André Schürrle: „Egy…
André Schürrle: „Egy ilyen szintű ellenfélre vágytunk, meg is kaptuk. Vonzó a sorsolásunk. Két parádés mérkőzés vár ránk.”
Christian Träsch (Wo…
Christian Träsch (Wolfsburg-jobbhátvéd): „Ez egy igazán örvendetes sorsolás. A Real a világ legjobbjainak egyike, egy mitikus csapat jön majd hozzánk Wolfsburgba. Bár természetesen a királyiak lesznek a favorit, nem adjuk olcsón a bőrünket, igyekszünk majd minden bennünk rejlőt kihozni magunkból. A futballban tényleg bármi megtörténhet.”
Marcel Schäfer (Wolf…
Marcel Schäfer (Wolfsburg-balhávéd): „Remek sorsolás mindnyájunk számára: a klubnak, a játékosoknak, a városnak, a szurkolóknak – igazán, igazán nagyszerű. Izgatottan nézünk elébe a két találkozónak a világ egyik legjobb csapata ellen. Csodás tapasztalat lesz pályára lépni a legendás Santiago Bernabéu stadionban. Lehet, hogy a Real egy másik szintet képvisel, de a labdarúgás előszeretettel írja a saját nagy történeteit. Két fantasztikus meccset fogunk látni.”
Bas Dost (a Wolfsbur…
Bas Dost (a Wolfsburg gólvágója): „Álomsorsolás, egyértelműen. A Real ellen játszani minden játékos álma, és persze nagyszerű tapasztalat. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy nézőként fogunk szerepelni a mérkőzéseken, sokkal inkább szeretnénk is elérni valamit. Semmi vesztenivalónk.”
Dieter Hecking (a Wo…
Dieter Hecking (a Wolfsburg vezetőedzője): „Hatalmas a várakozás a két meccset illetően. A Real Madrid egy nagyszerű sorsolás a számunkra, mi egyszerűen csak örülünk annak, hogy velük mérkőzhetünk. Mi azon leszünk, hogy akadályok elé állítsuk őket, majd minden botlásukat kihasználjuk.”
Klaus Allofs (a Wolf…
Klaus Allofs (a Wolfsburg sportigazgatója): „A Real Madrid az egyik legnagyobb név a világ futballjában – két mesébe illő mérkőzés vár ránk és a szurkolóinkra. Természetes, hogy mindkét találkozó esélyese a Real lesz, mégis gyanítom, hogy érdekes 90 percek állnak előttünk.”
Zidane: A bajnokságnak vége
Zinedine Zidane:
A csapat összeomlása: „Nem tudom… Nem vagyok elégedett a mérkőzéssel, hogy is lehetnék az egy vereséggel? Most a legfontosabb mind nekem, mind a csapatnak, hogy már a következő meccs járjon a fejünkben. Mielőtt megkérdeznék, igen, a bajnokság véget ért, a szezon viszont még nem.”
A játékosok hangulata: „Fel kell készülnünk a szerdai meccsre, erre kell gondolnunk. A mai nap kemény, ez egy komoly csapás. Hazai pályán veszíteni az Atlético ellen nehezen megemészthető.”
A játékoskeret: „Teljes mértékben megbízom a játékosokban. Mindig is mellettük leszek, ők pedig mellettem. A következő szezonra is lesznek, persze, változtatások. Hogy az edző is új lesz-e, azt nem tudom, mindenesetre számomra egyértelmű, hogy minek kell történnie.”
Lesz-e rotáció: „Szerdán mérkőzés van, nem fogok megőrülni. Szeretném, ha jól felkészültek lennénk addigra. A legjobbnak vélt csapatot fogom a pályára küldeni.”
Benzema: „Fájdalmai voltak, a combjával vannak problémák.”
Lelkesség: „Folytatnunk kell a munkát. Igaz, amikor otthon derbit veszítesz, minden el van b*szva. Már bocsánat a kifejezésért. Profikként kell kezelnünk a helyzetet. A Madrid sosem adja fel.”
Felelősség: „Megoldást kell találnunk, ez volt az első hazai vereségünk. Nem számítottam erre, bár tudtam, hogy nehéz akadály lesz. Be kell rúgni a helyzeteket.”
Kondíció: „Teljes erőbedobással dolgoztunk három héten át, amire a csapat nagyszerűen reagált. Ma fejben voltak problémák, nem fizikálisan. Hiányzott belőlünk mindenből egy pici.”
A cserék: „Mayoral Benzema helyére érkezett a ’kilences’ pozíciójába. Szerettem volna, ha gólt szerez, de így is remekül, karakteresen játszott. Lucasszal a mélységet, Jesével a sebességet szerettük volna fokozni.”
Cristiano Ronaldo:
A probléma – sérülések, hiányzók: "Zavar, hogy azt mondják, Cristiano teljesítménye csökkent, s ezért romlott le a Real Madridé is. Ha mindenki ugyanazon a szinten lenne, mint én, elsők lennénk a ligában. A kérdéseik folytán mindig azt érzem itt Spanyolországban, hogy én vagyok pocsék. A számok nem hazudnak, a statisztikák nem tévednek, ez ilyen egyszerű. Nem tudom, hogy a kezdeti gyenge felkészülés-e az oka, de rengeteg a sérülés nálunk, ami megpecsételi a sorsunkat. Nem akarok senkit alábecsülni, egy társamat sem, de amikor a legjobbak hiányoznak, pl. Bale, Benzema… Szeretek Karimmal játszani, és ha ő nincs, sokkal nehezebb minden. Ugyanez a helyzet Marcelóval és Bale-lel is. Danilo ma a legjobb volt a pályán, de a teljes idényen keresztül már bonyolult a helyzet. Nem mondom, hogy Jesé, Lucas vagy Kovacic nem jók, de… Egy sorozat megnyeréséhez a legjobbakra van szükség. Nálunk most épp ők a sérültek. Ez egy tény, a valóság, s ezzel nem becsmérlem azokat, akik játszottak. Ha nem léphetnek pályára a legjobbak, nem nyersz. Bale sérült. Pepe is, Karim sem száz százalékos. Marcelo sérült. Nem könnyű egy bajnokságban nyerni úgy, hogy nem állnak rendelkezésre a legjobbak, s úgy hiszem, ez az idei legnagyobb problémánk. Sokszor előfordult, szerintem ha Neymar, Suárez, Messi ennyiszer lesérült volna, nem lennének most ott, ahol. Talán igen, de nem hiszem. Nem akarok mindent ezzel magyarázni, de tényleg nehéz a legjobb játékosaid nélkül elérni valamit."
Barcelona: "Ez egy hosszú sorozat, ahhoz, hogy nyerj, a legjobbnak kell lenned. 12 pontra vannak, nyilvánvalóan jobban tették a dolgukat, mint mi."
Zidane: "Nem játszhatott, de ettől még zseniális munkát végzett. Optimista, nyugodt, jót tesz a csapatnak. Szeretném, ha kapna időt, örülök, hogy vele dolgozhatok együtt."
Vereség: "Több lehetőségünk volt, megérdemeltük volna a győzelmet, de ilyen a futball. A bajnokság eddig is nehéz ügy volt, most még inkább az lett."
Gyenge játék: "Nem így látom. Ha mindezt úgy értjük, hogy lélekben nem voltunk eléggé felkészülve, akkor egyetértek. 9 pontos hátrányban, nyomás alatt nem könnyű. Ha a BL-t nézzük, ott jobban szerepelt a csapat. Így működik a tudatalatti, más egy Bajnokok Ligájában, és más egy olyan bajnokságban, amit már elszúrtunk."
BL: "Reménykedem abban, hogy nyerhetünk, ugyanúgy tiszta lappal indulunk érte, mint mások."
Ronaldo később a Marcának pontosította korábbi kijelentését: "Amikor azt mondtam, hogy ha mindenki az én szintemen lenne, elsők lennénk, a fizikai állapotra gondoltam, s nem a játéktudásra. Nem vagyok jobb egyetlen társamnál sem."
Sergio Ramos:
Ronaldo nyilatkozatáról: "Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz. Én mindenkire büszke vagyok a csapatból, s biztos vagyok benne, hogy ezzel Cris is így van. Kapitányként csak ennyit mondhatok. Jól ismerem Crist, talán rosszul fejezte ki magát. Ha tényleg azt gondolná, ahogyan most sokan értették a szavait, zárt ajtók mögött mondta volna, és nem így. Cris a sérülésekről beszélt, Karimról és Bale-ről, akik normál helyzetben a kezdőcsapatban vannak, de most sérülésekkel bajlódnak. Büszkék vagyunk a fiatal játékosokra, akik küzdenek a lehetőségért, mint Lucas vagy Jesé. Jól ismerem Ronaldót, sosem hallottam még tőle ilyesmit, rosszul fejezte ki magát, ma vagy holnap, de meg fogja magyarázni, hogyan értette."
Sérülések: "Amikor nem jönnek az eredmények, mindig több a negatív vélemény és a magyarázkodás. Nem akarok ebbe belemenni. Ha rosszul megy a sorunk, tanulni kell belőle, rossz érzés elveszteni egy derbit, a bajnokság megnyerése már lehetetlen, de vannak még meccsek, ott a BL is. A bajnokságban meg kell őriznünk a szintünket, amennyire csak lehet, koncentrálnunk kell."
Keylor Navas, a Real Madrid legtöbbet fejlődő játékosa
Szerda este az Olimpicóban 0-0-t és 54 eltelt percet mutatott az eredményjelző, amikor a római jobhátvéd, Florenzi egy, az egész pályán átívelő hosszú indítást küldött El Shaarawy irányába. Az egyiptomi-olasz szélső jól vette át a labdát, kellően szűken ahhoz, hogy Carvajalt is mindjárt maga mögé utasítsa, így hatalmas gólhelyzetbe került.
Legalábbis látszólag.
Amint El Shaarawy hozzáért a labdához, Keylor Navas szokásos meggyőződésével kirobbant a kapujából. A támadó már készen állt a következő mozdulatra – Navas viszont egész egyszerűen lelopta a lábáról a játékszert. A Costa Rica-i kapus ismét éber volt. Fürge és hatékony. Mint mindig.
Két perccel és 20 másodperccel később a túloldalon: Cristiano Ronaldo megzörgeti a hálót. Még szép.
Navas teljesítménye újra emlékeztethetett bennünket arra, milyen fordulatosan alakult az ő sorsa a szezon elején. A hétvégén, a Bilbao ellen, 3-1-es állásnál tört ki a gólvonalról, hogy megakadályozza Adurizt a szépítésben, miután Kroos eladta a labdát. A hasonló helyzetekben bemutatott gyorsasága megdöbbentő, mint ahogy a reflexeit megcsillogtató védései is azok. Mindezekből Gyűrűk ura trilógia hosszúságú összeállítás készülhetne.
A tavalyi szezont csaknem teljes egészében a kispadon töltötte. Ekkor elhatározta, hogy átírja a dolgok menetét – idén már látványosan a csapat egyik legjobbja hétről hétre. Nem kétséges, hogy a jelenlegi keretben ő produkálta a legnagyobb áttörést.
Most ugyan már abszurdnak hat, amit írok: de az idény kezdetén komoly kétségek merültek fel Keylor Navas kapcsán. Minden készen állt, hogy egy új érkező, David de Gea vegye át Iker Casillas gazdátlanul hagyott örökét. Egyesek még abban sem voltak biztosak, hogy házon belül sincs jobb megoldás Navasnál.
Amikor Casillas elhagyta a csapatot, az általános vélekedés úgy szólt, hogy stílusváltoztatásra van szükség a csapat kapujában, és a saját nevelésű legendához hasonlóan alacsony, gyors, ruganyos Navas helyett egy magasabb, erősebb, a levegőben magabiztosabb kapus kell a Real Madridnak.
Kiko Casilla megfelelt a leírásnak.
„Casilla jobb benyomást tett a szurkolókra, mint Navas” – állt az AS hasábjain a felkészülési időszak vége felé közeledve, július végén.
De ez nem csak holmi stílusról szól.
Egy közelről végignézett szezon után Navas valamiképp egy harmatosabb játékosnak festett, mint aki egy évvel korábban, egy lenyűgöző levantés időszak és egy varázslatos világbajnokság után megérkezett Madridba. Nem kapott túl sok lehetőséget Ancelottitól, de amikor mégis pályára léphetett, nem volt igazán meggyőző. Kevés jóval kecsegtetett a madridi karrierje, amely elsüllyedni látszott.
Pontosan egy hónappal azt követően, hogy az AS Casillát nevezte ki elsőszámú kapusnak, Keylor Navas tizenegyest védett a Betis ellen. Két héttel később káprázatos védést mutatott be az Espanyol otthonában, amivel megőrizte csapata előnyét.
Ezután ő szállította a három pontot a Granada ellen, a következő hétvégén újabb büntetőt fogott, méghozzá a madridi derbin, majd a Levante ellen mentette meg a pontvesztéstől a királyiakat. A Celta Vigóval szembeni idegenbeli meccsen nyújtott teljesítményére alig lehetett megtalálni a jelzőket. „Három vagy négy olyan védése volt, amit elképzelni sem tudok, hogyan hozott össze…” – nyilatkozta elkeseredetten Nolito.
Folytathatnánk a felsorolást, volna még mit felidézni. A Real Madridnál Navas lett A Téma. Megkérdőjelezhetetlen javulást mutatott be.
Vagy mégiscsak lehet ezzel vitatkozni?
A 2013/14-es szezonban a spanyol liga legkiemelkedőbb teljesítményei közt volt az övé, még az évről évre a kiesés ellen küzdő Levantéban is. A nyári világbajnokságon stabilitásával a negyeddöntőig vezette Costa Rica válogatottját.
Egyszerűen megfeledkeztünk volna a világ egyik legjobb kapusáról?
Akárhogy is, valamiben mégiscsak különbözik a Levantéban és a Real Madridban látott Navas. Nem, mintha a legkevésbé is lebecsülhető volna a hozzájárulása az idei szezon eredményeihez – de az út, amit bejárt, ahogyan átverekedte magát a nehézségeken és a mellőzöttségen, páratlan, utánozhatatlan.
Gareth Bale lehetne Navas kihívója abban a tekintetben, hogy ki ment keresztül a legjelentősebb fejlődésen idén, netán Benzema, Casemiro vagy Carvajal, azonban egyikük felemelkedése sem fogható ahhoz, amit a 29 éves hálóőr produkált.
Keylor Navas a Real Madrid egyik főszereplőjévé lépett elő. A Roma ellen bebizonyosodott: továbbra is ő lesz a kritikus pillanatok központi figurája.
Történik mindez egy olyan nyár után, amely során nem volt valószínűsíthető a kezdőtagsága.
Hét felhívás, aminek el kell hangzania az öltözőben Zidane szájából
1. "Bármennyire is jó csapat vagyunk, bármilyen sok is bennünk a potenciál, jelenlegi helyzetünkben nem engedhetjük meg magunknak, hogy kis arányú vezetésnél egyetlen gólhelyzetünkkel is úgy bánjunk, mintha jöhetne még akár egy is – ha addig futószalagon gyártottuk őket, akkor sem! Az utóbbi időkben a csapat kénytelen volt megtanulni a kesergő közönség kedvéért kivégezni egy-egy ellenfelet, az első perctől az utolsóig kizárólag a gólszerzésre koncentrálva, maximális hőfokon, alább nem hagyó lendülettel és lelkesedéssel. Nos, ezek után itt az idő megtanulnunk élni a kevesebb lehetőség mindegyikével: hiába érezzük magunkat épp nyeregben, hiába van hátra sok idő a lefújásig, a Betis és a Granada is bebizonyította, hogy bármelyik ziccer lehet az utolsó, egy meccs pedig bármikor vehet váratlan fordulatot. Koncentráció és kíméletlenség."
2. "Egyenként készüljetek fel a megmentő szerepére! Nem sok csapat létezik, amely egyénileg hasonló kaliberű volna, mint a mienk, így akárkivel is kerülünk össze, nagy az esély rá, hogy valaki felülemelkedik az esetlegesen eredménytelen csapatjáték okozta görcsön, és egyedül jelent különbséget. Erre ráadásul többetek is képes, ki-ki egy meglepő passzal, egy cselsorozattal, egy jól középre tekert szabadrúgással vagy épp egy remekül eltalált távoli lövéssel. Mindehhez azonban az kell, hogy kritikus helyzetben mindannyitok készen álljon: azon az estén éppen ő lehet a hős, ő lesz az, aki egy apró plusszal a magunk javára fordítja a mérkőzést. Nem Modric közületek az egyetlen megmentő!"
3. "Ebben a szezonban a szélsővédőink főszereplésével többet használjuk a széleket, és többet próbálkozunk beadásokkal, mint valaha. Jó látni, hogy egyre kevesebb az átgondolatlanul középre ívelt labda – amik gyakrabban a balszélről érkeznek, de legfőképpen Danilótól, ha a pályán van –, és hogy ezeket igyekszünk erős, lapos centerezésekre váltani. Nagy részük azonban még mindig pontatlan, ám a Granada elleni első gólunk éppen abból született, hogy Carvajal a végsőkig lopta a távolságot a kapu felé, és csak akkor passzolta be, mire Benzema kellő területet harcolt ki magának. A szélről belőtt labdák az egyik legnagyobb fegyverünk – ha tudatosan használjuk ki ezt, nem pedig vészmegoldásként választjuk őket, és csiszolunk a lapos beadások pontosságán, még több gólhelyzetet dolgozhatunk ki."
4. (Cristiano Ronaldóhoz)
"Jesé beállása után azt szeretném, ha átkerülnél a jobboldalra, alapesetben pedig ő indulna a balról. Ez sokat számíthat, hisz a te játékod statikus, és miközben gólra vadászol, a szél területeit már kevésbé tudod jól kihasználni, az pedig lényegében mindegy, hogy melyik oldalról játszol a kapu közvetlen közelében. Ellenben Jesé mozgásra, gyorsaságra épülő futballja nagyságrendekkel hasznosabb és hatékonyabb a balszélen, mint a számára valójában kényelmetlen „jobboson”, ahol sok erénye elvész, mindez bármikor percek alatt bebizonyosodik."
5. (Újra csak Cristiano Ronaldóhoz)
"Ha rám sem hallgatsz, és én sem tudom elmagyarázni neked, mennyire fontos, hogy ha kisodródott helyzetben vagy, és van lemaradó társ, lövés helyett visszagurítsd neki a labdát, ami ráadásul a bal lábadon van, akkor senki."
6. (Varane-hoz)
"Ramosszal együtt továbbra sem léptek be elégszer a támadásokba, de ami még fontosabb, hogy túlságosan kicsi területet játszotok be, ráadásul Kroos nagyon mélyen, gyakran szinte mellettetek játszik, így előrefelé sokszor lényegében Modric az egyetlen alternatíva. Lassú a labdakihozatal, kissé el vagytok szigetelve. Azt hiszem, a tőled megszokottnál sokkal több bizonytalankodást, eladott labdát is ez okozhatja. Megtaláljuk a megoldást."
7. "Az ultrák kitiltása és a sok „bámészkodó” turistadrukker miatt a Bernabéuban sem vagyunk hozzászokva a vad hangulathoz, ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy idegenben az ellenséges környezet képes megbénítani bennünket. Megnyert meccsek csúszhatnak ki a kezünkből. Ha eleve harciasabban állunk hozzá az ilyen mérkőzésekhez, és sikerül nekünk is némi energiát merítenünk az atmoszférából, az nagyban javíthatna az idegenbeli mérlegünkön – és főleg játékunkon."
Dybala, a következő “nagy szám”
A szív diadala; távol a balhéktól
Tisztességes, jómódú gyerekkora volt, szerető, támogató család vette körül. Édesapját korán elvesztette, aki minden meccsét árgus szemmel figyelte, utána pedig minden egyes rossz megmozdulását alaposan számon kérte rajta. Édesanyja, testvérei és nem utolsó sorban az álmai azonban átsegítették a nehézségeken, most pedig már saját lelkiismeretében viszi tovább a papa varázzsal ható lelkesítését, tanácsait, dorgáló szavait. Apai ágon lengyel felmenőkkel rendelkezik, nagyapja a második világháború idején vándorolt ki Argentínába. Testvéreivel napi szintű téma a lengyel származásra való büszkeség, sok az anekdota, s mindez tovább ápolja az apa és a nagyapa emlékét, összetartja a családot. Dybala odaadó profizmusa, játékhoz való hozzáállása hűen tükrözi ezt a jóravaló, becsületes légkört, amiben felnőtt, és amit magában hordoz. Nehéz elképzelni őt a bulvárlapok címlapjain intenzív éjszakai élet, drogbalhék és gyorshajtások apropóján. Egy igazi jófiúról beszélünk, aki minden csínytevését és pimaszságát a pályán veti be. Koncentrált, szívből jövő játéka, elsöprő profizmusa kikövezett úttal kecsegtet a legnagyobb egyéni elismerések felé.
Mozgásban; a pálya minden egyes szegletének meghódítása
A totális futballista valódi mintapéldánya: színes, sokoldalú játékstílust képvisel, sok mozgással, feltűnve a középpálya és a támadószekció minden pontján. Élvezi, ha apró helyeken száguldozhat a védők között. Vékonyka testalkatát tiszteletre méltó agilitással kompenzálja – addig biztosan nem esik el, amíg képes talpon maradni. Megszégyenítő módon rázza le magáról a jóval testesebb ellenfeleket, akik mezébe kapaszkodva sem bírnak vele. Rengeteg labda nélküli mozgásával, számon tarthatatlan helyváltoztatásaival, lekövethetetlen indulócseleivel összekuszálja, kizökkenti és lefárasztja a védőit, több helyet és több lehetőséget kínálva ezzel a társaknak is.
Különleges stílus: sebesség, technika, kulcspasszok, góllövés, csapatjáték
Dybala stílusa egészen egyedi, ez alapján nem is igazán lehetne másik játékoshoz hasonlítani. Eleve nem mindennapi erősségeit – kivételes futósebesség labdával és labda nélkül is, kifogásolhatatlan technikai képzettség, halálos rúgótechnika, kifogyhatatlan ötlettár és kreativitás, gólérzékenység – különleges módon kamatoztatja, egyszer közvetlenül a kaput támadva, máskor mélyen visszalépve, hátrébbról segítve az építkezést. Egyesíti az előkészítő és a góllövő szerepét. Kihasználja megdöbbentő energikusságát, amikor a rátapadó védőkkel harcol a rá felpasszolt labda megtartásáért és megjátszásáért. Szeret felérni a befejezésekhez. Jól mozog be a résekbe, és maga is szenzációs ütempasszokkal, hosszú indításokkal szolgálja ki a többieket. Szintén nagy erénye, hogy gyakorta teremt kiszámíthatatlan, meglepő játékszituációkat egy-egy passzal vagy csellel – ezzel különösen élénkítőleg hat csapata támadójátékára, ha abból hiányzik a fantázia a gólhoz. Művészi alkotásnak is beillő, szűk labdaátvételei, dinamikus indulósebessége értékes létszámfölényes támadásokat eredményeznek a betömörülő ellenfelekkel szemben. Ragyogó a rövid passzos, gördülékeny játékban, nagyszerűen aknázza ki a kis területeket, de távolról is mindig életveszélyes.
Látvány és inspiráció
Az artisták kiveszőben levő fajtájához tartozik, azon játékosok közé, akikért megéri kimenni a mérkőzésre vagy leülni a tévé elé. A világ legnépszerűbb csapatainak szereplését százmilliók figyelik hétről-hétre, ám a teljes pompához mégsem elég a márkanév vonzereje – a világnak egyenesen egy szórakoztató show-t kell látnia, amelynek a család laikus tagjait is illik lázba hoznia, ha azoknak néhány percre véletlenül a képernyőn ragad a szemük a háttérben történő főzőcskézés vagy beszélgetés közben. Dybala ennek a követelménynek is vastagon megfelel. Ráadásul hány millió gyerek fogja majd még világszerte az ő hatására csillogó szemekkel kézbe venni a focilabdát!
Dél-Amerika meghódítása
A világ labdarúgását változatlanul két kontinens, Európa és Dél-Amerika uralja, már ami a ligák, válogatottak és játékosok minőségét, valamint a világbajnoki címek és a futballszeretők számát illeti, így hát nem meglepő, ha egy gigaklub ezeknek a földrészeknek a piacára szeretne mélyrehatóbban is betörni, s ott a nemzeti riválisokkal háborút folytatni. A Barcelona a jelenlegi támadótriójának (Messi-Neymar-Suárez) köszönhetően sosem látott népszerűségre tett szert a latin-amerikai térségben, amelyet Madridban a vb-kedvenc James Rodríguez leigazolásával csak némileg sikerült csillapítani. A következő évek meghatározó dél-amerikai játékosának megkaparintásával azonban hosszabb távon is bebiztosíthatná magát Florentino Pérez, annál is inkább, hiszen az Argentínában sokak által katalánnak tekintett, ezért a nagyságához mérten honfitársai körében kifejezetten megosztónak számító Lionel Messi mellett egy valódi nemzeti hősre van kiéhezve az argentin nép, a világ egyik leghatalmasabb futballnemzete. Dybala lehet az.
A klub nem posztra igazol
Pérez elnöksége(i) óta nem újdonság a Real Madrid híveinek, hogy a klub a legritkább esetekben vásárol hiányposztra érkező labdarúgót, ha az történetesen nem egy kiváló üzleti lehetőségeket magában rejtő világsztár. A legjobb példa erre David Beckham, aki magas vételárán túl a sportág egyik reklámarcának számított, a klubnak hozott marketingbevételeivel pedig rekordsebességgel törlesztette vissza az érte kifizetett pénzt. Ezek után ugyan már mit számít, hogy hasznát veszi-e a csapat a zöld gyepen, nemde? Azóta ugyan az elnök úr átigazolási politikája sokat tisztult, ám a koncepció húzóereje továbbra is az, hogy minden nyáron költözzön egy nagy név, egy igazi világsztár a Bernabéuba – hogy az illető maradéktalanul beleillik-e a csapat gépezetébe, az csak másodlagos. Nos, ha valakiért érdemes lehet némileg átrendezni a formációt, az éppen Dybala, aki már most, 22 évesen is vitathatatlanul kiemelkedő kincs a világ élfutballjának támadói között.
Érdemes helyet szorítani neki
Létezhet az a játékrendszer, amelyben Jamesszel, sőt adott esetben akár Iscóval is szépen megfér egyszerre a pályán. A Juventusban Allegri mester megtalálta neki azt a pozíciót és szerepkört, amelyben, úgy tűnik, a legkényelmesebben érzi magát, és amelyben a legtöbbet hozhatja ki magából: a Zebráknál egy 3-5-1-1-es alapfelállásban öt védekező feladatokkal is megbízott középpályás közrefogásában abszolút szabad kezet kap, így kedvére varázsolhat egy klasszikus befejező csatár mögött. Mint írtam, a támadóharmad legkülönbözőbb pontjain tűnik fel, a pálya középső területein és a két szélről indulva egyaránt. Egy ilyen játékos helyének a megtalálása inkább kellemes gond, mintsem felkavaró, márpedig Dybala dolgainak jelenlegi állása alapján bátran állítom: érdemes lehet az előttünk álló évek Real Madridját köré építeni. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan játékos van, aki valódi erősítést jelentene a blancók támadóalakzatának, legtöbbjük megszerzése viszont lehetetlen feladat, vagy éppen már nincs a legjobb korban. Dybala számára a következő lépcsőfok a két spanyol nagy egyike lehet, ahol sok-sok év (és munka) áll majd még előtte, hogy bebizonyítsa: ő a következő „nagy szám”.