Kedvelem Ancelottit. Ugyanazért, amiért kedveltem Del Bosquét is. És ugyanazért, amiért mindketten szembekerültek a madridi szurkolók azon társaságával, akik a tekintélyelvû és felsõbbségérzést sugárzó edzõket támogatják. Nincsenek többségben, de egy komoly kisebbséget sikerült építeniük, és nagyon élvezték, amikor Mourinho volt a csapat élén. A legegyszerûbb módja Ancelotti hiteltelenítésének, hogy ez a társaság elkezdi terjeszteni, hogy túlságosan is elnézõ volt a játékosaival szemben, akik ezzel visszaélve nem edzettek rendesen. Ez a társaság imádja a tekintélyelvûséget, és még mindig Mourinho mellett áll annak ellenére, hogy a portugál edzõ már októberben elveszítette a bajnokságot és 15 pontos hátrányba került a Barcával szemben.
Sajnos attól félünk, hogy a mai lesz Ancelotti utolsó mérkõzése, aki ennek ellenére is példaértékû méltósággal válaszolt a kérdésekre a tegnapi sajtótájékoztatón. Florentino elég sok döntésével nem értettem egyet, de az Ancelottival való bánásmód a lista élére fog kerülni. Az olasz edzõ a szakmájában elismert személyiség, egy rendkívüli ember úgy játékosként, mint edzõként. Jól dolgozott egy, az elnök hibájából rosszul kialakított kerettel. Tisztelettel viselkedett az elnökkel, ami fordítva nem mondható el. És nem volt messze a kitûzött célok elérésétõl.
Ancelotti távozni fog, de legalább egy elhódított Bajnokok Ligája-serleg marad az örökségeként. Senki se gondolja, hogy Florentino olyan sokat nyert: csak kettõt (ugyanannyit, mint elõtte Lorenzo Sanz sokkal rövidebb idõ alatt), egyet Del Bosquéval és egyet Ancelottival. Bajnoki címek tekintetében sem áll jól: hármat nyert az elnöksége 12 éve alatt. Ez a teljesítmény méltatlan a 20. század legjobb csapatához. Persze ezt háttérbe szorítják a méregdrága igazolások és a díszpáholy csillogása, de akkor is ez az igazság. Nem, nem Ancelottival van a probléma, hanem a játékoskeret összeállításának nem létezõ koncepciójával. De persze miért is venné a fáradtságot, hogy kikérje mások véleményét a rögeszméirõl?
