Napos, meleg vasárnapra ébredtek az emberek Madridban, ahol 12:00-kor kezdõdött a Castilla meccse. Szokatlan idõpont az esti kezdésekhez szokott spanyol szurkolóknak. Már 10 óra körül felsorakoztak Madrid különbözõ helyszínein az Alfredo di Stéfano stadionba tartó ingyenes külön buszjáratok. Ezeket a klub bérli a meccsnapokra, ugyanis a stadion elég kietlen helyen, a város északi peremén helyezkedik el, ahová nem olyan egyszerû eljutni. Azért ezt nem minden csapat engedhetné meg magának, de itt a Real Madridról beszélünk ugye…
Az Alfredo di Stéfano stadion
A stadionhoz érve feltûnõ az a szervezettség, ami az egész létesítményt övezi. Elõször is gondoskodtak arról, hogy a Castilla körüli nagy felhajtásra tekintettel 6000-rõl 8400-ra emeljék a férõhelyek számát. A stadionon belül és környékén körülbelül ennyi emberre jutott 100 alkalmazott: buszsofõrök, röplaposztogatók, útbaigazító emberek, és nagyon sok biztonsági. Még egy DJ-t is alkalmaztak a meccshez, aki a szünetekben felelt a jó hangulatért. Ebbõl az alkalomból minden ülõhelyhez kikészítettek egy Real Madrid Castilla feliratú zászlót, ami valóban jól nézett ki, amikor mindenki egyszerre lengette. Mindezt ugye egy spanyol harmadosztályú meccsen…
A mérkõzésen természetesen ott volt a klub minden fontos személyisége a névadó Alfredo di Stéfanótól kezdve, Butragueñón át egészen Florentino Pérezig. Az elsõ csapat játékosait nem sikerült megpillantanunk, de ott volt a már visszavonult De la Red, illetve Karanka és Mourinho is, akit hogy, hogy nem, morcos arccal sikerült elkapnunk az üvegfal mögött. Minden készen állt a kezdéshez, de még hátravolt az egy perces gyászcsend, ami Florentino felesége haláláért szólt. A Castilla játékosok sorfalat álltak az elnöknek, aki nem bírta könnyek nélkül a megható pillanatot…
A Castilla stílusa
A mérkõzés nagyon jól indult, hiszen Jesé már a 11. percben betalált és már a gólt megelõzõen is helyzetbe került a csapat. Jesé harcosságát dicséri a találat, aki valóban annyira ügyes játékos, mint amennyire mondják arrafelé. Érdekes, hogy szerintünk a mérkõzés legjobbja nem õ volt, és nem is a két csatár közül került ki (Joselu, Morata). Még csak nem is a nagyszerû formában lévõ Carvajal, hanem az a Mosquera volt, aki remek passzai és indításai mellett a mai napon két találatot is szerzett: az egyiket egy zseniális szabadrúgásból, a másikat a szemfülességének köszönhetõen.
A Castilla játéka rengeteget fejlõdött az utóbbi évek során. Bivalyerõs csapatról van szó, amely elsõosztályú ellenfelek ellen is simán megállná a helyét. Érdekes, hogy nem csak a hírhedt támadósor volt nagyon formában, hanem a védelem is rendkívül fegyelmezetten és határozottan játszott. Nem volt a játéknak olyan eleme, amelyben ne a Castilla lett volna a jobb: sokkal pörgõsebbek voltak a madridiak, és céltudatosabban játszottak. Mellettük a csoportelsõ Cádiz egy bizonytalan ifi-csapatnak tûnt… Többször történt olyan az idén során, hogy nagy fölényben játszott a Castilla, aztán mégsem nyert. Mostanra viszont megtanulták, hogyan kezeljék az ilyen meccseket, és egy komoly ellenfél ellen is megmutatták a kételkedõknek (köztük nekem), hogy képesek hatékonyak lenni.
A csapat stílusa egyébként, talán nem véletlenül, Mourinho Real Madridjára emlékeztet: nagyon gyorsak a játékosok, remekül tudnak kontrázni, nagyon intenzíven védekeznek és támadnak, illetve óriási nyomást gyakorolnak az ellenfélre már a saját térfelükön. Gyakorlatilag megfojtják õket, hogy ezután nagyon vertikálisan, csupán egy-két passzal a kapu elé érjenek. Ennyiben mondhatjuk, hogy a Castillára sem a Barça féle sokpasszos játék jellemzõ, sokkal inkább a Real Madridra jellemzõ hatékonyság, a sok sprint, és az iszonyú intenzivitás: támadás, támadás után…
Fieszta Castilla módra
A félidõt egyébként 2-0-s elõnnyel, avagy 5-0-s összesítéssel zárta a csapat. Ha a meccs elõtt volt némi izgalom, ez addigra teljesen eltûnt. A Castilla még azt is megengedhette magának, hogy elhibázzon egy büntetõt. Egészen pontosan Joselu volt az, aki a Morata buktatásáért kapott 11-est mellé lõtte. Nem osztott, nem szorzott, és ezt a nézõk is tudták. Jesé mellett Mosquera volt a félidõ másik gólszerzõje: a 39. percben egy oldalról jövõ szabadrúgást a játékos nem beadta, hanem látva, hogy a kapus erre készül, gyönyörûen becsavarta ballal a labdát a ficakba. Hát ilyeneket tud ez a Mosquera…
A második félidõt már csak azért játszották le, hogy élvezni lehessen a Castilla játékát és góljait. Volt ollézás a passzok után, és a hullám többször is körbement a lelátón.
Elõször Joselu talált be Carvajal remek külsõs kiugratása után. A jobbhátvéd ezúttal nem vett részt annyi támadásban, mint szokott, de azért egy ilyen meccsen is kitermelt egy gólpasszt. A Cádiz az utolsó fél órára kicsit felélénkült, és érett nekik az egyenlítés. Elõször még csak egy kapufát lõttek, majd negyed órával a vége elõtt szépítettek. Ezt a meccsre kilátogató kb. 50 Cádiz szurkoló körülbelül úgy ünnepelte, mintha az utolsó percben nyerték meg volna a mérkõzést. A vendégszurkolók gondoskodtak az ultrák mellett a hangulatról, igaz, sokszor úgy, hogy éppen õk voltak az utóbbiak célpontjai, a különbözõ gúnyos megjegyzésekkel. A meccs során el lettek mondva cigányoknak, drogosoknak, nem dolgozó délieknek és Segunda B-s csapatnak, igaz, ezen valószínûleg õk is csak derültek.
A hajrára aztán kissé elhalkultak, miután elõször Mosquera szerezte meg második gólját, majd Morata talált be a csereként beállt Denis passzából. A vége 5-1 lett, ami egy egészen fölényes 8-1-es összesített eredményt jelent. A cserejátékosok már a lefújás elõtt elkezdték az ünneplést és az ölelkezést, majd a lefújás pillanatában a pályán lévõk is csatlakoztak. Nagy ünneplés kezdõdött: a játékosok odafutottak az ultrákhoz, odadobták a mezeiket, összepacsiztak velük, cserébe meg nagy zászlókat kaptak. Ezekkel tették meg a tiszteletkört a pálya körül. Elhangzott minden olyan dal, ami ilyenkor el szokott hangozni, a levegõbe dobták Torilt, elõkerült a pezsgõ, és volt egy kisebb tûzjáték is, amirõl inkább az volt a benyomása az embernek, hogy hanggránátokat robbantanak… A játékosok még a pályán fotózkodtak és nyilatkoztak, majd lassan beszállingóztak az öltözõbe. Aki ügyesen elõreállt a játékos kijárónál mezt is kapott, Morata és Mosquera pedig már csak egy alsógatyában hagyta el a pályát…
Mi vár a csapatra ezután?
Nagyon szerethetõ csapat a Castilla, amely ezzel a feljutással egy nagyszerû idényt koronázott meg. Másodosztályú játékosokat valószínûleg sokkal nagyobb elõszeretettel fog kipróbálni Mourinho, így sokat fogunk hallani még ezekrõl a nagyon tehetséges fiatalokról. Jövõre olyan ellenfelekkel nézhet szembe a csapat, mint a Villarreal, Racing, Sporting Gijón, vagy éppen a Barcelona B, amely még egy Clásico párharcot fog adni a spanyol labdarúgásnak az idény során. Örülhetünk tehát a Castillának, amelynek még hátravan a Mirandés elleni két meccse: ezen a két, már feljutott csapat fogja eldönteni, hogy ki az egész harmadosztály bajnoka. A látottak alapján nekünk lenne erre egy tippünk…
A mérkõzés jegyzõkönyve:
5 – CASTILLA: Jesús; Carvajal, Iván (Mendes, 70´), Nacho, Casado; Mandi, Mosquera; Juanfran, Jesé (Álex Fernández, 58´),Morata; Joselu (Denis, 73´).
1 – CÁDIZ: Aulestia; De Coz, Baquero, Murillo, Camille; Yuste (Moke, a félidõben), Óscar Pérez; Ferreiro (Juanse, 60´), Cases (Dioni, 54´), Ikechi; Juanjo.
Gólok: 1-0: Jesé (10´); 2-0: Mosquera (38´); 3-0: Joselu (57´); 3-1: De Coz (75´); 4-1: Mosquera (80´); 5-1: Morata (85´).
A mérkõzést Usón Rosel vezette (aragoniai bírótestület). Sárga lapot Casado és Jesé kapott a Castillától, míg a Cádiztól Baquero, Camille és Yuste.
Az Alfredo Di Stéfano stadionban 7251 nézõ tekintette meg a mérkõzést (85%-os telítettség).
A nap legjobbja: Pedro Mosquera
Nem Joselu, nem Jesé és nem Morata, hanem az irányítóként játszó Mosquera volt a csapat legjobbja. A Getafének lett kölcsönadva, majd a télen érkezett vissza a Castillába, ahol egybõl visszanyerte a helyét a kezdõben. Ezen a meccsen láthattuk, hogy pontosan miért.A nap embere: Florentino Pérez
Az õ vesztessége a madridizmus vesztessége. Pitina halála tragikus esemény, amelyrõl egy perces gyászcsenddel emlékezett meg a kilátogató közönség. A stadion elnémult, a csapat sorfalat állt, mi pedig így emlékezünk meg róla.
A nap kötözködõje: José González, a Cádiz edzõje
Kevés ember ilyen vehemens egy olyan meccsen, ahol lemossák a csapatát. A vendégek edzõje az egész mérkõzést állva töltötte, dirigálta a csapatát, majd amikor ez nem segített, a negyedik bírót kezdte el támadni. A mélypont akkor következett be, amikor arra panaszkodott, hogy egy Castilla játékos vizet iszik a pálya szélén…
A nap antihõse: Oinatz Aulesta, a Cádiz kapusa
A vendégek kapusa az elsõ félidõben az Ultras Sur elõtt kellett, hogy védjen, és valamiért megtalálták szegényt. A hangulat akkor lett igazán paprikás, amikor kihívóan belenézett az ultrák arcába, akik ettõl dühösek lettek, és innentõl kezdve az egész stadionnal együtt õt szapulták. Pont ekkor esett a Castilla második gólja…
