Ny. Viktor (viiiik)

Celta Vigo (OP: 6)

Megpróbálom már az elején veszettül szakmai oldalról megközelíteni a témát, miszerint Iago Aspas érzésre már vagy öt szezon óta folyamatosan 36 éves, és még mindig egyike azon játékosoknak a spanyol bajnokságban, akik láttán bizony összeszorul azért a gyomor a gólveszély miatt. Na most szerencsére eléggé takarékra vette magát a fiatalember. Még úgy ahogy Larsen próbálkozgatott, aki viszont remekül ötvözte Haaland testfelépítését Nigel de Jong erényeivel, a norvég rögbiválogatott állítólag be is kérte a mérkőzés felvételét. Összességében meglehetősen gyenge csapat benyomását keltette a Celta, hazai pályán ugyan éles védekezéssel, de rengeteg pontatlansággal és kevés gólhelyzettel sanyargatták a látogatókat. Benítez mesternek lesz dolga bőséggel, az egy lőtt gól, és az ugyanennyi szerzett pont három fordulót követően nem túl jó ómen.

Real Madrid (OP: 6,6)

Azért a mieinknek sem jár a vállverde feltétlenül, bár egyelőre a képlet világosnak tűnik: kimegyünk, aztán Jude megoldja. Na de azért örökké nem fogunk három cseresznyét kapni a géptől, és nagy hiba lenne belekényelmesedni ebbe a folyamatba – sajnos ennek azért már látom a jeleit helyenként. Most ez egy kicsit minden oldalról fakó volt. Pozitívum, hogy innen azért nem sok csapat fog egy hárompontossal kicsekkolni, Kepa lehúzva tartotta a rolót, és a középpálya meglehetősen dinamikus volt, amíg Ancelotti kissé szakmaiatlanul izgalmassá cserélte a dolgokat. Ami döcögős volt az a csapatrészek közti kommunikáció, a szélek bizonytalansága, illetve a kevés jó egyéni teljesítmény. Illetve hát a nyár örökké visszatérő kérdése: a csatárhelyzet. Látva a folyamatokat, és tudva a sorsolásunkat (Getafe, Sociedad, Atléti), októberre már lehet hogy Camavinga – Lunin támadóegységgel fogunk rohamozni. Bármennyire is röpködnek a nyilatkozatok, hogy kész a keret, nincs kész a keret. Egy minőségi támadó nagyon kellene, és ugye a 9-es mez ott lengedezik elárvulva. Pérez kislattyoghatna még így nyár végén a piacra az űr betöltése végett.

MOTM – Jude Bellingham (OP: 8,3)

Megunni biztosan nem fogom, hogy ez a srác sorra fordítja a javunkra az összes mérkőzést. Igazából ötvözi a keret középpályásainak erényeit: kiváló dinamika, bámulatos labdaérzék és remek helyzetfelismerések jellemzik a játékát. Ja és elég jó a levegőben is, ahogy azt a kottából kiolvashattuk. Egy egészen varázslatos folyamat szemtanúi vagyunk, ahol egy klub talál egy minden szempontból ideális játékost, és a legelső pillanattól kezdve vígan működik a kémia. Utoljára a jó öreg Jonathan Woodgate esetében éreztem azt, hogy már az első meccsen elképesztő hatást tud gyakorolni a csapatra, csak vele a skála másik végét birizgáltuk meg. Hát hiába – angol és öngól között azért van némi különbség.

Kepa Arrizabalaga (OP: 6,8)

A Kepa-kapu kitartott, nem tudtak áttörést elérni a hazaiak. A visszavont gólnál a belepiszkálás ellen nem nagyon tudott volna mit csinálni. Az első félidőben volt egy nagyon jó ütemű kijövetele, amikor veszélyes szituban boxolta el a labdát, ugyanakkor a második félidőben egy könnyelmű döntése gólhelyzetet eredményezett. A néhány próbálkozást stabilan fogta, viszont meg kell ismernie még a csapat játékát és a társak helyezkedését. A hosszú labdái általában pontatlanok voltak, meg általában a csapat azért megpróbálja röviden kihozni a labdákat és maximum kontrára indít hosszút.

Dani Carvajal (OP: 6,6)

Felemás érzéseim vannak vele kapcsolatban, mert azért ez annyira nem sikerült jól, mint az előző két meccs. Támadásban az ő oldala volt most acélosabb, és Frannál jobban is oldotta meg a dolgokat az ellenfél térfelén, ugyanakkor védekezésben nagyon komoly területeket hagyott maga mögött és 1v1-es helyzetekben sem tudott elég szorosan maradni. Bamba tekerésénél az ellenfél nevéhez méltó elcsusszanást prezentált, de például a legtöbb szerelést ő mutatta be.

Toni Rüdiger (OP: 7,1)

Nálam nagyon komoly vacillálás ment, hogy Rüdiger, vagy Jude legyen a meccs embere, annyira magabiztos és ellenállhatatlan védőmunkát láthattunk a némettől. Végig teljesen higgadtan és betonbiztosan játszott, remek párost alkotnak Alabával. Brazil kollégája kidőlésével állandósulhat idén a helye, bár nálam a sérüléstől függetlenül az Alaba-Rüdiger duó futna, valahol pedig továbbra sem tudom megbocsátani az edzői stábnak, hogy ez az egykilencven magas Haalandradír nem kezdhetett a tavalyi BL-elődöntő visszavágóján.

David Alaba (OP: 7)

A német elhárítás mellett az osztrák szokásához híven gyakrabban lépett fel a támadásokkal, vagy indította be azokat. 91%-os passzpontossága mellett a legtöbb labdát ő juttatta a támadóharmadba (9). Védekezés szempontjából csöndes, de komolyabb hibák nélküli találkozót tudhat maga mögött.

Fran García (OP: 6,3)

Ez nálam most Mendysre sikeredett, és ezt nem szoktam dicsérő jelzőként alkalmazni (bocsi Ferland). Az aktivitással nem volt gond, de az ő oldala nem igazán tudott hatékony lenni, és így Fran sem tudott sokat bedobni a közösbe támadásban. Védekezést tekintve is azért volt hiányérzetem, sokszor helyezkedte el magát. Azért így is ezerszer inkább ő, mint fentebb idézett francia kollégája, mert alapból nagyon jó felfogásban, bátran és hatékonyan játszik, de ez nem az ő estéje volt.

Aurélien Tchouaméni (OP: 7,1)

Augusztus 25. Lajos és Patrícia napja, de a Tomáziák és a Tomazinák is ekkor ünnepelhetik a névnapjukat, de idén csak úgy fogják emlegetni, hogy a “Tchouameni Rabona” eljövetele. Az a beadás azért váratlan és elég csinos volt. Tchou tavalyi és idei játéka között elég jelentős a különbség eddig, hála égnek az idei javára. Mindenhol is ott van, bekapcsolódik a támadásokba, szorgosan takarít a védelem előtt, és nagyszerű arányban hoz jó döntéseket a pályán. Ancelotti hibázott, amikor lehozta őt, távozásával eléggé szétesett a középpálya mind fizikálisan, mind a védőmunkát tekintve.

Fede Valverde (OP: 6,9)

Végig nagyon lendületes tudott maradni, nem igazán volt megszabva a pozíciója, ezért a pálya bármely pontján előszeretettel bukkant fel. Két kulcspassz mellett a legtöbb progresszív átadásért gondolatban járó trófeát is bezsebelhette. Kimaradt gólhelyzetét nagyon sajnáltam és egyben nem hittem a szememnek, mert én simán bent láttam elsőre és megkezdtem az örvendést, hogy aztán pár másodperc múlva ráeszméljek, korai volt a buli.

Eduardo Camavinga (OP: 7)

Nem lógott ki a sorból, a fiatalos, lendületes középpályán ő is nagyon élt, bátran és pontosan futballozott. Tchouamenivel közös lejövetelük után voltak izzasztó pillanatok, és valahogy nem akart működni semmi a pályán. Nélküle valahogy minden kicsit nehezebbnek tűnik, hihetetlen, hogy mennyire komoly szereplője lett ő a Real Madridnak – mindezt pedig a konzisztens teljesítményének köszönheti.

Rodrygo (OP: 6,6)

Látványosan, ugyanakkor pontatlanul és öncélúan játszott. Ez különösen azért elszomorító, mert ilyen jeleket eddig nem igazán mutatott. Talán benne volt Vini korai kidőlése és az ezzel járó teher, ugyanakkor a középpálya pl. mentálisan tudott egy jó szintet hozni, ellentétben a brazillal. Ancelotti joggal kapott idegrohamot a büntetőnél, tekintve, hogy nem Rodrygo volt a kijelölt rúgó, ráadásul a tizi is kimaradt. Szóval igen, ügyes, most is jól fűzött fel védőket, a tizenegyest ő harcolta ki, de összességében ebben több volt. Szóval ez lehet, hogy egy szigorú értékelés, de emlékszem amikor a szurkolók pl. Karimot egy-egy hasonló teljesítmény után keresztre akarták feszíteni. Az, hogy a fiataloktól egyre többet várunk, valójában annak a jele, hogy ők már a jelen emberei is, és ehhez mérten a szinthez igazodó teljesítményt várunk el hétről-hétre. Legközelebb jobb lesz ez.

Vini Jr. (OP: 6,2)

Hát belőle nem láttunk sajnos sokat, ugyanakkor szerencsére nem komoly a sérülése. A hentes Getafe ellen nem feltétlenül kockáztatnám a kezdetését, amennyiben egy pillanatnyi kétség is marad az állapotát illetően.

Joselu (OP: 6,1)

Amikor a szándék jó, csak a kivitelezés nem az igazi – na azok elég bosszantó helyzetek tudnak lenni. Teljesen jó felfogásban nyomta végig a meccset, gólpasszával pedig vitathatatlanok az érdemei a mérkőzés kimenetelét tekintve. A kapu előtt viszont azt érzem, hogy semmi nem akar összejönni, hol a társak nem találják őt, hol ő nem érkezik jókor jó helyre. Idegen testnek hat egyelőre, reméljük néhány gól felszakítja ezeket a gátakat majd.

Luka Modrić és Toni Kroos (OP: 6,4 & 6,8)

Nem tudom őket kettéválasztani, ahogy a pályán, úgy az értékelésben is kéz a kézben mozognak együtt. Zseniális játékosok, Kroos szögletéből szereztük a gólt, ugyanakkor ez a páros együtt, fizikálisan már kevés a tétmeccseken. Szembeötlő volt a visszaesés a Tchouameni – Camavinga pároshoz mérten, többször választották el őket teljesen könnyen és szabályosan a labdától. Az a bizonyos staféta már átadásra került részükről, viszont meglesznek még az ő momentumaik idén, csak ezt célszerű lenne egymást váltva és nem egymás mellett megteremteni. Az mindenképpen szívmelengető, hogy az olajozott munkájuk gyümölcsét nem olajozzák össze, és jobb őket tevékeny állapotban látni, mint tevéken.

Nacho (OP: 6,4)

Én hamarabb hoztam volna, mert Fran olyan volt, mint a kéthetes ballagós lufi: szép, meg minden, de azért kicsit le van eresztve, és úgy már nem az igazi. Szinte még magára sem öltötte a karszalagot, de már vezettünk. Az Alaba-Rüdiger kettőst ugyan nem bontanám meg miatta a tétmeccsek többségén, de bízom benne, hogy elegendő játékideje lesz idén, és abban is, hogy ezt nem a sérülések teszik lehetővé, hanem a rotáció.

Edzői értékelés

Carlo Ancelotti (OP: 6,7)

Ancelotti meccselésén most könnyen elúszhatott volna a hajó. Kroos és Modrić együttes behozatala nagyon rosszul is elsülhetett volna, Rodrygo nevelési célzattal nálam nem játszotta volna végig a meccset, illetve Brahim Díaz be nem küldése számomra szintén egy kihagyott lehetőség volt. A döntései, meglátásai érzésem szerint most nem segítették kellőképpen az eredményességet.