2017. március 24., péntek

A Malmö elleni 8-0 BL-rekordbeállítás

  • V. Alex (Alexis)
  • 2015.12.10. 17:30
Nemcsak a sikerek: a mindmáig sokat kritizált játékstílus miatt is van még miért emlékezni Rafa Benítez liverpooli korszakára – mindenesetre napjaink Real-edzõje éppen jogosan vonultathat fel néhány tényt, ami jócskán ellentmond a Bernabéuba érkezésekor felerõsödõ háborgásnak, miszerint õ egy védekezõ típusú szakember.

rafa1

A spanyol mester fõvárosba való visszatérését gúnyos visszhang kísérte mind a sajtó, mind a szurkolócsalád részérõl – nemcsak azért, mert egy valóságos edzõkedvenc eltávolítása volt szükséges az õ érkezéséhez (Carlo Ancelotti), hanem mert ráadásul utódul, az újabb sikerkovácsnak szánva egy védekezõ felfogású tréner került kinevezésre, aki egy kaotikus idény után mindössze a Serie A ötödik helyére tudta vezetni az azóta remeklõ, szárnyaló Napolit.

Úgy tûnik, Benítez átvészelte az ágas-bogas kezdeteket madridi mesterként, és ez még nem minden: akinek a svéd együttes hétközi megsemmisítése nem volna elég ahhoz, hogy belássa, Benítez messze van a védekezõ felfogástól, annak a megítélését még mindig helyre pofozhatja a most következõ tanulmány.

Vizsgálatunk a három legutóbbi Real-tréner összehasonlításán alapszik: José Mourinho, Carlo Ancelotti és Rafa Benítez. És habár a spanyol Napja még épp csak most kelt fel, máris meglehetõsen jól áll két kivételesen sikeres edzõlegendával szemben.

A statisztikák a keddi 8-0 elõtti állapotot tükrözik, vagyis ehhez képest természetesen még sokkal jobban mutatnak Benítez számai. Azt megelõzõen viszont: 2,17 rúgott gól meccsenként, ez kevesebb, mint Ancelotti összesített 2,92-je és Mourinho 2,94-e.

A nagy különbség a csapattal eddig lejátszott kevés mérkõzésen túl a sérülések számlájára is írható: olyan pótolhatatlan fõszereplõk estek ki hosszú hetekre, csaknem egyidejûleg, mint James, Benzema vagy Bale, így a Real Madrid egyéb különbözõ okokból is kifolyólag idén még nem szerepelhetett a legerõsebb felállásában.

Így aztán egymásnak ellentmondó eredményeknek lehettünk szemtanúi: a keddi 8-0-n kívül láttunk egy hasonlóan elsöprõ, idegenbeli 6-0-t az Espanyol ellen, vagy egy hazai 5-0-t a Betisszel szemben – míg a Granada nyögvenyelõs, 1-0-s legyõzése és a Málaga ellen elért, szintén hazai 0-0 alkalmával a fejünket fogtuk, és el nem tudtuk képzelni, vajon ki zárta el a gólcsapot. Az ilyen találkozókat Ancelotti vagy Mourinho minden bizonnyal gólfiesztával fûszerezve hozta volna könnyedén.

Benítez fiai valamivel többször alakítanak ki lövõhelyzetet: az idei meccsenkénti 19,58 lövéssel szemben az Ancelotti-féle csapat átlagosan 18,76, Mourinho legénysége pedig 18,69 alkalommal vette célba az ellenfelek kapuját.

malmö

Ezek a számok még a szerzett gólok mennyiségénél is tisztábban mutatják, hogy a Real Madrid stílusa igen távol áll a védekezéstõl. Ha mindehhez újra hozzávesszük a megszámlálhatatlanul sok sérülés tényét, Benítez reménykedhet, hogy ha a csapat végre teljes lesz, és megnõ a kihasznált gólhelyzetek száma, az tovább szépíti majd az eddigi bizonyítványt.

Ha valami, akkor pont a védekezés az, ami némi aggodalomra ad okot. Míg az idény kezdetekor rekordok rekordok hátán dõltek a kapott gól nélkül abszolvált meccsek tekintetében, egyszer csak rés keletkezett, és jött a Barcelona elleni 0-4, majd egy ugyanilyen arányú vezetésrõl kis híján elbukott három pont a Shakhtar ellen, a Bajnokok Ligájában. Ekkor fény derült rá, hogy a probléma mindinkább hátul, mintsem elöl keresendõ.

Nos, valóban – a számok nyelvén ez úgy hangzik: az idei Real Madrid kapuját meccsenként átlagosan 12,5-ször veszélyezteti az adott ellenfél. Ez hangsúlyosan több, mint Ancelotti (11,48) vagy Mourinho (10,5) korszakában.

Az nem is kétséges, hogy a jelenlegi védõnégyessel a fedélzeten, és fõképp Keylor Navasszal a kapuban nyugodtabbak lehetnek a szurkolók, azonban a középpályás védekezésben nincs minden a helyén, ennek tudható be a több gólhelyzet az ellenfelek részérõl. Mourinho tökélyre fejlesztette a hátsó alakzat elõtti védelmi vonal megépítésének mûvészetét – most Benítezen a sor, hogy kifejlessze a megfelelõ egyensúlyt a pálya legkritikusabb területén: a középpálya közepén.

Erre a problémára mi sem világíthatott volna rá jobban, mint a Clásico. Kimondott labdaszerzõ hiányában – mint az eddig csillogó Casemiro – a Barcelona egész egyszerûen átrohant a madridi középpályán, ezért pedig komoly árat fizetett. Benítez „álmai kezdõtizenegyét” küldte pályára, Toni Kroosszal a védelem elõtt. Az Atlético ellen, egy hasonlóan nehéz, ráadásul idegenbeli megmérettetés alkalmával, Casemiróval a kezdõben fényévekkel stabilabb és jobb játékot mutattak a Habfehérek.

A legelgondolkodtatóbb statisztika is ezzel a kérdéssel kapcsolatos: az ellenfelek átlagosan 433,3 támadást vezetnek egy mérkõzés alatt, nem úgy, mint Ancelottinál (392,5) vagy Mourinhónál (379,9). A portugál aztán tudja, hogyan kell csírájában elfojtani az ellenfél akcióit.

A szezonnak még a felén sem vagyunk túl. Meglehet, hogy a mutatott játék szépsége, stílusa kétségbe vonható, ám defenzív felfogásúnak korántsem nevezhetjük Rafa Benítezt – ezt a nagyarányú gyõzelmek és a cikkben feltüntetett statisztikai adatok is kristálytisztán bizonyítják. A probléma a középpályás védekezés: a csapat hagyja kibontakozni az ellenfeleket. A Madridizmus reménykedhet benne, hogy Benítez, aki egyike a modern, haladó edzõknek, képes lesz kiküszöbölni ezeket a bajokat.


Hozzászólások

Tabella