K. Matyi

Az Atlético Madrid felett aratott 2-0-s győzelem után Zinédine Zidane-t arra kérték, hogy jellemezze egy szóval Karim Benzemát. A francia szakembernek végül kettőre is szüksége volt… illetve még többre. „A legjobb” – mondta, majd rövid szünet után így folytatta: „Komplett futballistaként írnám le. Beszélnek róla kilencesként, kilenc és felesként és tízesként is. Ő mindegyik egy kicsit. Egy komplett játékos.”

„Aki szereti a labdarúgást, szereti Karimot is.”

Ez lehetett volna az utolsó szó is, vagy talán annak kellett volna lennie, a fő mondanivalója az egész dolognak. Az emberek azonban mindig többet akarnak, ellenállhatatlan vágyat érezve arra, hogy mindent rangsoroljanak – néha ebből következik, hogy az egyik ember dicsősége a másik csalódásává válik. Néhány nappal ezt követően Zidane-tól megkérdezték, hogy nevezhető-e Benzema minden idők legjobb francia csatárának.

„Részemről igen” – mondta. „Ő a legjobb, ez nem kérdés. Már régóta játszik Madridban, több, mint 500 meccset lehúzott a csapat színeiben, és ott az a rengeteg gól is. Amit elért, az önmagáért beszél.”

Ha valaki, akkor talán Zidane mondhat ilyet. Elvégre ő Stéphane Guivarc’h oldalán is játszott. *Ba dumm tss*, és hasonlók.

Komolyra fordítva a szót – és legyünk tisztelettel a világbajnok irányába, akinek játékát és fontosságát Benzema valószínűleg sokkal jobban érti, mint mi – Zidane egyértelműen Benzema oldalán áll. Ő látta, ahogy góljaival a Real Madrid december közepén legyőzte az Athletic Bilbaót. Ő Karim edzője, de ennél sokkal több: barátja és mentora, a bajnoka, egy olyan ember, aki rengeteg dolgot megosztott már vele.

A francia legenda állítása nagy visszhangot keltett. Hé, Zizou, Thierry Henry szeretne szót kérni. Meg Jean-Pierre Papin. És Éric Cantona. Meg a világbajnok Antoine Griezmann. Ha már Spanyolországban játszó franciákról beszélünk, akkor René Petit is szeretne szólni néhány szót, aki mérnök volt, 14 évesen debütált és három Király-kupát is nyert. Raymond Kopaszewski sem maradna ki. „Kopa” – vagy „kis Napóleon”, nem mintha az eredeti égimeszelő lett volna – három BEK-trófeát szerzett a Real Madrid játékosaként. 1958-ban az Aranylabdát is neki ítélték, ugyanabban az évben, amikor Just Fontaine 13 gólt szerzett a Svédországban rendezett világbajnokságon – egy újabb francia játékos.

Zidane mindezzel tisztában van, mégis van valami abban, amit mondott. Benzema nem nyert világbajnokságot. Nem játszik a válogatottban – bonjour, Didier Deschamps! – és nem nyert egy árva Aranylabdát sem. Őszintén szólva még csak közel sem volt hozzá. Amikor a világ legjobb csatárairól esik szó, Benzema neve valahogy sosem merül fel.

És mégis, ott kéne lennie és ha már csak ezért is, rengeteg másik érv mellett, megérte ezt kijelenteni. Finoman, vagy nem annyira finoman, csak úgy odabökve. Miért ne? Miért ne lehetne a világ legjobb támadói közt? Csak nézzük meg, mi mindent nyert már, ahogy Zidane mondta, még ha ő tudja is, hogy ez nem csak erről szól. Három bajnoki cím és négy BL-győzelem. Négy. Valamint több mint 250 gól.

Néhányan erre azt fogják mondani, hogy „eh, de 11 éve a Realban játszik, persze, hogy ennyi mindent nyert. Természetes, hogy ennyi gólt szerzett, és ez nem is olyan sok. Ott van Cristiano Ronaldo: na, ő sokat lőtt. Benzema sosem nyerte el a Pichichi-díjat. Egyszer sem egy évtized alatt egy olyan csapatban, amely a liga egyik legjobbja és ahol gólt szerezni a legtermészetesebb dolog.”

Ezek az emberek mind tévednek. Egy könnyen feldolgozható információ a kezdőknek: nem játszhatsz 11 évig a Real Madrid kötelékében, ha nem vagy nagyon, de nagyon kiemelkedő a labdarúgásban. És mit gondolsz, miért szerzett Ronaldo olyan sok gólt? Benzema miatt.

Rendben, ez nem teljesen igaz, abszurdum lenne Ronaldo érdemeit arra redukálni, hogy egy másik játékos tehetségéből profitált ennyit. De ebben is van valami. Valamilyen furcsa módon Benzema mindig is ellenkulturális volt, de közben igazi konformista is, egy olyan tökéletes kiegészítő, mely mindenkiből a legjobbat hozza ki. Egy individualista csapatjátékos. A 10-es mezszámot viselte Lyonban, amikor inkább kilencesként játszott, Madridban pedig a 9-es dressz az övé, holott mára sokkal inkább tízesként szerepel.

Nem olyan rég Jorge Valdano készített interjút a francia csatárral. Nagyszerű volt, elgondolkodtató, kissé tartózkodó beszélgetés, mely során Benzema a labdarúgásban bejárt útjáról, a fejlődéséről beszélt. Benzema játékának sok fázisa van, különböző megtestesülések, melyeket a körülötte játszó férfiak alakítanak. Vagy éppenséggel nők, ugyanis elmondása szerint gyermekkorában az édesanyja állt a kapuba, míg játszottak.

A különböző korszakok már a korai időktől elkülöníthetőek, a lyoni gólfelelőstől kezdve a madridi helyzetkialakítóig. Csak 20 esztendős volt, amikor a spanyol fővárosba költözött, és Ronaldo is akkor tette át a székhelyét Madridba. Nem volt egyszerű, de végül nagyszerű dolgok kerekedtek ki ebből.

„Ott volt ez a srác, aki kétszer, sőt háromszor annyi gólt szerzett, szóval hozzá alkalmazkodtam” – mondta Benzema Valdanónak. „Futballista vagyok, azt mondtam magamnak, hogy ’ne aggódj, magam mögött hagyom ezt a gólszerző szerepkört és teszem, amit tennem kell.’ Sokat változtattam a játékstílusomon. Megváltoztam, hogy játszhassak vele.”

Tíz évvel később, Ronaldo távozása után ez a változás visszafordult.

Ezt az átalakulást kicsit el is nagyolhatjuk – a nagylelkű, már-már alárendeltségbe taszított, a csapatért mindent feláldozó egyén, aki szerepét amolyan mindenessé alakította. Hosszú ideig azonban Benzema éppúgy volt kiszolgáló, mint középcsatár, egy olyan játékos, akinek legtöbb cselekedete mások boldogulását szolgálta. Ez legfőképp Ronaldóra igaz, és ez tiszteletre és elismerésre méltó. Ez egyáltalán nem egyszerű dolog – elég megnézni Griezmann próbálkozását a Barcelonában.

Volt idő, amikor Benzema szerepköre elveszni látszott. Igen, tényleg: az emberé, aki területek kiürítésével teremtett helyet társainak, hogy aztán azok a megfelelő pillanatban előnyt kovácsoljanak belőle. Ő volt a szélsője azoknak, akik a szélről betörve szerezték a találatokat. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem volt képes többé a gólszerzésre – befejezési készsége még mindig kiemelkedő volt. Mindössze nem volt szüksége rá. Nem ezért volt ott, még ha az emberek mást is állítanak.

Csak, úgy, mint minden más esetben.

Az interjú során Benzema megemlítette, hogy amíg édesapját nem sikerült meggyőznie, ő váltig állította: „A futball csak a gólokról szól.” Semmi másról. Néhány idényben fiának nem sikerült annyit szereznie, amennyit lehetett volna. Nem annyit, amennyit az apja elvárt tőle. „Már tudok vele beszélni” – így Karim. „Megérti a játékom, azt, hogy mit teszek a pályán. Most már. Korábban nem volt képes erre.”

Bárki mást említhetett volna. Valójában lehet, hogy ez is volt a célja. Bizonyos értelemben Benzema úgy érzi, nem értik meg. Azt, hogy ő ezzel az identitással már összenőtt, magasabb szinteket elérve. Ha nem érted, hát nem érted. „Azokért az emberekért játszom, akik értik a labdarúgást” – mondta. „Most bizonyos mértékben elismerik ezt, ami korábban nem volt jellemző. Boldog vagyok, hogy az emberek végre megértenek.”

Elmondása szerint ezt is el lehet túlozni. Nem csak mások jártak be hosszú utat és tettek nagy felfedezéseket, míg sikerült megérteniük Benzema futballról alkotott filozófiáját, és hosszú idő után elismerniük azt. Ő is nagy utazáson vett részt.

Nem lenne helyes azt sugallni, hogy Karim mindig is ilyen volt. A kétségek egy része jogos volt vele kapcsolatban. A csapatban elfoglalt helyét érő megpróbáltatásoknak is volt alapja. Néhányuk egyenesen az öltözőből érkezett. Illették őt is kritikával, melyek közül némely jogos volt. Olyan is volt, hogy védelemre szorult: ezzel párhuzamosan, bizonyos időkben hiányzott belőle egyfajta kivetülés.

Benzemát csendesen védték – habár voltak elkötelezett, hangos támogatói is – és ő maga is ritkán szólalt meg. Tegyük fel magunknak a kérdést: hány interjút olvastunk tőle? Hány meghökkentő kijelentést? De menjünk tovább: 11 éve játszik a Real Madridban. Hányszor olvashattunk a távozásáról, még úgy is, hogy a lehetséges riválisok érkezése mindig a napirenden van? Hány alkalommal említik a szerződéshosszabbítását, amely alig jelenik meg a nyilvánosságban?

Amikor az Athletic Bilbao szélsőjét, Alejandro Berenguert arról kérdezték, hogy melyik madridi játékost kedveli, így felelt: „Benzemát. Nem hallod, mégis megöl.”

Ezt teszi a pályán, és a nyilvánosságban is hasonlóan oszlatja a kétségeket. Elég visszatekinteni a karrierjére, a legnagyobb pillanataira, és egy szavunk sem lehet. A Bajnokok Ligájában szerzett találatainak számát alig lehet összehasonlítani valakivel. És emlékeztek még arra a bizonyos estére a Calderónban?

Ronaldo távozása óta Benzemára nagyobb felelősség hárul a gólszerzés terén, így visszatért a kilences pozíciójába, melyet egy évtizede hagyott maga mögött. Eleinte nehéz volt, de vissza kellett térnie.

Egy statisztikai adat: Zidane második regnálása alatt Benzema nagyobb arányban szerezte a Real Madrid góljait, mint tette azt Ronaldo Zidane első korszaka alatt. Harmadannyi idő, ha kérdeznéd. Tavaly 20 gól fölött termelt, a liga leghatékonyabb játékosa volt. Amennyiben a büntetőket is értékesítette volna, ma már a gólkirályi cím is a vitrinjében lehetne.

Ezekkel együtt olyan elismertséget szerzett, mint korábban soha – a statisztika mindig segít a viták és az emberek megnyerésében. ÉS végső soron, a gólok döntenek mindenről. Beleértve a mérkőzéseket is. Meg kell jegyezni ismét, hogy Benzema nem mindig volt ilyen és nem volt mindig ugyanolyan; nem igaz, hogy mindenki idióta, aki nem tudta elismerni őt korábban – habár vannak ilyenek is.

Benzema megváltozott, és nem csak azért, mert már a gólszerzésért is felelős. Leadott pár kilót – igazán vékony mostanában – és sokkal jobban figyelnek rá, mint korábban. És ott van a csendes vezérszerep is, és a magabiztosság. A válogatottól való távolmaradás talán segített?

Végül meg kell említeni az élvezetet, a művészetet és a minőséget a játékában. A mögöttünk hagyott idényben az Espanyol elleni, sarokkal adott gólpassza tette fel az i-re a pontot. Nem pedig egy találat a bajnoki cím felé vezető úton. „Néha a dolgok maguktól jönnek” – mondta. „Így látom a futballt.”

„Ez Karim” – így Zidane.

Decemberben Karim Benzema vált a legtöbb mérkőzéssel rendelkező légióssá a Real Madrid történelmében, és ezt nem akkor érte el, amikor karrierjének csillaga már leáldozott. 33 évesen, élete legjobb játékát mutatva jutott el eddig, olyan szintre emelkedve, hogy már-már a föld fölött lebeg. Olyan szinten, melyet egyetlen francia játékos sem ért még el, egy olyan francia szerint, aki valószínűleg igen.