Taktikai szemmel: Schalke – Real Madrid
Megkezdõdött a BL-tavasz, A Real Madrid pedig ott folytatta, ahol a hétvégén abbahagyta. Nem csak a meccs végeredménye lett tökéletesen azonos a Depor elleni találkozóéval, de sajnos a játék képe sem sokat változott. A két csapat közt a tegnap látottnál jóval nagyobb különbség van, és a királyiak akár újabb – a tavalyihoz hasonló – kiütéses gyõzelmet is arathattak volna, azonban ehhez jóval nagyobb iramra lett volna szükség. Langyos és kicsit unalmas összecsapás volt, de a papírforma szerencsére nem borult, és ahogy a sorsoláskor jósoltam, a Schalke megméretett és könnyûnek találtatott. Tisztában vagyok vele, hogy a 2-0 nem életbiztosítás, ráadásul a futballban bármi (és annak az ellenkezõje is) megtörténhet, de aki látta a meccset, valószínûleg egyetért velem abban, hogy kérdés sem férhet a madridiak biztos továbbjutásához.
Pepe visszatérése és Lucas Silva szerepe
Ancelotti mester számára az elõzõ napok hírei közül az volt a legjobb, hogy a portugál válogatott bekk újra csatasorba állhatott. Pepe rendkívül jó kondiban tért vissza egy hónapnyi kihagyás után, hiba nélkül játszott. Tökéletesen összefogta és irányította a védelmet, mindemellett Varane játékára is pozitív hatással volt. A fiatal francia válogatott játékos Pepével az oldalán jóval magabiztosabban futballozott, mint Nacho párjaként. Ugyan remek képességû labdarúgó, de teljesen egyértelmû, hogy a komolyabb játékerõt képviselõ csapatok ellen – egyelõre még – szüksége van olyan rutinos csapattársak segítségére és támogatására, mint Ramos vagy Pepe. A védelem feljavulásával egyben a labdakihozatalok is zökkenõmentesebben sikerültek, valamivel dinamikusabbnak mutatkozott a csapat, mint az elmúlt idõszak találkozóin, de még így is messze az õszi forma.
A középpályán is belenyúlt csapatába az olasz tréner, és a téli szerzeményt, Lucas Silvát küldte pályára, aki élete elsõ BL-meccsén 90 percet töltött a játéktéren. A Deportivo elleni meccshez hasonlóan most is a középpályás hármas jobb szárnyaként kapott helyet. Nem nyújtott se túl jó, se rossz teljesítményt, hozta a kötelezõt, és véleményem szerint elsõ, kezdõként lejátszott mérkõzésén ennél többet nem is kell várnunk tõle. Nagyobb kockázat nélkül tette dolgát, ötven méteres passzok helyett a biztosra ment. A legnagyobb erénye a taktikai fegyelmezettsége volt, így tökéletesen alkalmas volt arra, hogy Kroos szárnysegédje legyen. A német válogatott középpályás jobban játszott, mint az utóbbi meccseken. Minden bizonnyal motiválta, hogy a hazájában játszhatott, de az is látható volt, hogy Silva pályára küldése is jó hatással van teljesítményére. Az utóbbi idõszakban látottaknál szabadabban mozoghatott, és (fõleg az elsõ félidõben) sokat tett hozzá a támadásokhoz. Tökéletesen megfigyelhetõ volt, hogy amikor Kroos fellépett és zónát váltott, Lucas Silva egybõl zárta a mögötte maradt területet a védelem és a középpálya közt.
Ismét csak a szélsõ védõk
Carvajal és Marcelo jelenléte ismét óriási pluszt adott a csapatnak, a tegnapi meccs újabb bizonyíték volt a kétkedõknek arra, hogy milyen szinten nélkülözhetetlenek õk ketten. Ha formában vannak (márpedig szerencsére így van), akkor a Real Madrid esélyei megsokszorozódnak. Azon túl, hogy a jobb lábas Carvajal bal lábbal adott gólpasszt Cristianónak, és a bal lábas Marcelo jobb lábbal talált be, a két játékos támadásban és védekezésben is kivette a részét a munkából. Nem mintha sokat kellett volna védekezni a szélen (a németeknek nem jutott elég erejük rá), de azért szembetûnõ volt, hogy hányszor és milyen eredményesen érnek fel a támadásokhoz. A meccs nagy részén a középpályások elõtt játszottak, akik az általuk hagyott lyukakat fedezték. Ez a kulcsa annak, hogy sikeres legyen a támadásból védekezésbe visszazárás, ugyanis nem Carvajal vagy Marcelo feladata az, hogy elsõként érjen vissza egy labdavesztést követõen az ellenfél térfelérõl, hisz ezt nem is várhatjuk el tõlük, miközben ennyit adnak a támadásokhoz. Ilyenkor a belsõ középpályások dolga az, hogy felvegyék az embereket és besegítsenek a felfutó bekkek mögötti területek lefedésében.
Schalke-semmi meglepõ
A német csapat teljesítményét összegezve elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen még javultak is az utóbbi Bundesliga bajnokikon nyújtott produktumhoz képest. Di Matteo mester játékosai jobban összpontosítottak, és kevesebb hibát követtek el. Az is igaz, hogy nagyon keveset vállaltak támadásban (csupán három kapura tartó lövés), de ha az volt a céljuk, hogy ne fussanak bele egy újabb zakóba a saját közönségük elõtt, akkor azt elérték. Az már más kérdés, hogy ezzel mennyire elégedettek a gelsenkircheni drukkerek, akik lassan “hazajáró” vendégként fogadják majd a Real Madrid szimpatizánsait. Sportszerû és alacsony színvonalú találkozó után a szimpatikus vesztes szerepében tetszeleghet a hazai csapat. Azonban azt nehéz felfogni, hogy ezzel a szerkezettel mit is szeretett volna kezdeni a vendégek térfelén Di Matteo csapata. Ugyanis (Huntelaar kiválásától függetlenül) elmondható, hogy az ex-Chelsea tréner saját maga törölte el csapata gólszerzési esélyeit azzal, hogy három középsõvédõs rendszerével teljes ellentmondásban, nem aknázta ki a szélsõk elõtt adódó lehetõségeket, és szinte teljesen elhanyagolta a széljátékot. Minden energiát középre összpontosított, így próbálta korlátozni a királyiak kreatív futballistáinak befolyását, de a felfutó szélsõvédõkkel már nem bírtak. Ugyan még lesz egy visszavágó, de a kékeknek itt a végállomás, ismét túl nagy falatnak bizonyult a Schalke számára Ancelotti csapata.
Egytõl egyig: Schalke – Real Madrid
Csapatok
Schalke (4)
A Schalke a meccs elejétõl a végéig tömörülõ védekezéssel zárta le a tizenhatost, de Ronaldót elég volt egyszer õrizetlenül hagyni, és ott volt a gól. Legveszélyesebb támadásuk egy kapufával végzõdött, amellett kósza próbálkozásaik voltak csupán. A németek csak egy gólt szerettek volna valahogy találni, utána talán a cserepadot is a kapu elé tolták volna, de a terv nem jött be, és várhatóan az esélytelenek nyugalmával egy némileg támadóbb felállásban látogatnak majd a Bernabéuba.
Az olvasók osztályzata: 4,63
Real Madrid (7)
Az elsõ pillanattól kezdve érzõdött a csapat fölénye, de nem volt egyszerû feltörni a Schalke öt védõs falát, ami elõtt még egy fal húzódott. Éppen ezért nem csoda, hogy a két gólt egy beadás utáni fejesbõl és egy távoli lövésbõl szereztük. Bár nem beszélhetünk szemkápráztató támadásokról, vegyük figyelembe, hogy egy döcögõsebb periódusban, a BL-ben, egy buszozó ellenfél ellen mindenképpen más szemüvegen keresztül kell néznünk a gyõzelemhez vezetõ utat. A srácok remekül teljesítették a feladatot, kapott gól nélkül hozták le a meccset, és magabiztos két gólos elõnyt építettek a visszavágóra.
Az olvasók osztályzata: 6,78
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Marcelo (8)
A két szél közül a Real Madrid bal oldala volt egy kicsit aktívabb, nagyrészt brazil balbekkünknek köszönhetõen. Az egész mérkõzés során életveszélyes párost alkottak Iscóval, úgy járt köztük a labda, ahogy az a legjobb teniszmeccseken szokás. Két szereléssel, négy labdaszerzéssel, és több sikeres egy az egy elleni szituációval már megalapozta a kiváló teljesítményt, de az i-re a pontot szemet gyönyörködtetõ góljával tette fel. Játéka alapjaiban határozza meg a csapat támadójátékát, éppen ezért nagy érvágás, ha ki kell hagynia néha egy-egy meccset.
Az olvasók osztályzata: 8,65
Iker Casillas (6,5)
A Schalke legnagyobb helyzeténél megmutatta mi az igazán jó kapus sajátja – szemmel tolta kapufára a kékek próbálkozását. Emellett nem igazán tornáztatták meg, magabiztosan kapcsolt le minden lehetõséget. A hazaiak nem védekeztek elég magasan, így több esetben tudta a szélsõhátvédeket játékba hozni kipasszolt, kidobott labdával.
Az olvasók osztályzata: 6,89
Dani Carvajal (7,5)
Lezárta az egész jobboldalt, emellett pedig igyekezett segíteni a támadásokat is, megállapíthatjuk hogy sikerrel, hiszen õ tekerte a labdát Ronaldo fejére az elsõ gól elõtt. Mezõnybeli szabálytalansága (végre) nem volt, kétszer viszont ellene vétettek, emellett háromszor szerelt, kétszer szabadított fel, két labdát elcsípett, és fejpárbajainak többségét is sikerrel vívta meg.
Az olvasók osztályzata: 7,48
Pepe (7)
A pálya minden pontján magabiztosan avatkozott közbe, egy-két mezõnybeli pontatlanságtól eltekintve jól játszott. Egy szabálytalansága volt csupán, egyszer pedig õt faultolták. Jó látni, hogy sérülésébõl visszatérve is megállta a helyét, s bár nem állították sem õt, sem társát a németek megoldhatatlan feladat elé, remekül kiegészítették egymást Varane-nal.
Az olvasók osztályzata: 7,51
Raphael Varane (7,5)
Tegnap hosszú idõ után az egyik legjobb teljesítményt tette az asztalra a francia fal. Hosszabb és rövidebb passzai is ültek, ötször szerelt, kilencszer tisztázott, öt labdát csípett el, öt fejpárbajt nyert meg a hatból, blokkolt egy lövést. H.I.B.Á.T.L.A.N., így tovább Rafa!
Az olvasók osztályzata: 7,53
Lucas Silva (6)
Kicsit még idegenül mozgott a pályán, passzainak nagy része társat talált, de a támadásokat nem tudta segíteni, plusz kétszer szabálytalankodott. Ez annyira nem volt jó, de adjunk idõt a srácnak, három-négy meccs után már pontosabb képet kaphatunk.
Az olvasók osztályzata: 7,1
Toni Kroos (7)
A szokásosnál kevesebbszer volt játékban, mivel a játék fõleg a széleken folyt, és Toni is általában a két oldal valamelyikére dobta ki a labdákat. Volt ugyan négy szerelése, de középen többször is el tudtak mellette menni, a támadásoknál pedig a középpályán ragadt. Pontossága tegnap is majdhogynem tökéletes volt, de nagyon hiányzik mellõle Modric, akinek távollétében megszaporodtak védekezõ feladatai, és nem tudja a támadásainkat kellõ hatékonysággal segíteni.
Az olvasók osztályzata: 7,41
Isco (7,5)
Ellenállhatatlan performansz ismét, a mezõny többi tagjához képest, önmagával összevetve már-már amolyan alap-Isco teljesítményrõl beszélhetünk. Több meccsen is bizonyította már, hogy gól és gólpassz nélkül is lehet a legjobbak között lenni, ez tegnap sem volt másképp. Marcelóval való kiváló összhangja halálos dózis lehet bármelyik csapat számára.
Az olvasók osztályzata: 7,75
Gareth Bale (6)
Voltak jó momentumai tegnap, de az õ szintjén még mindig kevesebbet kaptam, mint amit vártam. Kétszer szabálytalankodtak ellene, emelett többször verte meg a jobb oldalon egy az egyben aktuális emberét, valamint két kulcspasszal zárt. Fejpárbajait azonban elvesztette, és átadásainak is csupán 71%-a volt pontos. Sokan szeretnék azt hinni, hogy a szerzõkben egyfajta õsi ellenállás dolgozik Bale-lel szemben, de ez nem így van. Egyszerûen annyira magasra tette a lécet a tavalyi szezonban, hogy annak alapján többet és többet, egyre jobbat és szebbet várna az ember a walesitõl. Egyelõre még mindig nem az igazi, de határozottan pozitívabb az összkép az elmúlt meccseken, mint elõtte.
Az olvasók osztályzata: 6,29
Cristiano Ronaldo (7)
Mezõnyjátékban nem sokat tett hozzá a mérkõzéshez, de góljával és gólpasszával hatalmas része volt a továbbjutás kérdésének megválaszolásában. Még mindig nem éles, de jó látni, hogy kifele jön abból a gödörbõl, ami a világ játékosainak 99,99%-a számára nem igazán tûnne gödörnek, de a világ legjobbja esetében más a mérce. A tegnapira mindenesetre alapozhat a portugál, egy masszív védelem feltörésében játszott kulcsszerepet, csak így tovább!
Az olvasók osztályzata: 7,42
Karim Benzema (5)
Két szabálytalanságot harcolt ki, és ennyi. Több rövid passzt is elrontott, az ellenfél kapuját nem tudta kellõ hatékonysággal veszélyeztetni. Hozzá kell tenni, hogy a középen nagy létszámban megtalálható ellenféllel szemben nem volt egyszerû dolga, de a vártnál kevesebbet tudott hozzátenni a csapat játékához.
Az olvasók osztályzata: 5,92
Cserejátékosok
Chicharito, Álvaro Arbeloa és Asier Illarramendi is a hajrában álltak be, és nem tudtak semmi olyat felmutatni, ami miatt osztályozhatóak lehettek volna.
Játékvezetõ
Martin Atkinson (6)
A sporttárs nem vezette rosszul az összecsapást, a sportszerû és nem túlzottan nagy iramú találkozó nem állította megoldhatatlan feladat elé a sípmestert. Mezõnyben mindõssze egy-két téves ítélete volt, mely nem befolyásolta a mérkõzés alakulását. A lapok kiosztásánl kissé talán következetlen volt, hisz Kroos korai sárgája után adódott még jónéhány hasonló kaliberû fault, melyek fegyelmezés nélkül maradtak. Asszisztensi azonban több oldalvonal melletti és alapvonal közeli szituációban (bedobások, szöglet-kirúgás szituációk) cserbenhagyták. Ez ugyan nem Atkinson “sara”, hisz õ megbízott segítõiben (máshogy nem is mûködne), de összességében ez az ami lerontja a bírói hatos teljesítményét.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Deportivo
A Real Madrid megugrotta a soros akadályt, de a királyiak szombati játéka – a gyõzelem ellenére – rengeteg kérdést vet fel. Ancelotti csapata az idény egy olyan szakaszán megy keresztül, amelyben szinte mindegyik ellenfele problémák és dilemmák elé állítja õket. Gondot jelent az olasz mester és stábja számára, hogy megtalálja a megfelelõ rendszert és taktikát a soros ellenfelekkel szemben… Futni vagy passzolni? Visszahúzódni vagy magasan nyomást gyakorolni? Pár olyan kérdés, melyet nem sikerült tisztázni az utóbbi találkozók során. Ami a leginkább aggasztó, hogy ez az idõszak túlzottan is sokáig tart, fõleg egy ilyen kaliberû csapat esetében. Nyilvánvaló ugyan, hogy a sérültek hiánya sokkal nagyobb befolyással van a csapatra, mint azt sokan várták, de ez nem szabadna, hogy ennyire befolyásolja a taktikai húzásokat. A csapatnál nem gondolkoznak elég gyorsan – ez mind a kispadra, mind a pályára igaz -, emiatt nem a szokott módon jár a labda.
Túlzottan fix és pozíciós lett a támadó szekció, kevésszer tûnnek fel a játékosok az eredeti helyüktõl távol, hogy ezzel bontsák a védekezést. Mindeközben a labdakihozatalok továbbra is lassúak és a körbejáratások is rendkívül átlátszóak, könnyen kiismerhetõk, levédekezhetõk. Félreértés ne essék, örülök a három pontnak – mely elengedhetetlen volt -, de a játék továbbra is nagyon messze van attól, amit elvárnánk, és ahhoz, hogy javulás mutatkozzon, Ancelottinak össze kell kapnia magát.
Kroos hátrébb húzódva
Amikor a Real Madrid sorra nyerte meccseit, a játék egyik kulcsa a kombinatív, lendületes labdakihozatal és a középpályások összjátéka volt. Kroos Xabi Alonsótól eltérõen, nem a középhátvédek mellõl indult, amolyan mélységi irányítóként, hanem a kezdõkör környékérõl, mely a mostani pozíciójánál 10-15 méterrel elõbbre található. Ebben az idõszakban Modric jobbról, és James vagy Isco balról fogták körbe, valamint segítették ki védekezésben. De ettõl függetlenül (Kroos kivételével) mind az ellenfél térfelérõl indították a mozgásokat és itt tettek hozzá a játékszervezéshez. Ez a rendszer biztosította a csapatnak, hogy magasan védekezhessen és közel legyenek egymáshoz a vonalak. Nem adódott ezáltal lehetõség az ellenfelek számára, hogy bejátsszák a középpályások és a védõk, vagy a középpályások és a támadók közti területeket, hisz ezeket tökéletesen szûkítették a királyiak. Persze ez nem csak a középpályásokon múlik, a védõk játéka is nagy szerepet játszik ebben. Pepével és Ramosszal ellentétben Varane és Nacho nem jönnek fel eléggé a középpályásokhoz, Ancelotti láthatóan nem hagyja, hogy a két fiatal hátvéd „elkószáljon”, ezzel viszont szûkíti saját maga és csapata lehetõségeit, valamint megnehezíti a labdakihozatalokat. Jobban kellene bíznia a két bekkben ahhoz, hogy ez a helyzet javuljon. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Modric és James nélkül nem kap elég támogatást Kroos a szervezéshez. Illarra ugyanis alig kockáztat, támadásban kevés és ötlettelen (közben védekezésben stabilitást ad, fõleg Khedirához képest…), sokkal többet kellene vállalnia, vagy épp helyet cserélnie Kroosszal, így megkönnyítve a német helyzetét. Mióta ebben a rendszerben lép pályára a középpálya, azóta sajnos csak Isco megindulásaiban bízhatunk, hisz Kroos képességeit a szerkezeti korlátok teljesen elfojtják, már ami a támadások szervezését és a kreatív zónában történõ játékot illeti.
Ami változást hozhat, az a szombaton bemutatkozó Lucas Silva személye. Mindössze 20 perc jutott a brazilnak, de nem úgy tûnt, mintha túl jó kondiban lett volna. Ancelotti nem Kroos posztjára rakta be, nagyon helyesen, még úgy is, hogy a német válogatott labdarúgóra ráférne a pihenés. Ehelyett Illarra pozícióját kapta a jobb oldalon, nem vállalt több kockázatot a spanyolnál. Egyelõre biztosra megy, így keveset látunk tõle, azonban ez volt az elsõ meccse fehérben, ezért nem szabad elítélni. Fontos megemlíteni ezzel a középpályával kapcsolatosan, hogy amíg ilyen helyzetben van a csapat és ennyire behatároltak a lehetõségek, addig elengedhetetlen, hogy Marcelo és Carvajal kapjanak szerepet a széleken, hisz segítségükkel kicsit tehermentesíthetõ a középsõ szekció. Felfutásaikkal új sávokat nyitnak meg, és opciókat jelentenek az esetleges összjátékok szempontjából Iscóval, Kroosszal és a támadókkal.
Deportivo – Szevezett csapat, feljavult játék
A galíciai csapat teljes átalakuláson ment át a szezon elejéhez képest, szinte semmiben nem hasonlít már õszi önmagához. Akkor nem keltették igazi egység benyomását, de ez tavaszra helyreállni látszik. Mostanra derült ki, hogy mit is akarnak játszani, letisztult a taktikájuk, mely Víctor Fernández egyik védjegye. Ez nem más, mint a bátor, de szervezett futball, melybõl késõbb szerényebb képességû gárdák ellen még többet tudnak majd mutatni. A rengeteg hiányzó ellenére szombaton jó benyomást keltett a csapata, és mindkét félidõ elején adódtak lehetõségeik, betalálhattak volna. Kicsit hasonlított a szerkezetük az Ancelotti-féle 4-4-2-höz. Magasra helyezték a középpályások által gyakorolt nyomást és két csatárral álltak fel. A szélsõk jól váltottak támadó funkcióból védekezõbe, és a mögöttük érkezõ szélsõ védõk is több “ésszel” futballoztak, mint máskor. Sokkal hatékonyabbak voltak fellépéseik, ezzel a késõbbiekben eredményesek lehetnek majd. Véleményem szerint elvonulni látszanak azok a fellegek, melyeket a kiesési gondok generáltak kék-fehérek feje fölé , és egy stabil középcsapat képe van kirajzolódóban.
Taktikai szemmel: Atlético Madrid – Real Madrid
Két ember nem képes vitatkozni, ha egyikük nem akar, vagy nem tud. A Real Madrid pedig ehhez hasonlatosan nem volt méltó “vitapartnere” az Atléticonak szombat este, és jóformán meg se próbált vitába szállni ellenfelével a királyi gárda. Az Atlético Madrid felülmúlta a Real Madridot a játék minden elemében! Gyakorlatilag ennyivel lezárható is lenne a szombati meccs, azonban nem árt ha egy kicsit mélyebbre ásunk. Már csak azért sem, mert Simeone sokadszor múlta felül Carlo Ancelottit és ez az utolsó, kiütéssel felérõ vereség nagy hatással lehet a Real madrid szezonjának hátralévõ részére is.
A matracosok olyan erényeket csillogtattak, melyek a vendégek játékából teljes mértékben hiányoztak. Az egyérintõzések, a kombinatív játék, az intenzitás és a tökéletes mentális állapot mind jelen voltak szombat délután a piros-fehérek futballjában. Ezen felül az utóbbi idõben (joggal) emlegetett durvaságot sem láthattuk Simeone együttesétõl. Az argentin tréner tökéletes pressinget álmodott meg és ezt fiai 100%-ig meg is valósították, kihasználva a Real Madrid megbolygatott védelmét és alapembereinek hiányát. A hazaiak már a fehérek térfelén óriási nyomás alá helyezték a Varane-Nacho belsõ védõ párost két csatáruknak (Griezmann – Mandzukic) köszönhetõen. Ez a remek meccset záró támadó duó nem csak, hogy sakkban tartotta Varane-ékat, de sok mozgással ellehetetlenítette Kroos játékát is, zárta a passz sávokat és blokkolta a német válogatott futballista felpasszainak nagy részét is. Eközben Arda és Koke/Saúl Khedira és Isco életét keserítették. Mindezt úgy, hogy a királyiak két játékosa érdemben át sem tudta lépni a félpályát. Ezt a középsõ nyomást támogatva a széleken érkezett Juanfran és Siqueira. Õk nagy munkabírásuknak köszönhetõen folyamatos létszámfölényt tudtak kialakítani Cristiano Ronaldóval és Bale-lel szemben. Legyen szó a 3 a 2 vagy a 4 a 3 elleni kis területen történõ játékokról, létszámfölényt tudtak kialakítani annak köszönhetõen, hogy Thiago és Gabi rendkívül szabadon mozoghattak.
Ancelotti leblokkolt és egyszerûen képtelen volt bármit is tenni. Túl korán feladta a meccset és magára hagyta csapatát. Nem tudott belenyúlni a gárdába sem személyi változtatással, sem szerkezeti átalakítással. Az elsõ taktikai módosítás a félidõben érkezett a talján tréner részérõl 2-0-s állásnál. Ekkor a kezdeti 4-3-3-ból 4-4-2-es felállásra módosított, amely helyenként 4-2-4-be ment át. Isco a középpálya közepére, Kroos elé helyezkedett, Bale és Jesé kimentek a szélre. Eltelt 45 perc, mire Carvajal és Coentrao végre átléptek az ellenfél térfelére… Azt már kár feszegetni, hogy Coentrao képességbeli hiányosságai okán semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz, és gyakorlatilag összehasonlíthatatlan a csapat támadásépítése akkor, amikor õ van pályán azzal, amikor a – sárga kártyák miatt kimaradt – Marcelo.
Egy teljes félidõ… Ennyinek kellett eltelni ahhoz, hogy az olasz mester belenyúljon abba, ami láthatóan az elsõ perctõl nem mûködött. Nem volt egy normális labdakihozatal, vagy egy felpassz utáni kényszerítõbõl történõ váltás, esetleg háromszögelés. Khedira személyében olyan játékost rakott Ancelotti a legkritikusabb zónába aki gyakorlatilag tökéletesen alkalmatlan volt a feladatra. A német válogatott középpályás kritikán aluli teljesítményével és azzal, hogy box-to-box játékos létére labdaszerzés nélkül (!) zárta a találkozó elsõ félidejét, ezt bizonyította is. Sajnálatos, hogy cseréjére ennyit kellett várni. A Khedira önbizalmára gyakorolt hatás ide, az esetleges üzenet oda, be kellett volna vállalni 20 perc után a hatos cseréjét, hisz bõséggel “rászolgált”. Óriási elõnyt adott ezzel a késõi reagálással kollégájának Ancelotti és ekkora hátrányt nem lehetett képes ledolgozni a királyi gárda, szombat délután különösen nem. Az Atlético szervezetten visszazárt és kontrákra épített a továbbiakban, tehát azt játszhatták Diego Simeone fiai, amihez a legjobban értenek. Érdekes volt megfigyelni, hogy mennyire “impotens” a Real Madrid támadásban és mennyire hiányzik a középpályáról a minõség. Míg a királyiak támadásai rendre elhaltak az ellenfél térfelének közepén és meddõ akcióik végén Ronaldóéktól mindössze egyetlen kapura lövésre futotta, addig Griezmann gólja elõtt 4 gólhelyzetük is volt a hazaiaknak.
Mandzukic és Bale – Csapataik tökéletes leképezései
Ha két játékost lehetne kiemelni mindkét gárdából, akik jellemzik a szombati teljesítményt, Mandzukicot és Bale-t kellene választani. Jogos az összevetés olyan szempontból is, hogy csapataik támadószekciójánál mindketten fontos szerepet töltenek (Bale esetében inkább csak töltenének…) be. A horvát profi volt a játék minden szempontjából, miközben a walesi teljesítménye csapata impotenciáját jellemezte teljes tökéletességgel.
Ha Mandzukic képes lenne konstans ilyen teljesítményt nyújtani, akkor a világ legjobb csatárai közt tartanák számon, de megkockáztatom, hogy még Pep Guardiola is elgondolkodott volna megtartásán. Nagyszerûen futballozott, 90 perc alatt nem lehet többet nyújtani, tökéletes meccset zárt. Minden téren kiemelkedõ volt: lábbal, vagy fejjel, a kapuval szemben, vagy annak háttal, jobbal, ballal, mellel, sarokkal… Nacho és Varane belekóstolhattak abba, milyen ha Pepe és Sergio Ramos nincsenek mellettük, miközben ilyen jól teljesítõ támadóval (támadókkal) találják szembe magukat.
Mindeközben Gareth Bale ismét alulmúlta önmagát és folytatta saját szobra döntögetését. A Real Madrid nem volt abban a helyzetben, hogy megengedhessen magának két olyan futballistát, akik nem járnak vissza védekezni, nem segítik társaikat és nem veszik ki részüket a “piszkos munkából”. És mondjuk ki, Cristiano Ronaldo utóbbi idõben mutatott gyengébb formája ellenére is az a játékos, akinek ezt valamilyen szinten megbocsájtják mind a társak, mind az edzõ, mind pedig a drukkerek. Hisz a portugálban rossz napjain is benne van a gól, de a walesi támadó nem mutatott semmi olyat idén amivel Ronaldóhoz hasonló bánásmódra rászolgált volna. A derbin is csak lézengett, kevésszer volt megjátszható és nem tudott párharcokat nyerni. Az már korán láthatóvá vállt, hogy mind õt, mind Ronaldót kettõzéssel, sõt sokszor három védõ felügyeletével próbálják kivenni a játékból, de ez ellen sem visszalépésekkel, sem elmozgásokkal nem próbált tenni. Eltûnt a mezõnyben és katasztrofálisan gyenge meccset zárt.
Bûn lenne azonban egy-egy játékost kiragadni a csapatokból, az egyik oldalon ilyen, a másikon épp ellentétes okokból kifolyólag. De mégis ezen két futballista játékán látszott leginkább az, ami a szombati meccset eldöntötte. A vezetõedzõk húzásai, a cselekvõképesség (vagy épp annak hiánya), a csapattal együtt lélegzés és mérkõzés közbeni variációs lehetõségek felismerése, kihasználása. Simeone ismét felülmúlta Ancelottit! Nem elõször tette ezt és – sajnos – azt kell mondanom, hogy valószínûleg nem is utoljára. Az olasz tréner számára gyakorlatilag mumussá vált Diego mester és csapata (persze a BL döntõt sem szabad elfelejteni…), Ancelottinak nagyon össze kell szednie magát és rendet kell raknia saját és fiai fejében is ahhoz, hogy Ronaldóék visszataláljanak a helyes útra.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Sevilla
A Real Madrid rendkívül fontos gyõzelmet aratott a klubvilágbajnokság okán elhalasztott, és szerdán pótolt bajnoki mérkõzésen, a Sevillával szemben. A királyi gárda nem volt könnyû helyzetben, hisz egy nehéz sorozat után érkezett a szerdai rangadóhoz. Akadozott a játék az elmúlt hetekben és az eredmények sem mindig jöttek úgy, ahogy azt szerettük volna. Az elsõ és a negyedik helyezett összecsapása nem okozott csalódást a nézõk számára. Nyílt, intenzív, kemény találkozót láthattak, ahol végig a Madrid volt elõnyösebb helyzetben, de a Sevilla sem maradt le sokkal. A vendégek majdnem annyi helyzetet alakítottak ki, mint Benzemáék.
Nyögvenyelõs védekezés
A Real Madrid csapatvédekezése korántsem volt a topon szerda este, melynek több oka is van. Egyrészt nagyon fontos pont volt, hogy a Sevilla rendkívül magasan feltolta középpályásait és támadóit, így már a hazaiak tizenhatosa elõtt nyomást tudtak gyakorolni Varane-ékra. Másrészt pedig Sergio Ramos kiesése is nehezítette a királyiak dolgát. Egyáltalán nem azért, mert helyettese, Nacho rossz munkát végzett volna (sõt kifejezetten jól oldotta meg a feladatát), hanem mert hiányoztak a csapatból a 4-es labdakihozatalai és az általa sokszor hatékonyan alkalmazott felfutások is.
A meccsek többségén az olyan szorított helyzetekben, mint a szerdai, Ramos ki szokott törni a nyomásból és megkönnyíti Kroosék dolgát. De miután a válogatott védõ kiesett, Emery nagyon gyorsan reagált és még jobban rájátszott a Madrid ezen gyengeségére. A vendégek mestere tökéletesen megkomponált presszinggel rukkolt elõ, le voltak osztva a párok, és tökéletesen szervezett védekezési zónákat kreált. Bacca Varane-t tartotta nyomás alatt, Iborra pedig sztahanovista munkabírással Kroost és Nachót támadta. Vitolo Arbeloát tartotta sakkban, míg Isco Mbia, Khedira pedig Krychowiak embere volt. Az egyetlen gyenge pont ezen rendszerben Deulofeu volt, aki nem tudta tartani emberét, Marcelót, így végül a brazilnak köszönhetõen bonthatóvá vált a pirosak hadrendje. Meg kell, hogy jegyezzem azt is, hogy nem kellett félteni a Sevillaiakat a szabálytalanságoktól sem. Ezt a játékvezetõ egészen 40 percig tûrte lap nélkül, mellyel nagyban a vendégek malmára hajtotta a vizet.
James sérülésének hatása
Miután a kolumbiai válogatott futballista kiesett, Ancelotti egy támadó beküldése mellett döntött (Jesé), egy újabb középpályás helyett (Illarra). Ez a kezdeti 4-4-2-rõl átformálta a szerkezetet 4-3-3-ra. Jesé a baloldalra került, míg Bale átment jobbra. Eközben Isco baloldali középpályásként játszott, de labdaszerzés után egybõl fellépett Benzema mögé. Isco ezen szerepe és helyezkedése egy új elem volt Ancelotti csapatának taktikájában. Védekezésben a Khedira-Kroos-Isco-Jesé négyes vette fel a harcot a középpályán, és csak a Bale-Benzema duó maradt elöl. Kettejük közül a franciára hárult a nyomásgyakorlás feladata.
Míg az elsõ félidõben a Sevilla nyomása okozta a legnagyobb gondot, a másodikban az, hogy a Madrid nem tudott élni a területekkel. Olyan könnyedén értek fel, hogy még Khedira és Kroos is megpróbálkoztak góllövéssel, és a védekezõbb feladatokkal ellátott középpályások is közelebb voltak az ellenfél kapujához, mint a sajátjukhoz. Sokszor csak a két középhátvéd maradt hátul védekezni, miközben Marcelo és Arbeloa is egyre többször léptek fel a széleken. Az olasz mester szokásához híven az utolsó pillanatokig várt a cserével, és csak a 89. percben küldte be Illarrát, akinek már jóval korábban be kellett volna állnia a nagy mezõnymunkában kifulladt Isco helyére. Úgy tûnik, hogy az olasz tréner ezen “rossz szokásán” nem hajlandó változtatni.
Sevilla- Bátor és kemény futball
Taktikai szempontból érdekeset húzott Emery mester. Ahogy már említettem, magasan tartotta a nyomást a Madridon, és fõleg Iborrán keresztül okozott nagy veszélyt a hazaiaknak. A középpályás elõtt adódott a legtöbb lehetõség, de a Sevilla balszerencséjére nem voltak jók a befejezései. Az alap taktika, melyet a vendégek trénere megálmodott, Ramos kiesése után még hatásosabbnak bizonyult, és azzal, hogy a játékvezetõ engedte a kemény, olykor durva játékot, valamint szemet hunyt számtalan sárgás belépõ fölött az elsõ félidõben, tovább javultak a hazaiak esélyei. Csak a Varane-Nacho páros helytállásán, Casillas fontos védésein és a vendégek rendkívül rossz helyzetkihasználásán múlt, hogy nem tudtak pontot rabolni a Bernabéuból. Teljes joggal állnak ilyen elõkelõ pozícióban a tabellán, viszont a durvaság határát súroló futballjukkal rendkívül ellenszenves csapat látszatát keltették szerda este. Nem hiszem, hogy ez a fajta játék nézõcsalogató és közönségszórakoztató lenne, viszont az Atlético és a Sevilla jelenlegi helyezéseit nézve mindenképp kifizetõdõnek tûnik. Azt csak remélni tudom, hogy nem indul el egy rossz folyamat, mely a középcsapatok játékának ily módú átalakulásához vezet, hisz ez véleményem szerint rendkívül rossz hatással lenne a bajnokság – utóbbi években emelkedõ – színvonalára.
Magabiztos gyõzelem …
Magabiztos gyõzelem az El Clásicon! Kosárlabda Euroliga: Real Madrid – Barcelona 97 – 73 Legjobb dobók: Sergio Rodríguez (23), Rudy Fernández (22), Felipe Reyes (14). A Real Madrid 5 gyõzelemmel és 1 vereséggel vezeti csoportját.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Real Sociedad
A Real Madrid 4-1 arányban múlta felül a Real Sociedadot soros bajnoki mérkõzésén, a csapat ismét gyõzni tudott és végre a játékra sem lehetett panasz! Ancelotti csapata remélhetõleg ennek a gyõzelemnek és a mutatott játéknak köszönhetõen visszatalál arra az útra, mely egyenesen a bajnoki címéhez és a Tizenegyedikhez vezet. Ugyan a teljesítmény meggyõzõ volt, de nem szabad elmenni szó nélkül a rossz kezdés mellett. A Madrid most már sorra kapja a gólokat az elsõ percekben. Ott volt az Atlético elleni oda- és visszavágó, a Córdoba elleni bajnoki és most a Sociedaddal szemben megvívott mérkõzés… Nincs egyszerû és egyértelmû magyarázat a miértre. Több tényezõ is okozhatja ezt a problémát, ez lehet a koncentráció hiánya vagy a túlzott magabiztosság is. Mindenesetre Aritz Elustondo teljesen üresen fejelt a kapura és gólra is váltotta ziccerét. A probléma megoldásához mindenképp Ancelotti tudásának legjavára lesz szükség, hisz mind a koncentráció hiánya, mind az elbizakodottság orvosolható hibák, ha kicsit nagyobb hangsúlyt fektet a szakmai stáb a mentális felkészítésre. Reméljük a jövõben sikerül majd megoldani ezt is és tovább tökéletesedik a királyi gárda játéka.
Benzema szerepe és a játék Ronaldo nélkül
A szombati meccsen Karim ismét szervezõ csatárként kapott helyet a kezdõben és rendkívül jól oldotta meg feladatát. Amikor Benzema nincs formában, gyakorlatilag nem is érdemes keresni, képes abszolút eltûnni. Viszont, amikor formában van, a támadásépítés minden szekciójában megjelenik. Ilyenkor meghatározó játékos tud lenni, attól függetlenül, hogy Cristiano a pályán van, vagy épp a lelátón. Ha a francia válogatott csatár ilyen formában van, élvezet nézni a játékát. Szombaton érvényesülni tudott a pályán és emellett másokat is hagyott kibontakozni. Szerzett két gólt és Ramos találatánál is nagy szerepe volt. Bámulatos, hogy ilyenkor milyen könnyedén bontakoznak ki az általa indított összjátékok és kényszerítõk, egyszerûnek mutatja be azt, ami valójában nagyon nehéz. Sok vitára ad okot madridi szerepvállalása, de õ nem egy tipikus befejezõ csatár, viszont a jelen szerkezetben nem is erre van szükség.
Cristiano Ronaldo hiányában nem teljesen egyértelmû a Madrid szerkezete, de inkább 4-3-3-ra hajazott, mint az Ancelotti által már többször próbálgatott, átalakított 4-4-2-re. A középpályás sorban, Kroos középen helyezkedett el, míg Illarramendi és Isco a két oldalán. Illarra feladata sokkal inkább Kroos tehermentesítése volt, míg Isco a támadásépítésekre koncentrálhatott és nagyszerûen futballozott. Illarra ennek megfelelõen inkább a saját térfelén, míg Isco jobbára az ellenfélén játszott. A 23-as a baloldalon dolgozott össze Marcelóval és okozott folyamatos fejfájást a vendégeknek. A brazil balbekk tökéletesen megértette magát Iscóval és a kettejük játékát összekötõ Benzemával, aki többször kihúzódott a baloldalra, keresve a kényszerítõk és a 2-2 valamint a 2-1 elleni játékok lehetõségét. Eközben a jobboldalon James támadott. A kolumbiai futballistának jóval kevesebb védekezõ feladata volt, mint amikor középpályásként szerepel és ez jobban is passzolt hozzá. Csupán akkor húzódott hátrébb, ha az ellenfél támadása áttolódott a madridiak térfelére. Ekkor a csapat szerkezete a Sociedad taktikájához tökéletesen alkalmazkodva 4-4-2-re változott. James pedig kisegítette Illarrát és Carvajalt, ezzel teljesen lezárták a passz sávokat és tökéletesen szûkítették a területeket. Illarra labdaszerzései pedig többségükben ennek voltak köszönhetõek. Sokan tartottak tõle, hogy az õsszel gyõztes Sociedad ellen –Ronaldo hiányában- mire lesz képes a csapat. Azonban a portugál klasszis kiesésével olyan játékosok hoztak extrát (Marcelo, Isco, Benzema), a remek csapatteljesítmény mellett, akiktõl ezt minden mérkõzésen szívesen látnánk. Ezen játékosok mellé kellene, hogy felzárkózzon a Bale-James kettõs, reméljük a csapat jó teljesítménye rájuk is pozitív hatással lesz majd és sikerül feljavulniuk.
Real Sociedad-Hála Rullinak
A vendégek szombati teljesítményérõl nem sok jó mondható el. Ugyan a meccs elején kihasználták, hogy a királyiak az öltözõben maradtak, de amint hátrányba kerültek, könynedén feladták a meccset. Vela sérülése is okozhatta a visszaesést, de a csapat többi tagja ettõl függetlenül leszerepelt. Azt azonban nem mondanám, hogy ezért csak a játékosok felelõsek, Moyes ugyanis úgy tûnt, hogy maga sem tudta teljesen, mit is szeretne látni csapatától. Számomra érthetetlen volt ez a 4-4-2-es szerkezet, hisz Granerot -a csapat talán legkreatívabb labdarúgóját- szerepeltette második csatárként, mögöttük pedig négy olyan középpályás futballozott, akiknek esélyük sem volt váratlan megoldásokat produkálni. Mindemellett a szélsõ védõk játéka is elmaradt a várttól. Láttuk már Yuritól és Mikel Gonzáleztõl is, hogy képesek érdemben segíteni a támadásépítéseket, de szombaton egyszerûen képtelenek voltak fellépni az akciókkal. A vendégek széljátéka így teljesen esetlegessé vált, de az is lehet, hogy Moyes így szerette volna kizárni a madridiak szélsõit, azonban ez rendkívül rossz döntésnek bizonyult. A baszkok hálát rebeghetnek a rendkívül jó napot kifogó kapusuknak, Rullinak. Ha õ nem véd ilyen hatékonysággal, akkor jóval nagyobb különbségû Real siker is születhetett volna. Tipikusan a dél-amerikai kapusiskola sajátosságait vonultatta fel, többször is nagyszerûen lépett ki kapujából és négy ziccert fogott, le a kalappal teljesítménye elõtt.
Taktikai szemmel: Córdoba – Real Madrid
A Real Madrid 2-1 arányban legyõzte a Córdoba csapatát és begyûjtötte mindhárom bajnoki pontot. Nagyjából ennyi, amit pozitívumként elmondhatunk a hétvégi találkozóról. A királyi gárda ugyan nyerni tudott, de imidzsét nagyban rontotta egy olyan Córdoba ellen, mely a mérkõzés jó részében fölényben játszott. Sokáig bíztak benne a drukkerek, hogy gyorsan kilábal hullámvölgyébõl a Madrid, de mostanra már bebizonyosodott, hogy a novemberig kiválóan futballozó csapat – mely gólzáporokkal és sorozatos jó játékkal kápráztatta el szurkolóit – megváltozott. Nyer, veszít, vagy akár döntetlent játszik a csapat, az elmondható, hogy ezt konstans gyenge játékkal teszi. Mind a taktikában, mind a fejekben rendet kell tenni, nincs több idõ!
Ancelotti csapata a szezon talán legrosszabb meccsét produkálta, de az biztos, hogy magasan a legrosszabb elsõ 45 percét. A Getafe elleni meccs után még szó esett külsõ tényezõkrõl és egyéb befolyásoló elemekrõl, de itt már nincs mentség és nem is kell keresni. Az olasz tréner nem változtatott és ismét a megszokott 4-3-3-ban küldte pályára fiait. Az egyetlen pozíciós csere Khedira volt, aki a maródi Iscót kellett volna, hogy pótolja. Ebben a szerkezetben és ilyen középpályával a csapat játéka töredezett, kiszámítható és még egy Córdoba számára is könnyen levédekezhetõ volt. A labdakihozatalok rendre lassúak voltak, túl sok passzal és kevés elõre haladással. A támadásépítés sablonossá vált, kevés érdemi összjátékot láthattunk és még kevesebb jó egyéni akciót. Gyakorlatilag nem akadt olyan futballista, aki hozta az elvárható szintet, és ez a csapat egészére nézve – mint gépezet – hatványozottan igaz. Számomra érthetetlen volt az a középpályás felépítés, amit Ancelotti pályára varázsolt Jamesszel, Kroosszal és Khedirával. James látványosan szenved és messze nem hozza azt, amit elvárnánk tõle, sajnos nem illik bele ilyen formán a szerkezetbe, hisz nagyon függ a mellette futballozók milyenségétõl. Míg Modric vagy Isco társaságában, középpályásként akadtak jó meccsei, addig a jelen helyzetben, kreatív társ nélkül egyedül nem képes vezérré válni. Talán hasznosabb lenne játéka a szélen, de ott egyszerûen nincs helye a csapatban, hisz többen is elõtte állnak a rangsorban (jegyzem meg, teljes joggal). A következõ meccseken Ronaldo eltiltása végett esetleg bizonyíthat itt is, meglátjuk, mire lesz képes.
Kroos játszott leghátul a hármasból ahelyett, hogy Khedira kapta volna ezt a feladatot. Sami mind támadásban, mind védekezésben messze elmaradt a minimálisan elvárható szinttõl, míg a fáradt Kroos egyedül nagyon kevés volt ahhoz, hogy bármi váratlant húzzon a kreatív zónában, és nem is igazán tudott oda fellépni. Khedira ismét bebizonyította, hogy miért nincs helye a királyiak kezdõjében. De ha az sem motiválja kellõen, hogy Lucas Silva érkezésével újabb riválist kapott, akkor kötve hiszem, hogy bármivel jobb teljesítményre lehetne késztetni õt, hisz lehet, hogy fejben már a a Premier League-ben vagy a Bundesligában jár, amihez én személy szerint sok sikert kívánok neki, nincs rá szükség. Így nincs!
Isco kiesésével Ancelotti csapata azt a kevés lendületét is elvesztette, ami az utóbbi meccsekre megmaradt az õszibõl. Khedira (mint már tárgyaltuk) rendkívül rossz választás volt a helyettes szerepére, így a mester teljesen jogosan cserélte be Illarramendit. A baszk középpályás beállásával Kroos felléphetett Khedira addigi pozíciójába, míg Illarra lett a biztosító ember a védelem elõtt. Kroos így többet vállalhatott támadásban, többször léphetett fel, de mindez egy fáradt játékosnál a meccs utolsó harmadában már vajmi kevés segítség. Ugyan javult valamit ebben az idõszakban a királyiak játéka – épp Kroos új szerepkörének köszönhetõen -, de késõbb Jesé beállása és Ronaldo piros lapja miatt ismét vissza kellett zárnia, most már Illarra mellé. Nagy kérdés lesz, hogy Ancelotti mennyire mer hozzányúlni a frissen igazolt Lucas Silvához, hisz érkezésével megbomolhat a szokott rendszer és szerkezet, több variációs lehetõséget is biztosíthat a brazil középpályás szerzõdtetése. Én azonban ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok, hisz Ancelottit ismerve tudjuk, hogy nehezen és nagyon ritkán nyúl bele az alapcsapatába, pedig most itt lenne az idõ, hogy felvállalja a változtatást, mivel látványosan szenved a csapat, és nem megy a játék.
Córdoba-Bebé nagy meccse
Egy merész Córdobával szemben – ki kell mondani – a Real Madrid rosszabb volt. A hazaiak jól, szervezetten és céltudatosan játszottak, még döntetlennél sem álltak vissza, próbálták irányítani a meccset. Jó „ajánlólevél” lehet számukra a szezon hátralevõ részét figyelembe véve, hogy pont az éllovas ellen sikerült megmutatniuk, mire is lehetnek képesek. A Córdoba elõretolt vonalakkal presszionálta a Madridot, a hazaiak jól védekeztek és gyors kontrákat vezettek. Négy csatárral játszottak, akik nagy fegyelmezettségrõl tanúbizonyságot téve minden labdavesztés után gyorsan visszazártak és kivették részüket a védekezésbõl. Cartabia jól fedezte Kroost, és a Ghilas-Bebé páros is jól akadályozta Carvajal és Marcelo felfutásait. Jár a kalapemelés a csapat teljesítménye nyomán, de külön ki kell emelni Bebé játékát, aki ha továbbra is tudja ezt a teljesítményt hozni, remek szezon elé nézhet. A második félidõben feltehette volna teljesítményére a koronát azzal, ha remek egyéni akciója végén jól lõ kapura és nem rontja el a befejezést. A Córdoba együttesének véleményem szerint helye van az elsõ osztály csapatai közt, és ezt bizonyították is. Amin javítaniuk kell a biztos bent maradáshoz az nem más, mint a helyzetkihasználás és a támadások befejezése, az utolsó passzok. Ha ezt sikerül megoldaniuk, akkor sok döntetlenjük (hazai pályán hat remi, mely a legtöbb a ligában) helyén gyõzelmek sorakoznak majd.
Taktikai szemmel: Getafe – Real Madrid
A Real Madrid az utóbbi hetek fiaskói (bajnoki vereség a Valenciával szemben és kupakiesés az Atlético ellenében) után hétvégén 3-0 arányban legyõzte bajnoki mérkõzésen a Getafe csapatát. A királyiak ugyan ismét nyerni tudtak, de a játék képe alapján elmondható, hogy semmi nem változott, nem oldódtak meg az elmúlt idõszak problémái. A vasárnapi bajnokin akadozó játékot láthattunk kedvenceinktõl, akik csak egy óra után tudták megtörni a Getafét. Semmi nem mutatta azt, hogy reális esély van a rövid idõn belüli javulásra. Nem láttunk jó meccset, az a csapat nyert, mely egyéni képességeket tekintve a másik fölé tudott nõni. A hazaiak nem hagyták kibontakozni a királyiakat, de szerencsére az egyéni képességekben mutatkozó különbségek végül Ronaldóék felé billentették a mérleg nyelvét.
Miért nem megy???
A szerkezet maradt a megszokott 4-3-3, mindennemû változtatás és variálás nélkül. Pepe hiányában Varane kapott szerepet a védelemben, de igazából komoly feladata sem neki, sem Ramosnak nem volt. A középpályán nem úgy folyik a labda, ahogy két hónappal ezelõtt. Az okok számomra egyértelmûek: a fáradtság, a rotáció hiánya és Modric kiesése. Eleinte ugyan úgy tûnt, hogy Ancelotti megoldja a horvát válogatott klasszis sérülése nyomán adódó gondokat. Az elsõ hetekben még „lendületbõl” menetelt a csapat, de mostanra teljesen egyértelmûvé vált az, amitõl sokan tartottunk, egyre súlytalanabb lett a királyi gárda a kreatív zónában. Ez az a terület, amely a támadásépítés szempontjából, illetve az ellenfél akcióinak megszûrését tekintve is a legfajsúlyosabb. Kroos és Isco teljesítményére még így sem lehet panasz, pedig a német válogatott karmester látványosan szenved a sorozatterhelés súlya alatt. A fiatal spanyol középpályás tartja a lelket a madridiak középpályájában, tõle várja mindenki a váratlan megoldásokat és az egy-egy, kettõ-egy elleni játékok kezdeményezését, de véleményem szerint nem szabadna ilyen mértékben egyedül hagyni és kizsigerelni õt.
A csatárokhoz nem jut elég labda, de ha oda is kerül a játékszer, rendre magukra maradnak a támadók. Ezt kiküszöbölendõ, a szélsõ védõk gyakorlatilag szélsõ középpályásként funkcionálnak, amivel nem is lenne probléma, de az így megmaradó üres területeket nem képesek tökéletesen lezárni a hátsó alakzat játékosai és a középpályások. Így kialakult egy 2-4-4-es variáció, melyben Ronaldo behúzódott középre Benzema mellé, a két szélen pedig Bale és James támadott. Mögöttük érkezett Marcelo és Carvajal. A brazil balbekk nagyon aktív volt, sokszor kereste és nyerte meg a párharcokat, jól vette ki részét a támadásokból, de ez nem elég, sokkal több támogatásra lenne szükség a középpályáról. Ez az, ami Modric hiányában megoldhatatlannak tûnik, James nem képes annyit hozzátenni a játékhoz, amennyit kellene, még annak ellenére sem, hogy vasárnap két remek centerezésébõl is gól született. Kroos így egyedül volt kénytelen bevállalni a labdafelhozatalokat, és arra kényszerült, hogy egy túltelített zónában (15 játékos, 8 ellenfél és 7 csapattárs) terület és kényszerítõzési, háromszögelési lehetõség hiányában futballozzon. A Getafe jól szállta meg ezt a nagyon fontos szektort, így gyakorlatilag csak szenvedett Ancelotti mester csapata.
Talán Benzema volt az egyetlen, aki amolyan összekötõ kapocsként képes volt segíteni csapatát a büntetõterület elõterében. Ugyan gólt nem szerzett, de remekül játszotta le saját párharcait és adott gólpasszt, vagy alakított ki helyzeteket. Ronaldo kétszer villant tökéletes befejezéssel, melyet mindkét esetben nagyszerû helyzetfelismerés és jó helyezkedés elõzött meg. Érdemes volt megfigyelni, hogy a háromszoros aranylabdás mindkét gólja elõtt egy támadáson belül is több variációt próbált lejátszani, addig kereste a legmegfelelõbb utat, amíg végül sikerült tisztára játszania magát és gólokat szereznie. Ahogy már említettem, az egyéni teljesítmények döntöttek, az imént sorolt Benzema, James és Ronaldo-féle megoldások mellett Bale remek befejezése is ezek közé kívánkozik.
Getafe-Irány a másodosztály
Quique Sánchez Floresnek nincs egyszerû dolga, nagyon sok mindent kell figyelembe vennie, amikor egy kezdõt összeállít. Nem minden meccsre áll ki ugyan ennyire védekezõen, de a középpályán orvosolhatatlannak tûnõ gondokkal küzd. Egyértelmûen szüksége lenne egy karmesterre csapatában, ugyanis Diego Castro nem tudja egyedül ellátni a feladatát. Még Jamesnek és Iscónak sem sikerült maradéktalanul megoldani az ezzel a poszttal járó feladatokat, nemhogy egy szerényebb képességû labdarúgónak, mint amilyen Castro. Ez egyedül lehetetlen, azonban a keretben nincs olyan futballista, aki társa lehetne ebben.
A Getafe játékáról egyetlen pozitívumként azt lehet elmondani, hogy végig fegyelmezetten és szervezetten futballoztak. Jó ideig képesek voltak feltartóztatni az ötlettelennek tûnõ (sajnos az is volt…) Real Madridot úgy, hogy nem adták át teljesen a labdabirtoklást, próbálták tartani a játékszert, de támadásaik esetlegesek és rövidek voltak. Ezzel a futballal azonban vajmi kevés esély mutatkozik az elsõ ligás tagság megõrzésére. Ha a téli átigazolási idõszak alatt nem tud olyan játékost szerzõdtetni a kék mezes csapat, aki képes kisegíteni a középpályán Castrót, akkor jövõre csak a második vonal indulói között találkozhatunk majd a Getafe nevével.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Atlético Madrid
Csütörtök este a Real Madrid búcsúzott a kupától. Carlo Ancelotti csapata a nagy készülõdést és fogadkozásokat követõen, gyakorlatilag egy percen belül „elrendezte” magának a mérkõzést. Az Atlético Madrid végül egy 2-2-es döntetlennel távozhatott a Bernabéuból és így 4-2-es összesítéssel kiharcolta a továbbjutást, míg Ronaldóék számára marad a bajnokság és a Bajnokok Ligája.
Simeone húzásai
Az argentin mester csapatától nem elõször és nem is utoljára láttunk ilyen eredményes futballt (nem, szépnek korántsem nevezhetõ, de az eredményessége felõl kétség sincs). Viszont az, ahogy a Real Madridot kiütötték, a Guinness Rekordok Könyvébe illõ teljesítmény volt, hisz mindkét félidõ elsõ percében betalálni alighanem egyedülálló eset. A hóhér szerepében mindkét esetben Fernando Torres tetszelgett, aki egy kudarcokkal teli idõszakot követõen próbál régi-új csapatában magára találni (szerintem erre nincs esély). Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezekben a gólokban ugyanúgy benne volt a Real Madrid védelme is, sõt, fõleg nekik köszönhetõ a két említett találat. Megbocsáthatatlan két ilyen hibát elkövetni egy olyan meccsen, amelyet ekkora felhajtás és mentális felkészülés elõzött meg. Ráadásul köztudott az Atléticóról, hogy a félidõk elején próbálnak meglepetést okozni, ahogy ezt a hétvégén a Barcelona ellen is tették.
Attól függetlenül, hogy Diego Simeone igazán stabilan és hosszan tartóan nem tud sikeres idõszakot produkálni és csapatára az igazán nagy együttesek konstans jó formája nem húzható rá maradéktalanul, azt senki nem veheti el tõle, hogy történelmet ír az Atléticónál. Csütörtökön ismét megmutatta, hogy mennyire él együtt a játékkal, remekül meccselt és tökéletesen eredménycentrikus játékával kihúzta döntetlenre a rangadót. A mérkõzést a jól ismert, védekezés központú 4-4-2-vel kezdte. Ahogy Torres betalált, egybõl módosított az alap elképzelésein és kitette a gólszerzõt a bal szélre. Mindeközben Koke és Raúl García feladata az volt, hogy zárják a középsõ területeket, ebben pedig segítségükre volt Griezmann, aki – ahogy azt Torres tette az odavágón – már az elsõ perctõl Kroost támadta és gyakorlatilag emberezve védekezett rajta folyamatosan.
Ezt követõen érkezett a Real Madrid egyenlítõ gólja, Ramos fejese után a királyiak óriási nyomás alá helyezték a vendégek kapuját, sorra alakították ki a veszélyes helyzeteket, ám az utolsó passzokba rendre hiba csúszott. Simeone ismét egybõl változtatott, a vendégek szerkezete 4-5-1-re módosult. Griezmann új szerepkört kapott, kitolta õt edzõje a bal szélre – Torres helyére – azzal a feladattal, hogy Carvajalt felügyelje. Remek húzás volt ez Simeonétõl, hisz Griezmann sebességébõl adódóan nagyszerûen védekezte le Carvajalt, aki így sok hibával futballozott támadásban. Ebben az idõszakban vette át a vezérszerepet Godín, aki szûk negyed óra alatt hajtott végre egy tucatnyi tisztázást kényes szituációban és remek teljesítményt nyújtott. Meggyõzõdésem, hogy ha a Real Madridban vagy a Barcelonában játszana, a világ legjobb hátvédjérõl beszélnénk, aki bármely csapatban megállná a helyét (még akkor is, ha nem kedvelem a stílusát és a viselkedését).
Simeone a második játékrészben is bátran nyúlt csapatához, pedig megtehette volna, hogy a 46. percben szerzett – és a továbbjutás kérdését végérvényesen eldöntõ – találatot követõen, akár hagyhatta is volna szabadon játszani labdarúgóit, tehermentesen. Carlo Ancelotti erre az idõszakra egy támadó négyessel lépett fel, melyben a két szélen Bale és Ronaldo kaptak helyet. Erre válaszolva Diego Simeone beküldte joly jokerét, Ardát. A török válogatott klasszis pályára küldésével sikeresen lassította a játékot, tartotta a labdákat és megszelídítette a Real Madridot abban az idõszakban, amikor még küzdött a lehetetlenért.
A kiesés margójára
Véleményem szerint a Real Madrid számára a kupából való kiesés nem katasztrófa. Sokkal inkább ad okot az aggodalomra az, ahogyan ez megtörtént. Carlo Ancelotti csapata egyik meccsen sem játszott rosszabbul az Atléticónál, mégsem tudták megverni õket. Arról nem is beszélve, hogy ezt a párharcot elõzte meg a Valencia elleni kudarc. Sajnos nagyon látványos, hogy fizikailag a csapat tegnap nem volt a toppon és ez nem csak a tegnapi találkozóra, de az utóbbi idõszak egészére is igaz. A csapat uralta ugyan a játékot, tartotta a labdát, a végéig kezdeményezett, de nem tudott túllendülni a bekapott gólokon. Isco megint villogott, Bale többször tûnt fel a baloldalon, mint a jobbon, Cristiano újra betalált; ezek azok a pontok melyeket pozitívumként foghatunk fel. Azonban a közelmúltban megsokasodó védelmi hibákat nagyon rövid idõ alatt ki kell küszöbölnie az olasz trénernek. Megoldás lehet erre a Ramos-Pepe páros pihentetése (mint közben kiderült Pepe sajnos kényszerbõl pihen is pár hetet…). A gond ezzel csak az, hogy késõinek érzem, hisz védõink ilyen mértékû hullámvölgyét nagyobb rotációval akár meg is elõzhettük volna. Ez Carlo Ancelotti taktikájának és edzõi felfogásának egyik „Achilles-sarka”: a fix és szûk „elit” és kezdõ csapat kialakítása és kizsigerelése. Ez nem csak az éppen aktuális 11 kijelölésénél, de a késõi cseréknél és a perememberek minimális játéklehetõségénél is negatív irányba billenti a mérleget. De természetesen ennek nem csak a védelemben mutatkoznak jelei. Bale ugyan most jobban játszott mint az elõzõ meccseken, ahogy Kroos is képes volt felülemelkedni a látványosan megmutatkozó fáradtságon, de például James és Benzema is formán kívül játszik a téli szünet óta. Reméljük, hogy Ancelotti a kiesést követõen a megmaradt két sorozatra kidolgozza azt a rendszert, melynek köszönhetõen kulcsjátékosait nem zsigereli ki teljesen és az igazán fontos meccseken, a rangadókon is képesek lesznek 110%-ot nyújtani a gyõzelem érdekében.