Anelka: Rémálom a Santiago Bernabéu Stadionban
Anelka első napja a Real Madridban
A francia támadó számára egyáltalán nem volt egyszerű az első madridi napja. A bemutatása után el is kezdett edzeni az új csapattársaival. Kölcsön kellett kérnie az egyikőjük felszerelését, az öltözőben töltött első percei nagyon kínosan sikerültek.
„Rájöttem arra, hogy mivel is jár az, ha Madridban sztár leszel. Gyűlöltem azt az érzést. A sajtótájékoztató után az öltözőbe siettem. Elsőként érkeztem, és rögön leültem. Bejöttek a játékosok, majd mindenki kijelentette, hogy ahol éppen ülök, az az ő helye. Ez körülbelül húsz alkalommal ismétlődött meg egymás után. Azt sem tudtam, hogy mit keressek ott. Kemény és kegyetlen helyzet volt. Aznap egy rémálom vette kezdetét.” – meséli Anelka.
A bizonyítási kényszer okozta nyomás
Egyáltalán nem olyan egyszerű a Real Madrid futballistájának lenni, mint ahogyan azt sokan gondolják. Madridban sokkal nagyobb a rád nehezedő nyomás, mint az Arsenalban, vagy a PSG-ben. Anelka gyűlölte a körülötte lévő felhajtást, nem tudott tőle megszabadulni, amióta megérkezett a spanyol fővárosba.
„Már a legelejétől kezdve roppant nagy nyomás volt rajtam. Minden nap írtak rólam az újságok. Egy cikk, vagy egy fotó erejéig mindig felbukkantam a címlapokon. Nem tudtam felnőni az elvárásokhoz, részben azért, mert semmilyen szinten nem volt magánéletem. Nem tudtam mit csinálni. 20 éves voltam, de egyszerűen nem tudtam kilépni a lakásból. Bármit tettem, az másnap rögtön benne volt a hírekben. Inkább zárkózott típusú személyiség vagyok, a média ezzel szemben viszont azt akarja, hogy folyamatosan elérhető legyél. Talán épp ez volt az oka annak, hogy sosem fogadtak el igazán. Ha nem ment a játék, akkor a sajtó a támogatás helyett rögtön támadásba ment át.”
Lázadás
A helyzet nem változott, így 2000 márciusában Anelka leült beszélgetni a klub vezetőségével, hogy tisztázzák a jövőjét.
„Amikor betaláltam a Barcelona ellen, akkor nagyon boldog voltam. A következő mérkőzésen nem ment jól a játék, így rögtön kikerültem a kezdőcsapatból. Közöltem a vezetőséggel, hogy beszélni szeretnék a jövőmről. Elutasítóak voltak velem szemben, nem értettem, hogy hogyan bánhatnak velem így. Az utcáról jövök, nem viselem jól, ha megpróbálnak elnyomni.”
Anelka addig sztrájkolt, amíg az elnök végül is belement abba, hogy a támadó elpanaszolhassa a bánatát. „Sanz azt mondta, hogy inkább bizonyítsak majd a holnapi tréningen, erre csak annyit mondtam, hogy majd meglátjuk mi lesz. Egyszerűen csak egyedül akartam lenni, nyugodt környezetben szerettem volna megmutatni, hogy a Real Madridban is képes vagyok megállni a helyemet.” A támadó végül nem ment el az edzésre, aminek következtében egy 45 napos kihagyás várt rá. Ezen időszak alatt 12 találkozóról maradt távol.
A Bajnokok Ligája elhódítása és a sajnálkozás
Visszatekintve madridi karrierjére, Anelka most már bánja, hogy nem tett meg többet azért, hogy a királyi gárda emblematikus alakjává válhasson. Hibáit részben még így is jóvá tudta tenni a Bayern elleni varázslatos fejesével, amely találat a Real Madrid számára a finálét jelentette abban az esztendőben.
„Szerepem volt abban, hogy a blancók nyolcadszorra is felülhettek Európa trónjára. Büszke vagyok erre. Sajnos hasonlót nem sokszor tudtam megtenni, hiszen nem kaptam rá lehetőséget. Ettől függetlenül én is sokat hibáztam. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy felfogjam ezt az egészet. A siker lemondásokkal jár, ezt én akkor még nem tudtam. Voltak olyan dolgok, amiket nem kellett volna megtennem, vagy mondanom, de egyszer mindenki hibázhat. Mindez a pályafutásom elején volt, még nem voltam elég érett. Nem tudtam megfelelőképpen értékelni ezt a lehetőséget. Nem is sejtettem, hogy később már egyszer sem emelhetem majd magasba a Bajnokok Ligája serlegét. 30 évesen már teljesen máshogy tekintesz vissza. Ez a Bajnokok Ligája, nincs még egy ehhez fogható sorozat.”
Sergio Ramos a Real Madrid történelmének legjobb spanyolja?
A Real Madrid csapatkapitánya már 22 trófeával büszkélkedhet a királyi gárda színeiben. Többek között öt bajnoki trófea, illetve négy Bajnokok Ligája serleg is szerepel a vitrinjében. Csupán egyetlen címre van attól a Paco Gentotól, akit sokan a valaha volt legjobb habfehér mezben futballozó labdarúgónak tartanak.
Annak idején Alfredo Di Stéfano is megkapta a spanyol útlevelét – aminek köszönhetően két Aranylabda-szavazáson is első helyezést ért el – azonban ő Argentinában született.
Paco Gento
A Real Madrid tiszteletbeli elnökének is kinevezett Gento 1953 és 1971 között rúgta a bőrt a spanyol fővárosban. Ez idő alatt rekordszámú 23 trófeát zsebelt be a blancókkal. 600 találkozón 180 találatot szerzett. 12 alkalommal lett spanyol bajnok, illetve hatszor emelhette magasba a BEK győztesének járó serleget.
Raúl
Az 1990-es években a királyi gárda ismét visszatért az európai elitbe, ami nagyban volt köszönhető az akkor szárnyait bontogató Raúl nagyszerű játékának. 16 éves karrierje során – 1994 és 2010 között – három Bajnok Ligáját nyert meg a Real Madriddal. A hozzájárulásának mértékét jól jelzi, hogy két fináléban is gólt tudott szerezni. Összességében a legendás spanyol támadó 741 összecsapáson 323 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját.
Iker Casillas
Ha nem is ő a Real Madrid történelmének valaha volt legnagyobb spanyol legendája, az biztos, hogy ő a klub históriájának legjobb hálóőre. 1999 és 2015 között nem kevesebb, mint 725 alkalommal ölthette magára a királyi gárda mezét. Háromszor emelhette magasba a Bajnokok Ligája trófeát, valamint ötször ünnepelhetett a Cibeles téren a La Liga lezárása után.
Emilio Butragueño
Emilio Butragueño volt a vezéralakja a Keselyű Ötösének is nevezett kvintettnek, amelyben többek között olyan nevek szerepeltek még, mint Manolo Sanchís és Rafael Martín Vázquez. Ebben a felállásban a Real Madrid öt egymást követő esztendőben is megnyerte a spanyol bajnokságot, továbbá két alkalommal az UEFA-kupát is a magasba emelhette.
Pirri
Ő volt a tiszta szívből jövő madridizmus fizikai megtestesülése. 1964 és 1980 között 561 alkalommal léphetett pályára a Real Madridban. 172-szer jegyezhettek fel a neve mellett találatot, 1966-ban pedig a BEK-et is megnyerte a blancókkal.
Amancio
Betalált az 1966-os BEK fináléban. Kitűnően bánt a labdával, cselezési képessége pedig világszerte nagy elismertségnek örvendett. 1960 és 1970 között a Real Madrid jobb szélén játszva számos bajnoki címet ünnepelhetett Spanyolországban.
Ricardo Zamora
A legendás hálóőr az 1930-as években védte a Real Madrid kapuját. Tagja volt annak a csapatnak, amelyik a klub első bajnoki címét hódította el. Thibaut Courtois éppen az idei kiírásban nyerte meg az ő nevével fémjelzett díjat, amelyet minden évben a La Liga legjobb kapusának osztanak ki.
José Antonio Camacho
1973 és 1989 között rúgta a bőrt a Real Madrid első csapatában, ez idő alatt pedig 577 alkalommal ölthette magára a habfehér szerelést. Kilencszer nyerte meg a spanyol bajnokságot. A királyi gárda védőjeként olyan labdarúgókkal játszhatott együtt, mint Juanito, Santillana, Miguel Ángel és Vicente del Bosque.
Juanito: A 7-es mez legendájának megalkotója
„Egy jelenség volt a pályán és azon kívül is.” – így emlékezett vissza Jesús María Zamora Juan Gómezre, ismertebb nevén Juanitóra. A Real Sociedad középpályása többször is játszott a Real Madridban futballozó Juanito ellen, illetve a spanyol válogatottban is számos alkalommal voltak csapattársak.
„Biztos vagyok benne, hogy az én időmben a három legjobb spanyol játékos között szerepelt, de a pályán kívül még ennél is rendkívülibb volt. Példaként említhető az is, hogy többek között még Javier Sagarzazu is végtelen tisztelettel viszonyult Juanitóhoz. Ez elképesztő.”
Juanitót mindenki imádta. A csapattársai, az ellenfelei és azok a bírók is, akiket hétről hétre mindig sikerült kihoznia a sodrukból. Számos legendás kép maradt fent mind a magánéletéről, illetve mind a futballpályán mutatott teljesítményéről. Az egyiken például térden állva könyörög Juan Andújar Oliver játékvezető előtt.
„Mindig farmernek nevezett.” – emlékezett vissza Andújar Oliver.
„Imádott reklamálni, időnként már nagyon idegesítővé vált. Azon a mérkőzésen felmutattam számára egy sárgát is, tudtam, hogy az már az ötödik lesz neki. De ez akkoriban teljesen más volt, mint most, csak egy egyszerű lap volt a sok közül.”
„A találkozó után José María García beszélni akart velem, hiszen én vittem el aznap a showt. Nem akartam összefutni Juanitóval, sosem bocsátott volna meg. Mindezek ellenére mindig is nagyszerű volt a kapcsolatom vele. Egy úriember volt, nagyszerű személyiségjegyekkel megáldva. Még a másodosztályban is vezettem számára mérkőzéseket, amikor a Burgos gárdájában futballozott.”
Juanito még a Segunda Divisiónben találkozott Miguel Ángel Portugallal, akivel később a királyi gárdában is együtt rúgták a bőrt.
„Két évig futballoztunk együtt a Burgosban, majd négy évet töltöttünk el a Real Madridban. Ő volt a legjobb, egyszerűen, de nagyszerűen játszott. Más volt, mint a többiek. Utált veszteni, beleértve ebbe a kártyázást és minden más játékot is. Képes volt versenyt csinálni abból is, hogy megtippelje azt, vajon melyik lift érkezik majd fel elsőként. Született győztes volt.”
Juanito előkészítette, Santillana befejezete
Volt csapattársánál, Santillanánál senki sem adhat hitelesebb beszámolót Juanito játéktudásáról.
„Szinte már ezoterikus volt a kapcsolat közöttünk, még csak arra sem volt szükség, hogy egymásra nézzünk. Amikor Juan felemelte a fejét, én már rögtön tudtam, hogy mi fog következni. Adott egy hajszálpontos passzt, a labda pedig egyenesen odaérkezett, ahova én futottam. A párosunknak hála a Real Madrid még a rangadókon is dominálni tudott.”
„Ha annál a taposásnál nem veszti el a fejét Lothar Matthäusszal szemben, akkor abban az évben könnyedén megnyerhette volna az Aranylabdát is. Amilyen egyéniség volt, ahogyan játszott… De Juanito sosem számolt el háromig, ösztönösen cselekedett. Ilyenkor ő volt az első, aki megbánta a tettét, de olyankor már nem lehetett visszafordítani az idő kerekét.”
„Egy géniusz volt, géniuszi képességekkel megáldva. Gyors volt, mindent látott a pályán, illetve remekül cselezett is. A mai futball mércéjével mérve is a világ egyik legjobbja lenne.”
Zamorához hasonlóan Jesús María Satrústegui szintén a csapattársa volt Juanitónak a válogatottban. Mindeközben számos alkalommal riválisként is pályára léphettek, ugyanis Satrústegui a Real Sociédad gárdáját erősítette azidőtájt, amikor Juan a királyi gárdában futballozott.
„Mindenekelőtt barátként tekintettem rá. Nagyon megérintett a halála. Rengeteg dolgon mentünk keresztül közösen, már az ifjúsági válogatottakban is keresztezték az utjaink egymást. Én a baszk nemzeti tizenegynek, ő pedig a spanyol válogatottnak volt a csapatkapitánya.”
„Az oldalán rúgni a bőrt nagyon megnyugtató volt, hiszen fantasztikus dolgokra volt képes. Ma is sztár lenne. Alacsony termetű volt, mint Lionel Messi, de a képességeinek hála bárkit maga mögött tudott hagyni. Mindent megtett, amit az edző kért tőle. Ha éppen futni kellett, akkor mindig Juan volt a legelső.”
Vicente Del Bosque szerint sokszor egy vezetőedző szemüvegén keresztül is képes volt szemlélni az eseményeket.
„Szenvedélyes labdarúgó volt, imádta a futballt, biztos vagyok benne, hogy a Real Madrid trénere vált volna belőle.” – meséli Del Bosque.
Juanito olyan nagyszerű menedzserekkel is együtt dolgozhatott, mint Miljan Miljanić, vagy éppen Vujadin Boškov.
„Boškov utolsó időszakában Juan egyre inkább nagyobb szerepet vállalt magára az új ötletek kidolgozásában, szinte egyfajta edzőként viselkedett ő is. Olyan jó volt, hogy a végére egy igazi szervező lett belőle.” – emlékszik vissza Portugal.
„Elképesztő személyiség volt, hatalmas szívvel megáldva. Éppen ezért, ha hibázott, akkor hajlamos volt sokáig emészteni magát, de sohasem vezette le a dühét másokon. Elbűvölő személyiség volt, ha éppen úgy érezte, hogy goromba volt veled, akkor nem sokkal később már meg akart ölelni.” – idézi fel Vicente Del Bosque.
„Nagylelkű volt, mindenkiben megbízott. Igazi barátként bánt a hozzá közel álló személyekkel, kész volt bármit feláldozni értük. Egyszerűen nem tudott nemet mondani semmire. Ha egy ismeretlen jött oda hozzá, még akkor sem. Ez sajnos időnként sok problémát okozott neki.”
Csak a Madrid, semmi más
Egy nagyszerű ember és játékos egyszemélyben, akinek a mai napig köztudatban lévő 7-es számú mez legendája köszönhető.
„Csak meg kell nézned, hogy a Santiago Bernabéu Stadion hogyan emlékezik meg rá. Ő maga volt a megtestesült Real Madrid. A mez, a klub és a címer volt az élete.” – meséli Zamora.
Andújar Oliver – aki számos világklasszisnak vezetett már mérkőzést – így gondol vissza Juanitóra: „Voltam bíró a Burgos és a Real Madrid találkozóin egyaránt, illetve akkor is, amikor már edzőként tevékenykedett. Egy 3-4-re végződő Rayo Vallecano – Merida összecsapáson többek között a piros lapot is felmutattam a számára. A lefújást követően megkeresett azzal, hogy beszélni akar velem. Azt hittem, hogy a kiállítása miatt fog reklamálni, de a Merida elnökével állított be végül is a bírói szobába. Elém állt és azt mondta Foutónak, hogy amint meg tudta, hogy én leszek a játékvezető a találkozón, rögtön tudta, hogy győztesen fogják elhagyni a pályát.”
Juanito és a VAR
A beszélgetés során a legszélesebb mosoly akkor ült ki Portugal arcára, amikor maga elé képzelte a VAR döntésére várakozó Juanitót.
„Olyannyira spontánul viselkedett minden helyzetben, hogy ebbe jobb nem is belegondolni. Nem tudom elképzelni őt csendesen várakozva arra, hogy vajon megadják-e a találatát vagy sem. Ő nem tudta volna ennyire könnyedén elviselni mindezt.”
Andújar Oliver nem szeret a VAR döntéseiről beszélgetni, de ő is ugyanazon a véleményen van, mint Portugal.
„Juanito mindig is forrófejű volt a pályán. Hiába kértem őt arra, hogy higgadjon le, az semmit sem használt. Egy igazi jelenség volt.”
A Real Madrid terve Vallejóval
Vallejo kalandos utat járt be, mióta 2015-ben a Real Madrid leigazolta őt a Real Zaragoza együttesétől. Az átigazolás után egy évet töltött a jelenleg másodosztályban futballozó gárdában, egy évet játszott Frankfurtban, két idényen keresztül volt a blancók kiegészítő embere, fél szezont futballozott a Wolverhampton egyesületében, majd az utolsó hat hónapot Granadában töltötte.
A Real Madrid eladhatja Vallejo játékjogának 50%-át
Akárcsak Javi Sánchez – a másik tehetséges spanyol védő – esetében, a királyi gárda ismét úgy szeretne túladni labdarúgóján, hogy közben továbbra is birtokolja játékjogának felét. A 15 millió euróra taksált Vallejónál ez 7.5 millió eurót jelentene.
A Granada komolyan számolna Vallejóval
A futballistának kitűnő a reputációja, aminek következtében több spanyol élcsapat, illetve német együttes is bejelentkezett érte. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a 2016/2017-es idényben nagyszerű teljesítményt tudott nyújtani az Eintracht Frankfurt gárdájában. Az érdeklődő csapatok között szerepel a Granada is, akik vagy véglegesen le szeretnék igazolni Vallejót, vagy meg szeretnék hosszabbítani a jelenleg is aktuális kölcsönszerződését. Mindemellett a magas fizetési igénye könnyedén gátat szabhat majd az andalúziai együttes terveinek.
A Real Madrid olyan opcióban gondolkodik, amely később lehetővé tenné Vallejo visszatérését a Bernabéuba
A királyi gárda vezetősége továbbra is hisz abban, hogy a spanyol védő sikeressé tud válni majd Madridban. Ugyan jelenleg tovább akarnak adni Vallejón, de mindenképpen olyan megállapodásba mennének csak bele, amely lehetőséget biztosít számukra a későbbiekben arra, hogy visszahozzák a futballistát a csapathoz.
A 13-szoros Bajnokok Ligája-győztes királyi gárda elkötelezettségét jól mutatja az is, hogy egy hat évre szóló szerződést ajánlottak fel Vallejónak, mielőtt ő 2019-ben megkezdte volna vesszőfutását a Wolverhampton gárdájában.
Ha Nacho távozik, akkor Vallejo már most is csatlakozhat a blancókhoz
Valójában még arra is van lehetősége a spanyol védőnek, hogy a következő idényben a Zidane által irányított királyi gárda keretének tagja legyen, ha esetleg a 30 esztendős Nacho a távozás mellett döntene. Miután 12 hónapja 50 millió euróért cserébe Éder Militão is megérkezett Madridba, kevéssé valószínű, hogy a blancók újabb védő leigazolásán fáradoznának majd a nyáron.
Egytől egyig: Leganés – Real Madrid (2-2)
Csapatok
Leganés (6.5)
Szimpatikus ellenfél, talán ezzel a szóval lehet leginkább jellemezni a LaLigától búcsúzó Leganés együttesét. Miután sorfalat álltak a Real Madrid játékosainak, nagy lendülettel vetették bele magukat a találkozóba. Számos gyermekded hibát követtek el a találkozó folyamán, ennek következtében pedig kétszer is hátrányba kerültek. Nem adták fel, mindkét alkalommal sikerült kiegyenlíteniük, ami a hozzáállásukat dicséri. A végén még a győzelmet is bezsebelhették volna, azonban Areolának és a gyatra befejezéseknek hála ez nem jött össze nekik. Kívánunk számukra sok sikert a továbbiakban, valamint azt, hogy két év múlva már újra játszhassunk ellenük. Na persze nem a másodosztályban, hanem a LaLigában.
Real Madrid (6.5)
Bajnokhoz méltóan kezdték mindkét játékrészt, majd friss bajnokhoz méltóan folytatták a későbbiekben azokat. Leginkább Iscónak hála számos gyönyörű egyéni megmozdulásnak lehettünk a szemtanúi, de csapatszinten igencsak kényelmesen, álmoskásan játszott a csapat. Ennek ellenére több alkalommal is lezárhatták volna a találkozót, azonban ez a támadók finoman szólva is mérsékelt teljesítményének köszönhetően végül nem sikerült. A királyi gárda így is 5 ponttal a Barcelonát megelőzve lett bajnok, tehát magyarázkodásra semmi ok. Campeones! Köszönjük fiúk!
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Isco (8.5)
Nagyszerűen kezdte a találkozót, hiszen már a 9. percben gólpasszt osztott ki a királyi gárda kapitányának, egy pontrúgás után hajszálpontos beadását Ramos könyörtelenül fejelte a Leganés kapujába. Az első félidőben voltak még merészebb szöktetési kísérletei, ám ezek általában egy-egy utolsó lábban végül megakadtak. A második játékrészben sem sokat változott a szituáció, sokat találkozott a labdával, játszi könnyedséggel hagyta maga mögött a védőket. A Vinícius-nak kiosztott fineszes átadása után még nem került a hálóba a labda, azonban valamivel később Asensio nem hibázott, amivel Isco neve mellett már két gólpasszt is elkönyvelhettünk. Sajnos a tegnapi estén az „Isco Disco” kidobói túl jól végezték a dolgukat, ugyanis a kis spanyolon kívül nem sok csapattársa kapta el a ritmust a táncparketten annyira, mint ő.
Alphonse Aréola (7)
Olyan magától értetődő természeteséggel nyelte le a Leganés támadóinak a kapujára küldött labdáit, ahogyan más a C-vitaminnal teszi azt influenza idején. Magabiztos volt a pontrúgásoknál, illetve egy-két alkalommal bravúrt is be kellett mutatnia ahhoz, hogy az ellenfél ne egyenlíthessen ki. Végül ez mégis összejött nekik, azonban egyik gólt sem lehetne Areola számlájára írni. Talán az első találatnál kicsit jobban is kijöhetett volna, hiszen Bryan Gilnek viszonylag nehezebb szögből sikerült betalálnia. Ennek ellenére az idény végére minden madridista megnyugodhat a kapusposzttal kapcsolatban is, hiszen a belga óriás mögött egy nagyszerű francia hálóőr álmodozik arról, hogy bekerülhessen a kezdőcsapatba.
Lucas Vázquez (5)
Sajnos az első félidei trükkös bedobása mellett – amivel Benzemát sikerült kiugratnia a találkozó elején – nem sok értékelhető megoldása volt a 90 perc során. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy az ellenfél sokkal aktívabban és veszélyesebben játszott az ő oldalán, mint Mendy-én. Mindamellett, hogy elképesztően sok pontatlan beadással operált, tulajdonképpen az is kijelenthető, hogy mindkét Leganés-találatban benne volt, miután egyik alkalommal sem tudta lekövetni a támadók mozgását. Az nem kérdéses, hogy képességek terén Lucas sosem tartozott a legjobbak közé, de eddig ezt sikerült határtalan madridizmusával és elhivatottságával pótolnia, most azonban úgy néz ki, mintha sokszor fejben sem lenne ott a pályán.
Sergio Ramos (7.5)
A teljesítményét ugyan csak egy játékrész alapján lehet értékelni, ennek ellenére ennyi idő is elég volt számára, hogy több szép megoldással is felhívja magára a figyelmet. Már a 9. percben betalált, miután látványos módon sokkal korábban reagált Isco beadására, mint Cuellar és az őt őrző Bustinza. A szokásos megindulás sem maradhatott el egy félpályán végrehajtott szerelés után, ennek most Bustinza itta meg a levét, akit a hatalmas rössel érkező madridi csapatkapitány borított fel a fizika törvényeinek megfelelően, miután a Leganés védője megpróbálta az útját állni. A gólt leszámítva ismét jól nézett ki a védekezés az első felvonásban, Ramos és Militão kifogástalanul tették a dolgukat.
Éder Militão (7.5)
Ha ilyen ütemben folytatja a fejlődést, akkor remélhetőleg a lehető legjobbkor, a Manchester City elleni összecsapáson lesz majd a csúcson. Többször tudott kulcspillanatokban tisztázni, mindemellett pedig kifejezetten biztató az is, hogy akkor is magabiztos tud maradni, ha nyomás alatt kell pontosan passzolnia vagy kihoznia a labdát. A 63. minutumban tulajdonképpen neki köszönhető, hogy a Leganés akkor még nem tudott kiegyenlíteni, hiszen vakmerően állt bele egy biztos gólba tartó közeli lövésbe. A szinte tökéletes teljesítményét sajnos beárnyékolja az ellenfél második találata előtti mozdulatsora, amikor kissé érthetetlen módon egy helyben állva várta a beadást, aminek hála mentés helyett csak egy céltalan elcsúszásra tellett tőle.
Ferland Mendy (7)
Kifejezetten aktívan vett részt a támadásokban, ezek során nagyszerűen használta ki fizikai erejét és gyorsaságát is. Az első félidőben sikerült leráznia az őt üldöző védőket, ám passza után Asensio csúnyán a kapu fölé bombázott. Jól védekezett, szorosan tapadt a támadókra, Vázquezzel ellentétben többször is fontos pillanatban tudott fejjel tisztázni. A 80. percben lemaradt Javier Avilészről, ám szerencséjére végül a Leganés nem tudta kihasználni ezt a hibát.
Casemiro (7)
Jól segített be a védekezésben, számos alkalommal fontos pillanatokban tudott szerelni, de emellett párszor elég csúnyán elpasszolta magát. Pozitívum volt az is, hogy ha megindult a labdával, akkor tulajdonképpen csak szabálytalanul tudták megfékezni, ami után több lehetőséggel kecsegtető szabadrúgást is elvégezhettek a blancók. Courtois után most az ő fejének épsége is veszélyben forgott, miután a Leganés egyik támadója igen magasra emelte a lábát a labda elérése érdekében, ám szerencsére a szituáció után nem egy vértől vöröslő fásli, hanem csak egy sárga lap került elő.
Federico Valverde (8)
Végre újra láthattuk az igazi Valverdét. Felszántotta a pályát, mindig ott volt, ha éppen szükség volt rá, kitűnően szállt be a labdajáratásokba is. A 5. percben még gólt is szerezhetett volna, azonban Cuellar látványos mozdulattal ütötte ki a kapu felé tartó bombáját. Számos alkalommal vétette észre magát testcselekkel, illetve szép megindulásokkal. Ezek sok esetben sokkal veszélyesebbek is lehettek volna, ha a támadók is élesebben játszottak volna. Összességében elmondható az, hogy ezen a találkozón Valverdének tökéletesen sikerült bizonyítania, hogy miért is robbanhatott be ilyen gyorsan a királyi gárda kezdőcsapatába.
Vinícius Jr. (6)
Az első játékrészben mutatott teljesítménye alapján elég nehéz lenne pontszámot adni a számára, hiszen alig találkozott a labdával, nagyon kevésszer lehetett csak a nevét hallani, ami egyáltalán nem csak a különböző találkozók közötti körkapcsolásnak volt köszönhető. A második felvonásban kicsit felszívta magát, több veszélyes megindulása is volt, azonban ezek egyike sem végződött sem góllal, sem nagy helyzettel. Sajnos látványosan nem ment sokra tegnap este a sebességével, jó helyezkedéssel pedig még nem tudja kompenzálni az ilyen eseteket. Az biztos, hogy rengeteget kell még fejlődnie ahhoz a nyáron, hogy a következő idényben is a kezdőcsapat közelében maradhasson.
Karim Benzema (6)
Sajnálatos módon nagyon messze állt attól, hogy megszerezhesse azt a négy hiányzó találatot, amivel utolérhette volna Lionel Messit a góllövőlistán. Meglepően nem érezte magát jól a pályán, nem csak a kapu előtt, de az összjátékoknál is kifejezetten rossz megoldásokat választott. Egy-két cselsorozatra, trükkös megoldásra így is futotta, de ezeket szinte kivétel nélkül gyenge lövés, vagy pontatlan passz követte.
Marco Asensio (7)
Az első játékrészben volt egy veszélytelen szabadrúgása, egy elpuskázott ziccere, valamint egy helyezkedési hibája a Leganés góljánál, tehát nem indult számára túl jól a mérkőzés. Eleinte leginkább gyorsaságával hívta fel magára a figyelmet. Egy elfutása után például Recio a szerelésénél fogva úgy visszahúzta őt, hogy úgy tűnt, a Leganés középpályása még a félidő előtt mezt szeretne cserélni Asensióval, azonban végül csak egy sárga lappal lett gazdagabb. A második felvonásban már jóval jobban játszott a spanyol szélső, amit végül egy gyönyörű találattal is meg tudott ünnepelni, miután Isco kiugratása után magabiztosan juttatta a labdát Cuellar kapujába.
Cserejátékosok:
Nacho (7)
Nem látszott meg rajta a hosszú kihagyás, nagyszerűen tette a dolgát hátul. Követte Maldini híres útmutatását, így a jó helyezkedésének köszönhetően nem sokszor kellett kockázatos helyzetben közbelépnie. A hajrában többször is sikerült meleg helyzetekben tisztáznia, amivel végül sikerült megakadályoznia azt is, hogy a kiesés ellen küzdő, valamint az egyenlítő találattól felbátorodott Leganés gárdája a harmadik találatát is megszerezze.
Toni Kroos (6.5)
Ezúttal nem sok időt töltött a pályán, viszont azt próbálta hasznosan eltölteni, hiszen nem csak a támadásépítésből, hanem a védekezésből is kivette a részét. Jó szokásához híven ismét elképesztően pontosan játszotta meg csapattársait.
Luka Jović (6)
29 perc alatt sem alátámasztani, sem megcáfolni nem tudta az őt ért kritikákat. Elől jól tartotta meg a labdát, illetve harciasan támadta le a védőket is, azonban egyszer sem tudott helyzetbe kerülni az ellenfél kapuja előtt. Az utóbbi időben amúgy is elképesztően balszerencsés volt, aminek örömére a végén teljesen vétlenül majdnem összehozott még egy tizenegyest is, ám ezt a VAR-nak hála végül nem fújták be.
Brahim Díaz (7)
Meglepően agilis volt már az első labdaérintése után is, több pimasz cselsorozatot mutatott be a jobb szélen. Nem egyszer jutott el az ellenfél tizenhatosához szép szólóinak köszönhetően, ám az utolsó pillanatban mindig szerelni tudták. Volt még egy csúnyán fölé lőtt labdája is a büntetőterületen belül, de a tegnapi produkcióját látva egészen biztosan Zidane is elgondolkozik majd a jövőjével kapcsolatban. Ha kölcsönben, folyamatosan játszva ezt a teljesítményt egy egész idényen keresztül tudná hozni egy spanyol középcsapatban, akkor egyértelműen helye lehetne a jövő Real Madridjában.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (6.5)
A Villareal elleni találkozó és a bajnoki cím bezsebelése után várható volt, hogy felforgatja majd kicsit a csapatot, ennek ellenére ismét sokan ott voltak a pályán azok közül, akik csütörtökön is a kezdőcsapat tagjai voltak. Jól kezdett az együttes mindkét félidőben, ám a madridi gólok után elég látványosan hátradőltek a blancók, ezzel esélyt adva az ellenfélnek a gólszerzésre. Zidane ismét bátran cserélt, Brahim beállítása például remek húzásnak bizonyult, hiszen a fiatal spanyol új lendületet hozott a játékba. Összességében tehát jól meccselt a francia, a lehetőségekhez mérten próbálta sikeréhessé tenni az együttesét. Lucas Vázquez szélsővédőként való szerepeltetése azonban ismét nagy hibaként értékelhető, ez pedig már nem először fordult elő a szezon során.
Egytől egyig: Real Madrid – Villarreal (2-1)
Csapatok
Real Madrid (3(+)4 = 7)
Ismét jól kezdett a csapat, már az első perctől kezdve benne volt a levegőben, hogy ma bizony valami különleges fog történni. Nagyszerű támadás után a félidő közepén végül meg is szerezték a vezetést a blancók, így nyugodtan vonulhattak az öltözőbe az első felvonást követően. A tizenegyesig viszonylag kiegyensúlyozott volt a találkozó, itt is ott is voltak lehetőségek. 2-0 után akár egy habfehér gála is a kezdetét vehette volna, ha Kroos kapufája a hálóban landol, akkor várhatóan az utolsó negyedórában rengeteg fineszes, felszabadult cselsorozatnak lehettünk volna a szemtanúi. Ez nem így történt, az ellenfél pedig visszajött a mérkőzésbe, de jobban már nem sikerült megközelítenie a hazai együttest. A királyi gárda labdarúgóinak elszántságának, kiegyensúlyozottságának és hatalmas küzdeni tudásának köszönhetően az utolsó döntőt is meg tudta nyerni Zidane legénysége. A diadalnak hála már a 34. alkalommal vallhatják magukat a blancók Spanyolország legjobb labdarúgóklubjának.
Villarreal (6)
Sok gyenge egyéni teljesítménynek hála az első félidőben meglehetősen gyatra produkcióval rukkoltak elő, mindösszesen egyszer próbálkoztak kapura lövéssel. Kettőt is cseréltek a félidőben, aminek hála már jóval összeszedettebb, céltudatosabb focit kezdtek el játszani. A találkozó hajrájában szépíteni is tudtak, a lefújás előtt pedig több ordító helyzetet is elpuskáztak. Több kulcsjátékost is pihentettek, így egyértelműnek tűnt az is, hogy több esélyt láttak arra, hogy az utolsó fordulóban gyűjtsék be azt az egy pontot, ami európai kupaindulást jelentene a számukra. A második játékrészben mutatott játékukat és a csereemberek játékát elnézve ez egyáltalán nem tűnik lehetetlen küldetésnek az Eibar együttese ellen.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (9)
Nem csak a húszéveseké lehet a világ, nem csak a húszéveseké lehet az Aranylabda, sőt nem csak húszévesek válhatnak a világ egyik legjobb középpályásaivá! A horvát karmester szinte tökéletes mérkőzést tudhat a háta mögött. Az első félidőben nagyon aktívan kezdett, labdákat szerzett, folyamatosan helyzetbe hozta a társait, valamint a 16. percben még egy távoli bombát is megeresztett, amit Asenjónak kellett kipaskolnia. Ugyan tegnap este nem esett Madridban, a pálya is száraz volt, a kis horvát esernyőcselét látva azonban valószínűleg rengeteg madridistának felhősödött el a tekintete örömében. Az első felvonásban mutatott teljesítményére a Benzemának kiosztott gólpassza tette fel a koronát. A második játékrészben ott folytatta, ahol abbahagyta. Mendynek mérnöki precizitású keresztlabdát adott futtában, az égi áldásként érkező golyóbis pedig olyannyira zavarba hozta a francia hátvédet, hogy az el is pattant tőle az átvételkor. Modrić attól sem állt messze, hogy egy második gólpasszt is kiosszon, hiszen zseniális külsős indítása után Carvajal lövésénél ismét nagyot kellett hárítania a Villarreal portásának. Luka ezúttal 84 percet töltött a pályán, de azt bizton kijelenthetjük, hogy jó megmozdulásainak száma akár többszörösen ennyi idő alatt is a becsületére válna bármelyik topbajnokságban futballozó középpályásnak.
Thibaut Courtois (8)
A harmadik Zamora-díjára hajtó belga hálóőr ismét mindent megtett a csapat sikere érdekében, ennek megfelelően látványos bravúrokkal vétette észre magát, ha erre lehetősége adódott. Az első játékrészben a Villarreal támadói nem sok feladattal látták el, így úgy döntött, hogy hátul a kapu közelében lapos, vakmerő passzokkal teszi izgalmassá maga és a szurkolók számára is a találkozót. A második félidőben sok minden megváltozott, aminek hála Courtois már a szép kijövetelekben és védésekben is kiélhette magát. Egy vakmerő kifutásnál bizonyította, hogy az idény eleji nehézségek után milyen erőssé is vált fejben, így agyrázkódásra hivatkozás helyett inkább bemutatott még egy dupla bravúrt az összecsapás hajrájában.
Dani Carvajal (8)
Mintha csak reagálni szeretett volna az előző mérkőzés után felmerülő kritikákra, újra nagyszerű teljesítményt tett le az asztalra. Az egész találkozón remekül lépett fel a támadásokkal, aminek köszönhetően kétszer is veszélyes tudott lenni Asenjo kapujára. Az 54. percben nagyon közel állt a gólszerzéshez, azonban a Villarreal hálóőre résen volt. A spanyol hátvéd tegnap esti produkciójára hátul sem lehetett panasz, magabiztosan végezte el a védekezési feladatait, a 39. percben pedig hatalmasat mentett azzal, hogy sikerült lefülelnie a Villarreal támadásának utolsó átadását.
Raphaël Varane (7)
A francia bekk hátul ismét magabiztos volt, jól mozogtak együtt Ramosszal, azonban előrefele volt egy-két suta indítása is, amely elég messze állt attól, hogy társat találjon. A második felvonásban egy parázs helyzetben tulajdonképpen kifejelte Courtois kezéből a labdát, azonban annak tudatában, hogy az ezt követő szögletből nem szerzett gólt a vendég csapat, ezt is inkább egy sokat számító tisztázásnak lehet felfogni. Nagyon fontos lenne, hogy az idény végére egyáltalán ne eresszen majd ki, hiszen a Manchester City ellen egyértelműen neki kell majd lennie a védelem vezérének.
Sergio Ramos (7.5)
Az első félidőben adott egy varázslatos labdát Carvajalnak, mindemellett nem sok feladata volt hátul, ami sokat elárul a Villarreal támadójátékáról az első félidőben. A második felvonásban ismét előjött a csatár énje, miután labdát szerezve a félpályán egészen az ellenfél tizenhatosáig robogott, ahol többek által vitatott körülmények között ugyan, de csak szabálytalanul tudták megállítani. Természetesen ő állt oda elvégezni a büntetőt, azonban úgy tűnt, hogy a gólszerzést már megunta, és a gólpasszok terén is meg szeretné csillogtatni tudását, ugyanis ahelyett, hogy a kapuba lőtt volna, lepasszolta a labdát Benzemának. Néhány madridi mellett több Villarreal játékos is belógott a tizenegyes elvégzésénél, így azt visszafújták, Ramos pedig úriember módjára átadta a lehetőséget francia csapattársának annak érdekében, hogy Benzema még esélyes lehessen a gólkirályi címre. Ismét kitűnő mérkőzést tudhat a háta mögött, amit egyedül csak Iborra gólja árnyékolhat be, amikor is Ramos igencsak lemaradt spanyol honfitársáról a beadást követően.
Ferland Mendy (6.5)
Jóval észrevétlenebb volt a pályán, mint a múltkori mérkőzésen, ami egyébként egy védőnél még nem is lenne probléma, viszont néhány alkalommal előfordult, hogy ő adta el a labdát, vagy rajta bukott meg egy támadás. Ennek ellenére biztató jelnek tűnt, hogy a szintén viszonylag halványabban futballozó Hazard-ral nagyszerűen megértik egymást. A 60. minutumban ismét volt egy ígéretes megindulása, amivel két őrzőjét is maga mögött tudta hagyni, azonban ezúttal nem zárult góllal a támadás. Összességében elmondható, hogy Carvajal oldalán jóval gördülékenyebbnek tűnt az együttes labdafelhozatala.
Casemiro (7.5)
Mintha mindig egy lépéssel a Villarreal játékosok előtt járt volna, olyan könnyedséggel és sallangmentesen szerezte meg a labdát számos alkalommal már az első félidőben is. Éppen az egyik ilyen megmozdulása volt a Real Madrid első találatának is a kulcsmomentuma, aminek köszönhetően végül Benzemának sikerült bevennie Asenjo kapuját. A brazil tanknak ezúttal is nagy szerepe volt abban, hogy a Kroos – Modrić – Casemiro fémjelezte középpálya ismét régi fényében tündökölhessen. Ilyen teljesítmény és egy bajnoki cím után még azt is könnyen elnézhetjük neki, hogy az égimeszelő Iborra semmitől sem zavartatva fejelhette kapura a labdát közte és Sergio Ramos között.
Toni Kroos (7)
Az első félidőben minden különösebb negatívum vagy pozitívum nélkül tette azt, ami a dolga. Nem lehet viszont szó nélkül elmenni amellett, hogy a pontrúgásai meglepően pontatlanok és veszélytelek voltak, szinte kivétel nélkül elakadtak az éppen első sorban helyezkedő Villarreal játékosok valamelyikében. A második játékrész első percében már rögtön egy jóval veszélyesebb szabadrúgással kezdett, ami úgy tűnt, hogy a játékára is kedvező hatással volt. A mérkőzés végén akár gólt is szerezhetett volna, mindezt azt a mérges pókcsalád tudja a leginkább alátámasztani, akik a bivalyerős kapufája után valószínűleg már bánják, hogy nem Courtois feje fölé költöztek inkább.
Eden Hazard (6.5)
Az első 15 percben szinte a nevét sem lehetett hallani, azonban utána egy fokozattal feljebb kapcsolt, aminek köszönhetően már sokkal inkább a csapata segítségére tudott lenni. Többször is sikerült labdát szereznie a balszélen, valamint számos alkalommal csak szabálytalanul tudtak megállítani az ellenfél labdarúgói. Volt egy-két szép megmozdulása, illetve Mendyvel és Benzemával kifejezetten jól megértik egymást a pályán, azonban ez még mindig nagyon kevés bármelyik játékostól, aki a királyi gárda 7-es számú mezét viseli. Számára a következő idény lesz a vízválasztó, ahol már remélhetőleg felesleges kilók és sérülések nélkül fogja felszínre hívni a benne rejlő világklasszist.
Karim Benzema (8)
Az első játékrészben folyamatosan hátralépett a labdákért, valamint többször mélyebben is játszott, ami már elővetítette azt, hogy ismét nagyszerű csapatjátékos módjára próbálja majd meg a blancókat a győzelemhez segíteni. A 15. percben egy veszélyes kapáslövést eresztett meg, a 29. minutumban pedig már a gól sem maradhatott el. A legnagyobb klasszisok védjegye az, hogy zavaros helyzetekben is nyugodtak tudnak maradni, Benzema pedig pontosan így tett a büntetőrúgásnál, aminek köszönhetően a Real Madrid futballistái tulajdonképpen már bajnoknak érezhették magukat. „Zidane nevelt fia” varázslatos idényt tudhat a háta mögött, ha pedig kiderül, hogy mindennek az oka az a titokzatos ujjsérülés volt, akkor ne lepődjünk meg, ha a nyári felkészülés során Pepét és Arbeloát, a futballpályák híres csontkovácsait is meghívják majd a Real Madrid edzéseire az időközben összeforrt csont újbóli kezelésbe vételére.
Rodrygo (6.5)
A teljesítményére ma sem lehetett panasz, igaz magasra tette a lécet az idény elején, amit Ontiveros buktatásának hála majdnem sikerült is levernie, akkorát esett a második játékrész elején. A viccet félretéve, alapvetően jól kezdett, harcias volt, több sikeres cselt is bemutatott, azonban valahogy úgy tűnt, hogy hiányzik egy kis plusz, amivel kitűnhetne a mezőnyből. Többször is helyet cseréltek Hazarddal, aminek egyértelműen az volt a célja, hogy sikerüljön az ellenfél védőit megzavarniuk, azonban ez egy-két megmozdulástól eltekintve nem igazán valósult meg. A lényeg, hogy Zidane bízik benne, fiatalkora ellenére pedig sokszor meglepően éretten dönt, ha sikerül több önbizalmat szereznie, akkor egyértelműen a jövő Real Madridjának oszlopos tagjává válhat.
Cserejátékosok:
Marco Asensio (6)
Próbálta felpezsdíteni a csapat támadójátékát, aminek érdekében hatalmas sprinteket nyomott le a szélen, azonban nem sokszor tudott találkozni a labdával. Ennek ellenére a találkozó végén így is tudott szerezni egy találatot, amit ugyan érvénytelenítettek, azonban az ismét nyilvánvalóvá vált, hogy példa nélküli, ahogyan a játékot képes olvasni. Ennek köszönhetően ismét a legjobbkor érkezett a kapu elé. Biztos vagyok benne, hogy a következő idény már tényleg el fogja hozni számára a várva várt áttörést.
Vinícius Jr. (6)
Az elhivatottságára és a harciasságára ezúttal sem lehetett panasz, azonban ismét sok eladott labda és elhamarkodott megoldás fűződött a nevéhez a beállását követő első percekben. Ezután összeszedte magát, és olyan játszi könnyedséggel hagyta ott a Villarreal védőit egy cselsorozatot követően, amit utoljára talán még a brazil Santos gárdájában futballozó Neymartól lehetett látni, azzal a különbséggel, hogy Vinícius mindezt a spanyol elsőosztályban hajtotta végre. Sajnálatos, hogy a gólt, ami a cselsorozat után született, végül nem adták meg.
Fede Valverde (-)
Mindösszesen 11 percet töltött a pályán, így nehéz bármilyen következtetést is levonni a teljesítményével kapcsolatban. Jól szállt be, volt egy szép csele is, illetve már ennyi idő alatt is segíteni tudott a labdaszerzéseknél.
Lucas Vázquez (-)
Mindösszesen 11 percet töltött a pályán, ráadásul ismét a jobbhátvéd pozíciójában kellett futballoznia. Ugyan kétszer is lemaradt az emberéről, ennek ellenére ennyi idő alatt nem lehet szignifikánsan értékelni a mutatott játékát.
Isco (-)
Mindösszesen 11 percet töltött a pályán, így amellett, hogy korán sárga lapot szerzett, nem sok mindent lehet elmondani a teljesítményéről.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (8)
19 találkozónként 1 trófea. Hihetetlen, de úgy tűnik, hogy Zidane-nal az edzői székben semmi sem lehetetlen, őt ide teremtették. Ismét a Casemiro – Kroos – Modrić nevével fémjelzett középpályával állt ki az egyesület, aminek köszönhetően lehet, hogy sokakban kétségek merültek fel a mérkőzést megelőzően, ám ismét a francia trénernek lett igaza. Mindhárman fantasztikusan teljesítettek, sem a kor, sem a fásultság legapróbb nyomát nem lehetett észrevenni rajtuk. Zidane legénysége ismét nagyon megnyomta az első félidőt, ami akár már több gólos vezetést is eredményezhetett volna. Nem volt rest a második félidőben többször is változtatni a felálláson, az eredmény pedig ismét őt igazolta. A csúcson úgy döntött, hogy távozik az együttes éléről, majd amikor a csapat gödörben volt ismét visszatért. Egy felforgatott, kiégettnek hitt keretből ismét előcsalogatta a sikeréhséget, aminek köszönhetően rövid időn belül ismét a csúcsra került az egyesület. Az idénynek még nincs vége, a bajnoki cím pedig már biztos, de még mindig ott lebeg a szemek előtt egy esetleges BL-győzelem reménye is. Ha a menedzser képes lesz elérni, hogy a blancók a manchesteri visszavágóra is egy döntőként tekintsenek, akkor még egy újabb duplázás sem elképzelhetetlen. Köszönjük, Mester!
Egytől egyig: Granada – Real Madrid (1-2)
Csapatok
Granada (6)
Hazai pályán már 10 perc után hátrányba kerültek, ez pedig olyannyira megfogta őket, hogy nem sokkal később érkezett a folytatás is, aminek köszönhetően már legalább két gólt kellett volna berámolniuk a pontszerzéshez. Ennek tulajdonképpen a közelébe sem tudtak kerülni az első félidőben, a blancók minden lényeges statisztikai mutatóban az ellenfelük fölé nőttek. A második játékrész már teljesen más tészta volt, az andalúzok mintha vért ittak volna az öltözőben, úgy kezdték el rohamozni a rekordbeállításra készülő Courtois kapuját. Az eredmény nem is maradt el, a két venezuelai futballista – Herrera és Machís – főszereplésével szépíteni tudott a Granada, ám a végkimenetel végül már nem változott. Most is elmondhatjuk, hogy az újonc gárdának sem az egész idényben mutatott produkciójáért, sem a tegnapi játékáért egy percig nem kell szabadkoznia, sőt. A Granada szurkolói büszkék lehetnek a csupaszív, küzdelmet soha fel nem adó labdarúgóikra.
Real Madrid (7)
Ahogyan azt már megszokhattuk, a mérkőzés két félidejében egészen más játékot láthattunk kedvenceinktől. Két dolog viszont teljesen változatlan volt mindkét felvonásban. A blancók győztes mentalitása és az a kizökkenthetetlen céltudatosság a játékosok arcán, amivel valóban döntőket lehet nyerni. Most már teljesen világos, hogy nem csak üres közhelypufogtatás a „Minden bajnoki mérkőzés egy döntő!” jelszó, hiszen Zidane legénységének a magabiztossága és hozzáállása valóban felidézheti bennünk a Bajnokok Ligája menetelések során látottakat. Az első játékrészben a királyi gárda az egyéni megmozdulásoknak és a remek elmozgásoknak köszönhetően lefocizta az ellenfelét, könnyedén vezethettek volna akár három vagy négy találattal is. A második felvonás elejébe kicsit belealudtak, több védelmi megingásnak is a tanúi lehettünk, de az első félidőben látottaknak köszönhetően még ez is belefért, így a gárda ugyan hatalmas fizikai munka árán is, de megszerezte a kulcsfontosságú három pontot.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Karim Benzema (8)
Lehet, hogy nem csak a mérkőzés, hanem az idény legjobbja is ő lesz? Ismét a csapat egyik vezéregyéniségévé tudott válni, mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gólja mellett nem egyszer segített be hátul is Ramoséknak. Igazi "benzemás" – belsővel tekerés hosszú sarokba – találatot szerzett, mindemellett pedig a rögzített szituációkban a védekezésből is alaposan kivette a részét. Az első félidő lezárását jelentő szögletnél ő tudott tisztázni, míg egy veszélyes és fineszes Granada szabadrúgásnál olyan szorosan tapadt Puertaszra, hogy az ijedtében a kapu helyett majdnem a szögletzászlót lőtte telibe. Így tovább Karim!
Thibaut Courtois (7)
Nagyon balszerencsés volt, hiszen egyáltalán nem tehetett arról a gólról, ami végül azt jelentette, hogy nem sikerült beállítania a hat évvel ezelőtti énje által felállított rekordot. Sok madridistához hasonlóan percekig bosszankodhatott volna azon, hogy ha ugyan egy gólt meg is érdemelt a Granada, az várhatott volna még 28 percet, de ő nem így tett. Magabiztos volt a beadásoknál, illetve nagyon meleg helyzetben meg tudta azt is akadályozni, hogy Antoñin a félollózását követően mennybe jusson.
Dani Carvajal (5.5)
Aktívan kezdett, sokat besegített a támadásokban, még lövésig is eljutott, azonban a védekezésben már akadtak problémái. Jóval értékelhetőbb teljesítményt tett le a jobbszélen Lucas Vázqueznél, azonban ha nagyon "bűnbakot" szeretnék keresni egy jó eséllyel bajnoki címet érő győzelem után, akkor őt lehetne leginkább elővenni. Ha a gól előtti szituáció megörökítéséhez La Fontaine munkásságát szeretnénk segítségül hívni, akkor a főszerepben Carvajal játszotta a teknőst, Machís pedig a nyulat. Sajnos a találkozó folyamán több hosszú átadásnál is elszámolta magát, igaz ilyenkor kvalitásainak köszönhetően korrigálni tudta hibáit.
Raphaël Varane (7)
Fontos szerepet töltött be a labdakihozataloknál, pontosak voltak a hosszú átadásai, emellett pedig a védőmunkájára sem lehetett különösebb panasz. Carlos Fernandéz Machís felé lőtt labdájának szeme volt, azonban Varane középkori király módjára vakította meg azt. A gólban viszont nagy eséllyel benne volt, legalábbis a TV előtt ülve úgy tűnt, hogy nem használta ki eléggé a sebességét.
Sergio Ramos (7.5)
Az első félidőben veterán csapatkapitány módjára tőle kicsit szokatlan módon csendben, mindenféle sallang nélkül tette a dolgát, hagyta előrébb kibontakozni a többieket. A játékrész végén kissé összeszólalkozott Carlos Fernandézzel – a másik sevillai matadorral – ez pedig úgy tűnt, hogy a második félidőre előcsalogatja belőle a pozitív értelemben vett „ramososabb” énjét. Kulcspillanatokban állította meg a támadásokat, felment a rohamoknál, végül, de nem utolsó sorban pedig góltól mentette meg a csapatát, miután tisztázni tudott a gólvonalról. Azt hiszem ilyennek kell lennie egy vezérnek.
Ferland Mendy (7)
Víctor Díaz az első sorból nézhette végig, ahogyan egy gyönyörű egyéni megmozdulást követően a francia megszerzi első találatát a Real Madrid színeiben. Ezt követően a 41. percben volt egy nagyon fontos mentése, amivel hozzásegítette a blancókat a kétgólos vezetés megőrzéséhez. Nagyot dolgozott az egész mérkőzés során, ez nem kérdéses, de a második félidőben már ő is kicsit szürkébb volt.
Casemiro (6.5)
Időnként talán rajta látszódtak leginkább a fáradtság jelei a királyi gárdában, az 50. percig például már négy labdavesztésénél járt, az egyik pedig végzetesnek is bizonyult, hiszen a Granada az ő hibáját követően jutott el Courtois kapuja elé. Ugyan emellett kiosztott egy gólpasszt is Mendy-nek, az biztos, hogy egy 100%-os formában játszó Casemiro ennél sokkal kiegyensúlyozottabb játékra képes.
Luka Modrić (7)
Az elején kicsit nehezen lendült bele, de hamar belejött a játékba, amit a Benzemának kiosztott aszisztja is tökéletesen jelez. Sokat passzolt és hatékonyan, de mindezt nem csak hátrafele vagy a középpályán tette, hanem a kockázatosabb, hosszabb indításoktól sem riadt vissza. Az egész találkozón nagyszerűen játszott össze a francia csatárral, csak Rui Silva kapusnak köszönhető az, hogy nem kettő, hanem csak egy gólpasszt osztott ki Karimnak. Azt hiszem minden madridista nevében mondhatom, hogy Lukának még egyáltalán nem járt le az ideje Madridban.
Toni Kroos (7.5)
Öröm volt nézni a mozgását az egész mérkőzésen, tulajdonképpen nem volt olyan támadás, amiben ne játszott volna valamilyen szerepet. Sokat kereste a labdát, jó meglátásokkal operált, a középpályán megkezdett visszatámadások egyik élharcosa volt. Remélhetőleg most már a BL visszavágón is kezdőként számol majd vele Zidane, mert ha ilyen szintű teljesítményt tudna letenni az asztalra a Manchester City ellen is, akkor sokkal kevésbé kavarognának a madridistákban negatív gondolatok a Kevin De Bruyne nevével fémjelzett angol középpálya hallatán.
Fede Valverde (6)
Jó szokásához híven ezúttal is sokat robotolt a pályán. Viszonylag sok szabálytalanságot követett el, előfordult az is, hogy mindezt kissé feleslegesen, másképpen is megoldható szituációban követte el. Most nem tudott olyan sokat hozzátenni az egyesület játékához, így talán nem is meglepő, hogy a francia menedzser őt cserélte le legelőször. Aggódalomra azonban nincs ok, lesz ez még jobb is!
Isco (7)
A 16. percben, Benzema gólját közvetlenül megelőzően a Nuevo Los Cármenes Stadion FIFA-ból átvett közönsége nem akármilyen „Isco Disco”-nak” lehetett szemtanúja. Egy cselt követően három embert rázott le, majd tökéletesen tette a labdát Modrić elé, a támadás végét pedig már tudjuk. Nem csak a horvát középpályással, hanem Benzemával is rendkívül jól megértették egymást a pályán, nem egyszer volt rá példa, hogy a granadai védelem csak nyomozta a labdát, ha ők ketten játszottak össze. Isco a góltól sem állt messze, de kapura tartó lövését blokkolni tudták. Összességében elmondható, hogy a pályán töltött 64 perc alatt nagyszerű teljesítményt nyújtott.
Marco Asensio (6)
Önhibáján kívül nem sokat tudott hozzátenni a csapat támadójátékához, hiszen a Real Madrid a második félidőben már sokkal kevesebb hangsúlyt fektetett a gólszerzésre. Szép technikai megoldásokkal még így is sikerült magára felhívnia a figyelmet, Zidane-csele után még a névadó francia tréner is elismerően csettinthetett a partvonal mellett.
Rodrygo (6.5)
Nagy lendülettel, kifejezetten jól szállt be a játékba. Beállása után több szögletet is sikerült kiharcolnia. Viníciuszhoz hasonlóan szép cselsorozatokban nála sincs hiány, azonban nem lehet nem észrevenni azt, hogy Rodrygo ezek után mennyivel érettebben méri fel a lehetőségeit, illetve választja inkább a passzolást a vaktában tüzelés helyett. Egyáltalán nem meglepő, hogy mostanában már Zidane is egyre bátrabban teszi be őt a kezdőcsapatba.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (7)
Alapvetően jól meccselt, egy olyan kezdőt küldött a pályára, amelyik az első félidőben igencsak meg tudta lepni az andalúzokat. A középpálya megszállásával nem sok lehetőség adódott az ellenfél előtt, a blancók pedig sorra dolgozták ki a helyzeteket. A második felvonás már kicsit sem volt ilyen zökkenőmentes, de itt is pozitívumként említhető az, hogy önmagához képest már korán cserére szánta el magát. Teljesen egyértelmű, hogy a francia tréner valóban döntőként tekint minden bajnoki találkozóra, ezért szinte még minimális mértékben sem hajlandó kockáztatni, esetleg egy-két rosszabb egyéni megmozdulást követően belenyúlni a csapatba. Ez most a Granada ellen tökéletesen elég volt, viszont a Bajnokok Ligájában a Mancheser City ellen még a Zidane-faktorral rendelkező Real Madridnak sem lesz elegendő csupán az egyik félidőben brillíroznia.
Courtois-t 78 perc választja el a saját rekordjának beállításától
Az Alavés elleni találkozó második percében Joselu és Lucas Pérez próbálkozásainak köszönhetően kétszer is komoly veszélyben volt a belga hálóőr kapott gól nélküli szériája, ám Courtois több remek védésnek köszönhetően zsinórban ötödik mérkőzésén is el tudta kerülni, hogy bevegyék a hálóját. Ezúttal mindezt úgy sikerült elérnie, hogy Dani Carvajal és Sergio Ramos sem volt a pályán.
„Boldog vagyok, hogy a csapatunkban tudhatjuk őt, szerintem jelenleg ő a világ legjobb kapusa. Továbbra is arra kell törekednünk, hogy az ellenfél ne tudjon betalálni ellenünk.” – mondta el Zidane az összecsapást követő sajtótájékoztatón.
32 találkozón mindösszesen 18 alkalommal tudták bevenni az ellenfelek Courtois kapuját, aminek köszönhetően idén a belga óriás a Zamora-díj legfőbb várományosa. Mérkőzésenként átlagosan 0.56 bekapott gól szerepel a neve mellett, ez a La Liga történelmében is a hatodik legjobb eredménynek számít.
Ha Courtois a Granada együttesének labdarúgói előtt is le tudja húzni a rolót, akkor valami olyasminek lehetünk a szemtanúi, amire utoljára a 2007/2008-as idényben volt csak példa Madridban. A belga hálóőr zsinórban hét összecsapáson sem kapna gólt, aminek köszönhetően már csak egy találkozóra kerülne Francisco Buyo és Santiago Cañizares rekordjától.
Nagy esély van arra, hogy Thibaut Courtois hamarosan kétszeres spanyol bajnoknak mondhatja magát. A 2013/2014-es idényben az Atléticóval jött össze számára az első hely, míg idén a Real Madrid együttesében emelheti majd magasba a bajnoki serleget hat esztendő után. A kérdés már csak az, hogy vajon a már említett 2013/2014-es szezonhoz hasonlóan idén is a magáénak tudhatja-e majd a Zamora-díjat is a bajnoki trófea mellett. Kétségkívül ez egészen fantasztikus teljesítmény lenne.
Hat évvel ezelőtt az ellenfelek 34 találkozón 24 alkalommal tudták bevenni a kapuját, mindemellett pedig 20 mérkőzést hozott le kapott gól nélkül. A mostani idényből már csak három forduló maradt hátra, Courtois-t pedig 18 alkalommal tréfálták meg eddig a riválisok, míg 18 összecsapáson ő járt túl az ellenfelek eszén.
Az előző idényben még két hálóőr versengett a Real Madrid kapusposztjáért Keylor Navas és Thibaut Courtois személyében, vitatottan ugyan, de a küzdelemből végül a belga hálóőr került ki győztesen. A Spanyol Szuperkupa döntőjében pedig meg is hálálta ezt a bizalmat, éppen volt együttese, az Atlético Madrid ellen. Idén még három bevetés vár a blancókra: Courtois és a többiek a Granadához és a Leganés gárdájához látogatnak majd, míg hazai pályán fogadják a Villareal egyesületét.
Felrobbanthatja-e fieszta az Etihad csendjét?
Múltbéli diadalok és kudarcok
Egyfelől bizakodásra adhatnak okot számunkra, másfelől pedig óvatosságra inthetnek minket. Segítenek abban, hogy a már esélytelennek tűnő helyzetek megoldódását ne egy példanélküli csodának, hanem egy igenis önmagunk által elérhetőnek tartott célnak tekintsük. Mindemellett tanulva a múlt hibáiból, képessé válhatunk arra, hogy a diadalok közben se kényelmesedjünk el, tanuljuk meg azokat a helyén kezelni.
A Santiago Bernabéu Stadionban elszenvedett 1-2 arányú vereség után sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy fordult-e már elő hasonló a királyi gárdával a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, és ha igen, akkor sikerült-e végül megfordítaniuk a párharc végkimenetelét a második mérkőzésen. Másokat talán az is érdekelhet, hogy a múltban mennyire voltak képesek a Real Madrid labdarúgói megbarátkozni a manchesteri stadionok légkörével, illetve hogy hány alkalommal tértek vissza az elért eredmény miatt örömittasan az angol városból egy-egy Bajnokok Ligája-párharcot követően. A következőkben ezekre a kérdésekre kaphatunk majd válaszokat.
Előszőr a 2000/2001-es kiírásban történt meg először az a Bajnokok Ligájában, hogy a Real Madrid 0-1-s hátrányba került az egyenes kieséses szakasz első mérkőzésén. Enyhítő körülmény, hogy mindez már az elődöntőben történt meg, az ellenfél pedig egy bivalyerős Bayern München volt. Del Bosque fiainak nem sikerült idegenben a bravúr, Elber góljára ugyan Figo még válaszolni tudott, de Jens Jeremies találatának köszönhetően a bajorok már a félidőben eldöntötték a továbbjutás kérdését.
A 2005/2006-os idényben a legjobb 16 között az Arsenal együttesével kerültek szembe a blancók, a Santiago Bernabéu Stadionban pedig csupán egy csalódást keltő 0-1-es vereségre futotta tőlük. A királyi gárda végül Angliában sem tudta bevenni Lehmann kapuját, így az összecsapást Henry egy szem találata döntötte el.
A 2008/2009-es szezonban szintén egy angol gárda jelentette a Real Madrid számára a végállomást. Egy madridista taktikus, Rafael Benítez tudott túljárni Juande Ramos eszén. A madridi 0-1 után hatalmas pofonba szaladtak bele a blancók az Anfielden, a Liverpool esélyt sem adva, 4-0-ra verte meg Raúlékat.
A Real Madrid a Bajnokok Ligája, illetve annak elődje, a BEK küzdelmei során ezidáig 7 alkalommal találkozott manchesteri egyesületekkel. A 2012/2013-as idény kivételével az összecsapásokra az egyenes kieséses szakaszban került sor. Bizakodásra adhat okot a blancóknak, hogy mindösszesen egyszer fordult az elő, hogy nem ők mentek tovább a következő körbe. Manchesteri kiruccanásaik során kétszer tudtak győzedelmeskedni, két alkalommal szenvedtek el vereséget, illetve háromszor játszottak döntetlent. A Manchester City-vel utoljára a 2015/2016-os szezonban futottak össze, az elődöntők küzdelmei során. Akkor még nem Guardiola, hanem a Real Madrid ex-edzője, Manuel Pellegrini irányította az angol együttest, a párharcot pedig Fernando öngóljának köszönhetően a madridi gárda nyerte meg.
Mit is írhatunk eddig a két edző számlájára?
Guardiola edzőként kétszeres Bajnokok Ligája-győztesnek vallhatja magát. Mindkét alkalommal a Barcelonával sikerült diadalt aratnia, illetve mindkétszer a Sir Alex Ferguson által vezényelt Manchester United volt a vesztes fél. Először a 2008/2009-es idényben nyert, majd két évvel később a 2010/2011-es kiírásban meg tudta ismételni ezt a bravúrt.
A katalán tréner ezidáig 54 találkozón szerepelt az együtteseivel a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, melyek során 27 győzelmet aratott, 14-szer ért el döntetlent, valamint 13 esetben maradt alul az ellenféllel szemben. Mindez azt jelenti, hogy Guardiola 50%-os győzelmi mutatóval rendelkezik a sorozat e szakaszában.
Zinédine Zidane menedzserként zsinórban háromszor tudott felülni klubjával az európai klubfutball trónjára, ami már önmagában példanélküli teljesítmény. Mindemellett a francia vezetőedző 76%-os győzelmi mutatóval rendelkezik a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában. 21 összecsapáson irányította a királyi gárdát, ez idő alatt pedig 16 győzelem, 3 vereség, illetve 2 döntetlen a blancók mérlege. Érdekesség, hogy Guardiola az első 21 találkozójának csak az 57%-át tudta megnyerni.
Ember legyen a talpán, aki meg tudja jósolni a manchesteri visszavágó pontos eredményét. Ilyen szempontból az sem adhat sok támpontot, ha megvizsgáljuk azt, hogy a két szakember hogyan képes menedzselni, ha egy ilyen helyzetben előnyből, vagy éppen hátrányból kell játszania. A 2015/2016-os idényben – ami egyébként a francia tréner első éve volt a Real Madrid élén – úgy tűnt, hogy nem kis meglepetésre a Wolfsburg fogja megállítani a Bajnokok Ligájában a királyi gárdát. A németországi 2-0-s vereség után végül is Cristiano Ronaldo mesterhármasának köszönhetően Zidane legénysége továbbjutott a következő körbe, majd később a trófeát is magasba emelhette. Guardiola pedig a 2016/2017-es Bajnokok Ligája-kiírásban, a Monaco egyesületével szembeni összecsapás első fordulójában érezhette már magát nyeregben, miután a Manchester City 5-3-ra tudott diadalmaskodni az Etihadban. Ennek ellenére az Mbappét is a soraiban tudó hercegségbeli gárda nevethetett a végén, ugyanis 3-1-re le tudták győzni angol ellenfelüket a II. Lajos Stadionban.
Lélektani előny és emberhátrány
Az angol alakulat egészen biztosan mindent egy lapra feltéve fog majd ragaszkodni a továbbjutásához, hiszen a Liverpool a bajnoki címet már begyűjtötte, így idén ez az abszolút prioritást élvező trófea a manchesteri egyesületnek. Továbbá a folyamatban lévő fellebbezési tárgyalás eredményét nem ismerve azt sem tudhatjuk pontosan, hogy mikor lesz újra lehetőségük a Bajnokok Ligájában pályára lépni. Ugyan a Real Madrid esélyeit az sem növeli tovább, hogy idegenben kellene valahogyan kiharcolniuk a továbbjutást, mégis a jelenlegi helyzet szerint úgy néz ki, hogy a találkozó megrendezése csak zártkapus formában történhet majd meg augusztusban. Természetesen elsőre még így is úgy tűnhet, hogy a Manchester Citynek könnyebb a dolga. A labdarúgóknak nem kell részt venniük egy macerás utazáson, illetve a pályát minden egyes szegletét jobban ismerik, mint a blancók. Ezzel szemben azt is fontos megemlíteni, hogy Zidane regnálása alatt a királyi gárda hajlamos időnként jobb teljesítményt nyújtani idegenben, mint a Santiago Bernabéuban. Ékes példa erre a 2017/2018-as Bajnokok Ligája-kiírás is, amikor mind a Juventus elleni, mind a Bayern München elleni ellentmondást nem tűrő vendégjátékot egy igencsak halovány hazai teljesítmény követett. A francia tréner legénysége mindkét esetben annak köszönhette a továbbjutást, hogy az idegenben lejátszott mérkőzéseken olyan előnyre tettek szert, amit egy kis szerencsének is köszönhetően végül nem tudtak elkótyavetyélni a Santiago Bernabéu Stadionban.
A karantén, illetve a több hónapos kihagyás alapvetően három futballistának jött nagyon jókor. A Manchester City oldaláról Aymeric Laporte-nak, a Real Madridban pedig Marco Asensiónak, illetve Eden Hazardnak. Ezek a várva várt visszatérések a blancóknak kedvezhetnek inkább, és akár döntő fontosságúak is lehetnek a párharc végkimenetelét illetően. Míg Rodri érkezése után Fernandinho többé-kevésbé pótolni tudta a lábadozó Laporte-ot, addig a királyi gárda háza táján igen nagy fejtörést okozott sokszor Zizounak a támadósor összeállítása. Marianóban és Luka Jovicsban egyelőre nem igazán bízik még meg a francia szakember, Gareth Bale formája és hozzáállása pedig enyhén szólva is hagy maga után némi kívánnivalót. Jelenlegi formájukat tekintve így leginkább Viníciusra, Iscóra és Benzemára támaszkodhatott Zidane az elmúlt időszakban. Hazard és Asensio visszatérése kulcsfontosságú lehet a Real Madrid támadójátékának fejlődésében.
Ott van ugyanakkor Sergio Ramos kiállítása is, ami baljós előjelekkel kecsegtet a spanyolok számára. Elég csak felidéznünk az Ajax múltkori vendégeskedését a Santiago Bernabéu Stadionban, ahol a vezérét vesztett királyi gárda 1-4-es vereséget szenvedett el a hollandoktól. Nagyon fontos kérdés lesz az, hogy képes lesz-e valaki előlépni „vezérbikává” az európai kupaporondon triplázást végrehajtó együttes keménymagjának tagjai közül, ezáltal pedig elősegíteni azt, hogy majd valóban spanyol fieszta robbanthassa fel az Etihad csendjét.
A Real Madrid a VAR-ral és a VAR nélkül is négy ponttal vezetné a bajnokságot
A VAR nincs hatással a Real Madrid első helyére
Ebben az idényben öt alkalommal avatkozott közbe a rendszer úgy, hogy a blancók számára kedvező döntést hozott. Ezek közül két alkalommal változott döntetlen állás győzelemre, viszont két beavatkozásnak köszönhetően vereség lett a meccs vége. A VAR háromszor hozott a Barcelona számára kedvező ítéletet, azonban csupán egy alkalommal ért ez az egy pont helyett hármat. Hétszer az ellenfeleknek kedvezett a végső bírói ítélet, ezek során pedig csak egyetlen alkalommal lettek két ponttal szegényebbek a katalánok. Az így megszerzett és ebukott pontok alapján látható tehát, hogy a mérleg teljesen kiegyensúlyozott.
Mindemellett a Barcelona még jobban is járt a VAR bevezetésével
Nem csak az aktuális idény alapján lehet azonban megítélni a videóbíró ténykedését. Az előző kiírásban a királyi gárda egyaránt négy pontot nyert, illetve vesztett el a rendszer döntéseinek következtében. A katalánok pontszámára ezzel ellentétben egyáltalán nem volt hatással a VAR. Mindösszesen két alkalommal ítélt ellenük a videóbíró, míg hatszor pedig számukra kedvező ítélet született. A Real Madrid tavalyi találkozói közül tíz meccsen is az ellenfél számára kedvezett a VAR, egyedül a Rayo Vallecano együttesét sújtott csak ennél többször az akkori kiírásban a rendszer. A videóbíró ténykedésének köszönhetően négyszer született a blancókat támogató döntés, ennél kevesebbszer csak a Leganés és a Valladolid gárdája járt jól a 2018/2019-es kiírásban.
Az aktuális kiírás állása bal oldalon, VAR nélküli állás a jobb oldalon.
Az előző idény állása bal oldalon, VAR nélküli állás a jobb oldalon.
Mindent egybevetve tehát megállapítható az, hogy a két spanyol óriás közül egyikük sem járt volna rosszabbul vagy jobban, ha videóbíró nélkül zajlott volna le a spanyol bajnokság utolsó két idénye.
A Real Madrid és a Barcelona mérkőzésein hozott végeredményt befolyásoló videóbíró döntések a 2019/2020-as idényben
Villareal 2-2 Real Madrid (VAR nélkül 1-2)
Gerard Moreno gólját először visszafújták les miatt, majd végül a videóbíró döntésének köszönhetően megadták azt.
Real Madrid 0-0 Betis (VAR nélkül 1-0)
A videóbíró szerint Hazard nem megengedett területen tartózkodott, így a blancók találatát érvénytelenítették.
Real Madrid 2-1 Sevilla (VAR nélkül 2-2)
Luuk de Jong szabálytalanságát kiszúrva a videóbíró nem adta meg a sevillai gólt.
Barcelona 2-1 Getafe (VAR nélkül 2-2)
A VAR szerint Umtitit csak nem megengedett eszközökkel tudták szerelni, így végül Nyom találata nem került be a jegyzőkönyvbe.
Barcelona 2-2 Atlético (VAR nélkül 2-1)
Diego Costa még kihagyta a büntetőjét, azonban a videóbíró szerint Ter Stegen elmozdult a vonalról, így a madridi alakulat megismételhette a tizenegyest. Saúl már nem hibázott.
Athletic 0-1 Real Madrid (VAR nélkül 0-0)
Gil Manzano szabálytalannak találta Dani García belépőjét, így González González a büntetőpontra mutatott. Ramos pedig szokásához híven ismét betalált az ellenfél kapujába.
Real Madrid 1-0 Espanyol (VAR nélkül 0-0)
Mateu Lahoz szerint Asensio lesen tartózkodott az akció befejezésekor, azonban a VAR javított, a Real Madrid pedig győzedelmeskedett.
Real Madrid 1-2 Levante (VAR nélkül 2-1)
Cuadra Fernández szerint Varane a tizenhatoson belül kezezett, így a valenciai alakulat büntetőt rúghatott. A másik oldalon Asensio szerzett gólt, azonban a találatát ezúttal les miatt érvénytelenítették.
Levante 1-2 Real Madrid (VAR nélkül 1-1)
Iglesias Villanueva hosszas videózás után úgy ítélte meg, hogy már a büntetőterületen ért Bardi kezéhez a labda, így Benzema végezhetett el egy büntetőt, amit annak rendje és módja szerint értékesíteni is tudott.
Rayo 1-0 Real Madrid (VAR nélkül 0-0)
Ismét egy tizenegyes döntött. Vallejo szabálytalankodását követően González Fuertes a büntetőpontra mutatott, Embarba pedig megnyerte az összecsapást a Rayónak.