Khedira: Két Cristianóval találkoztam
„Két Cristianóval találkoztam.” – mondta. „Az elsővel a Real Madridban. Egy kicsit még fiatal volt, bizonytalan és önző is. Nem rossz értelemben önző, csak amennyire egy fiatal csatártól megszokhattuk. Meg kellett találnia önmagát. És akkor a második Cristiano, miután a Juventusba igazolt, sokkal inkább egy vezér volt. Még mindig az egója és az önző góléhsége vezérelte, de már többet bíztatta a csapattársait, hogy jobbak legyenek. A magánéletében sokkal lazább és érettebb volt, de a pályán mindig intenzíven koncentrált.”
„Már az első napon láttuk, amikor kapura lőttünk. Mindig versengett, akár erről volt szó, akár egy 4 a 4 elleni játékról. Fogadott is volna, mondjuk 100 euróban vagy egy üveg borban. Egy versenytárs, aki utál veszíteni, tehát senki sem akarja őt veszteni hagyni.”
Stílusváltás a sztárok javára
Khedira elismerte, hogy azok az edzők, akik olyan kaliberű játékosokat irányítanak, mint Cristiano Ronaldo, Lionel Messi, vagy Neymar, kénytelenek megváltoztatni ezen játékosok felfogását és rájuk kell építeniük a csapatot.
„Őszintén szólva, ha van egy Cristiano, Messi vagy Neymar a csapatodban, legtöbbször 10 emberrel kell védekezned, mert ezeknek a játékosoknak pihenőre van szükségük, ráadásul nem is védők.” – tette hozzá. „Mourinho is ezt csinálta, Ancelotti szintén. A tizenhatoson belül Ronaldónak kell adnod a labdát, el kell fogadnod azt az eszmét, hogy Cristianóért fogsz küzdeni, érte fogsz futni, mindent megteszel érte. Mert a végén valószínűleg ő fogja szerezni a győztes gólt, és ezzel három pontot könyvel el a csapatodnak. Ez a kompromisszum, ha van egy Cristianód.”
A Guardiola-féle Barcelona ellen játszani
A visszavonult középpályás bevallotta, hogy a Pep Guardiola által irányított Barcelona volt a legerősebb ellenfél, aki ellen pályára lépett. Kiemelte Andrés Iniestát és Xavi Hernándezt, akik megérdemelték volna az Aranylabdát, valamint hogy a Real Madrid hogyan készült ellenük.
„Habár Madridista vagyok, el kell ismernem, hogy a 2010-es Barcelona volt a legjobb csapat, amit valaha láttam. A legjobb ellenfeleim Xavi és Iniesta voltak, akik sajnálatos módon nem nyertek Aranylabdát. Ez szégyen. Ők, valamint Sergio Busquets… ezek a játékosok sosem vesztették el a labdát. Nem tudod megszerezni tőlük, ezért meg kell találnod az ellenszert. Azt mondtuk: »Előrelátónak kell lennünk!«”
„Tehát, ha passzolgatnak, neked csak olvasni kell a játékot és már szereltél is. És ha megszerezted a labdát, akkor a védelmük nem szervezett, hiszen Dani Alves és Éric Abidal gyakorlatilag támadót játszottak, ezért azonnal kontrát tudsz indítani. És mi ezt csináltuk. 10 vagy 12 Clásicót játszottunk és mindössze kettőt vesztettünk el. Az összes többi döntetlen lett vagy nyertünk.”
Egytől egyig: Celta Vigo – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Celta Vigo – 6,7 (szerkesztői pontszám: 7)
Keserédes szájízzel vehették tudomásul a hármas sípszót a vigói játékosok, hiszen bár jól játszottak és több játékszituációban is sikerült a madridiak fölé kerekedniük, végül nem tudtak egy pontot sem otthon tartani. Többet volt náluk a labda, több párharcot nyertek és a cseleiket is nagyobb hatékonysággal vetették be. Az első büntetőig irányították a játékot, majd miután a videóbíró les címén érvénytelenítette Galhardo egyenlítő találatát, a vendégek próbálták lassítani a tempót az első félidő végéig. A második játékrészre még nagyobb energiabefektetéssel és agresszióval vetették bele magukat, aminek egy védelmi hiba következtében meg is lett az eredménye, Nolito talált a kapuba. Ez a túlzott akarás néhány alkalommal fegyelmezetlenségbe torkollott, talán ezzel is magyarázható a 16 szabálytalanságukból adódó 3 sárgalap, illetve az összehozott tizenegyesek.
Real Madrid – 5,6 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Hetek óta ugyanaz az unalmas, elképzelés nélküli játék, mintha a csapat stratégia nélkül futna neki az újabb és újabb fordulóknak. A hosszú ideje nem működő „letámadásoknál” rajzolódik ki kristálytisztán a helyzet. Többször megfigyelhettük, hogy a csapat valamelyik tagja (éppenséggel Benzema, Kroos és Vini Jr. jut az eszembe) elindítja a letámadást, hívó mozdulattal int a társainak, de csapatszinten a legtöbben gombfoci bábúnak képzelik magukat, emiatt az ellenfelek simán ki tudják hozni a labdát. Az is igaz, hogy személyesen Carlo Ancelotti nem jelent meg mérkőzésen, de ez az egész nem egy újkeletű dolog. Főleg, hogy a mai modern futballban már nincs akkora befolyásoló ereje annak, hogy az edzői stáb első embere otthonról követi az eseményeket, mint régebben, hiszen Davide Ancelotti jobb fülében egy headset volt megfigyelhető, amin keresztül több mint valószínű az édesapjával tartotta a kapcsolatot, nem az idei világbajnokság zenéjét hallgatta. Ennél a teljesítménynél egyértelműen több kell, sokkal több. Érdekes találkozó vár ránk a jelenleg gyakorlatilag lelki roncs Chelsea együttese ellen, de könnyen lehet, hogy az ilyen hozzáállás nem lesz elég.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Thibaut Courtois – 9,1 (szerkesztői pontszám: 9)
A csapat egyetlen játékosa, aki konzisztensen hétről hétre, meccsről meccsre tudja hozni a rendíthetetlen, szolid, magabiztos, magasságos, szemkápráztató és lenyűgöző teljesítményt. A belga nagy falra elfogytak a jelzők. Hányszor, de hányszor mentette már meg ez az ember a csapatot a vereségtől?! A leglátványosabb védését Aspas kiválóan elvégzett szabadrúgását követően mutatta be, ahogy vándormadár képében a levegőben úszva kitornázta a kapu jobb oldalába érkező labdát. Összesen 3 védéssel zárt, a labdáinak 88%-a csapattársat talált. A bekapott gólról nem tehetett.
Lucas Vázquez – 5,6 (szerkesztői pontszám: 6)
Összességében nem volt ez egy rossz meccs a galiciai Jolly Jokertől. Védekezésben többnyire befelé zárt, a szélső területeket Asensio próbálta lezárni több-kevesebb sikerrel. A támadásokkal rendszerint felért, volt egy nagyon veszélyes beadása még a játék korai szakaszában, amikor Benzema fejére érkezett a labdája. 91%-os passzpontosság mellett a párharcai nagy részét megnyerte, 2 felszabadítás és egy szerelés fűződik még a nevéhez. A 61. percben Carvajal váltotta.
Éder Militão – 6,2 (szerkesztői pontszám: 5)
Felejthető teljesítmény a brazil középhátvédtől. Ezúttal nem tudta a tőle megszokott teljesítményt hozni. Habár a legtöbb összecsapást győztes félként tudhatja magáénak, a kapott gólnál csúnyán lemaradt. Érzésem szerint Nolito az ő embere volt abban a szituációban. Nem először fordul elő a szezonban, hogy a belső védők valamelyik tagja lemarad az emberről egy centerezés során, de eddig talán ez a kamillázás sikerült a leglátványosabbra a Celta örömére. A helyzetén nem sokat javít az sem, hogy az első büntetőt ő harcolta ki, de ettől függetlenül nem volt jó meccse az „új Pepének”, sőt…
David Alaba – 6,2 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Egy fokkal talán jobb teljesítményt tett le az asztalra brazil kollégájánál, de ez sem volt emberfeletti. Többször próbált egy kis lendületet csempészni a bal oldali megindulásaival a fiatal bal bekk önmagát félig-meddig idézve. Aspas ellen egész jól állta a sarat, rágós falatnak bizonyult a spanyol támadónak. Az első félidőben sikerült belöbbölni mögé a labdát, de gyorsan kapcsolt és bele tudott végül blokkolni a lövésbe.
Ferland Mendy – 6 (szerkesztői pontszám: 6)
Továbbra sem tökéletes a kémia közte és Vinícius között, többször sikerült nyomás alá helyezni. Ennek ellenére 6 párharcából mindössze egyet veszített el, valamint a győztes gól előtti büntetőt ő harcolta ki. Egyáltalán nem volt rossz performansz, a Celta jobb oldala nem tudott a madridiak bal oldala felől betörni, ez főként Mendy érdeme, ennek ellenére sokszor volt bizonytalan.
Casemiro – 5,4 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Középpályánk tankja továbbra sincs jó formában. 13 eladott labdája volt, ami a második legtöbb a madridi játékosok közül, viszont a középpályán ez rengeteg. Mentségére szóljon, hogy viszont az övé volt a legtöbb felszabadítás, sok szögletet harcolt ki a Celta és ezek rendre Casemiro fején landoltak. 9 labdaszerzéssel zárta a meccset. Véleményem szerint sokszor elkalandozik meccs közben és a csökkent koncentráció miatt van idén ennyire számottevően sok eladott labdája. Nincs teljesen ott fejben, ha folyamatos játékról van szó. A 8 földi párharcából 2-t sikerült megnyernie.
Toni Kroos – 5,6 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Ezúttal a német passzmester sem találta teljesen a helyét a pályán. Habár 94%-os pontossággal találtak társat a labdái és 9/9 sikeres hosszú átadással zárt, a játék képére nem igazán volt befolyással. 85 percet töltött a pályán, cseréjét meglehetősen későinek éreztem.
Luka Modrić – 6,2 (szerkesztői pontszám: 5)
Talán a fáradtságnak tudható be, hiszen a horvát válogatott barátságos mérkőzésén is pályára lépett a válogatott szünetben a folyamatos madridi terhelés mellett, de nem volt jó meccse Lukitának. Az első félidő meglehetősen haloványra sikeredett, nem sokszor hallottam a nevét a közvetítésen. A második játékrészben már mutatott némi életjelet, valamivel többet volt játékban főleg a mélységi beindulásai nyomán, de ez nem volt az igazi. Egy ilyen beindulásból sarkazta Rodrygónak a labdát 2 védő gyűrűjében, amiből aztán a kihagyott tizenegyes született. Német társával egyetemben 94%-os passzpontossággal mehetett zuhanyozni a 74. percben.
Vini Jr. – 5,5 (szerkesztői pontszám: 4)
Kifejezetten gyenge mérkőzést tudhat magáénak a brazil gyorsvonat. Az első félidőben volt egy jó beindulása, aminek a végén kapura is tudta kanalazni a labdát, de a kapus reflexből védeni tudta. Ezen kívül nem volt említésre méltó momentuma. 15 (!!!) eladott labdájával a legkevésbé hatékony játékos volt a vendégek oldaláról. Többször sétálgatott les pozícióban, sokszor nem élt együtt a játékkal. A Celta játékosai megfelelően felkészültek ellene, a legtöbbször sikeresen létszámfölényes szituációt tudtak kialakítani a pálya azon felén, ami az ifjú cselgépnek szemmel láthatóan nem volt ínyére.
Karim Benzema – 7,1 (szerkesztői pontszám: 7)
Sérülését követően újra pályára léphetett a francia kiválóság, aki 2 góllal növelte előnyét a góllövőlista élén. Szokásához híven próbálta bejátszani az egész támadóharmadot, többször Kroosnál is mélyebben visszalépett labdáért. A kihagyott tizenegyes elrúgásának pillanatában megcsúszott, ezért nem találta el jól a labdát, szerencsétlen eset volt, viszont a következő lehetőségnél kíméletlenül javított. Összességében jól mozgott, de volt már ennél számtalan jobb meccse.
Marco Asensio – 3,8 (szerkesztői pontszám: 2)
Nem fogok finomkodni. Botrány. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy azon kívül, hogy néha bődületesen elsül a balos, egy hatalmas nagy nulla. Az összesen 36 labdaérintésével (Courtois kivételével) a legkevesebbet volt játékban a kezdőcsapat játékosai közül. Védekezésben próbált Lucasnak segíteni, de ez összvissz alibi pozíciós játék volt. A támadások során szintén alibi volt, csak ekkor még egy behúzva maradt kézifék szerepét is sikerült tökéletesen betöltenie, a bizonyos utolsó passzok kivitelezésében pedig bicskanyitogató szintet produkált. Kíváncsi vagyok a jövőjét illetően.
Cserejátékosok
Rodrygo – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Jól szállt be a meccsbe, szinte azonnal büntetőt harcolt ki egy remek ritmusváltással. Lendületet hozott az Asensio által elfuserált jobb oldalra (mondjuk ez nem volt nehéz). Egyértelműen a kezdőben lenne a helye Marco ellenében. Mindhárom párharcát megnyerte és 2 szabadrúgást harcolt ki.
Dani Carvajal – 5,4 (szerkesztői pontszám: 4)
Brazil társával ellentétben az ő behozatala gyakorlatilag lassította a jobb oldali védekezést. Csigatempó, körülményesség, dekoncentráltság. Nagyjából ez a 3 szó jellemzi a legjobban Carvajalt nem csak a legutóbbi meccsen, hanem az egész szezonban. Már-már annyira gyengén játszik, hogy Lucas Vázquez sokkal alkalmasabb a kezdőcsapatba jelölésre. Az új igazolás, Vinícius Tobías szerepe a következő szezonra így kulcsfontosságú lehet.
Fede Valverde – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6)
16 percet töltött a pályán, egy kevéske lendületet azért sikerült hoznia a játékba, de nem volt számottevő.
Dani Ceballos és Nacho ketten összesen nem értek 10-szer a labdához, így nincs nagyon mit értékelni. Lényegében időhúzó cserék voltak.
Edzői teljesítmény
Gyakorlatilag az egész stáb – (szerkesztői pontszám: 4)
Igazából nem volt meglepetés a kezdőcsapat esetében (még Lucas szerepeltetése sem), viszont lassan tényleg nem tudom eldönteni, hogy ennyire tartaléklángon ég az utóbbi időben a csapat, vagy valójában csak ennyire képes. A játékosok fáradtak, ez főleg a középpályára igaz, Asensio játékpercei szintén legalább akkora kérdőjelek, mint a rotáció megközelítőleg teljes hiánya. Ancelotti ugyanebbe bukott bele az első edzői ciklusa során is, nem igazán tanult a hibájából. Az pedig még nagyobb problémákra irányíthatja a reflektorfényt, ha csak szimplán nem bízik a cserejátékosaiban, a saját csapatában. 13-14 játékos játszik folyamatosan. Camavinga, Rodrygo, és Valverde mindenképpen több játéklehetőséget érdemelne, de akár Marcelo szerepeltetése is néha megoldás lehet(ne) visszavont szélső pozícióba, hogy Mendy biztosíthasson mögötte. Rengeteg alternatíva van, de valamiért szemellenzőt hord a stáb minden tagja, ami még sokba kerülhet.
Neymar: Mindent bele fogunk adni
Lélektan
„100%-os vagyok. Kicsit tovább tartott felépülni, mint vártam, ez egy bonyolult sérülés, de már 100%-os vagyok fizikálisan és mentálisan egyaránt, készen állok arra, hogy segíteni tudjak a csapatnak, a csapattársaimnak egy jó eredmény elérésében. Ez egy olyan meccs lesz, amelyre mindannyiunknak készen kell állnia.”
Real Madrid
„Ez egy olyan meccs, amelyen minden játékos játszani akar. Minden percét élvezned kell az ilyen mérkőzéseknek. Vannak percek, amik nem fognak megismétlődni. Felkészültem és a csapatért dolgoztam. Boldog vagyok. Mindent bele fogok adni. Mentálisan erősnek kell lennünk, hogy egy jó meccset játsszunk. Jól vagyok, jól érzem magam annyira, hogy segíteni tudjam a Paris Saint-Germaint. Készen állunk. Egy erős csapat ellen fogunk játszani, tele vannak minőségi játékosokkal. Nem fogunk meghunyászkodni. Mindent bele fogunk adni, hogy megnyerjük a meccset.”
A találkozó esélyese
„Ez egy meccs a Paris Saint-Germain és a Real Madrid között. Az ilyen meccsek mindig kétesélyesek. Nincs favorit, mert két erős csapat játszik. Nálunk van az előny, mert 1-0-ra nyertünk legutóbb, de csak a győzelemre gondolhatunk, és hogy még jobban teljesítsünk, mint Párizsban. Örülök neki, hogy szurkolók előtt játszom és biztos vagyok benne, hogy a csapattársaim játszani akarnak szerdán és győzelemmel akarnak majd hazatérni. Casemiro hiánya? Még így sem lesz könnyű, hiszen a Madridnak sok minőségi játékosa van. Számomra Casemiro a világ legjobbja a posztján. De számunkra ez nem változtat semmin: bármi van, játszanunk kell és megnyerni a meccset, a lehető legjobb módon kell ezt tennünk.”
A kapcsolat Mbappéval és Messivel
„Ugyanazokkal a lábakkal jászom, ugyanúgy. De néha a kiváló játékosokkal jobban kell koncentrálnod. Együtt kell támadnunk és védekeznünk szerdán. A csapategység vezethet minket győzelemre. A döntő a Stade de France-ban? Nagyon jó csapatunk van, erős a keret. A döntő Párizsban lesz és ez felemelő számunkra. Még inkább arra ösztönöz minket, hogy a döntőig meneteljünk, de ehhez az első lépés a szerdai győzelem lenne. Ezért dolgozunk hosszú ideje és a szerda egy előrelépés a céljaink felé.”
Camavinga bizonyítja, sohasem könnyű az első év Madridban
Minden zökkenőmentesen indult Camavinga madridi karrierjében, hiszen már 10 nappal azután, hogy lejátszotta (az eddigi) utolsó francia bajnoki mérkőzését, szeptember 12-én góllal debütált habfehér mezben a Celta Vigo ellen .
Három nappal később eljött az első Bajnokok Ligája meccse, az Inter ellen is lehetőséget kapott az utolsó 10 percben, és egy zseniális összjátékot követően végül ő adta Rodrygónak a gólpasszt, amivel megnyerte a meccset a Real Madrid.
Ezután a Sheriff Tiraspol elleni hazai vereség során már a kezdőcsapatban kapott helyet és a bajnokságban is rendszeresen pályára lépett a 16. fordulóig, csak a Barcelona ellen nem kapott lehetőséget.
Aztán a Granada ellen fordult a kocka. Ancelotti ismét a kezdőcsapatba nevezte Camavingát, de a félidőben le is kapta őt a pályáról. Ez ekkor már a harmadik hasonló eset volt a szezonban, mindhárom alkalommal lapot kapott a középpályás az első játékrészben. Ráadásul amióta a megbonthatatlan Casemiro-Kroos Modrić trió mindegyik tagja egészséges, a fiatal francia lehetőségei lekorlátozódtak. Csakúgy, mint Fede Valverde esetében. Camavinga tisztában van azzal, hogy két kézzel kell megragadnia a ritkán adódó lehetőségeket.
Ez a lehetőség bármikor megérkezhet, például a Paris Saint-Germain elleni visszavágón, ahol Casemiro biztosan, Kroos pedig nagy valószínűséggel nem fog Ancelotti rendelkezésére állni.
Valdano: Raúl a történelem egyik legjobb edzőjévé fog válni
Raúl: „Ő a legintelligensebb játékos, akit valaha futballpályán láttam. Már önmagában valóságos látványosság volt, ahogy Raúl egy mérkőzés megfordításának lehetőségét keresi, gondolok itt az ellenfélre, a rivális szurkolókra, a játékvezetőre… Mindenre. A Madridról alkotott elképzeléseket egy kézzelfogható, fizikai dologgá alakította át. Azt mondtam a barátaimnak, hogy ha egyszer kitörne egy háború, Raúl a Madrid zászlajával vonulna be.”
A nap, amikor Valdano felfedezte Raúlt: „Teneriféről tértem vissza, hogy megtekintsek egy U19-es meccset. Raúl az utolsó 15 percben állt be és lenyűgözött. Azt kérdeztem Ramón Martíneztől, hogy ’Ki az a kis fickándozó spermium?’. 16 éves volt. Alacsony termetű, de energikus. Sosem állt le. Különösen semmivel nem tűnt ki a tömegből, de a mozgása elképesztő volt. Szórakoztatónak találtam a játékát. Kis idővel később, amikor a Madridhoz kerültem, megkérdezték tőlem, hogy vajon emlékszem-e rá. ’Természetesen’ -válaszoltam, ’Egy ilyen játékost nem felejtesz el.’. ’Vissza akar menni az Atlétibe’ – mondták nekem. Akkoriban meg akartam szabadulni Zamoranótól. Találkoztam Raúllal és meggyőztem, hogy felejtse el az Atlétit, de az ötlet igazából az apjáé volt, nem az övé. Az önéletrajzában azt írta, hogy amit mondtam neki, zene volt a füleinek. Többé nem gondolkodott a távozáson. Ez ösztönös volt. Megnyert magának ez a játékos, aki mindig a labdát keresi és bátor. A kezdetektől fogva volt benne egy kis pimaszság.”
Milyen volt Raúl az első napokban? „Az egyik edzésen kapott egy kemény rúgást az egyik idősebb játékostól. Felkelt, elkérte a labdát és elrendezte ugyanazt a játékost. Mintha azt mondta volna, hogy ’Ennyire félek tőled.’. Sok személyisége van. Egészen hihetetlen befolyása volt a játékvezetőkre. ’Spori, az büntető volt, de nem baj, majd én segítek!’. Majd utána: ’Hogy van, sporttárs? Minden rendben?’. Így manipulálta a bírókat. Sosem láttam még ilyet. Egyszer sem állították ki. Ahogy mondtam, intelligencia mindenek felett.”
Raúl, az edző: „Nem kell beszélnie ahhoz, hogy üzenjen a játékosainak. A világ egyik legjobb edzője lesz a futballtörténelemben. Ugyanolyan elvárásokkal közvetíti az elképzeléseit, ahogy magával szemben is tette . Megvan benne valami, ami benne rejlik minden kiváló edzőben. Guardiola, Mourinho, Simeone… Mindegyikőjükben ott van az a megállíthatatlan energia. Mind a 300 játékosra gondol, akik átküzdik magukat az utánpótláson. Nagyon bízom benne, mint edző.”
Raúl Castillája: „Nem hinném, hogy Madridban annyira hisznek benne, mint én. De engedjenek meg nekem valamit! Raúl a Castilla eddigi legfiatalabb keretével dolgozik. 17 éves gyerekeket vesz a szárnyai alá és hat hónap alatt férfivá avanzsálja őket. Kézhez kapta Miguel Gutiérrezt és férfit faragott belőle. Ugyanígy tett Antonio Blancóval és Marvinnal. Megannyi fiatal játékosból férfit faragott a hatalmas elvárásain keresztül. A mai fiataloknak ezeket az értékeket egyre nehezebb átadni, de Raúl képes erre. Tavaly a Castilla egy utolsó perces góllal győzedelmeskedett a Navalcarnero otthonában és a vendégek egyik játékosa csúnya, lenéző gesztusokat tett a hazai szurkolók irányába. A hazai klub egyik képviselője azt mondta nekem, hogy ’Eddig is csodáltam Raúlt, de miután hallottam, ahogy leszidja a játékosait ezért az incidensért, a szememben istenségé nőtte ki magát. Azt mondta nekik, hogy egy kicsit kevesebb szerencsével ők is könnyedén a Navalcarnero játékosai lehetnek néhány éven belül és egyáltalán nincs joguk kicsúfolni és lenézni a dolgozó embereket.’.”
Mbappé: „Azok után, amit láttunk, nem hiszem, hogy Mbappét egyáltalán a saját édesanyja megérti. Ebben a szituációban sok minden közrejátszik – a gazdaság, a politika és egészen egyszerűen a futball iránti érdeklődés, mert Mbappé és Messi bármikor összeszokhatnak és Mbappé a 30 gól helyett akár az 50-t is elérheti és ekkor még nehezebb lesz elcsábítani. Bármi megtörténhet.”
A Real Madrid megterhelő munkahely: „Hat hónappal azután, hogy lemondtam vezetői szerepemről a klubnál, összefutottam egy régi barátommal, aki azt mondta, hogy: ’Haver, látom ráncfelvarrásod volt!’, amire azt feleltem, hogy ’Nem, csak elhagytam a Real Madridot.’.”
Kísérlet Cantona megszerzésére: „Mendoza azt mondta nekem, hogy lehetetlen. Ekkortájt a klubnak nem volt elég pénze, ráadásul furcsa szezonnak néztünk elébe, hiszen ekkor érkezett a klubhoz Capello, Mijatović, Šuker, Roberto Carlos, Illgner, Panucci, Seedorf… Én nem tudom, hogy honnan volt rájuk pénz. Mi csak tettük azt, amit az anyagiak megengedtek. Ha Cantona is érkezett volna, talán Raúl fenomenális teljesítménye sosem bontakozhatott volna ki, mert kevésbé tettem volna rá a voksomat, mint ahogy tettem.”
Amennyiben Gnabry sz…
Amennyiben Gnabry szabadon igazolhatóvá válik 2023-ban, akkor a Real Madrid élénken érdeklődne a leigazolása kapcsán.
Anelka: Mbappé a következő idénytől a Real Madridban fog játszani
Mbappé párizsi szerződése júniusban lejár, de a két fél még mindig nem tudott megegyezni a szerződéshosszabbítást illetően, ezért a francia csatár júliusban szabadon igazolhatóvá válik. Mindeközben a Real Madriddal sorsolták össze jelenlegi csapatát a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében.
„Ez egy különleges meccs lesz. Mindenki szerint a Real Madridba igazol. Vajon meg tudja teremteni a különbséget, hogy megmutassa, hogy Madridba való?”
„Lehetséges, hogy nyerni akar azért, hogy stílusosan hagyja el Párizst, de igazság szerint nem látok bele a fejébe."
„Amit általánosságban elmondhatok, hogy ha egy játékos ingyen akar távozni… Ha maradni akart volna, szerintem már korábban hosszabbított volna. Úgy gondolom, hogy jövőre a Madridban fog játszani.”
Ezután Anelka elemezte a párharcot és részletezte, hogy a blancók miképpen kerekedhetnek felül a francia csapaton.
„Ez egy előrehozott döntő, az lehet. Két kiváló csapat, két kiváló klub. A több tapasztalat miatt én a Madridot tartom esélyesebbnek.”
„Amikor ilyen pillanatokhoz érkezünk, mindkét csapat nagyon erős. De a PSG-nek rendkívüli játékosai vannak, ezért ők is elérhetnek egy jó eredményt.”
„Rengeteg minőségi játékos van és nem tudom, hogy ki lesz a legjobb. Benzema, Vini Jr., Messi és Mbappé, aki talán a Realban fog majd játszani.”
„Egy nagyon kiegyenlített mérkőzés lesz. A két zseniális edző miatt egy hatalmas taktikai csata elé nézünk. Meglátjuk, hogy a Real Madrid miképpen fogja megközelíteni a meccset: inkább védekezőbb stílusban, vagy dominálni akarnak, ahogy teszik Spanyolországban is.”
Messi még mindig nem váltotta be az elképzeléseket, hiszen a bajnokságban még csak 2 gólt szerzett, de Anelka úgy gondolja, hogy az argentin sztárnak még időre van szüksége, hogy alkalmazkodni tudjon az új környezethez.
„Messi egész életét Barcelonában töltötte és nem egyszerű alkalmazkodni, hiszen minden új számára. Nem hiszem, hogy el akarta hagyni a Barcelonát. Távozni kényszerült, és ez neki nem volt könnyű. Ez egy új dolog az életében, de Messi az Messi, és az ilyen meccseken megmutatja, hogy ő egy nagyszerű játékos és szerintem jó meccse lesz a Madrid ellen.”
A Real Madrid még nem szeretne elbúcsúzni Luka Jovićtól
Mivel Benzemának ez már a második sérülése az elmúlt néhány hétben (először december 4-én a Real Sociedad vendégeként), a madridiak nem szeretnének csak Mariano Díazra hagyatkozni, mint B opció, ha a francia csatár hosszabb időre kidől.
Carlo Ancelotti csapatában Jović Mariano előtt van a sorban, de a 24 éves támadó ebben a kiírásban sem tudott Karimra nyomást helyezni, mivel 15 mérkőzésen mindössze 1 gólt és 2 gólpasszt sikerült produkálnia.
Az Arsenal érdeklődése
Kedd reggel több újság is lehozta, hogy a Real Madriddal kiváló kapcsolatot ápoló Arsenal még a téli átigazolási időszakban le akarja igazolni a kegyvesztett csatárt.
Habár a blancók senkitől sem kaptak még ajánlatot Jović játékjogáért, ettől függetlenül a klubnál úgy gondolják, hogy még nem jött el az idő, hogy a szerb válogatott támadóval elváljanak útjaik.
Jović nem tudta beváltani a nagy reményeket, amióta 63 millió euróért a spanyol fővárosba szerződött az Eintracht Frankfurttól 2019 nyarán, ezért már a következő nyáron szóba került a távozása.
Ha továbbra is ilyen kevés játékpercet kap, néhány hasonló helyzetben lévő kerettaggal ellentétben ő törekedni fog arra, hogy új csapatot találjon magának.
Addig is Jović továbbra is mindent meg fog tenni a mezért és a csapatba kerülésért, mint a csapat ütőkártyája, amikor Benzemát pihentetni kell vagy a francia sérüléssel küszködik.
Dupont: Madridban az újságírók még meg is fenyegettek
Grégory Dupont az edzői stáb tagja volt a második Zidane éra alatt. „A tudós”-nak nevezett szakember kiváló hírnévvel érkezett Madridba, miután remek munkát végzett a Lille és a Celtic együttesénél, ráadásul a 2018-as világbajnok francia válogatottat is ő készítette fel. Annak ellenére, hogy a klubnál töltött első szezonjában számos sérülés sújtotta a csapatot, kulcsszerepet játszott abban, hogy a játékosok fittek legyenek, valamint megfelelő állóképességgel rendelkezzenek, hogy kozmetikázzanak az elvesztett pontokon és végül behúzzák a 2019-20-as bajnokságot. Szintén Dupont feladata volt az, hogy a pandémia miatt karanténba került játékosokat formában tartsa. A 2020-21-es szezonban a módszerei ismét megkérdőjeleződtek, miután ugyancsak rengeteg sérüléssel kellett szembenéznie a csapatnak, végül tavaly júniusban távozott, Antonio Pintus pedig visszatért a pozíciójába. A La voix du nord-nak adott interjújában Dupont a madridi időszakára tekintett vissza.
A Real Madrid hívása: „Jól éreztem magam ott, ahol voltam, de még nem tapasztaltam meg, hogy milyen is egy nagy csapatnál dolgozni. Nem azt mondom, hogy a Lille nem egy nagy csapat, de a Real Madrid egy másik szint… Szóval valami ilyesmire volt szükségem. Amikor felmerült a lehetőség, elfogadtam az ajánlatot. Csak annyi volt a feladatom, hogy az első csapat erőnléti edzője legyek. A francia labdarúgó-szövetségnél több mozgásterem és elvégzendő feladatom volt. A Real Madridnál mindennek megvolt a helye és neked teljesítened kellett a kötelezettségeidet.”
Madridban kevesebb volt a hibalehetőség? „Egyértelműen. Tudtuk, hogy mit jelent a klub szolgálatában állni. Nagyon profi, minden kiszámolt és meghatározott. A klub hírneve nagyon fontos, ahogyan a dolgokat kezeltük… Minden meg van szervezve.”
A kapcsolat a francia munkatársakkal: „Nem csak velük, hanem minden franciául beszélővel, mert Eden Hazard szintén beszéli a nyelvet. Ismertem Edent a Lille-ből, végignéztem, ahogy ott felnőtt… A kapcsolatom mindegyikükkel nagyon jó volt – Raphaëllel (Varane) és Karimmal (Benzema), és természetesen Ferland Mendy-vel. Thibaut Courtois-val is.”
Going to the cinema incognito, bullying reporters, pressure and why having talent isn't enough… Grégory Dupont on life at Real Madrid https://t.co/yyA9bwncLp#RealMadrid #Zidane #LaLiga #Benzema
— AS USA (@English_AS) January 10, 2022
És Zinédine Zidane-nal? „Természetesen, és az asszisztenseivel – David Bettoni, Hamidou Msaidie… Egy jó kis franciaajkú közösség volt.”
Az edzők hogyan kezelték a kritikát? „Ez a futball része és az élet velejárója a nagy csapatoknál. A Real Madridnál Zizou-t is kritizálták – pedig ő Zizou! Edzőként háromszor megnyerte a Bajnokok Ligáját, és mindezek mellett nézz végig a karrierjén és mindenen, amit megnyert… De igen, a kritika néha hatással van az edzőkre, ez a személyiségükön múlik. Ugyanez a helyzet a játékosokkal. Néhányan azt mondják, hogy nincs rájuk hatással, de ez nem igaz. Sok függ attól, hogy milyen módon van lehetőségük kezelni ezt – például a családdal, a magánéletben.”
Zidane: „Zizou-nak nagyon komoly elvárásai vannak. Kialakult bennünk róla egy nagyon tehetséges játékos képe, valakié, aki mindent olyan egyszerűnek láttat, de ő keményen megdolgozott mindenért. Egy nagyon igényes és tekintélyt parancsoló edző. Keményen megdolgoztatja a játékosait. Mindig a legjobbjukat akarja kihozni belőlük. Gyakran beszéltünk a tapasztalatainkról. Például arról, hogy ha három naponta mérkőzést kell játszani, kifizetődőbb-e, ha a meccs előtti napon a hotelben alszol ahelyett, hogy otthon lennél a családoddal?”
Benzema: „Karim hihetetlenül profi, nagyon acélos. Megpróbálja a játékát minden szempontból tökéletesíteni, keményen dolgozik, precíz és mindenre figyel. A Real Madridnál mindenkinek keményen kell edzenie. Sergio Ramosnak, Lucas Vázqueznek, Raphaël Varane-nak… Eden Hazardnak szintén. Néhányan talán azt hiszik, hogy a tehetség elég. Jó, ha van, de lehet, hogy bizonyos pillanatokban nem lesz elegendő.”
A média figyelme: „Ez egy olyan dolog, amivel tisztában vagyunk. Madridban minden kisebb dolgot felnagyíthatnak. Néha, amikor egy játékos az edzésen mond valamit, másnap az újságok már le is hozzák. Egyszer egy játékosnak a gyorsulásán kellett dolgoznunk és a következő napon már szerepelt az újságban… Ez nyugtalanító.”
Nyomás nehezedett rád a Real Madridnál? „Igen, még fenyegetéseket is kaptam. Ha nem adok nekik információkat, akkor különböző dolgokat fognak mondani rólam. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy nem válaszoltam. De amúgy is megteszik. Amikor sérüléssel néztünk szembe, minden az én hibám volt. Olyan messzire mentek néhány ferdítés esetében, hogy a sérült játékosokat pozitív COVID teszttel illették…”
Megfélelmítve érezted magad? „Igen, ahogy a játékosok is. A Real Madrid játékosainak álcázni kell magukat az utcán, hogy ne ismerjék fel őket – még ha csak moziba mennek is. Ha nagyon magas szinten vannak, akkor az azért van, mert sok nehéz periódust vészeltek át karrierjük során. Megtalálják a módját annak, hogy az életük annyira kényelmes legyen, amennyire csak lehet. Tudják, hogy mi, a stáb nem irányíthatunk mindent, amit tesznek. Az egyetlen dolog, amit irányíthatnak, az az, hogy hogyan mutatkoznak. Manapság vannak újságírók, akik megírnak bármit, ami eszükbe jut. És a Real Madridnál minden eltúlzott – a legtöbb írás kacsa és nem tudsz velük semmit sem kezdeni, mert ha kijavítod őket, akkor megkapják azt a figyelmet, amit amúgy nem érdemelnek meg.”
Granero: Ha én lennék Modrić, 87 éves koromig játszanék
Még mindig futballistaként gondolkodsz és beszélsz, vagy eltelt elég idő ahhoz, hogy új útra lépj?
Most már messze állok attól, hogy aktív játékos legyek. Úgy érzem, hogy ezt a részét az életemnek már hátrahagytam. Nem sajnálkozom és nincsenek nosztalgikus érzéseim. Az életem továbblépett.
Még mindig egy kalóz vagy?
Legbelül sosem voltam az. Túl laza vagyok ahhoz, hogy az legyek. Elég kalózt ismertem – jó és rossz értelemben is, de egészen konzervatív lettem. Ez egy becenév, ami rám ragadt. A Real Madrid TV egyik kommentátorától kaptam, mert hosszú, bozontos hajam és szakállam volt fiatalkoromban.
Nagyon széles és változatos a tevékenységi köröd, melyiket nyomtatnád rá a névjegykártyádra?
Mindegyiket és egyiket sem. Nem vagyok pszichológus, mert még mindig vannak vizsgáim, amiket teljesítenem kell mielőtt megkapom a képesítésemet. Rossz gitáros vagyok, mert még gyerekkoromban tanultam gitározni. Az viszont igaz, hogy szeretek hegyet mászni, de nem teszem túl gyakran – ugyanez a helyzet a sakkal, egyesületi szinten vagyok, egy átlagos játékos… Nem vagyok mesterséges intelligencia specialista sem, habár 6 éve vagyok a szakmában – a végén egyre több dolog ragad rád tanulás szempontjából, de az igazi szakértők azok az emberek, akik nekem dolgoznak. Mondhatják rám azt, hogy nagyon érdekel a világunk és sok különböző dolgot csinálok a komfortzónámon kívül is, de így tanulhatok és minden nap fejlődhetek, de mindenek felett élvezek mindent, bármit is csinálok.
Tras quince años de profesional, @eGranero11 se retiró por sorpresa del fútbol para tener tiempo de ser todo lo que quiere ser: psicólogo, escritor, experto en la inteligencia artificial aplicada al deporte… #EntrevistAS
https://t.co/bB3wmQJwjf— Diario AS (@diarioas) December 18, 2021
Tehetséges játékos voltál… 15 éves profi pályafutással a hátad mögött.
Nagyon szerencsésnek érzem magam. Néhány dolgot jól kellett csinálnom, hogy odajussak, ahol vagyok, de sokan tették még ugyanezt, vagy még jobban csinálták. Számomra ez a jó szerencse és a körülmények egyvelege. Nem tudom pontosan, miben méritek a sikert. Több ezer játékos van, akik jobbak nálam, nem mintha arra törekedtem volna, hogy a világ legjobbja legyek. Ez egy nehéz kérdés – azt sem éreztem, hogy a komfortzónámban vagyok, mint játékos, de egy olyan jó karriert hagytam magam mögött, amire viszonylag büszkén tekintek vissza.
34 évesen döntöttél a befejezés mellett… a fejedre vagy a szívedre hallgattál?
Inkább a fejemre, mint a szívemre. Egyszer elérkezik a pillanat, amikor döntened kell. A halogatás csak ront a dolgokon.
Mire gondolsz, amikor Modrićot látod, aki 36 évesen is kiválóan játszik?
Ha én lennék Modrić, 87 éves koromig játszanék… Egészen elképesztő. Én nem voltam ennyire jó – mérföldekre vagyok attól, hogy olyan játékos legyek, mint ő. Technikailag és taktikailag is nagyszerű – megnyerte az Aranylabdát is. Nem tud már olyanokat megcsinálni, amiket 23 éves korában meg tudott, de még így is vannak olyan dolgok, amiket viszont fiatalabb korában nem tudott megcsinálni – ő egy kincs a Madridnak.
A pályafutásod melyik periódusával vagy a leginkább megelégedve?
Egészen büszke vagyok az első szezonomra a Getaféval. 19 éves voltam. Nagy dolgokat vittünk véghez és jól játszottam. A Király-kupa döntőjébe jutottunk és Európában is helytálltunk. A Real Madridban töltött első szezonomra szintén nagyon büszke vagyok, annak ellenére, hogy bonyolultak voltak a körülmények. Az utolsó voltam a sorban – a versenyfutás a csapatba kerülésért nem evilági volt – Sneijder, Kaká, Van der Vaart, Guti, Lass, Xabi Alonso… de 35-40 meccsen játszottam. [Manuel] Pellegrini nagyon korrekt volt e tekintetben. Azt mondta, hogy ha jobb állapotban vagyok, mint a többiek, akkor én fogok játszani. Voltak ajánlataim más kluboktól, de szerintem a Madridnak szüksége volt valakire, aki kevesebbe kerül és én pont ilyen voltam.
Két edződ volt a Real Madridnál – Pellegrini és Mourinho, két edző két ellentétes felfogással.
Pontosan, gyökeresen különbözőek. Csodás tapasztalatokat gyűjtöttem mindkét edzővel kapcsolatban, hiszen mindketten számoltak velem. A többi körülményt figyelembe véve – egy olyan szituációban voltunk, amikor a Barça verhetetlen volt. Nagyon nehéz volt nekünk. Mi voltunk a Real Madrid és mi voltunk a vetélytársaik. Abban a szezonban Pellegrinivel 96 ponttal a második helyen zártunk, ezt nehéz volt elérni, de a Barça sosem veszített.
Aztán megjött Mourinho…
Azt vártuk Mourinhótól, hogy azonnal hatást váltson ki belőlünk. Erre volt szükségünk és sikerült neki. Nem hinném, hogy bárki mással véghez vihettük volna azt, amit akkor elértünk. Mármint sok minden változtatásra szorult – a játékosok, a taktika. Az azt követő évben megvertük őket a Király-kupa döntőjében. Nem tudtuk ezt megismételni a ligában, de később sikerült és megdöntöttük a pontrekordot. Kiváló élményekkel gazdagodva mentünk keresztül ezen az átmeneti perióduson. A Madrid vetélytársból esélyessé vált. Ez a Real Madrid esszenciája és az edző ezt teljes mértékben átérezte. De néhány dolog kaotikus volt – ez néha szórakoztató, máskor nehéz volt, de egyértelműen tanultunk belőlük.
Mourinhónak van valamije, ami szorosan kapcsolódik a Real Madridhoz – van benne valami, a személyisége, a karaktere, ami akkor értelmet nyert. Emiatt azonosult a klubbal… ez nem becsvágy volt, mert mindenki becsvágyó. Mou a saját módján volt becsvágyó, a sajátos módszerei a problémákra való összpontosításra és azok megoldására, a klub jó útra terelésére. Például a Real Madrid egy olyan klub, amely nem keres kifogásokat, és Mourinho is pont ilyen – saját magával és velünk szemben is. Jó lett volna, ha visszatér, de jelenleg a Madridnak nem lehetne a jelenleginél jobb vezetője.
Egy idényt a Premier League-ben töltöttél a Queens Park Rangers játékosaként. Csak azért, hogy megtapasztald, milyen Angliában játszani?
Igen, többé kevésbé. Csodálatos élmény volt – amit bizonyára soha nem felejtek el. Jól éreztem magam. Mint amikor elképzeled, hogy nézed valamelyik meccset. Drámai volt, a dolgok véletlenszerűen történnek, kevesebb irányítással rendelkezel a tetteid felett – legalábbis így volt, amikor ott voltam. A meccsek második félideje teljes káosz. Az előnyben lévő csapatok érdektelennek tűnnek, a hátrányban lévők pedig csak támadnak és támadnak. Taktikailag kevésbé korlátozott. Tényleg nagyon szórakoztató. A legfizikálisabb futball a legtisztább értelemben. Őrület és irányíthatatlan.