Mindent egybevetve a Real Madrid pártoló tagjai szerencsések. Az elnök az építõipar világából jön. Ennek eredményeként a klub bõvelkedik, építkezésekben, bõvítésekben és projektekben. Ha Florentino Pérez zöldséges lenne, akkor a stadion minden szegletébe dinnyét ültetne. De õ egy építési vállalkozó. A környezet, a tetõ, a tornyok, a felújítás… Ez az, ami megmenti õt. Azokban az években, amikor nincsenek címek, amikrõl ódákat lehetne zengeni, új projekttel, vagy kifogástalan pénzügyi mutatókkal áll elõ, és egy olyan csillagászati nyereség mellett pózol, ami akkora, mint az Empire State Building.
Florentino a beszédeit egy más jellegû megszállottságával is fûszerezi: a klub tulajdonjoga. Folyamatosan a pártoló tagok jogairól beszél, hogy joguk van megvédeni a klubot az arab sejkektõl és az orosz nagytõkésektõl – ezzel a kifogással pedig kedvére alakítgatja az alapszabályt. De a kérdés most ez: Mi van, ha Florentino a sejk? Mi van, ha valójában Florentino a klub igazi tulajdonosa, a nyugati mágnás, aki az üzleti ügyei mellett úgy összenõtt a klubbal, hogy olyan mértékben lett híres, amit egy olajvezetékkel sosem érhetett volna el? Ha Florentino úgy viselkedik, mint egy sejk, úgy beszél, mint egy sejk, ha annyian veszik körül, mint egy sejket… Akkor sejknek kell lennie!
Hogy a fenti elmélkedésnek van-e köze a derbin elért katasztrofális eredményhez? A szó szoros értelmében nincs. A meccs egy sportesemény volt, ahol a jobb csapat nyert, ahol a Real Madrid szurkolói egy szót sem szólhattak: az Atlético jobb volt. Ennyi. Ha a 90 percre koncentrálunk, akkor levonhatnánk néhány következtetést; értekezhetnénk Simeonéról és a Cholizmusról, mint életmódról, illetve Ancelottiról és az Ancelottizmusról, mint a passzivitás gyakorlatáról. Az Ancelottizmus abban a Bajnokok Ligája döntõben érte el a csúcspontját, amelyben 3-0-val gyõzelemre állt a csapata a félidõben, a végén pedig tizenegyesekkel vereséget szenvedett a Liverpooltól.
Ha a 90 percen túl is vizsgálódunk, akkor visszatérünk a sejkhez. A csapat, ami kifutott a Bernabéu gyepére, az a csapat volt, amit Florentino épített. Egy csapat, ami hóbortokra és érdekekre épül, egy csapat, aminek semmi köze a klub kultúrájához, illetve ahhoz, amit a pártoló tagok akarnak. Egy csapat, ahol a belépõk árai és teljesítmény arányok tökéletesen megmutatkoznak a felállásban. Ahol néhányan játszanak, néhányan pedig nem. Ahol az igazolások attól függetlenül történnek, hogy valóban szükség van-e rájuk, ahol a játékosokat attól függetlenül adják el, hogy szükség van-e rájuk, vagy nincs. Ahol a fiatalok arányával tartják tisztá
n lelkiismeretüket (eközben újabb játékos-szállásokat építenek); ahol Zidane ül a kispadon, miután csodálatos utazáson vett részt a klub különbözõ vezetõi pozíciói között.
A Real Madrid kerete valószínûleg továbbra is gyõztes csapat lesz, mivel a gyõzelmi kényszer hozzá tartozik a klub lényegéhez, illetve a minõségi játékosoknak és a spanyol bajnokság gyengeségének is velejárója. De a Real Madrid egyre inkább tûnik egy olyan klubnak, amit egy sejk kénye-kedve szerint tákolnak össze, mint amit a Bernabéu irodáiban építenek fel. Ha úgy viselkedik, mint egy sejk, ha úgy beszél, mint egy sejk…
Egyetértesz a spanyol újságíró szavaival? Vagy máshogy gondolod? Mondd el a véleményed a fórum megfelelõ topicjában!
