2018. november 16., péntek

Luka Dončić búcsúlevele: két álom

  • É. Csongor (Veidt)
  • 2018.07.02. 19:28
A szlovén közönségkedvenc szupertehetség végleg elköszönt a szurkolóktól. Egy csodálatos fiatalemberrel lett szegényebb a klub.

Kedves madridisták!

Számomra a kosárlabda jelent mindent. Az édesanyám mindig azt mondja, hogy egyetlen olyan emléket sem tud felidézni a gyerekkoromból, ahol nem a labdát pattogtatom. És én sem emlékszem, hogy valaha is bármi mást csináltam volna.

Nagyon szerencsésnek érzem magam. Amikor Madridba jöttem, 13 évesen, az a szándék vezérelt, hogy megvalósítom az álmomat, és profi kosárlabdázó leszek. Sosem gondoltam volna, hogy ez a lépés csak a kezdete lesz egy hosszú és csodálatos utazásnak, melynek során két másik álmot sikerül elérnem: a világ legnagyobb klubjának játékosa lehettem, most pedig a bolygó legjobb ligájába igazolok.

Ami igazán különlegessé teszi a kosárlabdát mint sportágat az az a tény, hogy rendkívül nagy mértékben függsz a csapattársaidtól. Amikor ezt mondom, nemcsak azokra a briliáns játékosokra gondolok, akikkel volt szerencsém egy pályán osztozni, és akiktől rengeteget tanultam emberi és sportszakmai vonatkozásban is. Egy csapathoz ugyanis rengeteg emberre van szükséged: az elnökre, az igazgatótanács tagjaira, az edzőkre, az orvosokra, a fizioterapeutákra, az adminisztrációs tevékenységet végzőkre, a mezfelelősökre és a klub további alkalmazottaira. Mindenkinek nagyon köszönöm. Különösképpen Alberto Angulónak, Pablo Sañudónak, Dani Sartónak és Paco Redondónak​, akik szívélyesen üdvözöltek egy szlovén fiút,  aki egyelten szót sem beszélt spanyolul. Úgy foglalkoztak vele, mintha a saját gyermekük lenne, vigyázó felügyeletük alatt pedig idővel férfi vált belőle. Nagyon szeretlek titeket.

Pont úgy, ahogy a Real Madridot is. A klubot, aminek mindenemet köszönhetem: a legnagyobb sportsikereimet; olyan értékeket, melyek az életem végéig velem maradnak; a képességet, hogy soha ne adjam fel, még a legnagyobb kihívások esetén se.

Szeretnék a médiának is köszönetet mondani, amiért mindig tisztelettel bántak velem, különösen fiatalabb koromban, és amiért sosem a dühtől, hanem a szeretettől vezérelve mondtak értékelést a teljesítményemről. Ez nagyon fontos egy fiatal játékos számára.

Azért írom most ezt a levelet, mert elsősorban tőletek, a szurkolóktól szeretnék elbúcsúzni, akik mindig támogattak, szemet hunytak a hibáim fölött, és elismerték a teljesítményemet. A szurkolóktól, akik az első, 16 évesen szerzett triplám után olyan hangosan éltettek, hogy még a szőr is felállt a hátamon. A szurkolóktól, akik szavakkal kifejezhetetlen mértékű támogatásban részesítettek, amikor bedobtam az utolsó kosaramat (egy triplát…milyen különleges módja ez a dolgok lezárásának) több mint 350 kilométerre attól a helytől, amit az otthonomnak hívok. Mindenért nagyon hálás vagyok. Ott éltek a szívemben.

Mostantól Dallas gazdagabb lesz egy madridistával. De ahogy a Terminátor mondta: „Visszatérek!”


Hozzászólások

Tabella