Zinédine Zidane, az edző. Számítottál rá, hogy már az első évedben bekövetkezik az áttörés?
Nagyon szerettem volna, ha így történik. A Real Madrid edzőjeként nincsen haladék vagy türelmi idő, a kezdetektől fogva szállítanod kell a sikereket. Nagyon magasak az elvárások. Még ezek fényében is azt mondom, hogy rendkívüli különlegességgel bírt a Bajnokok Ligájának megnyerése a tavalyi szezonban. Idén azért is küzdünk, hogy megvédjük a címet. A futballban sosem áll meg az élet, de ez Madridra különösen igaz. A megnyert trófeákat pillanatok alatt elemészti az idő vasfoga. Az embereket már nem érdekli, hogy mi volt néhány hónappal ezelőtt. Új címeket kell nyerned számukra.
Miután szögre akasztottad a stoplist, milyen reményekkel vágtál bele az edzői pályafutásba?
Nem számítottam túl sok sikerre, mert mindig is azt mondogattam magamnak, hogy én biztosan nem leszek edző. (nevet) A visszavonulásom után volt néhány évnyi szünet, de a Real Madridtól sosem távolodtam el igazán, idővel pedig realizáltam magamban, hogy újra a futballpálya közelében szeretném eltölteni a napjaimat. Így kezdődött a trénerré válásom története.
Nem szoktál arra vágyakozni, hogy visszaforgasd az idő kerekét és ismét játékos legyél?
(nevet) Dehogynem! De ilyen az élet. Imádtam játszani, de előbb vagy utóbb véget kellett vetnem a pályafutásomnak. Szerencsés vagyok, mert még most is a szenvedélyemnek élhetek.
Játékosként és edzőként is nyertél nagy díjakat. Van különbség?
Hasonló érzés, de nem teljesen ugyanaz. A körülmények és az elvégzett munka nagyban különbözik. Az érzés mindkét esetben leírhatatlan, de úgy gondolom, hogy edzőként jobban tudja értékelni az ember ezeket a dolgokat.
Edzőként nehezebb címeket nyerni, mint játékosként?
Igen. Játékosként elsősorban magaddal és a saját feladatoddal foglalkozol, de edzőként összpontosítanod kell mindenre és mindenkire, nem lankadhat a figyelmed. Ezt az is jól mutatja, hogy a szakmai stáb tagjainak munkaideje sokkal hosszabb, mint a játékosoké.
Mi az edzőség legnehezebb része?
Hmm, nehéz egyetlen dolgot kiemelni. Amikor kineveztek a felnőtt csapat trénerének, akkor tudtam, hogy teljesen más jellegű munkát kell majd végeznem, mint a Castillánál. Talán ez volt a legnehezebb számomra, megszokni ezt "dimenzióváltást", ugyanakkor a klubnál eltöltött tizenöt évemből kifolyólag felkészültnek éreztem magamat. Tudom, hogy mit jelent a Real Madridnál futballozni, és azt is, hogy mint jelent az öltöző egyik tagjának lenni. Azért emelem ezt ki, mert a munkám legnagyobb részének sikeressége csak a belefektetett időtől függ, viszont ez kivétel volt. Folyamatosan fejlődünk, de úgy érzem, hogy sikerült megvalósítani az elképzeléseimet. Mindenki láthatja az eredményeket.
Ha egy játékos szemével kellene értékelned önmagadat, akkor mi lenne a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod?
Játékoskoromban mindenki azt mondta, hogy jó hatással vagyok a többiekre. Úgy értem, az öltözőkben a közösség egyik meghatározó tagja voltam, a pályán pedig gólpasszokkal segítettem a társaimat. Ez a fajta "asszisztálás" a mai napig megvan bennem, talán ez a legjobb tulajdonságom. A legrosszabb? Számos hibám van, ebben biztos vagyok, de erről jobb lenne másokat megkérdezni. (nevet)
