Ezen a héten lehetőségem volt beszélgetni valakivel, aki nagyon jól ismeri Karim Benzemát. Elmondta nekem, hogy hatalmas hibát követnék el, ha teljesen elveszíteném a Real Madrid csatárába vetett bizalmamat.
Nem fogok hazudni, megvolt a veszélye annak, hogy ez történjen.
Ez az illető azt mondta, hogy Benzemában most több elszántság és energia van, mint amit a Madrid szurkolói el tudnak képzelni. Egyetlen gondolat jár most a fejében: továbbra is trófeákat nyerni a habfehér mezben.
Olyan meggyőző volt, hogy az Eíbar elleni mérkőzés előtt az újság hasábjain azt kértem, hogy az emberek álljanak a 29 éves támadó mögé. És nem hagyott cserben. Ó, nem. Pont ellenkezőleg.
Az Ipuruában azt a Benzemát láthattunk, akit a Napoli ellen. Azt a Benzemát, aki elhallgattatna bármilyen média-, vagy kocsmai vitát, ha mindig ilyen elszántsággal és hittel játszana.
Gareth Bale, Cristiano Ronaldo és Álvaro Morata hiányában összeszorított fogakkal futott ki a pályára. Érezte a rá nehezedő hatalmas nyomást, és csodálatosan reagált.
A Real első két góljánál letette névjegyét, a duplájával kirántotta az Eíbar lába alól a talajt, akik reagálni már nem tudtak a határozott, csapatként működő vendég alakulattal szemben.
Most már 176 gólnál jár 350 mérkőzésen a blancók játékosaként, mindkét szombati találatát az elhunyt Raymond Kopának ajánlotta; egy másik franciának, aki szintén letette névjegyét a Bernabéuban, három BEK-győzelemmel.
Benzemának most kettő van, a Tizedik és a Tizenegyedik, de remélhetőleg egalizálja honfitársát Cardiffban.
A csatár vezérletével döngölte földbe a Real Madrid az Eíbart, és távozott három ponttal a baszk városból. Allez Karim!
