Taktikai szemmel: Real Madrid – Atletico Madrid
Szerda este végre azt kapta a Bernabéu közönsége, amit már Ancelotti mester érkezése óta várt, vagyis azt, hogy az olasz tréner csapata a nagyobb ellenfelekkel szemben is képes legyen végig kézben tartani a találkozó sorsát és jó játékkal rukkoljon elõ. Az Atlético Madrid pontosan ilyen, igazán nehéz ellenfélnek ígérkezett, jó formában van a második számú madridi alakulat és még mindhárom versenysorozatban érdekelt, amelyben elindult. Ancelotti szerkezetileg nem változtatott, megmaradt az állandósulni látszó 4-3-3, mindössze a kupában megszokott posztonkénti cseréket húzta meg a tréner. Arbeloa és Coentrao érkezett Carvajal és Marcelo helyére, míg elõl Jesé maradhatott a kezdõben azzal, hogy Bale végül nem tudta vállalni a játékot. A kapuban pedig megvolt a szokásos López – Casillas õrségváltás. Arbeloa és Coentrao szerepeltetésével más lett a játék a széleken. Megfigyelhettük, hogy Di María Marcelóval párban többször enged teret a brazilnak és húzódik ki a szélre, de tegnap megmaradt többségében a középsõ zónában és azzal, hogy beljebb mozgott, mélységet tudott adni a középpályának. Coentrao és Arbeloa ugyan nem tudtak támadásban annyit hozzátenni a madridiak játékához, mint "váltótársaik", de remekül oldották meg a gyors kontrajátéka és lendületes támadásvezetése miatt rettegett Atlético-középpálya semlegesítését. Arbeloa ugyan néha a durvaság határait is súrolta, de Alonsóval és a visszazáró Modriccsal nagyszerûen lassították a matrcosokat és zárták le a Diego Costa mozgásának köszönhetõen kialakuló üres területeket. Összességében mind a támadójáték, mind a védekezés rendben mûködött tegnap este és ez remek elõjel a jövõre nézve. Nézzük, hogy fest szerkezeti rajzon az Ancelotti által alkalmazott hadrend:
.jpg)
Fontos apróságok
Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy játékos cseréjével mennyiben alakul át az alapjaiban, szerkezetileg azonos taktika. Ahogy már említettem, Arbeloa és Coentrao is más stílust hoznak, mint Carvajal és Di María. Ha a jobb oldalt vesszük górcsõ alá, akkor észrevehetjük, hogy Arbeloa szerepeltetésével Jesének jóval több egy az egy elleni szituációt kell felvállalnia és rá van kényszerítve az egyéni párharcok megnyerésére. Arbeloa nem lép fel olyan hatékonysággal a támadásokhoz, mint Carvajal, viszont a védekezésben az esetleges labdavesztés utáni gyors kontrák megakadályozásánál nagy hasznára van a csapatnak. Azzal, hogy Jesé rákényszerül a párharcokra és rendre meg is nyeri azokat, felszabadul a középsõ terület, ahol könnyedén megjátszható volt Modric és Di María, így minden irányban széthúzhatóvá vált az ellenfél védelme. A bal szélen kicsit más a helyzet. Itt a Marcelo – Di María kettõs játszatása a különbözõ támadásépítési variációk rendkívül széles skáláját eredményezi, közben Cristiano Ronaldo ennek eredményeképp sokkal inkább a középsõ zónában szerepel és onnan próbál érvényesülni. Így, hogy Coentrao játszott, kicsit leegyszerûsödött a rendszer, védekezésben a jobb oldaléhoz hasonlóan stabil, az ellenfél kontráit semlegesítõ játék volt a kulcs. Támadásban azonban Coentrao valamivel többet vállalt, mint Arbeloa, többször lépett fel, de nem befelé indult, hanem szélen felfutva segítette Ronaldót és a belsõ területeken mozgó Di Maríát. Az argentin így valamivel a stabil Modric – Alonso duó elõtt helyezkedhetett és mélységet tudott adni a csapatnak, amivel sikerült az ellenfél középpályás védekezését megbontani.
A védelem oszlopai
A szezon elõtt/közben nem lehettünk biztosak abban, hogy Varane kiesését követõen a Ramos-Pepe kettõs megbirkózik a feladattal és rendezni tudja a királyiak hátsó alakzatát. Az elsõ hetek találkozóin többször is bakiztak, de az idõ elõrehaladtával rohamosan javult a helyzet és sikerült rendezni a sorokat. A védelem tengelyében szinte tökéletesen összecsiszolódott ez a páros, nagyon jól osztják el egymás között a feladatokat. Többnyire Ramos felel azért, hogy a labdakihozataloknál legyen sebessége az akciók indításának, több alkalommal – a középpályát kihagyva – egybõl tudja támadásba dobni az elülsõ hármast, ami a gyors kontrák egyik alapfeltétele. Mellette Pepe végig biztosítani tud, így egy-egy rossz passz sem jelent különösebb gondot. A portugál "uralja a légteret", és letisztult játékának köszönhetõen nagyon fontos labdaszerzésekkel segíti csapatát. Attól függõen, hogy a rendszeresen cserélõdõ szélsõ védõk közül épp ki szerepel a Ramos – Pepe duó mellett, át tudják szervezni helyezkedésüket, és az ellenfél támadóinak leosztását is sokkal gyorsabban megoldják, mint a szezon kezdetén. Meccsrõl meccsre egyre jobban muzsikál a madridi védelem, azonban még van hová fejlõdni. Fokozottabb figyelmet kell fordítani a jövõben arra, hogy az ellenfél által szélrõl belõtt labdákat követõ tisztázás után a második hullámban érkezõ támadókat sikerüljön semlegesíteni. Ehhez fel kell majd gyorsítani a kapu elõtti tér kiürítésének sebességét, amire már tegnap is láthattunk kezdeményezéseket. Reméljük, hogy Varane felépülésével sikerül majd egy olyan védelmet összekovácsolni, mely mindhárom játékossal olajozottan tud mûködni.
.jpg)
Tanácstalan Simeone
Egy jó iramú és váratlan eseményekkel is tûzdelt meccsen az döntött, amire számítani lehetett: a középpálya. Az Atlético általában itt nyeri meg a meccseit, de most a Real dominált. A matracosok a szokásos, kontrára épülõ játékukkal próbáltak volna operálni, de Simeone folyamatosan változtatatott, nem találta az optimális szerkezetet (kép). A mester nem lehetett elégedett csapatával, 4-4-1-1-et alkalmazott, de az elsõ gól rányomta a bélyegét a játékukra és innen nem tudtak talpra állni. Raúl García bement a szélrõl Diego Costa mögé, majd a brazil-spanyol átment a teljesen elveszett Arda helyére, a jobb szélre, de ezzel sem tudott pozitív változást elérni a tréner. A szünet után nem csak szerkezetileg, de személyek tekintetében is belenyúlt csapatába Simeone, de sem Cebolla, sem Adrián, sem Sosa beállása nem okozott lényegi változást. Az Atlético legnagyobb hibája a mélység hiánya volt, inkább oldalra játszották ki a labdákat és megpróbálták széthúzni a védelmet, illetve Arbeloa és Coentrao mögé akartak kerülni, de ez sem sikerült nekik. Ehhez hozzáadódott a rengeteg labdavesztés és pontatlanság a kihozataloknál, valamint Felipe hiányát is megérezték, a széleken keveset jött fel a vendégcsapat. Sem Insua, sem Juanfran nem tudták érdemben segíteni a vendég támadókat.
.jpg)
Egytõl egyig: Real Madrid – Atlético Madrid
Real Madrid (9)
Minden téren felülmúlta ellenfelét a királyi gárda! Ancelotti fiai láthatóan óriási bizonyítási vágytól fûtve léptek pályára a szerda esti találkozón és végig kézben tudták tartani a mérkõzést. A Real Madrid 71%-ban birtokolta a labdát és összesen 20 lövéssel próbálkoztak a játékosok, melyek közül 9 talált kaput, 7 tévesztett célt és 4 halt el a vendég futballisták blokkjaiban. Nagyon fontos statisztikai adat a passzok száma, amiben szintén magasan verte ellenfelét a fehér mezes csapat, 584 passz ellenében mindössze 235 Atlético átadás áll. Azt is fontos megjegyezni, hogy ezt a magas számot még értékesebbé teszi az a mutató, hogy Ronaldóék 89%-ban pontosan tudták továbbítani a játékszert. A szerencsésnek nevezhetõ találatok ellenére kijelenthetõ, hogy a csapat jó teljesítményt nyújtott és ilyen arányban is megérdemelt sikert aratott.
Atlético Madrid (3)
Simeone fiai nem tudták bajnoki formájukat a tegnap esti kupa csatára is átmenteni. A középpályán nehézkesen jutottak át és Casillas kapujára szinte teljesen veszélytelenek voltak. Diego Costa színházba vagy filmvászonra illõ kirohanásain kívül szinte semmit nem mutatott és a stabilnak hitt védelem sem volt a helyzet magaslatán. Nem csak a labdabirtoklásnál tapasztalt alacsony százalék (29%), hanem a mindössze 235 átadás is azt mutatja, hogy gyengén teljesítettek a vendégek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy passzaiknak csak 67%-a volt pontos és, hogy 8 lövésükbõl mindössze 3 talált kaput, akkor egyértelmûen megállapítható, hogy messze elmaradt a várttól a piros-fehér csíkos mezes alakulat teljesítménye.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Ángel Di María (9)
Gólt szerzett (még ha végül nem is neki adták) és két gólpasszt adott az argentin válogatott játékos, önmagában is elég lehetne ennyi ahhoz, hogy valakit a meccs emberének válasszunk. Azonban Di María ennél sokkal többet tett, a tõle megszokott módon végigfutotta a mérkõzést, rengeteget dolgozott mind támadásban, mind védekezésben. Szinte az összes akcióból kivette a részét és remekül teremtett kapcsolatot a védelem és a támadó szekció között. Ismét bizonyította, hogy rendkívül hasznos és fontos tagja a királyi gárda keretének.
Iker Casillas (7)
Ugyan nem volt sok dolga a Real Madrid kapitányának, de végig együtt élt a játékkal és jól irányította a védelmet. Nem állították nehéz feladat elé, de az a tény, hogy kapuja 772 perce bevehetetlen, önmagáért beszél. Jelenléte láthatóan megnyugtatja a csapatot és jót tesz minden pályán lévõ játékosnak.
Álvaro Arbeloa (6,5)
A spanyol válogatott védõ összességében jó teljesítmény nyújtott, bár akadtak a kelleténél keményebb belépõi. Támadásban még mindig nem tudja hozni a Carvajaltól megszokott szintet, de ez valószínûleg így is marad. Védekezõ feladatait jól látta el és tõle ennyi pont elég volt.
Sergio Ramos (8)
Egy blokkolt lövés, négy tisztázás és három szerzett labda a neve mellett védekezésben. Remekül dolgozott össze Pepével a hátvédsorban és a támadásépítéseknél is rendkívül hatékony volt. Jó formában és magabiztosan játszik már meccsek óta, erre a Sergióra van szüksége a Real Madridnak.
Pepe (8)
Rendkívül higgadtan és magabiztosan futballozott. Ugyan összeszedett egy sárgát, de abban a szituációban ez megbocsátható bûn. Végrehajtott szerelést fontos szituációban, utolsó emberként és szerzett egy gólt. Összeállt a madridi védelem, melynek oszlopos tagja a portugál.
Coentrao (7)
Támadásban ugyan nem lehet összehasonlítani kreativitását Marceloéval, de jól megértette magát a társakkal és stabilan, jól oldotta meg védõ feladatait. Jól lépett be a játékba és 43 passza 98%-ban pontosnak bizonyult, ami az egész mezõnyt tekintve a legjobb passzpontossági mutató.
Xabi Alonso (6)
A válogatott középpályás sokat volt játékban, de sajnos sebességben nem tudja az elvárt szintet hozni. Fontos láncszeme Ancelotti rendszerének, de ismét csak szabálytalanságaival tudta észre vétetni magát, szám szerint 4 alkalommal faultolta az ellenfél játékosait, ami a legmagasabb szám az egész mezõnyt tekintve. Több pontos szerelésre és gyorsabb játékra kellene törekednie.
Luka Modric (7,5)
A horvát válogatott futballista a csapat motorja, Di Maríával egyetemben, szinte minden támadásból kiveszi részét. Jól forgatta a játékot és koordinálta a Real támadásépítését, 68 alkalommal passzolt, 93%-os pontossággal. A hibák általában a kulcspassz értékû átadásoknál csúsztak be, de így is kiosztott jó pár „forintos” labdát.
Jesé (8)
Egyértelmûen csapatunk legveszélyesebb támadója volt. Szinte minden párharcát megnyerte és komoly feladat elé állította az egész Atlético-védelmet. Cselezõ készségét tökéletes ki tudja használni, mind lendületbõl, mind álló helybõl veszélyes volt az egy-egy és a kettõ-kettõ elleni szituációknál. Jó meglátásai voltak és szép gólt szerzett. Nagy értéke lehet a jövõ Real Madridjának, ahogy ezt tegnap is bizonyította.
Cristiano Ronaldo (5,5)
Az aranylabdás klasszis ugyan a tõle megszokott módon sokat volt játékban, de nem tudott maradandót alkotni. Õ próbálkozott a csapatból a legtöbb lövéssel, öt kísérletébõl három talált kaput. Kissé talán rányomta játékára bélyegét a hétvégi kiállítás, de ennél jóval többet várunk a portugál szupersztártól. Reméljük, a kényszerû bajnoki pihenõ jót tesz neki és visszatalál a helyes útra.
Karim Benzema (3)
Észrevehetetlen, súlytalan, megjátszhatatlan… elsõre ennyi jut eszembe a francia válogatatott támadó tegnapi játékára visszagondolva. Sem a kapu elõtt, sem mezõnyben nem tudta hozni a minimálisan elvárt szintet. Ki kell mondani, hogy ez a játék nem méltó a Real Madrid elsõszámú csatárához. A kérdés csak az, hogy meddig mondhatja el ezt magáról Karim?
Cserejátékosok
Álvaro Morata (5,5)
20 percet kapott Ancelottitól, de nem tudott maradandót alkotni. Összesen hat passzra és egy lövésre vállalkozott, itt lett volna számára az esély, hogy a gyengén játszó Benzema helyére bejelentkezzen, de nem tudott élni a lehetõséggel.
Illarramendi (-)
Tíz perc jutott neki, Di María helyén. A középpálya stabilizálása volt a feladata, de ebben az idõszakban már nem igazán adott neki munkát az ellenfél.
Isco (-)
A nyáron szerzõdtetett játékos eggyel növelte pályára lépéseinek számát a Real Madrid felnõtt csapatában.
Játékvezetõ
Clos Gómez (6)
A sporttárs többnyire jól oldotta meg feladatát, egy büntetõ gyanús Arbeloa-Diego Costa találkozást leszámítva nem volt olyan ítélete, melyet valamelyik oldalról kifogásolhatnának. Jól érzékelte, hogy mikor kell elõvenni a sárga kártyát és ezt követõen is a meghúzott szinet tartva osztotta a lapokat. Mezõnyben ugyan akadt néhány tévedése, és asszisztensei sem segítették minden esetben tökéletesen, de kézben tartotta a meccset, ami a párharc elõéletének ismeretében nem egyszerû feladat. Az semmiképp nem róható fel neki, hogy a Pepe-Diego Costa duó néhány összecsapása rejtve maradt elõtte, hisz tudjuk jól “a bírónak nincsen videója”…
Taktikai szemmel: Athletic Bilbao – Real Madrid
.jpg)
A királyi gárda vasárnap este az új San Mamésbe látogatott. A Bilbao hazai pályán idén még veretlen volt és ez a találkozó után is így maradt. Carlo Ancelotti sajnos ismét bizonyította, hogy egy "valamire való" csapat ellen nem tud érvényesülni az a taktika és szerkezet, amit kitalált a Real Madridnak, pontosabban amire "ráhúzta" a fõvárosiak játékoskeretét. Mindenki tudta, hogy nem lesz könnyû a baszkok elleni vendégjáték, de arra rémálmainkban sem számítottunk, hogy Ronaldóék szinte a mérkõzés teljes egésze alatt, alárendelt szerepet játszanak majd és a találkozót a hazaiak irányítják. A szerkezet maradt a megszokott 4-3-3, de sajnos azzal, hogy a középpályán a hazaiak megfojtották Modric játékát, Alonso statikus futballjával nem tudott érvényesülni, Di María hiába robotolta végig a tõle megszokott módon a mérkõzést, ez kevés volt a középsõ zónában ahhoz, hogy fölénybe kerüljenek a madridiak. A hazaiak jól zárták a területeket és kivették a játékból a horvát válogatott karmestert, így a labdák nem jutottak el az elülsõ hármashoz. Ronaldo és Jesé ugyan a második félidei oldalváltással lendületet tudott vinni a játékba, és ebben az idõszakban Modric is kiszabadult a (tudatosan visszaálló) bilbaoi szûrõk szorításából, de a vezetés megszerzését követõen ismét a hazaiak akarata érvényesült. Benzema és Alonso is halvány teljesítményt nyújtott, elõbbi nem tudta megtartani a rá felpasszolt labdákat, hogy egy-egy lefordulásról vagy lekészítésrõl már ne is beszéljünk. Alonso pedig mindamellett, hogy nem jutott erejébõl a támadások kellõ kisegítésére, még védekezésben is veszélyes volt, sárga lappal a birtokában hajtott végre több pokróc kemény belépõt, csak a szerencsén és a rendkívül gyenge napot kifogó Ayza Gámez sporttárs "jóindulatán" múlott, hogy a pályán maradhatott.
Nem volt ellenszer
A kezdõ sípszót követõen mindössze szûk tíz perc kellett ahhoz, hogy a Bilbao teljes egészében irányítása alá vonja a találkozót. A Real Madrid még a Camp Nouban sem kényszerült ilyen mértékben visszahúzódni saját térfelére. Folyamatosan a madridiak kapujának közelében pattogott a labda, a középpályás labdaszerzések elmaradtak, csak sorozatos faultokkal hívták fel magukra a figyelmet Alonsóék. Ennek hatására a két szélsõ védõnek, Marcelónak és Carvajalnak is mélyen vissza kellett húzódni, de még így is sok feladat hárult a Ramos-Pepe párosra. A két középsõ védõ jól teljesített, még akkor is, ha a spanyol válogatott hátvéd a hazai gól elõtt kissé röviden fejelte ki a játékszert. A Pepe által sorjában fellõtt labdák rendre visszajöttek a Benzemát könnyedén semlegesítõ Bilbao védelemrõl, sõt az esetek többségében már Iturraspe és Rico megszerezték a felpasszokat. Ronaldót és Jesét minden hazai labdavesztést követõen lekettõzték és így volt ez Modric esetében is, így a középsõ zónában csak Di María maradt, aki azzal, hogy Alonso támadásban szinte semmit nem mutatott, teljesen egyedül maradt. Modric semlegesítésével kihúzták a Madrid méregfogát, de az olasz mester nem változtatott. Ahelyett, hogy a támadó hármasból egy átszervezéssel Jesét vagy Ronaldót visszarendelte volna a középsõ zónába, hogy létszámfölényt tudjon kialakítani a labdakihozataloknál, hagyta lecsengeni az elsõ 45 percet és ezt egy ilyen kaliberû ellenféllel szemben senki nem engedheti meg magának. A második játékrészben Ronaldo és Jesé oldalt cseréltek és mélyebbrõl indultak, területet nyitva a felfutó Marcelo és Carvajal elõtt, valamint ezzel tehermentesítve Modricot. Ez szerencsére mûködött, még annak ellenére is, hogy Alonso és Benzema továbbra sem tudtak érdemben hozzátenni az akciók felépítéséhez. Majd jött a már sokszor megénekelt gyáva, Ancelotti féle hozzáállás, és a vezetõ találatot követõen ismét visszatért a gárda az eredeti felálláshoz, ezen húzás eredményét pedig ismerjük.
Egy kiállítás és következményei
Cristiano hibázott… Igen, én is úgy gondolom, hogy az ítélet fényévekre van a helyestõl és igazságostól, de a portugál mégis hibázott, mégpedig abban, hogy besétált Gurpegi csapdájába, akinek ez a "specialitása". Vannak sajnos a futballban ilyen játékosok, de tudni kell ezeket felismerni és kezelni, Ronaldónak vasárnap este sajnos nem sikerült. Ancelotti 10 emberrel elõször megvárta hogyan reagál a csapat, majd beküldte Illarrát Jesé helyére és áttért egy 4-4-1-es felállásra, Benzemával elõl, egyedüli ék pozícióban. Késõbb beküldött két magas embert a fejjáték miatt, Ramos kihúzódott a jobboldalra. Ezután a taktikai húzás után már egyértelmû volt, hogy a talján mester egyetlen célja a döntetlen megtartása. Lehet, hogy én vagyok túlzottan kritikus és én támasztok túlzottan nagy elvárásokat Ancelotti csapata felé, de véleményem szerint egy Real Madridnak 10 emberrel sem szabad ilyen mértékben feladni a gólszerzés lehetõségét. Alapból az érthetetlen volt a vezetõedzõtõl, hogy a piros lap határán mozgó és gyengén muzsikáló Alonsót, illetve a végig enerváltan játszó Benzemát miért hagyta pályán. Ezek után az már csak hab volt a tortán, hogy a meccs vége elõtt mindössze hét (!) perccel került sor az elsõ cserére, majd az utolsó pár percben következett a többi (egyértelmûen a védekezést elõtérbe helyezõ) változtatás. Carlo Ancelotti sem taktikailag sem szerkezetileg nem tudott belenyúlni a mérkõzésbe, a félidei változtatást (amely mûködõképes volt) az elsõ adandó alkalommal semmissé tette, majd magára hagyta csapatát.
Stabil és jól szervezett vendéglátó
Valverde Athleticje folyamatos nyomás alatt tartja ellenfeleit, néha öt-tíz percekre tejesen sarokba szorítva õket. A Barca és az Atlético is megtapasztalta ezt, utóbbiak azonban túlélték és a végén megnyerték a maguk meccsét. Kis szerencsével és jobb edzõi húzásokkal a Realnak is sikerülhetett volna ez, azonban a Bilbao pontszerzése teljesen megérdemelt. Az Athletic gólja nagyon jellemzõ volt rájuk, többször láthattuk már tõlük idén, hogy a szabadrúgást elvégzõ játékos az elrúgást követõen egybõl érkezik a második hullámban és elvállalja az esetleges kipattanót. A Real nem sokat hibázott a védelemben, de Ramos középre fejelt labdáját büntették a hazaiak, azonban hiba lenne ezt csak a madridiak 4-esének nyakába varrni, ugyanis erre az elemre fel kellett volna készíteni a csapatot és a kipattanóra fokozott figyelmet kellett volna fordítani.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Espanyol
Az odavágót követõen egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy a királyi gárda simán továbbjut a kupasorozat következõ körébe. Nem az egyébként kevésbé vaskos 1-0 arányú idegenbeli gyõzelem, hanem a két csapat hozzáállása és a mutatott játék miatt voltam nyugodt. Az Espanyol láthatóan "nem akart továbbjutni", míg Ancelotti mester mindent bevetett annak érdekében, hogy könnyedén elérhetõ távolságba kerüljön a következõ forduló. Ezen elõjelek ellenére mégis nagy várakozással tekintettem a tegnap esti mérkõzés elé, ugyanis szerkezeti és taktikai szempontból több kérdés vetõdött fel bennem és ennek megfelelõen több megoldás is körvonalazódni látszott. A kezdõ sípszót megelõzõen két fõ "csapásirányt" tudtam elképzelni. Az egyik variációm az volt, hogy az olasz mester ragaszkodik majd az elõzõ hetekben látott és jól mûködõ hadrendhez, melyen csak annyit változtat, hogy a kényszerbõl távolmaradó Bale helyét Jesé veszi át. A másik elképzelésem központjában Isco szerepeltetése állt, úgy gondoltam, hogy Ancelotti majd Di Maríát rakja Bale helyére és Isco bekerül középre, így megpróbálhat ismét bizonyítani a Bernabéu közönségének és a szakmai stábnak. Ezen gondolatmenetemet a szerkesztõség több tagjával is megvitattuk, majd csattanós választ kaptunk egymás közt feltett kérdéseinkre, Ancelottitól. Mindkét variáció beigazolódott, de igazán egyik sem. A mester ugyan Jesét és Balet egy az egyben cserélte a jobb oldalon, de emellé Di Maríát kitette bal szélre, Isco lehetõséget kapott középen, míg Cristiano Ronaldo ékként bizonyíthatott. A mérkõzést látva úgy vélem, hogy jó döntést hozott a tréner, hisz a pihentetés mellett meg tudta tartani az eredetileg alkalmazott szerkezetet és kipróbálhatta, miként alkalmazkodnak a kezdõben eddig kevesebb lehetõséget kapó játékosok az általa felépített játékrendszerhez és a védekezési, támadási sémákhoz. Nézzük, hogy is festett a tegnap esti alapcsapat az elõzõ hetek kezdõ tizenegyéhez képest:
Ha rotáció, akkor legyen rotáció
Azok után, hogy az elsõ mérkõzésen a megszokott Casillas – López, Carvajal – Arbeloa csere mellett csak Alonso kapott pihenõt (a meccs utolsó harmadában aztán õ is pályára került), a talján szakember hét helyen is megbontotta jól mûködõ és biztos lábakon álló alapcsapatát. Hosszú idõ után kapott lehetõséget Coentrao, aki nem vallott szégyent, valamint Nacho is a kezdõ csapat tagja volt és kifejezetten jó játékkal rukkolt elõ a védelem tengelyében, illetve Pepe pályára lépését követõen a hátvédsor bal oldalán is. Illarramendi és Alonso jól kiegészítették egymást, Alonsónak lehetõsége nyílt több mélységi indításra, ilyenbõl született például Jesé gyõztes találata is. Ehhez nélkülözhetetlen volt, hogy Illarramendi stabilizálja a középpályát és visszalépéseivel tehermentesítse Alonsót, valamint kisegítse õt védekezõ feladatai ellátásában. A középpályás védekezés amellett, hogy Illarra és Alonso is mélyebbrõl indult, mint mikor Modric szerepel, abban is változott, hogy Marcelo hiányában a kevésbé támadó Coentrao mögé nem kellett annyiszor visszasegíteni Xabi Alonsónak, így kisebb területen kellett megoldania a passzsávok lezárását. Összességében tehát elmondható, hogy Ancelotti nem félt alapos belenyúlni alapcsapatába, ami jó jel, ahogy az is, hogy a lehetõséghez jutó labdarúgók többnyire élni tudtak a kapott játékpercekkel.
.jpg)
Hideg fej és extra motiváció
Nem véletlen, hogy az alapcsapatból a már emlegetett Alonso mellett Ramos és Cristiano Ronaldo maradtak a kezdõben. Mindannyian az álltaluk képviselt csapatrész egyértelmû vezérei, Ramos a védelem koordinátora, Alonso a középpályát hivatott összefogni, míg az aranylabdás portugál klasszis a támadó szekcióért felel. Tegnap ugyan nem sikerült gólt szereznie Ronaldónak, de kicsit több koncentrációval és "hidegebb fejjel" ez reméljük legközelebb sikerül.
Fontos megemlíteni, hogy a koncentráció hiánya mellett volt még valami, pontosabban valaki, aki teljesítményével útját állta a madridi – és köztük Ronaldo – gólok sorának, mégpedig a korábbi Real-játékos, Kiko Casilla. A Madridban nevelkedett hálóõr duplán motivált volt, hisz amellett, hogy presztízskérdés egy játékosnak nevelõegyesülete ellen pályára lépni, az elmúlt napokban több sajtóorgánum is megszellõztette azon átigazolási pletykát, miszerint egy nyáron távozó Real Madrid hálóõr (egyelõre kérdés, hogy Casillas vagy López igazol el) helyére az Espanyol portását szemelte ki Ancelotti mester. A vendégek szürke, néhol felesleges durvaságokkal tûzdelt játékát nézve üde színfolt volt a tehetséges kapus produkciója. Lehet, hogy egy év múlva már Sergio Garcíáék orra alá tör majd borsot?
Taktikai szemmel: Real Madrid – Granada
Az elõzõ hetek találkozói után rovatunkban már többször említettük, hogy Ancelotti tudatosan túltölti a középsõ területeket, ezzel kiürítve és felszabadítva mindkét szélsõ elõtt az oldalvonalak melletti zónákat. Ez tegnap este is megfigyelhetõ volt, fõleg a bal oldalunk volt aktív. A Granada elleni meccs tökéletes apropót szolgáltat arra, hogy számba vegyük, milyen lehetõségek adódnak a támadó szekció tekintetében a gólszerzésre, hol próbálkozhat egy-egy offenzíva lezárásával a királyi gárda. Balról-jobbra haladva sorrendben Marcelo az elsõ a veszélyforrások közül, ahogy tegnap is láthattuk, a brazil válogatott védõ mind a szélen végigrobogva, mind befelé húzódva képes helyzetig jutni, ahogy ez igaz az eggyel beljebb helyezkedõ Di Maríára is, aki a középsõ zóna közelében is képes veszélyeztetni, de a szélen is hasznos játékot mutat. Egyre beljebb szorul Cristiano Ronaldo, aki maga a gólveszély, rajta kívül a középsõ zónában Benzema feladata elsõsorban a gólszerzés, illetve a mélységbõl érkezõ és néha a jobb oldalra is kihúzódó Modric is opció a támadások befejezésénél. A jobb szélen a walesi sztárigazolás, Gareth Bale, illetve a mögüle induló Carvajal duója lehet opció egy-egy akció lezárásánál, elõbbi az esetek többségében befelé cselez és keres lövõhelyzetet, míg utóbbi egészen az alapvonalig képes robogni és így segíteni a támadásokat, de természetesen õ sem jön zavarba, ha a középsõ területek közelében kell helytállnia. Nézzük, hogy is festett ez a támadók tekintetében, egy szerkezeti rajzon:
Kevés kivétellel a királyiak összes találkozójára igaz, hogy a meccs nagy részében (átlagosan a találkozók 70%-ban) támadásban vannak Ronaldóék. Ancelotti azzal, hogy Di Maríát behívta a középsõ zóna bal oldalára, egy rendkívül támadó bal szárnyat alakított ki. Az argentin válogatott játékos és Marcelo szinte tökéletesen megértik már egymást. Míg a "kis brazil" felfutásai végén keresi az utat a középsõ területek felé, ezzel megbontva a védelmet, addig Di María mögöttes elfutásokkal az oldalvonal melletti részt támadja. Ehhez még hozzá jön Cristiano Ronaldo, aki ugyan mostanában a szokottnál is beljebb húzódik, de alapjában így is a bal oldalról indul. Ez az egyre összehangoltabb bal szárny a három kreatív játékos miatt fokozott veszélyt rejtett az éppen aktuális ellenfél számára, ez a tegnapi meccsen is tökéletesen látszott, a második félidõben rendre sikerült a Granada védelmét megbontani, fõként az említett játékosok oldalán. Ezzel az aktív és veszélyes bal oldallal szemben a Bale fémjelezte jobb szárny nem szuperál igazán. A kupamérkõzésen Arbeloától sem kapta meg a kellõ támogatást a szélsõ védõtõl várt felfutások képében, de a tegnapi produkció – az aktívabb Carvajallal kiegészülve – is elmaradt attól, amit várunk. A mérkõzés utolsó harmadára olyannyira egyoldalas volt a gárda, hogy az utolsó percekben a csereként lehetõséget kapó Jesé is többször átment a bal szélre, mivel nem kapott labdát eredeti helyén. Ugyan jól szuperál ez a bal oldal, de Ancelotti mesternek a jövõben figyelnie kell majd arra, hogy ne "boruljon fel" ennyire a pálya.
A már említett, extrán támadó felfogású bal szárny természetesen áldozatokkal is jár. A gyengébben muzsikáló jobb oldal mellett a legfontosabb ilyen a védekezés és a felfutó szélsõ védõk helyettesítése labdavesztést követõen. Ugyan nem a Granada lesz az az ellenfelek sorában, mely ellen ezt igazán, nyomás alatt is láthatjuk, de a tegnapi meccset követõen is vonhatunk le konzekvenciát. Az egyértelmûen látható és alapvetés, hogy a középpályások közül a legtöbb védekezõ feladattal ellátott játékos – tegnap este Alonso – dolga egy esetleges, az ellenfél álltal vezetett gyors akciónál kisegíteni társait. Ha ezt nem tette volna meg rendszeresen a saját maga bal oldalára visszazárva Alonso, akkor Nyom, Fatau és Piti könnyedén fölénybe tudott volna kerülni a Marcelo-Di María párossal szemben. Azzal azonban, hogy Modric a labdavesztéseket követõen egybõl visszazárt Alonso mellé a középpályára, sikerült lassítani az ellenfél akcióit és volt idõ arra, hogy a Real Madrid párharcokra kényszerítse ellenfelét, így alakultak ki a Di María-Nyom, Marcelo-Piti, Alonso-Fatau duók, ezen összecsapásokat pedig szinte kivétel nélkül a madridiak nyerték.
.jpg)
A vendégek nem próbáltak tõlük szokatlan játékkal pontot rabolni a Bernabéuból, ehelyett hozták a megszokott, sokpasszos focijukat. Igyekeztek minden labdát megbecsülni és a játékszer birtoklásának idejét a lehetõ legtovább húzni. A védekezést összességében jól megszervezte Alcaraz mester (a két kapott gól ellenére is), de ehhez kellett a jó kapusteljesítmény is. A labdajáratáson és az esetleges támadásvezetésen kívül nem maradt energia igazán veszélyes akciókra a kék-feketékben, de ezen nem lehet csodálkozni. A vendégek kerete minõségileg nincs azon a szinten, hogy felvegye a versenyt egy Real Madrid kaliberû gárdával és komoly veszélyt is jelentsen. Ennyi volt a kis csapatban, ez tegnap csak a tisztes helytállásra volt elég.
Taktikai szemmel: Espanyol – Real Madrid
A királyi gárda ismét a már látott 4-3-3-as hadrendben lépett pályára. Ahogy a Betis ellen, úgy most is megfigyelhetõ volt a középsõ zóna túltöltése, ahol Modric és Di María mellett Illarra kapott szerepet a Bale-Benzema-Ronaldo trió mögött. A támadások többsége tegnap is ebben a középsõ zónában indult, de a hétvégi bajnokitól eltérõen, sokkal inkább egy oldalas volt a szélsõk felfutása és az akciók kisegítése. Míg A Marcelo-Di María összjátékok fémjelezte bal szárny Barcelonában is jól mûködött, addig az utolsó 15 percet leszámítva a Bale-Arbeloa páros kevésbé volt hatékony támadásban. Ez természetesen betudható a Carvajal-Arbeloa cserének, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a walesi szélsõ sem villogott igazán. A második játékrész közepén aztán a talján mester változtatott a szerkezeten, a támadóbb felfogásban (remekül) futballozó Di María helyére Xabi Alonsót küldte be, hogy szilárdítsa meg a vendégek középpályáját és lassítsa az Espanyol támadásvezetését. Alonso elfoglalta helyét a védelem elõtt, míg Modric átkerült a lecserélt Di María pozíciójába, Illarramendi pedig a horvát helyét vette át a pályán. Késõbb Benzema lecserélésével a klasszikus csatárposztot is megszüntette Ancelotti, a francia ék helyére beküldött Isco amolyan "hamis kilences" pozícióban, visszavontabban futballozott és Benzemához képest több védekezõ feladatot kapott, így hátrébbról is indult a madridi akcióknál. Nézzük, hogy is festett ez a felállás tekintetében, a mérkõzés kezdetén és a cseréket követõen:
Fontos a kupaszereplés
Kissé talán meglepõ volt, hogy a kezdõcsapatok kihirdetését követõen (az alapvetõ Casillas-Diego López cserét leszámítva) a hétvégi bajnokiéhoz majdnem tökéletesen hasonló tizenegyet küldött a pályára az olasz szakember. Mindössze Xabi Alonso kapott pihenõt, helyére a nyáron szerzõdtetett Illarramendi került, a védelemben pedig a megszokott rotációnak megfelelõen Carvajalt váltotta Arbeloa. Abból, hogy a mester csak ilyen minimális mértékben változtatott a kezdõcsapaton, valamint abból, hogy a mérkõzés közben is folyamatosan ügyelt a gyõzelem biztos megtartására – ezért került pályára Alonso és Isco is, akik stabilabbá tették a védekezést -, akár annak árán is, hogy feladja a végjátékban a második madridi gól megszerzésének lehetõségét, egyértelmûen bizonyította, hogy fontos számára a Király-kupa. A hazai kupa elhódítása lehet az olasz tréner elsõ trófeája a Real Madrid edzõjeként, reméljük, sikerül is megszereznie az áhított gyõzelmet.
Stabil középpálya
Ugyan Modric nem játszott 
olyan látványosan a tegnapi találkozón, mint az ezt megelõzõ hetekben (ez betudható a sorozatos terhelés okozta fáradtságnak), de a középpálya így is jól mûködött mind a támadásépítés, mind az ellenfél akcióinak szûrése tekintetében. Di María egyre jobban megtalálja a közös hangot Marcelóval, akivel látványos és gyors összjátékok után veszélyes akciókat képesek kialakítani, könnyedén bontották meg az ellenfél védelmét, mivel az elõttük helyezkedõ Ronaldo-Benzema-Bale hármasnak köszönhetõen az Espanyol védõi nem tudtak fellépni a középpályások mellé, kisegíteni társaikat. A nagyobb arányú gyõzelemhez csak egy erõsebb jobb szárny hiányzott, Bale átlagosnál gyengébb teljesítménye és az, hogy Carvajal helyett a deffenzívebb Arbeloa kapott lehetõséget, túlzottan egyoldalassá tette a királyi gárdát, a veszélyes támadások zöme – a találkozó utolsó pár percét leszámítva – középen, vagy a bal oldalon futott. Ancelotti feladata tehát, hogy a stabil középsõ terület és az erõs bal oldal mellé megtalálja a megoldást arra, hogy mind támadásépítésben, mind védekezésben egyensúlyba kerüljön a jobb szárny is a csapat többi részével.
.jpg)
Espanyol – kupa beáldozva
Ahogy Ancelottinál megfigyelhettük, hogy fontos számára a kupaszereplés, úgy Aguirre esetében ennek a fordítottja látszik. A kék-fehérek mestere Javi Lópezt, Collottot, Fuentest, David Lópezt, Stuanit, Simaót és Córdobát is kihagyta a kezdõbõl. Helyükre az eddig kevesebb lehetõséget kapó játékosokat nevezte. Sergio Gárcia ugyan ott volt a pályán és fáradhatatlanul robotolt, de a rutinos játékos több alkalommal is egyedül találta magát a madridiak térfelén, így kevés veszélyt jelentett Casillas kapujára. Aguirre nem csak a személyi változásokkal, de deffenzív, biztonságra építõ alaptaktikájával is azt sejtette, hogy elsõszámú célja egy nagyobb arányú vereség elkerülése, ugyan a bekapott gól után változtatott valamelyest taktikáján, de igazán komoly veszélyben ezután sem forgott a madridiak gyõzelme. Az Espanyol trénere tehát döntött, és a nyílt sisakos kupacsata helyett a bajnokságot helyezte elõtérbe.
Egytõl egyig: Espanyol – Real Madrid
Csapatok
Real Madrid (7,5)
Taktikus focival aratott gyõzelmet ma Ancelotti csapata. Ronaldóék végig fölényben játszottak és irányították a találkozót. Szép számmal sikerült lövõhelyzeteket is kialakítani a vendégeknek, a madridiak 22 kísérlettel zárták a 90 percet, ami kevésbé pozitív, hogy ezen lövések közül mindössze 7 találta el Kiko Casilla kapuját. A befejezéseknél tehát ma nem igazán voltak szerencsések a támadók, de a helyzetek kialakításával szerencsére nem volt gond. A védelem ma is jól végezte dolgát, ugyan akadt pár veszélyesebb Espanyol támadás és egy alkalommal Casillasnak is bravúrra volt szüksége, de végül sorozatban hatodik találkozóját zárta kapott gól nélkül a Real Madrid, ami mindenképp dicséretre méltó teljesítmény.
Espanyol (5)
Az elképzelés láthatóan az volt a hazaiak részérõl, hogy megpróbálják kapott gól nélkül kihúzni a párharc odavágóját. Szerencsére ez nem sikerült, így váltaniuk kellett a kék-fehéreknek, de még Benzema gólját követõen sem mertek igazán támadó focival elõrukkolni. Összesen 14 alkalommal próbálkoztak kapuralövéssel, ezek közül mindössze 2 volt, mely eltalálta Iker Casillas kapuját, de gólt szerencsére nem sikerült szerezniük. Ugyan akadt pár kihasználatlanul maradt lehetõség Sergio Garciáék elõtt, de a madridiak gyõzelme nem forgott veszélyben.
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Ángel Di María (8)
Gólt ugyan nem szerzett az argentin válogatott futballista, de szinte minden támadásból kivette a részét és nagyon sokat dolgozott védekezésben is. Remek labdákkal szolgálta ki a társakat, és hozta a tõle már jól megszokott kimagasló futómennyiséget. Egyre jobban kezdi megszokni új szerepkörét, melyben ma látványosan jól is teljesített. Két alkalommal is gólpassz értékû labdával ajándékozta meg társait, nem rajta múlt, hogy végül nem született gól az átadások után.
Iker Casillas (7)
Ugyan nem volt sok dolga a Real Madrid kapitányának, de a meccs hajrájában védett ziccerrel nagy szolgálatot tett csapatának. Ezen a bravúron kívül is, végig jó teljesítményt nyújtott, magabiztos volt a beíveléseknél és pontrúgásoknál, valamint jól oldotta meg azokat a szituációkat, mikor lábbal kellett játékba avatkoznia. Jól együtt élt a játékkal és ez az egész csapatra jó hatással volt.
Álvaro Arbeloa (6,5)
A hazaiak rendre Arbeloa oldalán próbáltak létszámfölényt kialakítani, de egy esettõl eltekintve mindvégig jól oldotta meg feladatát a spanyol válogatott hátvéd. Támadásban ugyan elmarad attól, amit Carvajal tud hozzátenni a csapat játékához, de ma megfelelõen teljesített a játék minden elemében.
Sergio Ramos (6)
Egy blokkolt lövés és kilenc tisztázás került Ramos neve mellé a statisztikai lapon, ahol további 4 labdaszerzés is szerepel. Teljesítményét az rontja, hogy több alkalommal is rosszul vette fel az érkezõ, mélységbõl beinduló Espanyol játékosokat, így nem tudott idejében közbeavatkozni. Ma a mostanában egyre többet látott felfutások száma is elmaradt a megszokottól.
Pepe (7)
Rendkívül higgadtan és magabiztosan futballozott. Tisztán és szabályosan szerelt kivétel nélkül és jól mozgatta a védelmet. Letisztult játékát már meccsek óta megfigyelhetjük, reméljük, a jövõben is hasonlóan jó teljesítménnyel rukkol majd elõ.
Marcelo (6,5)
Támadásban ugyan ma is rendkívül aktív volt és a tõle megszokott módon jól lépett be az akciókba, de védekezõ feladatait kevésbé látta le hatékonyan. Több esetben ragadt fent az akcióval és csak a jól visszazáró Di María segítségével tudta megállítani a hazaiak próbálkozásait. Mindemellett remekül megfigyelhetõ, hogy egyre inkább megtalálják az összhangot argentin társával, ha ezt tovább tudják csiszolni, rendkívül hatásos duó válhat belõlük a madridi támadó alakzat bal oldalán.
Asier Illarramendi (6,5)
A nyáron igazolt középpályás hozta a megszokott, rendkívül labdabiztos játékát. Összesen 76 átadása volt a mérkõzésen, melyek 92%-os pontossággal értek célba, ez rendkívül jó aránynak mondható. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy passzai többségben rövid távot futnak a célpontig, de azon átadások, melyeket távolabb helyezkedõ társainak címez, szintén tökéletesen célba érnek. Kissé szürke volt ma este, támadásban több kreativitást várunk tõle,.
Luka Modric (6,5)
A horvát középpályás ma nem villogott annyira, mint az elõzõ mérkõzéseken, talán kissé el is fáradt a sorozatos terhelésnek köszönhetõen, de így sem lehetett rá különösebb panasz. Támadásban hiányoztak játékából azok a bizonyos “utolsó passzok” és a szokottnál több labdát is szórt el, de mentségére szóljon, hogy Pepével holtversenyben õ szerezte a legtöbb labdát, szám szerint ötöt.
Gareth Bale (4)
Egy szabadrúgás és más semmi, ennyi a walesi szélsõ ma esti mérlege. Ennél sokkal több kell mind támadásban, mind védekezésben a nyár rekordigazolásától. Nem találta helyét a csapat játékában, és ez kiütközött a támadások befejezésénél.
Cristiano Ronaldo (5,5)
Az aranylabdás klasszis ugyan a tõle megszokott módon sokat volt játékban, de nem tudott maradandót alkotni. Õ próbálkozott a csapatból a legtöbb lövéssel, de hat kísérletébõl mindössze egy talált kaput, emellett egy kapufáig és egy nagy helyzetben rontott fejesig jutott. Ennél jóval többet várunk a portugál szupersztártól, reméljük, a következõ találkozón újra megmutatja, hogy mit is tud valójában.
Karim Benzema (6)
A francia csatár gyõztes gólt fejelt és a lecserélését megelõzõ tíz percet leszámítva jól is futballozott. Sokat volt játékban és jól játszotta meg a kapott labdákat. Aztán következett gyors egymásutánban pár technikai hiba és egy csúnyán elhibázott ziccer, ahol több lehetõség közül a legrosszabbat választotta. Jókor jött a cseréje, összességében megfelelõ produkcióval zárta a mérkõzést.
Cserejátékosok
Xabi Alonso (6)
20 percet kapott Ancelottitól, beállításával szerkezetileg is átalakult a csapat, de különösebb szerepe nem volt a mérkõzésen. Hozta a kötelezõt és lassította a hazaiak labdakihozatalait.
Isco (-)
Szûk negyed óra alatt nem tudott maradandót alkotni, de látszott rajta, hogy szeretne jó teljesítménnyel elõrukkolni és biozonyítani, hogy helye van a csapatban. Reméljük, a közeljövõben lehetõsége lesz erre.
Jesé (-)
A saját nevelésû támadó eggyel növelte pályára lépéseinek számát a Real Madrid felnõtt csapatában.
Játékvezetõ
Clos Gómez (7)
Egy régi közhely szerint a játékvezetõ akkor teljesít jól, ha észrevétlen tud maradni. Ez a megállapítás ugyan többségében nem helytálló, de a mai mérkõzés játékvezetõjére – egy-két apró tévedést leszámítva – igaz. Clos Gómez kevés dolgát jól látta el, teljesítményét mindössze az rontja le, hogy asszisztense tévesen állította meg lesen, a saját térfelérõl induló és ziccerben kilépõ Ronaldót.
Taktikai szemmel: Real Betis – Real Madrid
“Könnyed ujjgyakorlat”, röviden ennyivel lehetne jellemezni a tegnap esti mérkõzést, de azért ha mélyebre ásunk taktikai és szerkezeti téren, akkor jóval több mindent észrevehetünk. A kezdõcsapatok kijelölését követõen megfigyelhettük, hogy Ancelotti mester az idényben elõször (!!!) küldte pályára ugyanazt a kezdõ 11-et melyet már szerepeltetett egyszer az elõzõ hónapok során. A mester újra visszanyúlt a stabil 4-3-3-hoz amit már többször is elõhúzott taktikai repertoárjából és újításként túltelítette a pálya középsõ területét. A meccs döntõ részében heten -de Bale befelé húzódásával sokszor egyszerre nyolcan is- a középsõ sávban helyezkedtek a madridi mezõnyjátékosok közül. Ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult. Egyrészt azért volt jó húzás, mert a Betis álltal alkalmazott 4-4-2 túl szellõs volt a középsõ zónában így sorra üresen maradt passzsávokat és befutható területeket hagytak, melyeket a Modric irányította középpálya rendre ki is használt. Márészt pedig azért, mert ennek köszönhetõen a második játékrészre “eszmélõ” és a belsõ területekre koncentráló védõk mellett jól érvényesült a Carvajal-Marcelo féle szélsõ felfutási séma. Nézzük, hogy is festett ez a felállás tekintetében:
Állandósuló szerkezet
Az idény során már többször láthattuk a tenap is megfigyelhetõ 4-3-3-as szerkezetet Ancelottitól, de ezidáig nem párosulta felállás jó játékkal. A korábbi találkozókon ezzel a szerkezettel túlbiztosított játék és nyögvenyelõs támadásvezetés párosult, azonban a Betis ellen végre atraktív támadásvezetést és jól felépített akciók sorát is láthattuk. Ugyan nem szabad túlmisztifikálni sem a tegnapi gyõzelmet, sem a mutatott játékot, hisz mégis a sereghajtó ellen szerepelt a királyi gárda, de jó volt végre látni egy ilyen meccset is Ronaldoéktól. Reméljük, hogy a jövõben is alkalmazza ezt, a középpályás támadásépítés tekintetében bátrabb és agresszívebb taktikát, a középsõ zóna telítésével. Ebben a rendszerben látványosan jól teljesít a középpálya közepén Modric, aki annak ellenére villog, hogy a mellette-mögötte játszó Xabi Alonso teljesítménye hagy kívánni valót maga után. A horvát válogatott középpályás madridi karrierje legjobb idõszakát éli, remekül illik aktuális szerepköre képességeihez. Azt is ki kell emelni, hogy a Modric mellé középre rendelt Di María is kezdi megszokni új helyét és egyre jobban alkalmazkodik ezen pozíció elvárásaihoz. Marceloval látványosan kezdenek összecsiszolódni, reméljük ez a tendencia tovább folytatódik, hisz egy jó formában lévõ Di María nagy hasznára lehet a csapatnak.
Összeállt a védelem!(?)
Már meccsek óta megfigyelhetõ volt az, amit tegnap is láthattak a nézõk, ha a Real hátsó alakzatának teljesítményét vették górcsõ alá. A védelem közepén Ramos és Pepe ismét magabiztosan és letisztultan játszottak, míg Ramos a labdakihozataloknál bír nagyon fontos szereppel és néha felfutásaival is meg tudja osztani az éppen aktuális ellenfél védelmét (így volt ez tegnap is), addig Pepe nagyszerû szereléseivel és higgadt, letisztult játékával bizonyítja, hogy helye van a fõvárosiak védelmében. A portugál válogatott védõ játéka letisztult, mentes azoktól a durvaságoktól, melyek ellendrukkerei körében folyamatosan téma ként szolgáltak és melyek valljuk meg, régebben sajnos tényleg jellemezték játékát. A Ramos-Pepe páros tehát jól mûködik és szerencsére a középpályával is sikerült összecsiszolódniuk, a nagy munkabírású Modric-Di María páros óriási segítség nekik az ellenfelek támadásainak szûrésénél, míg Alonso védekezésben jól zárja a passz sávokat és jól segít vissza a két hátvéd vonalába. Ennek a remek összhangnak volt köszönhetõ, hogy a hazaiak nem tudtak igazán nagy veszélyhelyzeteket kialakítani Diego López kapuja elõtt.
.jpg)
Betis-Nagyon mélyen
Sablon 4-4-2-vel próbálkozott a Betis hazai pályán, ezzel alapból nem is lenne baj, de nincsenek a keretben (vagy tegnap nem kaptak lehetõséget…) olyan játékosok akik jól tudták volna zárni a középsõ területeket és ennek jócskán meg is itták a levét Garrido mester fiai. Korán hátrányba és ezáltal támadási kényszerbe is kerültek a hazaiak, ami még sebezhetõbbé tette õket. Elképzelés és erõ hiányában pedig egy Real Madrid ellen nem sok jóra számíthat az ellenfél. Persze mondhatják Sevillában, hogy a kitûzött cél (bentmaradás) eléréséhez nem a Real Madridot kell megverni, de ez a teljesítmény még ennek tükrében is igen gyengének bizonyult. Pepe Mel irányítása alatt látható volt, hogy mit is akar játszani a zöld-fehér mezes alakulat, de a tegnapi mérkõzésen ennek árnyékát sem lehetett felfedezni. Egyre nehezebb, már-már reménytelen helyzetben a Betis, nem is igazán a ponthátrány (8 egység nem a világ), sokkal inkább a kilátástalan futball miatt.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Celta Vigo
Cristiano Ronaldo egy rövidebb kihagyás után újra pályán a Bernabéuban, az ellenfél a gyengélkedõ Celta Vigo, az alsóház tagja, nem mellesleg a portugál klasszis “kedvenc célpontja”. Így indultunk neki a hétfõ esti meccsnek, és mint sokan mások, én is gálát és magabiztos játékot vártam a csapattól. Ez mind szép és jó, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy Carlo Ancelotti ezt másképp gondolta. Nem tudom, hogy mi történt az olasz mesterrel a szünetben, (lehet, hogy a sok karácsonyi finomság feküdte meg a gyomrát) de idén már sokadszor tért vissza ahhoz a rossz szokásához, hogy egy gyengén megkomponált középpályás játékkal próbált fölényt kiharcolni. Ez az esetek többségében még a kiscsapatok ellen is kínlódáshoz és gyenge játékhoz vezet, arról nem is beszélve, hogy az ellenfél kispadján egy, a királyiak ellen triplán motivált edzõ, Luis Enrique ült, akinek sikerült csapatát tökéletesen felkészítenie Ancelotti sablonjából. Az elsõ játékrészben egyszerûen érthetetlen volt, hogy miért nem lépett semmit az olasz tréner. Xabi Alonso látványosan gyengén futballozott, alig volt értékelhetõ megmozdulása, lassan, körülményesen dolgozott és gyakorlatilag több volt az eladott labdája, mint a jó passza. Egy játékos gyenge teljesítményét még elbírja a csapat akkor is, ha ez olyan fontos láncszemmel esik meg, mint a középpálya egyik játékszervezõje, de azt már nem, ha emellé társul egy olyan tengely, ahol Isco nem tud párharcot nyerni és Benzema eltûnik a védõk között. Ancelotti ahelyett, hogy az elsõ 20 perc szenvedése után (vagy akár elõbb is) belenyúlt volna a szerkezetbe és feljebb tolta volna az egyébként (ismét) jó meccset játszó Modricot, ezzel kisegítve a vergõdõ Iscót, nem tett semmit, hanem hagyta, hogy csapata a megmaradt támadási sémákat próbálgassa 45 percen keresztül. Ezek a sémák nem mozogtak túl széles skálán, ugyanis Benzema és Isco gyenge játéka miatt csak a két felfutó szélsõ védõben és az elõttük helyezkedõ Ronaldo – Di María párosban lehetett bízni. A portugál, mint már megszokhattuk tõle, többször behúzódott középre. Ilyenkor Isco játszott kissé a szél felé tolva, ezzel teljesen elbillentve a pályát, hisz balról indulva sem tudott csapata hasznára válni. Így maradt a jobb oldalon vezetett támadások lehetõsége a Carvajal – Di María kettõs hathatós közremûködésével. Az eredmény ismert, egy kihagyott ziccer vendég oldalon és pár hamvában holt, szélrõl érkezõ labda a hazaiak részérõl. Nézzük, hogy is festett ez a Celtának ajándékba adott 45 perc a felállás tükrében:
Céltalan széljáték
Ahogy már említettem, támadásban gyakorlatilag teljesen egysíkú volt a csapat, csak a szélsõkben és a felfutó szélsõ védõkben bízhatott a közönség, középen látványosan gyenge teljesítménnyel rukkoltak elõ a srácok, pedig a vendégek semmi különöset nem csináltak, mindössze korán felvették az embereket és nem hagytak teret Iscónak, valamint jól zárták a passzsávokat. Tegyük hozzá, hogy ez nem is esett nehezükre, hisz mind a nyáron szerzõdtetett fiatal spanyol, mind Alonso rendkívül rossz százalékban játszották meg a labdákat. A jól lezárt középsõ területek természetesen áldozattal jártak, hisz a széleken felszabadultak a sávok Carvajal és Marcelo elõtt, akik ezt ki is használták és rendre jól léptek fel a támadásokkal. A dolog egyetlen szépséghibája az volt, hogy a széleken ugyan sikerült megoldani a támadásépítést, de a középre adott labdáknál nem volt érkezõ, Benzema pedig ahelyett, hogy Iscóval együtt lendületbõl érkezett volna a beadásokra, próbált pozíciót fogni és statikus éket játszani. De ez a két jól megtermett belsõ védõ mellett alapból rossz döntés volt. A lassú és körülményes bekkeket egy-két gyors leválás utáni, beívelt labdákra történõ beindulással könnyedén meg lehetett volna zavarni, hisz az érkezõ Ronaldo alapból lekötötte a visszazáró védekezõ középpályásokat, így a franciának meglett volna a lehetõség. Sajnos már sokadszor állapítjuk meg, hogy Benzema nem tudja megfelelõen kivenni a részét a támadásépítésbõl, kevés a labda nélkül bemutatott mozgás és még azt sem mondhatjuk, hogy pozíciós játékával nehézséget okozna az ellenfél védõinek. Ha a mester esetenként ezt a “fegyvert” (a beíveléseket) szeretné alkalmazni, akkor ahhoz olyan játékosra van szükség, aki ebben csatár poszton partner. Mivel nincs ilyen labdarúgó a keretben, alapból érthetetlen a tréner ezen próbálkozása és a teljes elsõ félidõ támadó játéka.
Életmentõ cserék
A pocsék elsõ játékrész után az volt a minimum, hogy Ancelotti változtat csapatán, így érkezett Illarramendi a rosszul játszó Alonso helyére, majd jött Jesé, aki a szintén rendkívül gyengén futballozó Iscót váltotta. Az ugyan rejtély, hogy miért kellett 45 perc szenvedés után még 15 percet a második félidõbõl is pályán töltenie Iscónak (ha a mester büntetésnek szánta, akkor piszok rossz pedagógus), de szerencsére jól sültek el a változtatások. Illarramendi stabilitást adott a középpályának, nem szórta el a labdákat, gyakorlatilag rossz passz nélkül hozta le a meccset és jól mozgatta a csapatot, remekül kiegészítve Modricot. Eközben Jesé a fáradó Celta védõk mellett könnyen érvényesülni tudott, kis területen is jól játszott össze Marcelóval és Ronaldóval, könnyedén verte meg ellenfeleit és alakított ki gólhelyzeteket (nem véletlen a gólpassza sem). Az amúgy hasznosan futballozó Di María helyére érkezõ Bale beállítása is jó húzásnak bizonyult, a Carvajal és Di María által folyamatosan nyomás alatt tartott Johny – Augusto Fernández kettõs elkészült erejével és a találkozó utolsó harmadára sorra alul maradt a friss és lendületes Bale ellen vívott küzdelemben. Erre a legjobb példa a walesi klasszis elfutása és gólpassza a hosszabbításban. Ezt megelõzõen tökéletesen altatta el a védõket azzal, hogy három alkalommal is befelé tolta a labdát és lövõ helyzetet keresett. Az említett szituációban a belsõ területeket záró védõket már könnyedén verte meg induló sebességébõl adódóan és nagyszerûen hozta helyzetbe a duplázni tudó Ronaldót.
Luis Enrique ennél többet érdemel
A vendégek játéka kellemes meglepetés volt számomra. A tabellát figyelve nem értettem, hogy az a Celta, ahol a középmezõnyre alkalmas keretet egy fiatal és jó taktikai érzékkel, valamint motivációs készséggel rendelkezõ edzõ egészíti ki, miért kullog a kiesõ helyek közelében. Az elsõ játékrészben mutatott játékáért minden dicséretet megérdemel a vigói alakulat, Enrique mester jól oldotta meg a madridiak semlegesítését, és még helyzetek kialakítására is futotta fiainak erejébõl. Aztán ahogy az lenni szokott, az idõ elõrehaladtával csökkent a sebesség, elfogyott az erõ, jött a hazaiak vezetõ találata, majd Ronaldo gólja. De még ekkor is voltak helyzetei a korábbi Real-futballista játékosainak, ám ezek rendre elpuskázott lehetõségként kerültek a statisztikai lapra. Az biztos, hogy Luis Enrique edzõi kvalitásai alapján ennél többet érdemel, az a minimum, hogy egy olyan csatárt, aki két 100%-os ziccerbõl, legalább egyet értékesíteni tud.
ACB Liga: Real Madri…
ACB Liga: Real Madrid – Barcelona 98 – 84. Legjobb dobók: Rudy (18), Rodríguez (15), Mirotic (14). A királyi gárda továbbra is õrzi 100%-os mérlegét és vezeti a bajnoki tabellát.