Egytõl egyig: Real Madrid – Ludogorets
Csapatok
Real Madrid (7)
Mondhatni, hogy csak egy csapat volt a pályán, hiszen az elsõ perctõl kezdve teljesen nyilvánvaló volt, hogy a hazaiak behúzzák a mérkõzést. A mezõnyfölény labdabirtoklásban, a passzok és a lövések számában is megmutatkozik. Utóbbiból 34(!) jött össze a meccsen, ami rengeteg, de némileg árnyalja a képet, hogy ebbõl mindössze 13 találta el a kaput, és csupán négyszer örülhettünk gólnak. A meccs összképe alapján a hét-nyolc gólos különbség sem lett volna túlzó, de ahhoz összeszedettebbnek kellett volna lenni a támadó harmadban. A csapatnak a jó teljesítmény és a hibátlan csoportkör mellett azért egy kisebb legyintés jár, egy szépen kigurigázott, letutizott akcióból született gólnak örültünk volna a tegnapiak mellé.
Ludogorets (4)
Olyanok voltak a bolgárok, mint az ismert viccben a székely bácsi, aki kimegy a ház elé elvégezni a dolgát, de megtréfálja õt a szembeszél. A kiállítás megnehezítette amúgy sem könnyû helyzetüket, és tíz emberrel is 15(!) hazai kísérletet blokkoltak, kapusuk is védett néhány szép lövést, ráadásul néhány alkalommal Navast is megmozgatták.
A mérkõzés legjobbja – Asier Illarramendi (8)
Minõségi performanszt láthattunk a Modric sérülése után egyre több szerepet kapó középpályástól. 97(!) százalékos passzpontossága kiemelkedik a mezõnybõl,és ami feltûnõ volt esetében, hogy sokkal bátrabban és többet passzolt a támadásokat segítve, mint azt megszoktuk tõle. A mérkõzést szabálytalanság nélkül hozta le, ám amellett, hogy õt egyszer faultolták, négyszer szerelt, két passzt fülelt le és kétszer tisztázott. Három kulcspasszát se felejstük el említeni. Ilyen teljesítményt idén Kroostól szoktunk meg a középpályán, örömteli, hogy Illarra is egyre több meccsen tesz le értekelhetõ teljesítményt az asztalra.
Keylor Navas (7)
Stabil teljesítményt nyújtott a kapus, két nagy bravúrja mellett végig magabiztos volt. Kirúgásai, passzai szintén sokat nyomnak a latba, huszonkét alkalommal továbbította a lasztit társai felé, és egy kivételével mindegyik célba is ért.
Álvaro Arbeloa (10 6,5)
Kíváncsi vagyok, hogy a nagyobb fogadóirodáknál hányszoros szorzó volt egy Arbeloa-gólon, mindenesetre aki rászánt egy kis mellékest, az lehet hogy épp most indul egy trópusi szigetre koktélt szürcsolgetni. Gólja mellett egy kapufát is fejelt a spártai, és bár végig látszott rajta, hogy szívvel-lélekkel küzd, a támadásoknál nem mindig húzott jót, védekezésben két-két szerelésére és tisztázása volt, emellett kétszer szabálytalankodott. Sok visszapassza volt, ami nem segítette az offenzív játékot.
Raphael Varane (6,5)
Jól helyettesítette Sergio Ramost, igyekezett a saját térfelünk közepérõl szervezni a játékot. Egy szereléssel, két elcsípett passzal, négy tisztázással, szabálytalanság nélkül fejezte be a mérkõzést.
Nacho Fernández (7)
Persze, ahogy tartja a mondás: “Minden Ramos mellé kell egy Pepe!”. Nacho volt tegnap este az a bizonyos Pepe, aki számolatlanul verte vissza a vendégek próbálkozásait. Összesen tizenhárom alkalommal avatkozott közbe sikeresen, blokkolt egy lövést, az ellene és az általa elkövetett szabálytalanságok tekintetében pedig igazságos, 1-1-es döntetlen született.
Fábio Coentrao (6)
Egy órányi játék jutott a portugál bekknek, aki hosszú sérülése után mérkõzésrõl-mérkõzésre nyújt egyre megbízhatóbb teljesítményt. Védekezésben nem tett hozzá sokat a játékhoz, Nacho többször kisegítette õt, viszont támadásban aktív volt, három kulcspasszal jelentkezett, emellett jó néhány veszélyes centerezése volt, amelyek egy része csapattárshoz került, a másik felét lefülelték a bolgárok.
Toni Kroos (7)
Szintén egy órát töltött a pályán, és sikerült ezt az idõt tartalmasan végigjátszania. Rengeteget passzolt, sokat mozgott, volt egy nagyon ígéretes lehetõsége, és életveszélyes szögleteket ívelt a kapu elé, az egyik ilyenbõl gól is született. Bár Illarra ezúttal kicsit pontosabban passzolt nála, a kulcspasszok tekintetében Kroos volt a legjobb hazai játékos, héttel. Szabálytalansága nem volt, kétszer szerelt sikeresen a meccsen.
Isco (6,5)
Nem játszott rosszul, de a tökéletestõl ezúttal elmaradt a teljesítménye. Több átadásába hiba csúszott és volt két szabálytalansága, de emelett ötször szerelt és 1-1 alkalommal lépett bele az ellenfél passzába, illetve tisztázott a saját tizenhatosunkon belül, valamint hat kulcspassza volt. Krooshoz hasonlóan õ is remek szögleteket csavart középre, ám az ellenfél egyik sarokrúgásánál rossz fejesével a Ludogorets került gólhelyzetbe.
Gareth Bale (6,5)
Nyilván, ha ez egy “fanpédzs” lenne, akkor máris kerülne befele minimum a kilences, és járna a meccs legjobbja cím, mint ahogy az jó pár külföldi oldalon meg is történt. Az valóban értékelendõ, hogy szép fejese mellett szerzett még egy gólt, amit visszafújtak a büntetõ miatt. Emellett a jobb oldalon azt kezdett bármelyik vendégjátékossal amit akart, lefutotta bármelyiket, okos esernyõcsele pedig a meccs egyik legszebb momentuma volt. Emellett azonban számtalan ígéretes lehetõség ment el rajta. Érdekes, hogy tavaly pont azt tudtam esetében kiemelni, hogy vételára és pozíciója ellenére mennyire alá tudott dolgozni Ronaldónak, de ha kellett, akkor õ maga fejezte be a helyzeteket, ráadásul az esetek többségében góllal tette mindezt. Idén azonban Bale kissé görcsösen és öncélúan játszik, pedig tudása alapján jelenlétével, ha nem is tudna garantálni meccsenként egy gólt mint Cristiano, egy felet egész biztosan. Egy csapatjátékos, higgadt Bale-re nagy szüksége van a csapatnak, koncentrálj Gareth!
Cristiano Ronaldo (6,5)
Büntetõbõl lõtt egy gólt, emellett gólpasszt adott Arbeloának (ez fordítva is ritkaság, de így…). Tízszer kísérletezett, de nem volt tegnap beélesítve így a remélt Cé-gólzápor elmaradt. Nagyon sok kísérletét blokkolták, szám szerint nyolcat(!). Azért örömteli dolog ezek mellett, hogy az átlagosnál gyengébb teljesítményének is gól és gólpassz a vége.
Chicharito (5)
Három pontos kapuralövése volt, a mérkõzés egyéb részeiben inkább süthetett volna nekem finom palacsintát.
Cserejátékosok
Marcelo (6)
Fél órát kapott, amiben igyekezett a tõle megszokott lendületes széljátékot nyújtani, ami egy-két hibától eltekintve össze is jött.
Jesé Rodríguez (6)
Szintén fél órája volt, ezalatt sokat próbálkozott a tizenhatos elõterébõl bepasszolt labdákkal, valamint kiosztott egy gólpasszt is.
Álvaro Medrán (-)
Góllal debütált a BL-ben, ügyesen számította ki, hogy milyen szögben kell rárúgni a védõ lábára a labdát ahhoz, hogy az hulló falevélként essen be a kapus fölött a kapuba.
Játékvezetõ
Clément Turpin (7,5) számára nem jelentett megoldhatatlan feladatot a találkozó. A francia sípmester végig nagyvonalúan, sokat kommunikálva, asszisztenseivel jól együttmûködve vezette a találkozót. Segítõitõl megkapta a kellõ támogatást mind a les-nem les szituációknál, mind a büntetõterületen belüli eseményeknél. Itt kell megemlíteni, hogy az alapvonali játékvezetõk is jól látták el feladatukat, hisz Arbeloa és Bale gólja is kétes szituációból született, de végül jó döntést hozott a játékvezetõi csapat. A megítélt büntetõ jogosságához nem fér kétség, ahogy a kiállításéhoz sem, de itt kell megjegyezni, hogy esetleges elõnyszabály alkalmazásával a játékvezetõ jó döntésébõl egy kiválót csinálhatott volna. Ez azonban csak “finomhangolás” és nem rontja le Turpin és kollégái jó teljesítményét.
Vasárnap este -idén …
Vasárnap este -idén elõször- szenvedett bajnoki mérkõzésen vereséget a Real Madrid kosárlabda csapata. Sergio Rodriguezék az Estudiantes vendégeként maradtak alul 89-84 arányban. A királyiak, a botlás ellenére is a tabella élén állnak.
Euroliga: Nizhny Nov…
Euroliga: Nizhny Novgorod – Real Madrid 98 – 101
A Real Madrid legjobb dobói: Sergio Rodriguez (19), Nocioni (15), Bourousis (13). A királyiak így továbbra is vezetik az “A” jelû hatost.
Egytõl egyig: Real Madrid – Cornellá
Csapatok
Real Madrid (7)
Kicsit döcögõsen indult ugyan az eleje, de aztán a támadótrió elkapta a fonalat, és tulajdonképpen már az elsõ félidõben sikerült eldönteni a meccset. Helyenként szép és kombinatív játékot mutattunk be a támadó harmadban, az általában hátrébb kevergetõ Isco és James nagyon szépen együtt tudtak dolgozni Chicharitóval, amibõl látványos jelenetek születtek. A középpályánktól a felállás alapján defenzív játékot várhattunk, ami így is volt, az ellenfél nem igazán tudott kibontakozni. A védelemnek nem sok dolga volt ezen az estén.
Cornellá (3)
Az esélytelenek nyugalmával érkeztek a lelkes vendégek, akiket magával ragadott a stadionban való játék élménye, ám ebbõl nem hogy erõt meríteni nem tudtak, de teljesen céltalan focit mutattak be. Kósza próbálkozásaikat több ízben sikerült a kezdõkör környékén megfékezni, míg védelmük kirívóan lassú és szervezetlen volt a hazai góloknál, lehetõségeknél.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Isco (8,5)
Varázslatos játékot mutatott be a kis spanyol, nem elõször az idény során. Szép emelése mellett kiosztott két gólpasszt, öt kulcspasszt, 126(!) labdaérintése volt és 103 passza. Nyolc cselével és négy beadásával szintén a csapat legjobbja lett, mint ahogy nyolc labdaszerzése is kiemelkedõ. A tökéletes teljesítménytõl csak labdavesztéseinek magas száma (10) fosztja meg õt.
Fernando Pacheco (6)
A lelátó csendes magányából kiragadván Ancelotti 90 perces aktív fûszálszámlálgatásra vonta be a harmadik számú kapusunkat, akinek bõven volt ideje arra is, hogy a kapott végeredménybõl fejben gyököt vonjon. A Cornellá számtalanszor is próbálkozhatott volna, de nem tette, ennek a kevésnek a felét büntetõbõl hozta össze. A tizenegyesnél érezte az irányt a hálóõr, és az Erõnek köszönhetõen szemmel fölétolta a játékszert. Reméljük azért nem fázott meg.
Álvaro Arbeloa (6,5)
Elsõ alkalommal vezethette ki csapatkapitányként a gyepre a srácokat, amiért biztos megráncigálták a fülét a zuhanyzóban a többiek. Bár a meccs után biztosan volt ünneplés, az elsõ félidõben mégis õ szolgáltatta az ajándékot az ellenfélnek ezen a számára jeles napon, szerencse, hogy a sértett, Boniquet kihagyta élete tizenegyesét. A második félidõben némileg kozmetikázott teljesítményén és remek labdát adott Chicharitónak. Nyolc tisztázása és hat labdaszerzése dicséretes, a hat labdavesztésért és a buta szabálytalanságért jár némi dorgálás.
Raphaël Varane (6)
Egy félidõt kapott, ebbe 21 passz, 6 labdaszerzés, 7 tisztázás és mindössze egy labdavesztés fért bele. Az elsõ féldõben 30-35 perce volt arra, hogy egy komplett kõ-papír-olló Eb-t lebonyolítson a védelemmel. A második félidõt már a pályán kívülrõl követhette figyelemmel.
Nacho (7)
Végigjátszotta a meccset, méghozzá nagyon stabil teljesítménnyel a középhátvéd posztján. Nyolc labdaszerzés, egy labdavesztés, öt tisztázás fûzõdik a nevéhez, 59 passza mellett egyszer az ellenfél kapujánál is veszélyeztetett. Carvajal kispadozásával a legdúsabb arcszõrzetért járó díjat is bezsebelhette.
Fábio Coentrão (5,5)
Egyedüli portugálként kissé elveszettnek tûnt a pályán, nem adta elég meggyõzõen a “túrjuk-ki-a-kezdõbõl-Marcelót” projektet, hiszen elég lehangoló teljesítménnyel rukkolt elõ. Három labdaszerzése a védelemben a legkevesebb, viszont nyolc elvesztett labdája kiemelkedõ – negatív értelemben. Kétszer szabálytalankodott is, emellett beadásai sem a pontosságukról voltak híresek.
Sami Khedira (6)
56 percet töltött a pályán, sérülés miatt kellett õt lecserélni. Amíg pályán volt, igyekezett a védekezésbõl és a támadásból is kivenni a részét, kétszer próbálkozott lövéssel, valamint ugyanennyiszer szabálytalankodtak ellene. Hat labdaszerzése mellett csak háromszor szórta el a labdát, más kérdés, hogy a kreatív összjátékokhoz ritkán tudott érdemben hozzájárulni.
Asier Illarramendi (6,5)
106 passzával és 12(!) tisztázásval kiemelkedik a csapaton belül, 9 labdaszerzésével szintén a vonatkozó rangsor élén végzett, más kérdés, hogy a nyolc labdavesztés szintén passzol a stabil élmezõnyhöz. A középpályás trió közül az õ teljesítményét lehetett a legmagasabban pontozni, megfelelõen látta el feladatait.
Álvaro Medrán (5,5)
A legtöbbször õ próbálkozott lövéssel a meccsen, de mindhárom próbálkozása elkerülte a kaput. Eléggé visszafogott és kisebb hibákkal tarkított volt a játéka, négy labdaszerzése és öt tisztázása rendben van, de tíz labdavesztés nagyon sok egy középpályástól. Háromszor szabálytalankodott is, picit szoknia kell még az elsõ csapat légkörét.
Chicharito (7,5)
Ezer fokon égett a mexikói, igyekezett minden lehetõségnél megfelelõen helyezkedni és idõben odaérni, de a gólszerzés csak félig-meddig jött össze. Sarokkal adot gólpassza a meccs második legszebb jelenete volt, mindig jólesõ érzés belegondolni, hogy ilyen emberek ülnek a padon bevetésre készen.
James Rodríguez (8)
Két lövés, két gól. Kell ennél több? James szerint igen! Egy szép assziszt, négy kulcspassz, két labdaszerzés és rengeteg mozgás fért bele a neki szánt bõ egy órába. Remekül megértették egymást Iscóval és Borsócskával, ami a jövõre nézve nagyon ígéretes.
Cserejátékosok
Diego Llorente (5,5)
A második félidõben még kevesebb dolga volt a védelemnek, a fiatal játékos azonban így is négyszer tisztázott és ötször szerzett labdát, igaz, ugyanennyiszer meg is vált tõle felelõtlenül. Rengeteg ideje volt a szimultán malmozást gyakorolni a többiekkel.
Jesé (6(+4))
Örülünk a visszatérésednek, és annak, hogy hatalmas lendülettel vetetted bele magad a játékba. Gólod csak a hab a tortán. Így tovább kicsi Jesé, a Kolasinac már örökké szitokszó marad nekünk.
Javi Muñoz (5,5)
A semmibõl elõtûnõ ifjonc kapott fél órát a mestertõl, ezalatt háromszor tisztázott, háromszor szerzett labdát, és négyszer adta el azt. Egy alkalommal nagyon közel járt a gólszerzéshez is, egy szép védés azonban megakadályozta õt a tökéletes debütálásban.
Játékvezetõ
José Luís González González (6,5)
A játékvezetõ hiba nélkül tevékenykedett egészen a mérkõzés hajrájáig, amikor egy Iscóval szemben, a büntetõterületen belül elkövetett szabálytalanságot követõen, elmulasztott büntetõt ítélni. Ugyan ezzel már nem befolyásolta a találkozó végkimenetelét, de játékvezetõi szempontból súlyos hibát követett el. Ezen kívül a találkozó egészében jól és asszisztenseivel összhangban látta el feladatát. Helyesen döntött, amikor a vendégek javára ítélt tizenegyest, de segítõjét is ki kell emelni, aki remek érzékkel engedte tovább a “vonalas” les szituációt Jesé gólját megelõzõen. Elmondható, hogy a játékvezetõi csapat jó teljesítményt nyújtott egy olyan mérkõzésen, amely nem bizonyult túlzottan nehéznek. Kár azért az elmulasztott büntetõért.
Taktikai szemmel: Málaga – Real Madrid
Szombat este egy kellemetlen ellenfél várt a Real Madridra, Carlo Ancelotti egyértelmûen azzal a céllal módosította alaptaktikáját, hogy csapata a lehetõ legkevesebb energia befektetésével zsebelje be a három bajnoki pontot. A málagai kirándulás nem ígérkezett egyszerûnek, hiába az elõzõ évek eseményeinek sora, melynek eredményeképp a Málaga elõször a La Liga új Chelsea-jeként vagy Manchester Cityjeként került rivaldafénybe (történt mindez a befektetett – vélt vagy valós – euró milliók nyomán), majd csõd közeli helyzetébõl próbált-próbál talpra állni hétvégi vendéglátónk, de azt mindenki tudja, hogy a kék-fehérek ellen nem mehet biztosra egyetlen gárda sem. Az sem könnyítette meg az olasz tréner dolgát, hogy csapatának vajmi kevés idõ jutott a pihenésre és regenerálódásra a (szintén nyögvenyelõsre sikerült) svájci BL-túra után. Mind a Basel, mind a Málaga ellen érezhetõ volt, hogy a csapat fárad, viszont ez ilyen terhelés és csekély mértékû rotáció esetében teljesen normális és gyakorlatilag törvényszerû, hisz nem gépekrõl, hanem hús-vér emberekrõl beszélünk. A királyiaknak még 72 órányi pihenés sem jutott a két összecsapás között. Emellett szintén figyelembe kell venni, hogy egy „kényszerbõl” pihentetés és energia megtakarítás végett tartalékoló és nem 100%-on pörgõ csapat esetében az aktuális ellenfél képes lehet megnyomni a hajrát. Teheti mindezt azért, mert a találkozó végéhez közeledve nem sikerül több gólos vezetést elérni és lezárni a fontosabb kérdéseket, nyitott marad a hajrára az összecsapás. Egy ilyen nyitott végjáték fokozottan fárasztja azokat a játékosokat, akik a kreatív zónában kapnak szerepet, vagy extra futóteljesítményre vannak kényszerítve, ez könnyen észrevehetõ Marcelo, Isco, James vagy épp a sérülésébõl visszatérõ, és legjobbját egyelõre csak keresgélõ Gareth Bale játékán is.
Ezen fáradtsági faktor kiküszöbölésére több lehetõsége is van Ancelottinak, egyrészt cserélhet akár egy az egyben posztra is, és legfáradtabb játékosait „lekapkodhatja” a pályáról. Azonban ezen esetben megvan a veszélye annak, hogy pályán kell tartani az eddigivel azonos szerepkörrel és feladatokkal már kimerült játékost/játékosokat, hisz személyi változtatásainak száma – mint tudjuk – véges. Ezért is alkalmaz más megoldást a talján mester, és ezért kaphat, illetve kaphatott szerepet az utolsó két mérkõzésen Illarramendi. A Basel és a Málaga ellen is a baszk középpályást választotta húsz perccel a mérkõzések vége elõtt. Ezzel Carlo egyértelmûen a kritikus területet próbálja megerõsíteni, a középpálya közepét. Egyelõre úgy tûnik, hogy ez beválik. Illarra nem tesz gyakorlatilag semmi látványosat, nincs komolyabb támadó vagy szervezõ feladata, egyszerûen csak tehermentesítenie kell a középpálya közepén Kroost és Jamest. Beállításával plusz ember kerül az említett zónába, mely alapjában módosítja az ellenfelek lehetõségeit, könnyebben tömörülhet a Madrid védekezésben, és nagyobb esély nyílik a labdaszerzésekre is. Kevesebb tolódással és váltással is zárhatóak ennek köszönhetõen az esetlegesen megnyíló passz sávok, valamint könnyebb tehermentesíteni a hátsó alakzatot is labdakihozatalok esetében.
Ancelotti tehát egyelõre úgy tûnik, hogy hatásosan veszi fel a harcot a fáradtság faktorral szemben. Határozottan bízom benne, hogy a közelgõ kupatalálkozó alkalmával már a rotáció eszközével is él az olasz, hogy így juttassa plusz pihenõhöz kulcsjátékosait. Ne feledjük, nagyon hosszú még a szezon és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen állapotú futballistákkal kell majd nekivágni a bajnoki- és kupaküzdelmek második felvonásának és a tavaszi hajrának.
Karim szerepköre, avagy a támadók középpályása
A francia válogatott támadó folyamatosan kritikák kereszttüzében futballozik, mióta Madridba érkezett. Játékáról – mint minden valamire való csatáréról – a legtöbbet lõtt góljainak száma mesél, de esetében sokkal összetettebb a helyzet. Ha akar játszani, akkor tud is, ekkor igazán elemében van az összjátékban és mindenhol feltûnik a támadásban. Ez a Karim volt az, aki az elsõ gólnál is jelentkezett, hisz tõle indult az akció, majd õ volt az, aki végül Kameni hálójába juttatta a játékszert. Érdekes a játékos helyzete, hisz Ancelotti is elég egyértelmûen fogalmazott, amikor Benzemáról kérdezték: “Nagyon nehéz helyettesíteni, amikor ennyire benne van az összjátékban. Lehet találni nála hatékonyabb csatárt, de nem fog úgy segíteni az összjátékban, ahogy Karim teszi. Minden gond nélkül játszhatna a támadó középpályás posztján, egy igazi 10-es.”
Ezzel nagyon nehéz vitatkozni, miközben James és Isco középsõ középpályásként játszanak, Benzema igazi szervezõként tevékenykedett. Pozíciókat és bejátszott területeket tekintve az „igazi” csatárok mögötti, kvázi feltolt-irányító középpályásként. Tegnap az elsõ gólnál õ szerezte meg a labdát, fejjel megtolta azt Jamesnek, majd érkezett a büntetõterületen belülre. Eközben a kolumbiai Cristianónak továbbított, aki két biciklicsellel elhúzta a játékszert, a francia már a 11-es pontnál várta a labdát és megelõzve a védõjét betalált. Párhuzamosan játszódott le a két „akció”, és Benzema amellett, hogy egy befejezõ csatár erényeit mutatta be, a játékban is részt vett. Ha jó napot fog ki, akkor nagyon hasznos tagja tud lenni a csapatnak, képest gólt szerezni, nyomást gyakorol, labdát szerez, támogat, gólpasszokat osztogat, kényszerítõzik, és még vissza is megy védekezni, amirõl például Bale gyakran megfeledkezik. Nem csoda, hogy gyakran õ az elsõ csere, ugyanis ez a szerepe teljesen kifárasztja. Érdekes játékos a francia, egy érdekes szerepkörben, viszont ahhoz, hogy a kétkedõk és kritikusainak száját befogja, stabil és jó teljesítményre van szükség, ez pedig sajnos továbbra is várat magára. Vannak jó meccsei, szerez gólokat, de mindezt nem képes állandósítani. Ketyeg az óra, Karim!
Málaga – Kellemetlen ellenfél
Gracia mester csapatáról már a mérkõzés elõtt is tudtuk, hogy nem lesz egyszerû ellenlábas, hisz a tegnapi találkozót megelõzõen a kék-fehér mezes alakulat veretlen volt hazai pályán. Játékuk alapjában a stabil védekezésre, a középpályások besegítéseire épült, így kézenfekvõ, hogy a csapat 4-2-3-1-es hadrenddel kezdte az összecsapást. Csak az egyéni hibáknak és egy-két rossz döntésnek volt köszönhetõ, hogy a hazaiak nem tudtak otthon tartani legalább egy pontot a soros bajnokin. Egy Real Madrid ellen képtelenség úgy sikert elérni, hogy a védelem oszlopa, az amúgy jó képességû Weligton a szezon legrosszabb meccsét játssza, és ennek köszönhetõen ingatag a hátsó alakzat. A labdakihozatalokba rendre hiba csúszott, nem volt véletlen, hogy a második félidõben ezt a zónát próbálta rendbe tenni és stabilizálni cseréivel a hazaiak mestere, de szerencsére nem sikerült maradéktalanul. Ugyan akadtak ígéretes akciói a vendéglátóknak, de szerencsére a hosszabbítás perceit megelõzõen – egy-két rögzített szituációt leszámítva (mikor vagy a kapufa, vagy Iker volt jókor, jó helyen) – nem sikerült igazán komoly gólszerzési lehetõséghez jutniuk. Ez a Málaga is azon csapatok táborába tartozik, mely erõn felüli teljesítménnyel és egy-két bravúros, egyéni alakítással „egy meccsen” akárkit elkaphat, így senki nem mehet ellenük biztosra. Viszont ahhoz, hogy komolyabb célokat fogalmazzanak meg Kameniék, több olyan futballistára van szükség, aki képes mérkõzéseket eldönteni, hisz ezekbõl jelenleg vajmi kevés van a La Rosaledában.
Taktikai szemmel: Basel – Real Madrid
A Real Madrid 1-0 arányban -természetesen Cristiano Ronaldo találatával- legyõzte a Baselt, így bebiztosította csoportelsõségét. Nagyjából ennyi történt szerda este és nagyjából ennyi az, amit a királyiak drukkerei megõriznek emlékezetükben a soros BL mérkõzéssel kapcsolatban. Arról, hogy ez így alakult, csakis a Real madrid játékosai tehetnek, hisz az elsõ percektõl látható volt rajtuk, hogy „púp a hátukra” a mérkõzés. Kedvetlenül, tudásuk és energiájuk töredékét felhasználva abszolválták a 90 percet, egy fikarcnyival sem adtak ki magukból többet annál, mint ami a minimális gyõzelemhez kellett. Mondhatjuk persze, hogy ha Bale és Ronaldo kapufája kicsit beljebb megy, akkor ez is egy kiütéses siker, de ott van a másik oldalon a lelkes hazaiak játéka, vagy épp Navas nagy védése. Mindezek mellett egy percig sem tudom hibáztatni Ronaldóékat, nehéz és hosszú szezon dereka táján járunk, teljesen érthetõ, hogy a kisebb jelentõséggel bíró mérkõzéseken próbálnak (amennyire lehet) pihenni és tartalékolni a folytatásra. Azonban ezen találkozók remek lehetõséget adnak olyan játékosoknak, akik az utóbbi idõben kiszorultak a kezdõbõl, vagy akár egy sérülés után keresik régi önmagukat. Ezektõl a labdarúgóktól vártam volna többet -sokkal többet- a tegnapi találkozón, de sem Arbeloa, sem Coentrao, sem Gareth Bale nem gyõzött meg, semmilyen szempontból.
Ancelotti nem változtatott a jól bevállt 4-3-3-as kezdõ felálláson és a sérülés miatt kiesõ Modric helyére gyakorlatilag egy az egyben próbálta beilleszteni a mostanában remek formát mutató Iscót. A fiatal spanyol játékos jól megoldotta feladatát, a gondok nem itt voltak. A Real Madrid játékának egyik legfontosabb alappilére a „szárnyak” játéka, a szélsõ védõk szerepe. Ha maradunk ennél a hasonlatnál, akkor elmondhatjuk, hogy Ancelotti mester csapata tegnap este egy szárnyaszegett együttes benyomását keltette. Arbeloa és Coentrao ugyanis nem tudnak annyi mélységet adni a csapatnak, mint Carvajal és Marcelo. A talján tréner úgy döntött, hogy erre a meccsre pihenteti a szélsõit, és a már említett Arbeloa-Coentrao párost rakta be a helyükre. A két, tegnap este lehetõséghez jutó bekk a tapasztalt játékosok közé tartozik, de sem fizikailag, sem taktikailag nincsenek a toppon jelenleg. A mai Real Madrid játékában a szélsõknek mind védekezésben, mind támadásban hozzá kell tenniük a magukét, a csapat játékához. Ha bármelyik elem hiányzik a szélsõ védõktõl, azt a csapat erõteljesen megérzi és ez a játék sebességében és rendszerezettségében egyaránt megmutatkozik, ahogy tegnap is történt. Kérdés, hogy Arbeloa és Coentrao miért nem tudott többet hozzátenni a támadásokhoz. Keveset mutatták magukat, így a Madrid középre kényszerült, ahol több svájci tömörült és ezzel könnyen megakadályozták az ütempasszok és beindulások lehetõségét. A két játékos túl statikus volt és keveset kockáztatott, fõleg Arbeloa, aki az elsõ félidõben alig kapott labdát, hisz érdemben nem jelent meg az ellenfél térfelén, ha pedig felért, akkor rossz megoldást választott, vagy egyszerûen lassította a támadásépítést. Szomorú, de el kell ismerni, hogy elég feladat volt számára az, hogy Ghasit megállítsa, aki minden hazai akcióval, menetrend szerint érkezett és végig aktív volt. Coentrao kissé többet vállalt a meccs végeztével, mindez annak volt köszönhetõ, hogy Ancelotti ismét átszervezte csapatát a találkozó utolsó harmadában és a 4-4-2-es hadrendre váltott. Ebben a rendszerben több hely maradt a szélen, jobban megoszlott az ellenfél középpályásainak és védõinek figyelme a pálya középsõ harmadának tekintetében. Az igazság az, hogy a csapat megsínylette a két megszokott szélsõje hiányát. Történt mindez annak ellenére, hogy négy szélsõvel fejezte be a meccset, Nachóval és Arbeloával a jobb szélen, Coentraóval és Marcelóval a baloldalon.
Isco, Modricra váltott
Ahogy már említettem, az alap szerkezetben Ancelotti mester megtartotta Modric szerepkörét és láthatóan azzal a feladattal küldte pályára a fiatal spanyol játékost, hogy próbálja meg egy az egyben átvenni a horvát válogatott klasszisának helyét. Érdekes volt megfigyelni, hogy Isco az elsõ félidõben mennyire ragaszkodott pozíciójához, kevesebbszer lépett fel, de oldal irányba sem kalandozott annyit. A második játékrészben aztán kicsit szabadabb szerepkört kapott, többet mozdult ki a „Modric zónából” és megpróbált, amennyire lehetett kreatívan és több ritmusváltással futballozni, hogy segítse csapata támadásépítéseit. Felmerül a kérdés, hogy Isco meddig bírja ezt a tempót és az ilyen magas szintû teljesítményt? A spanyol középpályás ugyanis a mezõnyjátékosok közül a legjobb teljesítményt nyújtotta (tegyük hozzá, hogy tegnap nem volt nehéz kitûnni a Real Madridból). Megint nagyszerû meccset játszott, sok lefutott kilométerrel és megnyert párharccal. Kellõen segítette Kroost a labdakihozataloknál és a Basel kapuja elé is felért a támadásokkal. Három poszton is játszott a meccs során: jobb oldali középsõ középpályásként kezdett, majd a szerkezetváltás után mindkét szélen szerepelt a 4-4-2-es hadrendben, Ronaldóék mögött. Az 52. percben 60 métert sprintelt, hogy megszerezzen egy labdát majd tökéletesen meg is játssza azt. Nagyszerû fizikai állapotról tesz tanúbizonyságot mérkõzésrõl mérkõzésre, igazi Jolly Joker Ancelotti paklijában, aki a középpálya bármely területén képes jó teljesítményt nyújtani. Reméljük formáját megõrzi a szezon további részére is, hisz egy ilyen Isco rengeteget tud segíteni a csapatnak.
Basel-Az egy pont járt volna
Sousa mester jól felkészítette övéit a királyiak elleni találkozóra és nem sok hiányzott ahhoz, hogy pontot szerezzenek a Bajnokok Ligája címvédõjével szemben. A Basel játékosai végig fegyelmezetten, sokat futva és ütközve játszottak, persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a tegnapi Real Madrid messze nem adta ki magából a maximumot. A királyiakhoz hasonlóan Sousa fiai is 4-3-3-ban játszottak, a középpályán jól tömörültek és el tudták fojtani a Real madrid akcióit olyan szinten, hogy Ronaldo és Bale ne jusson területhez, ne kaphassanak labdát egy az egy elleni szituációban. Egy védelmi megingás lett a vesztük, de összességében dicséretet érdemelnek, hisz nem játszottak alárendelt szerepet a találkozón, sõt, labdájuk volt az egyenlítéshez. Azonban Keylor Navas (akit egyébként a hazai publikum végig, gusztustalan és sportszerûtlen módon pocskondiázott) a helyén volt és a 3 pont Madridba került. Igazi rangadó vár a svájciakra az utolsó körben, hisz pontelõnnyel utaznak a Liverpoolhoz, játékuk alapján pedig azt kell mondanom, jobban megérdemelnék a csoport második helyét és az egyenes kieséses szakaszba jutást, mint angol ellenfelük.
Egytõl egyig: Basel – Real Madrid
Csapatok
Basel (6)
Már idegenben is több, mint ígéretes játékot láthattunk a svájciaktól, hazai pályán pedig komoly esélyük volt a pontszerzésre, lássuk be, egészen a találkozó végéig benne volt az iksz a meccsben. Számos alkalommal próbálkoztak lövéssel, mégis szinte minden esetben a vaktöltényt pocsékolták. Mindemellett az az érzésem, hogy a leendõ csoportmásodik a Basel lesz, és ezzel a játékkal továbbjutás esetén megnehezíthetik bármelyik csoportelsõ életét.
Real Madrid (6)
Egy jottányival sem voltunk jobbak a vendéglátóknál, a statisztika is kiegyenlített játékot mutat. Meg kell jegyezni a számtalan pontatlanságot, az elkapkodott passzokat, lehetõségeket, a hatsó bizonytalanságokat. A csapat számára a három pont volt a legfontosabb, az elejétõl kezdve világosan látszott, hogy ezúttal nem lesz gólzápor.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Keylor Navas (7,5)
A Costa Rica-i hálóõr lehúzta a rolót, és magabiztos teljesítményt nyújtott az egész mérkõzés során, egyszer hatalmas bravúrral mentett egy hazai lehetõségnél. Bár a kapuban mindig a helyén volt, hozzá kell tenni, hogy számtalan kósza hosszú kirúgása volt, amelyekbõl a dinamikusan játszó svájciak több esetben tudtak ismételten lehetõséget kialakítani. Hidegvérû csele a találkozó legszebb momentumai között volt.
Álvaro Arbeloa (5)
Akcióinknál egyszerûen használhatatlannak bizonyult, talán még egy vattacukor is lendületesebb játékot mutatott volna be a támadó harmadban. Játéka a középpálya jobb oldalának vonzáskörzetében zajlott, 3 szerelése és 2 megnyert fejpárbaja mellett hajmeresztõ helyezkedési hibákra volt képes, s sokszor élõ traffipaxként már csak a rendszámot tudta leolvasni. Carvajal és a Nacho a “Joker” jelenlétében igencsak létszámfeletti(nek kéne lennie).
Sergio Ramos (6)
Ötször tisztázott, ebbõl négyszer a tizenhatoson belülrõl, valamint többször jól avatkozott közbe a büntetõterület elõterében. Hosszú passzai ismét ültek, de 1-2 helyzetet talán okosabban is megoldhatott volna. A bolgárok elleni abszolút tét nélküli meccset sárga lapja miatt ki kell hagynia.
Raphaël Varane (6)
Nyolc tisztázás, négy szerelés, egy blokkolt lövés és több pontos oldalpassz. Ezek mind a “pozitívumok” oszlopban landolnak, ám a támadójátékot nem tudta segíteni egy-egy jól idõzített felpasszal a középpályára, és néha bizonytalankodott, ami tõle nem megszokott. Embolo helyzeténél rezgett a léc, szerencse, hogy pont vele került össze, egy rutinosabb csatár elesett volna, és – jogos – büntetõvel jöhetett volna a Basel. Szerencsére azonban Embolo talpon maradt, Keylor pedig hatalmas vetõdést produkálva tolta szögletre a lasztit.
Fábio Coentrão (7)
Bár akadt pontatlan passza, és támadásban õ sem volt az igazi, hosszú kihagyás után komoly védõmunkával tért vissza a csapatba. Kilencszer tisztázott, ebbõl 7(!) alkalommal a tizenhatoson belülrõl, emellett megnyert három fejpárbajt, négyszer szerelt tisztán és két labdát is elcsípett. Két alkalommal csak szabálytalanul tudták megállítani. Agilis volt tehát a portugál, de sárga lapja birtokában kissé felelõtlen volt, és benne volt a játékában az idõ elõtti zuhanyzás.
James Rodríguez (5,5)
Önmaga árnyékaként játszott, bár a pálya minden pontján feltûnt, a sikeres rövid passzok mellett feltûnõen sok pontatlanság volt a játékában. Hosszú átadásai rendre célt tévesztettek, a támadásokat nem tudta segíteni. Talán ideje lenne kicsit pihennie a kolumbiainak, a keret legtöbbet foglalkoztatott játékosaként ennyi belefér.
Toni Kroos (6)
Általában az osztályzata a mezszáma környékén van, most azonban nem sikerültek olyan jól a dolgok. Három szerelésére három szabálytalanság is jutott, s bár továbbra is motorja a csapatnak, egy-egy kósza füstfelhõ azért elõkerült a szerkezetbõl. Modric kiválásával kulcsszerepe van a középpályán, amennyiben nem fog ki jó napot, a csapat teljesítménye sem tud igazán hatékony lenni.
Isco (7)
Arbeloa helyett védekezett, Bale helyett támadott. A jobb oldal halovány teljesítményébe pumpált némi életet, s bár az igazi bámulatos varázslat elmaradt, azért pár kártyatrükkel így is szórakoztatta a nagyérdemût. Az ellenfél ennyire nem díjazta a lelkesedését, háromszor faultolták, és õ maga is bemutatott két szerelést.
Gareth Bale (5)
Lõtt egy kapufát, puff neki. Nagyon kevés alkalommal találkozott a labdával, 70 percen keresztül Harry Potter köpenyében rótta a gyepet. Igazán messze van a legjobb formájától, ám épp itt lenne az ideje összekapnia magát, mert az elhivatott Jesé tükörsimán kitúrhatja õt, ha ilyen teljesítményeket tesz az asztalra.
Karim Benzema (7)
A mérkõzést eldöntõ gól az õ egyéni alakítása miatt született meg, kiválóan tört be a bal oldalon, s szépen tálalt Ronaldo elé. Próbálta folyamatosan nyomás alá helyezni az ellenfél védõit, olykor viszont egészen a térfelünk közepéig visszajött biztosítani. A BBC legjobbja õ volt, ez nem lehet kérdéses.
Cristiano Ronaldo (6)
Góljával eldöntötte a meccset, emellett mindkét oldalon felbukkant, de nem tudott kellõ nyomást gyakorolni a hazaiak védelmére. Kétszer faultolták, ha nála volt a labda, ezúttal sem tudtak ellene sok mindent kezdeni, de passzainak jelentõs részét elhibázta. Raúl rekordját mindenesetre beállította, ideje üldözõbe venni Messit!
Cserejátékosok
Asier Illarramendi, Marcelo és Nacho nem töltöttek elegendõ idõt a pályán az értékeléshez, bár a baszk középpályás esetében illik megjegyezni, hogy stabilitást hozott a beállását követõen.
Játékvezetõ
Milorad Ma¾iæ (6,5)
Pont olyan teljesítményt nyújtott mint amilyen összképet mutatott a találkozó. A szerb sípmester több mezõnyben elkövetett szabálytalanságot is rosszul bírált el, kevés dolga akadt, mégis sok (apró) hibával vezette a találkozót, segítõivel ugyan megfelelõ összhangban mûködött, de a tartalék játékvezetõ hosszabbításos közjátéka sem vet túl jó fényt a játékvezetõi csapat megítélésére. Nem állították megoldhatatlan feladat elé a csapatok és nem is kellett különösebben nehéz vagy “éles” szituációkat elbírálnia, de teljesítménye jócskán hagyott kívánnivalót maga után.
Az FIFPro megnevezte…
Az FIFPro megnevezte azt a húsz védõt, akik közül négy bekerül az év csapatába. A jelöltek közt öt (!) Real Madrid játékos is helyet kapott: Carvajal, Pepe, Ramos, Varane és Marcelo.
Taktikai szemmel: Eibar – Real Madrid
A Real Madrid hétvégén ott folytatta, ahol a válogatott mérkõzések miatti szünet elõtt abbahagyta. A csapat továbbra is motivált, mindenkin látszik a gyõzni akarás és a bizonyítási vágy, ennek pedig az Eibar itta meg a levét. Carlo Ancelotti fiai ellentmondást nem tûrõen, magabiztosan futballozva múlták felül soros ellenfelüket és erõsítették meg vezetõ pozíciójukat a bajnokságban. A már említett szünet miatt az olasz tréner egy fontos láncszemet nélkülözni volt kénytelen csapatából, ugyanis az Olaszország – Horvátország selejtezõn Modric megsérült, és várhatóan huzamosabb ideig hiányzik majd a királyiak keretébõl. A horvát középpályás sérülése után Ancelottinak két lehetõsége volt, egyrészt Khedirát beállítani, aki egy klasszikus (védekezõbb típusú) középpályás, és az egyetlen olyan, aki a rendelkezésre áll, hisz Illarramendi is sérüléssel bajlódik. Megvannak a fizikai erényei és a technikai hiányosságai is, de vélhetõleg kissé fáradtan érkezett a hazája válogatottjával lejátszott két, teljes meccs után. Másrészt dönthetett Isco mellett is, aki kevésbé védekezõ, de nagyon technikás, és egyre jobb formát mutat a középpálya azon területén is, ahol eredetileg Modric szerepelt. Carlo végül utóbbit választotta. Döntésének több oka is volt. Egy, a szokásosnál kisebb pályán játszott a Madrid, egy olyan riválissal szemben, amelynek nincs olyan erõs középpályája, és inkább ívelésekkel, védelem mögé lõtt labdákkal operál. A fehér mezesek jól felkészültek az ellenfél egyik legveszélyesebb fegyverébõl, a rögzített szituációkból is. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy középpályáról elvégzett vendég szabadrúgás esetén, milyen magasan feltolja védekezését a királyi gárda, ezzel is semlegesítendõ a büntetõterületre belöbbölt labdákat.
Így történt tehát, hogy elõször állt fel az Isco-Kroos-James középpálya, amely kissé emlékeztet a Barca Xavi-Busquets-Iniesta hármasára. Három technikás játékos egymás mellett szerepeltetése remek döntésnek bizonyult és tökéletesen idomult az aktuális ellenfél taktikájához. Ennek a felállásnak köszönhetõen a Real Madrid gond nélkül oldhatta meg a labdakihozatalokat, és egybõl az Eibar kapujának közelében találták magukat Ronaldóék.
A középpályán nagy volt az összhang, Isco és James remekül megértették egymást, a két játékos nagyon jól alkalmazkodott az új szerepéhez. Az eddigi, labdavezetésekkel sûrûn tarkított játékukat kissé átalakították, és nagyobb hangsúlyt fektettek a labdajáratásra. Isco a 8-as pozíciójában, míg James a 10-esben játszott, de nem fojtották el Kroost sem, elegendõ teret hagytak a remek formában futballozó német válogatottnak is, hogy osztogasson és mélységbõl koordinálja a játékot. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Toninak ehhez rengeteg támogatásra lenne szüksége. Nagyszerûen olvassa a játékot, látja át a pályát és minden helyzetbõl képes tisztára játszani magát a szembekerülõ ellenfelek számától függetlenül. Védekezésben nagy segítségnek bizonyult, hogy az új hármason kívül egy negyedik középpályása is akadt a csapatnak, Benzema személyében. A francia jól zárt vissza labdavesztést követõen és kisegítette Iscóékat, ettõl függetlenül a játék nagy részében a támadó harmadban tartózkodott, és a kettõ-kettõ, kettõ-egy elleni összjátékok lehetõségeit kereste.
Aktív kispad és érdekes változtatások
Nem csak a pályán, de technikai zónában is érdekes történések zajlottak szombat este. Ancelotti mester és stábja ezer fokon égett, és a szokottnál is jobban, végig koncentrálva meccseltek a szakmai stáb tagjai. Szemmel láthatólag nagyon odafigyeltek a Real Madridnál arra, hogy a válogatott szünet és Modric kiesése ne okozzon visszaesést sem a fejekben, sem a pályán mutatott teljesítményben. Érdekes volt látni Ancelottit, ahogy Ronaldo gólöröménél „asszisztált”, de megfigyelhetõ volt az is, hogy Paul Clement folyamatosan ugrált fel-alá, utasításokat osztogatott és heves karmozdulatokkal próbálta kiigazítani az egy-két esetben eltolódó védekezést. Ezzel az aktivitással plusz energiát sugároztak Ancelottiék a pályán lévõknek, és folyamatos koncentrációra sarkallták a játékosokat. Ezt a feladatot volt hivatott ellátni a cserék azon sora, mellyel az utolsó húsz percben operált a talján tréner. Varane pályára küldése még nem jelentett szerkezeti változtatást, hisz egy az egyben a lecserélt Ramos helyét vette át. Viszont Coentrao és Arbeloa pályára küldésével jócskán megváltozott a vendégek szerkezete. Logikus lett volna az utóbbi két játékos becserélése is, ha a játékteret Carvajal és Marcelo hagyják el, de Ancelotti kipróbált valami újat. Marcelót és Carvajalt egy sorral feljebb rendelte, Kroos és Isco mellé a két szélre, míg Arbeloáék a védelem szélén kaptak helyet. Ugyan komoly jelentõsége nem volt a változtatásoknak, hisz a végleges hadrend csak az utolsó öt percre alakult ki, de Ancelotti ezzel is folyamatos koncentrációra és az események teljes kontrolljára sarkallta játékosait, remek taktikai és pedagógiai érzékrõl téve tanúbizonyságot.
Eibar – Tehetetlen hazaiak
Az vendéglátóknak nem sok lehetõségük volt a meccsen arra, hogy feltámadjanak. A 60. percig viszonylag jól állták a sarat, hisz míg az elsõ gól egy védelmi hibából született, a második egy szép összjátékból, ez ellen nem sokat tehettek. A második félidõben a Real Madrid okosan tartotta és járatta a labdát, ami ellen nagyon nehéz volt ilyen képességû játékosoknak, ekkora hátrány tudatában bármit is lépni. A kiscsapat egyetlen esélye a már említett rögzített szituációk és a felívelt labdák lettek volna, de ezeket könnyedén semlegesítették Iscóék. Azon kevés alkalommal, mikor Casillas kapujának közelébe kerültek, akkor vagy a kapitány volt tökéletes helyen és mutatott be nagy védést, vagy a Pepe irányította védelem hatástalanította a támadásokat. Komoly gerinc és stabil középpályás védekezés hiányában az Eibar kudarcra volt ítélve, de ezt a vereséget minden bizonnyal elõre bekalkulálták Garitano mester fiai. Ahhoz azonban, hogy jövõre is az elsõ osztály mezõnyéhez tartozzanak, ennél jóval több kell majd, hisz ilyen korlátolt támadó játékkal vajmi kevés az esély a bent maradásra.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Rayo Vallecano
Soros bajnokiját is – ellenfelére gólzáport zúdítva – magabiztosan nyerte a Real Madrid, de nézzünk kicsit az eredmény mögé! A Bajnokok Ligája csoportkörében rendezett, Liverpool elleni találkozót követõen (melyen bebiztosította továbbjutását a csoportból), hétvégi bajnokiján is fontos gyõzelmet aratott a csapat. A Rayo egy kellemetlen ellenfél, a királyi gárda pedig nem is mutatott annyira kombinatív játékot, mint ahogy azt az elõzõ idõszakban megszokhattuk Ronaldóéktól. Az ellenfél milyenségét boncolgatva a legbeszédesebb adat, hogy a kis csapat csak kevéssel maradt le a labdabirtoklás tekintetében (55%-45%) és a meccs összképét nézve is elmondható, hogy a nagyarányú gyõzelem ellenére nem volt annyira könnyû falat a Rayo Vallecano. Azonban hiába tud egy-egy ellenfél jó periódusokat produkálni, vagy bizonyos mutatóban lépést tartani a királyi gárdával, amíg Ancelotti csapata a legfontosabb területen tökéletesen uralkodik minden ellenfele fölött. Ezt a területet több néven is emlegetik, hívják középsõ sávnak, a pálya gerincének, vagy ahogy Luis Aragonés emlegette, biztonsági sávnak is. Ez a játéktér azon zónája, ahol a mérkõzések taktikai téren eldõlnek, ahol a legfontosabb események zajlanak. Pontosan ez az a rész, ahol a Real Madrid meccsrõl-meccsre egyre erõsebb, ellenállhatatlanabb és precízebb lesz. Ezen fejlõdés alatt azonban nem csak egy-egy játékos személyes teljesítményjavulását kell érteni, hanem kompletten a teljes, középsõ zónában „munkálkodó” csapatot. Ancelotti tökéletes rendszert dolgozott ki ide, jól és pontosan mûködõ párosokat hozott létre, akik tökéletesen harmonizálnak az elõttük, mögöttük és mellettük szerepet kapó csapattársakkal. Ilyen a védelemben Pepe és Ramos, a középpályán Modric és Kroos duója, valamint elöl a Ronaldo-Benzema kettõs. Ezek a játékosok alkotják azt a masszív gerincet, melyrõl ez idáig beszéltem. Ennek a gerincnek köszönhetõ a csapat tartása és szilárdsága, valamint az, hogy kellõ szabadságot biztosít a szélen játszó társaknak. Tökéletes itt az összhang, mindenki tudja, mi a dolga, és jól is látja el feladatát, védekezésben az elöl játszók már az ellenfél büntetõterületének közelében megkezdik a nyomás gyakorlást és nehezítik a labdakihozatalt, ehhez párosul Modric és Kroos szûrõ szerepköre, õk felelnek a középpályás labdaszerzésekért, míg hátul Pepe és Ramos a felívelt labdákat, és azt a pár támadást hivatottak hatástalanítani, melyek az elsõ két zónán átjutnak. Támadásban is megoszlanak a szerepek, Pepe és Ramos felváltva lépnek feljebb, ha szükséges, és akár pontos mélységi labdákra is képesek, Kroos és Modric pedig fazonszabászként tündökölnek, míg Karim és Cristiano a gólokért felelnek. Most már minden csapat számára egyértelmûnek tûnik, hogy amíg a fent említett játékosok ilyen jól passzolnak a rendszerbe, és mind egyénileg, mind páronként ennyire jó teljesítményt nyújtanak, addig ezt a csapatot szinte képtelenség lesz megverni. Reméljük, ez sokáig így marad!
Bale és a késõi cserék
A walesi válogatott szélsõ játékával külön foglalkoztam a Liverpool elleni meccset követõen is, de fontosnak tartom a hétvégi bajnoki után is boncolgatni kissé szerepét. Látszik rajta, hogy nagyon akar, sérülését követõen pedig újult erõvel tért vissza a pályára, bizonyítani szeretne. Ezért is lehet számára kiemelten fontos, hogy már a mérkõzés korai szakaszában sikerült betalálnia. Taktikailag azonban kicsit megváltozott a szerepe az elõzõ szezonhoz képest, ez természetesen betudható Di María távozásának és James érkezésének is. Idén sokkal magasabb fokú fegyelmezettséget vár el tõle az olasz tréner, fõként védekezés terén. Bale pedig teljesíti edzõje kéréseit, rendre visszazár a középpályások mellé és jól segíti ki a mögötte futballozó szélsõ védõt is. Nacho – mint tudjuk – eredeti pozícióját tekintve nem jobb bekk, ezért is volt rendkívül hasznos az a munka, amit Bale végzett. Azt azonban észre kell venni, hogy a walesi a második félidõre látványosan elfáradt, ezzel pedig védekezési hatékonyságából is veszített (ez természetes, hisz gyakorlatilag egy hónapig nem játszott tétmeccset), de cseréjére mégis csak az utolsó öt percben került sor. Itt pedig elérkeztünk egy másik érdekes ponthoz, az olasz mester „meccselési” szokásaihoz. Már többször is boncolgattam, hogy szerkezetileg és taktikailag hogyan tud belenyúlni egy-egy összecsapásba Ancelotti, most azonban nézzük a személyi változásokat. Biztosan sokaknak feltûnt, hogy a talján tréner szokatlanul késõn cserél, még akkor is, ha már egy megnyert meccsrõl beszélünk. Ancelotti a legritkább esetben cserél be valakit az utolsó negyed óra elõtt. Ugyan a szombati meccsen Isco már a 68. percben érkezett, de ez betudható volt annak, hogy James láthatóan fáradtan mozgott és tõle szokatlan módon, pontatlanul is futballozott. A maradék két cserét az utolsó öt percre hagyta a mester, ahogy azt már sokszor láttuk tõle. Ennek – mint mindennek – két oldala van. Pozitív hatással lehet a kezdõ játékosokra és a pályán helyet kapó, aktuális 11 minden tagjára, hisz minél több idõt töltenek együtt a pályán, annál jobban megértik egymást és egyre jobban összecsiszolódnak. De ott van a negatív hozadék is, mely a perememberek játékperceiben keresendõ. Így például a hétvégén csak perceket kapó Chicharito sem kap kellõ lehetõséget arra, hogy bizonyítsa góllövõ képességét. Nagyon remélem, hogy az idõ majd Ancelottit igazolja, de tartok attól, hogy egy esetleges formahanyatlás, vagy (isten õrizz) sérüléshullám esetén nem tudja majd minõségben pótolni a kezdõbõl kiesõ játékosokat, és itt nem a labdarúgók képességei miatt aggódom, hanem amiatt, hogy nem lesznek kellõképp játékban akkor, mikor szükség lenne rájuk.
Rayo – Bátor ellenfél
Ahogy már feljebb említettem, a Madrid nem mutatott annyira kombinatív játékot, mint máskor, a labdabirtoklást is csak kevéssel nyerte meg. Több helyen is olvastam olyan reakciókat, hogy ez Bale felelõssége, aki Iscót váltotta a kezdõben. Véleményem szerint azonban a választ nem a walesi szélsõ játékában kell keresni, ugyanis a Rayo messze a Madrid legagresszívabb és legbátrabb ellenfele volt ebben a szezonban. Senki nem presszionált annyira magasan a Madrid ellen, mint most a vendégek. Nagy bátorságra vall ez egy ilyen kis csapat esetében, hisz tudjuk, a hasonló képességû gárdák általában 11 emberrel próbálják megszállni saját térfelüket, és kihúzni a meccset egy gólnélküli döntetlennel. Azonban a Rayo mással próbálkozott, ez idáig senki nem akarta úgy átvenni a labda fölötti irányítást a királyi gárda ellen, mint õk. Mindezek mellett folyamatosan arra is figyelmet fordítottak, hogy a Madridot taktikai szabálytalanságokkal állítsák meg,itt pedig fontos megjegyezni, hogy ezt sportszerû keretek közt tették, mellõzve a felesleges durvaságot. Jémez mester csapata – ahogy a taktikai rajzon is jól látható – egy magasan feltolt védelemmel próbálkozott, és mindössze 30-35 méteren mozgott, így próbálva elfojtani a királyiak kreatív játékosait, és megakadályozni a gyors, lendületes támadásokat. Érdekes húzás volt ez tõlük, egy kicsit nagyobb szerencsével (vagy pár kiemelkedõbb játékossal) akár nagyobb nehézségeket is okozhattak volna Ancelotti fiainak. Véleményem szerint a Rayónak a szezon végén nem lesznek kiesési gondjai, ha ilyen szellemben futballoznak továbbra is, akkor sok borsot törhetnek még a nagyok orra alá, és helyük lesz a tabella középsõ szekciójában.