Készülőben az ajánlat Fabián Ruizért
Fabian Ruiz tehát a királyi gárda első számú választása, hogy megerősítse a középpályáját. A klub érdeklődése egészen a tavalyi nyárra nyúlik vissza. A tárgyalások folyamatosan, de megfontoltan haladtak előre, az utóbbi pár hónapban pedig egészen felgyorsultak, ugyanis a Real Madrid fokozott figyelemmel követi a játékos nápolyi szerződésének alakulását, és kíváncsian várja, vajon hosszabbít-e jelenlegi csapatával, vagy a távozás mellett dönt.
A madridi terv az, hogy megpróbálják leigazolni ezen a nyáron, ennek érdekében pedig hajlandók egy komolyabb ajánlatot tenni a Napolinak, ugyanis tudják, arra nincs esély, hogy az olasz csapat nyomott áron szabaduljon meg a spanyol játékostól. A Napoli gazdaságilag stabil lábakon áll, nincsenek pénzügyi problémáik, így nincs is okuk arra, hogy áron alul adjanak el egy olyan játékost, aki egyébként kulcsszerepet játszik Gennaro Gattuso terveiben. Ha a Bernabéu vezetősége már meghozta a döntést, a vételár pontosan annyi lenne, mint a koronavírus okozta járványhelyzet előtti időkben lett volna. Az olaszok hajlandóak meghallgatni a spanyolok ajánlatát, de a játékos értéke a szemükben nem fog változni.
A Napoli feltételei
Fabián Ruiz pontosan tudja, a döntése, hogy hosszabbít-e vagy sem a Napoli csapatával, fontos szerepet fog játszani ebben az ügyben. 2023-ig él a szerződése jelenlegi kenyéradójával, ami egyben azt is jelenti, hogy nem kell kapkodnia akkor, amikor a jövőjéről határoz. Ugyanakkor van még egy kulcsfontosságú dolog, mégpedig az, hogy jelenlegi szerződésében nincs rögzítve kivásárlási ár. A középpályás tisztában van vele, hogy a Real Madrid nem fog százmilliós nagyságrendű összeget kifizetni, amelyet egyébként a Napoli megkérne érte. Éppen emiatt nem adott még a spanyol játékos egyértelmű választ a klubnak a kezdeti, puhatolózó tárgyalásoknál a szerződéshosszabbításról. Abban egyeztek meg végül, hogy a szezon befejezését követően ülnek le ismét tárgyalóasztalhoz. Fabián Ruiz, aki természetesen tud a Real Madrid érdeklődéséről, csak olyan feltételekkel lesz hajlandó hosszabbítani, amennyiben olyan kivásárlási ár kerül rögzítésre az új szerződésben, amelyet a királyi gárda hajlandó lesz kifizetni – akár ezen, akár a következő nyáron.
A madridi vezetőség tisztában van vele, hogy előnyben van a többi érdeklődő klubbal szemben, de biztosítani akarják a játékost arról, hogy érezze, az érdeklődésük iránta nem csökken. A Barcelona is tett lépéseket a labdarúgó megszerzése érdekében az elmúlt hónapokban, különösen Quique Setién érkezését követően, de látják azt is, hogy a Real Madrid helyzeti előnyben van. A futballista pedig tudatában van annak, hogy a madridi érdeklődés hosszú időre nyúlik vissza, hiszen már korábban is le akarták igazolni. Akkor azonban a projekt leállt, ugyanis De Laurentiis elnök nem volt hajlandó tárgyalni a játékosról, ezért a labdarúgó és a Real Madrid is inkább elhalasztották a megbeszéléseket egy későbbi időpontra. Ez az időpont pedig könnyedén eljöhet az idei nyáron.
Az ügynök álláspontja
Időközben a futballista ügynöke is megszólalt az ügyben. Álvaro Torres a következőket mondta el a játékos fejlődéséről, edzőivel való viszonyáról, valamint a pályán betöltött pozíciójáról:
„Néhány hónapja úgy döntöttünk, hogy a Fabián szerződésével kapcsolatos tárgyalásokat a szezon utánra halasztjuk. Nem bocsátkozunk egyeztetésekbe egészen addig, amíg minden sorozat be nem fejeződik, jelenleg pedig még nem tudhatjuk, ez mikorra történik meg. Jelenleg száz százalékosan a Napoli együttesére koncentrál. Érthető, hogy Európa legnagyobb klubjai is érdeklődnek iránta. Az elmúlt három évben nagyon magas szinten játszott, és a spanyol válogatott kezdőtizenegyében is kiharcolta a helyét. Ez nem könnyű olyan konkurencia mellett, mint ami ott van. Ezen felül ő volt az U21-es Európa-bajnokság legjobb játékosa… amilyen ütemben fejlődik, az lenne a különös, ha a komoly csapatok nem érdeklődnének. Az érdeklődéseket a Napolival is tudattuk.”
„Fabián játéka minden edző alatt fejlődött. Örült, hogy egy olyan szakvezető keze alatt dolgozhat, mint Carlo Ancelotti, az előző idénye fantasztikusan is sikerült, ezt mindannyian láthattuk. Gennaro Gattuso érkezésével inkább a hatos pozícióban játszott, még ha maga a csapat lehetne egy kicsit fizikálisabb is. Ha egyszer teljes lesz az együttes, neki is több szabadsága lesz a pályán, és közelebb játszhat az ellenfél kapujához, ugyanis ez az a pozíció, ahol a legjobb teljesítményre képes. Nagyszerűen passzol, a rövidpasszos játékban és a hosszú indításokban is kiváló, jól támad, jók a lövései… ezt láthattuk az Internazionale és a Brescia ellen is februárban.”
„Gattuso meglepett a pozitív hozzáállásával. Általában nagyon jól megszervezi a csapatot, és mélyebbre húzódva játszanak, de arra is törekszik, hogy birtokolják a labdát. Ez jó hír Fabián számára is, ugyanis segíti őt a fejlődésben.”
A Real Madrid üzleti modellje garantálja a versenyképes jövőt
A Real Madrid vezetői az utóbbi időben nem éppen a szurkolók és az újságírók kívánságainak megfelelően menedzselik a klubot – a lehető legjobb keretet akarják összehozni Madridban, de kizárólag sportszakmai, nem pedig gazdasági szempontok alapján. Florentino Pérez pontosan tudja, hogy mit csinál. José Ángel Sánchez szintén. Nagyvonalú gesztusokat kell néha tenni, de aránytalan szerződéseket soha nem kötnek.
A kritikák ellenére a modell nem változott, ez a fizetési rendszer pedig azt jelentette, hogy a klub meg tudott felelni a pénzügyi előírásoknak (amit nem mindenki mondhat el magáról), pontosan utalja a kifizetéseket (amit szintén nem minden egyesület tud megtenni). A klub ezen felül helyt tudott állni bonyolult, nehéz helyzetekben anélkül, hogy erőteljes társadalmi nyomás nehezedett volna rá. Ezt más, a Real Madriddal a trófeákért évről évre harcoló egyesületek nem mondhatják el magukról, pedig ők sokszor élnek egyébként tiltott eszközökkel előnyszerzés érdekében.
Nem kétséges, hibákat a Santiago Bernabéu stadionban is követnek el. Az az állandóság azonban, ahogyan a klub dolgait intézték az elmúlt években, olyan alkalmazkodóképességet biztosított az egyesület számára, amellyel csak kevesen büszkélkedhetnek, és egyebek mellett lehetővé tették, hogy a klub Spanyolország második leginkább elismert szervezetévé váljon a koronavírusos járványhelyzet alatt.
A döntések meghozatalának következetessége, valamint az ígéretek betartása iránti elkötelezettség a klub értékrendjének a része, és éppen ez tette lehetővé, hogy egyezség születhessen a fizetések csökkentésével kapcsolatban a labdarúgás, vagy akármelyik másik terület kapcsán. Nem volt könnyű, de a játékosok tudták, hogy most egyet visszafele kell lépniük pénzügyi értelemben, és meg kell érteniük a társadalom, valamint a klub által közvetített üzenetet. Ugyanakkor az is világos, hogy ez a pénz arra kellett a Real Madridnak, hogy versenyképes maradhasson és teljesíthesse az összes kötelezettségét, annak érdekében, hogy továbbra is magasan tudja tartani azt a lécet, amely az elmúlt évtizedben jellemezte a klubot. Az adományok és a szolidaritási gesztusok szép dolgok, a Real Madrid pedig tudja, hogy financiálisan melyik utat is kell követnie. Egy jó ideig most még biztosan.
Mbappé: Közel, de mégis oly távol
Kylian Mbappé továbbra is a Real Madrid első számú célpontja. A szerződése 2022-ben fut ki a PSG együttesénél, Florentino Pérez pedig köré akarja építeni a klub következő nagy csapatát. A jelenlegi gárda négy Bajnokok Ligája elsőséget tud felmutatni öt szezon alatt, ebből hármat sorozatban Zinédine Zidane vezetésével ért el az együttes. A koronavírus miatt kialakult helyzet valamelyest átírhatja ugyan a madridi terveket, de ettől még Mbappé az ő emberük. Lássuk hát az érkezése mellett, és ellen szóló érveket.
Miért lesz Mbappé a Real Madrid játékosa
Még nem hosszabbított a párizsi csapattal
Az elmúlt hónapokban kétszer is visszautasította a játékos a Paris Saint-Germain szerződéshosszabbítási ajánlatát, miközben a klub a játékost eladhatatlannak nyilvánította. Érdekes, hogy most épp a PSG állította le a tárgyalásokat a globális járványhelyzet miatt, hiszen jelenleg a labdarúgás jövője is csak a levegőben lóg. Ez akár pozitív is lehet a Real Madrid számára. Ideális esetben Mbappé nem hosszabbítana, a királyi gárda pedig csökkentett áron, vagy szerződése lejártával akár ingyen igazolhatná át a támadót.
Al Khelaifi csökkenteni akarja a játékosok bérezését
Ez elkerülhetetlennek látszik minden nagy európai csapat számára. Különböző okok miatt a klubok rengeteg pénzt veszítettek, nincsenek például közvetítési díjak és meccsnapi bevételek sem. A PSG mögött komoly pénzügyi források állnak, de az UEFA és a FIFA is kiemelt figyelmet fordít a pénzügyi fair play szabályainak betartására. A probléma azonban az, hogy Mbappé fizetése egyáltalán nem csillagászati összeg. 20 millió eurót keres évente, ugyanis amikor leigazolták, még csak 19 éves volt.
Megtorpant a párizsi projekt
A gazdasági válság rengeteg csapatot érzékenyen fog érinteni azok közül, akiknek nincs erős akadémiai hátterük a keletkező lyukak betömésére. A Paris Saint-Germain a világ különböző pontjairól vásárolt szupersztárok összessége. Ez nehezítheti a csapat együtt tartását, és a Bajnokok Ligája megnyerését, ami ennek a csapatnak a Szent Grálja. Mbappé célja egyértelműen az Aranylabda elnyerése egy napon, amit a PSG játékosaként nehezen szerezhet meg. Mindjárt más a helyzet, ha a Real Madrid futballistájaként próbálkozik.
Több reklámbevétel a játékos számára
Talán nem tudná a klub jelentősen emelni a játékos fizetését, de még jobban a köztudatban szerepelne Madridban. A Real Madrid a földkerekség legismertebb csapata, amelyből minden labdarúgójának előnye származik. Mbappé előtérbe kerülne, és az Aranylabda elnyerésére is jó esélye mutatkozhatna, ráadásul a különböző szponzori bevételei is jelentősen megnőhetnének.
Miért nehéz az átigazolás megvalósítása
A Real Madridot is érintheti a gazdasági válság
Nyilvánvaló, hogy amennyiben a koronavírus miatt nehéz helyzetbe kerül a PSG, a Real Madrid sem fogja megúszni veszteségek nélkül. Nem fognak olyan üzletet kötni, amely pénzügyileg nem tökéletes a számukra. Még a Real Madrid sem egy feneketlen kút, a profit pedig csökkenni fog. Még mindig nem láthatjuk pontosan, hogy miként, és milyen mértékben befolyásolja ez a helyzet a klub átigazolási politikáját.
Mbappé fizetését emelni kell
A Real Madrid hagyta Mbappét kicsúszni a kezei közül 2017 nyarán, amikor már megvolt az elvi egyezség, de végül azt mégsem kötötték meg. A transzfer azért hiúsulhatott meg, mert a 19 éves játékos évi 12 millió eurós fizetést kért. Ez felborította volna a fizetési hierarchiát a csapaton belül. Példának okáért Ramos és Bale keresnek most 14 és fél millió eurót egy év alatt nettóban, ezért a királyi gárda ennyi pénzért inkább nem igazolta le a támadót.
Xabi Alonso: Lépésről lépésre a világklasszisok közé
Hatalmas csalódásnak számított, amikor a Real Sociedad hazai pályán vereséget szenvedett a Logroñés együttesétől 1999 decemberében. A csapat azidőtájt éppen a középmezőny alján tanyázott a bajnokságban, a kupabúcsút pedig egy olyan ellenfél mérte rájuk, amely a szezon végén a harmadosztályba esett ki. Azonban volt egy jelentős pozitívuma is ennek az egyébként elkeserítő vereségnek.
A Sociedad sokat látott edzője, Javier Clemente ugyanis először állította be a csapatba Xabi Alonsót. A 18. életévét éppen csak betöltő középpályás 76 percet játszott, mielőtt Juan Gómez állt volna a helyére. Ez volt az egyetlen fellépése az 1999/2000-es szezonban. A következő idény elég kaotikusra sikerült a baszk csapat számára, ugyanis mindössze hat bajnoki mérkőzést követően Clemente elhagyta a klubot, az együttest pedig Xabi édesapja, Periko Alonso vette át.
Január elején azonban már nem az idősebb Alonso volt a gárda edzője, miután volt egy tíz mérkőzésből álló sorozat, ami alatt a csapat mindössze egy győzelmet tudott felmutatni hét vereség mellett, ráadásul ismét egy sokkoló kiesés következett be a kupában, miután a senki által nem jegyzett, két osztállyal alacsonyabban tartózkodó CD Beasain búcsúztatta őket. A csapat tehát a tabella aljára betonozta be magát, ráadásul a kupaszereplés is rövidre zárult. Ekkor hívta segítségül a klub egyik korábbi szakvezetőjét John Toshack személyében, aki már harmadjára vállalt munkát az egyesületnél.
A fiatalabbik Alonso ekkor még kellő távolságból szemlélte az eseményeket, miután a szezon első felében az Eibar csapatánál szerepelt kölcsönben, de Toshack nem sokat késlekedett a tehetséges játékmester visszahívásával. A walesi szakvezető második meccsén aztán elérkezett Alonso debütálásának pillanata is a bajnokságban. A középpályás csereként állt be az Athletic Bilbao elleni mérkőzésen öt perccel a lefújás előtt, amikor a csapata már kétgólos hátrányban volt ellenfelével szemben.
Ezt követően azonban mindössze néhány hétbe telt, mire Xabi Alonso bejátszotta magát a Sociedad kezdőcsapatába. Korát meghazudtolta a magabiztos passzjátéka, az, ahogyan látott a pályán, valamint a nyugalmat sugárzó felsőbbrendűsége. Ne feledjük, egy ekkor még tinédzser játékosról beszélünk. Toshack nemsokára a csapat kapitányává tette meg a fiatal futballistát.
A biztosnak tűnő kieső pozícióból a tabella 13. helyére küzdötte fel magát a Sociedad a szezon végeztével. Az idény utolsó előtti mérkőzésén Alonso a kiállítás sorsára jutott a baszk derbi visszavágójának utolsó perceiben, de ez nem befolyásolta azt, hogy a Sociedad 3-1 arányban verte meg az Athletic Bilbaót.
Ugyan a csapat nem tudta ott folytatni a következő szezonban, ahol az előzőt abbahagyták, de egyénileg Alonso rengeteget fejlődött a 2001/02-es idényben. Az együttes a kiesőzóna közelében volt egészen február közepéig, amelynek köszönhetően a klub végül megszabadult Toshacktól március közepén. Az utolsó kilenc mérkőzésen aratott öt győzelemmel a csapat végül kellő mértékben eltávolodott a kiesőzónától. Ebben a sorozatban mindössze két vereség szerepelt, ugyanakkor erre az időszakra tehető a Real Madird 3-0 arányú kiütése az Anoetában.
2002 nyarán az a Raynald Denoueix vette át a csapat irányítását, aki egy évvel korábban bajnoki címig vezette a Nantes együttesét Franciaországban. Nemcsak okos döntésnek tűnt, de végül annak is bizonyult.
Alonso ellenállhatatlanul játszott a középpályán, ahol társai Javier de Pedro, Mikel Aranburu, a veterán Valeri Karpin, illetve szórványosan Igor Gabilondo voltak. A gólokért Darko Kovačević és Nihat Kahveci feleltek, a Sociedad pedig hirtelen olyan önbizalommal kezdett játszani, amiről a legtöbben azt gondolták, nem fog sokáig tartani. Őket azonban ez nem érdekelte.
Az együttes fej-fej mellett haladt a Vicente del Bosque által irányított Real Madriddal, és négy hónapig a tabella élén is állt, október közepétől február közepéig. Amikor 15 mérkőzéssel a zárás előtt elvesztették a vezető pozíciójukat, senki sem igazán számított arra, hogy a továbbiakban reális esélyük lehet a bajnoki cím megszerzésére.
Mindeközben Alonso volt a csapat legmeghatározóbb játékosa. Döntő hatással volt a mérkőzésekre, melyek során a Sociedad a következő 6 találkozójából ötször is győztesen hagyhatta el a pályát, melyek közül a Real Madrid elleni 4-2-es győzelem volt a legfontosabb. Ugyan szoros csatában kikaptak a Barcelonától április végén, de két héttel később, a Mallorca elleni 3-1-es győzelmet követően ismét a tabella élére állt a baszk alakulat.
Miután a valószínűtlen hirtelenjében lehetségessé vált, elegendő volt két elhullajtott pont hazai pályán a Valencia, és egy elkerülhető vereség idegenben a Celta Vigo ellen ahhoz, hogy meghiúsuljon a labdarúgás egyik legnagyszerűbb, meseszerű története. A Real Madrid végül kiénekelte a sajtot a Sociedad szájából. Egy olyan bajnoki címet szerzett meg a királyi gárda ezzel, amire nem feltétlenül szolgált rá, tekintettel arra is, hogy ezt követően útilaput kötöttek a sikeredző Vicente del Bosque talpára.
Ironikus módon Del Bosque Real Madridtól való távozását követően a királyi gárda érdeklődése Alonso iránt csak később teljesülhetett be. A bajnoki második hely megszerzését követően egy évvel a Sociedad eladta legnagyobb értékét, és miután a fővárosi gárda nem volt hajlandó tartani a Liverpool által viszont megadott 10 és fél millió fontos összeget, ez azt jelentette, hogy öt évvel későbbre tolódott az az időpont, amikor a középpályás a Spanyolország legsikeresebb klubjának szolgálatába állt. Ráadásul öt évvel később a fehérek a 2004-es összeg több, mint háromszorosáért tudták csak szerződtetni Alonsót.
Az Anfielden tökéletesítette a rá annyira jellemző erősségeit, a kíméletlen fizikalitásáról ismert Premier League őrült forgatagában is. Kevesebb ideje volt a labdával, és számolnia kellett az egy vagy két ütemmel elkésett szerelési kísérletekkel is. Mindezek ellenére ez gyakorlatilag azt jelentette Alonso számára, hogy ha Angliában sikeres tud lenni, akkor ez érvényes rá bárhol a világon. Olyan játékintelligenciával áldotta meg a sors, hogy legalább egy, de inkább két másodperccel az ellenfelek előtt járt fejben. Mindössze ennyire volt szüksége a Premier League-ben, míg a Bajnokok Ligája már több időt és helyet biztosított számára az alkotáshoz a futballpályán.
2005-ben az ő vezetésével győzte le a Liverpool nem csak az AC Milan együttesét, de a papírformát is a Bajnokok Ligája isztambuli döntőjében. Bár hazai fronton kiegyensúlyozatlannak tűntek, Európában viszont elképesztően hatékonyak voltak a vörösök. Alonso különösen az idegenbeli mérkőzésekre volt döntő befolyással, felbecsülhetetlen nyugalmat árasztott magából a negyeddöntő torinói visszavágóján a Juventus ellen, valamint a Chelsea elleni elődöntő londoni odavágóján is.
Azon a klasszikussá nemesedett isztambuli estén pedig ő volt az, aki kiegyenlítette a mérkőzés állását 3-3-ra, amikor az általa elvégzett tizenegyes kipattanóját értékesítette Dida védését követően. Ugyan Steven Gerrard volt az, aki a Liverpool 2005-ös BL-menetelésének szimbólumává vált, de ez az egész nem lett volna lehetséges Alonso nyugodt, biztonságot nyújtó játéka nélkül.
A következő idényben egy FA-kupa diadallal bővítette az éremkollekcióját a spanyol futballista. A sorozat harmadik körében egy egészen különleges gólt szerzett, amikor a saját térfeléről talált be a Luton ellen, a Liverpool pedig elindult azon az úton, melynek során a cardiffi fináléig a Manchester United és a Chelsea csapatát is búcsúztatták.
Azonban Alonso és a menedzser, Rafa Benítez kapcsolata felett hamarosan viharfelhők gyülekeztek. Javier Mascherano átigazolását követően Benítez folyamatosan változtatta a középpálya összeállítását, és nem mindig a spanyol középpályás erősségeit értékelte a legtöbbre. Ettől függetlenül a csapat ismételten a Bajnokok Ligája döntőjébe jutott 2007-ben.
2008-ra odáig fajultak a dolgok, hogy válaszút elé érkezett edző és játékos kapcsolata. Amíg Alonso Ausztriában tartózkodott, hogy Spanyolországot az első komoly tornagyőzelméhez segítse 1964 óta, Benitez nagy erőfeszítéseket tett az Aston Villa játékosa, Gareth Barry leigazolása érdekében. Ez az átigazolás egyértelműen Alonso liverpooli pályafutásának végét jelentette volna.
A szurkolók és a csapattársak kétkedve fogadták Barry átigazolásának lehetőségét, annak ellenére, hogy a birminghami csapat játékosa kifejezetten jó formát mutatott. Beníteznek végül nem sikerült tető alá hoznia az ügyletet, Alonso pedig a karrierjének egyik legnagyszerűbb szezonjával reagált a történésekre. A Liverpool pedig kézzelfogható közelségbe került a Premier League megnyeréséhez.
A klubjában és a válogatottban nyújtott sorozatos kiváló teljesítmények ismételten ráirányították a figyelmet a Bernabéuban. 2009 nyarán végül elhagyta a Liverpoolt a Real Madrid kedvéért, ez az átigazolás pedig a hanyatlás kezdetét jelentette a játékost eladó klubnál. Ugyanakkor a játékos nem érezte magát teljesen kényelmesen a transzfer idején, ugyanis Liverpoolt, mint várost, és mint klubot is imádta. Mindazonáltal méltó lezárása volt ez pályafutása első évtizedének, hiszen már majdnem tíz év telt el azóta, hogy azon a balul sikerült kupamérkőzésen bemutatkozhatott a Real Sociedad csapatában a Logroñés ellen.
A Real Sociedad és a Liverpool jelentették a pályafutása első részének két állomását, amelyet a Real Madridnál és a Bayern Münchennél eltöltött második időszak követett, amikor is véglegesen a klasszikus értelemben vett labdát birtokló, illetve azt járató középpályás szinonimájává vált.
A válogatottal elért eredményeket követően, immár érett játékosként a Real Madridnál klubszinten sem kerülték el a sikerek. 2012-ben alapembere volt annak a csapatnak, amely talán minden idők egyik legjobb Barcelonáját utasította maga mögé a spanyol bajnokságban és nyert bajnoki címet, illetve 2014-ben immár a Real Madriddal hódította el a Bajnokok Ligája serlegét. Emlékezetes történet, hogy a Bayern München elleni elődöntő visszavágóján kapott sárga lapja miatt a döntőben csak a lelátóról drukkolhatott társainak eltiltása következtében. 2011-ben és 2014-ben spanyol kupát nyert a csapatával, a döntőben mindkétszer az ősi rivális Barcelonát legyőzve. Hivatalos mérkőzéseken összesen 236 alkalommal viselte a királyi gárda legendás mezét, ebből 158-szor a bajnokságban lépett pályára. Minden sorozatot figyelembe véve 6 gólt szerzett ezeken a találkozókon. Aktív játékospályafutása utolsó három évének mindegyikében német bajnoki címet szerzett a Bayern Münchenben.
A nehézségek ellenére láthattuk azt, ahogyan Xabi Alonso a tehetségének kamatoztatásával elért arra a szintre, amelyre képességei mindig is predesztinálták. A Sociedadnál egy fiú testébe zárt férfit láthattunk, a Liverpoolnál pedig ténylegesen a felnőttkorba ért játékosként. A spanyol bajnokság a játszótere volt kék-fehér mezben, a Premier League viszont egy magasabb szintű iskolát képviselt a Liverpool játékosaként.
Az angol labdarúgás egy ötéves kurzust biztosított a számára, amely lehetővé tette, hogy olyan középpályássá váljon, aki egy ritka hatodik érzékkel játszik. És ez a középpályás ezt követően világbajnokságot, még egy Európa-bajnokságot, valamint spanyol és német bajnoki címeket tett hozzá az így már teljesnek mondható trófeagyűjteményéhez.
Egy mindent magába szívó futballista agyával rendelkezett. Jelenleg az edzői pályafutását készíti elő. A Real Madridnál az utánpótlásban tevékenykedett, nemrégiben pedig a spanyol harmadosztályban szereplő Real Sociedad B csapatának vezetőedzője lett. Mivel egy igazán ellenállhatatlan játékosról beszélünk, nem nehéz megjósolni, hogy edzőként is kiváló lesz. Leendő játékosai kivételezettnek érezhetik magukat.
Cicinho: Kulisszatitkok a Real Madrid öltözőjéből
Problémák az öltözőben
Cicinho soha nem félt részleteket elárulni korábbi csapattársairól, illetve az előző klubjainál meglévő légkörről.
„Amikor Roberto Carlos távozott, kezdő voltam. Ramos elsősorban belső védőt játszott, és csak néha volt jobbhátvéd, Salgado pedig csak a harmadik számú jobb oldali védő volt. Ezt követően Casillas lemondott a csapatkapitány-helyettesi pozíciójáról, így Salgado ismét több szerepet kapott.”
„Guti, Salgado, Helguera, Casillas, és Raúl voltak az egyes csoportok vezetői. Olyan csoportokról beszélünk, melynek tagjai követték a vezetőiket.”
„Egyszer Ronaldónak volt egy rosszabb mérkőzése, az újságok pedig rögtön meg is írták, hogy Raúl jobb játékos, mint Ronaldo. Az igazság viszont az, hogy Raúlnak háromszor újra kellett volna születnie ahhoz, hogy megpróbáljon úgy játszani, mint Ronaldo.”
„Salgado mindenkit üdvözölt az öltözőben, amikor megérkezett, de engem figyelmen kívül hagyott. Ezért úgy tettem, mint aki éppen a cipőjét köti be.”
Problémák a pénzzel
Amikor Cicinho megérkezett Madridba, a fizetése hirtelen megnőtt a korábbi időkhöz képest. Ez nem feltétlenül volt jó dolog.
„Elpazaroltam 25 000 eurót David Beckham boltjában. Nem volt egy kellemes élmény számomra. Három ruhadarabot vettem, majd amikor megkérdeztem az eladót, hogy mivel tartozom, közölte velem az összeget. Nem volt jó üzlet, talán ha háromszor viseltem őket.”
Függőségek
Pályafutása legnagyobb részében Cicinho ivott és cigizett. Voltak éjszakák, amikor teljesen kiütötte magát.
„13 vagy 14 évesen kezdtem el inni, amikor elhagytam Ribeirao Pretót, és a Botafogo csapatához igazoltam. Azt mondták, a sör jó dolog, én pedig inni kezdtem. Minden az első korttyal kezdődött, és nem is hagytam abba az ivást egészen 30 éves koromig. Ez majdnem 20 évet jelent. Minél rosszabbra fordult a helyzetem, annál többet ittam. Nem voltam képes megállni egy vagy két ital után, addig kellett innom, amíg teljesen ki nem ütöttem magam.”
„Egyszer megjelent előttem Jézus, miután megittam 18 calpirinhát (Brazília nemzeti itala) és 14 üveges sört.”
„Ami a dohányzást illeti, 11 évig cigarettáztam, 1999-től egészen 2010-ig. Csak akkor gyújtottam rá, amikor ittam, de ha ittam, az az egész napot jelentette.”
Kiút, új élet
Cicinho feleségének köszönheti, hogy nem indult el végleg a rossz irányba. Immár pedig ő is azokon az embereken próbál segíteni, akik olyan helyzetben vannak, mint amit maga is megtapasztalt korábban.
„A feleségem bátorított, hogy ismerjem meg azokat az elveket, amelyek igazodnak Isten igéjéhez. Ekkoriban tértem át a jó útra. Most már életemnek azon szakaszához értem, amikor tanúbizonyságot teszek az általam képviselt értékekről, és igyekszem segíteni az embereknek, hogy ne kerüljenek rá arra az útra, amelyen én is jártam egykor.”
„Több, mint nyolc éve már, hogy nincsenek problémáim az alkohollal és a dohányzással. Nem hagyom cserben a feleségemet, az Isten által elvártak szerint élem az életemet.”
Hazard: A második szezonom alapján fognak megítélni
Első alkalommal szólalt meg Eden Hazard, mióta kés alá feküdt Dallasban, hogy helyrehozzák a Levante ellen még február 22-én megsérült bokáját. Az operációt követően két-három hónapos kihagyással számoltak az orvosok. A Real Madrid játékosa az eredeti tervek szerint már nem térhetett volna vissza ebben a szezonban, de a koronavírus által okozott járványhelyzet következtében a sorozatokat felfüggesztették, így elképzelhető, hogy a belga sztárt még ebben a szezonban láthatjuk klubszínekben is.
A 29 éves klasszis – csapattársaihoz hasonlóan – házi karanténban van Madridban, miután visszatért az Egyesült Államokból, és eredeti célja az volt, hogy képviselhesse hazáját, Belgiumot a 2020-as Európa-bajnokságon. A seregszemlét azonban elhalasztották a globálisan fenyegető világjárvány miatt.
Hazard egy belga rádiónak adott interjújában beszélt az Európa-bajnokságról, első szezonjáról a Real Madridban, illetve a koronavírusról is esett szó.
Sérülés
„Jól vagyok. Nem járok el otthonról, figyelek magamra. Folyamatos a rehabilitációm a műtétet követően, az utolsó varratokat az elmúlt héten szedték ki. Most már egy kicsit keményebben dolgozhatok. Ismét tudok rendesen járni, úgyhogy minden a legnagyobb rendben halad.”
Európa-bajnokság
„Reméltem, hogy rendbe jövök az Európa-bajnokságra, úgyhogy egy kicsit csalódott vagyok, hogy végül elhalasztották. Úgy terveztem, hogy játszani fogok, az operáció óta máris eltelt néhány hét. Mindannyian egy évvel öregebbek leszünk 2021-ben, amiért kár, de így időt nyerek arra, hogy formába lendülhessek. A szurkolóknak is bizonyosan nagyon nehéz időszak ez, ugyanis minden nyáron válogatott tornákat akarnak nézni a tv-ben, vagy akár a helyszínen. Ugyanakkor úgy vélem, vannak prioritások az életben, melynek következtében ezt a rendezvényt el kellett halasztani. Végülis a labdarúgók is csak ugyanolyanok, mint a többi ember. Megvár bennünket ez a torna jövőre is.”
Real Madrid
„Az első szezonjom eddig nem úgy sikerült, ahogyan terveztem, de úgy érzem, nem csak rossz dolgok történtek velem az átigazolása óta. Ez a szezon a beilleszkedésről szól számomra. A második idényem alapján fognak megítélni. Nagyszerű játékosok sora van a klubnál, sok új embert ismerhettem meg. Nagyszerű tapasztalatok ezek nekem. Még mindig négy év van hátra a szerződésemből, és remélem, formába lendülök. Ez csak rajtam múlik. Nem tudom, mikor léphetünk pályára legközelebb. Beszéltem tegnap erről Zidane-nal, de ő sem tudja erre a választ. Egyszerűen csak meg kell próbálnunk a lehető legjobb állapotban maradni. Nem tudom, hogy a bajnokságot folytatjuk-e, de ezt reméljük, és azt, hogy jól végződik ez a szezon a számunkra. Ha pedig nem lehet majd befejezni, akkor pedig ezt kell elfogadnunk.”
Koronavírus
„Nem fogom azt mondani, hogy nem kaphatom el. Otthon vagyunk, nem hagyhatjuk el a házat, nem láthatjuk egymást… Egy kicsit aggódom, ahogyan mindenki más is. Nem akarok senkit sem megfertőzni. De jobban aggódom azokért, akiknek nincs senkijük, aki ellátná őket, nekik sokkal több problémájuk van.”
ifj. Lorenzo Sanz: Édesapám kivételes szenvedéllyel szerette a Real Madridot
ifj. Lorenzo Sanz:
„Ez egy kemény időszak az egész családnak, és a madridizmus számára is. El lenne ragadtatva, ha még láthatná, milyen nagyra értékelik most. És erre teljes mértékben rá is szolgált az alapján, amit Madridért és a családjáért is tett.”
„Nehéz idők ezek… Nem kívánom azt senkinek, amin édesapámnak át kellett mennie. De a család dolga, hogy összefogjon, illetve, hogy kiálljon a nyilvánosság elé és reagáljon mindenkinek. 500 üzenetre kell válaszolnom. Hihetetlenek az üzenetek, melyekben az emberek a támogatásukról biztosítanak. Nagyon rossz, hogy nem tudtam átadni édesapámnak ezeket az utolsó napjaiban. Messziről próbáltuk támogatni, mivel nem lehettünk mellette.”
„Mindenki számára nyilvánvaló, mit is ért el a Real Madrid elnökeként. De ő az édesapám, tehát számomra sokkal többet jelentett, nem csak annyit, hogy a Real Madrid elnöke volt. Madrid is az egyik gyermeke volt. Mióta az eszemet tudom, minden vasárnap a Bernabéu stadionba vezetett az utunk. Kivételes szenvedéllyel viseltetett a Real Madrid iránt. Ott segített, ahol tudott, először szimplán vezetőként, majd alelnökként… egyre fontosabb szereplővé vált a klub életében, ezt pedig a klub iránti szenvedélye alapozta meg. Minden más csak a második lehetett nála a sorban, mert a Real Madrid is a családja volt.”
Fernando Sanz:
„Egy alázatos ember, aki a Real Madridnak szentelte az életét. Rengeteg erénye volt, és ezt nem csak azért mondom, mert az édesapámról van szó. Jó érzés, hogy ennyi együttérző üzenetet kapunk. Csak hálával tartozom azért, amilyen elismeréssel beszélnek most róla az emberek. Ezt a helyzetet még fájdalmasabbá teszi, hogy nem lehettünk mellette a legnehezebb óráiban. Az általa képviselt értékeket sikerrel nevelte belénk.”
„Minden játékosa kifejezte a szeretetét iránta, mert olyan emberről van szó, aki nyomot hagyott a klub történetében. Emlékszem, amikor Madrid az utcákra tódult a Bajnokok Ligája megnyerését követően. Melegséggel töltenek el az utóbbi órákban kapott támogató üzenetek. Nem csak édesapa volt, hanem egy példakép, aki nem csak a családfő volt, hanem ezen túlmutatóan emberek sokaságát vezette.”
„Letörtek vagyunk, rettenetesen érezzük magunkat. Édesapám soha nem akarta elhinni, mennyire hihetetlen személyiség volt. Mindenki, aki életének része lehetett, kivételezettnek érezhette magát.”
Míchel Salgado:
„Egy családtagot veszítettem el, akit majdhogynem az apámnak tekintettem. Belém vetette a bizalmát, én pedig az ő révén teljesíthettem a gyerekkori álmomat, hogy a Real Madrid futballistája legyek. Később egy ennél is nagyobb megtiszteltetés ért, hiszen a családjának a tagja lettem, az életének a része. Amit iránta érzek, sokkal több annál, minthogy szavakkal kifejezhessem. Mindig emlékezni fogok az együtt töltött időkre.”
„Annyi történetem van róla. Az egyik legkedvesebb a bemutatásom napjához köthető, mert azt mondta akkor, hogy én sokáig fogok ennél a klubnál maradni. És ez így is lett. Ez volt életem egyik legszebb pillanata, és a legjelentősebb, amit mellette élhettem meg. Feledhetetlen az itt nyert két Bajnokok Ligája. Lorenzo volt az az ember, aki hitet adott neked, hogy folytasd a fejlődést. Mindig azt mondta, a döntőkig eljutni nem elég, azokat meg is kell nyerni.”
Iván Campo:
„Lorenzo az elnököm volt, de a fiaként kezelt engem, amikor egyedül éltem Madridban. Még a szilvesztert is az otthonában tölthettem.”
Manuel Sanchís:
„Mindig átlátta, hogy mi is történik egy futballcsapat öltözőjében. Nagyon közel állt hozzám. Az első pillanattól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy egy egyenes embert tisztelhetek benne.”
Fernando Morientes:
„Szoros volt a kapcsolata az öltözővel. Mindig úgy érezhettük, hogy velünk van. Jóban voltam a fiával, Fernandóval, ennek köszönhetően az ő személyiségét is jobban megismerhettem. Órákat el tudott tölteni a Real Madridhoz köthető anekdoták elmesélésével.”
Raúl: Egy madridi legenda Németországban
Guti távozása után mindössze egy nappal Raúl Gonzalez is bejelentette, hogy távozik a Real Madrid együttesétől. A két legenda szinte mindent együtt csinált végig a klubnál. Guti 1986-ban csatlakozott az egyesülethez, Raúl pedig hat évvel később követte. Egy korosztályhoz tartoztak. Az egymással rúgatott góljaik, valamint a közösen megnyert európai trófeák túlélték a zűrzavaros és sikermentes időszakokat, valamint a folyamatos edzőváltásokat is. Végül pedig egyszerre, 24 óra leforgása alatt hagyták el szeretett klubjukat.
2010 nyara volt, amikor José Mourinho elkezdte Madridban a csapat újjáépítését. Mourinho tisztában volt vele, hogy fel kell ráznia az együttest, mivel a csapatban szinte fóbia alakult ki a Bajnokok Ligájával kapcsolatban az ott elszenvedett sorozatos kudarcokat követően. Érkezését követően azonnal közölte a csatárral, hogy ugyan örülne neki, ha a keretben tudhatná az öltözőben betöltött szerepe miatt, de a tényleges szerepe a pályán minimálisra csökkenne.
„Elértem egy pontra, amikor úgy éreztem, lezárult a korszakom a Real Madridnál.” – emlékezett vissza a támadó, közvetlenül a Manchester United elleni Bajnokok Ligája elődöntőt megelőzően, amelyre már a Schalke 04 játékosaként készült.
„Ahhoz, hogy továbbra is élvezhessem a játékot, egyszerűen muszáj volt távoznom.”
Amikor valóban elhagyta Madridot, nem tudhatta, milyen sikeres időszak vár majd rá Gelsenkirchenben. Hogy élethosszig tartó barátságok köttetnek, hogy az európai kupasorozatokban akkoriban rekordnak számító gólterméséhez mennyit tesz még hozzá. Abban biztos volt, hogy még nem akar a tengerentúlra menni. 33 évesen úgy érezte, ennél még több van benne. Az volt a kikötése, hogy olyan csapathoz kerüljön, amelyik a Bajnokok Ligájában szerepel, valamint az öt legnagyobb európai bajnokság egyikének a tagja.
Amikor Raúl bejelentette a távozását, még nem dőlt el, hogy hol folytatja. Ugyanakkor saját maga szűkítette le két országra a lehetséges célállomásokat, Anglia és Németország jöhetett szóba. Sir Alex Ferguson régóta nagy csodálója volt Raúlnak, sőt, az ezredforduló táján egyenesen a világ akkori legjobb játékosának tartotta, és mindig kacérkodott a gondolattal, hogy az Old Traffordra csábítsa. Ennek ellenére végül úgy döntött, hogy nem kísérli meg az átigazolást, mivel Michael Owen már a vörös ördögök keretének tagja volt.
„Beszéltünk az ügynökével a lehetséges átigazolásról, de már nálunk volt Javier Hernández, és a rendelkezésünkre állt Wayne Rooney, Dimitar Berbatov, illetve Michael Owen is. Ezért végül úgy döntöttünk, mégsem élünk a kínálkozó lehetőséggel.” Ezek már Ferguson szavai 2011-ből, majdnem egy évvel az eset után. „Ha nem lett volna a keretben Owen, lehet, hogy leigazoltam volna.”
Ennek a nyilatkozatnak az idején Raúl egy elég érdekes szituációban találta magát. Ő, és a Real Madrid is érdekeltek voltak a Bajnokok Ligája elődöntőjében. A Schalke korábban még sohasem jutott el idáig, a Real pedig nyolc év után volt érdekelt ismételten a legjobb négy között. Egy vad, elképzelhetetlennek tűnő forgatókönyv alapján Raúl akár előző egyesületével (vagy a korábbi örök rivális Barcelonával) is találkozhatott volna a döntőben, amennyiben a német csapat kiverte volna a Manchester Unitedet. A gelsenkircheni együttes aztán összesítésben 6-1-es, megsemmisítő vereséget szenvedett az angoloktól, a kupát pedig végül a Barcelona hódította el. De ez Raúl és a Schelke számára akkor már visszavonhatatlanul egy sikersztori volt, ezt senki sem kérdőjelezhette meg.
Raúl igazán figyelemre méltó dolgokat ért el Németországban, főleg, hogy úgy tekintettek rá, mint egy, a csúcson már jócskán túl lévő legenda, aki csak árnyéka korábbi önmagának. A Real Madridnál töltött utolsó szezonjában mindössze hét gólt ért el 39 meccsen, ami az egész pályafutása legrosszabb gól/meccs mutatójának számított. Még csak a debütáló idényének sem ért a közelébe, akkor ugyanis 17 évesen 16 alkalommal köszönt be. Az embereknek komoly kétségei voltak azt illetően, hogy leteszi-e a névjegyét a Bundesligában. Ráadásul kifejezetten lassan lendült játékba, szeptember és november között mindössze egyszer volt eredményes.
A klubnál azonban nem aggódtak annyira Raúl miatt, mint azt a média tette. Amikor a következő júliusban edzője, Felix Magath nyilatkozott, ez volt a véleménye a nehézkes kezdésről (valamint arról, hogy viszonylag későn csatlakozott a csapathoz az előszezon során): „Bár Raúl mindössze három napja edzett a csapattal, és volt még lemaradása, már ekkor is megmutatta, milyen nagyszerű képességekkel is rendelkezik.”
„Az együttes élére állt, és folyamatosan kommunikált a csapattársaival. Ugyanakkor soha nem helyezte magát túlságosan előtérbe, beilleszkedett a csapatba. Ritkán találsz ilyen játékost. Egy igazi csapatember.”
Magath el volt ragadtatva Raúl szerződtetésétől a médiának tett nyilatkozatai alapján, ugyanakkor úgy érezte, hogy némi taktikai kihívást jelent a spanyol csatár beillesztése a csapatba olyan játékosok mellé, mint Klaas-Jan Huntelaar, Jefferson Farfan, és Julian Draxler. Magath úgy vélte, Raúl túl lassú a kontrajátékhoz, de az egyéb erősségei feledtették a sebességének hiányát.
„Nagyon higgadt, remekül mozog be az üres területekre, sokat fut és dolgozik a pályán. Világklasszis.” – ezek is a német edző szavai a csatárról.
Raúl igazán novemberben lendült bele, amikor minden megváltozott. Két héttel a St. Pauli elleni dupláját követően mesterhármast szerzett a Werder Bremen ellen. Decemberben ismét háromszor talált be egy mérkőzésen – ezúttal az 1. FC Köln esett áldozatul a megújulásának.
Tavasszal az ő gólja jelentette az 1-0 arányú győzelmet a német kupa elődöntőjében a Bayern München ellen, így a Schalke hat év után játszhatott ismét döntőt a sorozatban. Ez a menetelés kéz a kézben járt a Bajnokok Ligájában bemutatott sikeres szerepléssel.
Raúl Németországban is használta az egyik legfőbb fegyverét. Előszeretettel emelte át a kapusokat, amivel 15 éven keresztül kergette őket őrületbe. Ezt a lövésfajtát egyszerűen nem lehetett nem csodálni. A legnehezebb szögekből, bármelyik lábával sikeresen tudta alkalmazni. A csapattársai folyamatosan kérdezgették, hogyan tudnák ezt a technikát ők is átvenni tőle.
„Hihetetlen, ahogyan alá tudott bökni a labdának. Annyira könnyedén meg tudta csinálni, amikor szemtől szemben állt a kapussal.” – ezt már Julian Draxler, Raúl korábbi csapattársa nyilatkozta róla.
Draxler visszaemlékezései szerint ő is meg szerette volna tudakolni, mi a titka ennek a lövésformának. „Egyszer megkérdeztem edzésen, mégis hogy csinálja. A válasza ez volt: Nagyon egyszerű. Ha a kapus túl közel van, egyszerűen csak bökd meg. Tízből kilencszer bejön. És közben csak mosolygott. Én pedig csak arra tudtam gondolni, ha tényleg ilyen egyszerű lenne, akkor mindenki meg tudná csinálni.”
Draxler azért merített néhány olyan kézzelfogható dolgot, amelyet a későbbiekben tudott hasznosítani, ez pedig a lehető legnagyobb örömmel töltötte el, és erre a mai napig büszkén emlékszik vissza. „Szereztem néhány gólt emeléssel én is, mert emlékeztem arra, amit mondott.”
Eléggé valószínűtlennek tűnhet, de ők ketten barátok lettek, és ezt a barátságot a mai napig ápolják. Draxler mindössze 18 évesen került fel a Schalke felnőttcsapatához, így éppen időben találkozott a pályafutása vége felé járó Raúllal. Nem szégyellt tanulni az élő legendától, aki pedig az egész pályafutására jellemző jóindulattal viseltetett a fiatal tehetség iránt, és örült, hogy a szárnyai alá vehette a pályán és azon kívül is.
„Minden edzésen néztem a mozgását, és figyeltem a képességeit. Ő pedig felismerte, hogy én fejlődni akarok. Tehát tanácsokkal látott el.”
Draxler sokszor a bal oldalról indulva játszott, Raúl pedig egy sorral előtte helyezkedett el. „Ha balszélsőt játszottam, mindig elmondta, hogyan és hova mozogjak, amikor együtt voltunk a pályán. Ez sokat segített nekem.” – emlékszik vissza a német világbajnok.
A szezon végére teljesen egyértelművé vált, hogy Raúl milyen fontos tagjává vált a csapatnak. Mindenki el volt ragadtatva tőle. A szurkolók a nevét skandálták. Úgy kezelték, mint aki a kezdetektől fogva közülük való. Egy ilyen első évet követően Raúlt már nem érdekelte, hogy a következő évben nem mérettethetnek meg a legrangosabb európai kupasorozatban, ettől függetlenül ragaszkodott a klubhoz. A Schalke pedig rengeteget kapott a játékostól a futballtudás mellet is: egy igazi vezért, tapasztalatot, és karaktert. És ezen felül még rengeteg olyan kézzelfogható pozitívumot, ami egy ilyen halhatatlan, elegáns emberből áradhat.
Pályafutásának ebben a szakaszában Raúl révbe ért. Ő Madrid hercege. Mindig is az lesz. De azt a terhet, ami ilyen felelősséggel jár, nem lehet a végtelenségig cipelni. A sajtó folyamatosan az ember sarkában van, nagyítóval lesi minden lépését – ezek az évek nyomot hagynak az ember lelkében. Mourinho érkezésével, és Raúl távozásával a feszültség egyre csak nőtt és nőtt, és végül már egy visszataszító szintre jutott. Képzeljék el, ha Raúl annyi Madridban eltöltött idő után még ragaszkodott volna pár évig a klubhoz, és aztán részese lett volna ennek a harcnak, amely pusztító tornádóként söpört végig Mourinho körül.
„Mourinho harmadik évében kialakultak a klikkek, amit kívülről is lehetett érzékelni. De ahhoz, hogy kiforrott véleménye legyen az embernek, ismernie kell a probléma gyökerét. Amikor ott voltam, sok ember mondott olyan dolgokat, amelyek nem feleltek meg a valóságnak. Mourinho egyértelműen megosztotta az embereket. Megosztottság volt a csapaton belül is. Ugyanakkor a pályán látszott a csapaton, hogy nagyon jó munkát végzett.” – ezek már Raúl gondolatai 2016-ból.
Visszatekintve a Madridban rá nehezedő teherre, a támadó szerint egyértelmű volt, hogy ekkorra elérte azt a pontot, amikor távoznia kell. A végén már, amikor nyilvánvalóan visszaesett a játéka, nem tudott koncentrálni az edzésekre, és egyáltalán a labdarúgásra, ugyanis azzal vádolták, hogy visszaélt a klubnál meglévő hatalmával és erejével.
A Schalke csapatánál viszont megtalálta azt a nyugalmat, amire szüksége volt. Nem olyan mértékű teher volt a vállain, és a média sem tanulmányozta nagyítóval. Amikor a Schalke nyert, örömünnep volt. Amikor pontokat vesztettek, nem hívták tetemre, ellentétben a madridi időszakkal. Németországban mindenki körülötte sürgött-forgott, hogy biztosíthassák róla, otthon van.
„33 évesen is garanciát jelentett a támadójátékban. A Schalke kiváló támadósorral rendelkezett, melynek Raúl volt az ékköve.”– ismét Magath szavait idézzük.
A játék iránti elkötelezettsége mit sem csökkent. Ez egy olyan rá jellemző vonása volt, amelyet tinédzser kora óta a pályán is folyamatosan megtestesített, és végigkísérte a teljes pályafutásán keresztül. Közismert volt arról, ahogyan üldözte a védőket a pályán, nem egy alkalommal labdát szerezve. A védekezés terén meglévő intelligenciája mindig is mély benyomást keltett. „Rendkívüli képességekkel rendelkezett, a tizenhatoson belül és közvetlenül a kapu előtt is. Igen széles volt a repertoárja.” – vélekedett a német szakember.
Magath nem késlekedett kifejezni a háláját, miután le tudták igazolni Raúlt. Egy interjúban ki is emelte, hogy milyen szerencséjük volt ezzel, és Christoph Metzelder megszerzésével kapcsolatban is hasonló jelzőket használt, aki korábban, 2007 és 2010 között már a csapattársa volt a spanyol ikonnak a Real Madridnál. Ismét Magath szavait idézzük: „Metzelder révén tudtuk, hogy van esélyünk. Egyébként meg sem próbáltuk volna. Az első találkozást követően jó érzés fogott el. Természetesen voltak neki más lehetőségei is, így különösen sokat jelentett a szerződtetése, nemcsak a Schalke, de az egész Bundesliga számára.”
Mind Magath, mind Draxler rávilágított, hogy milyen jelentősége volt Raúlnak a futballon túl is, ugyanis kiemelték, hogy a csatárt melegszívűsége és szerethető karaktere a pályán kívül is jellemezte.
„Egy őszinte és egyenes jellem, emellett igazi családapa.” – vélekedett Magath.
„A pályán kívül is nagyon jó volt látni, ahogyan mindenki felé tisztelettel közeledett. Emlékszem, amikor az egyik első mérkőzésem után odajött az asztalhoz, ahol a családommal ültem. Gratulált édesanyámnak a gyermekéhez. Nagyon büszke voltam arra, hogy ezt az embert a csapattársamnak tudhatom. Barátok lettünk.” – vette át a szót Draxler.
A német játékos elmondása szerint azóta is kapcsolatban vannak, felköszöntik egymást a születésnapjukon, és időnként egy kicsit ennél hosszabb beszélgetésre is jut idejük.
Ahogyan Florentino Pérez fogalmazott Raúl távozásának a napján: „A Real Madrid nevét mindig magával vitte, a világ akármelyik szegletében is járt éppen. A szurkolók milliói vallhatják magukat Raúl-rajongónak. Ez nem búcsú, hiszen visszavárjuk őt ide. Ugyanígy volt annak idején Alfredo di Stéfano esetében is. A Real Madrid címere egyben az ő címere is, és az összes Real Madrid szurkoló egyben az ő rajongója is.”
Raúl elkerülhetetlen visszatérése végül 2018-ban valósult meg, amikor a klub U15-ös csapatát vette át, és rögtön bajnoki címig vezette őket.
„Minden előfeltétele, és a megfelelő hozzáállása is megvan ahhoz, hogy jó menedzser legyen. Abszolút profi. A tapasztalat az még hiányzik, de ez jönni fog az évekkel. Várom a fejlődését. Nagyszerű edző válhat belőle.” – vonta le a végső következtetéseket a csillag egykori edzője, Felix Magath.
Zidane: Gyengék voltunk a mérkőzés elejétől a végéig
Teljesítmény
„Gyenge teljesítményt nyújtottunk ma a mérkőzés kezdetétől a hármas sípszóig. Kár érte, mert volt lehetőségünk jó teljesítményt nyújtani, de mégsem ezt tettük. Nehéz meccsünk volt, sokszor adtuk el a labdát, erre nincs magyarázat. Én vagyok felelős mindezért. Ki fogjuk elemezni a ma látottakat, de ma nem lehetünk elégedettek a teljesítményünkkel.”
„Ez a probléma, erre fizettünk rá. A játékosok próbálkoztak, de ma semmi jó nem sült ki belőle, de végülis én vagyok a felelős. Ismétlem, ki fogjuk elemezni a mérkőzést, hogy lássuk, mi is történt pontosan. A mérkőzést követően már előre kell tekintenünk, amit eddig nyújtottunk, az nem volt annyira rossz. Tizenegy mérkőzésünk van hátra, és a végsőkig fogunk küzdeni a bajnoki címért.”
Edzői felelősség
„Meg fogom védeni a játékosaimat, és ha valamit mondanom kell nekik, azt meg is fogom mondani. Nem birtokoltuk eleget a labdát, ami nem jellemző ránk, ez volt a legnagyobb probléma. Ha nem azt csináljuk, amit megbeszéltünk, én vagyok a felelős. Nem fogom most pontosan elmagyarázni, hogy mi történt, de mondhatjuk azt, hogy a mai volt a szezon legrosszabb mérkőzése a részünkről.”
Kroos
„Nem fogom Kroos-t, vagy bárki mást hibáztatni. Mindannyianunknak közös a célunk. Ma róla beszéltek, de bárkit elő lehetne venni. Egyszerűen nem nőttünk ma fel a feladathoz, ennyi történt.”
„Tovább fogunk harcolni, ugyanis léteznek megoldások a problémáinkra. Eddig jó szezonunk volt, vannak jó és rossz dolgaink, az utóbbiakat kell kijavítanunk. Túl tudunk jutni ezen is. Értékelnünk kell a mai találkozót, és továbblépni a következő összecsapásra.”
Védekezés
„Nem tettünk bele kellő energiát a mérkőzésbe ahhoz, hogy igazán meg tudjuk nehezíteni az ellenfelünk dolgát. Nem csak védekezésben, ugyan két gólt is kaptunk ma, de alapvetően nem ez volt a probléma. Jobban aggaszt az, ahogyan a labdával bántunk, nagyon szenvedtünk.”
Betis
„Játszották a játékukat, tudjuk, milyen játékosokkal rendelkeznek. Nem az ellenfél játékára koncentrálok. Beszéltünk erről előtte, de nekem a saját csapatomat kell értékelnem, akik ma egyszerűen nem nőttek fel a feladathoz.”
Vinícius: Egy brazil tehetség gyermekkora
Látta a Clásicót az elmúlt hétvégén?
Természetesen, mindannyian örültünk Vinícius teljesítményének.
Leginkább a gólok hiányoznak a játékából, legalábbis egyelőre. Fiatalabb korában sok gólt szerzett?
Rengeteget. Mindig a legjobb góllövők közé tartozott azokban a sorozatokban, amelyekben szerepelt, sokszor szerzett gólkirályi címet.
Miért lehet most nehezebb helyzetben?
A titok az, hogy engedjük őt játszani. A játékpercekkel a futballisták egyre több önbizalmat szereznek, a gólok pedig maguktól jönnek egy idő után. Ha játék nélkül is megvolt az önbizalma, akkor a rendszeres játéklehetőség egészen biztosan rengeteg találatot fog eredményezni.
Hogyan látja, fejlődik a játéka?
Egészen biztosan. Ha megkapja a lehetőséget, kiemelkedőt fog nyújtani, ahogyan azt a tavalyi szezonban is láttuk. Rengeteget fog még fejlődni, beleértve a gólszerzést is.
Vinícius a Sao Gonçalo együttesében kezdett el játszani. Hogyan kell ezt elképzelni?
Ebben a városban nagyon sok ember él, ez Rio de Janeiro állam második legnagyobb városa. Rengeteg itt az egyszerű, szerény körülmények között élő ember, akik sokszor nélkülöznek. Népes településről beszélünk, de sokaknak máshol kell dolgozniuk a boldogulásuk érdekében.
Ez történt Vinícius szüleivel is?
Az édesanyja Sao Gonçalóban maradt, az édesapja pedig Sao Paulo államban vállalt munkát építésvezetőként. Az édesanyja hordta tehát edzésekre, és ő intézte a dolgait.
Veszélyesnek minősül ez a hely?
Igen, eléggé. Jelenleg még inkább, mint akkoriban. Nagy a szegénység arrafelé. Egy olyan városról beszélünk, amelynek igencsak szüksége lenne a közberuházásokra, de nem kap túl sokat.
Miért jelentkezett az ön focisulijába?
Az egyik barátja ajánlotta neki. Segített ebben az, hogy ez az iskola Flamengóhoz tartozik, a szülei pedig szintén ennek a csapatnak szurkolnak… ez az a klub, amely a szívében is kiemelt helyet foglalt el.
Mi történt akkor, amikor először meglátta?
Hat évesen érkezett a focisuliba. Az első edzésektől kezdve felhívta magára az emberek figyelmét. Mindezt úgy, hogy nála idősebbekkel edzett. Hétéves korában már kilencévesek ellen játszott, úgy, hogy közben tudta csillogtatni a képességeit.
Milyen gyermek volt Vinícius tulajdonképpen?
Egy nagyon nyugodt fiú, aki rendkívül gyors volt a pályán, ugyanakkor félénk a pályán kívül. Nem beszélt túl sokat… utána viszont lassacskán felengedett. A pályán egyenesen felszabadultnak tűnt.
Ön, valamint a családja segítette a legtöbbet ebben az időszakban?
Mi vettünk neki iskolatáskát, ugyanis pénzügyi nehézségekkel küzdött a család. Ott segítettünk, ahol tudtunk. Akkoriban még futballcipőt is vettünk neki, nemrég pedig már a Nike kötött vele szerződést. A családja intézte a többi dolgot a kezdetekkor, mindenekelőtt az utazást. A szülők igyekeztek mindent megteremteni számára, tehát ők is fontos szerepet játszottak a karrierjének alakulásában.
Kire emlékezteti a játéka?
Mindig is nagyon gyors labdarúgónak számított, különböző tulajdonságokkal. Nem tudom, lehetséges-e az összehasonlítás. Gyorsan hoz döntéseket, mindent nagy sebességgel csinál. Gyerekként talán, ami a sebességet illeti, Robinho játékához állt a legközelebb a stílusa, de igazából mégsem hasonlíthatók össze. Vinícius az Vinícius.
Milyen célok lebegtek a szeme előtt?
Mindig is arról álmodott, hogy profi labdarúgó lesz, aki a Real Madridban és a brazil válogatottban játszik. Ezek voltak a céljai az életben, az egyiket már meg is valósította, és a másikat is meg fogja, amint tétmérkőzésen is bemutatkozik a brazil nemzeti csapatban.
Már akkor is a Real Madridnak szurkolt?
A Flamengo volt a kedvenc csapata, de sokat beszélt Madridról és Cristianóról. A gyerekek számára a Bajnokok Ligája a legfontosabb, és az ott kiemelkedő együttesek.
Mit mondtak róla az emberek?
Mindenkire nagy hatással volt a sebessége. Mindenki róla beszélt, a többi játékos szülei, más csapatok menedzserei… ő volt a legjobb azok között is, akik idősebbek voltak nála.
Ma is sokat beszélnek egymással?
Mindig beszélünk, ha hazajön Brazíliába, és ha tud, eljön a focisuliba is, bár az elfoglaltságai miatt ezt egyre nehezebb megvalósítani. De mindig eljön, ha lehetséges. És rendszeresen beszélünk telefonon is.
Volt már Madridban?
Igen, tavaly. Tíz napig voltunk a vendégei. Odamentünk, és voltunk néhány mérkőzésen is. Fantasztikus élmény volt. Ő és a családja mindig nagyon kedvesek voltak velünk.