Bale: Jó egy olyan helyen lenni, ahol értékelnek és támogatnak
„Úgy vélem, mindenki tudja, hogy mennyire szeretek a válogatottal lenni. Jó újra egy olyan helyre érkezni, ahol egy kicsit jobban értékelnek és támogatnak a szurkolók, a körülményektől függetlenül.”
„Ha érkeznek lehetőségek a Premier League-ből, akkor át fogjuk tekinteni azokat. Meglátjuk, hogy mi fog történni, hiszen még nagyon sok idő van hátra az átigazolási szezonból. Az idő ad majd választ a kérdésekre, de úgy gondolom, hogy a döntés legfőképp a Real Madrid kezében van.”
Gareth Bale says he would consider a return to the Premier League if Real Madrid finally let him leave the club.
— Sky Sports (@SkySports) September 2, 2020
„Tavaly távozni szerettem volna, de az utolsó pillanatokban a klub meggátolta a transzfert. Egy olyan projektről volt szó, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, de végül nem valósult meg. Voltak más lehetőségek is, de a klub vagy nem engedett távozni, vagy valami mást csinált. Minden a klub kezében van.”
„Játszani akarok, még mindig motivált vagyok, úgyhogy tényleg úgy gondolom, hogy a klubomon múlik minden. Ők irányítanak mindent. Szerződésem van, csak annyit tudok csinálni, hogy teszem a dolgom, aztán remélhetőleg történik valami.”
„Még csak 31 éves vagyok, de jó állapotnak örvendek, úgy érzem, még sokat tudok adni a csapatnak. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Minden a klub kezében van, de őszintén szólva, nagyon megnehezítik a dolgokat.”
Figo: Iker boldog, és én is az vagyok, hiszen hazatér
Már ez a második olyan év, hogy nincs spanyol csapat a Bajnokok Ligája döntőjében. Nem jó hír ez a LaLiga Santander számára, ugye?
Ez a világ legfontosabb sorozata. A spanyol futball hosszú éveken át fontos szerepet játszott a Bajnokok Ligájában, dominált is, de most nincsenek ott a spanyol csapatok. Ez is jól mutatja, hogy mennyire nehéz ez a sorozat, illetve hogy mekkora minőség rejlik benne. Ennek is különböző ciklusai vannak. Azok a csapatok jutnak döntőbe, akik ezt megérdemlik a mérkőzéseken nyújtott teljesítményüknek hála.
Mit éreztél a Bayern 8-2-es győzelme alkalmával?
A 8-2-nél? Semmi különlegeset.
Nem gondolod, hogy a futball változik? A Red Bull Leipzig, valamint a Lyon is elődöntőbe jutott, pedig alacsonyabban jegyzett csapatok.
A labdarúgás fejlődik. Változik, de nemcsak a fizikum terén, hanem minden más téren, például technológiában is. Ezt észre lehet venni a meccseken is. Manapság már szükség van a testre, az erőre, valamint a technikára is – pontosan úgy, ahogy a minket körülvevő világban is.
Rosszul csináltak valamit a spanyol klubok?
Nem hinném. A dolgok nem úgy mentek az elmúlt években, ahogy azt tervezték, de itt óriási klubokról beszélünk. A Real Madrid és a Barcelona a világ legjobbjai között vannak, és vissza fognak térni a Bajnokok Ligája döntőjébe is.
Lionel Messi jövője kérdéses a Barcelonánál. Olyasvalaminek a kezdetét látjuk, mint ami veled is történt egykor?
Nincs két egyforma sztori, ahogy két egyforma pillanat sem. A körülmények különböznek. Ami velem történt, annak semmi köze ahhoz, ami most Messivel történik.
Szerinted elhagyja a Barcelonát?
Én úgy gondolom, hogy nem. Legalábbis nem ebben az idényben. Egy dolgot tudok biztosan: ha valaki távozni szeretne, akkor előbb utóbb távozni is fog. Nincs más út. Ez egy személyes döntés, de nem tudom, hogy ő maga mit gondol. Ennek ellenére nem hinném, hogy most fog távozni. Nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi körülmények nem nevezhetők normálisnak. Senki sem fogja kifizetni a kivásárlási árát, ez teljesen biztos.
Ez a pénzről szólna?
Egyedi időket élünk. Nem hiszem, hogy a jelenlegi a legjobb pillanat arra, hogy egy ilyen mértékű transzfert tervezz. Minden megváltozott, a tervek is.
Te végül a Real Madridnál kötöttél ki.
Úgy vélem, közel lehetetlen, hogy az ő esetében hasonló történjen.
Nem tudtad magad elképzelni egy tisztogatást végző, megújuló Barcelonában.
Teljesen normális, hogy egy ilyen vereség után az emberek elkezdenek különböző dolgokról beszélni. Ilyenkor természetesen szükség van a tisztogatásra… de ahogy telnek a napok, rájössz, hogy ez nem így megy. Nyugodtnak kell maradnod, elemezned kell a helyzetet. Most nagyon nehéz pillanatokat él a klub, de a gazdasági realitástól nem tudnak elrugaszkodni.
A Real Madridnál nem lesznek igazolások a nyáron.
Ez is egy példa arra, amit az előbb mondtam. A piac nem nagyon fog pezsegni. A klubok nem hagyhatják figyelmen kívül azt, ami a világban történik. Sok minden megváltozott. Csökkentek a bevételek, a bérek… reálisnak kell lennünk. A Real Madridnak jó, versenyképes kerete van, ezt bizonyították a bajnokság megnyerésével is.
Szóval a Real Madrid számára az a következő lépés, hogy újra a Bajnokok Ligájáért száll harcba?
Szerencsére nem én vagyok az edző. Nem tudom, hogy Zidane mi miatt aggódik, de valószínű, hogy a gondolatai olyan dolgok körül forognak, mint bármely más edző gondolatai. Biztos vagyok benne, hogy tudja, mit kell tennie és ehhez mire van szüksége, de nem szabad elfelejteni a körülményeket. Úgy fogja pakolgatni a kirakós darabjait, hogy neki kényelmes legyen a végén.
Egy történelmi alak, Iker Casillas is visszatér a klubhoz…
Ez az otthona, a természetes helye. Ez a két fél közös döntése. A klub hívta őt, Iker pedig elfogadta a felkérést. Boldog, és én is nagyon az vagyok, hiszen Casillas hazatér.
James problémája nem a kivásárlási ára
Mind a Real Madrid, mind pedig James Rodríguez készen áll arra, hogy útjaik elváljanak egymástól, de van egy teljesen nyilvánvaló probléma, ami lényegesen megnehezíti a középpályás távozását.
A klub 25 millió euróban határozta meg a játékos kivásárlási árát, és még akár alkudozásba is hajlandóak lennének belemenni, ám a a kolumbiai középpályás töretlenül hisz abban, hogy nincs még egy olyan klub, amelyik eleget tudna tenni a fizetési igényeinek.
Az Arsenal, a Lazio, a Manchester United, valamint számos másik klub is érdeklődik a kolumbiai középpályás leigazolása iránt, de a koronavírus okozta krízis meglehetősen megrövidítette a klubok játékos-fizetésekre elkülönített összegét.
James jelenleg évi 8 millió eurót keres a Real Madridnál, ám hajlandó lenne némi fizetéscsökkentést is bevállalni, igaz, megfelezni azért nem szeretné ezt az összeget. Az eddigi ajánlattevők viszont nagyjából ekkora fizetést tudtak volna biztosítani számára. Ezeket az ajánlatokat Jorge Mendes, a játékos ügynöke rendre visszautasította.
Így hát hiába a teljesíthető és indokoltnak nevezhető 25 millió eurós vételár, amit a klub megszabott, a leendő ügylet útjában egy igen komoly akadály áll jelenleg.
Zidane-ról persze senki sem beszél…
Véget ért az idény, a fikció pedig újra a valóság fölött áll. A Sevilla megnyerheti az Európa-ligát, de egy dolgot nem szabad elfelejteni: jelenleg a Real Madrid Spanyolország egyetlen olyan csapata, amelyik nyert trófeát az idény során – ráadásul kettőt. Ennek ellenére Zinédine Zidane a háttérben ragadt, ignorálják a konfettiáradat alatt.
Mindeközben vannak edzők, akik lábujjhelyen járkálnak az általuk vétett hibák körül, kicsi katonáik pedig szorgosan védelmezik őket. Miért ne tennék, hiszen egy-egy korábbi edzői beszéd teljesen megbabonázta őket. Zidane nem beszél túl sokat, pláne nem spanyolul, ha pedig franciául szólal meg, akkor teljesen átnéznek rajta.
Zidane-t mindössze úgy emlegetik, hogy alig több, mint egy csapatösszeállító, vagy edző. Mindeközben Pep Guardiola maga a labdarúgás feltalálója, még úgy is, hogy rendre elbukik a legrangosabb európai kupasorozatban. Mindeközben Diego Simeone elbújhat az alázatos, önzetlen segítő maszkja mögé, úgy, hogy évente 22 millió eurót keres, valamint 127 millió eurót költ olyan játékosokra, akiket alig játszat.
Úgy gondolom, hogy Zidane, akiről senki sem beszél, azért elenged egy félmosolyt ezen cirkusz láttán. Két trófeát is szerzett a 2019/20-as idényben, bár úgy tűnik, hogy egyik sem számít, mert a spanyol futball csődöt mondott a Bajnokok Ligájában. Csak általánosságban: Zidane átlagosan 19 meccsenként szerez egy trófeát. Ő csak nyugodtan lélegzik, valamint várja az új idény kezdetét, tudván, hogy a kések újra és újra megtalálják majd a hátát néhány egyszerű döntetlen után.
Hivatalos közlemény: Alphonse Areola
A klub hivatalos közlemény formájában tudatja, hogy Alphonse Areola kölcsönszerződése a végéhez ért, a felek pedig nem kívánják azt meghosszabbítani.
A klub szeretné megköszönni Areola elkötelezett munkáját, professzionalizmusát, valamint példaértékű magatartását, amit a mögöttünk álló idényben tanúsított. A Real Madrid minden jót, valamint sok szerencsét kíván Areola életének következő szakaszához.
A klub szeretné megköszönni a PSG csapatának is a lehetőséget, hogy Alphonse Areola egy idényen át a spanyol fővárosban lehetett.
Casemiro: A mai napig izgulok, ha Zidane-nal beszélek
Azon a napon, amikor Carlinhos Casimiro megjelent a São Paulo csapatánál próbajátékon, az ott lévő edzők minden gyerektől megkérdezték, hogy milyen poszton játszanak, illetve milyen poszton szeretnének játszani. A kicsi Carlinhos 150 km távolságból, São José dos Campos városából érkezett a válogatóra, és a megjelent 300 gyerekből mindössze nagyjából 50-et válogathattak be. A szerencséseket. Casimiro csatárként játszott, ami meglehetősen népszerű poszt volt a válogatón. Így hát amikor megkérdezték, hogy milyen pozícióban játszik, egyszerűen hazudott – ezt kellett tennie. Egy ismerős, már-már angyali mosoly jelenik meg az arcán, amikor erre a pillanatra kell visszaemlékeznie, így két évtized távlatából.
Nagyjából 50-60 kéz lendült a magasban, de talán még több is, amikor a csatár posztot kérdezték, így Casemiro nem emelte fel a kezét – igen, Casemiro, a játékos neve és annak kiejtése akkor változott meg, amikor véletlenül elírták nevét egy mezén. Szóval nem emelte magasba a kezét, mert ennyi jelentkező között kevesebb esélye lett volna. A következő poszt a 10-es pozíciója volt, amit szintén nagyon kedvelt. Még több kéz emelkedett a magasba. Casemiro ismét nem jelentkezett. Aztán amikor a védekező középpályásokhoz értek, nagyjából 8 vagy 9 gyerek emelte csak magasba a kezét. Casemiro meglátta a lehetőséget, így ő is jelentkezett. „Én az vagyok!” – mondta.
Casemiro mindig is okos volt.
Bár nem így kezdte, de mióta elkezdett védekező középpályásként játszani, egyszerűen nem állt le. Ma már ő Casemiro, ő az a játékos, aki posztján talán a világ legjobbja jelen pillanatban. Ő az, akit az edzője nem pihentet, aki sosem része a rotációnak – elpusztíthatatlanság egy létező és folyamatos vicc az öltözőben –, és bizony az sem véletlen, hogy a mögöttünk hagyott idényben ő volt a La Liga legfontosabb játékosa. A brazil középpályás most éppen Manchesterbe tart, hogy kiharcolják a továbbjutást a Bajnokok Ligájában – szeretné megszerezni ötödik BL-trófeáját. A már említett, okos döntése jól jelzi, hogy megvan az a szerencsés képessége, amivel megérzi, hogy mikor és mit kell tennie.
„Gyerekkorom óta éreztem ezt, de azon a napon teljesen megbizonyosodtam róla.”
Gondolat, nem pedig a harc. Pedig utóbbiból is jut számára bőven. 180 cm-nél is magasabb, több mint 80 kg, és már nagyon sok ellenfél megtapasztalhatta a benne rejlő nyers erőt. „Szeretek gondolkodni. Nem a lábak, hanem az elme vezérli az embert. Erősnek, néha agresszívnek kell lenned, és én szeretem a kihívásokat, a fizikai kontaktot. Ennek ellenére mindig használnod kell az elmédet. Mindig hittem abban, hogy a kulcs a gondolkodásban rejlik: ezen múlik, hogy jobban helyezkedj, így láthatod csak előre azokat a mozgásokat, amik még meg sem történtek.”
Azon a napon látta, észrevette. Észre kellett vennie. Egyszer azt mondta Jorge Valdanónak, hogy minden egyes labdáért úgy harcol, mintha az egy tányérnyi étel lenne. Casemirót, valamint két testvérét édesanyja, Magda nevelte fel, aki takarítónőként dolgozott. Nagyon szegény körülmények között éltek, előfordult, hogy nem került elegendő mennyiségű étel az asztalra. Az otthonuk olyannyira szűkös volt, hogy Casemiro gyakran arra kényszerült, hogy a nagyszüleinél, vagy csapattársainál aludjon – hiszen csak így tudta magát megfelelően kipihenni a mérkőzések előtt. Visszaemlékszik arra, hogy Nilton Moreira, aki akkoriban vezette a klubot, kifizette Casemiro költségeit, amiket ő vagy a családja nem tudott fedezni – nagyjából 3 eurós költségekről beszélünk. Az is előfordult, hogy tőle kapott cipőt, vagy alkalomadtán ennivalót is. Éppen ezért a São Paulo csapatához való csatlakozási lehetőség számára nem csak a pályafutást jelentette, hanem annak az esélyét is, hogy végre normálisan táplálkozhat. „Igen, a futballal kiszakadhatsz ebből. A labdarúgás megadja a lehetőséget arra, hogy elérj valamit az életben.”
„Ez különösképp igaz, ha Brazíliáról beszélünk, ahol talán még több nehézség van az oktatásban és a kultúrában. Ugynakkor ez nemcsak Brazíliára jellemző.”
Casemiro nemrégiben látta Marcus Rashford kezdeményezését, és össze is kapcsolja a saját kötelezettségeivel, amelyek a spanyol gyerekek megmentését szolgálják. „Nagyon nagyra értékelem Marcust, nemcsak azért, mert kiváló labdarúgó, hanem azért is, ahogy kihasználja a helyzetét. Nagyon sok ember szenved, beteg, éhes, vagy nem engedheti meg magának, hogy ruhákat vásároljon. Ha tudatosan felhívjuk erre a figyelmet, az a helyes út.”
„Mindent az édesanyámnak, valamint a futballnak köszönhetek. Szerencsés voltam, hiszen a labdarúgásnak köszönhetően megtaláltam a saját utamat. A barátaim nem voltak ilyen szerencsések. Tudom, hogy mennyire nehéz volt minden, ezért csinálok mindent szívből, ezért adok bele mindenbe 200 százalékot.”
Bár könnyű ezt állítani, mégis érződik a hitelesség a szavaiban. Casemiro még a legprofibbak között is másnak tűnik. „Casemiro elvégzi azt a munkát, amit más nem” – mondta a Sevilla középpályása, Fernando az El País interjújában. Magasnyomású oxigénkamra, elektromos regeneráló készülék a lábakra, extrém önmegtartóztatás, reggeli tréningek a csapat edzései előtt… Rodrygo, az ifjú csapattárs elmondta, hogy Casemiro mindig dolgozik külön is az edzőteremben, ráadásul videoelemzéseket is néz, ezek alapján próbál meg rájönni arra, hogy mikor hozott rossz döntést, vagy miben kell még javulnia.
Rafa Benítez csak úgy jellemezte, mint egy „jó hallgatóságot”. Julen Lopetegui azt mondta, hogy Casemiro „öröm az edző számára, akinek kionthatatlan fejlődési és alkalmazkodási vágya van”. Ez valószínűleg abból ered, hogy Casemiro is tisztában van azzal, hogy ő nem egy egyedülálló virtuóz, tudja, hogy neki másokat kell „szolgálnia”. Saját feladatát úgy írja le, hogy a „szakadékok kitöltése, a társak segítése”. Ez manifesztálódik is a teljesítményében. Amikor megérkezett Madridba, nem tűnt ennyire jónak. Semmilyen szempontból sem.
„Imádok tanulni. Visszanézem a mérkőzéseket, a hibákat, elemzek. Imádom ezt csinálni. Az emberek azt mondják, hogy úgy gondolkodok, mint egy edző. Mindig megpróbálom olvasni a játékot, bele akarok látni az ellenfél játékosainak és edzőjének fejébe, szeretném tudni, hogy mit fognak csinálni. Sokszor a legkisebb részlet is képes mindent megváltoztatni. A Wyscout nevű platformot használom, és gyakorlatilag Kínától kezdve bármelyik ország futballját megnézem. A feleségemet idegesíti is, de ez a dolgom. Mindenre jut időm, de ez a munkám, és imádom. A futball az életem. Folyamatosan a futball körüli dolgokról kell gondolkodnom.”
Amikor azt kérdeztem tőle, hogy az elmúlt napokat a Manchester City mérkőzéseinek elemzésével töltötte-e, csak elmosolyodott, mintha valami igazán bugyuta dolgot kérdeztem volna. „Ember, már a bajnokság befejezése óta ezt csinálom. Nagyon-nagyon nehéz meccs lesz, de reménnyel telve érkezünk. Ez a mez megköveteli tőled a győzelmet minden egyes mérkőzésen – még a barátságos meccseken is.”
Tavaly nyáron Casemiro egy családi nyaralást mondott le – Disneylandbe utaztak volna, de az Atlético Madrid elleni 7-3-as vereséget követően úgy döntött, hamarabb elkezdi a felkészülést. Kötelességének érezte. Nem meglepő, hogy Lopetegui így nyilatkozott róla: „Imádják őt a védők”. Igazából mindenki imádja. Zidane egyszerűen alapvető emberként tekint rá.
Az a Zidane, akire Casemiro példaképként tekintett gyerekkorában. „Mai napig idegessé válok egy kicsit, amikor vele beszélek.” – mondja mosolyogva. „Mindig elmondom neki, hogy elképzelni sem tudja, mennyit jelentett ő számunkra, számomra.”
De elvett Brazíliától egy világbajnoki trófeát… Casemiro csak mosolyog ezen mondatom hallatán. „Igen, ezt is elmondtam neki: 1998-ban elvett tőlünk egy trófeát, de ez semmit sem változtatott meg. Most, hogy ismerem, el kell mondanom, hogy meg is érdemelte. Lenyűgöző… az az alázat, amivel megközelíti a futballt… Rengeteg törődést és szeretetet közvetít irányunkba.”
Ez az érzés pedig kölcsönös. Csak kevesen értékelik annyira Casemiro posztját, mint Zidane, aki testközelből élhette át a védekező középpályás szerepének fontosságát, hiszen Claude Makélélé klubszinten és a válogatottban is csapattársa volt. Zidane rögtön megértette, hogy a „Galaktikusok” összeomlása Makélélé távozásával kezdődött, és el is mondta, nagyon örül annak, hogy számára ott van Casemiro.
„Makélélé volt az egyik, aki feltalálta ezt a posztot. Ő, Mauro Silva, valamint Dunga egészen más szintet képviseltek. Gilberto Silvát is ide sorolnám. Volt egy időszak, amikor bizonyos csapatok két védekező középpályással álltak fel, manapság ez egyre inkább lecsökkent. Zidane egy igazi specialista: tisztában van minden egyes játékosa fontosságával. Makélélé viszont nem lett volna annyira fontos Zidane nélkül. Ugyanez igaz rám is: nem lennék ennyire fontos játékos Toni, Luka, Fede vagy Isco nélkül.”
Ahogy hallgatom beszélni, feltűnik, hogy mennyire csendes valójában. Gyengéd, már-már aranyos. Van is némi ellentmondás a személyiségében és a játékában. Minden egyes mérkőzés előtt azért imádkozik, hogy a két csapatból senki se sérüljön meg, mégis több szabálytalanságot követett el az előző idényben, mint bárki más a ligában. Nem tagadja, hogy az is a játék része, hogy keménynek kell lenni néha. Mégis van valami angyali a mosolyában, olyan, mintha némileg zárkózott is lenne. Nem keresi a feltűnést, nem akarja magára vonni a figyelmet. Ő egy csendes vezér, aki ránézésre sosem kezd el kiabálni.
„Nos, azért vannak olyan pillanatok, amikor kiabálok…” – mondja vigyorogva.
„Ilyen a személyiségem. Nagyon-nagyon nyugodt vagyok, még akkor is, ha a játékstílusom némileg agresszív. Ezt bárki láthatja. Ezeket az értékeket édesanyámtól örököltem: udvariasnak kell lennem, egyenlően kell kezelnem mindenkit. Ezt az értéket sosem veszítheted el. Nem kell kiabálnod ahhoz, hogy vezér legyél, lehetsz csendes is. Az emberek talán azt gondolják, hogy nem beszélek sokat, de nagyon sokat kommunikálok a fiatal játékosokkal. Sokszor jobb négyszemközt beszélni, mintsem egy nagy csoport előtt. Ilyenkor jobban megérik az üzenetet, és ez számít igazán.”
Egy újabb klisé tört most össze. És még egy: nem akarja bizonygatni, hogy ő több, mint egy védekező középpályás. Pedig… igaz, hogy övé volt a legtöbb labdaszerzés a bajnokságban, de ő volt a negyedik legtöbbet passzoló játékos is, valamint öt találatot is jegyzett.
„Talán… de ez Zizou miatt van. Nagyon kitartó, állhatatos. Folyamatosan ismételgeti: ’Case, többre is képes vagy: érkezhetsz a második hullámban, képes vagy passzokkal tömni a társakat, ki tudod hozni tisztán is a labdát’. A most véget ért idényben talán több dolgot is csináltam, de tisztában vagyok a feladatommal: meg kell szereznem a labdát, valamint oda kell adnom a társaknak. Zizou viszont nem adja fel, folyamatosan beszél hozzám, többet követel. Mindig azt mondja: ’Nem kérek tőled olyat, amire nem vagy képes. Azt követelem tőled, amit meg is tudsz csinálni’. Nagyon bízik bennem.”
Casemiro nem mindig gondolta így. Az első Zidane-érában eljött az a nap is, amikor a játékos bekopogtatott az edző ajtaján. Nem nagyon játszott, és nem is értette, hogy miért. Zidane volt az, aki rá szavazott, aki mellette tette le a voksát, mégsem kerül be a csapatba. Megkérdezte hát edzőjét, hogy mit kell tennie. Kérte, hogy mondja el, mire van szükség, megtesz bármit. Zidane annyit mondott: „Türelem. Nemsokára játszani fogsz, és ha belelendülsz, le sem fogsz állni.” És pontosan ez is történt.
Varane: Sergio nélkül sem fog változni a játékstílusom
„Sergio Ramos egy nagyon fontos játékos. Ami engem illet, én is sokat beszélek a társakhoz a pályán, a játékstílusom pedig Sergio nélkül sem fog változni. Több vezérre is szükségünk van a pályán, de ez eddig is így volt. Mindannyian tisztában vagyunk Sergio szerepével és fontosságával, de nélküle is jó meccset kell játszanunk.”
„Úgy gondolom, hogy jó formában vagyunk. A bajnokság utolsó szakaszában volt egy nagyszerű sorozatunk, és végig keményen dolgoztunk. Most némileg másképp készültünk erre a BL-meccsre, mint a korábbiakra, hiszen sokkal több időnk volt. Ennek ellenére most is maximális koncentrációval tettük a dolgunkat.”
„Mindig azon dolgozunk, hogy fejlődjünk azokban az elemekben, amikben szükséges. Magabiztosan érkeztünk Manchesterbe, köszönhetően az előző mérkőzések eredményeinek, valamint a pihenésnek, de a realitás talaján kell maradnunk. Tudjuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, amin végig támadnunk kell.”
„Mindig hiszünk magunkban, szeretjük a kihívásokat, szeretünk a legjobbak ellen harcolni. Tudjuk, hogy gólt kell lőnünk, és azt is, hogy ez nem könnyű egy ilyen ellenféllel szemben, de hiszünk az esélyeinkben. Vannak olyan játékosaink elől, akik képesek betalálni, és minden csapattársunkban bízunk. Az ilyen mérkőzéseken a cserejátékosok is megteremthetik a különbséget. Amikor helyzetünk adódik, be kell találnunk.”
Zidane: Bale nem szeretett volna pályára lépni
„Próbálunk megfelelően készülni a mérkőzésre. Ez egy visszavágó, és tisztában vagyunk az első mérkőzés eredményével, hátrányból indulunk holnap. Éppen ezért próbálunk koncentrálni, hiszen holnap egy újabb döntő vár ránk. Meg fogunk próbálni egy nagyszerű teljesítményt lerakni az asztalra.”
„Nem tudom, hogy mi fog történni. Csak annyit mondhatok, hogy egy jó mérkőzés vár a szurkolókra, két kiváló csapat fogja összemérni az erejét, és ez a legfontosabb. Felkészültünk, úgy tekintünk a holnapi mérkőzésre, mint egy döntőre, hiszen tudatában vagyunk az előző eredménynek. Ha végig akarunk menni az úton, akkor még négy döntőt kell vívnunk.”
„Hazard a bajnokság végén nem érezte teljesen jól magát, de most már sokkal jobban van. Rengeteg időnk volt felkészülni a holnapi meccsre. Eden jól van, magabiztos. Igaz, hogy a sérülését követően elég hosszasan bajlódott a felépüléssel, az sem segítette a helyzetét, hogy háromnaponta kellett játszanunk. Most viszont jól van, nem fájdalmak közepette kell pályára lépnie.”
„Holnap kiderül, hogy mit fogunk tenni, hogy ki fog játszani. Ezek a dolgok az edzőre és a játékosokra tartoznak. A legfontosabb, hogy mindannyian jó formának örvendünk. Tíz napunk volt felkészülni.”
„Marcelo teljesen felépült, egészséges, ahogy a többiek is. Mindannyian készen állunk. Éppen ezért mindenkire szükségünk van. Most csak a holnapi meccs jár a fejünkben, minden energiánkat erre összpontosítjuk.”
„Sok dolgot állítanak Bale-lel kapcsolatban, de a valóság az, hogy az edző és a játékosok kölcsönösen tisztelik egymást. Csak annyit mondhatok, hogy Bale nem szeretett volna pályára lépni. Minden más köztünk marad. Korábban már elmagyaráztam ezt a helyzetet. Az egész mögött a játékos és az edző közötti megbeszélés rejtőzik, de erről nem fogok többet elárulni.”
San Iker visszavonul, de a legenda örök
Kedves Iker!
Az az igazság, hogy piszok nehéz a búcsú, még akkor is, ha ez már jó ideje a levegőben volt. Nehéz, mert bár te mindig is egy átlagos embernek, a te szavaiddal élve „csak egy móstolesi srácnak” tartottad magad, pedig közben a fél világ szentként tisztelt és imádott. Tudd, hogy nem véletlen.
Hatalmas utat jártál be attól a pillanattól kezdve, amikor az iskolában, mit sem sejtve majszoltad a szendvicsedet a két tanóra közötti szünetben, amikor beállított érted a Real Madrid különítménye. Ott, abban a pillanatban – és valójában már sokkal korábban – elindult valami. Valami egészen különleges. Olyasvalami, aminek egy, a futballberkeken belül csak fotelszurkolónak becézett átlagos ember az életében csak egyszer lehet tanúja. Egy példátlan, még az óriási Real Madrid felfoghatatlanul gazdag történelmében is egyedülálló pályafutásénak.
Igen, a tiéd ilyen volt. Emlékezetes, megragadó, tiszteletet teremtő. Ezt te érted el a földöntúli védéseidnek, és mindenekelőtt a személyiségednek is köszönhetően. Mert sosem akartál többnek tűnni, mint egy „móstolesi srác”. Ki ne emlékezne arra a mondatodra, amiben azt fejtegetted, hogy te nem egy jó kapusként, hanem sokkal inkább egy jó emberként szeretnél a köztudatban maradni. Úgy gondolom, végignézve azokat az üzeneteket, amiket ma a közösségi médiában kapsz, sikerült. És milyen jó érzés ma nosztalgiázni…
Jó érzés, mert egy egész generáció nőtt fel szájtátva a zseniálisabbnál zseniálisabb védéseidet látva. Egy generáció nőtt fel úgy, hogy a Real Madrid kezdőcsapatának névsora Iker Casillas nevével kezdődött. Mára viszont nemcsak ez a generáció, hanem a teljes futballvilág elismerően bólint, amikor valaki kiejti a száján az Iker Casillas nevet. A nevet, ami több mint két évtizeden át a megnyugvást, a magabiztosságot, a hűséget jelentette a Real Madrid háza táján.
Iker, őszinte leszek: én nem szeretnék arról beszélni, hogy miként távoztál a Real Madridtól, ehelyett csak nézek magam elé, és egymás után ugranak be a szebbnél szebb emlékek. Mert hát ki ne emlékezne arra a Leverkusen elleni döntőre? Kinek ne jutna eszébe az akkor viselt mezed, aminek az ujjait a saját kezeiddel vágtad le a pályára lépésed előtt, hiszen mindig is utáltad, ha hosszú ujjú trikóban kellett védened.
Ki tudná elfelejteni azt a liverpooli estét, amit a sajtó csak úgy emlegetett, hogy 10 bója, valamint IKER CASILLAS lépett pályára a Real Madrid mezében. Igen, így, nagybetűkkel. Zseniális voltál, a 0-4-es végeredmény ellenére is… Ahogy Mascherano rakétáját a felső lécre toltad… és mindennek már több mint egy évtizede.
De ki tudná elfelejteni a Sevilla elleni visszavetődésedet, igen, azt, aminél már a teljes Ramón Sánchez Pizjuán gólt kiáltott. És hát hogy merülhetne feledésbe az, hogy néhány évvel később ugyanezt megismételted, amikor ugyanott, ugyanúgy vetődtél bele egy lövésbe.
Hogy lehetne elfelejteni az Olaszország elleni büntetőpárbajt a 2008-as Európa-bajnokságról, ahol öreg cimboráddal, a téged mindig mélyen tisztelő Gigi Buffonnal kellett összemérnetek erőtöket. Elkalandozok, de muszáj megemlítenem, hogy mennyire szép és ritka rivalizálás a tiétek. Példátlan, ám kétségkívül olyan, ami széppé teszi ezt a sportot.
Aztán ott volt a 2010-es világbajnokság, valamint a Robben elleni, saját magad által szerencsésnek vélt védésed, amikor lábbal toltad ki a villámléptű holland lövését. A mennybe mentél, ráadásul azon a nyáron adtál a világnak még egy szívmelengető pillanatot, amikor élő adásban adtál csókot kedvesednek, aki történetesen éppen téged interjúztatott, a munkáját végezve.
2012-ben sem vallottál szégyent sportemberként, amikor te magad kérted a játékvezetőt, hogy ne alázza meg Olaszországot azzal, hogy sokat hosszabbít egy olyan mérkőzésen, amikor számukra épp elég probléma volt a kialakult végeredmény.
És pontosan az ilyen pillanatok tettek téged naggyá, ezek miatt emelkedtél a többiek fölé. Azért, mert te voltál az, aki szembe mert szállni a rendszerrel, és megpróbált ember maradni ahelyett, hogy elmerült volna a labdarúgás egyre inkább szennyeződő tengerében. Adtál valami olyat a futball világának, amit csak nagyon kevesen tudtak – viszont a ti nevetekre mindig emlékezni fognak.
Hogy tovább folytassam a sort, nem felejtem el azt a lisszaboni éjszakát sem, ahol bár hibáztál, a lefújást követően előtört belőled minden érzés. Csakúgy, mint az őrült 2006/07-es idény végén, amikor könnyekkel telt szemekkel üvöltötted a társaknak, hogy „Vamoooooos! Vamoooooos!” – már akkor is vezér voltál a pályán.
Sokakban az maradt meg, ahogy könnyes szemekkel, egyedül búcsúztál el imádott klubunktól utolsó madridi sajtótájékoztatódon. Bennem viszont ennél sokkal több. Emlékszem arra a Zaragoza elleni meccsre is a 2007/08-as idényből, amelyiken egyszerűen nem lehetett neked gólt lőni. Pedig próbálkoztak becsülettel, de te lehúztad a rolót.
És hát hogyan tudnám elfelejteni azt a madridi El Clásicót 2014-ből, amin zseniális vetődéssel toltad ki Mathieu lövését, én pedig önkívületi állapotban üvöltöttem a neved a Bernabéuban. Kiváltságosnak érzem magam, hogy láthattalak élőben is játszani.
Iker, őszintén köszönök neked minden pillanatot. Köszönök mindent, amit a madridizmusnak adtál.
25 év a Real Madridban.
725 mérkőzés a habfehér mezben.
19 begyűjtött trófea.
És a legenda, amit te írtál. Mert a fenti adatok csak számok, viszont a legendád az, ami miatt egyedülálló helyet foglal el a neved ennek a csodálatos klubnak a történelemkönyvében.
Mert lehet, Iker, hogy ma visszavonulsz, de amit építettél, az örökre fennmarad.
Köszönjük a megannyi emlékezetes védést, a sportemberi pillanatokat. Köszönünk mindent, Kapitány!
És hát mi mást is mondhatnék befejezésként: várunk vissza. Mert a Real Madridnak szüksége van arra az egyszerű, móstolesi srácra, akinek a szíve köztudottan habfehér.
Így építette fel Zidane Európa legjobb védelmét
Nem is olyan rég történt, hogy a két legenda váratlan távozását követően a Real Madrid két edzőt is „elfogyasztott” idény közben, így a teljes szezont három különböző tréner munkájával csinálták végig a játékosok. Abban az idényben a csapat már a legjobb 16 között kiesett a Bajnokok Ligájából, a bajnokságban pedig úgy lett harmadik, hogy mindössze 63 találatot sikerült csak összekaparnia. Zinédine Zidane az Ajax elleni BL-kizúgás után nem sokkal visszatért, majd rövid időn belül felépítette Európa egyik legfélelmetesebb csapatát.
Nem volt könnyű dolga… A Real Madrid még mindig szenved a gólszerzéssel, még mindig nem sikerült megtalálni azt az ékkövet a támadógépezetben, aki meg tudná reformálni a csapat támadásait. Eden Hazard nagy reményekkel érkezett, ám a szezon jelentős részét ki kellett hagynia a különböző sérülései miatt, és amikor épp bevethető is volt, akkor sem sikerült megütnie azt a szintet, amit korábban, a Chelsea csapatában hétről hétre mutatott.
Látva a támadógépezet ezen, nem elhanyagolható hiányosságát, Zinédine Zidane elkezdett a védekezésre koncentrálni és azon dolgozni, hogy a csapat a lehető legkevesebb gólt kapja. Az elképzelése működött. A Real Madrid úgy nyert bajnokságot, hogy 16-tal kevesebb találatot jegyzett, mint a második helyen végző Barcelona.
A 2017/18-as idényben a blancók 44 gólt kaptak (1,16-os meccsenkénti átlag), a 2018/19-es szezonban pedig 46 alkalommal halászta ki valamelyik habfehér mezes játékos a saját kapujából a labdát (1,21-es átlagot megütve). A most véget ért idényben viszont a csapat mindössze 21 gólt kapott 34 mérkőzésen, ami 0,61-es meccsenkénti átlagot jelent, ráadásul az xGA (expected goals against) mutatója (25,3) az európai topligák csapatai közül a legalacsonyabb volt.
Az elmúlt 32 évben egyszer sem sikerült ilyen jó mutatókat produkálni a védekezés terén. De vajon mi inspirálta ezt a védekezésbeli revolúciót? Mi sarkallta erre az óvatos megközelítésre ezt a támadóóriást? Vessünk egy közelebbi pillantást a részletekre!
Személyi változások
Vinícius Jr. vs. Cristiano Ronaldo
A lehető legkiemelkedőbb változás az első Zidane-érához képest az, hogy Cristiano Ronaldo elhagyta a Real Madridot. Ez a tény döntő fontossággal bírt a támadószekció átalakulását tekintve, viszont legalább ekkora súllyal volt hatása arra is, hogy sikerüljön stabilabbá, kiegyensúlyozottabbá tenni a csapat védekezését.
Ahogy a fenti képen is látható, Vinícius védekező munkában messze túlteljesíti Cristiano Ronaldót (a mutatók 90 percre lebontott átlagokként értendők). A portugál az idei szezonban ráadásul még kevesebbet tett a csapat szintű védekezéshez, hiszen Maurizio Sarri irányítása alatt egyáltalán nincsenek defenzív feladatai.
Ronaldo és Marcelo folyamatosan törtek előre a Real Madrid bal oldalán, így ez a szárny az akkori csapat egyik legnagyobb gyengepontja volt a védekezést tekintve – és ezt az ellenfelek is tudták. Viníciusban viszont van elég energia és vágy ahhoz, hogy vissza tudjon zárni, és segíteni tudja a védekezést.
Fede Valverde vs. Luka Modrić
Luka Modrić nagyszerűen szolgálja a Real Madridot 2012-es érkezése óta, de 34 esztendősen már nem bír ugyanakkora terhelést a pálya közepén, mint korábban. A középpálya megszilárdítása érdekében Zidane az ifjú Fede Valverdéhez fordult, aki képes volt megadni a csapatnak azt az energiát és dinamizmust középen, ami hiányzott tavaly, vagy az épp véget ért idény első mérkőzésein.
Modrić többször próbált nyomást gyakorolni az ellenfélre, viszont kevesebb alkalommal járt sikerrel, ha a 90 percre lebontott átlagokat vesszük figyelembe. Emellett a horvát játékost a mérkőzések utolsó szakaszára gyakran látványosan elfáradt. Éppen ezért döntött úgy Zidane, hogy a korábbi aranylabdás kevesebb percet kap a pályán, míg Fede Valverdéből gyakorlatilag stabil kezdőjátékost varázsolt. A számok pedig a franciát igazolták: a Real Madrid egyetlen olyan mérkőzésen sem veszített, melyen Fede a kezdőcsapat tagjaként lépett pályára.
Marcelo vs. Ferland Mendy
Ahogy azt már korábban is említettük, a Marcelo – Cristiano Ronaldo páros ellenállhatatlanul vette ki a részét a támadásokból, de ez egyben azt is jelentette, hogy a Real Madrid sebezhetővé vált a bal oldalon, amint labdát veszítettek a támadóharmadban. A csapat legnagyobb erőssége tehát egyben a legnagyobb sebezhetőségi faktor is volt.
Habár a képen látható statisztika nem világít rá pontosan Marcelo helyezkedési gyengeségeire, mégis jól ábrázolja, hogy Mendy mennyivel jobb az egy az egy elleni védekezésben, mint a legendás brazil. Mendy szinte minden mutatója jobb, mint a brazilé volt az előző idényben, főleg a labdaszerzések tekintetében.
Thibaut Courtois
Rettenetesen kezdte pályafutását a spanyol fővárosban, de sikerült változtatnia a dolgokon az idény kezdetét követően. AZ előző szezonban Courtois 36 gólt kapott, köztük olyanokat is, amiket bőven lehetett volna hárítani. A most véget ért idényben 180 fokos fordulatot vett, és átlagosan 3,7 góltól mentette meg meccsenként a Real Madridot. Szép statisztika.
Taktikai változások
Zidane legnagyobb erőssége, hogy ki tudja hozni a lehető legtöbbet a rendelkezésére álló keret játékosaiból. A 2019/20-as idényben hiányzott a csapatából az igazi góllövő, valamint az igazán veszélyes, gólérzékeny szélsők is, éppen ezért a védekezés megerősítésére fektette a hangsúlyt.
Jóllehet, nem találta fel semmi újat, mégis több olyan változást eszközölt, amik eredményesebbé tették a csapatot akkor, amikor védekezésből kellett támadásba átváltani.
A Mendy-hatás
A Real Madrid bal oldala időzített bombaként funkcionált a Marcelo – Cristiano Ronaldo duó idejében – mind a csapat, mind az ellenfél számára. A most véget ért idényben ez minden tekintetben megváltozott.
Igaz, hogy Marcelo nagyon szeret és tud is támadni, ám a labdaszerzésekben és a visszazárásokban már nem tud annyira remekelni. Ez óriási lehetőséget ad az ellenfelek kezébe, amit előszeretettel meg is próbáltak kihasználni. Hiszen ha a csapat labdát veszít az ellenfél térfelén, Marcelo gyakran az ellenfél tizenhatosától kezd visszafelé kocogni, ami egyben azt is eredményezi, hogy nem fog egyetlen embert sem az ellenfél támadása során, tehát a bal oldalon egy támadó mindenképp szabaddá válik.
A fent látható példában Marcelo Dani Rodríguezt próbálja fogni, de amint a brazil mögé játsszák a labdát, elveszíti a koncentrációját, majd elkezd hátrafelé kocogni. Casemiro megpróbál nyomást gyakorolni a labdás emberre, míg Aleix Febas őrizetlenül marad. Ante Budimir játékba hozza Rodríguezt, aki észreveszi Febast, és el is juttatja hozzá a játékszert. Lago Junior egyedül törhetett a kapu felé, majd megkapva a labdát Febastól, meg is szerezte a meccs egyetlen gólját.
Ha Marcelo nem téveszti szem elől Rodríguezt, Budimirnek sokkal kevesebb opciója lett volna, a Real Madridnak pedig esélye lett volna a labda visszaszerzésére.
Mindemellett ki kell emelni, hogy Mendy gyors, valamint rendkívül erős. A francia nagyon kevés alkalommal téveszti szem elől az őrizendő emberét, így kevesebb teret ad az ellenfél támadásainak.
A lenti képen már az látható, ahogy a Villarreal elleni mérkőzésen Mario Gaspar megpróbálja helyzetbe hozni Samuel Chukwuezét, ám Mendy a helyén van, aminek köszönhetően a passzból végül hazai bedobás lett.
Amikor Mendy a támadásokban is rész vesz, ő akkor is tisztában van a védekező kötelességeivel. A francia védő mindig egy lépéssel mások előtt jár (szó szerint), köszönhetően a lenyűgöző sebességének.
A lent látható példában Alberto Moreno próbálja meg Chukwueze irányába játszani a labdát az üres területre, de Mendy nagyon gyorsan reagál. Futóversenyben megveri ellenfelét, majd partvonalon kívülre rúgja a labdát.
Ezen változás eredménye, hogy a Real Madrid hátul erősebb, mint eddig bármikor, és ennek köszönhetően nagyon nehéz megverni a védekező harmadban a csapatot. Ugyanakkor ennek hátulütője, hogy az ellenfél térfelén például kevesebb passzra kerül sor, mint az elmúlt évek során. Ezt szemlélteti a lenti ábra is.
Hatékony letámadás
Az előző idényekben a Real Madrid előszeretettel támadott le magasan az ellenfél térfelén, ám gyakran kevés sikerrel. Mivel az ellenfelek könnyen átjátszották a letámadó madridiakat, nagy szakadékok keletkeztek a pályán a letámadó és a hátrébb helyezkedő játékosok között, így a Real Madrid sebezhetővé vált.
A most véget ért idényben Zidane ezt úgy próbálta meg megoldani, hogy hatékonyabbá tette a letámadásokat – nem magasan, hanem hatékonyan presszingelt csapata. A játékosok arra fókuszáltak, hogy vissza tudjanak rendeződni, ahelyett, hogy elkezdtek volna magasan letámadni. Megpróbálták kieszközölni, hogy az ellenfelek hosszú átadásokkal próbálkozzanak.
Ennek köszönhetően a 90 percre lebontott letámadások átlagos száma 38-ról 30,32-re csökkent, míg a hatékonyság 26 százalékról 29,8 százalékra emelkedett, ha az előző idényt vesszük alapul. Ez pedig kiváltképp jót tett a Real Madrid egyensúlyának.
Ez egyben azt is jelentette, hogy mélyebb zónákban próbált meg dominálni és labdát szerezni a csapat, és ez nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy mindössze 13 gólt kapott Zidane gárdája gyors letámadásokból, a tavalyi idényben begyűjtött 25, valamint az azt megelőzőben látott 33 helyett. Elég szembetűnő változás.
Intenzitás
„Hiányzott a játékunkból az intenzitás” – emlegette Zidane sokszor, de többek között a PSG elleni 3-0-s vereséget követően is. A média nekirontott, azt állította, hogy Zidane így próbálja meg elrejteni csapata nyilvánvaló hiányosságait. De vajon mit is jelent az intenzitás? Miért ez Zizou kedvenc szava?
Az intenzitás például Valverde utolsó pillanatos szabálytalanságát jelenti, amit Morata ellen követett el a szuperkupa döntőjében. Az intenzitás jelenti a 92:48-at. Az intenzitás azt jelenti, hogy sosem adhatják fel.
A frissebb lábaknak köszönhetően az „intenzitás” új szintre emelkedett a nemrég véget ért idényben. A Real Madrid átlagosan 88 alkalommal szerezte vissza a labdát ellenfeleitől meccsenként, ez a mutató pedig 81 volt az azt megelőző szezonban.
A kiábrándító 2018/19-es idényhez képest a Real Madrid sokkal hatékonyabb volt a labdaszerzések és a letámadások tekintetében is. Ez pedig elengedhetetlen abban, hogy növekedett a sokat emlegetett intenzitás is a blancók oldalán.
Gyengeségek
Annak ellenére, hogy a Real Madridé volt Európa leghatékonyabb védelme (legalábbis a topligák csapatai közül), Zidane gárdájának vannak vakító gyengeségei is. Az olyan játékosok sérülései, mint Marco Asensio vagy Eden Hazard, sok problémát okoztak a csapatnak a támadásépítésekben.
A csapat, amelyik 2,48-as gólátlaggal zárta a 2017/18-as idényt, most "csak" 1,84-es átlagot ért el. A visszaesés Ronaldo távozásakor kezdődött el, és a portugálnak azóta sincs igazi utódja.
Jürgen Klopp Liverpooljához hasonlóan Zidane is a 4-3-3-as összeállítást preferálta az idény nagy részében, melyben Benzema gyakran mélyen visszazárt, hogy központi szerepet vállalhasson a támadások felépítésében is. A Real Madridnak viszont (a Liverpoollal ellentétben) nincsenek olyan elit gólszerzői a széleken, mint Mohamed Salah vagy Sadio Mané.
Hazard és Asensio rengeteget hagyott ki sérülés miatt, míg Gareth Bale és Lucas Vázquez nem váltották meg a világot, Vinícius és Rodrygo pedig még nem kellően tapasztaltak a kapu előtt – így a Real Madrid szenvedett a széleken, legalábbis a gólok tekintetében. Emiatt Zidane-nak egy olyan kohéziós rendszert kellett felépítenie, ami az eredményeket szállítja a gólok tömeges érkezése helyett.
Egyéni hibák
Az idény végéig a Real Madrid játékosai 15 alkalommal követtek el olyan végzetes hibát, ami az ellenfél lövéséhez vagy góljához vezetett – ez 0,4-es átlagot jelent. Ez drasztikus növekedésnek számít az előző idényekhez képest (0,15 a 2018/19-es, míg 0,21 a 2017/18-as idényben).
A legtöbb egyéni hibát Sergio Ramos vétette. Az idő múlásával a kapitány fizikális képességei is kopásnak indulnak, és ha őszinték akarunk lenni, tőle egyébként sem álltak távol az alkalmankénti egyéni kihagyások.
Ramos mindig is olyan védő volt, aki előszeretettel vállalt kockázatot a védelemben, vakmerően indult el a támadásokkal. Bár az idény során vezére volt a csapatnak és Zidane egyik leghűségesebb, legmegbízhatóbb katonájaként is funkcionált, egyéni szinten mégis az eddigi legtöbb hibával tarkított szezonját könyvelhette el. A lent látható példában Ramos egy egyszerű passzal próbálkozik Mendy irányába, de elvéti az átadást, így Moreno lecsap a labdára és rögtön a kapu irányába tör.
Moreno Toko Ekambi felé passzol, aki tiszta helyzetbe kerül, és bár Courtois védeni tud, a kipattanót Moreno a hálóba juttatja. A mérkőzés végül 2-2-es eredménnyel végződött, így a hibának köszönhetően a csapat két pontot is elhullajtott.
Ezek a hibák meglehetősen aggasztóak voltak a 2019/20-as idényben, hiszen több elveszített pont is az egyéni kihagyások számlájára volt írható. Ugyanakkor a vírushelyzet végül jó hatást gyakorolt a csapatra és a játékosokra is, akik rég nem látott lelkesedéssel, és minden idők talán legfittebb Sergio Ramosával térhettek vissza.
Konklúzió
Egy meglehetősen kiábrándító idényt követően a klub ismét Zidane-hoz fordult, hogy valahogy megpróbálják megmenteni a Real Madrid becsületét. A francia szakember a kirakós minden egyes darabját a helyére rakta, ami egy teljesen újjászületetett csapatot, magasfokú intenzitást eredményezett. Nemcsak a védekezést alakította át, hanem a sérülések okozta krízishelyzetet is kiválóan kezelte. Mindez pedig az is jelentette, hogy 2017 óta először a klub ismét bajnoki címnek örvendhetett – ami a kiegyensúlyozottság diadala.