A hír, amit sosem akartam olvasni vagy hallani
Elmegy. A rémálom immár beteljesült. A hír, amit sosem akartam hallani vagy olvasni. Ugyanez megtörtént velem Raúllal. Öt évvel később Casillasszal. És most Cristiano.
Az én Cristianóm. A mi Cristianónk. Az ember, aki négy BL-t nyert öt év alatt. Az ember a négy Aranylabdával. Az ember, aki háromszor volt aranycipős. Az ember, aki közel 500 gólig jutott habfehérben, mindössze kilenc év alatt.
Az a telhetetlen fajta, aki képes volt elbánni Guardiola Barçájával, a tikitaka Barçájával. Senki se feledje, hogy az az éra, mely Messinek rendeltetett, végül Cristianóé lett. Ezért mindörökre hálásak leszünk neked mi, madridisták.
A gólod a Camp Nou-ban elhallgattatta a lelátót, miközben a rekordok bajnoki idényét élted; Neuerrel a kapuban dupláztál az Allianzban a Bayern ellen; életmentő mesterhármast szereztél a Wolfsburggal szemben; a Calderónban, Courtois-val farkasszemet nézve szintén tripláztál, s megtetted ugyanezt immár Oblakkal a kapuban is, az utolsó rangadón a Manzanares partján; dupláztál a Juve ellen (mely mostanra már a „te Juvéd”) a cardiffi döntőben; sorsdöntő tizenegyesed Milánóban Cholo legénysége ellen, a Tizenegyedikért vívott fináléban; halálosan pontos tizenegyesed a 93. percben idén, a Juventus elleni idegtépő negyeddöntőben; fenséges ollózó mozdulatod Torinóban, a modern kori Bajnokok Ligája legfenségesebb gólja…
Ezek közül már semmi sem fog megismétlődni. Elmész Torinóba, magaddal viszed az emlékeidet és a rajongóidat, akik úgy szenvedik meg a távozásodat, mintha a saját fiúk repült volna ki a családi fészekből.
Megrovásnak hangzik majd, de azt hiszem, valaki már biztosan mondta neked, hogy Madridtól távol bizony nagyon hideg van. Túlságosan is hideg. Mindegy, hogy a személyes nézeteltérések miatt erre a nehéz elhatározásra jutottál.
Madrid a Paradicsom, s eltávolodni tőle sosem lehet jó döntés. De mégis annyira csodálunk, hogy egy részünk „fekete-fehérré” válik majd. Kivéve persze azt a napot, amikor egyszer keresztezzük majd egymás útját. Akkor megismered majd azt a szent erőt, amit ez a Real Madrid nevű klub képvisel.
A történelem minket igazol. Ez a mi áldott átkunk. A génjeinkben van a győzelem. Nincs mentség. Cristianóval vagy nélküle, azért fogunk harcolni, hogy megnyerjük a 14. BL-serleget a Wanda Metropolitano falai közt.
El sem tudod képzelni, mennyi kisgyermek sír a távozásod miatt. Minden bizonnyal én is egy kölyök vagyok. Én is megadtam magamat a könnyeknek. Sajnálom, hogy nem hallgattál rám. Az igazi boldogságot csak a Bernabéuban lehet megtapasztalni. A világ futballjának szentélyében. Ciao, barátom.
Mindörökké, gólzsák! Mindig is te leszel számunkra a legjobb. Köszönet mindenért, zseni.
Tomás Roncero
Cristiano Ronaldo búcsúlevele
Az elmúlt évek a Real Madridnál és ebben a városban valószínűleg életem legboldogabb esztendői voltak.
A klub, a szurkolók és Madrid városa kapcsán az egyetlen érzés, ami eltölt, az a hatalmas hála. Mindössze köszönetet szeretnék mondani a szeretetért, a ragaszkodásért, amivel kitüntettek.
Mégis, úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy egy új fejezetet kezdjek az életemben, épp ezért arra kértem a klubot, engedjenek el. Sajnálom, de arra kérek mindenkit, különösen a drukkereinket, hogy fogadják megértéssel a döntésemet.
Kilenc csodálatos év van mögöttem. Kilenc egyedülálló év. Érzelmekben gazdag időszak volt ez számomra, telis tele megbecsüléssel, ugyanakkor kemény is volt ez a néhány év, hiszen a Real Madridnál nagyon magasak az elvárások. Azonban tudom, sosem fogom majd elfelejteni, hogy itt egészen egyedülálló módon élvezhettem a futball szépségeit.
A pályán és az öltözőben is mesés társakra leltem, éreztem egy hihetetlen közösség szeretetét és együtt sorozatban háromszor hódítottuk el a BL-trófeát, öt év alatt pedig négyszer emelhettük a magasba. S ráadásul emellett egyénileg is a csúcsra jutottam, négy alkalommal kaptam meg az Aranylabdát, háromszor pedig az Aranycipőt. Mindezt ezzel az óriási, rendkívüli csapattal értem el.
A Real Madrid meghódította a szívemet, s a családtagjaimét is, épp ezért nem szeretnék mást, mint köszönetet mondani a klubnak, az elnöknek, a vezetőségnek, a csapattársaimnak, valamennyi edzőmnek, az orvosi stábnak, az intézmény valamennyi dolgozójának, akiknek köszönhetően a klub működhet, s akik minden részletre fáradhatatlanul odafigyelnek.
Még egyszer határtalan köszönet illeti a szurkolóinkat, s a spanyol futballt is. E kilenc szenvedélyekkel teli év alatt hatalmas futballistákkal nézhettem szembe. Minden tiszteletem és elismerésem az övék.
Sokat gondolkodtam, s tudom, hogy eljött az ideje egy újabb szakasznak. Elmegyek, de ez a mez, ez a címer és a Santiago Bernabéu mindig is olyasmi lesz, amit a magaménak érzek, legyek bárhol is.
Köszönet mindenkinek, s természetesen mi mást mondhatnék, mint első alkalommal, mikor a stadionunkban találkoztunk kilenc évvel ezelőtt:
¡Hala Madrid!
A futball szerepéről
A fanatizmusomhoz sokan sokféleképpen viszonyulnak. Vannak, akik nem értik, miért kell ezt ennyire komolyan venni, egyáltalán hogyan lehet követni e sportágat – s egyébként is: „Mikor van neked erre időd?” Mások viccesnek találják, mikor eltorzult arccal rendezem át a kartávolságon belüli környezetemet. Sokan hiszik azt, hogy ők is szurkolók, de valójában még nem azok, s talán soha nem is lesznek. Egyesektől eltávolít ez a szenvedély, másokkal pedig összehoz.
Nem akarok áttekinteni bő másfél évtizedet, mert ahhoz, amit illusztrálni szeretnék, felesleges. Egyetlen mozdulatban, s az e mozdulatot követő néhány másodpercben összpontosul mindaz, amit csupa nagybetűvel úgy nevezhetünk meg: SPORTÉRTÉK.
Cristiano Ronaldo 33 évesen, a Juventus elleni negyeddöntő odavágóján bravúros gólt szerez, ollózó mozdulattal juttatja a labdát abba a hálóba, mely előtt a valaha volt egyik, ha nem a legnagyobb kapus, Gianluigi Buffon áll őrt. Az ellenfél drukkerei tapsolnak, a portugál klasszis meghajol. Mi ez, ha nem az egyetemes emberi kultúra eltagadhatatlan részlete? Túlzásnak hangzik? Pedig valaha a testmozgást is ugyanolyan szintű és jellegű tevékenységnek tartották, mint az intellektuális teljesítményt. Az az érzésem, hogy manapság mindenhez, ami kulturális, csendet, elvonultságot, visszafogottságot, ismeretlenséget társítunk. Ami kultúra, az poros, nehezen érthető, keveseket érdekel, természetesen csak azokat, akik „műveltek”, „okosak”, „fogékonyak” rá. Pedig szerintem a kultúra nem ilyen. A kultúra az, ami emberré tesz minket. Ami kiemel az alapvetően észérvek mentén működő természetből. Az oroszlán nem hajtogatja műalkotássá a zebrát, mielőtt jól lakik vele, csak mi találunk ki olyan értelmetlenségeket az ételeink kapcsán, mint a dekoratív tálalás. A fűszerezésről már nem is beszélve.
A profi sport nem egy természetből fakadó, szükségszerű valami. Tudjuk, vezérek, politikusok, társadalmak sokféle szereppel működtették és működtetik a sportot. Szelep, kirakat, erődemonstráció, megannyi funkciója volt és lesz is, de a szépséget, a pillanatot, a hatást nem vitathatjuk el tőle. A sport, minden egyes sportesemény egy megismételhetetlen emberi alkotás – persze, vannak köztük jobbak, rosszabbak. Egy ilyen gól kulturális teljesítmény. Megőrzésre érdemes pillanat. Különlegesnek érzed magad attól, hogy láttad. Mint amikor elolvasod Kosztolányi Halotti beszéd című versét (vagy Márai ugyanilyen címen futó költeményét), ott felejted magad egy Dalí festmény előtt, elmélyülsz egy jól sikerült újságcikkben, a sablonból kilépő mozifilmben, esetleg tanúja vagy annak, ahogy Tom Daley tízméteres torony műfajában bemutat egy szinte tökéletes ugrást. Ott ül benned percekig, órákig, akár napokig. Megváltozol tőle. (Az előbbiek természetesen tetszés szerint felcserélhetőek más-más emlékezetes produkcióra.)
Igen, elragadtattam magam, én is érzem. De olyan sokszor kell a földön maradni az életben, legalább néha hadd rugaszkodjak el. Persze nem majd’ két és fél méterre, mint CR lába. Csak néhány centire, miközben felidézem. Aztán szaladgálok tovább a mókuskerékben.
Xabi Alonso: Akkor kell távozni, amikor még van esély arra, hogy hiányozni fogsz
Az idő előrehaladtával miket tanul az ember?
Mikor 27 éves voltam, azt gondoltam, 35 évesen nagyon merev leszek, kevésbé mozgékony. Gondoltam, majd meglátjuk, kinek fogok kelleni ilyen állapotban. Nem így lett, s idővel azt is megtanultam, hogyan értsem meg, miként olvassam a játékot. Egyre tisztábban láttam, hol lehet feltörni az ellenfelet, melyik mozdulat működhet, s melyik nem.
A visszatérés nem befolyásolja.
Dehogynem! Még nem tudom, hogyan viselem majd. Mindenre emlékszem, ami ezen a pályán történt velem, s ami meghatározta az itteni életemet. Egy olyan közönségtől búcsúzom, amit nagyon tisztelek, s amelytől mindig hasonló tiszteletet kaptam. Emlékszem milyen volt Cristiano visszatérése az Old Traffordra. Lenyűgözte a fogadtatás. Világszínvonalú volt, pont úgy éljenezték őt az angolok, ahogyan azt megérdemelte. Teljesen megrészegítette.
Olyan gyorsan távozott Madridból, hogy szinte menekülésnek tűnt.
Semmiképp sem, nem menekültem semmi elől. Nem éreztem jól magam. Az itteni mérlegem a következő volt: öt év, egy Bajnokok Ligája-trófea. El kellett döntenem, hogy kipróbálom magamat egy másik nagy csapatnál külföldön, vagy a Madridban fejezem be, ahol egyébként boldog voltam. Gyorsan hoztam döntést. Pep nagyon erősködött. Nehéz volt megtennem ezt a lépést, a Madridot ritkán hagyja el valaki önszántából. Sokat beszéltek a távozásomról, de nagyon egyszerű a dolog: a visszavonulásom előtt ki akartam próbálni magamat egy másik topcsapatnál, egy másik topligában. Mindig is úgy gondolkodtam, hogy akkor kell távozni, amikor az emberek még tisztelnek, s megérzik a hiányodat. Tudnunk kell, mikor intsünk búcsút. Mindig is a megfelelő pillanatban akartam távozni.
Nyilván a BL-siker is befolyásolta.
A Madriddal nyerhetsz bajnoki címeket, Király-kupát… De Valdebebasban azoknak a csapatoknak a fotóit látod a falon, akik Bajnokok Ligáját nyertek. Itt ezzel írhatod be magadat a csapat történelmébe.
A Barcában is kiköthetett volna, mielőtt a Madridhoz igazolt.
Azon a nyáron a Liverpool el akart adni, s Rafa Benítez tárgyalt is Pep Guardiolával. Pep ezt már Németországban mesélte nekem. Azt mondta Rafának, nagyon szeretne engem, mert illenék a játékba, amit ő képvisel. Végül aztán Busquets került az első csapathoz, Pep őt választotta, s nem is tévedett, nagy játékos vált belőle.
Hogyan élte meg a sorsolást?
Épp akkor fejeztük be az edzést, a pálya közepén nyújtottunk. Thiago, Carlo Ancelotti és én beszélgettünk, amikor az ebédlő erkélyéről valaki elkiáltotta magát: Atlético-Leicester! Nem sokkal később jött a következő: Juve-Barca! Nos, akkor nem maradt más hátra… Bayern-Real! Egyből Carlóra nézett mindenki, aztán rám. Anélkül, hogy egy szót szóltunk volna, mindent elmondtunk. Együtt lettünk BL-győztesek Madridban.
S az elődöntőben épp a Bayernt ejtették ki.
A Bernabéuban az első harminc percben a labdát sem láttuk. Nem voltak lehetőségeink, nem tudtuk feltörni a középpályát. Lahmmal, Kroosszal és Schweinsteigerrel kontroll alatt tartottak minket. Fojtogató érzés volt. De Karim gólja mindent megváltoztatott, visszahozta az egyensúlyt.
Aztán jött a visszavágó…
Képzelheti, elmenni Münchenbe, s ott 0-4-et játszani. Azt kellett szem előtt tartani, hogy legyűrtük őket a Bernabéuban, de egy zseniális csapatról van szó, s ha hibázunk, átgázolnak rajtunk. Életünk meccsét kellett hoznunk. Ők birtokolták a labdát, nekünk pedig nagyon fegyelmezettnek kellett lennünk, hogy feltörjük őket. Gareth, Cristiano és Di María feladata volt, hogy szétzilálja, s kontrákkal megverje őket. S nézze, az első két gól rögzített helyzetből született.
Játszott a Madridban, nyert olyan meccseket ott, amelyeknél senki nem értette, hogyan sikerült a győzelem. Miként lehet egy ilyen csapat ellen felkészülni most, hogy ellenük lép a pályára?
Vannak olyan együttesek, akiket elemezhetünk, előre tudjuk, hogy zárhatjuk le előttük a területet, hogyan kerülhetjük el, hogy támadást vezessenek a széleken, vagy akár középen. De a Madrid ellen nem nagyon lehet felkészülni. Minden csapatrész olyan tehetséggel, zsenialitással bír, amit nehéz megfékezni. Ugyanez volt a helyzet Messivel, mikor még Madridban voltam. Mindig azt kérdezték, hogyan lehet megállítani őt, aztán a meccsen kicselezett egymás után három embert: ezt hogyan láthatja valaki előre? A Real Madriddal ugyanez a helyzet, de csapatszinten. Azon túlmenően, hogy jól játszunk, kell egy kis szerencse, no meg az sem árt, ha ők rossz napot fognak ki.
S jobb, ha nem kapnak szabadrúgást, vagy szögletet.
Sergio két gólt szerzett Nápolyban, az Athletic ellen szintén jött… Egyedül hagyták. Nyilván az Athletic védői is felkészültek belőle, de már az önmagában egyfajta tehetség, hogy Ramos mindig képes tisztán fejelni. De ez a Madrid, ahol a játékosok bármire képesek.
Nézte az idei meccseiket?
Elég sokat, s többször is úgy nyertek, hogy tudták: valahogyan mindenképp győzni fognak. Megvan bennük ez a fajta önbizalom, ismerem őket.
Változott a játék képe?
A játékot a szélsők húzzák szét, elöl pedig ott a három támadó. Mögöttük Toni és Luka tudása, finomsága. Gareth-et és Cristianót nem lehet Robbenhez és Ribéryhez hasonlítani, ők nem klasszikus szélsők. Garethben és Crisben több gól van, hiszen több a területük is, a szélen felfutó védők pedig alapvetőek a Madrid játékában. Kevés olyan hátvéd van a világon, aki hasonlóan veszélyes tud lenni, mint a madridiak.
Túltették magukat a tavalyi kiesésen?
Igen, de nagyon fájt az Atlético elleni vereség. Kemény volt. Előtte, mikor a Barcelona ejtett ki minket, sok volt a sérült, nem tudtuk felvenni a versenyt. De az Atlético ellen mindent elkövettünk. Teljesen összetörtem. Nem volt könnyű lefegyverezni az Atletit úgy, ahogyan tettük. Még sosem éreztem magunkat olyan nyomás alatt, mint az első félidőben. Ott megmenekültünk.
Miért kellett menekülni előlük?
Ahhoz, hogy BL-t nyerj, mindig kell egy szerencsés nap. Egy nap, amikor akár megérdemled, akár nem, szükséged van rá. Mikor megnyertük a Tizediket, Dortmundban 2-0-s hátránnyal mentünk a szünetre. Mhitarjan kapufája azóta is a fülünkben visszhangzik.
Az Allianz Arenában, az Atleti ellen eléggé visszafogottnak tűntek a második félidőben.
Korábban azt mondtam, sokat tanul az ember a játékról, ahogy idősödik. Mégis egyre kevésbé értem azt, ami a játékosok fejében zajlik. Nézzük csak meg, mi történt a PSG és a Barcelona meccsén. A félelem attól, hogy elveszítesz valami olyasmit, amit már a kezeid között érzel, lebénít. A szorongás, hogy nem sikerül elérned, amit az egész világ tényként kezel. A PSG játékosai sokkot kaptak Neymar büntetője után. Zombikká váltak. Azt mondogatta akkor már mindenki: gólt fog lőni a Barca. És lőtt is. Az utolsó percben hárman is üresen maradtak a kapu előtt.
A fejükben dőlt el.
Fizikálisan és taktikai szempontból hihetetlen a fejlődés, de ki tudja, mi zajlik a fejekben? Lehetsz te olyan ember, aki mindent megnyert, lehet ez az utolsó meccsed, mégis beüthet valami, ahogyan a világbajnoki döntőben Zidane-nál. Ezért kell a pályán lenni. Érezni, amit a pályán érzel. Senki nem tud erről az egészről semmit mindaddig, amíg ezt nem élte át.
Erről beszélt valaha Zidane-nal?
Nem, soha nem hoztam szóba.
Önnek is volt hasonló pillanata?
Nem sokszor, de igen. Volt már, hogy elborult az agyam, de soha többé nem cselekednék úgy, ahogyan akkor. A válogatottal Izland ellen játszottunk. Megütöttem a srácot, s abban a pillanatban arra gondoltam: „Mi a fenét csinálok? Szerencsére nem látta a bíró…” Azonban vetettem egy pillantást az asszisztensre, hogy megbizonyosodjak arról, ő sem vette észre, ám akkor már láttam: felhívta a játékvezető figyelmét a történtekre. A 20. percben! Egyedül ültem az öltözőben, hallgattam, mi történik odakint, 1-0-s hátrányban voltunk. Azt gondoltam: „Mennyire gyerekes dolgot műveltem…” Később Iniesta egyenlített. Kapott tőlem egy hatalmas ölelést, s megköszöntem neki, hogy megmentett.
Nem ő volt az egyetlen, aki megmentette az életét.
Nem bizony. David Villa is így tett Dél-Afrikában. A negyeddöntőben Paraguay volt az ellenfelünk. Iker kivédett egy tizenegyest, 0-0 volt az állás, s büntetőt ítéltek a javunkra. Belőttem, de meg kellett ismételni. Borzasztóak ezek a megismételt tizenegyesek, vissza kell fognod magad, saját magaddal viaskodnod, mikor már egy gólt ünnepeltél: „Hova rúgjam: ugyanoda, vagy a másik oldalra? Mit gondolhat a kapus?” Mindannyian úgy éreztük, ez a mi világbajnokságunk. Bűnösnek éreztem magamat, amiért kihagytam a következőt. Ezek után el lehet képzelni, milyen érzés volt Villa gólja: „Te vagy a hősöm” – ezt kiabáltam neki.
Sok szabálytalanság, összetűzés akadt a karrierjében, kemény játékos volt mindig is.
A pályán sok mindent hallani, sok mindent él meg az ember. Mindig van egy idegesítő alak. Én nem a reflektorfényben vagyok, hanem ott, ahol a kemény munka zajlik! Ráadásul sosem térek ki. Ha oda kell állni, megteszem. Ilyen a játék, a versengés. Sosem hibáztattam senkit, sok kemény srácot ismertem, akik a pályán kívül kivételes emberek voltak. Megértem persze, hogy egy-egy feszültebb Clásico után a Barcelona drukkereinek 95%-ában negatív kép maradt meg rólam. De én csak megvédtem magam!
Pep többször beavatkozott, mint Ancelotti?
Carlo egészen más Münchenben, mint Madridban volt. Persze ugyanúgy közelít az emberekhez, szeretik őt. De taktikailag minden egyes kerettel másként dolgozik. Pep többet ad a részletekre, de a dolgok fölé helyezi magát. Három évig volt itt, ezt Carlo figyelembe veszi, s többször avatkozik be, mint mondjuk tette azt Madridban.
Az Ecos de Balón szerint Thiagónak és Lewandowskinak jót tett Ancelotti.
Lewandowski a három legjobb kilences között van a világon. Thiago elképesztő ütemben fejlődik. Annyi történt, hogy ha valaki érzi, hogy fontos, az jó hatással van rá. Sokat van játékban, a brazilos megmozdulásaival remekül alkalmazkodik a német stílushoz, igazán látványos. Ha nem érezné, hogy fontos a csapatnak, nem lenne ilyen zseniális.
Az apja, Periko Alonso együtt játszott Maradonával a Barcelonában.
Menotti edzette őket, mindig délután, hogy a testük hozzászokjon a meccsnaptárhoz. Mindig ugyanazt mondta apámnak: „Periko, fuss és passzolj Diegónak”. Apám sosem látott Maradonához foghatót a pályán. Nagylelkű ember volt, nagyon fiatalon érkezett a Barcelonához. Zseni volt, abszolút zseni.
Van még hozzá fogható ballábas?
Két igazán lenyűgöző ballábas játékossal találkoztam, Pedróval és Gutival. Szétszórt, egyenetlen formát nyújtó játékosok, akik ha jó napot fogtak ki, a csapatuk legjobbjává váltak. Pedro elképesztő tehetség, akinek hatalmas szíve van. Előfordult, hogy eltűnt két hónapra, aztán pedig egyik meccset nyerte a másik után. Életemben nem láttam olyan beadásokat, amikre ő volt képes.
Na és Guti?
Ha szeretnél változást hozni a meccsbe, rá van szükséged. Sok olyan megmozdulása volt, amire az emberek nem számítottak. Ha látták, hogy a pálya szélén játékra jelentkezik, az egész stadion talpon volt. Csak egy évig voltunk egy csapatban. Mikor elment, azt mondtam neki: „Hallod, Guti, a 14-es az enyém lehet?” „Persze, persze”, ezt válaszolta. Nagyon szerettem ezt a számot, ő több, mint tíz évig viselhette. Az ilyesmit tisztelni kell.
Hideg, visszahúzódó személyiségnek tűnik, legalábbis elsőre.
Biztos az „északiság”, nem? A Liverpoolban, a hetvenes években voltak olyan meccsek, ahol a gólokat mindössze egy kézfogással ünnepelték. Ennek Toshack a megmondhatója.
Toshack, aki kiválasztotta.
Clemente alatt mutatkozhattam be. 18 éves voltam, talán még zöldfülű. Az év végén Clemente azt mondta az apámnak: „Mit szólna, ha egy évre kölcsönadnánk az Eibarnak?” Apám azt válaszolta, tökéletes. Épp nyaraltam a barátaimmal, megvettem a Diario Vasco című lapot, amiben már azt írták: „Xabi Alonso kölcsönben az Eibarnál”. Hazatelefonáltam, s megkérdeztem, ez mégis micsoda. Apám azt felelte, beszélt Javival, s egyetértettek abban, hogy ez a jó döntés. Hat hónapot töltöttem ott, aztán Toshack Joseba Llorentét és engem is visszahívott a Sociedadba.
Különc személyiség a walesi.
Elképesztő memóriája van. A szarkasztikus humora egészen addig nagyon szórakoztató, amíg nem rajtad élcelődik. Akkor ugyanis megsemmisülsz. A Liverpoolnál valóságos legenda volt. Később a Swansea-hoz került, s aznap, mikor Bill Shanckly elhunyt, épp az Anfielden játszott. A csapatok felsorakoztak a gyászszünethez, Toshack pedig levette a zakóját, alatta csak egy Liverpool mezt viselt, az, amit korábban játékosként hordott. Nagyon megható jelenet volt.
Mindig akadt elegendő ideje arra, hogy beilleszkedjen egy-egy csapatba.
Mindig. Fontosnak tartom, hogy az ember azonosuljon a klubbal.
Most, hogy befejezi, nem szédül bele a gondolatba?
Attól szédülök, hogy találnom kell valamit, amit ugyanolyan szenvedéllyel űzhetek, mint a futballt. Elnyelt ez a világ, minden pillanatát igyekeztem megélni. De ennek meg kell történnie, mindig is tudtam, hogy eljön majd ez a nap. Nagyon fog hiányozni a futball. Az edzések, a versengés, a közönség.
Az egyik problémája Benítezzel akkor robbant ki, amikor megszületett az egyik lánya.
Az Inter elleni BL-negyeddöntőről volt szó, épp szült a feleségem, s azt mondtam Rafának, nem tudok velük menni, megvárom, míg minden rendben lesz, s majd akkor felszállok egy repülőre, s követem őket. Nem fogadta el. Úgy döntöttem, a családommal maradok. Nem volt könnyű, az én munkám nem hétköznapi, s a meccs sem volt akármilyen, de sosem bántam meg. Ha nem vagyok jelen a szülésnél, azt viszont nagyon sajnáltam volna. Végül Torres góljával nyertünk 0-1-re.
A gyermekei mindig hoztak magukkal egy címet.
Az első BL-t, a második világbajnoki trófeát, a harmadik pedig a Décimát.
Mi az, ami örökre megmarad a vb-ről?
Szerintem egyikünk sem felejti el a buszos utat az utolsó csoportmeccsre, Chile ellen. Egy remek ellenfél volt, a tét pedig nem kevesebb, mint az életben maradás. Olyan csend volt a buszon, amit azóta sem tapasztaltam soha. Hihetetlen feszültség gyűlt össze. Tudtuk, ha nyerünk, akár a döntőig is eljuthatunk.
Versenyben voltak.
Igen, nem kaptunk gólt, de keveset is szereztünk. A jó játék már korábban is jellemző volt ránk, de Dél-Afrikában helyén volt az önértékelésünk is. Ez segített minket 2008-ban az Eb-sikerhez is.
S most, a Bernabéuban mire lesz szükségük?
Münchenben az első félidőben uraltuk a meccset, ha 2-0-val megyünk a szünetre, máshogy alakulnak a dolgok. De most csak a visszavágóra koncentrálunk. Tudjuk, milyen nehéz lesz, de mi vagyunk a Bayern, képesek vagyunk rá. Ráadásul ismerem a Bernabéut, s remek hangulatra számíthatunk. Nagyon megható visszatérés lesz.
Zinédine Zidane: A saját érdekében cseréltem le Cristianót
Zinédine Zidane
Tetszetős játék: „Mindenütt ezt akarjuk mutatni. Mi vagyunk a Real Madrid, mindig meg akarjuk nyerni a meccseinket.”
A mérkőzésről: „Kemény harc lesz. Nem gondolok arra, mi történt itt korábban. Minden meccs különböző, de ez sem lesz könnyű, ahogy a többi sem. Megpróbáljuk a saját játékunkat játszani. Ez egy másik mérkőzés. Nehéz lesz, de a saját játékunkat szeretnénk játszani. Remélem, jól fogunk szerepelni.”
Cristiano: „Minden rendben. Nem csak ő dühös, ez mindenkivel megesik, ha lecserélik. A Borussia elleni meccsre összpontosítottunk. Olyan döntést hoztam, ami a játékos javát szolgálja. Semmi sem változik. Most erről az esetről beszél mindenki, nem a Las Palmas elleni, vagy a holnapi meccsről. Ezzel együtt kell élnünk. Nyugodt vagyok. Nem vagyok ostoba, és Cristiano is intelligens. Ugyanazért vagyunk itt.”
Casilla vagy Navas: „Nem tudok erre válaszolni pillanatnyilag, holnap meglátjuk. Időről időre beszélgetek velük, tudják, mit gondolok erről a kérdésről. Nem mondhatom el Önöknek, amit nekik. Az a fontos, hogy mindketten készen álljanak, s rájuk, valamint Rubénre is számíthassak. Döntést kell hoznom, s ők ezt el is fogadják.”
Kétségek a két döntetlent követően: „Ezek a dolgok megtörténnek. Az a fontos, hogy tudjuk, mit is szeretnénk csinálni, min kell dolgoznunk ahhoz, hogy sikeresek legyünk. A csapat jó állapotban van. Senki sem szeret pontokat veszíteni, de a futball ilyen. Néha egyáltalán nem árt, ha a csapat figyelmeztetést kap, hiszen így még keményebben folytathatjuk a munkánkat. Igen, a dolgok alakulhattak volna jobban is. Szeretném, ha jobban kihasználnánk a helyzeteinket. Ami a védelmet illeti, kaptunk két gólt, de ezen tudunk dolgozni. Mindenki felelős a védekezésért, nem csak a védőjátékosok. Ez különösen igaz akkor, ha irányítod a mérkőzést, ahogy mi is tettük szombaton. Soha nem gondolhatod úgy, hogy egy meccs teljesen az irányításod alatt áll. Egy kicsit több koncentrációra van szükségünk.”
Casemiro és Makélélé: „Nem szeretem az összehasonlításokat. Casemiro egy kulcsjátékos, de nem tudjuk irányítani a sérüléseket. Remélem, hogy hamar felépül. Nagyszerű játékosaink vannak, akik segítségével képesek vagyunk átlépni a nehézségeken. Az ő posztjára nincs megfelelő pótlás, de vannak más típusú játékosok, akik segítenek majd nekünk.”
A BBC és a rotáció: „Bármi megtörténhet. Van egy elméletem a rotációt illetően. Ha szükség van egy játékosra egy adott meccsen, aki korábban nem játszott eleget, lehetetlen, hogy jó formában szálljon be. Ha viszont mindenki kap némi játékidőt, bármikor pályára küldheted őket, készen fognak állni. Fontos a rotáció. Nem vagyok bolond, nem egy teljesen új dologgal akarok előállni. Minden meccsen a lehető legjobb csapatot fogom pályára küldeni a győzelemért.”
Casemiro és Marcelo helyettese: „Itt volt velünk Marcos Llorente az idény elején, ő olyasvalaki, aki képes lenne helyettesíteni Casemirót. Hoztunk azonban egy döntést, miszerint jót tenne neki, ha kölcsönbe távozna és játszana30 vagy 40 mérkőzést a szezonban. Marcelo helyén ott van Coentrão , aki jó formában van, és bekerült a keretbe is. Nacho szintén jó opció lehet. Keylor és Fábio készen állnak arra, hogy 90 percet játsszanak.”
Játékrendszer: „Mindig képesek vagyunk változtatni a rendszeren, mérkőzés közben is. Minden attól függ, hogy mit szeretnénk csinálni a pályán. Nem a játékrendszer a legfontosabb dolog, minden a játékosokról szól, valamint arról, hogy érezzék jól magukat függetlenül attól, hogy milyen poszton szerepelnek.”
Toni Kroos
Borussia Dortmund: „Tisztában vagyunk vele, hogy a szezon egyik legnehezebb mérkőzése vár ránk. A Dortmund remekül teljesít és a játékosaik sok gólt szereznek, de ez nem változtat a mi elképzeléseinken. A saját stílusunkban fogunk játszani, s bár nem könnyű elismerni, de egy kemény párharc lesz a holnapi. Remek edzővel rendelkeznek, akinek világos elképzelései vannak a játékot illetően. Számunkra a legfontosabb, hogy készen álljunk a válaszokkal. Hazai közönség előtt agresszívak és igyekszenek előre játszani a labdát. Ez az ő stílusuk. Ebben a stadionban, ezzel a hangulattal és az általuk képviselt minőséggel a Dortmund remek teszt lesz a számunkra, amit szeretnénk is kihasználni. Nincsenek kétségeim, remek formában vagyunk.”
Cristiano lecserélése: „Teljesen normális szituáció. Ez is egyike azon történéseknek, melyeknek a kelleténél nagyobb feneket kerítenek. Persze nincs ebben semmi különös, hozzászoktam már ezekhez a dolgokhoz. Lehetetlen, hogy egy játékos 60 mérkőzésen lépjen pályára egyetlen szezonban. Az edző dolga eldönteni, hogy egy adott játékos végig játssza-e a meccset, vagy lecseréli őt a hetvenötödik percben. Cristiano jól edzett és készen áll a holnapi összecsapásra.”
Casemiro: „Kulcsfigurája a csapatnak. Sok lehetőséget teremt a számunkra, és valami olyasmit hoz magával, amivel ezidáig nem rendelkeztünk. Az én játékstílusomon persze az sem változtat, ha nincs a pályán. Mindig arra törekszem, hogy labdát szerezzek, vagy, hogy a védekezés során felvegyem azokat a pozíciókat, amelyeket általában ő szokott.”
Német ellenfelek: „Kikaptunk már a Schalkétól és a Wolfsburgtól is, ennek ellenére megnyertük a sorozatot. A spanyol és német csapatok párharcai rendre magas színvonalat képviselnek. A Premier League mellett ezek a legjobb bajnokságok, bár véleményem szerint a spanyol jelenleg egy lépéssel előrébb jár.”
Hangulat a stadionban: „A Real Madrid játékosai az elmúlt években jártak már itt néhányszor, nem kell nekik bemutatni a dortmundi légkört. Jómagam is pályára léptem ebben a stadionban. Tudjuk mi vár ránk, tisztában vagyunk azzal, hogy hova jöttünk. Az emberek Spanyolországban is követik a német bajnokságot, így tudják, hogy a Borussia Németország második legjobb csapata.”
Fizikai állapot: „A fizikai felkészültség az egyik legfontosabb dolog. Nekem ezúttal csak egy igen rövid előszezonra futotta. Zidane mindenképp ide akarta csábítani Pintust, s a döntésének a hatását majd áprilisban és májusban fogjuk meglátni. Mindenesetre az újdonságok jót tesznek a csapatnak. A tavalyi évet erősen zártuk, de a holnapi mérkőzésen is jó formát szeretnénk mutatni.”
Zidane: Elégedett vagyok a csapattal és a rendelkezésemre álló játékosokkal
Zidane:
„A mai nap arról szólt, hogy valamennyi játékosom pályára léphessen. A párharcot megnyertük és lejátszottuk az utolsó barátságos mérkőzésünket is. Folytatjuk a felkészülést az első bajnoki összecsapásra, készen állunk a rajtra. Kétségtelen, ha hazai pályán három gólt kapsz, az azt jelenti, hogy bizonyos dolgok nem az elképzeléseid szerint alakultak, de mindez része a felkészülésnek.”
„James velünk van, elégedett vagyok a játékával és maradni fog. A vele kapcsolatos kérdések már fárasztanak, hiszen mindig csak ugyanazt tudom felelni. Az álláspontom nem fog változni.”
„Augusztus 31-ig várunk. Nem gondolom, hogy újabb játékos érkezik majd. A csapat teljes, ugyanakkor bármi megtörténhet. Boldog vagyok a jelenlegi játékosaimmal és ez minden.”
„Ha egy újabb középpályást akarnánk beilleszteni a csapatba, az mindent megbonyolítana. Cesc egy kiváló labdarúgó, de ez a kérdés nem ennyire egyszerű. Lassan véglegesítenem kell a keretet, amelyben további három-négy játékosnak nem jut majd hely. Egy újabb érkező ezt még inkább megnehezítené.”
„A költekezés nem szükségszerű. Remélem, egy év múlva ugyanitt ülök majd és ugyanezt mondhatom. Nagyon boldog vagyok a jelenlegi játékosaimmal. Ők ugyanazok, akik a Bajnokok Ligáját is megnyerték. Egyetlen dolgot szeretnék: keményen dolgozni egész évben, és nem csak a címek megnyerése érdekében, hanem mert itt a Real Madridról van szó. Itt hajtanod kell, és én ezt várom a játékosaimtól.”
„A Stade de Reims kiváló teljesítményt nyújtott. Feljutottak az élvonalba, remek játékot mutattak és szereztek három gólt. A bekapott gólokról főként mi tehetünk, de ez nem von le semmit a támadók érdemeiből.”
„Asensio tisztában van vele, hogy itt mire számíthat. A játékosok mind tudják, hogy mi a cél, nem vezetek félre senkit. Minden egyes mérkőzésen igyekszem majd a legjobb csapatot a pályára küldeni. Márpedig rá szükségünk van, amennyiben egy jó idényt szeretnénk produkálni. Nagyszerű játékosaim vannak.”
„Azt még nem tudom, mi lesz Marianóval. Egyelőre velünk van. Ő a Real Madrid játékosa, aki csak azért nem került bemutatásra, mert a Castillából csatlakozott hozzánk. Meglátjuk, mi történik augusztus 31-ig, de jelenleg a csapat tagja és jól érzi itt magát.”
Varane:
„Bízom a klubban és az edzőben. Sokat beszélgettem Zidane-nal, s bízik bennem, ez az egyik oka annak, hogy maradok. Jól érzem itt magam, minden adott ahhoz, hogy a legtöbbet kihozzam a játékomból. Szerintem jó döntést hoztam. Szeretnék fejlődni, jó lenne, ha ez az idény kedvezően alakulna számomra és a lehető legmagasabb szinten tudnék szerepelni.”
„Sok mérkőzés lesz, mindenkire szükség van a csapatban. Szeretném ezt a nyarat magam mögött hagyni, nehéz volt, az Európa-bajnokságon sem lehettem ott… Szeretném ezt elfelejteni, s csak előre tekinteni, valamint a legtöbbet kihozni magamból.”
„A mezszám lecserélése az új idénnyel együtt új célokat is jelöl. Szeretném élvezni a futballt, újrakezdeni a dolgokat.”
„A mérkőzésen sok csere volt, kicsit szokatlan volt ez a ritmus, de mindannyiunk számára hasznos tapasztalatot jelent. Fizikálisan sokat kivett belőlünk. Természetesen sok szempontból fejlődnünk kell, de jól szerepeltünk, remekül dolgoztunk. Készen állunk arra, hogy jól indítsuk a szezont.”
"Remek előszezonunk volt, azonban ami most vár ránk, az egy komolyabb erőpróba, de készen állunk rá. A felkészülés során keményen dolgoztunk, ugyanakkor folytatnunk kell a munkát hogy az egész szezont a megfelelő fizikai állapotban teljesíthessük. Az várható volt, hogy az elvégzett munka következtében fáradtabbak leszük, de így kell folytatnunk, hogy hosszútávon is képesek legyünk a jó teljesítményre. Rengeteg célunk van, s már alig várjuk, hogy kezdetét vegye a küzdelem. Jól érzem magam, képes vagyok a legjobb formámat hozni."
"Trófeák begyűjtésével kezdtük a szezont, így magabiztosan állunk a kihívások előtt. A bajnokság roppant fontos a számunkra, a bajnoki cím elnyerése az egyik fő célunk. Ez egy sok mérkőzésből álló verseny, amelyben minden hétvégén jól kell teljesítened. Minden játékosra szükségünk van, mindenki kulcsfontosságú a négy sorozat szempontjából, amelyben a csapat érintett."
Nacho:
"Top formában kezdjük a bajnoki idényt. Remekül telt az előszezon, alig várjuk a vasárnapot. Boldogok vagyunk, hogy megnyertük a Bernabéu-kupát, ezt minden évben szeretnénk behúzni. Örülök a nyári eredményeknek is, főleg a Szuperkupának, ami tényleg fontos volt, de persze a barátságos találkozókon aratott győzelmeknek is."
"Jól mentek a rögzített helyzetek ezen a meccsen, sokat dolgoztunk rajtuk a héten, s mindig jó, ha sikerül belőlük gólt szerezni. Szerencsés vagyok, hiszen immár második éve mindig betalálok ezeken a meccseken, de a gólszerzés mindig fontos, nekem és a csapatnak is."
Asensio:
"Remekül indul a szezon, hiszen trófeát nyertünk, magabiztosan tekintünk előre. A bajnokság nagyon fontos, ez az egyik fő célunk. Sok meccs vár ránk, minden hétvégén jól kell szerepelni. Minden játékosnak szerepe lesz ebben, ez lesz a kulcsa annak, hogy helytálljunk az összes kiírásban."
"Jól játszottunk, s bár kaptunk három gólt, biztos vagyok abban, hogy ahogy haladunk előre, rátalálunk a megoldásra. Hihetetlen volt ez az este, az egyik legszebb napja volt az életemnek, remélem, boldoggá tudtam tenni a csapatot. Zidane gratulált a mérkőzést követően."
"Jól éreztem magam, jó mérkőzést hoztam. Örülök a győzelemnek, már nagyon várjuk, hogy elrajtoljon a bajnokság. Teljes mértékig az edző rendelkezésére állok, szeretnék bekerülni a vasárnapi kezdőbe. Szeretnék egy kicsit visszaadni a szurkolóknak abból a szeretetből, amit ők adtak nekem."
Mariano:
"Boldog vagyok a gólom miatt, illetve, hogy a Bernabéu közönsége előtt is bemutatkozhattam. Kis srác korom óta álmodoztam erről a pillanatról, amely igazán különleges a számomra. Egy valóra vált álom. A gólszerzés pillanatában ugyanazt éreztem, mint mikor betaláltam a Chelsea ellen. A gólomat szeretném az elhunyt nagyapámnak (a hivatalos angol forrás szerint nagymamájának – a szerz. kieg.), a szeretteimnek és azoknak ajánlani, akik nap mint nap mellettem állnak. Vasárnap nehéz mérkőzés vár ránk, de magabiztosak vagyunk."
Tejero:
"Már volt szerencsém bemutatkozni az első csapatban, de most először léphettem pályára a Bernabéuban, ami igazán nagyszerű és izgalmas élmény volt a számomra. Az edző azt mondta nekem, hogy maradjak nyugodt, tegyem azt, amihez a legjobban értek, gyorsan és nagy intenzitással játsszak."
"A csapat jól teljesített, és a bekapott gólokra is sikerült gólokkal reagálni. A Kanadában töltött első nappal kezdődően keményen dolgoztunk, főként a fizikai állóképességet fejlesztettük, illetve labdás gyakorlatokat végeztünk."
José Mourinho: “Ha Z…
José Mourinho: “Ha Zidane megnyeri a Bajnokok Ligáját, akkor mindenki meg fog feledkezni arról, hogy nem volt jó szezonja a csapatnak, és hogy edzőváltáson is keresztülmentek… Mindenki a Bajnokok Ligája-győzelemre emlékezne.”
Miben hibázott Cristiano Ronaldo?
Az alaphelyzet: A bajnokságban eddig sem túl fényesen álló, mostanra már végső reménytelenségbe hulló Real Madrid elveszít egy derbit, saját közönsége előtt, az idény szempontjából nem elhanyagolható jelentőségű lélektani pillanatban. A kulcsemberek egy része sérült, a Benítez-éra még nem tűnt el nyomtalanul, a legnagyobb rivális behozhatatlan előnnyel, egy újabb triplára esélyesen parádézik.
Ronaldo hangulata: a fentiekből már sejthetjük, ez sem túl jó. A különbséget teremteni képes futballisták közül ő volt az egyik, aki bevethető volt a rangadón. Több gólhelyzet adódott előtte, ezeket értékesíteni nem tudta. Bár ezt nem vehetjük biztosra, sejthető, hogy szeme előtt máris peregnek az összehasonlítások Messivel, a szalagcímek („Cristiano ziccert rontott, behúzta a 3 pontot az Atlético”), meg amiket ilyenkor látni szokott. S az sem titok, hogy a portugál a végletekig maximalista, így nála jobban senkit nem bántanak azok a kihasználatlan lehetőségek.
A bonyodalom: a feljebb vázolt körülmények között CR beáll a mix zóna darálójába. Frusztráltan, egy kudarc után, fejben vélhetően még mindig azon pörögve, hogy kellett volna irányítani azt a fejest, hol kellett volna eltalálni a labdát ahhoz, hogy ne a kapufa mellett pattogjon el, s a szabadrúgás hogy járhatott volna túl Oblak eszén. A kérdések jönnek, Ronaldo pedig kifakad. Hiányolja a társakat, akikkel „szeret játszani” – Pepét, Marcelót, Bale-t, Benzemát –, mesél a sérülésekről, melyek folyamatos hátrányt jelentenek ebben a szezonban (is), s persze kitér arra, hogy a csapat gyenge teljesítményét jellemzően az ő játékának visszaesésével magyarázzák. Ezt követően megjegyzi, hogy ha mindenki az ő szintjén lenne, a csapat vezetné a bajnokságot.
Mi lett volna akkor, ha ez a félmondat nem hangzik el? Több lehetőség is felmerülhet, ezek szenzációszintjüket tekintve elég változatosak: „Ronaldo bevallotta: semmit nem ér Bale és Benzema nélkül”, „Ronaldo a sérülésekre fogja a gyenge Real-idényt”, „Olvassa el, mivel magyarázza gyenge szereplését Ronaldo” – illetve e címek cristianós változata, attól függően, hogy az újságíró hova pozícionálja magát a szakmai alapkérdésnek tekinthető „ki az igazi Ronaldo” problémakörben.
Mi történt, miután elhangzott? A vérmérséklet, a médium profilja itt is döntő. Egyes cikkekben Ronaldo azt nyilatkozza, a társak nem ütik meg a szintjét, másutt odáig megy, hogy nincsenek az ő magasságában. A visszafogottabb szövegek maradnak az eredeti változatnál – persze a kontextusból gondosan, nem feltűnően kiragadva. Születnek „elemzések” arról, hogy igazából a Madrid legnagyobb problémája maga a portugál, hogy Ronaldóba a tiszteletnek írmagja sem szorult, s eldőlt: azoknak volt igaza, akik eddig is úgy gondolták, ez az ember nagyképű, soha nem volt, s nem is lesz csapatjátékos.
A fentiek alapján próbáljunk választ adni a következő kérdésre:
Miben hibázott Cristiano Ronaldo?
A) Tiszteletlen volt a társaival, akik mindent megtettek a sikerért.
B) Profiként jól tudja, hogyan működik a sportsajtó gépezete, ennek ellenére első indulatból, átgondolatlan szóhasználattal reagált egy helyzetre, a tisztázással pedig jócskán elkésett.
C) Kit érdekel?! Kikapott a Fradi.
Szorgalmi feladat: Értékeljük Cristiano Ronaldo nyilatkozatát a következő idézet tükrében:
There are no two words in the English language more harmful than "good job".(Nincs még két olyan szó az angol nyelvben, mely kártékonyabb lenne a következőknél: szép munka.) – Whiplash
Benítez: Néhányan nem szeretnék, ha a dolgaink jól mennének
A munka Raúllal: „Csak a legjobbakat tudom róla mondani. Mostantól teljességgel rajta múlik, hogy mihez kezd a jövõben. Amikor Aspirében voltam beszéltünk az esetleges közös munkáról. Jelenleg megvan a csapatom, akikkel együtt dolgozom, de ki tudja, mit hoz a jövõ. Szeretném minden jókívánságomat elküldeni neki. Most bejelentette, hogy felhagy a focival és én minden jót kívánok neki. Remek kapcsolatot ápolok vele, és remélem, hogy a pályán kívül is hasonló sikereket fog elérni, mint tette azt játékosként”
Raúl esetleges edzõi karrierje: „Raúl nagyon intelligens – képes elemezni a történéseket a pályán és azon kívül is. Most azonban csak rajta áll, hogy mihez kezd.”
Raúl lehetséges pozíciója a Realnál: „Neki a világ bármely klubjában helye van. Õ egy legenda, egy fenomén; a legjobb Raúl bárhol képes maximumot nyújtani.”
Bale ügynökének nyilatkozata: „Adott egy interjút, és azt mondta, amit mondott. Ettõl még itt kiváló a hangulat. A játékosok versenyképesek és jól kijönnek egymással. Néhányan közelebbi kapcsolatot ápolnak a másikkal, de ez mindenhol jelen van. Ha például azt mondom, hogy Modric és Kovacic kiváló kapcsolatban vannak, akkor ez senkit nem fog meglepni. De említhetem Varane-t és Benzemát is. Nem tudok lakatot tenni az ügynökök szájára, de tudok közvetíteni egy bizonyos üzenetet a játékosaim felé. Intelligensek, így tudják, hogy egységesnek kell lenniük a sikerhez. A szurkolók nem szeretik az ilyen témákat; csak az érdekli õket, hogy a csapat a feladatára koncentráljon.”
Sérüléshullám: „Ez egy normális dolog, mégis mit tudnánk tenni? Megnéztem más csapatok sérüléslistáját, és nekik is legalább ennyi sérültjük van. Azoknak a kluboknak, akiknek spanyol válogatott játékosaik vannak, megsínylették a dolgot sérülések terén. A csapatban az izomgondokkal bajlódók 57 százaléka a válogatottban szedte össze a sérülést. Ezzel kapcsolatban nem tudunk változtatni, ha súlyosabb a sérülés, akkor sem. Természetes, hogy minél több válogatott játékosod van a keretben, annál nagyobb a kockázat, hogy lesérülnek. Ha pedig azt is hozzá vesszük, hogy heti két meccset játszunk, akkor az esély csak tovább nõ.”
Cristianóé az összes közvetlen szabadrúgás? „Látom õt edzésen és azt is látom, hogy jól végzi el a szabadrúgásokat. A hatékonysága mindig az adott pillanattól függ. Ha pedig nem elég hatékony, akkor több gyakorlással majd sikerrel jár.”
Levante: „Olyan edzõjük van, aki taktikailag kiváló, tiszta elképzelései vannak. Gyorsan és pontosan kell jatszanunk. A Barcelonával 0-0-t játszottak és voltak lehetõségeik is, ez sokat elmond a Levantéról. Pontosságra és sebességre van szükség.”
Néhány játékos megharagudott amiatt, amit Ancelottiról mondott: „Az interjúban tettem egy futballal kapcsolatos megjegyzést, aztán kiragadták a kontextusból. Ennek a csapatnak remek keret áll rendelkezésére, akikben nagy a versenyszellem is. Arra koncentrálnak, hogy meccseket nyerjenek. Nem tudom irányítani azokat az újságírókat, akik mindent kiforgatnak. A madridisták arra kíváncsiak, mi van a csapattal. Mindenki megválogathatja, milyen témákra kíváncsi. Én olyan csapatért dolgozom, amelyik nem kap gólokat, nem lehet legyõzni és sokat lõ kapura.”
A sérültek állapota a PSG és a Levante elleni meccs fényében: „Vannak, akik már készen állnak, másoknak idõre van még szükségük. Danilo jobban van. Ramosszal beszélnem kell, hogy kockáztatunk vagy sem. A többieknek még vannak problémáik. A válogatottakból visszatérõk közül a legtöbben fáradtak, de jól lesznek.”
A PSG elleni meccsre felépül-e Modric és Benzema: „Ez sok mindentõl függ, még az elején tartanak, rajtuk is áll. Egyelõre pozitívan látjuk a helyzetet, de folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk a gyógyulást.”
A sûrû naptár: „Amikor elemzem a naptárat, látom, hol terheltebb. Nem tudok vele mit csinálni. Jól fel akarok készülni a Levante, majd a PSG ellen, utána pedig a Celtára. A többi már nem tõlem függ.”
Cádiz: „Történelmi hely. Hagyományai vannak. Viszonylag sok náluk a szabálytalanság. Elemezni fogjuk õket. Már vannak ötleteim. Tudok róluk egy s mást, de még tanulmányozni kell a csapatot.”
A Madrid és ami körülveszi: „Már régen is tudtam, mit jelentett, mit jelent. De magukon néha meglepõdöm, hova teszik a hangsúlyt a mondataimban. Az ilyesmi mindig jobban érdekli Önöket, mint az, hogy mi van a csapattal, mely egyébként mindent megfelelõ módon végez. Vannak emberek, akiket nem érdekel, ha jól mennek a dolgaink, és próbálnak bennünket kizökkenteni.”
Bale, Keylor, Marcelo és Kovacic csak egyszer tudott a csapattal edzeni, lesz rotáció? “Amit eddig láthattak tõlünk, most is ahhoz kell folyamodnunk. A sérülések miatt nincs sok lehetõségünk változtatásokra.”
Raúl és a helye a történelemben: “Õ egyike a valaha élt öt legjobb spanyol játékosnak, ez kétségtelen.”
Kapcsolata Jesús Olmóval: “Az összes orvossal kiválóan megértjük egymást. Nagyon sok munkájuk van abban, hogy megóvják a játékosokat a sérülésektõl, illetve a felépülésüket is támogatják. A válogatottakkal sokat egyeztettünk, minden információt megadtunk nekik. Kifogástalanul végzik a dolgukat. Nem szeretjük a sérüléseket, de ha már bekövetkeznek, kezelnünk kell. Minden nap vannak egyeztetések, és abszolút profi a hozzáállás.”
Kampány Benítez ellen: “A Madrid egészen más dimenzió, s épp ezért sokan abban érdekeltek, hogy ne menjenek ilyen jól a dolgai. A mai újságírás csak a példányszámokról szól. Rengeteg vitás helyzetet egyszerûen kitalálnak. Sok dologgal lehet összezavarni a szurkolókat. Sokan elhiszik, amiket írnak, pedig az nem is tükrözi a valóságot.”
Cristiano Ronaldo: Még legalább öt évig szeretnék játszani
Mit jelent egy ilyen trófea annyi egyéni elismerés után?
Ez egy nagyon fontos díj számomra, az egyik leglényegesebb, hiszen egy támadó dolga a gólszerzés, és négyszer a legjobbnak lenni nagy megtiszteltetés. Nagyon sokat jelent számomra. Azért is boldoggá tesz, mert a munkám gyümölcse, végsõ soron ezért dolgozunk. Egészen egyedülálló, hogy negyedjére sikerülhetett. Reméljük, folytatódik a sor.
Gondoltál arra korábban, hogy esetleg meglehet a negyedik Aranycipõ is?
Természetesen nem, azt hittem nyerek egyet vagy kettõt, de négyet… Azonban néha a körülmények a kezedre játszanak. Az utolsónál például úgy voltam vele, az elsõ néhány forduló jól alakult, s arra gondoltam: megy a szekér, így kell folytatni. Nem szerepelt akkor sem az elképzeléseim között, hogy összejöhet a harmadik, de amikor az emberek elkezdenek a lehetõségrõl beszélni, az is motivál. Az utolsó két Aranycipõmnél nagyjából ez történt.
Sokat változott Cristiano Ronaldo a kezdetektõl napjainkig?
Már többet játszom a belsõ területeken, kevésbé vagyok kint a szélen, hiszen gólokat a kapu közelében lehet szerezni, ezért is változott a pozícióm. S a gólérzékenységem is fejlõdött, hiszen ebben a tanulás, a tapasztalat számít. Persze van, ami természettõl fogva adott, s ennek nyilvánvalóan örülök. Látható a fejlõdés, s ez jó dolog. Folyamatosan jobbá válok.
Mi várhat még rád Madridban? Itt akarod befejezni a karrieredet?
Szeretnék még többet nyerni, jól érzem itt magam, fiatalnak. 30 éves vagyok, s még legalább 5-6 évet szeretnék a pályán tölteni, jól játszani, fenntartani a színvonalat. Tudom, hogy ez egyre nehezebb lesz, de most úgy gondolom, lehetséges. Nyerni akarok a világ legjobb csapatával. 33 éves koromig még van szerzõdésem, s ahogy már többször említettem, az álmom az, hogy Madridban fejezem be a karrieremet, hiszen jó itt, hasznosnak érzem magam és folytatni akarom a munkát.
Kik lehetnek a riválisaid a következõ Aranycipõért folytatott küzdelemben? Messi esélyei romlanak a sérülése miatt?
Sok remek csatár van az európai bajnokságokban, az angolban, a németben… Rooney, Agüero, Lewandowski, Neymar, Benzema is nagyon jók, vagy ott van Suárez. Nagy játékosok vannak, s kivételezettnek érzem magam, hogy négyszer is sikerült a legjobbnak lennem. De szeretnék még többet nyerni. Meglátjuk, mi történik még idén.
Azt mondtad, szeretnél még többször gyõzni. Egyre többe kerül fenntartani ezt a szintet, sok áldozatot kell hozni a munkáért, az edzésekért…
Most nem érzem a különbséget a 25 éves és a jelenlegi önmagam között. Sokan mondják, hogy 30 éves korban következik be a visszaesés, de én ebben nem hiszek, hiszen ha odafigyelsz, eleget edzel, akkor megtarthatod a formádat. Nem öregszel meg egyik napról a másikra, hirtelen, hanem lassan, fokozatosan. A focistáknál is ugyanúgy van ez, mint másoknál. Ha vigyázol magadra, s jól csinálod a dolgokat, akár 40 évesen is a pályán lehetsz. Nekem kedvem és motivációm is van ahhoz, hogy folytassam.
Az összes bajnoki gólodat egyetlen meccsen szerezted, ez nem megszokott tõled, ez csak a balszerencsének tudható be, vagy van valami köze ahhoz is, hogy alkalmazkodni kell Benítez rendszeréhez?
Ha ugyanilyen ritmussal és számokkal folytathatnám az idényt, már most aláírnám. 12 meccs és 10 gól tökéletesen megfelel.
Mi rejlik Cristiano Ronaldo sikerei mögött? Miután klubszinten már mindent megnyertél, mi tud még egy profi sportolót ilyen magas szinten tartani?
Minden motiváció és alkat kérdése. Amíg játszani akarok, oda fogok figyelni magamra, s maximális erõbedobással edzek majd. A játék iránti szenvedélyem garantálja a sikeres jövõt, remélem, hogy évrõl évre sikerül átmenteni a formámat. ez a legnehezebb, ugyanolyan jónak maradni.
Egy olyan játékos, mint te, tud még bármiben javulni?
Az egységet kell nézni, nem egy-egy dolgot. Az a célom, hogy mindig jobb legyek, játszani kell, edzeni, aztán persze regenerálódni, ez fontos.
S mégis a játék mely elemei javulhatnak akkor?
A fejjáték, a helyezkedés, a szabadrúgások… Sosem hihetjük azt, hogy mindent tudunk. Ha ezt gondolod, sosem fogsz fejlõdni, megállsz egy szinten. Énmindig azt tartom szem elõtt munka közben, hogy még többet akarok elérni.
A Madrid kulcsfontosságú szereplõ ebben? A legjobb eredményeket ebben a mezben érted el.
Ahogy megérkeztem ide, csak nagy dolgokban gondolkozhattam, hiszen ez a világ legnagyobb klubja. Ez egy csodás szakasza a sportkarrieremnek. A negyedik Aranycipõ megnyerése hatalmas megtiszteltetés. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki segített abban, hogy ide kerültem. Portugália nagykövetének, az edzõmnek, az elnökünknek, a Real Madrid egész intézményének, a szurkolóknak. Ez egy szép napja a pályafutásomnak.
A játékostársak is épp ilyen fontosak voltak?
Természetesen. Hálás vagyok nekik is, hiszen nélkülük nem lett volna lehetõségem minderre, de az orvosok és mindenki más is nagy segítséget jelentett, hogy fizikálisan is bírjam ezt az évet, s mind a saját, mind a Real Madrid céljaiért megtehessem, amit lehet.
Mik a céljaid erre az idényre?
Mindig többet akarok. Szeretném az ötödik, a hatodik Aranycipõt… A Real Madridnak mindig címeket kell nyernie, ez most sincs másként. szeretnék bajnok lenni, BL- és kupagyõztes…
Ott van a válogatott, az Eb… Ilyen címed még nincs.
Egyéni és klubszinten minden sikerült, csak a válogatottal hiányzik egy cím. Csodálatos megkoronázása lenne a karrieremnek, s reménykedem is benne. Remek szövetségi kapitányunk van, a labdarúgó-szövetségünk elnöke is kiváló. Eredményes évek jöhetnek, úgy gondolom. bárcsak 2016 enne az az év, amikor sikerül. Az új generáció nagyon ügyes, sokat segítettek nekünk a fejlõdésben. A portugál klubok sok fiatalra támaszkodnak, akiknek a válogatottban is jut majd szerep, fényes jövõ elõtt állhatunk.