A kezdetek
Kovacic 1994. május 6-án született, Ausztriában, Linzben. Nem elírás – bár a játékos horvát, szülei is bosnyák-horvát származásúak, Mateo édesapja az osztrák városban talált magának állást. Mateo is itt, Linzben kezdte el bontogatni a szárnyait, hat éves korában került a helyi akadémiához. Az évek során egyre és egyre jobb formát mutatott, és idõvel felhívta magára számos európai nagycsapat figyelmét is. A VfB Stuttgart például egy jól fizetõ állást és egy Mercedest is felajánlott Stipónak, Mateo apjának. Természetesen a fiatalokhoz rendre jól nyúló Ajax is ott legyeskedett a horvát csillag körül, Robin Pronk, a csapat korosztályos edzõje élénken érdeklõdött, csapata már akkor is jó érzékkel válogatta össze a fiatal tehetségeket a világ minden tájáról. Miután a Linz csapata 6-2-re legyõzte a Juventus akadémiai együttesét, az olaszok is megõrültek a fiúért, aki 13 éves kora ellenére olyan érett játékot mutatott, mint Maradona egykoron. A Bayern megfigyelõi szintén számtalan alkalommal keresték fel a Kovacic-rezidenciát, de végül üres kézzel kellett távozniuk. Stipo ugyanis csakis a Dinamóhoz ragaszkodott.
Dinamo Zágráb
Mindig is az volt az álmom, hogy Zágrábban éljek – mondta a büszke apa. Álma hamar valóra is vált, miután a Dinamo korosztályos edzõje, Davor Blaskovic beajánlotta Mateót Zdravko Mamicnál, a zágrábi klub ügyvezetõ igazgatójánál. A horvát megfigyelõk pozitív jelentései láttán Mamic tûzbe jött, és felajánlotta a családnak, hogy költözzenek Zágrábba. Néhány év múlva azonban kiderült, hogy Zágrábban élni mégsem akkora álom, a szülõk, Stipo és Ruzica nehezen szoktak hozzá az új környezethez. Építettek egy házat a fõváros agglomerációjában, Sesvetski Kraljevecben, de az apa továbbra is Grazban dolgozott és csak hétvégenként látogatott Zágrábba. Mateo pedig nõtt. Ez a növekedés azonban problémákkal járt, 2009-ben egy komoly lábtörést szenvedett, ami egész évre távol tartotta õt a futballpályától.
Szerencsére azonban zökkenõmentesen tért vissza a nyeregbe, hiszen a szerencse Vahid Halilhodzic kezei közé sodorta, aki abban az idõben a Dinamo Zágráb vezetõedzõje volt. Õ felismerte a játékosban rejlõ lehetõségeket, és mindenféle félelem nélkül 16 évesen, 6 hónaposan és 14 naposan a tûzbe dobta Mateót. A bemutatkozás nagyszerûre sikeredett, és amikor megkérdezték, hogy játszott, a válasz meglepõ volt: “Nem volt az igazi, csak két gólpassz és egy gól…” Ezzel õ lett a liga történetének legfiatalabb gólszerzõje, amit Dino Spehar tartott – mindössze egy héttel Mateo debütálása elõtt.
A bemutatkozás után Kovacic bejátszotta magát a csapatba, és a következõ két teljes szezonban stabil alapembere volt a csapatnak. Két bajnoki címet és két kupagyõzelmet ért el a Dinamóval, és bemutatkozott a Bajnokok Ligájában is. 2011 decemberében az év horvát tehetségének is megválasztották. A 2012-13-as szezon kezdetén összeszedett egy sérülést, ami miatt néhány meccset ki kellett hagynia, ám 2012 októberében így is jelölték a Golden Boy díjra, amelyet minden évben a legjobb európai bajnokságban játszó 21 éven aluli futballista kap meg. Végül ezt a címet nem nyerte meg, azonban teljesítményének köszönhetõen felhívta magára a nagyobb klubok figyelmét. Végül 2013. január 31-én hivatalosan az Interhez igazolt, 15 millió euró ellenében.
Inter
Kovacic három nappal a szerzõdtetése után, február 3-án be is mutatkozott az Interben, bajnoki mérkõzésen a Siena ellen, ahol csereként állt be a félidõben. A CFR Cluj elleni oda-visszavágós párharc során pedig kiváló játékával hamar megszerettette magát a milánói közönséggel. A hazai összecsapáson gyönyörû, amolyan Modricos gólpasszt adott Rodrigo Palaciónak, aki egy szintén tetszetõs átemeléssel biztosította be az Inter 2-0-ás gyõzelmét. A visszavágót végigjátszotta, és az Inter még meggyõzõbben játszva, végül 5-0-ás összesítéssel jutott a következõ körbe. Az európai menetelésnek a Tottenham vetett véget, 4-4-es összesítéssel, idegenben lõtt góllal. A rossz szereplés miatt elküldött Claudio Ranieri alatt nem volt stabil kezdõ, azonban az ideiglenesen kinevezett Andrea Stramaccioninál ez megváltozott, és a 30. fordulóban vívott Juventus elleni rangadótól kezdve Kovacic az összes bajnokit végigjátszotta abban a szezonban. A csapatnak azonban nem ment jól a játék, és az idény végén Stramaccionit elküldték, helyére pedig Walter Mazzarit nevezték ki.
A 2013-14-es idény elején Kovacicot kisebb sérülések hátráltatták, Mazzari pedig új szerepkörben akarta próbálgatni a játékost. Ez a taktikai kísérletezés azonban Mateo kárára ment, nem tudott igazán megbarátkozni új pozíciójával, így nem volt állandó tagja a kezdõcsapatnak, inkább epizódszerepeket kapott. Bár 32 ligameccsen is pályára léphetett, mindössze 14-szer volt kezdõ, és nyolcszor maradt fenn a pályán a hármas sípszóig. A szezon legjobb meccse számára egyértelmûen a május 10-én lejátszott Lazio elleni találkozó volt, ahol három gólpasszal járult hozzá csapata 4-1-es gyõzelméhez, és Javier Zanetti méltó búcsúztatásához.
A 2014-15-ös idényt Mazzarrival kezdte el az Inter, és az edzõt meggyõzte Kovacic teljesítménye az elõzõ szezon végén, így nála is stabil csapattag lett az új idényre. Fájó, hogy a csapat játéka továbbra is akadozott, így a staféta Roberto Mancini kezébe került 2014 novemberében. Irányítása alatt Mateo nem sok mérkõzést hagyott ki, mégsem lehet azt mondani, hogy kihagyhatatlan volt, hol játszott 90 percet, hol pedig 20 percre cserélte be õt a mester. Az idény végére azért ezúttal is bejátszotta magát a kezdõcsapatba.
Real Madrid
2015 nyarán Mancini elismerte, hogy ajánlatot kaptak Kovacicért, és az FFP értelmében kénytelenek õt értékesíteni. A Real Madrid kapott az alkalmon és 30 millió euró körüli összegért megszerezte a horvát futball egyik legígéretesebb tehetségét, akit augusztus 19-én nagy érdeklõdés közepette be is mutattak a Santiago Bernabéu nézõinek és a világ minden madridistájának egyaránt.
