marcelo szinte klasszikus szélsõként játszottak a két oldalon. A mester célja ezzel nem más volt, mint mélységet adni a támadásoknak kívülrõl és kisegíteni a kreatív zónában játszó társakat, valamint megosztani a vendég védõk figyelmét. James és Isco bõven hagyott területet Marcelóéknak ehhez. Ahogy azt már néhány elemzéssel ezelõtt fejtegettem, rendkívül fontos lesz a Real Madrid játékában az, hogy James mennyire tud alkalmazkodni a szélsõ védõink lendületes és rendkívül offenzív futballjához. Ez a kapcsolat kezd határozottan jól mûködni, és ha tovább javít ezen a talján tréner, akkor rendkívül szép jövõkép rajzolódhat ki a Real Madrid szimpatizánsok fejében.
Így ki lehet kapni
Escribá mester nem ismételte meg a Barca elleni taktikát, az Elche edzõje bátrabb és nyíltabb játékot választott, mint a Barcelona ellen. Azon az összecsapáson (hazai pályán!) elõfordult, hogy hat emberrel védekezve játszott, alig átlépve a felezõvonalat. A Bernabéuban már egy kiegyensúlyozottabbnak tûnõ kezdõ tizenegyet választott és a 4-4-1-1-es felállás mellett tette le voksát. Mosquera és Adrián kettõse a középpálya közepén, illetve Rodrigues valamint Coro játéka a széleken azonban határozottan kevésnek bizonyult. Legelöl ugyan Víctor Rodriguez és Jonathas támadott, ahogy erejükbõl futotta és a vezetõ gólon túl is elég szervezetten játszott a csapat, de összességében bukásra voltak ítélve. Legfõbb gyengéjük – a képességbeli különbségek mellett – egyértelmûen a sok elveszett labda volt. Ez a csapat gyengébb ellenfelekkel szemben, hasonló felfogásban futballozva könnyedén érhet el sikereket. Kellemes meglepetés volt számomra a kis csapat, sok sikert nekik a jövõben!
