Mi lesz veled, Ultras Sur?
Mi történik?
A Real Sociedad elleni meccsen meglepõ kép fogadta a stadionba látogatókat. A mindig zsúfolt déli szektor ezúttal félig üresen tátongott, jelentõsen visszavetve a hazai pálya hangulatát. A Cadena SER értesülései szerint a csoport egyes részei közti összecsapás vezetett oda, hogy a madridi vezetés 250 szurkolót nem engedett be a mérkõzésre. A meccsek elõtti gyülekezõhelyeken alakult ki a konfliktus, ám a tettlegességig fajuló vitát már elõkészítette egy hosszabb folyamat.
Körülbelül két éve él egymás mellett két irányvonal az ultrákon belül, de csak az utóbbi idõben fordultak elõ komolyabb összetûzések. Az egyik a szélsõjobboldali eszmékkel erõteljesen szimpatizál, és ha nem sikerül megfelelõ keretek között tartani a tevékenységüket, az könnyen az egész Ultras Sur végét jelentheti. Az újak saját irányításuk alá szeretnék vonni a teljes közösséget, sõt, egyesek szerint politikai pályafutásukat akarják megalapozni tetteikkel, a Real Madrid tekintélyét használva ugródeszkának. Állítólag a Frente Atléticóban (az Atlético Madrid ultrái) hasonló folyamatok zajlanak, és az ottani radikálisokkal is kapcsolatba léptek a királyiak törzsszurkolói. A cél a pirosfehéreknél is hasonló: a politikai tevékenység elõkészítése, felemelkedés a futballklub által.
De honnan indult mindez?
Az Ultras Sur 1980-ban kezdte meg mûködését, a Peña Las Banderas szurkolói klubon belül összekovácsolódó fiatalok közösségeként. Az ultrák mozgalma ekkoriban terjedt el szerte Európában, fõleg Olaszországban. Még a peñás idõkben vették fel az Ultras Sur nevet, utalva ezzel szokásos helyükre, mely a stadion déli végében volt (sur=dél). Nézeteik miatt hamar elváltak útjaik a Peña Las Banderastól, s immár nem azon belül, hanem attól függetlenül folytatták tevékenységüket. A legkülönbözõbb emberek tartoztak a közösséghez, az egyetlen pont, amiben egyetértettek, az a klub iránti szerelem volt. Ekkoriban nem volt jellemzõ semmiféle politikai elkötelezõdés az ultrák részérõl – ahogyan saját honlapjukon írják, „akkoriban még egy spanyol zászlónak senki sem tulajdonított akkora jelentõséget, mint ahogyan azt manapság teszik”. Az ellenfél szurkolóival rendszeresek voltak az összecsapások, akár hazai, akár külföldi volt a rivális – az Ultras Sur szerint épp ebben az idõszakban váltak legendává, hiszen megbosszulták azt a bánásmódot, amivel korábban õket fogadták más stadionokban. Meccsrõl meccsre egyre hírhedtebbé váltak, s ez sokakat csábított a csoportba. Eleinte még mindent egyénileg finanszíroztak, legyen szó pirotechnikáról vagy bármilyen más látványelemrõl, s rövidesen a stadion lelkévé váltak, minden dal, biztató rigmus tõlük indult el.
1988-ban, egy Gijónba tartó szurkolói busz komoly változást hozott a csoport megítélése terén. A drukkerek úgy döntöttek, Oviedót is útba ejtik a Sporting stadionja felé menet, ám ez balszerencsés döntés volt, hiszen igen kemény összetûzések alakultak ki köztük és a Forradalmi Kommunista Liga helyi aktivistái közt. 24 ultrát tartóztattak le és vittek börtönbe, a Ligából pedig sokakat szállítottak kórházba. Az Ultras Sur rögvest az újságok címlapjára került, sok baloldali csoport tartotta õket elsõszámú közellenségnek – a politikai hovatartozás tehát a korábbinál sokkal erõteljesebb része lett az e szurkolói klubról alkotott képnek.
A 90-es években aztán megerõsödött a nemzeti beállítódás, egyre több skinhead csatlakozott hozzájuk, de más – pozitívabb – változásokat is megélhettek a tagok. A mûködés egyre szervezettebbé vált, közösen utaztak pl. Torinóba és Párizsba, hogy támogathassák a csapatot. A látvány is fejlõdött, a füst és rakéták mellett már különféle dekorációkkal is igyekeztek megteremteni a meccshangulatot. Emlékezetes alkotás volt pl. az a viking bárka, amit a 1991/92-es szezon derbijén mutattak be az örök rivális játékosainak és drukkereinek. 1991 és 1996 között érték el mûködésük csúcsát, ekkortájt 6000-nél is többen gyûltek össze a Bernabéuban egy-egy meccsen, több százan utaztak szervezetten az idegenbeli találkozókra – többek közt a Ferencváros elleni meccsre is.
Ezután visszaesés következett, a honi sajtó sokszor támadta az Ultras Surt. Komoly lejárató kampány vette kezdetét az 1997/98-as szezonban, mikor a Leverkusenhez látogató drukkereket repülõjükrõl egyenesen a rendõrkapitányságra vitték. A spanyol lapokban önkényuralmi jelképek használatával és provokatív viselkedéssel vádolták õket az esetet követõen, úgy vélték, azért tartóztatták fel a különgép valamennyi utasát, mert egyesek karlendítéssel hagyták el a fedélzetet. (Képekkel, videókkal ezt azóta sem támasztotta alá senki az ultrák szerint.) A helyzet ezután tovább romlott. A Borussia Dortmunddal vívott elõdöntõ odavágóján, a meccs kezdete elõtt az ultrák ledöntötték a déli oldalt övezõ korlátot, és ezzel együtt a kaput is sikerült kitépniük a helyérõl. A klub komoly büntetést kapott, s ezután sokkal drasztikusabban járt el a csoporttal szemben. Az incidensek száma visszaesett, sokan hagyták ott az Ultras Surt, a stadionon belül pedig a pályától lényegesen távolabb lévõ szektorokba számûzték õket, csak 2001-ben térhettek vissza eredeti helyükre. Florentino Pérez 2000 és 2006 közti elnöksége idején mindannyian ugyanannál a bejáratnál voltak kötelesek belépni, illetve a klub felhagyott azzal a szokással, hogy bel- és külföldi utazásaikat támogassa. Calderónnal ellenben kifejezetten jó viszonyt ápoltak az ultrák.
Mûködésük során többen értekeztek arról, milyen nézetek uralkodtak el a csoporton belül, ilyen volt pl. a Diario de un skin (Egy skinhead naplója) címû könyv, melyet egy Antonio Salas álnéven publikáló, a csoportba beépülõ újságíró jegyzett, és többek közt ismerteti az ultrák jellemzõ viselkedését a stadionon belül és kívül, valamint kapcsolatukat a neonáci ideológiával. Az elmúlt kb. tíz évet komolyabb konfliktus nélkül vészelte át a szurkolói csoport és a klub is, azonban napjainkban ismét kellemetlen szituációknak lehetünk szemtanúi.
Az utolsó csepp
Az utóbbi hónapokban egyre komolyabbá vált a megosztottság az Ultras Suron belül, november 9-én, 15.30-kor, a Real Madrid-Real Sociedad meccs elõtt a csoport legendás találkozóhelyén, a Drakkar bárnál pedig tettlegességig fajult az eltérõ elvek miatti konfliktus. A veterán vezetés és a lényegesen agresszívabb új irány szószólói csaptak össze. November 13-án hivatalos közleményt adott ki a csoport Facebook-oldalán a kialakult helyzetrõl: „Ezek az emberek már két éve provokálnak indulatokat a csoport belsõ köreiben, s teszik mindezt kizárólag anyagi megfontolásból. Ehhez nem riadnak vissza a verekedéstõl, emberek tönkretételétõl, s attól, hogy mindenkit megbélyegezzenek, aki nem kedvükre való, vagy nem úgy táncol, ahogy õk fütyülnek.”
A klub álláspontjára is kitértek a közleményben: „A Madrid sosem akart tudomást venni errõl a csoportosulásról (az új irányvonal követõirõl), a rendõrség értesítette õket a körülményekrõl, ami ahhoz vezetett, hogy a csoport tagjaitól bevonták a bérleteiket. A Madrid világosan kijelentette, mit fog tenni – ha nincsenek felelõs személyek az Ultras Sur élén, akikkel már évek óta kapcsolatban állnak és megbíznak bennük, akkor nincs helyük a lelátón.”
A veteránok erõszak nélkül akarják folytatni, ami nem esik egybe azzal, amit azok a fiatalok szeretnének, akik már hónapok óta tartanak igényt a csoport irányítására. A régiek azzal vádolják a fiatalok vezetõjét, hogy az Atléticótól keveredett a Real Madrid ultrái közé: „Úgy emelkedett fel, mint a déli oldal Robin Hoodja, az a fajta, aki úgy próbálja eladni magát, hogy a pénz szétosztására teszi fel az életét (természetesen az Atléticótól jött, a Frente Atlético egykori tagja). Õ és a csapata attól sem riadna vissza, hogy kapcsolatot alakítson ki a Frentével.” Az Ultras Surnak történelme során jó viszonya volt számos csapat radikálisaival, ilyenek pl. az Espanyol szurkolói, de azt nyilván nem kell mondanunk, hogy az Atlético Madrid drukkerek a kezdetektõl fogva ellenségnek számítanak. Ez is rámutat arra, milyen messzire kerültek az új irány képviselõi a szurkolói klub örökségétõl. A vádakat azzal is kiegészítették a csoport régi fejesei, hogy sok a kokainnal kereskedõ és azt fogyasztó személy az újhullámos körökben.
Persze a fiataloknak is megvannak a maguk érvei az „öregek” ellen. Azzal vádolják az eddig vezetõ szerepet betöltõket, hogy anyagi haszonra tettek szert, kihasználva az Ultras Sur hírnevét, egyfajta árucikké téve azt. Bejegyzett márkává tették a nevet, utazásokat szerveztek, és mindezeket a pénzt igénylõ tevékenységeket a feltörekvõ generáció nem nézi jó szemmel, hiszen a vezetés saját haszonszerzési vágyát látják bennük.
.jpg)
A Real Madrid nem tûri el a fiatal szélsõségesek térnyerését, bár a probléma sokkal összetettebb, mint amilyennek elsõre tûnhet. Az ultrák nyíltan támogatták José Mourinhót, illetve a klubnak figyelmeztetni kellett õket, hogy az egyébként is vitákat szülõ kapuskérdést lehetõleg ne tegyék még indulatosabbá. A Diego López és Iker Casillas mellett állást foglalók elkülönülése egyébként is az egész madridizmus megosztásával fenyeget, ezért a klub minden peñát arra kért, hogy kommunikációjukkal segítsék ennek a konfliktusnak az elsimítását.
Az Ultras Sur és a klub vezetõi között létrejött egy megbeszélés, mely a probléma megoldását célozta. Azokat, akiket a helyzet kialakulásáért felelõsnek tartanak, kizárták a pártoló tagok közül. November közepén két hetet kapott az Ultras Sur arra, hogy rendezze sorait. Közben a Galatasaray elleni meccsen már csak igazoltatás után lehetett belépni a stadionba, a bérleteket csak azok tudták felhasználni, akiknek a saját nevükre szólt, emiatt a telt ház elmaradt – az utcai összecsapások úgyszintén. Néhány régi irányító személy visszavonult, átadva helyét az elmúlt két év fõszereplõinek, azonban egyelõre nincsenek igazi vezetõi a csoportnak, és az is kétséges, hogy a továbbiakban beszélhetünk-e majd Ultras Surról.
Mára úgy tûnik, a döntés megszületett, s ez hosszú távon teljesen átrendezi majd a Santiago Bernabéu képét. Azon túl, hogy számos balhés figurától vették el a socio státuszt, Florentino Pérez még tovább ment. A jelenlegi 885 férõhelyet, melyet az ultrák birtokolnak, beolvasztja abba az 1600 fõ részére kialakított, fiataloknak fenntartott lelátószakaszba, ami januártól kezdi meg mûködését. A szektor Fans Sur névre hallgat majd, és a Real Madrid pártoló tagjainak ifjúságából kerülnek majd ki azok a szerencsések, akik innen szurkolhatják végig a mérkõzéseket. A klub már egy ideje gondolkodott ezen a lépésen, a Mestallában (a Valencia stadionja) az északi sarokban már mûködik egy ilyen szektor, sok látványelemmel, zászlóval, énekléssel. A Real Madrid elképzelése szerint az északi oldal bérleteseinek felajánlanák, hogy változtassanak helyet. A klub már megszabadult a legkellemetlenebb elemektõl és azoktól, akik nem voltak pártoló tagok, az El Mundo szerint 250 ultrát tiltottak el a meccsek látogatásától, de biztosak lehetünk abban, hogy a folyamat itt nem ér véget.
A szurkoló szemével
Megkérdeztük a blancók egyik Madridban élõ hívét is az eseményekrõl, hiszen tudni akartuk, mi a véleménye minderrõl neki mint a történteket testközelbõl megélõnek, hogyan látja az Ultras Sur jövõjét és milyennek tartja a klub hozzáállását a kialakult szituációhoz.
Hogy látja, tényleg a csoporton belüli harc az oka az Ultras Sur kálváriájának?
Igen, sajnos. Épp szemtanúja voltam az esetnek. A Real Sociedad elleni meccs elõtt történt az ominózus összetûzés a Drakkar nevû bár (az Ultras Sur törzshelye) elõtt. Pár fiatal ultrával kezdõdött, akik nincsenek megelégedve a jelenlegi, idõsebb vezetõk egyes tagjaival. A nézeteltérések végül komoly verekedéssé fajultak és a rendõrségnek kellett beleszólnia, csillapítania a kedélyeket. Mivel ez a stadionhoz elég közel történt, nagy visszhangja is volt az esetnek. A meccs kezdésekor a megszokott szektoruk (déli kapu mögötti rövid oldal) elsõ sorai teljesen üresek voltak. Félidõben kinéztem és láttam, hogy még azóta is a rendõrökkel beszélgetnek a bár elõtt a vezetõk. Ez az eset volt az, amire azt mondta a Real Madrid C. F., hogy ne tovább, és innentõl már csak igazoltatással és szigorú kontroll ellenében mehetnek be az ultrák a Bernabéuba. A vezetõség egy részét (bûnbakok) pedig végleg kitiltották a stadionból. A balhézós fiatalokkal együtt. Összegezve, az ultrák generációs harcának is nevezhetjük az esetet. A fiatalok több "hatalmat", nagyobb beleszólást szerettek volna, amit nem a leghelyénvalóbb módon próbáltak megoldani. Az idõsebbek egybõl rendet teremtettek ugyan, de ennek nagy ára volt/lesz, ugyanis a Real Madrid C. F. õket tartja felelõsnek az esetért, mivel nekik kellett volna kontroll alatt tartani a fiatalokat, amit úgy tûnik, csak erõszakkal tudtak megoldani. Sajnos ebben az esetben mindenki vesztesen került ki. Az idõsebb vezetõk a feloszlatásuk miatt, a fiatalok a kizárásuk miatt, végül pedig mi, szurkolók, akiknek lehet a jövõben meg kell barátkoznunk az ultrák buzdító rigmusai nélküli meccsekkel.
A klubnak lehet más oka is arra, hogy nem szívleli az ultrákat, vagy egyértelmûen az erõszakos fellépésnek tudható be mindez?
Nem tudok másról, "csak" az erõszakos fellépés az oka, bár ez valószínûleg már nem az elsõ eset. Az elsõ viszont, ami ilyen messzire fajult. Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy az ultrák csoportjaiban jó számmal megfordul pár "zûrös" személy. Régebben született egy megállapodás, miszerint néhány vezetõ tag ígéretet tett arra a klubnak, hogy kontroll alatt fogja tartani a csoportot és felelõsséget vállal értük. Cserébe megkapták a "Grada Jovent", a déli kapu mögötti szektorukat, és mindenki békességben szorított kedvenc csapatának – egészen mostanáig.
Mit gondol, van jövõje az Ultras Surnak, lehet még ugyanolyan súlyú szurkolói csoport, mint amilyen eddig volt?
Megszûnni szerintem biztosan nem fognak, viszont átalakulni és komolyabb változásokon átmenni, igen. Sajnos lehet már olyan hírekrõl is hallani, hogy januártól az egész Ultras Surt kitiltják a Bernabéuból és helyüket felszabadítják, mivel a Real Madrid C. F. elsõdleges célja az erõszak minél távolabb tartása a Bernabéutól és környékétõl, akármilyen ára is legyen. A jelenlegi helyzet szerint a déli kapu mögötti elsõ sorok teljesen üresek, az ultrák vezetõik nélkül kedvtelenül ülnek a stadionban, várva az incidensbõl keletkezett problémák következményeit. Januártól okosabbak leszünk…
Máshol sem jobb a helyzet
Bizonyára vannak olyan olvasóink, akik emlékeznek Laporta elnökségére az õri riválisnál. Õ volt az, aki 2003-ban kiûzte a stadionból a Boixos Nois tagjait. Az „õrült fiúk” 1981-ben kezdték mûködésüket, s a kezdetben baloldalinak induló közösség az idõ múlásával szélsõjobboldali, katalán szeparatista irányra tért át. A csoport híres erõszakosságáról, bûnlajstromuk gyakorlatilag mindenféle törvénytelen tevékenységet lefed, vádolták már õket halálos fenyegetésekkel, gyilkossággal, illegális fegyverviseléssel, zsarolással és drogkereskedelemmel is. A madridisták talán legjobban arra az akciójukra emlékeznek, mikor Figo elõször lépett pályára a Camp Nou-ban a blancók játékosaként, s a szélsõséges katalán szurkolók többek közt egy levágott disznófejjel „tisztelegtek” egykori ikonjuk elõtt. Ezután nem sokkal következett be kitiltásuk, melyért Laporta több halálos fenyegetést is kapott a háza falára, illetve egyszer meg is támadták õt otthonánál.
Ramos: Innen akarok visszavonulni, nem gondolok a távozásra
Ancelotti
Bale-rõl: “Bale beilleszkedési idõszaka szerintem befejezõdött. Jól van, magabiztos, egy nagyon fontos játékos a számunkra. Ma nagyon jól szerepelt.”
Az ellenfelek félelmérõl: “Nem tudom. Ha van ilyesmi, az jó dolog, de szerintem nincs. Az elsõ 30 percben a Valladolid meccsben volt. Utána nehezebb dolguk volt, mivel az elsõ góllal teret kaptunk a további támadásokhoz. A csapatban remek az egyensúly. A védekezés kiváló volt. Azt hiszem, nem volt könnyû napja a Valladolidnak.”
A felállásról: “Most jó volt a felállás, hiszen vannak játékosaink, akik remek helyen vannak, és kényelmesen tudnak játszani ott, pl. Isco. Alonso érkezése magabiztosabbá tette a csapatot és minõségibbé a játékot. Nem hinném, hogy ez volt az ideális tizenegy, hiszen remek keretünk van. Alonso és Modric is frissek voltak, de Illarra és Casemiro is remekül játszottak szerdán. A csapat jó volt, de nem mondhatjuk azt, hogy ez a legjobb tizenegy. Több játékosunk van ennél, és ez jó dolog.”
Kiemelkedõ teljesítmények: “Di María munkája fantasztikus. Nem csak azért, mert tehetséges futballista. Uralta az elsõ félidõt, mikor a legveszélyesebb volt a játék. Bármilyen pozícióban tud játszani, épp ezért alapvetõ számunkra a jelenléte. Szerintem Xabi Alonsóval bárki együtt tud mûködni. Modric, Illarra vagy Casemiro. Mindegyikük tud középen futballozni.”
A Barcelonáról: “Fogom nézni a meccset, mert szeretem a focit. Meglátjuk, mi sül ki belõle. Nem kell foglalkoznunk se a Barcelonával, se az Atléticóval. A saját dolgunkra kell koncentrálni. Most ez a feladatunk, és jól is látjuk el.”
A Milanról: “Sok mindent tudnék mondani. Ronaldo nem játszott. Vannak olyan játékosaink, akik jól tudták helyettesíteni. Kívánom, hogy a Milan is találjon olyan jó helyetteseket, mint amilyet mi fedeztünk fel Di María személyében.”
Gareth Bale
A mérkõzésrõl: “A társaim gratuláltak a meccshez. Mindig öröm, ha gólt szerzel, de még nagyobb, ha mesterhármast, és ráadásul a Bernabéuban. Nagyon elégedett vagyok a helyemmel. Idõre volt szükségem, hogy beilleszkedjek, hiszen nem voltam itt az elõszezonban, de már javulok. Minden, amiben reménykedtem, valóra vált. A szurkolók és a klub is hihetetlen.”
Az elvárásokról: “Három gólt szereztem, de remélem, javulni fogok. Meg tudom csinálni. Fejlõdni akarok, keményen dolgozni a meccseken, az edzéseken, és a legjobbaktól tanulni, mint amilyen Cristiano Ronaldo is. Õ a világ legjobbja, és megérdemli az Aranylabdát.”
A gólpasszról: “A gólszerzésen kívül az is boldogság, ha gólpasszt adhatsz. Ez is a munkám része, és elégedett vagyok.
Marcelo segítségérõl: “Remek játékot mutatott be, és ezzel hozzásegített a harmadik gólomhoz.”
A spanyoltanulásról: “Szép lassan tanulom az elsõ idegen nyelvemet, de még nem állok készen arra, hogy használjam is. Sokat dolgozom rajta a pályán kívül.”
Sergio Ramos
Miért adta Florentino Péreznek a mezét? “Azért, mert sok mindent mondtak errõl, de a mi viszonyunk fantasztikus. Vannak nézeteltéréseink, mint ahogy az apámmal is, vagy bárki mással a családomból. Nincs szó sem pénzügyi kérdésekrõl, sem a szerzõdéshosszabbításról, mint ahogy azt többen gondolják. Olyan konfliktus ez, ami kettõnk közt marad. Szerettem volna egy gesztust tenni felé. Nem felejted el, ki hozott a Real Madridhoz. Már hozzászoktunk ahhoz, amiket beszélnek rólunk, de vannak építõ és romboló kritikák is. Amelyek nem építõek, azokat valamilyen érdek motiválja. Csak a futballal foglalkozom, napról napra próbálok fejlõdni és elérni a saját szintemet. Három évig van még szerzõdésem, és egyáltalán nem gondolok a távozásra. A világ legjobb klubjában vagyok, kivételes a helyzetem, és részemrõl innen szeretnék visszavonulni. Ha valamit alá kellene írnom ehhez, már holnap megtenném. Az elnök rendszeresen lejön az öltözõbe a meccsek után, szerintem megleptem õt ezzel, de mindannyiunk számára egy jó dolog volt. A szeretet és a tisztelet mindig is kölcsönös lesz, sosem volt komolyabb inzultus köztünk.”
Kényelmetlen volt-e számára pályára lépni? “Ha a Bernabéuban lépsz pályára, az sosem kellemetlen. A kritikákat elemezni kell, ha a közönség többet vár el tõled, az azért van, mert többre vagy képes. Ma is éreztem a szeretetet, csak a javulásra koncentrálok. A szezon elején kicsit sokáig tartott, amíg visszanyertem a formámat, de azért dolgozok, hogy ez maradéktalanul sikerüljön, és támogatni tudjam a csapatot.”
Ancelottiról: “Ancelottival mindig is jó volt a viszonyom. A Madridban minden gesztusnak és részletnek jelentõsége van. Õ egy kimagaslóan jó edzõ, egy kedves személyiség és nagyon boldogok vagyunk, hogy itt van velünk.”
Jesé
A kapott játékidõrõl: “Az edzõ és a kapitányok azt kérték, segítsük a csapatot, miután pályára léptünk. A csapat jól játszik, a változtatások nem rosszabbá teszik, hanem fejlesztik. Ez nagyon boldoggá tesz minket. Ki kell használnunk azokat a perceket, amiket Ancelotti biztosít nekünk, és az utóbbi hetekben több lehetõségünk is volt, jól érzem magam. Volt területünk a Valladolid ellen, ezt ki kellett használni, különösen nekem, hiszen gyors játékos vagyok. Fontos, hogy a csereként beállók segíteni tudják a csapatot.”
A csapat utóbbi idõben mutatott teljesítményérõl: “Ha játszunk egy csapat ellen, az számukra a szezon legfontosabb meccse, ezért próbálják minél jobban megnehezíteni a dolgunkat. Nehéz ezen a szinten ennyi gólt szerezni, de azért sikerülhet, mert a legjobbak játszanak nálunk, és õk kihasználják a lehetõségeiket.”
Saját helyzetérõl: “Nagyon szerettem volna itthon gólt szerezni. Hálás vagyok a Real Madrid szurkolóinak azért a szeretetért, amit felém mutatnak, és próbálok minél jobban teljesíteni, amikor pályára léphetek.”
Marcelo
A mérkõzésrõl: “Minden meccs nehéz, a Valladolid remek csapat, és eleinte nem hagytak minket játszani, jóllehet szervezett volt a védelmünk és erõsebbek voltunk támadásban. Elsõdleges célunk az eredmény, nyernünk kell, akár jól játszunk, akár rosszul, de szórakoztatnunk is kell a szurkolóinkat, és az utóbbi idõben sokat javultunk. Sikerült kapott gól nélkül megúszni, ami szintén nagyon fontos a csapatnak.”
Bale és Cristiano: “Nincs szükség összehasonlítgatásra. Cristiano a legtöbb játékos felett áll, és a csapatban mindenki tudja ezt. Bale egy nagyszerû játékos, jól teljesít.”
Franck Ribéry: “Az i…
Franck Ribéry: “Az igaz, hogy Cristiano Ronaldo szerez gólokat, de én is. Igaz, hogy õ többet, de teljesen más a játékstílusunk. Lehet, hogy nem lövök annyi gólt, de lefegyverzem a védelmet. Két meccs alatt három embert állítottak ki rólam, és Franciaország három góljából kettõhöz is közöm volt a hazai meccsen. Ezek a részletek kevésbé hívják fel magukra a figyelmet, de bízom a gyõzelemben. Nem félek, megtettem mindent, amit kell, most már csak az eredményt kell megvárni.”
Bale: Nem beszéltünk Ronaldóval az átigazolásom áráról
A walesi szélsõ nyáron igazolt a Real Madrid csapatához a Tottenhamtõl, és góllal mutatkozott be a debütálásán. Arra a kérdésre, hogy beszélt-e Beckhammel, Woodgate-tel, McManamannel vagy Owennel, a következõt válaszolta: “Mindegyikõjükkel. David Beckham azt írta, hogy sok szerencsét kíván, aminek nagyon örültem. Edzettem vele egy ideig a Tottenhamnél, így elég jól ismerem õt. Szép tõle, hogy küldött egy üzenetet és felhívott. Ismerem Jonathan Woodgate-et a Tottenhamnél töltött idõkbõl, így most újra beszéltem vele. Steve McManamannel egy interjú során találkoztam, és váltottunk pár szót. Õk már voltak ebben a helyzetben. Jó tanácsokat adnak, amiket én megfogadok, és ez sokat segít nekem itt.”
Bale a FIFA 14 Xbox One és Playstation 4-es verziójának bemutatóján nyilatkozott, és egyértelmûen kijelentette, hogy soha nem beszélt Cristiano Ronaldóval átigazolása körülményeirõl, mely a nyár legdrágább tanszfere volt. A következõket mondta: “Nem gondolok arra az összegre, amit kifizettek értem. Csak a futballra akarok összpontosítani. Az átigazolási díjnak semmi köze hozzám. Én csak a lehetõ legjobb játékos akarok lenni. Nem rivalizálunk Cristianóval, egyáltalán nem beszéltünk az átigazolás áráról. Nagyon jól megértjük egymást, az elsõ naptól kezdve hihetetlen számomra. Sokat segített nekem a pályán és azon kívül is. Cristiano minden mérkõzésen bátorított engem, bíztatott és segített nekem azáltal, hogy megosztotta velem a tapasztalatait arról az idõszakról, mikor idejött. Zseniális volt. Élvezzük, hogy együtt játszhatunk, és a góljaink, gólpasszaink is azt mutatják, hogy jól teljesítünk együtt. Rengeteg minden áll még elõttünk, remélhetõleg sikeres szezont zárunk majd.”
Az Aranylabdáért folyó küzdelemben Ronaldo legfõbb ellenfelei Lionel Messi és Franck Ribéry, de Bale csak egyetlen gyõztest tud elképzelni: “Számomra Cristiano a világ legjobbja, és nem hinném, hogy jelenleg bárki is megközelíti õt. A góljai és a teljesítménye, amit ilyen nyomás alatt mutatott Portugália csapatában, megmutatja, hogy milyen világszínvonalú játékos is õ. Számomra minden kétséget kizáróan õ a világ legjobb focistája, és megérdemli ezt a díjat. Mióta itt vagyok, csak hihetetlen dolgokat látok tõle. Nem hinném, hogy volt olyan meccse az érkezésem óta, ahol kettõnél kevesebbet lõtt volna. (az interjú az Almería elleni meccset megelõzõen készült – a szerk.) Elképesztõ mennyiségû gólt szerez.”
.jpg)
Bale elismerte, van még mit fejleszteni a spanyolján, de sikerült alkalmazkodnia a madridi életvitelhez: “Nagyon lassan javul a nyelvtudásom. Veszek órákat, nagyon fontos, hogy megtanuljam a nyelvet, megismerjem a kultúrát. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer a Real Madridban játszhatok, és mindig vágytam arra, hogy külföldön helyezkedjek el. Az egész életem és a futball is hihetetlen dolgokat ad számomra.”
Messi: “Természetese…
Messi: “Természetesen örülök annak, hogy Cristiano ott lesz a világbajnokságon. Ott a legjobb csapatoknak kell szerepelniük, hiszen ha a legjobb akarsz lenni, akkor minden országot le kell gyõznöd. Szerintem jót fog tenni a világbajnokságnak, hogy Cristiano ott lesz, mivel egy nagy játékos. Most mindenki arról beszél, hogy mennyire jól játszik, de már jó pár éve ugyanígy teljesít, legyen szó a klubjáról vagy a válogatottról.”
Ronaldo: Csak elõvigyázatosságból jöttem le
Cristiano Ronaldo: “Csak elõvigyázatosság volt a csere. Semmi különös. Az elsõ félidõben megrúgtak, aztán egy kicsit feszültek az izmaim.”
Carlo Ancelotti.jpg)
Cristiano Ronaldóról: “A térdinaival volt problémája. Nem hinném, hogy komoly, mivel nem érez fájdalmat. Megerõltette az izmait, de hamar visszatér. Holnapra megoldódik.”
A játékrendszer megváltoztatása: “Illarra és Isco is remekül dolgoztak, azért változtattunk, hogy mindketten jól érezzék magukat a helyükön. Illarra és Xabi Alonso kiválóak voltak, egyensúlyt biztosítottak a csapatnak.”
A mérkõzésrõl: “A játékosok nagyon tehetségesek. Fõként a fiatalokkal kell óvatosnak lenni, de megmutatták, hogy itt is tudnak játszani.”
A bosszússágáról: “Az elsõ félidõ utolsó 15 percében kicsúszott a kezünkbõl az irányítás, és nagyon lassan játszottunk elöl, kevés bravúrral. Már az elsõ játékrészben lett volna lehetõségünk a második gólra, de elvesztettük az önbizalmunkat. Általánosságban jó meccs volt, hiszen egyetlen gólt sem kaptunk, együtt volt a csapat. Folytatnunk kell ezt, hiszen nem rossz a formánk. Elégedettnek kell lennünk.”
Szilárd elképzelések vagy változtatás: “Az a fontos, hogy a rendelkezésünkre álló kerettel mindenféle rendszerben tudunk játszani. Modric szereplése esetén talán más felállást használunk. Talán Casemiro fogja helyettesíteni Khedirát…”
Álvaro Morata
Arról, hogy Ancelotti figyelmeztette õket a válogatott szünet utáni meccs nehézségeire: “Egy ilyen hét után vannak, akik fáradtan érkeznek vissza, és teljesen természetes, hogy a mester ezzel kapcsolatban felkészített minket.”
Becserélték és ismét gólt szerzett: “Mindig vannak lehetõségeim, mikor beállítanak, és ma szerencsém volt.”
Cristiano sérülésérõl: “Érthetõ, hogy elfáradt abban az elõadásban, amit Portugália színeiben bemutatott. Õ a világ legjobbja, de néha szüksége van arra, hogy megálljon. Õ érkezik elsõként Valdebebeasba, és õ az, aki utoljára távozik. Alapvetõ fontosságú számunkra.”
A csapatban betöltött szerepérõl: “Nagyon jól érzem magam és hálás vagyok az edzõnek és a technikai stábnak is a bizalomért. Sok társam van, akik gyakran beszélgetnek velem, tanácsokat adnak. Azon vagyok, hogy mindenkitõl tanuljak. Folyamatosan okulok, és nagyon boldog vagyok itt, elégedetté tesz az, hogy ebben a csapatban játszhatok. Minden alkalommal boldog vagyok, ha ezt a mezt viselhetem.”
Arról, hogy számos spanyol válogatott játékos léphetett pályára az Almería ellen: “Büszke vagyok arra, hogy ennyi spanyol volt a pályán. Ez azt mutatja, hogy a válogatott a korosztályos csapatok közt is jól szerepel. A Madridnak van a világ egyik legjobb utánpótlása.”
Büszke a csapat munkájára: “Fokozatosan kezdünk belelendülni. Sok új ember van, de egyre jobban játszanak. Kiváló a keretünk.”
Dani Carvajal.jpg)
A mérkõzésrõl: “A kezdés fantasztikus volt, bár az igazság az, hogy utána kicsit elkényelmesedtünk. Ám az idegenbeli gyõzelem mindig fontos.”
Arról, hogy kezdõként szerepelt: “Az edzõ elegendõ játékidõt ad nekem, és ettõl nõ az önbizalmam. Így kell folytatnom, a lehetõ legjobban kell teljesítenem, hogy továbbra is bízzon bennem.”
A sérültekrõl: “Sajnos sokan kiálltak a sorból. Szeretnék különösképpen Sami felé küldeni egy nagy ölelést, aki biztosan hamar csatlakozhat majd hozzánk. Hosszú a kispadunk, de reméljük, hogy hamar visszatérnek a hiányzók.”
Francisco Javier Rodríguez
Elégedett a játékosaival és büszke a szurkolókra: “Voltak reményeink, de tudtuk, hogy a Real Madrid és a Barcelona ellen keveseknek van esélye gyõzni. Büszke vagyok a játékosaimra és a szurkolóinkra, akik a végsõkig mellettünk álltak.”
A Madrid remek támadójátékáról: “Ami a támadásokat illeti, most vannak a legjobb formájukban, de ha van valami, amit tudunk, akkor az az agresszivitás addig, amíg az erõnk kitart.”
Cristiano sérülése és az Almería visszafogottsága: “Nem hiszem, hogy kiengedtünk volna a sérülése után. Rajta kívül számolni kell Bale-lel, Iscóval… a sérülésétõl kezdve jól játszottunk, de a második gól padlóra küldött bennünket.”
Gondok a kapukkal (az egyik kapu 6 centiméterrel magasabb volt a szabálykönyvben foglalt értéknél, ám Gil Manzano játékvezetõ utasítására a rendezõk orvosolták a problémát – a szerk.): “Tudom, hogy baj volt a kapukkal, de még az öltözõben voltunk ekkor. Esteban értesített róla, de a klub megoldotta.”
Guti: Cristiano Messi és Ribéry felett áll
Ha a kihívásokra gondolunk, mi maradt még a tarsolyában, ami a karrierjét illeti?
A világbajnokság és az Európa-bajnokság, minden mást elértem a Madriddal.
A futball Curro Romerója volt (híres torreádor, aki az ötvenes években debütált Madridban, és 44 évig maradt a pályán, így az egyik leghosszabb karriert futotta be szakmájában – a szerk.), jobban megizzasztotta volna az aréna?
Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, mikor valamin szeretnénk változtatni. Egy évre elmehettem volna a Milanba, és ki tudja… Az életem legalábbis átalakult volna. Sokkal többet játszhattam volna, európai szinten sokkal fontosabb lehettem volna, de szerintem a lehetõ legjobban döntöttem magamra nézve. Kevesebb játéklehetõséget kaptam, de ott voltam, ahol mindig is lenni akartam. Nem hinném, hogy sok olyan ember akad, aki elmondhatja magáról, hogy azokkal a zsenikkel játszhatott, akikkel én.
Nos, sok idõt töltött Madridban. Valamit csak letehetett az asztalra…
Igen, nem sokan mondhatják el magukról, hogy 14 évig erõsítették a Madridot. Erre büszke vagyok, még akkor is, ha az emberek ezt lekicsinylik.
Melyik volt élete legboldogabb napja?
Nem tudom… Sok ilyen volt. A Bajnokok Ligája gyõzelmek, bár nem voltam annyira boldog, hiszen egyikhez sem járulhattam hozzá, de tudom, hogy más címekben nekem is volt szerepem. Az utolsó idõszakban, Schusterrel szinte mindig játszottam, az a bajnokság csodás volt.
Ki az, akivel nem szállna ringbe?
Ember, ez világos, nem? Mou-val semmi pénzért, valaki K.O.-val gyõzne. Egyikünk ott holtan végezné. (nevet)
És Ancelotti? Úgy tûnik, a szorítóban is igen kimért lenne…
Igen, õ hagyományosan indított, de a csapat kezdi kapizsgálni, mit akar. A hármas fogat hatalmas ajándék, de a védelmet kicsit lagymatagnak látom. Ahhoz, hogy megnyerjék a BL-t, jobban kell védekezni.
Hol játszana Guti Ancelotti 4-3-3-as rendszerében?
Talán ahol Modric, bár a korom már nem engedné. Ez ideális hely lenne számomra, jól érezném ott magam.
Javulásról beszélt, ez a rendszernek köszönhetõ vagy Alonso visszatérésének?
Elõször is eljutottak egy olyan szisztémához, amelyben a játékosok és az edzõ is kényelmesen mozgott. Alonso visszatérése is számított. Biztos, hogy Illarra elõtt nagy jövõ áll, nagyon jó játékos, kedvelem és biztos vagyok abban, hogy sok hasznát veszik majd a jövõben, de ez most még korai. A Madridnak egyensúlyra van szüksége a támadás és a védelem között, és erre a legmegfelelõbb ember Xabi, aki tudja, hogyan kell helyezkednie a védelemben és általában a csapatban.
És mit csináljunk Iscóval?
Látványosan indított, azért játszhatott, mert rászolgált a tejesítményével. Azt hiszem, a játékrendszer megváltoztatása nem tett jót neki, kicsit elveszett lett tõle, de Carlo okos, tudja, hogy szüksége lesz rá, fõleg most, Khedira kiesésével. Biztos vagyok benne, hogy lehetõséget ad majd neki a játékra.
Milyen benyomást tett Önre Ancelotti?
Nagyon jót, és egyre jobbat. Öröm számomra, hogy Zidane-t ott láthatom. Carlo remek fickó, világossá teszi, hogy a játékosok a fõszereplõk.
Nem túlságosan nyugodtak õk? Szinte meg sem rezzennek a kispadon…
Nekik nincs annyi mondandójuk, mint Guardiolának vagy Mou-nak, de vannak mindenféle edzõk. Nem attól fog jobban menni egy játékosnak, ha többet ordibálsz vele.
Látja maga elõtt Zidane-t mint a Real Madrid edzõjét?
Ez a kezdet, meglátjuk, hogyan alkalmazkodik majd ahhoz, hogy most egy teljes évet a csapattal lehet. Ez nem ugyanaz, mint szerdán és vasárnap elutazni velük. Rajta áll majd, de ha a szurkolókat kérdezzük, mindenki a leendõ edzõként tekint rá.
Hogyan értékeli a beszédmód megváltozását a Barcelonánál? Már nem ütnek akkorát… miért?
Nem hinném, hogy változott az, ahogyan beszélnek. Az igazság az, hogy Guardiola sokkal többet követelt tõlük, és szerintem olyan szintre jutott velük, amit egyszerûen nem lehetett kezelni. Azt is gondolom, hogy most kiengedtek, legalábbis vannak játékosok, akik belefáradtak a folyamatos gyõzelembe, de nem akarom leértékelni ezt a mostani Barçát, amelyik nem veszít és még mindig vezet. Szerintem a rendszerük továbbra is ugyanaz. Más kérdés, hogy három-négy játékos elment, és nincsenek olyan embereik, akik hasonlóan tudnának játszani, de most ugyanúgy zajlanak majd a dolgok tovább. Igaz, hogy egyes meccseken kicsit változtattak a játék képén, de az elképzelés ugyanaz.
Megérzik majd Messi hiányát?
Tavaly megsínylették volna, de idén nem hiszem, mivel megérkezett Neymar, aki jól játszik és hamar beilleszkedett. Szerintem a Barça játékosok jobban ösze tudnak dolgozni Neymarral, mint Messivel.
És kinek adná az Aranylabdát?
Ez kicsit bonyolult. Ha annak kell elvinnie, aki több dolgot nyert meg, akkor nem tudom, miért Messinek adták Iniesta helyett, hiszen õ több címet szerzett. Ha a legjobbnak kell adni, Ronaldo mindenki felett áll, de nem csak egy, hanem két vagy három fokkal, nem csak Messit, de Ribéryt is felülmúlja, nem akarom lebecsülni a franciát, de Ronaldo mindent megnyer neked.
És Bale?
Nagyon meg vagyok lepve. Rengeteg sérüléssel érkezett, de megmutatja, kicsoda õ. A Madrid 100 milliót fizetett, de ha 150-et kértek volna tõlük, ugyanúgy megadják. Lenyûgözõ, óriási fejlõdésen fog keresztülmenni. Összeszoknak a másik két támadóval, és egy hihetetlen Bale-t fogunk látni.
Ön jól ismeri Iker Casillast, külsõ szemlélõként mit gondol róla?
Öt-hat hónapot töltött a padon Mourinhóval, és amikor érkezik egy új edzõ, aki láthatja, hogy Diego López elképesztõ, és a szezonban ugyanolyan erõs marad, akkor azért meggondolandó, hogy kitegye-e a csapatból. Szakmailag nehéz idõszakot él meg Iker. Már mondta, hogy néha az ember azt gondolja, könnyû a dolga, játszani fog, lelazul és ezért elveszíti a helyét, de most a legjobb Ikert láthatjuk és Carlo boldog lehet, hogy két hatalmas kapus között válogathat.
Ha tippelnie kéne, mit mondana, megy vagy marad?
Ha elmegy, az nem azért lesz, mert nem játszik, hanem azért, mert másra van szüksége, új országra, új csapatra, új kihívásokra. Remélem, azt teszi majd, amit saját maga és a családja számára a legjobbnak vél.
És mit jósol, mi lesz a Tizedikkel?
Ez még korai, szeretném látni, mit mutatnak a bajnokságban, hogy kiderüljön, elég erõsek-e ahhoz, hogy szembeszálljanak a lenagyobbakkal. A Madrid szerintem most még nem elég érett ahhoz, hogy összecsapjon egy Bayernnel.
Ráadásul ott van Guardiola…
Guardiola egy zseni. Amit a nyelvvel mûvelt, ahogy beilleszkedett a Bayernbe, a klub kultúrájába. Muszáj, hogy ilyen szinten belevesd magad a munkádba. Normális dolog, hogy a Bayern továbbra is felfelé tör, hiszen elképesztõ csapatuk van. Hosszú ideig ott lesznek Európa élén, a Barçának és a Madridnak is nehéz lesz legyûrni õket.
Szeretne vele dolgozni?
Persze, ha eljönne a Madridba, vagy más csapatba, ami nem a Barcelona. Az igazság az, hogy a Barcelonában nem látom magamat.
Casillas: Cristianóra szavaztam, meglepne, ha nem õ nyerne
.jpg)
A határidõ megváltoztatásáról és a trófea presztízsérõl ekképp vélekedik: “Már korábban leadtam a szavazatomat, és elküldtem a szövetségnek. Nem fogom megváltoztatni. Fontos meccsek voltak a mostaniak a nagy európai és Európán kívüli válogatottak világbajnoki szereplése kapcsán. Egyes játékosok rengeteget küzdöttek. Nem látom rossznak a helyzetet. Úgy gondolom, van tekintélye ennek a trófeának. Mindig is volt. Legyen akármilyen igazságos is, ez egy szavazás. Bizalommal kell fogadni az eredményt, és hinni kell azoknak, akiknek ez az eredmény köszönhetõ.”
“A FIFA elnöke most nincs szerencsés helyzetben. Ha ez a videó nem kerül a nyilvánosság elé, csak egy jópofa anekdota maradt volna. De ilyen a futball. Nem csak a negatívumok után kellene kutatni. Az egész világ össze van zavarodva. Az embereknek képesnek kellene lenniük a hibáik elismerésére, és szerintem bocsánatot kért. Ennyit errõl. Ronaldo lenyûgözõ, õ a pályán beszél. Ha egy játékos a meccseken beszél, akkor elnyeri a jussát, bárcsak így történne. Azzal is nagyon elégedettek lehetnénk, hogy mi, hogy a Real Madrid hozzájárulhatott ahhoz, hogy megnyerje az Aranylabdát.” – így kommentálta a kapitány Blatter elõadását és annak következményeit.
Az Aranylabdával kapcsolatos utolsó kérdés arra vonatkozott, vajon Ronaldo részt vesz-e majd a zürichi gálán: “Nem beszélgettem vele arról, hogy megy vagy sem. Õ egy óriási játékos, majd meghozza a döntését. Tudom, én mit tennék. Õ nagy játékos és nagy ember is, tudja, mit kell tennie. Ha egy olyan szavazáson, melyen szövetségi kapitányok és csapatkapitányok szavaznak, akiknek elvileg a legnagyobb a tudása a futballról, az öltözõi dolgokról és a társakról, újságírókat is hagynak voksolni, akkor mindegyiküknek meg kellene engedni. Ha már szavaznak, akkor minden újságírónak legyen lehetõsége, ne csak keveseknek.”
Jelenlegi helyzetét és a kapuskérdést is elemezte: “Most nem gondolok a világbajnokságra. A gondolataim a klubom körül forognak, hogy jól teljesítsek itt. Többet kell edzeni, keményen kell dolgozni, hogy az edzõ rendelkezésére álljak, mikor megfelelõ lesz a helyzet. A válogatottal megtettük a dolgunkat, ott leszünk a világbajnokságon, most azon vagyok, hogy a Real Madrid továbbra is jól szerepeljen, és ha itt megfelelõen teljesítek, akkor a szövetségi kapitány figyelembe fogja venni, és ott leszek a 23 ember közt. Harcolok a kezdõcsapatban való szereplésért. Nem szabad karba tett kézzel várni, többet kell harcolni és küzdeni. Áldozatokat kell hozni azért, hogy minden egyes meccsen ott lehessek. Ez egy edzõi döntés, és nekem annyit kell tennem, hogy végzem az edzéseket és küzdök a helyemért. Én is és a csapattársaim is ezt teszik.”
“Nem hiszem, hogy ultimátumot adtam volna. Akárhányszor megszólalok, kiragadják a mondandómat a szövegkörnyezetbõl. A mai napig élvezem azt, hogy itt lehetek. Itt akarom folytatni, itt akarom befejezni. Ha nem fogok játszani, azt fogom mondani nektek, hogy szomorú vagyok amiatt, hogy nem játszhatok. Amit én szeretnék, az az, hogy segítsem a csapatot, a lehetõ legnagyobb címeket nyerjem el, és hogy számoljon velem az edzõ” – számolt be a jövõjével kapcsolatos elképzeléseirõl Iker. Arra a felvetésre, hogy a múltban hasonló dolgot élt meg Césarral, így reagált: “A naptárunkban a Bajnokok Ligája a fõszereplõ. Az év végéig még négy meccsünk lesz, ahol megmutathatom magam, így boldog vagyok. A tizenegy évvel ezelõtti helyzet nem ugyanilyen volt, hiszen mostanra már rutinosabb vagyok. Minden történés a javadat szolgálja. Tizenegy éve érettebb lettem attól a szituációtól, a mostanitól is többé váltam valamivel.”
A csapat szombaton az Almeríával méri össze erejét a 14. fordulóban: “Nem elõször vagyunk ilyen helyzetben. A Real Madrid játékosai szerencsére sokat segítenek hazáik válogatottjainak is, de ez persze megnehezíti az edzõk dolgát a felkészítésben. Az Almeríának csak egy-két érintett embere van, és két hetük volt arra, hogy egy létfontosságú meccsre felkészüljenek. De nem mentségeket keresek. Hozzá vagyunk szokva, hogy szerdán és szombaton játszunk, és az a tervünk, hogy elhozzuk a három pontot, valamint próbálunk felzárkózni az elõttünk álló csapatokhoz.”
A csapatkapitány nem sajnálta az elismerõ szavakat társaitól, Casemiróról így beszélt: “Az elõszezonban a többiek sérülései miatt megmutathatta magát, élt a lehetõséggel. A sajtó is jól fogadta õt, és maguk a játékosok is jónak találták. Késõbb aztán Illara és Xabi Alonso érkezésével talán kevesebb lehetõség adódott elõtte. Egy fiatal srác, aki lelkes és jó edzésmunkát folytat. Sami balszerencséje jól jöhet neki, és nekünk segíteni kell õt. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ezekben a hónapokban sokat fog segíteni a csapatnak.”
A sérültekrõl is kérdezték Casillast: “Klubként a magunk javát kell nézni. Két komolyabb sérülésrõl van szó, elsõsorban Khedirát kell megemlíteni, õ lassan gyógyul majd. Amikor ilyen meccseken veszel részt, tudatában vagy annak, hogy
jöhetnek sérülések. Coentrão is nagyon hajtott, de egy barátságos meccsen történõ eset sokkal bosszantóbb. Megfelelõ a keretünk arra, hogy pótoljuk a kiesõket, az edzõ majd eldönti, ki játszik ezen a poszton. Azt reméljük, hogy a lehetõ leghamarabb fel fognak épülni mindketten.”
Az elmúlt három szezon edzõi munkájáról is szólt pár jó szót: “Számomra öröm volt Mourinhóval dolgozni. Nagyon jó eredményeink voltak ebben a három évben. Nyertünk egy Király-kupát, amit már régóta nem sikerült, egy bajnokságot is, nem akármilyen módon. A jó dolgokra emlékezem. Ezt mondtam három hónappal ezelõtt is. Nincs vele semmi bajom. Amit egymásnak kellett mondanunk, azt megbeszéltük szemtõl szembe.”
A Barcelona most sok hiányzóval bír, erre vonatkozóan Casillas leszögezte: “Remek játékosaik vannak, nem hiszem, hogy gondjaik akadnának.” Az Atlético kiváló formában van: „Nagyon jól szerepelnek. A dinamikájuk felhívja rájuk a figyelmet. A saját érdemeik miatt vannak ott, ahol, jól játszanak és mindig számolni kell velük. A BL-ben és a La Ligában is remekül szerepeltek, a Barcelona és a Real Madrid dolgát is megnehezítik.”
A FIFA és a France F…
A FIFA és a France Football körlevélben értesítette az Aranylabda-szavazás résztvevõit, hogy a voksok leadási határidejét november 29-ig meghosszabbították. A döntést azzal indokolták, hogy minél több voksot szeretnének beérkeztetni. Aki tehát nem foglalt állást, az tíz napig még megteheti, sõt, a korábban leadott szavazatok módosítására is van lehetõség. A Mundo Deportivo szerint az alacsony részvétel mellett az is közrejátszhatott az intézkedés meghozatalában, hogy Cristiano Ronaldo és Ibrahimovic lenyûgözõ teljesítményt nyújtott a világbajnokság pótselejtezõjén.
Casemiro: Minden alkalommal álomszerû érzés belépni a Bernabéuba
“Ez valami lenyûgözõ, imádom ezt a stadiont, a nagyságát. Minden egyes alkalommal, mikor belépek ide, egy álmom válik valóra. Az, hogy a Real Madridban játszhatok, egy valóra vált álom; erre nincs magyarázat, egyszerûen hihetetlen” – így vallott érzéseirõl a középpályás, miközben gyönyörködött a panorámában. Büszke arra, hogy õ is fontos szerepet kapott a múzeumban a kiállított ereklyék mellett (a szerencsés látogatók egy-egy aláírással lehettek gazdagabbak), és azt is elárulta, ki az õ példaképe: “Cristiano Ronaldo egy igazi látványosság, mindig is követni akarom a példáját, a munkáját, azt, ahogyan edz, mindig a lehetõ legjobbat hozza ki a dolgokból.“
Casemiro nagyon élvezte a Bernabéu-túrát, mely során végigjárta a klub történetét bemutató termeket, és közben arra is visszaemlékezett, milyen volt az õ debütálása az elõzõ szezonban a Betis ellen: “Elmentem melegíteni, felnéztem, végigjárattam a szemem a sok-sok szurkolón, és arra gondoltam, hogy ezt nem tudom elhinni. Különleges érzés volt. Mourinho sokat segített nekem, magabiztosságot adott és nyugalmat. Kicsit ideges voltam, de aztán jól ment minden.” Egy évvel késõbb, az elsõ keret tagjaként most a csapat BL-gyõzelemre való esélyét latolgatja: “Ez mindannyiunk álma. A Tizedikért dolgozunk. Nem könnyû, ez egy embert próbáló sorozat, de erõs a csapatunk, és az elõzõ néhány évben már nagyon közel voltunk.”
A középpálya ifjú csillaga mindent megtesz azért, hogy játéklehetõséget kapjon: “Nyugodt vagyok, minden egyes nap lelkesen és boldogan vetem magam az edzésbe. A Real Madrid keretének tagja vagyok, sokan szeretnének a helyemben lenni. Azért dolgozom, hogy ki tudjam használni a lehetõségeimet és készen álljak. Kemény munkát végzek, és tiszteletben tartom az edzõ döntéseit. Öröm számomra, hogy a Real Madridban, hogy ebben a stadionban lehetek, imádom.” Cristiano Ronaldóról is beszélt Casemiro: “Neki kell kapnia az Aranylabdát. Remekül edz, mindig boldog, mindig is segített nekem. Meccsenként két gólt lõ, és még többet akar. Igazi mutatvány, amit õ csinál. Jelen pillanatban nincs kétségem afelõl, hogy õ a legjobb. Mindig is követni fogom. De mintát jelent számomra Iker, Marcelo, Ramos… és Zidane is, aki most a pálya mellõl segít nekünk, õ egy valódi példakép.”
A látogatás során Casemirón látszott, mennyire büszke arra, hogy annak az intézménynek lehet a része, amelynek a példaképei is: “Zidane a valaha volt legjobb, és remek ember is. Ronaldo Nazario is lenyûgözõ. Egy álom, hogy velük együtt említenek, sosem gondoltam volna.” – mondta, miközben a két megnevezett játékost bemutató vetítést figyelte. Egy Di Stéfano kép is felkeltette a figyelmét, ahol a legenda az öt BEK-trófeával pózol: “Alfredo Di Stéfano, csak öt BEK gyõzelem? Mást nem kell mondani.” – viccelõdött.
A séta közben aláírásokat osztogatott a szurkolóknak, sõt a túra látogatói közös fotót is készíthettek vele. Többek közt ebben az örömben lehetett része egy csoportnak is, akik a Centro de Discapacitados Físicos Vicente Arandából (testi fogyatékos embereket segítõ központ – a szerk.) érkeztek, s így õk is élvezhették a madridi játékos figyelmét.