Taktikai szemmel: Real Madrid – Atlético Madrid
Sikerült, megycsinálták/megcsináltuk! Megvan a 10. BL-gyõzelem, az a siker, amire a madridisták már 12 éve vártak. A királyi gárda az utolsó utáni pillanatban mentette döntetlenre a rendes játékidõt, majd a hosszabbításban egyértelmûen maga alá gyûrte ellenfelét. Ahogy Brüsszelben, 40 évvel ezelõtt, gyakorlatilag most is csak egy percre voltak a gyõzelemtõl a piros-fehér mezesek, de kiegyenlítettek ellenük, majd összeomlottak a hosszabbításban. Játék szempontjából nem volt egy látványos döntõ, mondhatni rossz meccset láttunk, de ez nem vesz el semmit abból a fizikai és taktikai küzdelembõl, amit tegnap bemutattak a csapatok. Ancelotti mester a szezon legnagyobb részében alkalmazott 4-3-3-mal kezdett, azonban Pepe és Xabi Alonso hiányában kénytelen volt kissé felforgatni kezdõcsapatát. A védelemben Varane szerepeltetése egyértelmûen jó döntés volt (bár más opció nem is igazán jöhetett szóba), azonban a középpályán Khedira pályára küldése rossz húzásnak bizonyult. A német válogatott játékos nem érezte a ritmust, nem tudott hozzátenni a csapat játékához, ami egy ilyen kulcsfontosságú pozícióban végzetes lehet csapat szempontból. A labda úgy haladt át a Khedira "fennhatósága" alá tartozó zónán, hogy a sérülésébõl nemrég visszatért játékos szinte soha nem tudott játékba avatkozni. Szerencsére a talján tréner jól nyúlt bele a meccsbe (ez a szezon során kevésszer sikerült neki) és remek érzékkel küldte pályára a Marcelo-Isco duót. A cseréket követõen a Real Madrid gyakorlatilag két védõvel maradt hátul, akik elõtt Marcelo és Carvajal a szélrõl fellépve játszottak. Khedira kiállásával pedig a középpályán Modric ment be középre, Isco pedig közel a horváthoz, de elõrébb játszott. Támadásépítésnél ezt követõen a Madrid két belsõ középpályással (Isco-Modric) szerepelt, amikor pedig védekezni kellett, Di María és Bale visszahúzodtak a széleken, így kiegyenlítõdött a létszám középen. A kettõs csere végrehajtását követõen a csapat sokkal jobban töltötte ki a területeket. Az Atléticót ez arra késztette, hogy túlságosan hátul védekezzenek, és Morata beállásával a Madrid kétcsatáros játékra váltott. Cristiano középen maradt, miközben a balszél a Marcelo-Di María párosé volt. Ezzel az új rendszer egy amolyan 2-3-2-3-ra hasonlított, melynek folyamatos nyomását a fejben és fizikailag is fáradt Atlético játékosok egyszerûen nem bírták. A 60. perctõl kezdve 11 emberrel védekezõ matracosok teljesen elkészültek erejükkel, és a hosszabbításban végül gyõzedelmeskedni tudtak Ronaldóék.
Rossz döntés, jó érzékkel javítva
Ahogy azt fentebb már említettem, Ancelotti
mester Khedira beállításával egyértelmûen rossz lapot terített a pakliból. Nem merte megkockáztatni a kreatívabb középpályát, így Isco és Illarra is a padon kezdett. A német válogatott játékos végül szinte labdaérintés és értékelhetõ momentum nélkül hagyta el a pályát. Szintén hibás választás volt Coentrao kezdõcsapatba nevezése. A Bayern München elleni párharcban ugyan a csapat egyik legjobbja volt és az utóbbi idõben rendre élni tudott a neki jutó játékpercekkel, így meghálálva Ancelotti bizalmát, de a döntõben nem tudott csapata hasznára lenni, felfutásai esetlegesek és erõtlenek voltak, nem nyújtott kellõ támogatást sem a középpályásoknak, sem a támadó triónak. Védekezõ feladatát ugyan ellátta a portugál válogatott játékos, de gólhátrányban kevésnek bizonyult játéka. Ancelotti mester szerencsére még idõben észlelte, hogy hol tudná frissíteni és átszervezni csapatát. Marcelo beállítása végül döntõnek bizonyult, hisz a brazil bekk amellett, hogy tökéletesen segítette Di Maríát és Ronaldóékat, rendkívül fontos gólt is szerzett a hosszabbításban. Találata elõtt jól ismerte fel, hogy a vendég védõk rosszul osztották el a területet, eltolódtak és a Morata-Bale-Ronaldo trió túlbiztosításának következtében nagy terület nyílt a madridi 12-es elõtt, aki köszönte szépen a lehetõséget és élt is vele. Isco beállítása szintén remek változtatás volt, .jpg)
Ancelotti a spanyol játékos pályára küldésével megkönnyítette Modric és Di María helyzetét, hisz a középpályán Khedira teljesen súlytalan volt addig, ami argentin és horvát társa játékára is rányomta bélyegét. A cserét megelõzõen az Atlético uralta a középpályát létszámfölényének köszönhetõen – 4 (Raúl García – Gabi – Tiago – Koke) a 3 ellen (Modric-Khedira-Di María). Összességében elmondható, hogy a kettõs cserével a Real Madrid megkapta mindazt, ami addig hiányzott: Isco beállításával higgadtságot és kontrollt a középpályán, valamint mélységet és ezzel egy idõben területeket a széleken Marcelo pályára lépésével.
Atlético – Csoda elnapolva
Az Atlético Madrid sikere két percen múlt, ahogy
az is, hogy Simeone szobrot kapjon a spanyol fõváros piros-fehér érzelmû felében. Az idén már sokszor látott taktikával rukkolt elõ Simeone mester és a "talált" gólra egybõl rá is ült csapata, azonban szombat este ez kevés volt a végsõ sikerhez. Az Atlético a hagyományos 4-4-2-es felállásával kezdett. Koke volt a bal szélen, hogy Carvajal felfutásaira figyeljen, és Raúl García a jobb oldalon ugyanezt tette Coentraóval. Mindketten sikeresen zárták az elsõ félidõt. Diego Costa lecserélése nem változtatott a felálláson, Adrián ugyanarra a helyre állt be. A szünet után Simeone átváltott a 4-1-4-1-es felállásra, Tiago a védõk elõtt és a Raúl García-Adrián párossal a középpálya szélén. Amint beállt Marcelo, az argentin beállította Sosát. Ahogy a barcelonai negyeddöntõn, Sosa itt sem igazán találta a helyét, és ez Marcelónak kedvezett. Nem hálálta meg mestere bizalmát, aki Diego Ribas és Mario Suárez helyett küldte õt pályára. Taktikailag fontos megjegyezni Villa szerepét és játékát. Jó meccset játszott, ami a VB elõtt igazán érdekessé teheti a spanyol válogatott csatárposztjáért folytatott versenyt. Gólt nem szerzett, de csapata nem is támadott annyit, hogy sok helyzetbe kerüljön. Viszont szüntelenül nyomást gyakorolt, jól tartotta meg a labdákat és várta meg társait. Ezzel szemben Diego Costa pályára küldése rendkívül sokba került Simeone mesternek. A játékos és az edzõ kockáztatott, ez pedig rosszul sült el. Felesleges kockázat volt ez egy olyan döntõn, ahol már a találkozó elõtt is komoly esély mutatkozott egy esetleges hosszabbításra. Elhasználni egy cserét 9 perc után túlságosan nagy hátrány volt a Real Madriddal szemben, hisz a végén úgy kellett volna egy friss játékos a pályára, mint egy falat kenyér. Az Atlético Madrid percekre volt attól, hogy történelmet írjon, de végül a gyõzelmet jobban akaró és azért jóval többet dolgozó királyiakkal szemben alulmaradtak. Ennek ellenére minden tiszteletet megérdemel Simeone mester és csapata, kíváncsian várom, hogy mire lesznek majd képesek a következõ szezonban, találkozunk a Spanyol Szuperkupa döntõjében.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Bayern München
Érdekesen alakult a Bajnokok Ligája elõdöntõinek elsõ felvonása, Madridban igazi, hamisítatlan BL-napokat tartottak, hisz a keddi Atlético-meccset követõen szerdán a királyi gárda is pályára lépett a sorozatban. Nem volt felhõtlen Ancelotti számára a találkozót megelõzõ idõszak, hisz Ronaldo játéka az utolsó pillanatig kérdéses volt, de Bale szerepeltetése is veszélybe került kevéssel szerda elõtt. Végül aztán nagyszerû meccset láthattunk, két klasszis csapat találkozóját. A Real Madridnál lassan egy éve már, hogy Ancelotti mester kezébe került a karmesteri pálca, ennek ellenére a csapat még most is csak keresi a stílusát, de alkalmazkodni tudott egy olyan Bayernhez, amely viszont pontosan tudja, mit akar játszani. Ez a Madrid viszont nem a Chelsea-tõl kedd este látott taktikát és játékot vitte a gyepre. Ugyan találunk hasonlóságot a két mérkõzés és Mourinho jelenlegi, illetve volt csapata közt, de a Real – a kékekkel szemben – aktívan kereste a kontratámadások lehetõségét, az elsõ 15 perc után felderítette ellenfele gyengeségeit. Ancelotti mester ismét a 4-4-2-t választotta, hogy mûködik-e ez?
Ancelotti felállása
A nagy csapatok ellen, mint a Barcelona és a Bayern München igen. Láthatóan jobban mûködik az átmenet a védekezés és támadás között ezzel a rendszerrel és a négy középpályással. A talján tréner nem sokat variált, és Bale kivételével a Barcelona elleni kezdõjét küldte ki a pályára, a kupadöntõvel azonos felfogásban. Ahogy a katalánok ellen, úgy most is szoros vonalak és jól megszervezett kontratámadások jellemezték a csapat játékát. A Madrid alkalmazkodott a Bayern labdatartós játékához, és szilárd védekezésbõl indulva több nagy helyzetet is sikerült kialakítania. Az alapkezdõben ismét szélsõ középpályásként funkcionált Di María, míg középen Modric és Alonso játszott, akik közel tartották egymáshoz a középpályát és a védelmet, nem hagyva teret a Bayern sokpasszos, gyors beindulásokkal és labda nélküli mozgásokkal operáló játékának. A cseréket követõen is megmaradt ez a szerkezet, Illarramendi érkezésével még inkább stabilizálta Ancelotti a középsõ zónát, Bale azonban nem igazán tudott a csapat számára hasznos játékot produkálni. Sokkal több kell tõle a visszavágón, ahol valószínûleg a teljes felépülését követõen ismét kezdõként kaphat majd szerepet.
Jó egyéni teljesítmények a kulcspozíciókban
A négy középpályással felálló királyi gárda szerkezete és játéka sokkal jobban fekszik Xabi Alonsónak, mint az Ancelotti által ez idáig favorizált 4-3-3-as rendszer. Ebben a szerkezetben kevesebb futással is megoldhatja feladatát, nem kell mélyen visszamennie a labdákért. A kihozataloknál ugyanis sokkal nagyobb szerep hárul a két középsõ védõre, jelen esetben Ramosra és Pepére. A spanyol válogatott középpályás így 10-15 méterrel elõrébb játszhat Modric szintjén. Ahogy Valenciában, úgy most is jó meccset játszott, sokszor sikerült rutinjával és játékintelligenciájával kirántania csapatát egy-egy szorultabb helyzetbõl. Azt is ki kell emelni Alonso esetében, hogy láthatóan jót tett neki, hogy egy héten csak egyszer kell pályára lépnie.
Nem csak Alonso, de Coentrao jó egyéni teljesítménye is rendkívül szembetûnõ volt. A portugál nagyszerûen játszott mind védekezésben, mind támadásban. Még nagyobb szó ez, ha azt vesszük alapul, hogy tette mindezt Robben oldalán, akit jól állított meg az elõtte játszó Isco segítségével. Tartottam tõle, hogy nem fogja bírni és nem lesz elég ereje, hogy kellõképp támogassa a támadásokat is a biztos védekezés mellett, de szerencsére Fabio rám cáfolt. Ugyan nem mindig kapta meg a labdát, de folyamatosan felért a támadásokkal, és ha hozzá került a játékszer, bátor és jó döntéseket hozott. Legjobb példa erre a gól elõtti elfutása és gólpassza Benzemának. Jelenlegi teljesítményével a portugál válogatott védõ méltó vetélytársa lehet Marcelónak a bal-bekk posztért folytatott harcban. Összességében elmondható, hogy nem csak a most kiemelt két játékos, de szinte az egész Real Madrid jó meccset játszott és kis szerencsével, valamint jobb helyzetkihasználással el is dönthette volna a meccset.
Beckenbauernek nem tetszik, nekünk megfelel
A klub tiszteletbeli elnöke ugyanis nemrég kritizálta a németek játékát. Úgy tûnik azonban, hogy egyelõre semmi nem fog változni, mert a szisztéma, melyet Guardiola alkalmaz, számára szent és érinthetetlen. Nem okozott meglepetést, hogy a bõrgatyások 4-4-3-ban játszottak, Lahmmal a középpályán. Pep mester fokozatosan terítette a Bernabéura taktikáját, kulcsfontosságú volt az elsõ 15 perc, melyben egybõl dominált csapata és tartotta a labdát, de ennek ellenére sem sikerült gólt szereznie. Hosszú labdajáratások, háromszögelések, és magasan fenntartott nyomás jellemezte a Bayernt, hogy a hazaiaknak elõre kelljen rúgnia a megszerzett labdákat. A szorosra húzott hazai vonalaknak köszönhetõen azonban hiányzott a mélység a Bayern sikeréhez.
Guardiola felállása
Voltak jól megkomponált támadások, mint amikor Mandzukic kiment a szélre és az õ helyére mozogtak be a szélsõk, vagy amikor az egész csapat tudatosan a bal oldalra húzódott, ezzel pedig üres területet nyitott a jobb szélen robogó Robbennek. A gólhelyzetek viszont nem jöttek, és egy idõ után megmutatkoztak a Bayern védekezésbeli gyengeségei. Ilyen volt például Rafinha játéka a jobb oldalon. Számomra teljesen érthetetlen Alaba szerepe, aki véleményem szerint túlságosan is alulértékelt játékos a piros-fehéreknél. A 21 éves osztrák hihetetlenül jó erõben van és bírja a meccseket, nagyszerûen játszott mind támadásban, mind védekezésben. Errõl elég lenne csak Di Maríat megkérdezni, aki az elejétõl a végéig futóversenyre volt kényszerítve. Szerkezetileg is rendkívül fontos a fiatal védõ játéka német bajnoknál, hisz szerepeltetésével egy plusz szélsõ van a pályán, aki gyakorlatilag ott játszik ahol akar.
Taktikai szemmel: Barcelona – Real Madrid
.jpg)
Madrid csapatát, melynek köszönhetõen a királyi gárda legyõzte az õsi rivális Barcelonát és megnyerte a spanyol Király-kupát. A Real Madrid 19. alkalommal hódította el a trófeát, ez Ancelotti mester elsõ elnyert címe a Real edzõjeként.
A Madrid átvészelte Cristiano Ronaldo hiányát, ami nem volt egyszerû feladat, fõleg nem egy olyan ellenféllel szemben, mint a katalán alakulat. Azonban komoly, rendezett és bátor játékkal rukkolt elõ a fehér mezes gárda és ezzel nem tudtak mit kezdeni Messiék. Van élet Cristiano "után" -vagy inkább nélkül- is, ugyan hihetetlennek tûnik, de igaz. A legjobb játékosa és házi gólkirálya nélkül is meggyõzõ volt a csapat. Igen, a CSAPAT, hisz a sok jó egyéni teljesítmény mellett a tegnap este tekintetében a csapat egészét kell kiemelni, mint együtt mûködõ, precíz gépezetet. Ez a gépezet felülmúlta a Barcelonát a játék minden elemében. A Real Madrid tegnap egy élõ, mozgó blokk volt, ahol mindenki küzdött, fegyelmezetten játszott, kifogástalanul védekezett (az egy Bartra gólt leszámítva, mely egy tolódási és egyéni hiba következménye) és ördögien támadott. Ha csak az igazán nagy lehetõségeket vesszük számba, akkor is hat gólt szerezhetett volna kontrából a Madrid, végül kettõ lett belõle. Ez tegnap este még elment, de egy jobb formában lévõ Barca vagy egy -a Bajnokok Ligájára gondolva- Bayern ellen, ilyen helyzetkihasználás nem fér majd bele.
.jpg)
Nézzük, hogy mi volt az, amin az olasz tréner változtatott Ronaldo hiányában. Cristiano játéka nem csak könnyebbség egy extra klasszis szerepeltetése okán, de taktikailag komoly fejtörést is okozhat, fõleg ilyen fontos mérkõzések alkalmával. A portugál szabad játéka és "kényelmének" biztosítása ugyanis áldozatokkal jár, tegnap azonban ilyen kellemes gondok nem nehezítették a talján mester dolgát. Eggyel több középpályás, eggyel kevesebb csatár, ez volt a siker receptje. Azt az elõnyt használta ki Ancelotti, hogy Di María egy személyben gyakorlatilag két játékost helyettesít és tudja a kettõt egyszerre is játszani, ahogy azt az elsõ félidõben tanárian bemutatta. A 4-3-3-ból így egy beforgatott 4-4-2 lett, a "vonalak" közel játszottak egymáshoz, belül tökéletesen zártan, kicsit hasonlatosan a Simeone féle Atletico alap szerkezetéhez. Elsõre úgy tûnhetett, mintha a széleket nem is használta volna a csapat, de amikor arra a került a sor, a szélsõhátvéek (Coentrao, Carvajal) és a szélsõ középpályások (Di María, Isco) megmutatták a támadóerejüket és tökéletesen játszották be azon területeket, melyek a zárt középpálya gyors bontásával és a támadásba váltással nyíltak. Bale gólját követõen Ancelotti végre kiélhette "perverzióit" és nagy örömére tökéletesen védekezõvé alakíthatta az utolsó percekre csapatát. Szerkezeti váltás is következett a találat után, Varane került a védelembe, míg Casemiro és Illarra a középpályára, szerkezetileg pedig jött az ötvédõs rendszer, három belsõ bekkel, így 5-4-1 lett a záró felállás. Érthetõ és teljesen logikus döntés volt a gyõzelem bebiztosítására tett törekvés a mestertõl és meg kell állapítanunk azt is, hogy a sok sérült végett nem is igazán lett volna más csere lehetõsége a vezetõedzõnek.
Carlo Ancelotti visszanyúlt ahhoz,
amit már annyiszor sikerrel alkalmaztak a Real Madridnál, a kontrajátékhoz. Nem idegen a királyiaktól ez a játék és tegnap is tökéletesen mûködött, a megszokott szerkezet hiányában, egy új -vagy inkább felújított- rendszerben is. A középpályások közül Xabi Alonso elõretolva védekezett, sokszor 15-20 méterre a védelemtõl és a találkozó végjátékát leszámítva nem szorult be a kapuja elé. A Real Madrid gyakorlatilag minden veszélyes helyzetét kontrákból alakította ki. Villámgyors, egyérintõs labdakihozatalokkal és az üresen tátongó területekbe játszott labdákkal operálva. Védekezéskor magasan tartották a nyomást Modricék és labdákat szereztek, mindemellett a Barca egyik fegyverével, a hátulról indított támadásokkal éltek. Bale és Benzema nagy munkát végzett elöl, folyamatosan nyomást gyakorolva a Barcelona játékosaira. Di Maríával kiegészülve szinte tökéletes volt a középpályás sor elõtti pressing. Isco szerepe is rendkívül fontos volt, a fiatal spanyol válogatott játékos nem vallott szégyent. Sõt, megmutatta, hogy tud hátrébb is játszani, és mindent beleadott. Dani Alvest folyamatosan kergette, nyomás alatt tartotta. Mindemellett Coentraót is kisegítette Neymarral, majd Pedróval szemben. Minden labdáért harcolt és amikor játszani kellett, elõhúzta a technikáját, labdatartásai aranyat érhetnek egy-egy ilyen meccsen a jövõben is..jpg)
Ahogy már említettem, a Real Madrid minden téren felülmúlta szerda esti ellenfelét. Lehet ugyan, hogy a Barcelona megint többet birtokolta a labdát, de a mérkõzést ennek ellenére is a királyi gárda uralta és irányította. Tata Martino egyszerûen nem tudott mit kezdeni az ellenfél jól megszervezett védekezésével és villám sebességû kontráival. Ancelotti mester ugyan nem állított állandó, külön õrzõt Messire, de így is tökéletesen levették a pályáról az argentint. Ugyan a katalánok szent tehene is sokat tett hozzá motiválatlanságával, de a Madrid védõi is tökéletesen lezárták a területeket és a Ramos-Pepe duó gyakorlatilag levegõt sem hagyott számára a "kreatív zónában". Fontos, hogy mindezt különösebben sok szabálytalanság nélkül, feltûnõen könnyedén tették. Nemcsak, hogy labdákat szereztek tõle, de jól meg is játszották azokat. Martino ugyan észlelte, hogy kedvence nem megy semmire, de hátrébb rendelése talán még nagyobb baklövés volt mint az, hogy magára hagyta a védõk közt. Amikor Messi hátrébb húzódott, Alonso és Modric keserítették az életét, míg egy védõ biztosított mögöttük. Martino annyira összezavarodott a nyomás hatására,.jpg)
hogy alapvetõ taktikai hibákat vétett, egyszerûen érthetetlen volt például, hogy tegnap miért nem szólt senki Dani Alvesnek, hogy a beadásai (melyek alapjáraton sem voltak igazán jók) nem kedveznek a Barca stílusának. Martino mester elfelejtette volna, hogy csapata igazi ék nélkül játszik és alacsony játékosokkal van tele? Az ilyen labdák ugyan meglephetik az ellenfelet százból egy alkalommal, de semmi értelme nem volt folyamatosan ezzel próbálkozniuk. Ezzel a "húzással" vagy inkább hibával, a katalánok szakvezetõje egy olyan játékos kezébe adott karmesteri pálcát, aki alapjában gyenge meccset játszott. Alves rendre alulmaradt védekezésben is, ennek egyenes következménye volt, hogy támadásban sem tudott maradandót alkotni.Tata Martino kapott egy csapatot, melyen változtatnia sem kellett volna, kapott hozzá egy tehetséges és kreatív támadót, akit csak be kellett volna, hogy illesszen a gépezetbe. Ezzel szemben a tréner egy év alatt semmit nem tudott felmutatni. Búcsúztak a Bajnokok Ligájától, kikaptak a kupa döntõjében és 3. helyen állnak a bajnokságban. Nagyon kétlem, hogy egy ilyen gyenge szezont követõen marasztalják majd a szakembert, de ez már nem a mi dolgunk. Mit is mondhatnánk? Köszönjük Tata!
Taktikai szemmel: Real Madrid – Almería
.jpg)
A továbbjutás ellenére szégyenletesnek titulálható Dortmund elleni mérkõzést követõen és a szerdai kupadöntõ elõtt gyakorlatilag teljesen jelentéktelen is lehetett volna a hétvégi bajnoki. A cél a biztos három pont volt és az újabb sérülések elkerülése. Egy-két játékoson azonban tökéletesen látszott, hogy bizonyítani akar a siralmas BL produkció után. Ancelottinak minden vonalon improvizálnia kellett, hisz öt kezdõ játékosát nélkülözte. Eközben természetesen megtartotta a már-már érinthetetlen 4-3-3-at. Érdekes volt megfigyelni egyes játékosok elhelyezkedését kezdéskor, majd azt, ahogy szûk 15 percen belül váltottak. Illarramendi vette át Xabi Alonso szerepét Isco és Modric társaságában a középpályán. Ebben a szerepkörben klasszisokkal jobban teljesített a nyáron szerzõdtetett spanyol futballista. Többször említettem-emlegettük már, hogy Illarrának nem Alonso mellett, hanem a helyén kellene szerepet kapnia, hisz két hasonló stílusú labdarúgóról van szó, azzal a különbséggel, hogy Illarrának megvan az a sebessége, ami Alonsóból már hiányzik, eközben viszont Alonso rutinjával még nem bír a fiatal baszk. Összességében elmondható, hogy ha Illarramendinek komoly szerepet szán Ancelotti mester és a klub a jövõ Real Madridjában, akkor azt Alonso pozíciójában kell majd elképzelni, nem pedig Alonso mellett. A középpályás sor elõtt helyezkedett el a Bale-Benzema-Di María trió. Az argentin helyet cserélt Iscóval, és a támadóvonalban játszott, abban a pozícióban, melyben a válogatottnál is számítanak rá és amelyben az elõ.jpg)
zõ évek Real Madridjában is szerephez jutott. Cristiano Ronaldo természetes helyén bizonyíthatott a portugál klasszis távollétében, és tökéletesen elláttafeladatát. A játékosok mind sokat változtattak a pozíciójukon és fõleg Di María mozoghatott szabadon, miközben sokat lõtt kapura. Az argentin a gyengébb dortmundi meccse után megint magára talált, a pálya minden pontján feltûnt, Ancelotti tehát láthatóan Cristiano alternatívájaként számol vele, amíg a madridi 7-es nem bevethetõ. Alap esetben több mint valószínû, hogy Jesé lett volna Ronaldo alternatívája, de mivel a fiatal spanyol támadó szintén sérüléssel bajlódik, így maradt Di María, aki nem vallott kudarcot. Az utolsó 20 percre ismét változtak a szerepek, Morata és Casemiro beállításával. Isco fellépett Benzema és Morata mellé a támadó trióba, míg Casemiro elfoglalta helyét a középpályán ahol a dortmundi szerepéhez kísértetiesen hasonló feladatkört kapott. Stabilizálta a középpályáét és, bár nem volt nehéz feladat a vendégek támadásainak megállítása, rendkívül jól mûködtek együtt Illarrával és Modriccsal.
Egyéni kérdések-csapat gondok
Hozzászokik Isco a belsõ középpályás poszthoz?
Úgy tûnik, a válasz igen. Ugyan több munkát igényel ez a pozíció, a fiatal spanyol játékosnak többször kell visszazárnia, több alkalommal kell kisegítenie a másik két középpályást az elvárt labdaszerzések érdekében. Nagyobb munka vár itt rá, mint amikor harmadik támadóként játszik, egy sorral feljebb. Az olasz tréner ezen a poszton akarta kipróbálni, és egészen Casemiro beállásáig ott is tartotta, majd (ahogy már említettem) ezt követõen elõre küldte a támadó sor jobb oldalára. Ugyan az Almería nem értékmérõ erejû ellenfél, de arra tökéletes volt ez a találkozó, hogy Isco gyakorolja a játékot ebben a szerepkörben is.
Nem Casemirónak kellett volna kezdenie?
A Borussia Dortmund ellen meggyõzõ volt a fiatal brazil középpályás, de Ancelotti ismét nem hazudtolta meg önmagát, és nem merte meglépni azt, amit meg kellett volna. A mester öt cserét eszközölt a kezdõben és nem volt bátorsága tovább bontani a csapatot, ami véleményem szerint, egy elhibázott és bátortalan döntés volt. Casemiro valahogy mindig a rövidebbet húzza és a padon találja magát, pedig a neki jutó játékpercekkel az estek nagy százalékában élni tud, és bizonyítja alkalmasságát a fontosabb szerepre csapaton belül. Egy kezdõként lejátszott meccs jót tenne az önbizalmának.
Bale-nek jobban megy a baloldalon?
A válasz ebben az esetben is szemmel láthatólag igen. A baloldalon nagyobb területet játszott be, szerzett egy gólt és lõhetett volna akár többet is, próbálkozott szép számmal és megvoltak a lehetõségei. A teljesítménye sokat javult és a csapatba is sokkal jobban illeszkedik már, mint az érkezését követõ hónapokban, mikor látványosan kilógott társai közül és nem passzolt igazán a rendszerbe. Benzemával jól megértették egymást, és helyet tudott csinálni Iscónak és Coentraónak a szélrõl beindulva. A gárda szerkezetét tekintve még mindig nem tökéletes a játéka, taktikailag egy amolyan "sötét ló" a csapaton belül, mely ellenfelektõl függõen teljesít jobban vagy rosszabbul. Most, hogy közeledik a szezon végjátéka, itt az idõ, hogy hozzon valami extrát, ennyi idõ alatt már hozzászokhatott a csapathoz, és a csapat is érzi már a walesi játékát, reméljük, teljesítménye tovább javul majd, hisz a "derbi napján kell jól futni".
Illarrának jobban megy középen?
Ismét egy határozott igen a válasz. Ahogy azt már feljebb említettem, Alonso helyén és nem Alonso mellett szerepelt. A spanyolnak jobban megy, amikor középrõl játszhat, a középpályások mögött. A védelmet többször is jól segítette ki, jól kérte el a labdakihozataloknál a játékszert és jól is továbbította azt. Tökéletesen biztosította a kapcsolatot a védelem és a középpálya között, így fontos szerepe volt a támadások építésében. A múltkori gyenge meccse nem hagyott nyomot benne, dinamikus és felszabadult volt.
Az ellenfél, mely kikapni jött
Francisco Rodríguez mester gyakorlatilag úgy küldte pályára fiait, hogy esélyt sem adott nekik. Sem a bravúrra, sem a tisztes helytállásra nem hagyott sanszot csapata számára. Felvállalta, hogy elõre bedobja a törölközõt, és a bent maradás szempontjából fontosabb meccsekre tartogatja csapata energiáját. Belátta, hogy közel sincs egy súlycsoportban a két csapat, még akkor sem, ha fiai életük legjobb meccsét hozzák, míg a királyiak pocsék napot fognak ki. Trujillo és Suso az eltiltás szélén voltak és a Celta elleni meccsre gondolva több kezdõjét is pihentette. Nagyon keveset támadott a csapat, fõleg ahhoz képest, hogy mennyi gólhelyzetet alakított ki a Madrid. Kész átjáró ház volt a vendégek középpályája, labdakihozataloknál pedig maximálisan súlytalan volt a kék mezes alakulat. Valahogy nem találták meg az egyensúlyt. Kérdés, hogy végül Francisco mesternek lesz e igaza és sikerül majd kiharcolni a legmagasabb osztályban maradást, vagy hiábavaló volt a szombati "áldozat"? Az utolsó pár fordulóban erre is választ kapunk majd, de véleményem szerint az Almería nem érdemli meg, hogy a legjobbak közt szerepelhessen a következõ szezonban is.
Taktikai szemmel: Borussia Dortmund – Real Madrid
.jpg)
Az odavágón látott játékot és az eredményt szem elõtt tartva nem tartottam különösebben a dortmundi meccstõl. Sajnos azonban Ancelotti mester és csapata nem hagytak sokáig a kényelmes magabiztosság érzésével ücsörögni (és közvetíteni) kedd este. Az elsõ negyed órát követõen kellett volna kikapcsolnom a televíziót, de "sajnos" végignéztem (végig kellett néznem) a mérkõzést, és így volt "szerencsém" látni azt a gyalázatosan gyenge játékot, amivel a királyiak elõálltak. A Real Madrid minden hibát elkövetett, amit el kellett volna kerülnie. Di María kihagyott tizenegyese egy lavinát indított el, de félreértés ne essék, egy percre sem szeretném az argentin játékos nyakába varrni a vereséget, és a csapat gyenge teljesítményéért sem õ okolható egyedül. A hiba rányomta a bélyegét Di María játékára, aki ezt követõen pontatlan volt és ész nélkül futott elõre, még akkor is, amikor lassításra lett volna szüksége a csapatnak. Az is kérdéses és érthetetlen, hogy miért õ állt a labda mögé, de persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindenki, a legnagyobb klasszisok is hibázhatnak a tizenegyes pontról.
Ha nem látja, akkor nem hiszi el az ember. A Madrid ugyan továbbjutott, de nemcsak kikapott, hanem a presztízsét is elvesztette. A közelmúlt két veresége után most már megbizonyosodott, hogy ez a csapat nehezen fogja felvenni a versenyt Európa legjobb csapataival. A Borussia Dortmund a Madrid minden rossz tulajdonságát elõhozta és az egész világnak megmutatta. Rengeteg ilyen hiba és hiányosság ütközött ki kedd este, ilyenek voltak a könnyû labdavesztések, a túlzottan hátul, behúzódva védekezés – mindezek következtében gyakorlatilag kettészakadt a pálya az elsõ félidõben. Di María hiányában (az argentin szélsõként kezdett) nem volt meg a kellõ kapocs a középpálya és a támadó alakulat közt, Modric egyedül nem tudta ellátni az összekötõ feladatot. Alonso és Illarra pedig borzalmasan lassan és sok hibával futballoztak.
Emellett is fény derült még több hiányosságra a meccsen, így kiütköztek a feltûnõen rövid labdatartások, melyek szintén a középpálya számlájára írhatók, ahogy az alacsony intenzitás is. A meccs második félidejére Ancelotti pánikszerûen változtatott és majdnem halálra ítélte csapatát. Isco pályára küldése ugyan jó lépés lehetett volna, de nem a teljesen enervált Di María pozíciójába kellett volna behozni, hanem Modric mellé, a rendkívül sebezhetõ középpályás tengelybe. Itt hiányoztak ugyanis a jó megoldások és a megnyert párharcok ahhoz, hogy eredményes játékkal rukkoljon elõ a csapat és átvehesse a kezdeményezést, hogy megszerezze a kontrollt. Ehelyett a mester középre rendelte az önbizalmát vesztett argentint, aki nem tudott segíteni a csapaton, és tovább nõtt a nyomás. Nagyjából a 60. perc környékén tettem egy olyan kijelentést, hogy ha az odavágót követõen ez a Real Madrid ezzel az ezer sebbõl vérzõ Dortmunddal szemben alul marad és kiesik, akkor Carlo Ancelotti mester alkalmatlan arra, hogy a királyi gárdát irányítsa. Ugyan a csapat tovább jutott, köszönhetõen a szerencsének, a jó odavágónak és Iker Casillas nagyszerû teljesítményének, de nem nyugodtam meg, és továbbra is kételkedem abban, hogy az olasz szakember fogja elhozni nekünk a várva várt trófeákat és azt a játékot, amit megérdemel a Bernabéu népe.
Illarra-Alonso-Casemiro…
.jpg)
Még egy ilyen meccset nem szeretnék látni a csapattól, különösen nem a középpályától. Modricot most kivenném a felsorolásból, hisz a horvát játékos a kevés olyan futballista közé tartozott kedd este, akik megütötték az elvárt szintet. Illarra a bûnbak? Nem kellene, hogy csak õ legyen az, hiszen az egész csapatról elmondható, hogy nem játszott jól, sõt… De Ancelotti õt hozta le a félidõben (megjegyzem amatõr hiba lett volna pályán felejteni), a gólnál történt hibája mellett, illetve azt megelõzõen már eladott három labdát veszélyes helyen. Tõle szokatlan módon pontatlan volt, nem tudott mit kezdeni a hazai nyomásgyakorlással, több esetben lassan cselekedett és elkésett a következõ "lépéssel". Mellette Xabi Alonso kapott szerepet, aki ismét bizonyította, hogy ez már nem az õ szintje. Óriási hiba lenne a jövõ Real Madridját Alonsóra építeni és fontos helyet szánni ennek a játékosnak (már évek óta hiba, sajnos). Alonso egyszerûen nem tudja felvenni a harcot sem sebességben, sem fizikálisan az európai top klubok középpályásaival, a nehéz mérkõzéseken, nagyobb ellenfelekkel szemben tökéletesen súlytalan, de az utóbbi években egyre többször jelentkezik ez a kisebb gárdák ellenében is, ha akad egy-egy gyorsabb középpályás járatáshoz szokott és lendületesen építkezõ ellenfél. Minden tiszteletem Alonsóé, de el kell fogadni, hogy az õ ideje lejárt, és ha klasszis csapatot szeretnénk látni, akkor egy ilyen kulcspozícióban is igazi klasszisnak kell szerepelnie, õ pedig már egy ideje nem az. Casemirót többet kellett volna játszatni? Csupán 15 percet töltött a pályán, de Casillas és Modric mellett õt lehet "kiemelni" a meccsen. A brazil megmutatta az erõs karakterét. Nem bújt el soha, kereste a labdát, az ütközéseket és próbálta kihozni-felszabadítani csapatát, amikor az a legnagyobb nyomás alatt volt. Ugyan akadt néhány apróbb hibája és rontott átadása, de ezek is a "célszemély" rossz ütemben vagy rossz irányba történõ beindulásaiból adódtak. Majdnem mindig pozitív benyomást keltett, mikor lehetõséget kapott a trénertõl, így felvetõdik a kérdés, hogy jogosan mellõzte-e õt Ancelotti, fõleg a rendkívül jó elõszezonja után? Nagyon fontos a jelenléte most, hogy Illarra elbizonytalanodott, és vélhetõleg a szakmai stáb is a spanyollal kapcsolatban. Az Almería ellen kezdenie kellene, megérdemelné, fõleg most, hogy Xabi el lesz tiltva, és szerdán kupadöntõ következik. Itt lehet számára a megfelelõ alkalom, hogy a szezon ilyen fontos szakaszában bizonyítsa tudását és alkalmasságát arra, hogy a csapatban fontosabb szerephez juthasson.
.jpg)
Le a kalappal, Mester!
Maximális tisztelettel és csodálattal szabad csak szólni arról, amit Jürgen Klopp véghezvitt. Nem csak a kedd esti mérkõzésre gondolok, hanem alapjában arra, amit a Dortmunddal mûvel. Ha a keddi meccset nézzük, adott egy, gyakorlatilag kilátástalanhoz vészesen közeli helyzetben lévõ gárda, tele sérültekkel és eltiltottakkal – nem is akármilyen fontosságú játékosokról beszélünk -, de mégis felálltak és kezükben volt a továbbjutás (pontosabban Mkhitaryan lábában). Bátran, ötletesen és lendületesen futballoztak, végig uralták a találkozót egy olyan szerkezettel és középpályával, amely még szinte soha nem játszott így együtt, és melynek tengelyében "nyeretlen kétévesek" kaptak szerepet. De arról is beszélek, hogy a Borussia Dortmundot Jürgen Klopp emelte vissza az európai futball elit klubjai közé. Tudatos és eredményes munkáját dicséri a csapat elõzõ pár éve, a megnyert címek, az elért eredmények és az a tetszetõs, kombinatív futball, mely attól függetlenül jellemzõ a gárdára, hogy gyakorlatilag minden évben új játékosok távoznak tõlük kulcspozíciókból. Szóval le a kalappal Jürgen Klopp és csapata elõtt, viszlát Borussia, jövõre, Veletek, ugyanitt!
Taktikai szemmel: Real Madrid – Borussia Dortmund
A Real Madrid és Carlo Ancelotti mester szerda este tökéletes meccset játszott. Taktikai szemszögbõl szinte hiba nélkül hozta le a mérkõzést az olasz tréner csapata, tökéletes volt a kontroll és okosan irányították a mérkõzést az elejétõl kezdve, Bale góljától Morata elfutásáig. A Real Madridnak sikerült minden pillanatban azt játszani, amire éppen szüksége volt, mindezt úgy, hogy közben sikerült megakadályozni, hogy a Dortmund legerõsebb fegyverével, a kontratámadásokkal éljen. Klopp játékosai nem találták a helyet és az üres folyosókat a kontráikhoz, ez pedig a hazaiak érdeme, leginkább a Carvajal-Pepe párosé. A portugál válogatott védõ három lövésnél is a megfelelõ helyen állt. A Madrid jól keverte a kártyákat: ha kellett, birtokolta a labdát, ha kellett, szünetet tartott és átengedte a területet, vagy épp labdát járatott, de akadt példa arra is, hogy egy-egy kontrával bontotta meg a németek védekezését. A kezdõ felállás ismét a jól megszokott 4-3-3 volt, melyben a középpályán Isco, míg a védelem bal szélén Coentrao kapott helyet Di María és Marcelo hiányában. Jól mûködött a szerkezet, melynek elõnyeit a gyors gólnak köszönhetõen végig élvezhette a csapat, stabil és kombinatív középpálya és szinte tökéletesen megbonthatatlan védekezés jellemezte a csapatot. A Ramos-Pepe duó zseniális volt, de Coentrao és Carvajal is remekel védekezésben. Nagyszerû volt az összhang a hátsó alakzat és Casillas közt is, a kapitány magabiztosságot és erõt sugárzott, mely láthatóan jót tett az egész együttesnek.
Ahogy azt Ancelottitól már megszoktuk, a szerkezeten a cseréket követõen sem változtatott, maradt a 4-3-3, mindössze annyi történt, hogy Morata beállításával Ronaldo húzódott középre és a saját nevelésû támadó indult a szélrõl, ezzel kicsit tehermentesítve és pihentetve a portugált, akire kevesebb futás és gyors sprint maradt ék pozícióban. Illarra a jól játszó Isco helyére érkezett azzal a céllal, hogy stabilizálja a középpályát és alkalom adtán lassítsa a játékot, ha kell. A meccs utolsó szakaszára, az utolsó 10 percre aztán következett egy kis szerkezeti machináció is, Casemiro beállításával 4-1-2-1-2-vé alakult a madridi felállás. Alonso maradt szerepkörében, Casemiro és Illarra stabilizálták a középpályát, elõttük Modric feladata volt a játék gyorsítása és az oldalak variálása, legelöl pedig a Bale-Morata páros szerepelt. A portugál klasszis cseréje indokolt volt, fáradtság jeleit mutatta, egyre többet kellett megállnia pihenni. Amikor viszont úgy tûnt, hogy már nem bírja, akkor futott még egy hetven méteres sprintet. A terhelése nagyon magas, a pálya nagyon nagy részét bejátszotta a bal szélrõl indulva. Ehhez kell még hozzátenni a légi párharcokat, lövéseket és a segítséget, amit védekezésben nyújtott. Vigyázni kell, nehogy az ilyen magas fokú és sorozatos meccsterhelés a közeljövõben visszaüssön, akár sérülés, akár formahanyatlás tekintetében.
Coentrao és Isco – Pozitív csalódások
Be kell vallanom, a találkozó elõtt elég szkeptikus voltam és tartottam a mérkõzéstõl. No, nem a Dortmund erõssége miatt, hisz’ a sorsolást követõen fölényes gyõzelmet és sima továbbjutást jósoltam, hanem az elõzõ pár nap történései végett. Tudjuk ugyanis, hogy Ancelotti 4-3-3 rendszere akkor mûködik igazán olajozottan, ha az olasz tréner által favorizált, gála tizenegy lép pályára, ez idáig akárhányszor változtatott ezen a kezdõn (komolyabb változtatásra gondolok), a Real Madrid játéka elmaradt a várttól. Most, hogy a meccs elõtt realizálódott Di María és Marcelo hiánya, ismét változtatni kellett, jött Isco és Coentrao. Két ilyen fontos láncszem kiesése kemény dió, de szerencsére a helyettesek jól szerepeltek. A portugált megtapsolták a Bernabéuban, ahol általában fütyülni szokták, ez mindennél többet mond teljesítményérõl. Reust kellett fognia, a legveszélyesebb németet, és amellett, hogy ezt megoldotta, még a támadások kellõ segítésére is futotta az erejébõl.
Isco többet dolgozott a megszokottnál. Többet vett részt az összjátékban, jól értelmezte a szerepkörét és visszazárt, amikor kellett. Az alkotói zónából indult, majd a befejezõ zónáig ért fel, ahol most egy gólt is sikerült szereznie. A stílusa más, mint a folyamatosan robotoló Di Maríáé, két teljesen különbözõ játékosról van szó. Felettébb sajnálatos azonban, hogy az erõnléti állapota nem engedi, hogy 70 percnél tovább játsszon ebben a szerepkörben. Utána elkezd fennragadni és egyedül hagyni középen Modricot és Alonsót, ahelyett, hogy a fáradtság elhatalmasodásával inkább a védekezõ feladatai minél tökéletesebb ellátására tartogatná erejét, ezzel stabilitást adva a csapatnak. Érdekes egyébként, hogy az ilyen típusú-stílusú labdarúgóknál visszatérõ gond az erõnléti probléma Madridban, gondoljunk csak a nyáron távozó Özilre, aki szintén 70-75 perces játékos volt. Ugyan kétlem, hogy Ancelotti mester meghúzna egy ilyen lépést, de érdemes lenne a kellõ pihentetés végett elgondolkodni a Marcelo-Di María és a Coentrao-Isco duók kettõs játszatásán-pihentetésén. A két dél-amerikairól tudjuk, hogy remekül megértik egymást és jól muzsikálnak együtt, de tegnap azt is láthattuk, hogy a másik páros tagjai is jól oldották meg feladatukat és könnyedén vették át egymás ritmusát.
Dortmund – Ezer sebbõl vérzõ ellenfél
Jürgen Kloppnak nem volt egyszerû dolga, rengeteg hiányzóval kellett számolnia sérülések és eltiltás miatt, így messze nem a legerõsebb összeállításában küldte pályára csapatát. Szerkezetileg a jól megszokott 4-2-3-1-et hozta Madridba is Klopp mester, de a sok hiányzó miatt nem mûködött igazán olajozottan a gépezet. Megérezte a Dortmund Lewandowski hiányát, aki helyén Aubameyang játszott, de nem volt annyira veszélyes a kapura nézve. Klopp érzékelte a hiányosságokat és megpróbált változtatni, ugyanis a gyors kontrák nem jöttek, Reust kivették a játékból Coentraóék, míg középen remekelt a Ramos-Pepe duó. A cseréket követõen offenzív Dortmund volt a pályán 3-3-4-es alap hadrenddel, melyben Reus középre húzódott Schieber mellé, de ekkor már késõ volt. Érezni lehetett, hogy a remek napot kifogó madridi védelmen nem tudnak majd rést találni. A mélységi váltások elmaradtak, nem sikerült területet nyitni a felfutó középpályások elõtt, így a kontrák végeztével nem maradt ötlet a támadásépítésekben. Ezzel a nagy arányú vereséggel nagy valószínûség szerint Jürgen Klopp csapata búcsúzik majd az idei sorozattól, de ettõl függetlenül el kell mondani, hogy egy rendkívül szimpatikus és jó csapatot búcsúztat (remélhetõleg) a királyi gárda.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Rayo Vallecano
Az elõzõ találkozók eredményei – és még inkább a mutatott játék – tükrében Ancelotti mesternek a gyõzelembe kellett menekülnie. A szombat esti mérkõzéssel kapcsolatban az egyetlen elvárás a több gólos hazai siker volt, ennek megfelelõen a királyiak öt gólt rámoltak a vendégek hálójába. A Rayo ellen egy régi fegyveréhez kellett nyúlnia a királyi gárdának, a szezon során felépített, kombinatív játékot a piros-fekete mezes alakulat szerkezetének és feltolt védekezésének következtében nem tudta alkalmazni Ancelotti mester. Következhetett tehát a jól ismert gyors és pontos kontrafutball, ami még most is jól megy a csapatnak. Ancelotti mester szerencsére felkészült arra, hogy a vendégek már a királyiak térfelén megpróbálják folyamatos nyomás alatt tartani a védelmet és a középpályát, így megakadályozva a kombinatív, mélységi támadásépítést. Nem volt újdonság ez a Rayótól, hisz több mérkõzésükön is alkalmazták már ezt a fegyvert, így az olasz tréner is tudta, mit lépjen. Paco Jémez felfogása, hogy minél nagyobb a rivális, annál radikálisabb elképzelést kell megvalósítani. A Madrid térfelére küldte a játékosait, Larrivey Sergio Ramost kereste, míg Bueno Pepét. Rochin, majd José Carlos Coentraót, Falque Carvajalt fogta. Xabi Alonsónak ezért nagyon mélyre vissza kellett jönnie a labdakihozataloknál. Ez azonban még kevés volt, hisz Alonsót a tolódásoktól függõen Trashorras vagy Saúl kergette a belsõ középpályás pozíciójából. Ahogy már említettem, Ancelotti és a Real Madrid számított a Rayo ezen taktikájára, ezért a mester tömörített picit a védelem és középpálya közti területen, Illarrát és Di Maríát is hátrébb rendelte. A magasra helyezett Rayo nyomás és az összehúzott védekezõ és középpályás madridi vonal eredményeként nagy területek nyíltak a Real Madrid támadó triója elõtt. A felnyomuló vendégek szinte teljesen kiürítették védõzónájukat, így a hátul maradt Vallecano játékosok több alkalommal is egy az egy vagy kettõ a kettõ elleni szituációkba keveredtek labdavesztést követõen, mely akcióknál esélyük sem volt olyan futballistákkal szemben mint Bale, Ronaldo vagy Di María. Ezt a kockázatot kevés csapat meri felvállalni a Real Madrid ellen, a Rayo addig tartotta szerkezetét, amíg el nem dõlt a meccs. Az eredmény ellenére nem volt könnyû mérkõzése a Madridnak. A gyõzelem ugyan nem forgott veszélyben, de csak egy óra elteltével dõlhettek hátra a drukkerek. A Rayo gyenge visszazárásai gyakorlatilag tálcán kínálták a lehetõséget, amivel éltek is a hazaiak.
"BBC" – háromból kettõ
Mi lenne, ha ez a három srác végre egy idõben, egyazon mérkõzésen nyújtana tudásához méltó, klasszis teljesítményt? A szombati találkozón Bale remekül futballozott, lendületes és erõszakos volt, ahogy azt ilyen szerkezetben játszó ellenféllel szemben kell. Jó helyen volt nála a labda és eredményesen lépett be az akciókba. Nem csak õ hozott jó teljesítményt a hármas fogatból, hanem Cristiano Ronaldo is. A portugál zseni nem csak gólja és Carvajalnak adott gólpassza miatt érdemel dicséretet, de az egész meccsen nyújtott teljesítménye miatt is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a harmadik találatot megelõzõen is õ indította Di Maríát. És ennyit a pozitívumokról, ugyanis Benzema sajnos ismét visszazuhant abba a szürkeségbe, amibõl a szezon nagy részében nem tudott kitörni. Ugyan akadt az elõzõ idõszakban pár jó meccs, mely reményt adott és látható volt a formajavulás, de sajnos ismét csalódást keltõen játszott a francia. Sem a kapu elõtt, sem játékban nem volt megfelelõ. Számos akció akadt el rajta és több nagy lehetõséget is elpuskázott. Ancelottinak muszáj lesz cselekednie és gatyába rázni a "BBC"-t, hisz a szezon utolsó szakaszában már nem lesz elég, ha csak egy vagy két játékos teljesít az elvárt szinten a trióból, mindhármukra óriási szükség van. Fontos meccsek jönnek mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában (hogy a Király-kupa döntõjérõl ne is beszéljünk), itt az idõ összekapni a csapatot, kiváltképp a támadó triót.
Coentrao – Marcelo
Coentrao kezdõbe állítása üzenet Marcelónak? Modric a betegsége miatt került ki a kezdõ tizenegybõl, rajta kívül Ancelotti csak egy változtatást alkalmazott a kezdõben, és az Coentrao beállítása volt Marcelo helyére. Azt nem lehet biztosan tudni, hogy ez a változtatás a brazil válogatott játékosnak szánt üzenet volt az elõzõ pár meccs gyengébb teljesítménye miatt, vagy csak pihentette õt a talján tréner. Akárhogy is, Coentrao jól teljesített, bár általában idegenben jobban megy portugálnak. A Bernabéuban ez idáig nem volt az igazi, a nyomás blokkolta és ez kihatott teljesítményére is, azonban szombat este levetkõzte ezt és hozta a várt színvonalat. Jól oldotta meg a magasra feltolt Rayo védelem következtében kialakuló, szûk területre korlátozott összjátékokat és gyorsan tudott váltani támadásban is. Végre nem csak Marcelóval mûködött jól a Di María féle középpályás kombinációk sora, Coentrao is rendre remekül, megfelelõ idõben és ütemben lépett be a játékba, de a szélsõ felfutásokat sem hanyagolta.
Rayo: bátor vagy botor?
Paco Jémez nem szívbajos tréner, bátran nyúl a csapathoz, mind szerkezetileg, mind taktikailag szívesen változtat együttesén. Ahogy megszokhattuk a Rayótól, most is magas védõvonallal próbálkozott, bátor játékkal rukkoltak elõ, de ahhoz, hogy ez eredményes is legyen labdaszerzésekre és ezt követõen hosszabb ideig tartó labdabirtoklásra lett volna szükség. Néhány alkalommal ugyan sikerült labdát lopni a középpályán, de túl gyorsan el is vesztették a játékszert a vendégek, így ez a bátor taktika egybõl vissza is ütött, hisz labdavesztést követõen nem tudtak kellõ gyorsasággal rendezõdni és visszazárni a hátul maradt védõk mellé. Ennek következtében alakult ki végül a nagyarányú különbség. Összességében elmondhatjuk, hogy a mester taktikája nem volt hibás ötlet, azonban a rendelkezésére álló keret nem alkalmas arra, hogy ilyen csapatokkal szemben versenyre keljen. Fegyelmezetten végrehajtották az edzõ utasításait a piros-fekete mezes labdarúgók, de a védekezés minden energiájukat felemésztette, így a támadások, mint olyanok, gyakorlatilag megszûntek létezni.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Barcelona
A Real Madrid megverte önmagát és izgalmassá tette a bajnokság hátralevõ részét, bár ebben volt "segítsége" is bõven. A királyi gárda jóval kedvezõbb elõjelekkel várhatta a találkozót mint õsi riválisa, Ronaldóék remek formában érkeztek a klasszikushoz, míg a katalánok az elõzõ idõszakban több alkalommal is botlottak. Ancelotti megmaradt természetesen "gálacsapatánál", kapuban Lópezzel, a védelem két szélén Marcelóval és Carvajallal, elõttük az Alonso-Modric-Di María trióval valamint a "BBC" néven emlegetett támadó hármassal. Nem kezdõdött jól a meccs, egy súlyos tolódási hiba után megszerezte a vezetést Iniesta, de szerencsére a Real gyorsan kapcsolt és sorra alakított ki veszélyes helyzeteket, köszönhetõen a Marcelo-Di María párosnak és a bal szélen futó akcióknak. Rendre a védelem mögé tudtak kerülni Di Maríáék és ez két gyors gólt eredményezett. A Barcelona védelme rengeteg hibát követett el az elsõ játékrészben, Benzemának két találatán kívül további 3-4 ordító ziccere is adódott a vendégek védelmi rövidzárlatainak következtében, de ezeket nem tudta gólra váltani. A vezetés után Ancelotti visszaparancsolta fiait, aminek meglett a következménye, Messi egalizált egy ide-oda pattogó labdából. A második játékrészre is maradt a szerkezet, a Real átadta a területet, de a középpályás védekezés nem mûködött, Alonsóék nem tudták idejében felvenni az embereket a védõ térfél semleges zónájában, így Xaviék gyorsan jutottak a madridi büntetõterület közelébe. Ettõl függetlenül a Real kontrái továbbra is életveszélyesek voltak és jött is Ronaldo (minden volt csak nem büntetõ…) gólja, majd Ancelotti újabb (beszari) rossz húzása, a csapat ismét visszaállt és bekkelt ahelyett, hogy saját játékát játszotta volna. Ami ezután következett, az már Mallenco magánszámának második (vagy sokadik) felvonása, kiállítás, büntetõk, elmaradt büntetõ és hasonló nyalánkságok. Ramos kiállítását követõen Ancelotti megpróbálta tartani a döntetlent, de ahelyett, hogy az ingatag középpályás védekezést stabilizálta volna Varane becserélése mellett, mondjuk Illarra pályára küldésével, szerkezeti váltást erõltetett a csapatra és egy olyan rendszert, a 4-4-1-et, amiben tökéletesen idegenül mozogtak Modricék.
Di María – egy fecske
Ancelotti gyakorlatilag egy jól teljesítõ játékosával és sémájával tökéletes zavart tudott kelteni a Barcelona rendkívül könnyen megbontható védelmében. Di María tarthatatlan volt a katalánoknak és Marcelóval kiegészülve folyamatos veszélyt jelentettek bal oldalon vezetett akcióik. Az argentin elsõ fél órája lenyûgözõ volt, csak az a kérdés, miért hagyták Martinóék, hogy Alves egyedül vegye fel vele a harcot. Neymar és Xavi ugyan ott voltak, hogy kisegítsenek a brazil válogatott védõnek, de a Marcelo-Di María bal széllel szemben nem volt ellenszer. Ebben az offenzívában Xabi Alonso feljebb játszott, hogy semlegesítse Xavit, de erõvel nem bírta, a második játékrészre teljesen kifulladt. Modric pedig Fabregast akadályozta meg, hogy összejátsszon Messivel. A hatékony, Di María nevével fémjelzett madridi kontrák és ritmusváltások segítségével meg volt az esély arra, hogy a hazaiak még az elsõ játékrészben lezárják a meccset és eldöntsék a három pont sorsát, de Benzema kihagyott ziccerei és a hajrában kapott gól végül áthúzta Ancelotti számításait, aki védekezõ taktikára váltott a vezetés tudatában, ezzel megásva saját csapata sírját.
Mit kezdjünk veled, Gareth?
Gareth Bale végigjátszotta a találkozót, a kérdés csak az, hogy miért? Igaz ugyan, hogy többet védekezett a szokásosnál, Jordi Albát mindenhová követte, utána futott végig a meccsen, aminek gyakorlati haszna igen kevés volt, viszont negatív hozadéka – a fáradtság – a meccs hajrájában látványosan jelentkezett és rányomta bélyegét a walesi szélsõ teljesítményére. A kiállítást követõen jobb húzás lett volna Bale-t lecserélni, a helyére beküldeni Illarramendit, hogy a középpálya (Modric és Alonso) kapjon több támogatást, így nem lettek volna annyira kiszolgáltatva, míg a szélre Di María léphetett volna ki. Bale egyszerûen kevés volt védekezésben, Jordi Alba semlegesítését megoldotta, de a csapatvédekezésbõl nem vette ki kellõképpen a részét. Támadásban ugyan volt pár jó megindulása, de sebességén kívül más erényét nem csillogtatta tegnap este. Hiányoznak tõle a távoli kísérletek és a kombinatív, kis területen végrehajtott játékokra való törekvés sem jellemezte futballját.
.jpg)
A Barca élt a lehetõséggel
Nem játszott tökéletes, vagy kifejezetten jó meccset a katalán alakulat, sõt… Ahogy már említettem, a védelem nagyon ingatag lábakon áll és könnyedén zavarba hozható volt még egy gyenge napot kifogó Real Madridnak is. Di María szinte megoldhatatlan feladat elé állította Dani Alveséket az elsõ félidõben, és ugyan labdabirtoklás tekintetében végig fölényben voltak a vendégek, ez nem párosult a játék irányításával. A madridi kontrákban végig óriási veszély rejlett, de a kiállítással megpecsételõdött a találkozó és a három pont sorsa. Ugyan Messi szerzett három gólt (kettõt büntetõbõl, egyet pedig egy elé pattanó labdát követõen), de összességében sem õ, sem Neymar nem villogtak. Neymar játékát sok labdavesztés és kevés támadásokhoz való hozzájárulás jellemezte. Az elsõ 15 percben 6 labdát adott el, és több esetnél tompának bizonyult a neki jutó 70 perc alatt. A Barcelona alap felállása a cserék után mindössze annyiban változott, hogy míg a kezdõ szisztémában Fabregas a Neymar-Messi duó mögül indulva futballozott, addig a változtatásokat követõen a Messi-Pedro-Alexis trió szinte teljesen egy vonalban, elõretolva szerepelt. Az alap hadrendje megmaradt Martino csapatának a kiállítást és a cseréket követõen, a védelem is mentesült a madridi kontrák terhe és a hazai akciók nyomása alól. Ezzel, hogy a katalánok három ponttal tértek haza Madridból, újra szorossá vált a bajnokság, érdekes és izgalmas utolsó kilenc forduló elé nézünk.
Egytõl egyig: Real Madrid – Barcelona
Csapatok
Real Madrid (6)
Ancelotti mester csapata számára nem kezdõdött túl jól a mérkõzés. Egy nagy védelmi/tolódási hiba után Iniesta gyorsan szerzett vezetést. Szerencsére a folytatás annál jobb volt, a gólt követõ percek ugyan még a Barcáról szóltak, de nem sokkal késõbb a Real átvette az irányítást és fordítani tudott. A második félidõ aztán a futball mellett/helyett inkább Undiano Mallenco ítéleteirõl és azok következményeirõl szólt: három büntetõvel, egy kiállítással és 4-3-as vereséggel. A mérkõzést igazából jó lenne csak a kiálíltásig értékelni, hisz csapatunk számára itt végeszakadt az érdemi résznek, de mégis egészében tekintjük át a találkozót. A királyi gárda mindössze 320 átadást produkált a bõ 90 perc alatt, ezek 80%-os pontossággal értek célba. A hazai játékosok összesen 13 alkalommal próbálkoztak kapuralövéssel, ezek közül 8 kísérlet találta el Valdés kapuját. A kiállításig ez volt az a terület, ahol a legmeggyõzõbb Real fölényt jegyezhettük fel. Összességében ki kell jelentenünk, hogy a Real Madrid nem játszott jól. Sok hibával, rendezetlen középpályás védekezéssel és támadásban igazi szélsõjátékos erõfutballal jelentkeztek ma Ronaldóék. Ettõl függetlenül nem érdemelt vereséget a csapat, de sajnos egyéb okok miatt (melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül) a tegnap este kudarccal zárult. Reméljük a mérkõzés történéseibõl és mikéntjébõl erõt merít mind a keret, mind a szakmai stáb és a bajnokságból hátralévõ 9 találkozón mindent megtesz azért, hogy a szezon végén bajnoki címet ünnepelhessünk.
Barcelona (7)
Minden tisztelettel és elfogultság nélkül mondom, hogy ez a Barca nem volt az igazi. Ugyan legyõzték Messiék a hazai csapatot, de a katalánok már nem az a “rettegett” alakulat. Ugyan a gólokon kívül is akadtak lehetõségek, köztük több nagy helyzet is, de a védelem ezer sebbõl vérzik. A Barcelona hátsó alakulata több súlyos hibát is vétett, de szerencséjükre ezekbõl csak keveset tudott érdemben büntetni tegnap este a vendéglátó gárda. A gránátvörös-kékeknek tálcán kínálták fel a tegnapi sikert és õk köszönték szépen, éltek a lehetõséggel. Ha a statisztikai lapra tekintünk, akkor katalán részrõl nem találunk semmi meglepõt, Xaviék 68%-ban birtokolták a játékszert és 691 átadásuk 91%-os pontossággal ért célba. Azt is érdemes megfigyelni, hogy ebbõl a 691 átadásból mindössze 49 volt hosszú passz és csak 17 keresztlabda. Kapuralövések tekintetében 18 próbálkozást jegyezhettünk fel, azonban ezek közül mindössze 6 találta el Diego López kapuját. A Barcelona tegnapi gyõzelmével szorossá tette a bajnokság hátralévõ részét, de reméljük, hogy a hátralévõ kilenc bajnoki találkozó nem lesz elég arra, hogy befogják kedvenceinket.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Di María (8)
Ángel Di María ismét megmutatta, hogy miért szeretik annyira a szurkolók. Atraktív, lendületes és az ellenfél kapujára veszélyes futballal rukkolt elõ, mindemellett védekezésben is sokat futva, 100%-ot nyújtva futballozott. Két gólpasszt is kiosztott és ezek mellett is két további kulcspassz, valamint számos jó megoldás fûzõdik a nevéhez. Sokat elmond játékáról, hogy az ellenfél játékosai ellene követték el a legtöbb szabálytalanságot. Ronaldóval holtversenyben, 3 elszenvedett fault áll a neve mellett. Nem rajta múlt, hogy vereség lett a vége.
Diego López (6)
Gyakorlatilag nincs mit értékelni a spanyol hálóõr teljesítményén. Egyik gólról sem tehetett, ezen kísérleteken kívül pedig mindössze két alkalommal találták el kapuját. Beadások terén nem akadt dolga, ugyanis a Barca nem élt ezzel a fegyverrel, egy-két kósza beíveléstõl eltekintve. A büntetõk esetében jól érezte az irányt, de végül nem tudott hárítani. Félreértés ne essék, nem hibáztatom Lópezt, de nagyon itt lenne az ideje, hogy a kapitány visszakerüljön az õt megilletõ helyre…
Daniel Carvajal (5,5)
Mintha zavarban lett volna, vagy mintha nem tudta volna kezelni a nyomást. Több esetben is rossz magoldást választott. Ugyan az elsõ gól a teljes védelem tolódási hibája, de mégis az õ oldaláról esett, ahogy a második találat elõtt is az õ szerencsétlen szerlését követõen pattant a labda Messi elé. Támadásban ugyan az elsõ félidõ hajrájában adott egy gólpassz értékû labdát Benzemának, de tegnap ezen a téren sem hozta a tõle megszokott szintet. Három szerelés és egy labdaszerzés fûzõdik a nevéhez.
Pepe (6,5)
Összességében jó munkát végzett a védelem közepén, de a középpálya nagyon magárahagyta õt és Ramost a tengelyben. A statisztikai lapján 5 szerelés mellett 2 tisztázás, 2 blokkolt lövés és egy labdaszerzés is szerepel. Összesen 35 passza volt, ezek közül 11 hosszú labda, melyekbõl 7 volt pontos. Az elsõ gól a védelem kollektív hibája, így az õ sara is, de ezen kívül nem tehetett a találatokról.
Sergio Ramos (6-2=4)
Rosszkor volt rossz helyen, bár részben saját hibájának is betudható, hogy a Neymar féle -vélt- büntetõnél ilyen szituáció alakult ki, ugyanis lassan mozgatta ki a védelmet így nem sikerült tökéletesre (az asszisztens szerint) a lesre állítás. Kiállítását követõen rendívül nehéz helyzetbe került a csapat és ez késõbb meg is bosszulta magát. Nyolc hosszú passzából 6 volt pontos, míg összesen 23 átadása 91%-ban jutott el a társakhoz. Hat szerelést, egy labdaszerzést és 3 tisztázást tudhat magáénak.
Marcelo (6)
Nem volt vele gond, védekezésben ellátta feladatát és a támadásoknál is rendre feltûnt az ellenfél 16-osának elõterében. Hozta amit elvárnak tõle, de tudjuk, hogy ennél többre képes. Tegnap hiányzott az a tipikusan Marcelós plusz a játékából. Öt szerelése, egy labdaszerzése és egy lövésblokkolása volt a 90 perc során.
Xabi Alonso (5)
Gyenge teljesítményt nyújtott a spanyol válogatott középpályás, mellyel ismét bizonyította, hogy a komoly mérkõzéseken, nagy csapatok ellen már nem elég az, amit hozzá tud tenni a játékhoz. Védekezésben rendre messze került a katalán játékosoktól, akik így magasan feltolták támadásaikat és könnyen kerültek a büntetõterület közelébe. Messzirõl és pontatlanul védekezett, valamint õ hozta össze a büntetõt, mely végül a 3 pont sorsáról döntõ gólt elõzte meg.
Luka Modric (6)
A horvát középpályás sem volt az igazi, bár mindent megpróbált. Sokszor kimaradt a támadásépítésbõl, mely az esetek többségében a széleken zajlott. Védekezésben neki is többet kellett volna válallni és jobban szûkíteni a középpályán nyíló területeket, ezzel pedig távolabb tartva a vendégeket a madridi védelemtõl. Átadásai (számszerint 35) 83%-os pontossággal értek célba, ami rosszabb a tõle megszokott teljesítménynél. Többet válalhatott volna mind támadásban, mind védekezésben.
Gareth Bale (6)
Több lendületes megindulása is veszélyt hordozott magában, mégsem tudott igazán jó meccset játszani. Sokszor hosszú percekre eltûnt és szinte észrevehetetlen volt védõmunkája. Sokkal több kell tõle egy ilyen mérkõzésen. Mindössze 1 kapuralövés szerepel a neve mellett, ebben a mutatóban is elmarad a várttól, sokkal többet kell válalnia és vezérszerepet kell betöltenie. Az õ kvalitásaival erre minden lehetõsége megvan, de tegnap mégsem sikerült kihasználni rendkívüli képességeit.
Cristiano Ronaldo (6)
Büntetõbõl elért találata ellenére teljesítménye elmaradt a várttól, valamint mégjobban elmaradt attól, amit igazán tud. Labdavesztés után elmaradt a visszatámadás, sokszor csak elégedetlenkedett és nem a labdával törõdött. Láttunk ugyan tõle néhány szép megoldást, de egy Cristiano Ronaldónak eldönteni kell ilyen meccseket, nem pedig megélni azokat!
Karim Benzema (7,5)
Ha csak az elsõ félidõt nézzük, röpke 5 perc alatt a mennybe mehetett volna. Két gólt szerzett, mindkétszer jól oldotta meg az elõtte adódó helyzeteket. Sajnos azonban azt is észre kell venni, hogy a két gól mellett további 4 alkalommal került ordító ziccerbe és minden esetben csúnyán elhibázta helyzeteit. Az õ nevéhez fûzõdik a legtöbb madridi lövés, számszerint 8 próbálkozás, melyek közül 5 talált kaput. Jobb helyzetkihasználás és még aktívabb részvétel a támadójátékban, ez hiányzott Benzemából tegnap este.
Cserejátékosok
Raphael Varane (6)
A fiatal francia bekk Ramos kiállítását követõen került pályára. A neki jutó 25 percben 1 labdaszerzést és 3 tisztázást hajtott végre. Egy nyomás alatt lévõ védelmbe kellett megállnia feladatát, hirtelen belecsöppenve a mérkõzés közepébe. Feladatát többségében jól oldotta meg.
Isco (-)
Kevés idõ jutott neki és mindössze 3 alkalommal ért labdába, Három passzából kettõ volt pontos a abban az 5 percben amit a pályán töltött.
Morata (-)
A saját nevelésû spanyol csatár egyel növelte pályáralépéseinek számát a Real madrid felnõtt csapatában.
Játékvezetõ értékelése
Alberto Undiano Mallenco (0,5)
Sokáig kerestem a szavakat Mallenco sporttárs teljesítményére, de nehezen találtam. Már az elsõ félidõben borzolta kedélyeket néhány érthetetlenül elnézett mezõnybeli szabálytalansággal, valamint Di María teljesen indokolatlan sárgájával, de a második játékrészben aztán teljesen elvesztette a fonalat. A Ronaldo buktatása után megítélt büntetõ teljesen jogtalan volt, a szabálytalanság a 16-oson kívül történt, viszont a jogos lap itt elmaradt. Késõbb asszisztensei is cserben hagyták, elõbb Bale megindulása után a lesen álló Benzema helyzetét felejtette el jelezni segítõje (szerencséjére Benzema kihagyta a ziccert), majd a másik oldalon Neymar indult lesrõl a büntetõ elõtt, de a zászló itt sem emelkedett. A megítélt tizenegyesnél tökéletesen “megette” Neymar alakítását, nem történt szabálytalanság a büntetõterületen beül, így sem a büntetõ, sem a kiállítás nem volt jogos. Röviddel ez után Bale-t faultolták a másik 16-oson belül, de itt néma maradt a síp. A 3. büntetõ megítélése jogosnak modnható, a dolog szépséghibája, hogy a befelé tolt labdát megelõzõen Iniesta kézzel, a felsõtestén fogást keresve tolta el magától a vele szemben védekezõ Carvajalt, de ezt a játékvezetõ nem büntette. Nagyon sok súlyos és a mérkõzés végkimenetelét döntõen befolyásoló hibát vétett a sípmester, csak azért nem kap nullás osztályzatot, mert szerencsére gólt egyik csapat helyett sem lõtt. Eddig is nagy probléma volt a spanyol labdarúgásban a játékvezetõ-kérdés, de ez a mérkõzés és Undiano Mallenco tegnapi munkássága sem tett jót a hispán bírói kar megítélésének.
A Real Madriddal baj…
A Real Madriddal bajnoki címet és Spanyol Szuperkupát is nyerõ Gabriel Heinze bejelentette, hogy a szezon végeztével visszavonul. A 35 esztendõs argentin védõ 2007 és 2009 között 44 alkalommal ölthette magára a királyi gárda mezét, ezen találkozókon összesen 3 gólt szerzett.