Olvasó vs. Szerkesztő – 1. rész
Gugyerás Dániel: Ha leülhetnétek egy exkluzív interjút készíteni, melyik játékost választanátok, és miért?
Gy. András: Én Marcelót választanám. Több okból is. Az egyik az, hogy ha szeretnék egy nem sabloninterjút csinálni, szerintem a brazil arra tökéletes lenne. Igazi humorzsák, nagy élmény lenne egy ilyen beszélgetés. Egy másik ok az, hogy nagyon kedvelem a brazil játékát és megnyilvánulásait, emberileg rendkívül szimpatikus. Egy harmadik pedig az, hogy nagyon régóta a csapatnál van, így kívül-belül ismeri a klubot.
Zs. Csaba: Nem tudnék csak egyetlen játékost választani, így hármat szeretnék mondani, bár még ez is kevés, hiszen ha tehetném, a keret minden egyes játékosával leülnék beszélgetni. Azonban szeretnék a kérdésre válaszolni, így íme, a rövid listám: Marcelo, Luka Modrić és Dani Carvajal. Úgy vélem, a brazil „bohócot” nem is kell magyarázni, hihetetlen percek lennének, valószínűleg folyna a könnyem a nevetéstől. A horvát mágus – aki egyébként az egyik legnagyobb kedvencem, ami már önmagában jó ok egy interjúra… – szintén érdekes interjúalany lenne, és elsősorban a horvát utánpótlás-nevelésről kérdezném, hiszen a szomszédban elképesztő játékosok „születnek”, így kíváncsi lennék arra, mi lehet az oka annak, hogy míg náluk BL-t nyernek a válogatott játékosai, addig nálunk sajnos idő előtt indulnak levezetni a legnagyobb értékek. Dani pedig, ő Dani. Egy csupa szív, vérbeli madridista, akinek minden porcikáját átjárja a madridizmus, akinek ez a klub a mindene. Szívesen kérdezném a La Fábricáról, illetve arról, hogy hogyan élte meg az időbeli utazást, mely során a ranglétrát végigjárva eljutott az első csapatig, és akadémistából a szurkolók kedvencévé vált.
K. Kristóf: Biztos, hogy Ronaldo lenne. Híres és megosztó személy, jó ķis interjút lehetne vele készíteni. Feltenném neki a kérdéseimet, amikre mindig is kíváncsi voltam. Vajon maga indítja be otthon a mosógépét? Tud-e főzni? Mit szól ahhoz, hogy sokan homoszexuálisnak tartják? Ki volt az első barátnője? Felvenne-e Adidas cipőt az utcán, ha tehetné? Mi volt a kedvenc tantárgya a suliban? Van-e ideje sorozatokat nézni? Ezek mind méltatlanul elhanyagolt kérdések. A focista Ronaldóról már mindent tudunk, az emberről annál kevesebbet. Érdekelne egy sokkal személyesebb oldala.
Ny. Viktor: Ha egy embert kéne választani, akkor Benzemára esne a választásom. Érdekelne, hogy hogy látja a saját teljesítményét, hogy dolgozza fel az őt ért kritikákat, hogy mi a véleménye a klubról, a klubtársakról. Biztos rátérnénk Zidane kinevezésére, hogy mennyire érintette meg őt, adott-e plusz motivációt neki, hogy honfitársa, a francia futball ikonja, és valahol a motivátora kapta meg a karmesteri pálcát. Van-e benne az edzéseken az eddigieknél nagyobb bizonyítási vágy, érez-e plusz késztetést a pályán amiatt, mert Zidane dirigál a partvonal mellől. Kitérnénk a közte és Higuaín között zajló egykori rivalizálásra, valamint arra, hogy hogy látja a saját jelenlegi helyzetét Morata és Mariano riválisaként. Érdekelne, hogy mennyiben kellett változtatni a játékán Ronaldo és Bale érdekében, és az is, hogy mennyire okozott neki nehézséget igazodnia, megfelelnie két, gigantikus összegért érkezett világsztár között. Végül beszélnénk a válogatottról, a nemzeti csapathoz fűződő viszonyáról, és arról, hogy a tősgyökeres franciák hogy jönnek ki a válogatott összetartások alkalmával a bevándorlók gyermekeként, vagy más országban született társakkal. Izgalmas anyag jönne össze.
É. Csongor: Az én választottam Fábio Coentrão lenne. Én sok tekintetben szimpatizálok a portugál hátvéddel, és nagyon érdekelne, hogy összességében minként vélekedik az eddigi madridi pályafutásáról, illetve szívesen nyernék mélyebb betekintést az emberi oldalába is.
V. Alex: Első gondolattal rávágtam magamban, hogy Marcelo. Annyira rokonszenves ő nekem… Tiszta szívű, őszinte, szenvedélyes, csupa szív ember, aki épp emiatt is nagyon szórakoztató, viszont, bevallom, félnék, hogy nem a megfelelő kérdéseket tenném fel neki, úgy értem, ő egy egyszerű srác, nem fog világot megrengető válaszokat adni semmire; tartanék tőle, hogy a válaszai alapján már nem is gondolnánk őt akkora nagy arcnak, pedig az, nagyon is az, csak nem egészen úgy, ahogy gondoljuk. Ő egy igazi barát, aki bohócnak tűnik, de egy nagyon érzékeny ember is egyben, aki mindenre őszintén, tiszta szívvel válaszol és reagál. Na, de hogy most már a kérdésre is valóban válaszoljak: igaz, irodalomról vele sem biztos, hogy napokon át tudnék fecsegni, ám legyen ez egy hagyományos, szakmai interjú, és most mégis Mariano érdekelne engem nagyon, mert vajmi keveset tudunk róla. Kíváncsi volnék, milyennek látja a saját helyzetét az a játékos, aki Raúl óta a madridi utánpótlás legminőségibb, legígéretesebb "terméke" (ezt már nyár előtt is terjesztettem róla), nem fordult-e vele veszélyesen nagyot a világ, amióta az első csapathoz tartozik, honnan meríti lelkierejét, önbizalmát, ami bombabiztos sikerre vezeti őt, akárhányszor újabb lépést tűz ki maga elé, és hogy lesz-e türelme kivárni a most talán egyre közelgő sorát – nem máshol, kizárólag a Real Madridban.
M. László: Általánosságban nyilván bármelyik játékossal szívesen készítenék interjút, sőt nem is feltétlenül korlátoznám a lehetőséget az első csapat keretére. Egy konkrét játékos esetén azonban hezitálás nélkül Sergio Ramosra esne a választásom. Érkezése óta rajongok érte, mindazért, amit képvisel. Egy igazi vezér, nem tűr ellentmondást, s nem mellesleg a világ legjobb védője. Néhány kulisszatitkot leszámítva, bizonyosan a családjáról, a hétköznapjairól, a szokásairól, szenvedélyeiről beszélgetnék vele néhány korsó sör és tál tapas társaságában.
D. Gergő: Hogy egy kis reklámot is csempésszek a válaszomba, én egytől egyig bármelyik Real Madrid játékossal szívesen készítenék interjút, beszélgetnék kötöttségek nélkül vagy akár kísérném végig egy munkanapját. Elképesztő élmény lenne testközelből megélni azt, amit itthon az íróasztal és a magyar futballkultúra ködfelhője mögül csak sejtünk. A profizmus szótári megfelelőjét. Ha egy játékost kellene mondanom, ő Luka Modric lenne, és ennek több oka is van. Egyrészt, mert elég régóta van már ahhoz Madridban, hogy ismerje a klubot, szemmel láthatóan igazi madridista vált belőle. Érdekelne, hogy külföldiként, horvátként, milyen napról napra megélni ezt az érzést. Emellett biztosan kitérnénk a horvát futball eredményességére és utánpótlásának erősségére, mivel ez áll legközelebb területileg kis hazánkéhoz. És persze megkérném, hogy csak meséljen a madridi életről, meséljen a Real Madridról, meséljen az első külsővel leadott indításáról, mindenről. Én ígérem, csak hallgatok.
N. Viktor: Az én választásom az egykori nagy kedvencemre, Roberto Carlosra esne. Miatta kezdtem el a labdarúgást, és természetesen nagy szerepet játszott abban is, hogy a Real Madrid legyen a szívem csücske. Jó brazilhoz illően ő is meg volt áldva rendesen humorérzékkel, egy csupa szív ember volt a pályán és a pályán kívül is. Képes volt végigrobotolni akár 120 percet is, fel-alá rohangálva a pálya baloldalán. Viccesen csak „támadó szellemű védőnek” nevezném a posztján. Leginkább a madridi sikereiről, kedvenc csapattársairól és a legemlékezetesebb pillanatairól faggatnám.
Sz. István: A választásom Cristiano Ronaldóra esne. Csodálom azért, amit elért az életben. Nem volt könnyű gyerekkora, csak magára számíthatott Lisszabonban, már fiatalon távol került a családjától. Céltudatos volt, tudta, mit szeretne elérni az életben, követte az álmait, és alázattal, rengeteg munkával érte azt el. Ő egy maximalista, ennek köszönhetően vált a világ egyik, ha nem a legjobb játékosává. Mellesleg emberileg is szimpatikus. Az interjú során örömmel töltene, ha Cristiano Ronaldo Junior is jelen lenne.
Szabó Zsolt: Hogy tekintenek vissza a szerkesztők az elmúlt évben letett munkájukra, és mik a jövőbeni céljaik?
Erre a kérdésre általánosságban válaszolnánk. Az elmúlt év nagyon pörgősre sikeredett. Megújult a weboldalunk, teljes arculatváltáson estünk át. Az egész év folyamán keményen dolgoztunk azon, hogy fenntartsuk a színvonalat, amit az olvasók megszokhattak. A nagy sikerű rovatainkat rendületlenül visszük tovább, folyamatosan gondolkodunk az újításokon, és meg is valósítjuk azokat. 2016-ban 648 (igazán) hosszú hír, illetve 3339 rövid hír került ki az oldalunkra, Facebook-posztjaink számát pedig megbecsülni sem merjük. Ez azt jelenti, hogy átlagosan napi szinten közel 2 hosszú, illetve 10 rövid hírrel lehetett találkozni nálunk, Facebookon pedig ennél jóval több információval. Ez egy óriási szám, ami mögött rengeteg munka van. De az olvasói visszajelzések alapján megéri a befektetett energia, hiszen a célunkat el tudjuk érni: a lehető legszélesebb körű tájékoztatás nyújtása a csapat körüli ügyekről, legyen szó a legkomolyabb jogi vitákról, vagy akár bulvár hírekről. Reméljük, hogy a lehető legtöbb olvasó elégedettségére válik az, amivel találkozik. A jövőre nézve legalább ezt a szintet szeretnénk tartani, rövid távon szeretnénk tovább bővíteni a szerkesztőségi csapaton, újabb rovatokkal megjelenni, hosszú távon pedig azt szeretnénk, hogy ha Magyarországon valaki megemlíti a Real Madrid nevet, akkor azonnal társuljon mellé a Penamadridista.hu is. Persze vannak egyéb terveink is, amiket egyelőre nem szeretnénk nagydobra verni.
Flóra Richárd: Új edző, a régi Madrid: mitől ennyire jó Zidane, mi a titka?
Gy. András: Zidane egy élő legenda. Még a jelenlegi legnagyobb játékosok is tátott szájjal figyelik. Egyébként pedig szerintem a higgadtsága az, ami nagyon fontos az első pillanattól kezdve. Sok edző kezei alatt dolgozott, a legmagasabb szinten, rengeteg ilyen jellegű tapasztalatot szerzett. És mint a példa mutatja, ügyesen ülteti át a gyakorlatba a tudását.
Zs. Csaba: Úgy gondolom, hogy túl nagy titok nincs ebben a tekintetben. Ezen a szinten, ahol a játékosok igen méretes egóval rendelkeznek, létfontosságú egy olyan edző, akinek a szavára még a sztárok is képesek és hajlandók adni. Zizou ilyen, a játékos múltja miatt. A keret jelenlegi sztárjai egytől egyig az ő játékát bámulták tátott szájjal gyerekkorukban, felnéznek rá, bíznak benne. Mindemellett fontos persze, hogy képes megfelelően kommunikálni is a játékosaival, valamint a pályán megszerzett tudását átadni nekik, de úgy vélem, a kulcs a személyében található. Láthattuk, mi történt Benítez irányítása alatt: a spanyol trénert nemcsak a szurkolók, a játékosok sem tudták komolyan venni, hiszen az elmúlt évtizedben nem tudott igazi eredményt felmutatni. Mindennek eredményét mindenki ismeri.
K. Kristóf: Semmilyen „hűdenagy” titokra nem kell itt gondolni. Én mindig is azt tartottam, hogy a motiválás, a kommunikáció, a mentális felkészülés sokkal fontosabbak, mint a taktika, a felállás vagy éppen a fizikum. Persze ezek is elengedhetetlenek a sikerekhez, mégis szerintem az az igazán jó edző, aki jó pszichológus. Simeone, Klopp, Mourinho – mind valami különleges motiváló erővel és pszichológiai érzékkel vannak megáldva. És ez Zizou-nál is így van. Mivel ő is játékos volt, ért a nyelvükön. A tisztelet alapból megvan iránta, nem kell kérnie vagy kiérdemelnie. Ő egy igazi legenda, aki érti a focit, és ért a játékosok nyelvén. Ennyi a nagy titok.
Ny. Viktor: Egy tanuló edző, valahol egy „zöldfülű” a szakmában, ebből adódóan nem kell feltétlenül szakértői szemmel ülni a készülékek előtt, hogy az ember észrevegye, hogy követett el a veretlenségi sorozatunk alatt is elemi hibákat. Viszont Ancelotti is elmondta nemrég egy interjúban, hogy minden megvan benne ahhoz, hogy kiváló mester váljék belőle. Jól használja a játékosként szerzett tapasztalatokat, és előnyt jelent az is, hogy hasonló kaliberű sztárokból, még a mainál is nagyobb egyéniségekkel játszhatott, ami nem azt jelenti, hogy tehetségesebbek lettek volna az ő akkori társai, mint a mostani kerettagok. Irányítása alatt csapatként látom futballozni és küzdeni a srácokat, távolról sem tökéletesen, és nem mindig szemet gyönyörködtetően, de a nehéz pillanatokban is kettőzött erővel mentek a játékosok, csapatként, a közös siker érdekében. Egy csapat a 90. perc után sem lehet biztos a pontszerzésben, vagy a győzelemben a mai Real Madrid ellen.
É. Csongor: A múltja, a személye, a tekintélye, a kisugárzása miatt. Zidane megítélésékor gyakran felejtik el az emberek, hogy tulajdonképpen neki ez az első komoly vezetőedzői munkája. Ő sem tökéletes, és sosem lesz az. Minden edző követ el hibákat. Elég csak Antonio Contéra gondolni, véleményem szerint ő jelenleg a világ legjobb edzője, de még az egy hozzá hasonló tréner önéletrajzában is szerepelnek fekete fejezetek (Atalanta). Zidane sem különb. Sok hibát el fog még követni az edzői munkája során, és nem lesz örökké Madridban, de jelenleg képes érte játszani a csapat, ő pedig képes a csapat érdekeit szem előtt tartani. Ez a legfontosabb.
V. Alex: A folyamatok megélője, a lépésről-lépésre megtapasztalt és kiküszöbölt hiányosságok, problémák embere. Teljesen biztos, hogy senki nem gondolta volna: Zidane fogja meghozni a Real Madridba a higgadtságot, a türelmet, a nyugalmat, így, ebben a sorrendben, merthogy ezek egymásból következtek, és bele sem gondolunk, micsoda "terebélyes" folyamat ment végbe az elmúlt egy év Real Madridjánál. Kezdem azzal, hogy Zidane-nak ez már a harmadik időszaka élete klubjában. Az elsőt még játékosként töltötte – az, ugye, egy kaotikus éra volt a Real Madrid számára, Pérez a józan, racionális tettek helyett csupa szélsőséges lépést választott a klub vezetéséhez, amiknek a következményeit szintén gyakran szakmaiatlan megoldásokkal igyekezett ellensúlyozni. Tulajdonképpen nem létezett sportprojekt, nem felépített koncepció mentén dolgozott, csupán annyit gondolt el előre, hogy minden nyáron igazol egy "galaktikust", de még csak nem is a hiányposztokra, úgy volt vele, majd csak lesz valahogy… Lett is, belebukott a számolhatatlanul sok hibába. Zidane közelről nézhette végig, honnan hová jutott a klub abban az időszakban, amikor a Real Madrid komoly imázsépítésbe kezdett, a gazdasági kérdések pedig jócskán a sportszakmai szempontok elé kerültek. Aztán visszatért mint segédedző, Ancelotti mellett, immár egy letisztultnak, meggondoltnak tűnő projekt részeseként, amely már láttatta az utat a hosszú távú sikerek felé. A csapat a szezon végén már a Tizediket ünnepelte, fél évre rá a klub vb-aranyat és a világrekord közeli győzelmi sorozatot. Utána, az újévvel érkezett el az a bizonyos hullámvölgy, amely trófea nélküli évadzáráshoz vezetett, no meg Ancelotti elküldéséhez. Benítez kemény fél szezonja után Zidane ismét elérkezett, átvette a csapatot, és mindjárt tudvalevő volt, hogy az ő feladata elsősorban jó pár felgyülemlett probléma megoldása lesz. Napok-hetek alatt visszahozta az oldott, nagyszerű öltözői hangulatot, a családias légkört, a végignevetgélt edzéseket és a gólok utáni edzőöleléseket; játékosabbra vette a stílust, miközben a védekezés és támadás közti egyensúlyt is visszaállította; tökéletes erőnléti állapotba hozta a játékosokat, miután Beníteznél szemmel láthatóan nem volt rendben minden. Zidane tényleg nagyon szerencsés edző, ahogy a károgók mondják, mert játékosként rögzült benne, hogyan nem szabad semmiképp sem bánni a klub lehetőségeivel, majd edzőként szembesült vele, milyen simítások szükségesek ahhoz, hogy egy felejthetetlen, káprázatos, tökéletes egy év ne csupán egy év legyen, és dugába dőljön, hanem ki is tartson hosszan, sokkal hosszabban. Zidane az, aki szép lassan elfogadtatja a szurkolókkal, hogy jobb néha tartalékolva, szalmaszállal győzni, és sok különböző okból előnyösebb néha pozitív pénzügyi mérleggel zárni a nyarat, mint 2-3 sztárigazolással; ő az, akire még Pérez is hallgat, akitől még Pérez is elfogadja, hogy ez meg ez hiba lenne, és ő az, akinek egész biztosan nem fog viszketni az edzői karrierje és a már messze járó sikerei, hogyha hullámvölgy érkezik, és sorra kapja a kritikákat, helyette szerényen el fogja ismerni, hogy épp rossz úton járunk, és ha van megoldás, minimum rá fog jönni, mi az. Ha megfigyeltétek, "egy teljes évnyi Zidane" után már remekül összehasonlíthatók az Ancelotti-időszak és a Zidane-éra történései, van is különbség bőven, mégis ugyanazokat a dolgokat tudjuk párhuzamba állítani. Idén sokkal kiegyenlítettebbek a játékpercek a kerettagok játékidejét nézve, mindenki nagyon fontos tényező. Ancelottinál ez egyáltalán nem így volt, igaz, akkoriban több könnyed győzelmet aratott a csapat, és többször érezhettük a játékon azt a megdöbbentő felsőbbrendűséget néhány ellenféllel szemben, például a klub vb-t is két tükörsima győzelemmel abszolválták a srácok (4-0, 2-0), míg idén hosszabbításra is sor került, de a BL-elődöntőben is összesen egy gól döntött a City ellen. Ugyanakkor lényegében verhetetlen most a csapat, főként azért, mert szinte egyik ellenfél sem ússza meg az utolsó perceket kapott gól nélkül. Sok a hátrányból megfordított, sírból visszahozott, hősiesen megnyert mérkőzés. A legeslegértékesebb különbség pedig, amit Ancelotti nem mondhatott el magáról: a francia többnyire nyeri a rangadókat is. Egy szóval: Zidane-nál megvannak azok a dolgok, amik eddig mindig hiányoztak, ehhez pedig az ő csorbulhatatlan tekintélye, hitelessége társul – és nem utolsó sorban a türelem, amit Péreztől kap, az után, hogy az elnök egy újabb edző hirtelen elküldését bánta meg ezerszer. Az évekig talonban levő, nagy reményekkel edzői pályára állított Zizou így tényleg minden szempontból a legjobbkor érkezett a kispadra. Nézzétek meg Mourinhót, vagy később majd Simeonét: 2-3 szezonon át minden égi, csodálatos, minden csapattag felajzottan, ezer fokon, saját tudása felett pörög, a tűz azonban egyszer kihal – kihal, és szakítás lesz belőle. Zidane, aki négy gyermek apja, inkább – tudatosan! – az életre szóló, kiegyensúlyozott házasságra esküszik.
M. László: A karrierje, a tehetsége, a karizmája, az őt körüllengő pátosz és tisztelet mind az öltözőben, mind azon kívül mély benyomást gyakorol az emberekre. Nem lehet nem fejet hajtani a múltja és a képességei előtt. Edzői karrierjét – a szakmai szempontokon kívül – merőben meghatározzák a fenti tényezők. Dolgozott Ancelotti mellett, irányította az utánpótlást, rálátással bír mindenre. A sztárjátékosok is, akár a fiatalok, felnéznek rá és bíznak benne. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Florentino Pérezt is a markából eteti. Ki más nyomhatott volna le egy ilyen átigazolási időszakot a Real Madrid megalomán elnökének a torkán, ha nem ő? Ezért az edzői mentalitásért, az ebből nyert biztonságérzetért márpedig sokan a játékosok közül meghalni is készek. Nagy reményekkel várom a további fejleményeket, s bízom egy Keselyű Ötöse-féle Real Madrid megszületésében, melynek csírái már most kibontakozni látszanak.
D. Gergő: Olyan nagy titok nincs ebben sem. Adott egy legenda, aki a 2000-es évek legjobb játékosa volt, mindent megnyert. Zinédine Zidane személye nemcsak a berkenyei öltözőben cseng fényesen, de a legnagyobb futballisták is tisztelik és elismerik. Egy kicsit minden játékos a Real Madridban akar játszani, egy kicsit minden futballista Zidane akar lenni. Tehát a tudása mögött ott lapul a tekintély és a bizalom. Ebből a hármasból pedig szinte kötelezően következik a siker és a szerencse. Persze, meg kell említeni az elképesztő részletességgel felépített kemény munkát is, és az a fajta nyugalmat, ami Ancelottival érkezett meg Madridba, de most Zidane-nal szerintem hosszú évekre itt is marad.
N. Viktor: Zidane világklasszis játékos volt a pályán, olyan kisugárzással, ami ösztönzőleg hatott az egykori csapattársaira. Hihetetlen mozgáskoordinációja és meglátásai voltak, egy született tehetségnek nevezném. A puszta jelenléte olyan hatással bír a mai napig, amiből a játékosai önbizalmat tudnak meríteni bármikor. Lehet, hogy edzői szinten még közel sincs a legrutinosabbak között, ám sokan elfelejtik, hogy sikeres pályafutása során millió csatát nyert meg. Taktikai repertoárja egyelőre nem mondható igazán szélesnek, ő a múltjából építkezik. Sokan kritizálják váratlan, olykor logikusnak nem tűnő húzásai miatt, de eddig az eredmények őt igazolják. És ha ez kell ahhoz, hogy sikeres legyen a csapat, és kupákat nyerjünk, ám legyen. A lényeg, hogy mentálisan nagyon a topon van a gárda, a taktikán pedig lehet még csiszolni.
Sz. István: Zidane játékosként is maga volt a csoda, edzőként ugyanaez mondható el róla. Az összes mai játékos felnéz rá, olyan karriert futott be, amire nem sokan képesek, ez pedig példaértékű. Megvan a kellő profizmusa, szakértelme, higgadtsága és hite ahhoz, hogy a Real Madriddal sikeres legyen. Jó mentora volt Carlo Ancelotti, hozzá hasonlóan nem csapatot, hanem családot kovácsolt a srácokból.
Kiss Márk: Mit gondoltok, mi a hasonlóság, illetve különbség Zidane és Ancelotti Real Madridjában? Ha mentális csatát vívna az Ancelotti-féle és a Zidane-féle csapat, akkor ki nyerne?
Gy. András: Szerintem ez egy nagy büdös döntetlen lenne.
Zs. Csaba: Hasonlóság rengeteg van, ami nem meglepő, hiszen Zizou Ancelotti kezei alatt tanulta a mesterséget. A legszembetűnőbb azonban, hogy mennyire együtt volt a csapat Carletto idején, és mennyire hasonló a légkör most az öltözőben. Különbségeket nehezebb felfedezni, de talán több mérkőzésünk volt az olasszal, amikor a csapat szép játékot produkálva nyert, igaz, a második idényében voltak már frusztráló teljesítmények is. A jelenlegi csapatot, ha taktikailag nem is, mentálisan erősebbnek érzem, mint az Ancelotti-féle gárdát, idén több olyan meccset nyertünk, amely korábban döntetlennel végződött volna, és többször szereztünk pontot olyan mérkőzésen, amelyeken veszítettünk két-három évvel ezelőtt.
K. Kristóf: Szerintem nagyon hasonló a két csapat. A mostani talán az „utolsó perces” meccseket nagyobb számban hozza, így mentálisan, lelkileg mindenképpen jobb a csapat. Szerintem ezt a meccset Zidane nyerné, ha nem is sokkal.
Ny. Viktor: A két mesternél hasonló volt a csapategység, illetve mind a ketten remekül kezelték a Real Madrid légkörét, és alkalmazkodni tudtak a klub sajátosságaihoz. További hasonlóság a mérkőzés közbeni eseményekre való reagálás, pl. a kései cserék. Különbségek, hm… Ancelotti higgadtabb habitusú volt, taktikailag felkészültebb, tapasztaltabb, Zidane impulzívabb, bátrabban nyúl a fiatalabb játékosokhoz, és személyéből, helyzetéből adódóan (a keret nagy része rajta nőtt fel) talán a motivátori szerepre alkalmasabb, jobban tudja tüzelni a játékosokat. Hogy ki nyerne? A közönség.
É. Csongor: Erre csak röviden válaszolok: Zidane csapata nyerne.
V. Alex: A Zidane munkásságát firtató válaszban mindent leírtam ezzel kapcsolatban, amit tudtam, az egymás elleni meccset pedig góldús döntetlen után hosszabbításban nyerné a Zidane-csapat.
M. László: Mindkét tréner elvitathatatlan érdeme, hogy a padlóról állították fel a játékosokat, s kovácsolták őket újra egységes, jól működő csapattá. Hasonló a játékrendszer, és az érinthetetlenek névsora sem különösebben változott, ugyanakkor Zidane eltérően kezeli a keret tagjait. Többet rotál, mindenkit igyekszik lehetőséghez juttatni, merészebben nyúl a fiatalokhoz, és vér is van a valagában. Kettejük párharcát nem tudom, ki nyerné, szerintem megtippelhetetlen: adott mondjuk az Ancelotti-féle 2013/2014-es Real Madrid a világszerte rettegett BBC-vel, és a mostani, gyengébben muzsikáló csatársorral felálló, de csupa szív játékosokat felsorakoztató Real Madrid… Ha tippelnem kellene, a Tanítvány felülmúlná Mesterét.
D. Gergő: Jó kis meccs lenne, bár érdekes lenne a csapatok összetétele. Viszont Zidane még be tudna állni varázsolni, ezért el is dőlt ez a mérkőzés.
N. Viktor: Lehet, hogy a mérkőzésen eleinte az Ancelotti-féle gárda tündökölne, de a hosszabbításban jönne Zidane csapata, és megnyerné a találkozót.
Sz. István: Ez egy döntetlen mérkőzés lenne. Mind a két edző együtt tudott élni a klubbal, a szívük helyén a Real Madrid címere dobog. Egy családot alapítottak a csapaton belül, létrejött egy nagyszerű csapategység, ami pedig a siker kulcsa. Mentálisan és taktikailag igen hasonló a két csapat, az atmoszférára akkor sem és most sem lehet panasz.
Szakolcai Klaudia: Mikor változott a szívetek és a lelketek habfehérré?
Gy. András: 1998-ban lettem madridista, megtetszett a csapat játéka. Akkoriban olyan játékosok rúgták a bőrt nálunk, mint Mijatovic, Suker vagy Roberto Carlos. Utóbbi azóta is az egyik örök kedvenc számomra. A rajongásom azóta töretlen.
Zs. Csaba: 2002. A világbajnokság volt az első nagy torna, amit figyelemmel kísértem. Ronaldo brillírozott, majd aláírt a Real Madridhoz. Figyeltem a mérkőzéseket, és csodáltam a brazil gólzsák, valamint Zizou elképesztő játékát. A szimpla játékosok iránti kötődés mellett elkezdtem foglalkozni mélyebben a klubbal, annak történelmével, és egyből éreztem, hogy ez több, mint kötődés. Még a születésnapunk is ugyanazon a napon van, véletlenek pedig nincsenek… A szerelem azóta is töretlen, nincs olyan esemény, ami fontosabb lenne, ha épp mérkőzésünk van.
K. Kristóf: Nehéz meghatározni az időpontot, mivel kisgyerekként nem mondanám, hogy igazi, nagybetűs Szurkoló lehet az ember. Mindig szemeztem a Madriddal, hat vagy hét évesen kaptam egy Zidane nevével ellátott Real-mezt, és akkor szerintem elindult bennem valami. De akkor még csak egyes játékosokat szerettem, nem követtem annyira a klubot. 2010-től mondom magamat madridistának, akkoriban kezdtem el Real-meccseket nézni, és azóta nem tudok leszokni a habfehér anyagról. A szerkesztőtársak mellett ez a hat év madridizmus kevésnek tűnhet, de ehhez hozzájárul az is, hogy a szerkesztőségben csupán egy ember fiatalabb nálam.
Ny. Viktor: Nyilván a születésemmel érkezett, de csak az általános iskolai évek alatt sikerült erre ráébredni. Szerettem Raúlt, imádtam Guti játékát, és Morientes is ott volt az akkori kedvenceim között. Bár a mostani keretben is van négy-öt nagy kedvencem, egyik játékos sem állhat a klub felett. Özil és di María is két általam igen kedvelt játékos volt, és bár a mai napig követem a velük kapcsolatos híreket, nem tudnék más klub sikereiért szorítani pusztán egy-egy játékos iránt érzett szimpátia okán. Éppen ezért borzasztó belegondolni abba, hogy ha Cristiano mondjuk visszamenne Manchesterbe, hány millió(!) „szurkolót” veszítenénk. A klub mindig az első, a többi maximum utána következik. Nekem ez az elvem. Ha a harmadosztályba süllyedne, és egy félprofi andorrai villanyszerelő-matektanár kettőssel támadna a csapat, akkor is a Real Madrid lenne számomra A Klub.
É. Csongor: Édesapámnak köszönhetően már egészen kiskoromtól figyelemmel követtem a csapat életét. Mindig tudtam az aktuális mérkőzés eredményét vagy a keretben szereplő játékosok nevét. A nagy szerelem végül 2007-ben érkezett el számomra, a Capello-féle bajnoki menetelés hatására. Ugyanekkor vált Guti és Ramos a kedvencemmé, de nagyon szerettem még ebből az időszakból Robinho és de la Red játékát is.
V. Alex: 2002 tavaszán, amikor 7 éves voltam. A napköziben mindig a legjobb barátommal játszottunk ketten, de egyik nap úgy döntöttem, hogy otthagyom őt, és inkább beállok focizni. Attól a naptól kezdve az egész világon semmi más nem izgatott évekig, mint a labdarúgás. Egyszer viszont megfigyeltem, hogy a többieknek általában van valami kedvenc csapatuk vagy micsoda, mert meg is szokták kérdezni egymástól, hogy melyik az, úgyhogy akkor már én is akartam magamnak egy olyat. Egy este meg is kérdeztem az apámat, hogy melyik a világ legjobb csapata, mert én annak akarok szurkolni. Nem volt nagyon otthon a témában, de rávágta, hogy a Real Madrid, kisfiam. Jó, köszi, akkor a Real Madrid lesz mostantól örökre a kedvenc csapatom. Ő két évvel később meghalt, szóval az én klubrajongásom többek között valami, ami közvetlenül az apámtól van, és neki állít emléket. Én a 2002-es BL-csoportkörös AEK Athén elleni 3-3 óta kizárólag akkor hagytam ki Real Madrid-meccset, amikor lehetetlen volt legalább felvételről megnéznem. Ez legfeljebb 10 mérkőzés lehet. Azóta is: ha valami problémám van, lehangolt vagyok, neadjisten alig élek, a soron következő meccs ad nekem izgalmat, így ha épp semmi mást nem is, azt 100%-os biztonsággal és boldogan reménykedve várhatom.
M. László: A brazil válogatottól a Real Madridig kísértem Roberto Carlost, s az ott eltöltött tizenegy esztendeje alatt egy percre sem szakadtam el tőle. Ez éppen elegendő idő ahhoz, hogy megfertőződjek a Real Madridban megfordult játékosok, immáron legendás játékosok képességei, tehetsége, odaadása láttán. Ennek a szenvedélynek egyik betetőzése az is, hogy e remek, sokszínű és elkötelezett szerkesztőség tagjaként ezeket a sorokat most legépelhetem.
D. Gergő: Örülök, hogy fiatal korom ellenére még láthattam a Galaktikusokat, de kicsivel korábbra tehető a „szerelem” kezdete. 8 évesen, a 2000-es Bajnokok Ligája során köteleztem el magam. A mérkőzés a manchesteri visszavágó volt, a játékos pedig Redondo. Aztán jöhetett a sima döntő a Valencia ellen, ezek nagyon élesen megmaradtak a fejemben. Onnantól pedig csak a Real Madrid, senki más nem létezik, ha futballról van szó. Nyáron máris lett egy Figo mezem, aztán egy év múlva Zidane, majd egy újabb BL siker és Beckham zárta a sort mezügyileg. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezeken a játékosokon nőhettem fel, hogy láthattam együtt játszani Zidane-t, Ronaldót, Figót, Raúlt, Roberto Carlost, és még sorolhatnám. Aztán következett egy hűvösebb 12 esztendő, de a csapatba és a klubba vetett hitetem sohasem adtam fel. Mert, ugyebár, örökké nem eshet.
N. Viktor: 1996-ban feltűnt egy jópofa brazil srác a pálya balszélén, aki a későbbiek során az egyik példaképemmé vált. Roberto Carlosnak hívták. 6 éves voltam, és nagyon megtetszett a játéka. Kis időre rá én is elkezdtem focizni, és hozzá hasonlóan a balhátvéd posztját választottam. A játékos iránti rajongásból adódóan következett a klub iránti szeretet is, mely a mai napig töretlen.
Sz. István: Nálam ez 2001-ben, 11 évesen kezdődött. A Fifa 2001 játékkal játszottunk PC-n az osztálytársammal, amikor én a Real Madridot választottam a csapatomnak. A címer és a játékosok névsora első ránézésre megfogott. (Casillas, R. Carlos, Hierro, Helguera, M. Salgado, Makélélé, McManaman, L. Figo, Zidane, Raúl, Morientes, és még sorolhatnám a többieket…) Ettől a pillanattól kezdve követem a Real Madrid minden egyes mozzanatát. Fanatizmusomat tetézve, gyerekkorom kedvence, a Fenomén 2002-ben Spanyolországba igazolt, a tökéletes csapat, amely azóta is életem része, akkor jött létre.
A 2016-os év értékelése a szerkesztőség szemével
D. Gergő (menizdoar):
A 2016-os év értékelése: Visszaemlékezve a tavaly januári állapotokra két dolog jut eszembe. A hitetlenség és a remény. Előbbi azért, mert nem akartam, nem tudtam elhinni, hogy két olyan gyönyörű év után, Ancelotti személye után képes volt a vezetőség Rafa Benítezre bízni a Real Madridot. Féltem, ismét egy olyan hullámvölgy jön a klub életében, amiből Carlóval épphogy kilábaltunk. Minden egyes mérkőzésnek úgy ültem neki, hogy nem, ezt nem akarok elhinni, nem akarok újabb 12 évet. Aztán körülbelül ezen a ponton költözött be a fejembe a remény. Mert ha ezt én és még több millió szurkoló észrevette, akkor nincs az az érdek, amiért a vezetőség kitartson Benítez mellett. És tényleg nem volt. Pérez amilyen bátrat húzott Ancelotti menesztésével majd Benítez kinevezésével, legalább ilyen bátorságot mutatott, amikor évközben Zidane-ra bízta a világ legnagyobb csapatát. Zidane-ra, a legendára, aki épphogy megszerezte az edzői papírjait. Ennek ellenére bennem semmiféle kétely nem ébredt, és azóta sincsenek álmatlan éjszakáim. A legjobb embert választották erre a feladatra. Átgondolt döntés minden tekintetben. Emlékszem Zidane tekintetére a sajtótájékoztatón, olyan elszántság és magabiztosság volt benne, hogy csak arra gondolhatott mindenki: megvan az EDZŐNK. És a munkája, az elvárások három hónap alatt beértek. Rendbe rakta az öltözőt, kialakított egy rendszert, amit azóta is tökéletesít, hátrányból vertük a Barcelonát a Camp Nou-ban és megnyertük a Tizenegyediket. Ha pedig egy héttel tovább tart a bajnokság, az is a miénk lett volna. De ugye a futballban nincsen "ha". Ezért maradnak a tények: bátran forgatja a csapatot, lehetőséget ad a fiataloknak, és eljutott oda a csapat, hogy Bale, Modric, Cristiano és Kroos nélkül is hozza a meccseket. Hogy néha szerencsénk volt? Lehet, de ahogy a szép magyar futballközhely tartja: csak jó csapatnak van szerencséje. Azóta még két trófea került a vitrinbe, és tavasz óta nem kapott ki a csapat. Ezeket a dolgokat nem kell megmagyarázni. Az idei évben ennyi volt, ebből mindent kihoztak Zidane és a játékosok. És amilyen magabiztos bólintással könyveltem el a francia mester kinevezését, ugyanilyen magabiztosan tekintek a jövőre.
Az év játékosa: Az év játékosa nálam a csapat volt. Mindig valaki hozzátette azt a plusz a kötelezően elvártan kívül, ami sikerekhez vezette a Real Madridot. Gondolok itt Ramos kései góljaira, Cristiano jelenlétére, Bale góljaira, Lucas sokoldalúságára, Keylor formájára, vagy épp Carvajal lendületére. Viszont, ha egy embert kell mondanom, ő nem lehet más, mint Toni Kroos. Olyan szinten precíz a német, hogy most nem is találom erre a megfelelő szót. Közel minden meccsen pályára lépett, és olyan magabiztossággal, pontossággal és hatékonysággal végzi a munkáját, mint senki más a csapatban. Lehet nem olyan látványos, mint Modric vagy Kovacic játéka, lehet nem olyan betonszilárd, mint Casemiro (a sérülése előtt), de ebben semmi meglepő nincs, hiszen más típusú játékosok. De, amit ő tud, azt minden megmozdulásával bizonyítja. Régóta hiányzott már egy ilyen játékos a középpályára. Intelligens, technikás, megbízható emellett pedig folyamatos fejlődik. Javult a védekezése és (valószínűleg Zidane kérésére) a támadásokban is nagyobb szerepet vállal, főleg aváratlan megindulásaival. És persze nem hagyhatjuk ki, hogy átlagban bőven 90% feletti a passzpontossága, hihetetlenül érzi a pontrúgásokat és a középpályán végzett munkája is példaértékű. Persze volt egy pár hetes sérülése és műtéte, de ki emlékszik már arra? Egy gép. Na, csak megtaláltam a megfelelő szót.
Az év meglepetés-játékosa: Ebből szerencsére több is volt. Lucas, Mariano és Kovacic. De hármuk közül is a horvátot emelném ki. Benítez kérésére érkezett, sokan nem ismerték a játékát, pedig az Interben fiatal kora ellenére is meghatározó ember volt. Egy olyan csapatba, egy olyan középpályára érkezett meg, ahol tényleg csak a legjobbak maradnak állva. De Mateo nem csinált semmi mást, csak tette a dolgát és várt a lehetőségre. Folyamatosan azon dolgozott, hogy minél előbb és minél jobban felvegye a ritmust, megértse az edző elgondolásait. Csendben dolgozott, és a munkája kifizetődött. Szemmel látható volt rajta a fejlődés. Mérkőzésről mérkőzésre jobb teljesítményt nyújtott, és a sérülések miatt máris alapembere lett a csapatnak. Olyan fejtörést okozott Zidane-nak, hogy bárkihez nyúlhat a kispadon, hiszen biztos az új lendület. Az ilyen tehetséggel és lelkiismerettel megáldott játékosok előbb vagy utóbb, de kivívják az elismerést. Csak így tovább, Mateo!
Az év csalódása: Az a két a vereség. Komolyra fordítva a szót: Danilo és James. Előbbi főleg azért, mert sokkal többet vártam tőle (igaz, minden csalódásnak ezek az elvárások az alapjai). Danilo sokáig élvezhette az újonc, sőt, a milliós újonc szerepét. Folyamatosan lehetőséget kapott annak ellenére is, hogy a padon ott ült a madridizmus jobbhátvédbeli megfelelője, Dani Carvajal. És Danilo nem tudta bebizonyítani képességeit, ami egyébként nem is baj, mert Carvajal csak még jobb lett ettől a versengéstől. Ettől függetlenül, várom még azt a Danilót, akit a Portóban láthattunk.
A másik választottam James. Nem azért, mert divat lett őt megtalálni, ha jól teljesít, ha nem. Hanem azért, mert emlékszem arra az eufóriára, amit 2014 nyarán éreztem, amikor a vb felfedezettjeként Madridba igazolt. Mert Madridba kellett igazolnia. Mindene megvan ahhoz, hogy a Real Madrid meghatározó játékosa legyen, de ő nem él ezzel. Lehet fogni az edzőváltásokra, a kevés játéklehetőségre, bármire, de ezek csak üres kifogások, melyek mögött csak féligazságok állnak. James szemmel láthatóan nem volt képes alkalmazkodni az új helyzethez, helyzetekhez, emiatt fejben teljesen kiesett a ritmusból, és ez a pályán is látszik. Tudása megkérdőjelezhetetlen, de szerintem még egy féléve lesz ezt Madridban bizonyítani.
Várakozások a 2017-es évre vonatkozóan: Végre meg akarok élni egy triplázást, aztán egy hat kupás szezont. Ehhez pedig az kell, hogy ugyanilyen következetes munkát végezzenek a srácok és Zidane. A csapat nagyon összeállt, nagyon jó ez az új út, amin elindultunk. Tökéletes a csapat összetétele: fiatal, feltörekvő tehetségek, zsenik és vezérek. És ehhez még nyáron csatlakozhat Vallejo, esetleg Marcos Llorente. Bízom benne, hogy továbbra sem hagyja el a csapatot a szerencse, és remélhetőleg most tavasszal sikerül az őszinél is nagyobb hajrát csinálni. Ez pedig három trófeát fog eredményezni. Természetesen vannak hibák, vannak rosszabb napok, de a végén úgyis az számít majd, hogy ebből milyen gyorsan sikerül felállni és előnyt kovácsolni. 2017 szóljon a Real Madridról.
É. Csongor (Veidt):
A 2016-os év értékelése: Véleményem szerint jó évet zártunk a trófeák és főként az azokért való harcban levés terén. Zidane erőt, és ami még fontosabb, reményt adott a csapatnak az érkezésekor, ez pedig egyértelműen látszik az eredményeken is. Három trófeával lett gazdagabb a csapat 2016-ban, azt hiszem Benítez munkássága után ennél jobb évzárásról senki sem álmodhatott volna. Természetesen vannak hibái a csapatnak, de a legfontosabb tulajdonságban a legmagasabb szintet képviseli a Real Madrid, ez pedig nem más, mint a mentális erő. Ezzel lehet kupákat nyerni. Én 8 pontot adok a csapatnak az évre, és úgy érzem, valami legendás dolog születésének vagyunk szemtanúi.
Az év legjobb játékosa: Nem könnyű választani, mert számos nagyszerű egyéni teljesítménnyel volt gazdagabb a csapat az évben. Kis mérlegelés után az én választottam Toni Kroos. Úgy gondolom, jelenleg nincs nála jobb és gyorsabb döntéseket hozó játékos a világon. Nagyon sokoldalú játékos: mesterien űzi a mezőny irányítását és a tempó diktálását, jól védekezik, egy középpályáshoz képest sok labdát szerez, ugyanakkor labdát szinte soha nem ad el, illetve elképesztő fizikummal rendelkezik. Horvát kollégája mellett sem mennék el azért szó nélkül, mert ezt a rengeteg varázslatot nem hinném, hogy valaha is el fogják felejteni a madridisták. Összességében azért szorult Toni mögé a listámon, mert elég sokat volt sérült hozzá képest. Isco talán több kulcspasszot oszt ki, James talán nagyobb gólokat lő, de kanyarban sincsenek az említett két úriemberhez képest. Ők a „tökéletes középpályás” megtestesítői.
Az év meglepetés-játékosa: Számomra megkérdőjelezhetetlen Lucas Vázquez helye. Bevallom, nem jósoltam neki túl hosszú madridi karriert, mikor kölcsönbe került 2014-ben, de kiváló játékával szerencsére kivívta a vezetőség figyelmét, azóta pedig újból és újból rám cáfol. A szezon elején még felhúzott szemöldökkel figyeltem a játékát, de az álomszerű debütáló góljakor valami megváltozott bennem. Amilyen könnyedséggel szelídítette meg Bale passzát, ahogy tombolt a Bernabéu… akkor éreztem először, hogy igen, ennek a srácnak helye van Madridban. Azt hiszem, nincs nála a világon jobb csereember statisztikai szempontból, viszont én azok táborába tartozom, akik kezdőként sem találnak benne túl sok kifogásolnivalót. Talán nem mindig veri meg az emberét sokszor egy-egy mérkőzésen, de a futómennyisége és a mezőnymunkája nagyon sokat ad a csapatnak. Összességében örülök, hogy Bale sérülésével olyasvalaki kapta meg a helyét a gálacsapatban, mint ő. Jobb helyen nem is lehetne a 17-es mez.
Az év csalódása: Akarva-akaratlanul egy játékos jut eszembe a kérdés hallatán: Danilo. Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a tavalyi éve botrányosan gyenge volt, élen a Wolfsburg elleni minősíthetetlen produkcióval. Hálás vagyok neki a Bajnokok Ligája döntőjén megmentett labdáért, sőt, nyáron még én is a védelmére keltem. Portugáliában már bebizonyította, hogy azért tud ő futballozni, ráadásul érkezése óta példás hozzáállást tanúsít minden téren, de ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Jól indult számára az új szezon, de úgy tűnik, nem képes túllépni a saját árnyékán, így most már én is azt mondom, tovább kell rajta adni a lehető leghamarabb. Ezt a teljesítményt Nacho a legrosszabb napjain is felülmúlja.
Várakozások a 2017-es évre vonatkozóan: Hogy mit várok 2017-től? Sikereket. Ha a bajnokság-BL-kupa trióból akár csak kettőt sikerülne behúzni, én abszolút elégedett lennék ezzel a szezonnal. Szeretném továbbá, ha Zidane taktikai szempontból is képes lenne minőségi előrelépésre, ennek szerencsére már mutatkoztak többször is jelei, például a városi derbi alkalmával. Amit még szeretnék megemlíteni, az Marcos Llorente és Vallejo közelgő visszatérése a csapathoz. Ők ketten világklasszis játékosokká fognak válni, én pedig nagyon szeretném, ha Madridban történne mindez.
Gy. András:
A 2016-os év értékelése: Ha röviden szeretném értékelni az évet, akkor azt mondanám, hogy pozitív csalódás volt. De csak abban az értelemben, hogy nem számítottam a Benítez-éra után ilyen mértékű javulásra ilyen rövid idő alatt. Mondanám, hogy rég nem látott mélységekben volt a csapatmorál, de a Mourinho-éra vége nem volt olyan rég. Amikor Zidane-t kinevezték, bevallom őszintén, volt bennem némi kétely, de nem az edző személyisége, rátermettsége, tudása, stílusa és a klubhoz való illeszkedése miatt, hiszen ezeken Zizou esetében nem lehet fogást találni. Az egyetlen ok a tapasztalatlanság volt. Viszont nagyon bíztam a sikerében, illetve nagyon akartam is azt, hiszen annak idején imádtam nézni a francia játékát. Amikor megtörtént a váltás, és a srácok elkezdtek szárnyalni, éreztem, hogy jó úton haladunk. Láttam az arcokat, a gesztusokat a meccseken, az edzéseken, és éreztem, hogy jó az irány. Ilyen jellegű pozitív hangulatot utoljára Ancelotti alatt láttam a csapaton belül. És annak tudjuk, hogy mi lett a vége. A bajnokságban óriási katalán mázli kellett ahhoz, hogy ne a Real Madrid legyen a 2015-16-os bajnok, a BL-ben viszont lényegében megállíthatatlanok voltak a srácok. Hihetetlen tavaszi idényt láthattunk. Nyáron folytatódott minden, viszonylag nyugis átigazolás idényt éltünk át, ami a Real Madrid esetében meglehetősen szokatlan érzés. Az azóta eltelt időre pedig a legjobb jellemzés talán a következő: elfelejtettük, hogy milyen az, ha kikap a csapatunk. Lehet, hogy vannak, akiknek nem tetszik, amit Zidane csinál, szerencséről prédikálnak, de a történések valahogy mindig a franciát igazolják. Emlékszem olyan meccsekre, amiknél nem értettem egyet a felállással, a cserékkel, vagy épp a cserék elmaradásával, de kikapni sosem kaptunk ki ezeken az összecsapásokon, sőt, általában nyert a csapat. Év elején még nem számítottunk BL-győzelemre, de most már az sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ezzel a kerettel, ezzel a csapatszellemmel, ezzel az edzővel mi lehetünk az elsők, akik meg tudják védeni a címet. Sőt, én most „titokban” triplázásban reménykedem.
Az év legjobb játékosa: Azt gondolom, hogy ha egy ilyen kategóriánál nincs olyan játékos, akinek a neve azonnal beugrik, és rá tudom vágni, hogy igen, ő az, akkor annak oka van. Itt most az oka az, hogy nagyon sok emlékezetes teljesítményre emlékszem az elmúlt évből, és nem tudok közülük olyat választani, akit szívesebben jelölnék erre a kategóriára. Muszáj a csapatot mondanom, mert amit a srácok Zidane irányításával véghezvittek, az igazi csapatmunka volt.
Az év meglepetésembere: Lucas Vázquez. Na, ő az a játékos, akit úgy jellemeznék: ízig vérig madridista. A kis spanyolban olyan energia van, hogy öröm nézni minden egyes mozdulatát, minden egyes gólörömét, ünneplését. Ő az egyik, aki miatt még elhiszem, hogy ezen a szinten a foci még többről szól, mint a pénz. Kicsit csalóka a választásom, mert nem számomra meglepetés, hanem ahogy észrevettem a sajtó és nagyon sok szurkoló számára. Már korábban is látható volt, hogy nem egy átlagos játékossal van dolgunk, robbanékony, hihetetlenül technikás és csupa szív. Több poszton is számolt már vele Zidane, kezdőként és csereként is egyaránt megállta a helyét. Sokszor ő az, aki meghozza a kellő lendületet a csapat játékába. A BL-döntőben bevállalt első büntetőt pedig sosem fogom elfelejteni neki, ahogy azt sem, hogy mennyire lazán közelített a büntetőponthoz, a labdát az ujján pörgetve, hogy ezzel is erőt adjon a többieknek. Így tovább, Lucas!
Az év csalódása: James Rodríguez. Számomra nagy csalódás a kolumbiai. Egy átlagos játékos esetében elegendő lenne az, amit tőle láttam ebben az évben. De James nem egy átlagos játékos. Ezt, ha máshol nem, az első madridi idényében láthattuk. Nekem nem kell az üres kifogás, hogy Zidane nem játszatja, meg Zidane nem találja meg a helyét. Egy ilyen kaliberű futballistának nem kell elfelejteni focizni, ha épp egy új, és a megszokottól talán nem is annyira eltérő szerepben találja magát, ahogy szintén nem befeszüléssel, balhékkal kell reagálni az ilyen esetekre. A legjobb példa erre Di María. Ancelotti alatt a kis argentin olyat tett, amire minden hasonló helyzetben lévő játékosnak példaként kellene tekinteni. Egy számára idegen poszton játszva csapata egyik legjobbjává fejlődött, majd óriási szerepe lett a Tizedik megnyerésében. Ezt várnám a kolumbiaitól. A nagy gólok emberétől. Mert titkon reménykedem benne, hogy a közeljövő Real Madridjának egyik alappillére lesz. De ha nem tudja, nem akarja megugrani ezt a feladatot, akkor el kell engedni, természetesen a lehető legmagasabb áron, majd hagyni, hogy kibontakozzon máshol.
Várakozások a 2017-es évre vonatkozóan: Azt gondolom, hogy a következő évre, legalábbis annak az első felére vonatkozóan a legkomolyabb feladat az, hogy a mostani formát, hangulatot, lelkesedést, összetartást fenntartsák a srácok. Ha ez meglesz, akkor ezt a csapatot nagyon nehéz lesz meglepni. Persze szerencse is kell, illetve az, hogy a sérülések elkerüljék a csapatot a kritikus pillanatokban. Én, ahogy már írtam is, személy szerint a triplázásban reménykedem, ami nem is irreális az elmúlt időszak tekintetében. Bízom benne, hogy Pepe nem megy Kínába, James marad és megembereli magát, de ha a csapat tovább erősítéséhez változtatások kellenek a játékosállományban, akkor az kellően átgondolt és előnyös legyen. Mindenesetre nagy várakozásokkal és reményekkel tekintek a következő év elé.
K. Kristóf
A 2016-os év értékelése:
2016-ot sikeresnek ítélem
Beníteztől elváltunk, így visszatért a reményem.
Tavaly nyáron is Zidane-t akartam már az edzőnknek,
Ancelottinál jobb mester nem kellhet egy kezdőnek.
Gyermekkorom példaképe Zizou lett a mester hát,
A bajnokságban jól toltuk, bár nem nyertünk ott trófeát.
A Bajnokok Ligájában viszont a helyzet más volt,
Szép játékkal, küzdéssel meneteltünk, s lőttünk sok gólt.
Könnyű ellenfelet itt a csapat már nem kaphatott,
Nagy szurkolás közepette megvertük a Wolfsburgot.
Kemény volt a német csapat, keményen is lőttek,
De Ronaldo szép triplája búcsúztatta őket.
Aztán jött az Undécima, hihetetlen élményem,
Több mint 1500 ember a penás meccsnézésen!
Juanfran kapufája, no, meg Ronaldo tizije,
BL-győztesek lettünk, és ünnepeltünk izibe!
Ezúttal Ramos kicsit korábban jött, s fejelt szép gólt,
Ősszel is biztos sok csapattárstól kapott alkoholt;
Megmentette a csapatát, nem is egyszer, s nem kétszer,
Döntetlenek sűrűjében sokszor tört ránk gólkényszer.
Néha talán szebb játékot vártunk a csapatunktól,
De az év nem másról szólt, mint győzelmi sorozatról.
Szinte verhetetlennek mutatkoztunk minden téren,
Szerintem tehát sikeresek voltunk egész évben.
Az év játékosa:
Nem is kérdés ki nálam az esztendő legjobb sráca,
Csapatunk apró és okos csel- s passzmágus horvátja.
De nem Lukára gondolok ezúttal, mint várjátok,
Kovacic az én emberem, ki ellenünknek átok.
Csodás passzok, gyorsaság, apró Mateo egy zseni,
Fogát mindig szép cselekre, asszisztokra feni.
Persze jó volt Case, Toni és Kova honfitársa,
De Mateónak ebben az évben nem akadt párja.
Az év meglepetés-játékosa:
Meglepetés akadt bőven, nem volt idén hiánya,
Említhetném Lucas, ki a beadások királya.
Nálam mégis más volt idén a legnagyobb meglepi:
Úgy hívják őt, Mariano, fiatal csatárzseni.
Amikor csak pályára lép, gólt lő az ellenfélnek,
Lassan a védők nem Benzitől, inkább tőle félnek.
Az év csalódása:
Csalódás volt idén ősszel Cristiano barátom,
Nem lesz ő sem fiatalabb, ezt még én is belátom.
Mégis egyvalaki mindenkit alulmúlt ezévben,
James sokszor olyan rossz volt, hogy a hajamat téptem.
Mikor többet játszott, akkor maradandót alkotott
Sajnálom őt, de most miatta lettem én csalódott.
Várakozások a 2017-es évre vonatkozóan:
2017-től azt várom, hogy szuper lesz,
Legkevesebb négy trófea járuljon a vitrinhez.
James maradjon nálunk, Cristiano meg legyen jobb,
Verjük a Barcelonát, bár ez nem lesz sétagalopp.
A hibák szerintem mind ügyesen orvosolhatók,
Boldog új évet hát nektek, kedves Pena-olvasók!
M. László (mrazo):
A 2016-os év értékelése: Három kupagyőzelem, mindösszesen két vereség a francia tréner irányítása alatt a 2016-os esztendőben, egy harminchét mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozat, a csapat a bajnokságban idegenben nem talált legyőzőre. Lenyűgöző statisztikák ugyan, de bennem mégis felemás érzések munkálnak a naptári évet illetően. Kétségtelen, volt példa néhány szemet gyönyörködtető, tíz körmös végjátékra, elvétve egy-két izgalmas, látványos mérkőzésre, nagy fordításra, azonban a csapat által mutatott játék hagyott némi kívánnivalót maga után. Nem szeretnék az örök elégedetlenkedő madridista képében tetszelegni – hogy is tehetném egy ilyen eredményes évet követően –, ugyanakkor sokszor kellett a csapat lelketlenségével, motiválatlanságával, fásultságával és ötlettelen játékával szembesülnöm, amire valamiféle megoldást várnék – mindenkitől. A negatívumokról ennyit. Amik a fentiek ellenére mégis feledhetetlenné teszik az évet, azok az egyes pillanatok, passzok, megmozdulások, cserék és döntések, illetve a saját nevelésű játékosok szíve. Zinedine Zidane „érkezése”, a tavalyi bajnoki hajrá, Gareth Bale tartása és góljai, győzelem a Camp Nou-ban, Florentino Pérez – megdöbbentő – higgadtsága a nyári átigazolási időszakban, Asensio első gólja, Carvajal hosszabbításban szerzett találata az Európai-szuperkupa döntőjében, Mariano mesterhármasa a Leonesa ellen, a Bajnokok-Ligája csoportelsőségéért vívott küzdelem a Borussia Dortmund ellen, amely az év legjobb kilencven perce volt, Carvajal egyezményes üzenete a Barcelona szurkolóinak, Lucas Vázquez fáradhatatlansága és forrófejűsége, Sergio Ramos kilencven pluszos góljai, Kovacic kivirágzása és nem utolsó sorban Luka Modric, ő úgy teljes valójában.
Az év legjobb játékosa: Az előbbiekben már utaltam rá: nálam az esztendő legjobbja az, aki tehetségével, tapasztalatával, külsős passzaival, meglátásaival akkor is a képernyő elé szegezne, ha a spanyol negyedosztályú Santa Ana CF labdarúgója lenne. Persze, természetesen, kétség nélkül, naná, hogy Luka Modric. A horvát zsenialitása, ereje, kitartása, elkötelezettsége lenyűgöző, példaértékű. Elfogultság nélkül állítom, hogy a Real Madrid 19-ese a jelenkor futballjának egyik legjobb középpályása, aki méltánytalanul kevés elismerést kapott eddigi teljesítményéért. Volim te, Lukita!
Az év meglepetés-játékosa: Alapvetően egyszerű és kézenfekvő a válasz, de számomra mégsem. Egyértelmű, hogy Kovacic akarata, elszántsága és az idei szezonban mutatott teljesítménye mind arra predesztinálják, hogy elnyerje e címet, azonban van egy, a csapat kispadját melegítő, barcelónai születésű fiatal csatárunk is, aki kegyetlenül kihasználja a tréner által neki szánt perceket. Könyörgöm, harminckét percenként egy gól, mesterhármas a Király-kupában (egyebekben a sorozat jelenlegi gólkirálya), egyenlítő találat a Deportivo ellenében. Ízig-vérig csatár, egy dominikai bivaly, akinek a labda – és olykor az ellenfél is – olyan, mint a vörös posztó. Küzd, hajt, pusztít. Na, ezek után mégis – nem kis meglepetésre – Kovacicot választom. Csupán nem mulaszthattam el annak lehetőségét, hogy reklámot csináljak Marianónak. A Real Madrid 16-osa kétséget kizáróan méltó utódja lehet a csapat legmeghatározóbb játékosának, Luka Modricnak. Remélem, hogy hasonlóképp folytatja, s csapattársa nyomdokaiba tud majd lépni.
Az év csalódása: Danilo, James? James, Danilo? Danilo. Carvajal jelenleg fényévekre van tőle, éppen ezért szúrja annyira mindannyiunk szemét a teljesítménye. Többet nem is írnék, nem akarom bántani, mindenesetre az óra ketyeg… A védelmében azért annyit megjegyeznék, hogy a baloldalon nem volt rossz meccse. Inkább számítanék rá Marcelo cseréjeként.
Várakozások a 2017-es évre vonatkozóan: Megítélésem szerint a 2017-es esztendő elsődleges és legfontosabb célja – a már jól ismert és unalomig ismételt „mindent vinni” frázissal ellentétben – az, hogy végre és ismét a Real Madrid vitrinjébe kerüljön a spanyol bajnoknak járó trófea. Minden, ami ezt megelőzően vagy ezután jön, csak hab a tortán. Zidane-nak pedig tiszta szívemből kívánom, hogy a következő évben is legyen csak annyira „szerencsés”, mint az előzőben volt! Sok sikert a fiataloknak, kitartást a gyengébben teljesítőknek!
Ny. Viktor (viiik):
A 2016-os év értékelése: 2016 a Real Madrid históriáskönyvének aranyozott lapjai közé tartozik majd. Zidane kinevezése óriási érdeklődéssel és legalább ennyi szkepticizmussal járt, persze a tapasztalat hiánya miatt az aggodalmak nem nélkülöztek alapot. Aztán elkezdődött az év, és szépen lassan jöttek az eredmények. Voltak ugyan nehezebb momentumok, de csapatként mindig ki tudtak a játékosok kecmeregni a legmélyebb gödrökből is. És itt a kulcsszó: CSAPAT. 2016 nem a taktikai húzásokról, a gólzáporos győzelmekről, a lehengerlő játékstílusról, a fehér balettről szólt. 2016 a csapategység és a mentális erő éve volt. Jelen pillanatban a világon egy olyan csapat sincsen, aki megteheti, hogy hátradől, ha győzelemre áll a Real Madrid ellen. Ezt megtanulhatta idén a Barcelona, a Wolfsburg, a Rayo, a Sevilla, a Sporting, a Depor és nemrég a Kashima Antlers csapata is. Ha választanom kéne, hogy szépen játszó, vagy küzdeni tudó csapatunk legyen, bárhogy is ellenkezzék a klub hagyományaival, történelmével, én akkor is az utóbbira szavazok. Manapság ugyanis álljon fel bármilyen rendszerben egy csapat, legyen bármilyen a stílusa, nüanszokon múlhat egy-egy nagy rangadó, egy finálé. És amíg egy csapat így tud küzdeni, szinte önkívületi állapotba kerül, ha vesztésre áll, és megrettenti ezzel a hozzáállással az összes ellenfelét, addig nem lehet számon kérni minden meccsen a gálafocit – mert amit tud a láb, nem tudja a szív. A technika, a cselek, gólok, gólpasszok fontosak, de semmit nem érnek, ha nincs ott az akarat, a küzdeni tudás, és amíg a mez hátuljáról szól a sztori, nem az elejéről. Mindenesetre az út, amin járunk, felettébb biztató, és nyilván tökéletesen sosem alakulnak majd a dolgok, de úgy gondolom, hogy a 2016-os esztendővel kapcsolatban nem panaszkodhatunk.
Az év játékosa: Ha az Eb-t is számításba venném, Cristianót mondanám, ha csak a döntőket nézném, akkor Ramost, ha a legkiegyensúlyozottabb évet letudó játékost, akkor Kroost, vagy Carvajalt. De ezt az évet csapatként melózta végig a társaság, így jó szívvel nem tudnék kiemelni senkit, ezért a kategória győztesének, a Real Madridot, mint nagybetűs CSAPATOT mondanám.
Az év meglepetésembere: Ha csak az ősz alapján kéne megítélnem, akkor Kovacic lenne, azonban az egész év alapján, elfogultság nélkül mondhatom, hogy kérdés nélkül Lucas Vázquez érdemli ezt a címet. Eloszlatnám itt a tévinformációs sztrádákon közlekedőket: nem, ő nem fiatal tehetség. 25 éves, idősebb, mint Isco, Carvajal, Morata vagy Varane. Ne így viszonyuljunk hozzá. Lucas egy szorgos iparos, akibe kicsit mindannyian magunkat láthatjuk, amikor játszik a "sztárok" gyűrűjében. Ő egy melós, aki 2016 elején több esetben maradt még ki a keretből is, aztán szépen lassan beszállogatott csereként, majd állandó csereember lett. A BL-döntőben is így kapott szerepet, a párbajban elvállalta az első büntetőt és be is vágta azt. Szorgalmának köszönhetően a spanyol EB-keretbe is bekerült, és pályára is léphetett a tornán, az Európai Szuperkupában pedig hosszabbítást érő gólpasszt tekert Ramos fejére. Az ősszel már stabil kerettag volt, mindössze 3 meccsen nem jutott szóhoz, Bale sérülésével pedig a kezdőbe is bekerült, elhagyva ideiglenesen a 12. ember szerepét. Csupaszív, odaadó játékát remélhetőleg még sokáig élvezheti majd a Bernabéu közönsége.
Az év csalódása: James Rodríguez. Tehetsége, tudása alapján sokkal több van benne annál, mint amit 2016-ban láthattunk tőle. Jó példa erre, hogy még rossz formában, keveset mutatva játék terén is szórja az asszisztokat. Azt látom, hogy megcsömörlött, és azt érzem esetében, hogy derogál neki a kispad. Munka helyett pedig bizonyítani kellene, nem csak gólpasszokkal. Talán mindkét fél jobban járna egy váltással a nyár folyamán, hátha James máshol meg tudja mutatni, hogy benne több van ennél. Erősen kétlem, hogy 2017 őszén ezt Real-mezben teheti majd meg.
Várakozások a 2017-es évre vonatkozóan: Szeretném, ha nem hinnék el a fiúk, hogy náluk ügyesebb, okosabb, jobb senki sem lehet, és hogy a végén úgyis a Real Madrid győz. Ha mégis így lesz, abban a pillanatban bukjuk el az összes trófeát, és inog meg Zidane alatt a pad. Tovább kell menni a megkezdett úton, egy pillanatig sem elájulva a klubvitrintől. Ha ez sikerül, bármit elérhet a csapat, és madridistaként nem kívánhatok mást, mint az elérhető összes trófea begyűjtését. Ha rangsorolni kéne viszont, akkor nálam a bajnoki cím lenne az elsődleges most, így örülnék, ha sikerülne megőrizni ezt a pozíciót a szezon végéig.
S. Márton (Sacchi):
A 2016-os év értékelése: Gyönyörűen keretbe foglalta az élet szeretett csapatunk 2016-os esztendejét. A katasztrofális szezonkezdet után Florentino Pérez január 4-én elégelte meg a Rafa Benítez által vezetett stáb tevékenységét, utódjául pedig a Castillával felemás eredményeket produkáló klublegendát, Zinédine Zidane-t nevezte ki. A többi már történelem. Zidane minden várakozást felülmúlt, játékosbarát hozzáállása olyan összhangot teremtett az öltözőben, melyet utoljára talán a Del Bosque érában, vagy a Capello-féle, örökre emlékezetes bajnoki talpra álláskor tapasztalhattunk. A tizenegyedik Bajnokok Ligája győzelmet követően az Európai Szuperkupa is a számunkra legkedvesebb helyre került, az év zárásaként pedig immáron a klubvilágbajnoki címek tekintetében is a Real Madrid az egyeduralkodó. A győzelmet soha nem kell megmagyarázni, így hiába vannak komoly fenntartásaim a mutatott játékot illetően, ismét sikeres és szerethető, saját nevelésű játékosokkal teletűzdelt csapatunk van, így összességében elégedett vagyok a mögöttünk hagyott évvel.
Az év játékosa: Keylor Navas védései, Cristiano Ronaldo góljai, vagy Sergio Ramos katarzist okozó fejesei egyaránt nélkülözhetetlenek voltak a 2016-ban megszerzett három trófeához. A siker elsőszámú kovácsa azonban véleményem szerint napjaink egyik legkomplettebb játékosa, a középpálya fáradhatatlan motorja, Luka Modrič. Évek óta a kezdő tizenegy kihagyhatatlan tagja, a csapat védekezésének és a támadások építésének is talán legfontosabb szereplője, számomra éppen Zidane óta az egyik legnagyobb kedvenc. Bízom benne, hogy még sokáig csodálhatjuk elegáns, letisztult játékát, jelenleg ugyanis – véleményem szerint -, pótolhatatlan.
Az év meglepetés-játékosa: Számomra talán a legnehezebb kérdés, ketten is pályáztak ugyanis a címre. Lucas Vázquez leigazolását sokan megkérdőjelezték, ám idén végérvényesen bizonyította, hogy helye van a keretben, sőt, ha nem is állandó jelleggel, de a Real Madrid kezdőcsapata sem túl nagy falat számára. Vázquez jó teljesítményére azonban számítottam, míg egy másik saját nevelésű játékos, Nacho Fernández remeklése abszolút meglepetésként hatott. Hosszú évek kitartó munkájával eljutott a felnőtt kerettagságig, ahol türelemmel várt a lehetőségre, amikor pedig megkapta, élt vele. Rossz mérkőzésére gyakorlatilag nem emlékszem, a védelem bármely pontján bevetve megállta a helyét, a Cultural Leonesa ellen szerzett bámulatos góljával pedig feltette a pontot az i-re. Igazi példakép lehet a La Fábrica tagjai előtt, le a kalappal!
Az év csalódása: Láthattunk egy teljes éven át szenvedő Danilót, egy, az őszi szezonra mérhetetlenül visszaeső Cristiano Ronaldót, az év csalódása azonban kizárólag James Rodríguez teljesítménye és hozzáállása lehet. Első évében nagy kedvencem lett a kolumbiai, a mai napig várom, hogy visszataláljon akkori formájához. Ehhez azonban mindenekelőtt el kell fogadnia, hogy a Real Madridnál kizárólag maximális odaadással, csak a futballra fókuszálva lehet egyáltalán a pályára kerülni, ott pedig minden egyes alkalommal meg kell halni a címerért. A legfrissebb hírek szerint a megkeresések ellenére maradni akar, hogy bizonyítson. Tiszta szívemből kívánom neki, hogy sikerüljön!
Várakozások a 2017-es évre vonatkozóan: Dobálózhatnék közhelyekkel, hogy a Real Madridnál mindig, mindenhol csak a győzelem elfogadható, de az előttünk álló évben számomra a bajnoki cím megszerzése a legfontosabb. Az elmúlt évtizedet egyértelműen a Barcelona uralta, ideje hazai porondon is maradandót alkotni. Minden más csak hab a tortán (persze nagyon szeretjük a habot…). Emellett fel kell sajnos ismerni, hogy Cristiano Ronaldo fizikális teljesítőképessége évről-évre egyre gyengébb lesz, így az egy játékosra épülő játékrendszert mihamarabb át kell alakítani a sikeresség fenntartása érdekében. Utolsó kívánságom pedig francia és neve is van, nem más, mint Ousmane Dembélé.
Zs. Csaba:
A 2016-os év értékelése: Ugyan az esztendőnek még Rafa Benítezzel a kispadon vágott neki szeretett csapatunk, a spanyol tréner számára a Valencia elleni döntetlen jelentette a búcsút. Aztán történt valami, ami nemcsak a világfutballban, hanem a madridista berkeken belül is meglepetést, örömöt, de egyben bizonytalanságot is váltott ki: Florentino Pérez bejelentette, hogy az első osztályú edzői tapasztalattal még nem rendelkező Zinédine Zidane, a modern futball egyik legendája veszi át a csapat irányítását. A francia zseni aztán gatyába rázta a csapatot, az elemeire széthullott öltözőből, az egyéniségekből egy egymásért és a klubért is küzdeni tudó és hajlandó gárdát kovácsolt. Nem taktikailag szárnyalta túl elődjét és ellenfeleit (mondjuk az őszi derbin csúnyán odapirított Simeonénak), hiszen ilyen szempontból több alkalommal is por került a gépezetbe, mentálisan viszont olyan erőt adott a csapatnak, amilyet én nagyon rég nem láttam. Ilyen küzdeni akarással, ekkora akaraterővel megáldott csapata legutóbb talán a második Capello-korszakban volt a Real Madridnak, akkor ez a mentalitás a 30. bajnoki címet eredményezte, egy felejthetetlen szezon zárásaként. Számtalan fordítás, folyamatos harc az utolsó pillanatig egy-egy olyan mérkőzésen, amelyet már talán mind elveszettnek hittünk, a Barcelona megszorongatása a bajnoki hajrában, a BL-győzelem, a felejthetetlen győzelmek… Rengeteg olyan emléket viszek magammal 2016-ból, amit soha nem fogok és nem is akarok majd elfelejteni. Mindezt pedig egy olyan embernek köszönhetem, aki miatt emberek milliói szerettek bele ebbe a gyönyörű sportba, és egy olyan csapatnak, amely a legenda vezetésével madridisták millióinak véste eszébe, hogy soha nem szabad feladni. A mutatott játék döcöghet, lehetnek nehéz pillanatok, de csapatként, a klubért harcolva bármi sikerülhet. Ha őszinte akarok lenni, pontosan a mutatott játék miatt marad bennem némi hiányérzet, így egy bivalyerős 8-ast adnék a 2016-os évre, ám így is az elmúlt évtized egyik legszebb esztendejét zárjuk.
Az év játékosa: Számomra nincs túl sok kérdés, ha ki kell választanom a 2016-os év legjobb játékosát. Ha figyelembe veszem az egyéni teljesítményt, a csapat játékára gyakorolt hatást és a kiegyensúlyozottságot, akkor ezt a címet bizony vita nélkül Luka Modric érdemli. A horvátra is igaz, hogy olyan, mint a jó bor, hiszen az idő csak egyre jobbá és jobbá teszi. Káprázatos külsős és ütempasszok, a csapat mesteri irányítása, fáradhatatlan harc a középpályán, védekezésből támadásba, illetve támadásból védekezésbe való átállás… Ez mind-mind olyan tulajdonság, amiben a horvát a világ elitjébe tartozik. Minden mérkőzésen tartogat számunkra valamit, ami miatt érdemes leülni a televízió elé. Utoljára talán pontosan Zidane játékába habarodtam bele ennyire. Ha már itt tartunk, nem lenne fair elmenni szó nélkül Toni Kroos mellett sem, aki a francia tréner érkezésével valóságosan újjá született, és lehengerlő tavaszt, majd hasonlóan jó őszt tudhatott magáénak. Meg merem kockáztatni, hogy jelenleg ők ketten alkotják a világ legjobb középpályás duóját.
Az év meglepetés játékosa: Lucas Vázquez, ez nem vitás! Kovacic lehengerlő őszt tudhat magáénak, Pepe pedig kiemelkedő tavaszt, a sokadik virágzását, de a saját nevelésű játékos a 2016-os év egészében kiemelkedőt nyújtott, olyasmit, amire talán senki sem számított, amikor visszaérkezett az Espanyoltól. Lucas azonban felnőtt a feladathoz, bebizonyította, hogy igenis van helye a Real Madridban, és mentálisan is elég erős ahhoz, hogy ezért a címerért harcoljon. Gyors, technikás, megvan benne a kellő fifika, és persze a pimaszság is, de ami ennél is fontosabb, az élete árán is megpróbálná megvédeni a Real Madrid mezét. Soha nem felejtem el, ahogy a legnagyobb sztárokat is megszégyenítő higgadtsággal sétált a büntetőpont felé, az ujján pörgetve a labdát, hogy elvégezhesse és értékesíthesse csapata első büntetőjét a Bajnokok Ligája döntőjében. A döntőben, nem egy felkészülési meccsen. Mert ő ilyen. Nemcsak egy játékos, aki, fáradhatatlanul robotol a jobb oldalon, segíti a támadásokat és a védekezéseket is, hanem egy vérbeli madridista, aki nagyszerű példaként szolgálhat valamennyi akadémista számára. Köszönöm ezt az élményt, Lucas!
Az év csalódása: James Rodríguez. Sajnálom a kolumbiait, mert ennél sokkal többre hivatott. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy formahanyatlása és vesszőfutása már Benítez irányítása alatt megkezdődött és azóta is tart, folyamatosan. Az egészben az a legsajnálatosabb, hogy James számára látványosan dühítő a helyzet, a szituáció, hogy ténylegesen meg kell küzdenie a helyéért. Ez azonban a Real Madrid, itt ingyen nem adnak semmit, ezt már nagyon sok ex-játékos szájából hallhattuk. A védelmére lehet kelni, lehet indokolni mindezt a kevés játékperccel, azonban amíg egy Lucas vagy Mariano képes 10 percek alatt megszakadni a pályán és igazán kiemelkedőt nyújtani, addig nem leszek hajlandó elfogadni azt, hogy egy világklasszis játékosnak ennyi idő kevés a bizonyításra. Tényleg sajnálom őt, és nagyon remélem, hogy megoldódik a helyzete, ha nem itt, akkor – fáj ugyan kimondani, de tényleg így gondolom – egy másik európai topligában.
Várakozások a 2017-es évre vonatkozóan: Egy ilyen év után nincsenek hatalmas elvárásaim, azonban bízva a csapatban, bízva abban a küzdőszellemben, amit hétről hétre, illetve a legkritikusabb pillanatokban is mutatott a gárda, úgy gondolom, hogy nagyon nagy dolgok várhatnak ránk, ha a fiúk nem hiszik el, hogy ők legyőzhetetlenek. Ez utóbbiban nagy szerepe lesz Zidane-nak. Ha azonban minden az eddigiek szerint halad tovább, akkor jó esély van arra, hogy hosszú idő után újra bajnok legyen a csapat, sőt, arra is látok reális esélyt, hogy sikerül majd megvédeni a Bajnokok Ligája-címet, a sorozat története során elsőként. Ezek persze egyelőre csak álmok, azonban hiszek ebben a nagybetűs csapatban, hiszek a győztes mentalitásban, és remélem, hogy ismét felejthetetlen dolgokkal ajándékoznak meg majd minket a srácok. Hogy az álmok mellett az elvárásokról is szót ejtsek, szeretném, ha taktikailag is sikerülne szintet lépni, hiszen ha emellé a küzdőszellem mellé egy taktikailag is igen stabil csapat társul, akkor tényleg nem állít meg minket senki. Hiszek Zizou-ban, aki mérkőzésről mérkőzésre tanul és csapatával válik majd egyre jobbá és jobbá.
Összegzés:
Mivel szerkesztőségünket is szurkolók és különböző stílusú madridisták alkotják, így természetes, hogy eltérő véleménnyel vannak az egyes pontokat illetően. Az viszont tisztán látszik, hogy a csapat 2016-os évét mindenki pozitívan élte meg, csakúgy, mint a Zidane által végzett munkát, így talán jogosan reménykedik mindenki egy fényes jövőben, persze egyikünk sem hitte el, hogy a triplázás máris a zsebben van. Ami a teljesítményeket illeti, az év legjobbja holtversenyben a nagybetűs csapat és Luka Modric lett, valljuk be, hogy mind a horvát játékos, mind pedig a kollektíva megérdemli a dicséretet. Csakúgy, mint Toni Kroos, aki egyetlen szavazattal maradt le a holtversenyben első helyen végzett „párostól”. Ami a csalódást illeti, James Rodríguez teljesítménye hagyta a legfájóbb nyomot a szívünkben 2016-ban, sajnos elsöprő fölénnyel gyűjtötte be az idény csalódása címet, Danilót megelőzve. Az év meglepetésemberét viszont a legtöbben Lucasban láttuk, kiemelkedő éven van túl a saját nevelésű, csupa szív játékos, akinek rendkívül értékes tagja a keretnek, annak ellenére, hogy nem állnak sorban előtte a sportszergyártó cégek a reklámszerződésekkel. Bár ha így folytatja, még ez az idő is eljöhet. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy kiemelkedő, emlékezetes idényen vagyunk túl, a szerkesztőségünk csak annyit kíván, hogy ennél rosszabb esztendőnk soha ne legyen.
Csatlakozz te is a penamadridista.hu szerkesztőségéhez! Hírszerkesztőket keresünk!
Hírszerkesztõ:
Feladatok:
- Különbözõ külföldi hírportálok írásainak fordítása magyar nyelvre. (Hosszú és rövid hírek írása.)
- VAGY
- Szubjektív cikkek írása. (Amennyiben van ilyen irányú érdeklõdésed.)
Elvárások:
- Amennyiben fordítások megírására vállalkozol, fontos, hogy tudj spanyolul és/vagy angolul! Ha kizárólag szubjektív cikkeket szeretnél írni, nem feltétel a nyelvtudás, de előny. (Kivéve persze a magyar. 🙂 )
- Ne legyen gondod a magyar nyelvû fogalmazással!
- Írj helyesen!
- Tudj szövegszerkesztõt használni!
- Légy igényes!
- Vedd ki a részed a munkából! Nem olyan embereket keresünk, akik havi egy cikket tudnak megírni.
- Tudj jól dolgozni csapatban, együttmûködve a többi szerkesztõvel!
Elõnyök:
- Ha az alábbi nyelvek valamelyikét jól ismered: német, francia, olasz, portugál. (vagy egyéb olyan nyelv, ami a csapathoz köthetõ: pl. Modric miatt horvát.)
- Ha részt tudsz venni a szerkesztõségi találkozókon, közös meccsnézéseken.
Amennyiben a fentiek felkeltették az érdeklõdésed, kérjük, hogy küldd el fényképes önéletrajzodat az info kukac penamadridista.hu e-mail címre. Kérjük továbbá, hogy egy motivációs levélben írj magadról néhány mondatot, írd le, miért szeretnél a csapatunk tagja lenni, mivel tudnál hozzájárulni az oldalunk sikerességéhez, illetve mennyi idõt tudsz a munkára szánni.
Fontos: Nem Facebook-adminokat keresünk!
Azt tudnod kell, hogy weboldalunk nem üzleti alapon mûködik, szerkesztõségi tagjaink közül mindenki ingyen, szerelembõl csinálja azt, amit csinál, fizetni tehát nem tudunk a munkádért. Mindegyikünk szívében különleges helyet foglal el a Real Madrid, a szerkesztõségben kialakult barátságokon kívül ez az, ami összeköt minket.
Várjuk jelentkezésed!
A penamadridista.hu szerkesztõi csapata
Együtt megcsináltuk! 1500-nál is több madridista szurkolta végig a BL-döntőt Budapesten!
Amikor két évvel ezelőtt a Sugár Bowling & Pub csordultig megtelt a Tizedik megnyerésekor, a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület eldöntötte, hogy meg fog szervezni egy igazán kiemelkedő madridista meccsnézést. Ötleteink voltak bőven, a meccsnézéseink szervezői és törzstagjai, illetve weboldalunk szerkesztői személyében pedig a lelkes személyi háttér is adott volt ahhoz, hogy ezt meg tudjuk csinálni. Már csak egy megfelelő alkalomra volt szükség ahhoz, hogy igazán nagy eseményt tudjunk összehozni. Tavaly, amikor a Juventusszal hozta össze a csapatot az élet a BL elődöntőjében, megkezdtük a szervezést. Helyszín, támogatók, programok… De aztán jött Álvaro Morata…
Idén pedig eljött a nagy pillanat. A Manchester City elleni továbbjutás azt jelentette, hogy ismét eljutottunk a BL-döntőbe, vagyis itt az alkalom, csináljuk meg! Most nem kezdtük meg a munkát addig, amíg a City elleni visszavágó végén a sípjába nem fújt a játékvezető. Nagyjából három hét állt tehát a szervezői stáb rendelkezésére, hogy abszolválja ezt a nem kis feladatot. Rengeteg nehézségbe és nem várt falba ütköztünk, de végül minden akadályt le tudtunk győzni. Szinte hihetetlen, de ennyi idő alatt sikerült azt megteremtenünk, amit több mint 1500-an élhettetek át velünk. Az esemény fő támogatója a Pécsi Sörfőzde volt, a Lion Sport pedig egy eredeti mez felajánlásával és a meccsnézés résztvevőinek biztosított 10%-os kedvezménnyel járult hozzá az este népszerűsítéséhez. Ez utóbbit június 6-ig még igénybe vehetitek, raktáron lévő, nem akciós Real Madrid és spanyol válogatott termékekre. A vásárlásnál hivatkozzatok az eseményre.
Hangulatfokozás, bemelegítés
A nagy napon már korán reggel megkezdődött a munka, felállt a napos időben is gyönyörű képet adó 28 nm-es ledfal, készült az italos stand, érkeztek a sörpadok, beállításra került a hangosítás, elhelyezésre kerültek a regisztrációs kapuk, vagyis gőzerővel folytak az előkészületek. A 17:00-s hivatalos kezdésre minden a helyén volt, és már ekkor nagy örömmel töltött el bennünket, hogy sor állt a kapuknál! Az elsőként érkező madridisták nem sokkal ezután el is foglalhatták a helyet a gyönyörű, napos időben.
Hamar átléptük a 100-as létszámot, közben Real Madrid videókkal szórakoztattuk az érkezőket. Folyamatosan érkeztek a szurkolók, az eddigi meccsnézős rekordunkat (350 fő) gyorsan átadtuk a múltnak. 7 óra környékén átléptük a bűvös ezrest, mi ekkor már nagyon elégedettek voltunk. De a tömeg csak nőtt és nőtt! Ezzel párhuzamosan a szervezők arcán a mosoly is egyre nagyobb lett. Óriási élmény volt látni, ahogy a lelátó és a padok megtelnek a szurkolókkal, ahogy a jókedvű madridisták rigmusokkal hangolnak a meccsre. Külön öröm volt számunkra, hogy az eseményre családok is érkeztek szép számmal, édesapák hozták el fiaikat, baráti társaságok szervezetten jelentek meg.
Hala Madrid!
20:15-kor megkezdődött a hivatalos megnyitó, amelyen Nagy Viktor és Pangert Roland üdvözölték az egyesület és a szervezői csapat nevében a megjelenteket, Nyeste Viktor pedig a kezdőcsapat tagjainak ötletes körítéssel fűszerezett bemondásával tüzelte a szurkolókat. A beléptető kapuknál 1500 fő után hagytuk abba a regisztrációt és a számolást, de a biztonsági szolgálattal egyeztetve, akik továbbra is figyelték a belépési pontokat, nagyjából 1600-1700 fő közé tesszük a végleges létszámot. Többen kérdeztétek, hogy végül hányan jöttünk el, erre pontos létszámot nem fogunk tudni mondani, de az biztos, hogy több mint 1500-an voltunk! Ez bődületes szám. És micsoda látvány! És micsoda hangulat!
A meccs szünetében kisorsolásra került a Lion Sport által felajánlott eredeti Real Madrid mez, amelyet Kovács László, kercaszomori szerencsés olvasónk nyert meg. Kisorsoltuk továbbá a helyszínen megjelentek között a Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület által felajánlott meccsjegyet, amely egy tetszőleges jövő évi mérkőzésre szól a Bernabéuba. Ezt Berki Gábor nevű szurkolótársunknak adhattuk át, akinek az arcáról és a reakciójáról azonnal láthattuk, hogy óriási örömet okoztunk neki ezzel. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk!
A közönség hangulata végig kiváló volt, folyamatosan buzdították a csapatot, problémamentesen zajlott az este. Ezúton is köszönjük Nektek, hogy kulturáltan szurkoltátok végig a találkozót!
Ízelítő a hangulatból
De ne feledkezzünk meg azokról sem, akiknek ezt a remek estét köszönhetitek, vagyis a szervezői csapat tagjairól:
András István, B. Németh Bence, Balogh Laura, Bruder Pálma, Csuka István, Doman Gergő, Gitye Krisztián, Gyertyánági András, Juhász Dóri, Kenessey Csaba, Kovács Ádám, Lénárt Yvonne, Molnár András, Nagy Gergely, Nagy Viktor, Nyeste Viktor, Nyíri József, Pánczél Jázon, Pangert Roland, Szokoli István, Varga Beatrix, Zsuk Csaba.
A meccsnézés támogatói:
A meccsnézés helyszíne:
A meccsnézés videósai:
KK Videos
A meccsnézés fotósa:
Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy ez az este ilyen jól sikerüljön! Egy dolgot megigérhetünk, lesz folytatás! Hala Madrid!
Az eseményről készült fotókkal és videóanyaggal hamarosan jövünk a penamadridista.hu facebook oldalán!
50.000! Köszönjük!
A legfontosabb, amit nem győzünk hangsúlyozni: Köszönjük! Immár ötvenezren vagytok, vagyunk. Az oldal indulása óta elsődleges szempontunk, hogy a magyar madridistákat a Real Madrid szellemiségéhez hűen képviseljük. Ha belegondolunk, valahol mi is úgy működünk, mint szeretett csapatunk. Mi, szerkesztők, egy összetartó csapatot alkotva próbálunk hétről-hétre minőségi tartalmat szolgáltatni számotokra. Ti pedig jogosan várjátok el tőlünk, hogy minden héten érdekes írásokkal, friss hírekkel, fontos információkkal, aktualitásokkal, elemzésekkel, szubjektív cikkekkel készüljünk nektek. Mert nélkületek nincs értelme ennek az egésznek, akárcsak a futballnak szurkolók nélkül. Fanatikus rajongók nélkül a foci pár srác labdázgatásává minősül vissza, s a mi munkánk is csak ceruza(na jó, inkább billentyű)koptatás az olvasóink nélkül.
Mint minden ebben a világban, mi is változunk. Igyekszünk egyre szélesebb tartalmi skálán mozogni, mivel egyre többen vagytok, törekszünk arra, hogy mindegyikőtök igénye megfelelően ki legyen elégítve. Egy kicsit olyanok vagyunk, mint Cristiano Ronaldo – sosem elégszünk meg, mindig többet és többet szeretnénk. Hétről-hétre készülünk mérkőzés előtti és utáni nyilatkozatokkal, de a mérkőzés közben sem hagyunk magatokra, sem virtuálisan, sem állandó meccsnézésünkön a Sugárban. Ha nagyinterjúról, sorsolásról, vagy a játékosaink közösségi életéről van szó, figyelünk, tudósítunk, fordítunk, posztolunk, mert megérdemlitek azt, hogy a Real Madriddal kapcsolatos történésekről, eseményekről minél hamarabb értesüljetek, hiteles forrásból. Szubjektív írásaink Egytől egyig olvasottak, látjuk, hogy érdekel benneteket a szerkesztők véleménye, ezért személyesebb hangvételű írásokkal is készülünk, melyek alatt rengetegen osztjátok meg a ti álláspontotokat, minden esetben. Új rovatainkba igyekeztünk bevonni titeket is, az Így Láttátok Ti (ahol ti pontozhatjátok a játékosokat) fordulónként több száz, általatok leadott értékelést tartalmaz, míg az idei szezonban debütált PeñaMixben közel 2.500-an vettetek részt már.
És hogy mit hoz a jövő? Mi egyet biztosan megígérhetünk: Folytatjuk! De nem ezen a szinten, hanem egyre minőségibb úton haladva. Nem fogunk silány szenzációhajhászatba azért, hogy több emberhez jussunk el. Nem foglalkozunk kiemelten legnagyobb riválisunkkal, hogy lájkokat gyűjtsünk. Nem fogunk felesleges megosztásokat szerezni, hogy idővel megosztókká váljunk. Megbízhatóság, Minőség, Madridizmus – ez a mi közös utunk, veletek együtt!
Az 50.000 önmagában pusztán egy szám. Ti töltitek meg madridizmussal! Köszönjük nektek! Hala Madrid!
Különkiadás: Szurkolói szemmel – AS Roma – Real Madrid
(Kíváncsi vagy arra, hogy oldalunk szerkesztői miként látják az összecsapást? Az Azzurri honlapján megtalálod a válaszainkat!)
Mit vársz az előttünk álló párharctól?
Benedicto: A szívem bravúrt, az eszem viszont már annak is örülne, ha nem lenne csúnya vereség a vége. A Roma hihetetlenül hullámzó tud lenni, és hiába tértek már tavaly vissza az európai porondra, egyszerűen nem Európa-készek még, amit a tavalyi, Bayern elleni 1-7 és az idei, Barca elleni 1-6 is mutat. A továbbjutáshoz bravúr és tökéletes, olaszos szervezettség kellene, de ha valakiben, hát Spallettiben bízhatnak a rómaiak. A sorsoláskor azt mondtam, 80-20% a Real javára a párharc, most Spalletti miatt 65-35-öt mondanék.
Bertorelli: Én egy izgalmas összecsapást várok a két csapat részéről. Spalletti új impulzust adott a Farkasoknak, mellyel kellemetlen fejfájást okozhatnak a blancóknak. Összességében ugyanakkor azt mondom, hogy a két csapat nincs egy szinten. A Real továbbjutása a realitás. Mivel azonban a labda kerek és a pillanatnyi forma számít igazán, ezért a meglepetést sem zárnám ki teljes egészében.
Ragnotti: Legnagyobb optimizmussal is a Real a párharc esélyese. Bár Spalletti érkezése felkavarta az állóvizet, azt gondolom, nagyon nehéz két mérkőzés elé néznek a Farkasok. Ahol meg lehet nyerni a párharcot, az a spártai védekezés. Hazai pályán kapott gól nélkül, idegenben minimális kapituláció kellene a bravúrhoz. 60-40% az esély spanyolok javára, ez a blancók hullámzó formája miatt érvényes.
scribacchino: Roma szurkolóként egy elvárásom lehet a csapattól: hogy nőjünk végre fel a feladathoz, játsszunk bátran, magabiztosan, úgy, hogy ne lehessen egy pillanatra sem fél vállról venni minket. Spalletti érkezésével valami megmozdult Rómában, de kicsit közhelyesen csak azt lehet reálisan mondani, hogy egyelőre „még nem tartunk ott”, most még nincs igazán esélyünk a továbbjutásra ez ellen a Madrid ellen. Ha nem jön össze a csoda olasz részről, azt akarom, hogy mindenki méltó ellenfélként, szinte egyenrangú csapatként nézzen a Farkasokra, ne legyen 4-5 gólos különbség a vége, és ne nyomja rá az esetleges vereség a bélyegét az elmúlt hetek remek bajnoki szereplésére. Ha menni kell, úgy távozzunk, hogy mindenki azt emlegesse: ha jövőre ilyenkor találkozik a két csapat, már tényleg kétesélyes lesz a párharc.
traversa: A jelenlegi Romát nehezen látom, hogy két meccsen meg tudná fogni a Real Madridot – még ha egy meccsen ez össze is jön, nem hinném, hogy összesítésben jobb tudna lenni a Madridnál ez a jelenlegi Roma. Talán elcsúszott az olaszok szezonja ott, hogy nem váltották le időben Rudi Garciát, illetve egy valódi center nagyon jól jönne ennek a csapatnak, de így nagy bravúr kellene a Romától. Bízom benne, hogy nem lesz nagy ruha egyik meccsen sem, és egy szoros párharc lesz.
Mire gondoltál, amikor kiderült, hogy a Real Madrid lesz az ellenfél?
Benedicto: Hogy az élet igazságtalan. Az olasz csapatoknak évek óta rendre pechjük van a sorsolásoknál, kivétel ez alól talán a tavalyi Juventus. Idén viszont a két legnehezebb csoport után sikerült kifogni kettőt a három legerősebb csapat közül – hát igazságos ez?
Bertorelli: Amikor kiderültek a párosítások, akkor még úgy gondoltam, hogy a Romának – látva az akkori játékát – megint kijuthat egy kiadós zakóból. Ma már azért nem fogalmaznék ennyire merészen.
Ragnotti: Azt, hogy nagyon korán jött egy top csapat, jobb lett volna a következő körben az olasz foci miatt is – koefficiens, BL- és El-helyek, stb. Ez nem a verhető kategória…
scribacchino: Az első gondolatom az volt, nem fair, hogy a „halálcsoport” után egyből a Madridot kapták a Farkasok. Legalább két csapat ellen lett volna abszolút esély a továbbjutásra, még Garcia Romájának is. Utána az jutott eszembe, az igazi gigászok közül talán a Real a legkevésbé lehetetlen feladat, és hogy ideje lesz bizonyítani, mit tudunk, mert a csoportból való továbbjutás nagy szerencse eredménye is volt.
traversa: A sorsoláskor talán még rosszabbnak tűntek a Roma esélyei, azóta azért valamit tudott kozmetikázni, de kb. a lehető legrosszabb ellenfelet kapta az olasz csapat, már olyan szempontból, hogy a Madrid ugyan idén kevésbé villog a bajnokságban, de bőven van olyan erős, hogy odategye magát a BL-ben.
Kik lehetnek a párharc kulcsfigurái?
Benedicto: A Realnál bárki. Ha Ronaldo jó napot fog ki, már az első meccsen eldönt mindent, de ugyanez igaz lehet Benzemára vagy Jamesre is. Mindenesetre a Real legfontosabb láncszemének Modricot (és talán Kroost) érzem, beszédes, hogy tavaly a Juve ellen mennyire meglátszott a horvát hiánya. A Roma részéről az általam már említett Spalletti taktikai repertoárja, a pályán pedig De Rossi fanatizmusa dönthet – élete egyik legjobb meccse volt a 2012-es Eb-n a spanyolok elleni csoportmeccs, miért ne ismételhetné meg egy másik spanyol csapat ellen?
Bertorelli: A királyiaknál természetesen a Bale-Cristiano Ronaldo duótól tartanék, mint akik nagy hatással lehetnek a párharc végső kimenetelére. A Farkasoknál szerintem El Shaarawyra kell majd figyelni. Egyből beleilleszkedett Spalletti játékszisztémájába, és a bizalmat rendesen meg is hálálta. A „Fáraó” lábában most benne van a boogie, ez pedig komoly gondot okozhat a Real hátsó alakzatában.
Ragnotti: Madridi oldalon CR7 egyértelműen, de ide sorolnám a Modric, Kroos kettőst is, vagy egy jó formában lévő James Rodríguezt. A giallorossi Pjanic zsenialitására támaszkodhat (beakadhat egy szabadrúgás) és egyértelműen a szélsőjátékra: Perotti üdvözítően mutatkozott be, Salah lehet a kulcs a kontráknál. Dzekótól valami extra kell, El Shaarawy egyelőre sötét ló, azt pedig, hogy Totti képes lesz-e varázsolni a kispad árnyékában, nem lehet tudni…
scribacchino: A Roma oldalán Salah elképesztő sebessége, Pjanic finesze, Nainggolan és Manolas betonszilárdsága és Florenzi szorgalma lehet a kulcs. A Madridnál egyénileg sokkal több játékost ki lehet emelni, felesleges is lenne belemenni. Ha kicsit konkrétabb akarnék lenni, talán az lehet kulcsfontosságú náluk, ki és hogyan oldja majd meg Marcelo és Bale pótlását, és hogy Zidane taktikailag túl tud-e járni Spalletti eszén.
traversa: A Roma támadói és szélsői. Az alap, hogy nullra nem fogja sajnos lehozni a Roma, innentől azon fog múlni, hogy ebben a Farkasoknál lassan kőbe vésett 4-3-3-ban mennyire tudnak majd eredményesen működni a támadók. Ha ők ficánkolnak, akkor jóval nyíltabb lehet a párharc, persze ebben kérdés lesz majd a Real védőinek teljesítménye is.
Melyik a legemlékezetesebb Roma-Real meccs/párharc a számodra?
Benedicto: A 2007/2008-as nyolcaddöntő visszavágója, ahol egészen a 92. percig, Vucinic góljáig egyetlen találatra volt a továbbjutástól a Real, de végül kettős győzelemmel örülhetett a Roma.
Bertorelli: Erre esett a választásom: https://www.penamadridista.hu/media/hirek/figo-iker-boldog-es-en-az-vagyok-hiszen-hazater/118510706_751677732071253_48126984_1ehhE2b.jpg.dailymotion.com/video/xxzlkv_2008-february-19-as-roma-italy-2-real-madrid-spain-1-champions-league_sport
Ragnotti: A 2008-as első meccs Rómából: https://www.penamadridista.hu/media/hirek/figo-iker-boldog-es-en-az-vagyok-hiszen-hazater/118510706_751677732071253_48126984_1ehhE2b.jpg.youtube.com/watch?v=WlF4tRsHyVY
scribacchino: Természetesen a Spallettivel kiharcolt továbbjutást tudom elsőként említeni itt – hasonló erőviszonyok mellett sikerült kettős győzelemmel búcsúztatni a spanyolokat a 2007/08-as idényben. A nyári felkészülési meccset is néztem, ott egy kicsit jobb volt a Madrid, mégis sikerült tizenegyesekkel győzni. Ezekből az edzőmérkőzésekből sokat persze nem lehet levonni, én úgy vagyok vele, sokkal komolyabban a Roma sem vehette a találkozót, mint ellenfele, ezért ez a meccs is lehet némi viszonyítási alap.
traversa: Ez: https://www.penamadridista.hu/media/hirek/figo-iker-boldog-es-en-az-vagyok-hiszen-hazater/118510706_751677732071253_48126984_1ehhE2b.jpg.youtube.com/watch?v=Nir58fPihNU
Mennyire ismered a jelenlegi Real Madridot? Mit gondolsz róluk?
Benedicto: Azt, hogy Ancelottit elküldeni hatalmas baromság volt. Carletto Európa egyik legjobb edzője, ráadásul rögtön az első évében megszerezte a 10. BL-címet, amit előtte annyi meg annyi edző próbált hiába behúzni Madridban. Benítez kinevezése még ennél is nagyobb hiba volt, de ezt Madridban is hamar belátták. Zidane padra ültetése kockázatos lépés volt, aminek a sikerét egyelőre lehetetlen megítélni, mindenesetre a játékuk már most sokat javult. És ha már Real: a még nagyobb sikerek útjában szerintem egyetlen személy áll a klubnál, Florentino Perez.
Bertorelli: Akkor figyeltem a csapat körüli történéseket, amíg Carletto ott volt. Azóta csak azok a hírek jutnak el hozzám, melyek a mainstream sportmédiában is megjelennek.
Ragnotti: Zidane megítélése finoman szólva sem volt egyértelmű a Castillában, nem tudta összefogni a társaságot. Kérdés, hogy át tudja-e lépni az egykori játékos zseni az árnyékát? Szerintem egyelőre nem mérvadóak a kiesőjelöltek elleni kiütéses győzelmek. Várhatóan addig él a bizalom iránta, amíg állnak a BL-ben, és a bajnokságban is esélyük van a győzelemre. Túlságosan Cristiano-központú a gárda, ez egy ilyen párharcban kétélű fegyver. A hetek óta magához képest alulteljesítő klasszis lehet, hogy a BL-ben tér majd magához… Földönkívüli védekezéssel és maximális helyzetkihasználással verhető a királyi gárda, ezt tavaly megmutatta a Juventus…
scribacchino: Kicsit rejtély még számomra, mit tud igazán taktikailag Zizou a Real padján, úgy érzem, Spalletti jobb szakember pillanatnyilag. Ettől függetlenül borzasztóan erős csapatról van szó, nincs mit vitatni ezen. Nem követem hétről-hétre a meccseiket élőben, de látom, hogy megy nekik a franciával, főleg hazai pályán, és főleg a rúgott gólok tekintetében. Az mondjuk mindenképp szemet szúr, hogy három egymást követő alkalommal is képtelenek voltak idegenben győzni, de a bajnokság egyébként is más tészta. Kicsit azért lutri, mit érnek majd el Ronaldóék az Olimpicóban, a Bernabéuban viszont könyörtelenek lesznek, nagyon fel kell kötni a gatyát. Egyébként a hétvégi, Bilbao elleni meccsen tökéletesen látszott, hogy tud még hova fejlődni a királyi gárda. Nem szabad, hogy túlságosan függjenek Ronaldótól, és az egyenlítő gólt megelőző bakik sem férnek bele.
traversa: Sajnálom, hogy Benítezzel futottak neki ennek a szezonnak, ugyanakkor szerintem szinte biztos, hogy nem Zidane fogja őket újra felemelni. Nyilván amikor van egy Cristiano Ronaldo a csapatodban, akkor nagyjából rá kell építened, csak hát, ő meg annyira nem villog idén. Viszont ebben a csapatban bőven benne van, hogy rúgjon ötöt meccsenként, és tekintve, hogy a bajnokságban annyira nem megy nekik, kicsit félek is ebből a szempontból, ha megérzik a vérszagot.
Ki az a játékos az ellenféltől, akit a legszívesebben látnál a Romában?
Benedicto: Raúlt, Hierrót, Figót, Zidane-t. Viccet félretéve Modricot, valamint mivel a Roma leggyengébb csapatrésze a védelme, Varane-t.
Bertorelli: Úgy gondolom, hogy a rómaiaknak elsősorban egy jó kapusra lenne szükségük, és ezen a poszton jelenleg nem látok olyat a Realnál, aki nagyobb különbséget jelentene Szczesnyhez képest. Talán Sergio Ramost tudnám elképzelni a Roma védelmében.
Ragnotti: Ronaldo, Ramos, Modric, Bale.
scribacchino: Bale évek óta nagy kedvencem, sok őt ért kritikával nem értettem egyet a nehéz időszakaiban sem. Kicsit sajnálom, hogy nem láthatom a Roma ellen játszani, de hazudnék, ha azt állítanám, nem nevetett a másik szemem a hír hallatán. Egyértelműen őt látnám a legszívesebben a Romában, imádom a játékstílusát. Hihetetlen, milyen sokszínű játékos lett az egyszerű (persze már akkor is parádés) Tottenham bekkből.
traversa: Modricot, Kroost és Kovacicot nagyon simán elnézném a Romában, CR ugye túl mainstream, de mondjuk egy visszavontabb Jamest is talán.
Mit gondolsz, meddig juthat a Real Madrid az idei BL-kiírásban, ha továbbjutnak ebből a párharcból?
Benedicto: Hacsak nem futnak bele a Barca/Bayern/Juve trióba, esetleg a PSG-be, akkor az elődöntő megint meglesz nekik, ott viszont már nyilván egy topcsapat lenne az ellenfél, így legkésőbb akkor eldől, mennyire jó edző Zidane – és ezen múlhat, hogy szintet tudnak-e lépni tavalyhoz képest, és elérik-e a döntőt.
Bertorelli: A Real számára kimondva-kimondatlanul is a minimum cél az, hogy bejusson a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. Ezt szerintem idén is abszolválhatják.
Ragnotti: A döntő a cél a Realnak, ez a minimum – hacsak nem harapnak majd a vártnál jobban a Farkasok, vagy nem találkoznak addig az Öreg Hölggyel…
scribacchino: Nem állítanám biztosan, hogy a Real a döntőig menetel, ha továbbjut. Mintha valami hiányozna még a Zidane-csapatból. A Barca-Bayern párossal szemben szerintem most még alulmaradna ez a gárda, sőt, a Juventust is erősebbnek érzem, de nehéz lenne megtippelni, mit tud Zidane kitalálni egy igazi nagyágyú ellen.
traversa: Szerintem az elődöntő meglesz, de nagyban függ attól, hogy hogy sikerül kijönniük például ebből a párharcból: itt arra gondolok, hogy szoros meccseken, szenvedve, vagy simán mennek tovább. Utóbbi esetben a döntő sem lehet messze, előbbiben viszont lehet, hogy a következő kör lesz a végállomás.
Kíváncsi vagy arra, hogy oldalunk szerkesztői miként látják az összecsapást? Az Azzurri honlapján megtalálod a válaszainkat!
Elhunyt Puskás Ferencné
Hunyadvári Erzsébet 1932-ben született Budapesten, a Kispesti AC 16 esztendõs kézilabdázójaként ismerkedett meg Puskás Ferenccel, a klub futballcsapatának sztárjával, akinek 1950-ben esküdött örök hûséget a kispesti Nagyboldogasszony-templomban.
1952-ben született meg egyetlen gyermekük, Puskás Anikó, aki 2011-ben a spanyolországi Valenciában hunyt el. Puskás Ferencné 1956. december 1-jén többszöri sikertelen próbálkozás után jutott ki négyéves kislányával együtt, éjszaka gyalog menekülve a szovjet hadsereg által megszállt Magyarországról Ausztriába, hogy azután Olaszországban csatlakozzon férjéhez, a november 1. óta Nyugat-Európában túrázó Budapesti Honvéd csapatkapitányához.
Bizonytalan ausztriai és olaszországi átmeneti idõszak után, amikor az MLSZ kétéves eltiltását a FIFA az egész világra kiterjesztette, Puskás Ferenc a világ akkori legjobb klubcsapata, a Real Madrid játékosa lett, és 1958-ban a családjával Spanyolországban telepedett le. Közben Magyarországon a katonai ügyészség indított ellene nyomozást hivatásos katonaként „csoportosan külföldre szökés bûntette” miatt, és a bûncselekmény 25 éves elévülési ideje alatt a világsztár labdarúgó nem is tért haza Magyarországra, felesége és leánya azonban az elsõ amnesztia-törvények után, a ’60-as évek közepétõl már rendszeresen – de persze szigorú ellenõrzés mellett – hazalátogatott a rokonokhoz.
Puskás Ferencné öt kontinensre követte az edzõként Észak-Amerikától Ausztráliáig szinte mindenhol feladatot vállaló férjét, akivel a demokratikus fordulat után, 1991-ben költöztek vissza Magyarországra. Ötvenhat éven át voltak férj és feleség. A legendás sportember életének utolsó hat esztendejében már állandó gondozásra szorult, ezekben az években felesége sem hagyta el Budapestet, Spanyolországban élõ lányával, unokáival és dédunokáival is csak akkor találkozhatott, ha õk látogatták meg a dédszülõket.
A sport- és üzleti ügyekben korábban mindig a háttérben maradó Puskás Ferencné férje betegsége és halála után személyes segítséget nyújtott a Puskás címû életrajzi könyv (Szöllõsi György, 2005), a Puskás Hungary dokumentumfilm (Almási Tamás, 2009) elkészítéséhez, a felcsúti Puskás Akadémia elindításához, a FIFA Puskás-díj megalapításához, a spanyolországi Puskás-hagyaték hazaszállításához és a Puskás Intézet létrejöttéhez is. Leányával védjegyoltalom alá helyezte, és a családi licenckezelõ cégbe (PUSKAS.COM Kft.) apportálta férje nevének és képmásának felhasználási jogait, megteremtve ezzel a lehetõséget számos, azóta is élõ névhasználati szerzõdés megkötésére és a hivatalos ajándéktárgyak kereskedelmére. 2015-ben nemzetközi jótékonysági alapítványt (Puskás International Football Foundation) hozott létre alapítóként, a Szepesi- és Östreicher-díj évenkénti átadására, elhunyt futballisták családtagjainak megsegítésére, és a Puskás Ferenc életét bemutató nagyjátékfilm elõkészítésére.
Férje, majd egyetlen leánya elvesztése után Puskás Ferencné nagyon nehezen viselte az unokáktól, dédunokáktól való távollétet, és sokszor tapasztalhatta a férje emlékét idehaza gyakran még mindig kísérõ bántó közönyt és tájékozatlanságot. Sohasem sajnálta viszont az idõt és a fáradságot, hogy olyan ügyek mellé álljon, amelyeket méltónak gondolt Puskás Ferenchez.
Puskás Ferencnét a PUSKAS.COM Kft. saját halottjának tekinti.
A Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület kiegészítése:
2014. július 10-én valóra vált egyesületünk dédelgetett álma: Puskás Ferencné, Erzsébet asszony a Peòa Madridista Húngara tiszteletbeli tagja lett. A mai napig rendkívüli büszkeséggel tölt el minket, hogy miután felkérésünknek örömmel tett eleget, tiszteletbeli tagként köszönthettük Bözsi nénit egyesületünkben. Személyében egy rendkívül kedves és barátságos asszonyt ismertünk meg, aki óriási szeretettel, büszkeséggel és áhitattal mesélt nekünk férjérõl, Puskás Ferencrõl. A mai napon mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Erzsébet asszony elhunyt. Még most is csak keressük a szavakat. A puskas.com fenti sorait elolvasva pedig mindenkiben ismét tudatosulhat, hogy egy milyen remek asszonytól kell most búcsút vennünk. Mindent köszönünk, Erzsébet asszony!
Isten nyugosztalja!
Figyelem! Bõvül a penamadridista.hu szerkesztõsége! Csatlakozz te is!
Hírszerkesztõ:
Feladatok:
- Különbözõ külföldi hírportálok írásainak fordítása magyar nyelvre. (Hosszú és rövid hírek írása.)
- A cikkek igényes megszerkesztése. (Szöveg formázása, képek beillesztése.)
- Saját véleményt tükrözõ cikkek írása. (Amennyiben van ilyen irányú érdeklõdésed.)
Elvárások:
- Tudj spanyolul és/vagy angolul!
- Ne legyen gondod a magyar nyelvû fogalmazással!
- Írj helyesen!
- Tudj szövegszerkesztõt használni!
- Légy igényes!
- Vedd ki a részed a munkából! Nem olyan embereket keresünk, akik havi egy cikket tudnak megírni.
- Tudj jól dolgozni csapatban, együttmûködve a többi szerkesztõvel!
Elõnyök:
- Ha az alábbi nyelvek valamelyikét jól ismered: német, francia, olasz, portugál. (vagy egyéb olyan nyelv, ami a csapathoz köthetõ: pl. Modric miatt horvát.)
- Ha részt tudsz venni a szerkesztõségi találkozókon, közös meccsnézéseken.
Amennyiben a fentiek felkeltették az érdeklõdésed, kérjük, hogy küldd el jelentkezésed az info kukac penamadridista.hu e-mail címre. Kérjük továbbá, hogy egy motivációs levélben írj magadról néhány mondatot, írd le, miért szeretnél a csapatunk tagja lenni, mivel tudnál hozzájárulni az oldalunk sikerességéhez, illetve mennyi idõt tudsz a munkára szánni.
Fontos: Nem Facebook-adminokat keresünk!
Azt tudnod kell, hogy weboldalunk nem üzleti alapon mûködik, szerkesztõségi tagjaink közül mindenki ingyen, szerelembõl csinálja azt, amit csinál, fizetni tehát nem tudunk a munkádért. Mindegyikünk szívében különleges helyet foglal el a Real Madrid, a szerkesztõségben kialakult barátságokon kívül ez az, ami összeköt minket.
Várjuk jelentkezésed!
A penamadridista.hu szerkesztõi csapata
Kedvenc Iker-pillanataink
Zs. Csaba (abu): Nem túl egyszerû egyetlen pillanatot kiragadni egy ilyen csodálatos pályafutásból. Iker rengeteg bravúrral kápráztatott el minket az évek során, de az én választásom nem egy óriási védésre esett. Ugye mindenki emlékszik a 2006/07-es, hihetetlen idényre? Az én kedvenc momentumom innen származik. A Real Madrid az utolsó fordulóban a Mallorca csapatát fogadta. A nyomás óriási volt, hiszen egyedül a gyõzelem jelentette azt a csapat számára, hogy megvan az a „bizonyos” harmincadik. Szeretett csapatunk mentális helyzetén az sem könnyített, hogy a Mallorca a 18. percben vezetést szerzett. Az egész idényre jellemzõ küzdõszellem azonban nem hagyta el a csapatot, néhány perccel késõbb Raúl egalizált, majd Mahamadou Diarra megszerezte a vezetést egy jól irányított fejessel. Ezután néhány másodperccel elérkezett az a pillanat, amelyet sosem fogok elfeledni. A színtiszta madridizmus pillanata. Iker sír, a száját pedig két erõteljes „Vamos!” üvöltés hagyja el. Akármikor eszembe jut, libabõrös leszek. Ez a momentum mindent elárul a Kapitányról, a madridizmusáról, az alázatáról.
N. Viktor (Bueno): Több emlézetetes és örömteli pillanat juthat eszünkbe Iker Casillas neve hallatán. Õ a madridizmus egyik megtestesítõje, a Real Madrid legendája. Egy csodás karriert tudhat maga mögött a világ legnagyobb és egyik legjobb csapatában. 25 éves karrierje során számos fontos védéssel járult hozzá csapata dicsõségéhez. Számomra a legemlékezetesebb produkcióját a 2002-es Bajnokok Ligája döntõjében nyújtotta. Raúl nyolcadik percben szerzett góljával hamar vezetéshez jutott a csapat, azonban Lúció öt percen belül kiegyenlített. Ki ne emlékezne Zidane káprázatos kapás lövésére, amivel az elsõ félidõ zárult. No, de térjünk vissza Casillashoz, akinek szintén nagy szerepe volt a gyõzelemben. Ezen az ominózus estén csereként állt be a 68. percben, a sérült César helyére. Nem érzett sértettséget, amiért a kispadból beállva kellett segítenie csapatán. Bravúrjainak köszönhetõen a Leverkusen nem tudott újabb találatot szerezni, így sikerült megnyerni a Kilencediket.
Gy. András (umek): Néhány évvel azt megelõzõen fertõzött meg a madridizmus, hogy Iker Casillas az elsõ csapat kapusa lett. Az elõzetes híresztelések alapján számítani lehetett rá, hogy nem mindennapi hálóõrrõl van szó, ráadásul az utánpótlásunkból érkezett, így még kíváncsibb voltam, hogy mi fog kisülni belõle. És mi lett? 19 trófea. Ezt a receptet el kell tenni késõbbre. De hogy melyik volt számomra a legemlékezetesebb pillanat vele kapcsolatban? Erre azonnal és egyértelmûen tudok válaszolni. A Bayer Leverkusen elleni BL-döntõ, ahol a sérült César helyére állt be 2-1-es madridi vezetésnél, hogy aztán lényegében szinte csak neki köszönhetõen megmaradjon az elõny és elhódítsuk a Kilencediket. A védéseket, amikor például estében, a lábával tessékelte ki az ellenfél lövését, soha nem fogom elfelejteni, ahogy a könnyekkel tûzdelt ünneplést sem. Én mindig erre az Iker Casillasra fogok emlékezni, ha pedig a fiaim megkérdezik tõlem, amikor idõsebbek lesznek, hogy „Apa, ki az az Iker Casillas?”, akkor elmosolyodom és kezdésként megmutatom nekik a 2002-es BL-döntõ összefoglalóját.
P. Diána: Rengeteg szép védést, bravúros, emberfeletti reflexekrõl árulkodó megmozdulást lehetne felsorolni, de nekem mégis ez a nagyon emberi, nagyon jelentõségteljes pillanat jut az eszembe. Szegény Iker óriásit hibázott az Atlético ellen, ha nincs Ramos utolsó utáni momentumban érkezõ fejese, talán egy életre elátkozzák õt a színváltósabb madridisták, de talán még az igaz Iker-fanok szép emlékei is nagyon megkeseredtek volna. Ám nem így történt, s talán pont errõl súgott valamit Sergio fülébe. Valahogy így hangozhatott: Köszönöm, hogy megmentettél, köszönöm, hogy megmentettél minket. Mi is köszönjük Neked, Iker, s legyen bármi az igazság, álljon bármilyen ok a távozásod mögött, azt sosem felejthetjük el, amit ezért a csapatért tettél.
V. László (ladisloo): A számoma legemlékezetesebb pillanat a 2010-es vb-döntõ lefújásának a pillanata. Iker kiengedte a labdát már a hosszabbítás hosszabbításában. Lassan vezette vissza a pályára, mikor megszólalt a hármas sípszó és õ szinte felrobbant. Puyollal egymás nyakába borultak, miközben stábtagok és cserék lerohanták. Mindenki kiabált, ugrált, viszont Iker arcát kezébe borítva zokogott (videó: 18:45-tõl). Térdre rogyott, közben folyamatosan rohantak hozzá a csapattársak. Õ csak nézett maga elé és rájött, hogy a legnagyobb dolgot érte el, amit csak el tudott képzelni a karrierjében. Szakmailag és emberileg is nagybetûs PÉLDAKÉP.
P. Roland: Az én kedvenc pillanatom, mikor 2007-ben a Mallorca ellen Diarra fejes góljával átvettük a vezetést, Casillas magából kikelve, õrjöngve, sírva, mezét tépkedve vette tudomásul, hogy bizony megvan a harmincadik bajnoki cím. Iker egy ereje teljében lévõ, megkérdõjelezhetetlen helyû, igazi madridista vezér képét vetítette elém, ez az énje nagyon nagyon hiányozni fog és várom vissza minél hamarabb.
Ny. Viktor (Viiiik): Ez a jelenet tökéletesen tükrözi, hogy mi is jellemezte Iker Casillast a Real Madridnál töltött évei alatt. A lehetetlen szituációkból is gyõztesen jött ki. Volt, hogy Beckham, Figo, Ronaldo, Zidane, Roberto Carlos játszott elõtte, volt hogy Pavón, Minambres, Pablo García, Drenthe vagy éppen Portillo, de õ mindig ott volt a kapuban, mint biztos pont. Bármelyik másik 10 játékossal volt a pályán, csak a gyõzelem lebegett a szeme elõtt. Rajta nõttem fel, és valahogy kicsit mindegy is volt, hogy ki sepreget éppen, vagy ki a gólfelelõs, mindig éreztem egy alapvetõ biztonságot, mert Iker állt a kapuban. Volt olyan idõszak is, hogy nem vele képzeltem el a kezdõcsapatot. Volt, hogy más játékost preferáltam volna adott esetben, mert éppen akkor alkalmasabbnak láttam. Ilyen is volt, bevallom. De azt nem tudtam volna sosem elképzelni, hogy a mûvészbejárón kiosonva jó néhány évvel a visszavonulása elõtt más csapat kapujában fog állni. Raúl után sajnos egy újabb, karrierjéhez, jelentõségéhez mérten méltatlan búcsú. Biztos õ sem volt mindig ártatlan mindenben, és neki is voltak rossz pillanatai mind a pályán, mind azon kívül, de azt nem lehet tõle elvitatni, hogy a klub történetének egyik legnagyobb alakjává nõtte ki magát. Valószínû, hogy évtizedek múlva is úgy fog a madridisták szívében élni, mint A KAPUS. Sajnos lehetetlen körülmények között, lehetetlen idõpontban, lehetetlen körítéssel hagyott itt minket. Õ maga azonban sosem ismerte a lehetetlent.
Sz. István (Szoki): Nehéz kiragadni egyetlenegy momentumot egy olyan pályafutásból, amilyen Iker mögött van. Most mégis kiemelnék egyet a sok közül. 2009 október 3-án a Sevilla vendégeként lépett pályára a csapat a Ramón Sánchez Pizjuánban, a bajnokság 6. fordulójában. A találkozó elõtt is félõ volt, hogy Lassana Diarra és Cristiano Ronaldo hiánya majd rányomja a bélyegét a csapat játékára. Az elsõ félidõ egyértelmûen a hazai csapaté volt. Komoly nyomás alá helyezték a Real Madrid hátsó alakzatát, mi több, a fõvárosiaknak a 22. percig értékelhetõ támadásuk sem volt. A félidõben Jesús Navas 34. percben szerzett góljával vezetett a Sevilla. A második játékrészben Pepe találatával egyenlített a Real Madrid a 49. percben. Ezt a találatot egy nem kis sevillai helyzet elõzte meg, Negredo belõtt labdája után ugyanis Perotti néhány lépésrõl sem volt képes Casillas kapujába juttatni a játékszert, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a Real Madrid portása egy újabb földöntúli bravúrt bemutatva tartotta meccsben csapatát. Pepe gólja után mindenesetre a Real Madrid néhány percig ugyan át tudta venni a játék irányítását, ám támadásban nem volt elég hatékony és gyors ahhoz, hogy további gólokkal tudja megterhelni Palop kapuját. A hátsó alakzat sem állt stabil lábakon, a 66. percben meg is szerezte a gyõzelmet jelentõ találatot Renato. A 2-1-es végeredmény az elsõ vereséget jelentette a Real Madridnak a 2009/2010-es szezonban.
D. Márk (elcubano): Nehéz egy olyan játékos pályafutásából kedvenc pillanatot választani, aki kapitányként minden létezõ (!!!) trófeát magasba emelhetett. Talán az a pillanat marad meg örökké az emlékezetemben, amikor a 2002-es Bajnokok Ligája döntõjében a sérült César helyére kellett beállnia, pár perccel késõbb bemutatott védései pedig nélkülözhetetlenek voltak ahhoz, hogy megnyerjük a Kilencediket. Filmbe illõ pillanat volt, amikor az ifjú kapus hõsiesen megküzdött a rá nehezedõ hihetetlen nyomással. Talán attól a pillanattól vált a történelem egyik legjobb kapusává.
T. Zoltán (TZOLI): Rengeteg volt, de számomra egy – pontosabban három – jelenet egyértelmûen megmaradt: amikor a 2002-es BL-döntõn beállt César helyett a kapuba, és három elképesztõ védésével tulajdonképpen megnyerte a meccset a Madridnak. Akkor mindenki az emlékezetes Zidane-gólról beszélt, holott a Casillas-védések nélkül nem sikerült volna megnyerni a BL-t. Azt hiszem, akkor lett a jó kapusból legenda.
V. Zoltán (phelan): 2002-ben olyan pocsék formában volt, hogy az öreg inkább César Sánchezt védette, aki amúgy szintén remek kapus volt. Mégis sokan úgy gondolták, köztük én is, hogy akármilyen formában is van, Ikernek kellene a kapuban állni. A többi már történelem. Errõl az amúgy pocsék glasgow-i döntõrõl két felejthetetlen emlékem van. Az egyik Iker Casillas.
L. Milán (luqe): A skóciai BL döntõt már többen megénekelték elõttem, egyértelmûen kiemelt helyet foglal el az én emlékeimben is. Egy másik emlékezetes pillanat még korábbról, a 2000-es Európa Bajnokság és a spanyolok negyeddöntõ mérkõzése a francia csapattal. Azon a meccsen Canizares védett és egy szép – bár védhetõnek tûnõ – szabadrúgás gólt szenvedett el Zidane ellen. A meccs szünetében Csapó Gábor egykori kiváló vizilabdázónk felvetette, hogy nem érti, miért nem védetik Iker Casillast aki “egy nagyon tehetséges gyerek”. Akkor még nem is tudtam, hogy eszik vagy isszák Casillast. Aztán rákerestem a neten és tényleg egy gyereket láttam. Néhány évvel késõbb pedig már ugyanaz a kölyökképû srác keserítette meg az ellenfelek csatárainak életét és a fenti történet mindig eszembe jutott olyankor. Rengeteg óriási bravúr, egy az egyben megoldott szituáció és már-már fizikailag is kétséges védés fûzõdik a nevéhez, fõleg az elsõ Pérez-éra ámokfutása idején, amikor védõk nélkül volt a csapat. Nekem furcsa módon az a legkedvesebb emlékû idõszak Ikerrel kapcsolatban.