Kedves Madridisták!
Az én idõszakom a Real Madridnál véget ért. Lehetetlen néhány sorban összefoglalni mindazt, amit megéltem, mégis érdemes elmondanom, hogy mit érzek a búcsú pillanatában. Ezt a négy évet követõen – amikor az a megtiszteltetés ért, hogy ezt a mezt viselhettem – semmi mást nem érzek, mint büszkeséget mindazért, ami történt, és mindazért, amit a csapattársaimmal elértem.
Sajnos ma eljött a távozás ideje, de szeretném egyértelmûvé tenni, hogy ezt sosem szerettem volna. Mint minden dolgozó ember, én is mindig fejlõdni akartam. A Tizedik megnyerése után azzal a reménnyel utaztam el a világbajnokságra, hogy a klub vezetõsége megteszi azt a gesztust, amit soha nem kaptam meg. Sok mindenrõl beszéltek az emberek, és sok hazugság volt benne. Mindig szerették volna, hogy tegyem meg az elsõ lépést a távozásom érdekében, de ez sosem történt meg. Sajnos valaki labdarúgó ízlésének nem felelek meg. Én csak azt kértem, amit jogosan megérdemeltem. Sok szempontot értékelek, és többségüknek semmi köze sincs a fizetésemhez. Remélem, hogy ezeket megtalálom a Manchester Unitedben, a világ egyik legnagyobb klubjában, ahol reményeim szerint új történetet írhatok.
Szerencsém volt fantasztikus játékosokkal osztozni az öltözõn, akik egyben a legjobb barátaim is voltak. Szerintem ez kulcsfontosságú volt a Tizedik megszerzésében. Szeretnék elnézést kérni a hibáimért, amelyeket a pályán vagy azon kívül elkövettem. Nem állt szándékomban senkit sem megbántani. Minden mérkõzésen úgy izzadtam, mintha az utolsó lenne. Volt, amikor összejöttek a dolgok, és volt, amikor nem, de amit biztosan állíthatok, az az, hogy mindig minden tõlem telhetõt megtettem.
Szeretném megköszönni Spanyolországnak mindazt, amit nekem adott, és legfõképpen azt, hogy ezen a földön születhetett meg a kislányom. Szeretném kiemelni a Montepríncipe kórház orvosait, akiket örökre a szívembe zártam. A feleségem, a lányom és én örökké hálásak leszünk. Szeretném kiemelni a csapattársaimat is, akik mindig támogattak, a jó és a rossz pillanatokban egyaránt, azokat a szakvezetõket, akikkel együtt dolgoztam, és mindenki mást, akivel nap mint nap együtt dolgoztam a klubnál, akikkel remek kapcsolatot ápoltam.
Kívánom a Real Madridnak, hogy legyen egy remek szezonja, és érje el azokat a célokat, amelyeket ez a klub mindig is kitûz maga elé. Örökké az emlékemben fog élni az a pillanat, amikor a Szuperkupa-mérkõzésen pályára léptem, és a Bernabéu közönsége óriási szeretettel fogadott. Nagyon szépen köszönöm. Még mindig libabõrös vagyok. Nem tudok elképzelni ennél szebb búcsút, hiszen sajnos ez volt az utolsó mérkõzésem.
¡Hala Madrid! ¡Y hasta siempre!
Ángel Di María
